Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
M 1. öHUlról) Kiss Nándort más esetekben ib jó előre figyelmeztette az amerikai hírszerzés tervezett ellenőrző intézkedéseire. 1 Nemcsak Kiss Nándor, hanem az amerikai hírszerzés bécsi csoportjával hasonló módon kapcsolatba került más magyar hazafiak is segítettek abban, hogy megtudhattok: Werner Róbert igazi neve Bánsági József, aki 1928-ban Békéscsabán született, anyja leánykori neve: Baksi Etelka. Bánsági 1944-ben szüleivel távozott Nyugatra. Rövid ideig Nyugat-Németorszégban tartózkodott, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki. 1957-ben már mint az amerikai hírszerzés tisztje került Ausztriába, ahol egyébként Rita Pruckner osztrák állampolgárral házasságot kötött ördögi tervek — hazánk ellen! Kiss Nándor és más becsületes magyar állampolgárok információi alapján ösz- sze lehetett állítani a listát arról, hogy a Magyar Nép- köztársaság mely objektumai állnak az amerikai hírszerzés érdeklődésének homlokterében. Ez az érdeklődés igen széles skálán mozog. A listán szerepelnek közismert nagyüzemeink, mint például a Beloiannisz Híradástechnikai gyár, a GAMMA Optikai Müvek, a Magyar Optikai Müvek, a Magyar Hajó- és Darugyár, a diósgyőri, miskolci, csepeli, ózdi, dunaújvárosi vaskohászat és szerszámgépgyártás, a tiszapal- konyai, kazincbarcikai és péti vegyipari létesítmények, továbbá az ország különböző részein elhelyezett katonai objektumok. Enyhén szólva feltűnő azonban, hogy az amerikai hírszerzés különleges figyelme olyan létesítményekre is kiterjed, amilyenek pél'Iául a védőgátak, a folyó- és patakszabályozások, a mesterséges víztárolók és az öntözőcsatornák pontos helye, úgynevezett földrajzi koordinátái. Felvetődik — teljesen jogosan — a kérdés: vajon az amerikai hírszerzés miért tanúsít oly nagy érdeklődést a népünk élet- és vagyonbiztonságát szolgáló ilyen létesítmények iránt? Erre a kérdésre az amerikai agresszorok megadták a választ maguk azzal, hogy — mint közismert — ördögi terveket dolgoztak ki arra, hogyan akarják a gátak fel- robbantásával, bombázásával a békés vietnami lakosságot árvízzel elárasztani, s gyalázatos terveiket naponta ismétlődő bombatámadásokkal végre is akarják hajtani. Mindez nagyon fontos figyelmeztetés: az Egyesült Államok imperialista uralkodó körei a mi magyar népünknek is ezt a sorsot szánják. Jelentek meg már a hazai és külföldi sajtóban cikkek és más bizonyítékok arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a hadseregen belül létrehozta az úgynevezett különleges haderőt (special force), amelynek tagjait más országok területén végrehajtandó diverziós, szabotázs- és terrorakciókra képezik ki. Ezeknek az alakulatoknak az állományát a legkülönbözőbb országokból odakerült fiatalokból toborozzák, közöttük — sajnos — vannak disszidált magyarok is. Ennek a különleges haderőnek „belső ügyeiről” is sokat lehetne mondani, mert az utóbbi években több olyan személy is tért haza végleg Magyarországra, akik ott teljesítettek szolgálatot. Felmutatom önöknek azt a kis könyvecskét, amely a különleges alakulatok kiképzésével fygg össze. Ez egy igen sajátos szókincset tartalmazó angol—magyar — hogy úgy mondjam — társalgási zsebkönyv, nyelvkönyv, amelyet az amerikai hadsereg vezérkara 1962. júliusában adott ki Decker tábornok, vezérkari főnök jóváhagyásával. Az előszóból kitűnik, hogy éz a „nyelvkönyv” a különleges alakulatok azon tagiai számára készült, akiknek a Magyarország területén folytatandó, hogy úgy mondjam „missziót” szánták feladatul. S hogy milyen különleges „misz- szióról” küldetésről van szó, annak illusztrálására csupán néhány mondatot idézek ebből a társalgási nyelvkönyvből: »Hol legalkalmasabb rombolni ?“ „Mutasson nekünk alkalmas rejtekhelyeket, üregeket, barlangokat, helyeket ezen a környéken, ahol anyagot tudunk elrejteni, tárolni ideiglenesen, vagy hoészabb időre”. „Ügy vezessen minket, hogy elérhessük azt a területet napkelte előtt, hogy felderíthessük, hogy harcolhassunk.” „A vasútvonal melyik szakaszán járőröznek nappal, éjjel, hány órakor?” „Melyik vasúti berendezéseket őrzik? Mutassa meg a térképen!” „Hol vannak a kiserődök, az erődítések?” „Hol volna a legalkalmasabb hely rombolásra, telefonvezetékek átvágására?” Nem akarom hosszan igénybe venni szíves türelmüket Megjelöltem itt még jónéhány olyan dolgot, amit érdemes idézni ebből. „Hol van az ellenség, a munkásőrség, a rendőrség” stb., vagy ilyen társalgás kellemes lehet: „Lépjen előre!" „Állj!”, „Emelje fel mindkét kezét!”, „Álljon meg!”, „Forduljon meg!” és így tovább. Sok minden egyéb is található, mint társalgási anyag az amerikai katonák tervezett magyarországi tartózkodásának időszakára. Egyébként ebből a könyvből az eredetire fel- nagyítottan rendelkezésükre fogunk bocsátani majd a bevezetőből néhány oldalt. Ez a „társalgási anyag” kétségbevonhatatlanul bizonyítja az amerikai hadsereg és benne a különleges haderő kiképzésének agresszív jellegét. S hozzáteszem, mint érdekességet és mint fontosat, hogy ilyen nyevkönyvek, angol—magyar változatban, tehát nemcsak magyarul, hanem számos más európai, ázsiai és afrikai nép nyelvén is készültek. Az amerikai hírszerzés magyar és más nemzetiségű ügynökeinek feladatává nemcsak a Magyar Nép- köztársaság titkainak kikémlelését teszi, hanem azt is, hogy hazánkon keresztül — ahogyan ők megfogalmazták — megfelelő csatornákat hozzanak létre a Szovjetunió elleni kémtevékenységre. Bánsági- Werner állandóan a legerőteljesebben szorgalmazrta egy rlyen „csatorna” kiépítését. Ebben személyes becsvágyának is nagy szerepe lehetett, mert — amint Kiss Nándornak elfecsegte: „Sokan foglalkoznak a csatorna megszervezésével, jó volna, ha ez nekünk sikerülne”. Az USA hírszerző szervei és kémügynökei igyekeznek kihasználni olyan, az emberi haladást és a népek barátságát szolgáló kapcsolatokat, amilyen például a kulturális, tudományos együttműködés, vagy az idegenforgalom. Kiss Nándor esete csak egy példa a sok közül arra, hogy az amerikai hírszerzés megkülönböztetett figyelmet szentel az Ausztriába látogató magyar állampolgároknak, ottani ügynökei útján tanulmányozza őket és megkísérli, hogy beszervezze azokat, akiket ilyen tevékenységre alkalmasnak ítél. Meghívásunkra voK szíves eljönni megbeszélésünkre dr. Hackl Lajos, a Szegedi József Attila Tudományegyetem adjunktusa, aki a Német Szövetségi Köztársaságban ösztöndíjasként egy évet töltött, s ez idő alatt az amerikaiak szintén kémtevékenységre akarták rábírni. Ezt kereken visszautasította, s emiatt megfenyegették. A szintén jelenlevő Radnóti Ágoston, a közelmúltban végleg hazatért volt bécsi egyetemista — kívánságukra — beszámolhat arról, hogy az USA hírszerzésének milyen fedőszervei működnek Ausztriában, hogyan próbálnak az oda utazó gyanútlan magyar állampolgárokból különböző adatokat, információkat kiszedni. Kémkedés, diverzió — leplezetlenül ! Tisztelt sajtóértekezlet! Mint a bevezetőben rámutattam, az amerika hírszerző szervek nemcsak a szocialista országok ellen, hanem barátaik és szövetségeseik ellen is kémkednek. Hadd támasszam alá ezt a megállapítást szintén dokumentummal. A Lee vezérőrnagy, főhadsegéd által aláírt utasítás — rajra a titkos jelzés: secret — leplezetlen nyíltsággal azt írja elő, hogy az Egyesült Államok katonai missziói még az Egyesült Államok szövetségesei ellen is folytassanak hírszerző tevékenységet. Ennek az utasításnak a 3. pontja a következőképpen hangzik: „Bár a katonai missziókat nem hírszerző ügynökségekként hozták létre, az Egyesült Államok katonai parancsnokai felhatalmazták őket ilyen tevékenység végzésére, mivel beosztásuk természeténél fogva lehetőségük van az USA számára nagy jelentőséggel bíró titkos információk megszerzésére. Az információk megszerzése és kellő időben való továbbítása legalább olyan mértékben elősegítheti az USA nemzeti érdekeinek szolgálatát, mint normális funkciójuk Detöl- tése. Nemzeti érdekeink megkövetelik, hogy az USA állampolgárai által megszerzett titkos információk hozzáférhetők legyenék az USA hírszerző ügynökségei számára. Ezért el kell érni, hogy a katonai missziók tagjai és az USA katonai attaséi a gyakorlatban mar- ximátisan együttműködjenek a fentiek megvalósítása érdekében.” Ezt a dokumentumot rendelkezésükre bocsátjuk, módjukban lesz tartalmával részletesen is megismerkedni. Az amerikai hírszerzés a Német Szövetségi Köztársaságban nemcsak a szocialista országok odautazó állampolgárait igyekszik kémkedésre rávenni, hanem más, az Egyesült Államokkal szövetségesi viszonyban levő, vagy általa hivatalosan barátinak ítélt országok — ezek sorában az Osztrák Köztársaság — állampolgárai közül is igyekszik kémeket szervezni. Felmutatok fotókópiákat néhány olyan amerikai ügynök nyilvántartási kartonjáról, akiket az amerikai hírszerzés a Német Szövetségi Köztársaság és , Ausztria állampolgárai közül szervezett be. E fotókópiák közül néhányat át is adunk majd önöknek, továbbá magyar fordításban annak a terjedelmes listának néhány oldalát, amely ezeknek a személyeknek a születési helyét, időpontját, foglalkozását, lakáscímét tartalmazza. Bocsánat, hogy foglalkozást is említettem; nos, egyeseknél ezt nem találjuk a listában, hanem azt, hogy foglalkozás nélküli, illetve — munkanélküli... Rendkívül érdekes lenne, ha önök vagy éppenséggel a szóban forgó országok íL letékes hatóságai meginterjúvolták őket. Felderítés a nyugati országok ellen is Nézzük a további dokumentumokat. Ezek egyértelműen bizonyítják, miszerint az amerikai titkos- szolgálat arra törekszik, hogy részletes adatokat gyűjtsem Ausztria, Franciaország és más európai tőkés országok összes fegyveres erőiről. Itt a bizonyíték arról, hogy törekvésük nem is volt sikertelen, mert ügynökeik útján be is szereztek adatokat az említett országok fegyveres erőiről, beleértve megnevezésüket, létszámukat, elhelyezésüket és technikai felszerelésüket. Ügy vélem, mindezek alapján igazoltnak látják azt a megállapítást, hogy az Egyesült Államok kormánya totális kémtevékenységet folytat, amely az egész világot behálózza. Ebben a tevékenységben a CIA szülőatyjaként emlegetett Allan Dulles szelleme érvényesül, aki „A hírszerzés mestersége” című könyvében így ír: „a hírszerző szolgalat ma abban a helyzetben van, hogy szemmel kell tartania a világ minden részét. A hírszerzés már nem korlátozódhat néhány országra. Az egész világ a mi küzdőterünk.” A totalitás azonban nemcsak a kémkedés területi méreteiben jelentkezik, hanem a felhasznált módszerek és eszközök tekintetében is. Ennek igazolására is rendelkezésükre bocsátók egy dokumentumot, amely — úgy vélem — példa nélkül áll az államok egymás közötti kapcsolatának történetében, de azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy még a kémkedés történetében is. A dokumentum címe; ^Feleségek kiképzésének programja az Egyesült Államok hadseregének stratégiai hírszerző iskoláján.” Ebből mégis- j merkedhetnek önök annak a 4 hónapos tanfolyamnak a részletes tematikájával, amelynek keretében a külföldre kerülő katonai attaséfeleségeket részesítik hírszerző kiképzésben, előadások, filmek és technikaifényképezési gyakorlatok útján. Nem vagyunk bizalmatlanok a hozzánk látogatókkal Tisztelt sajtóértekezlet! Amikor kénytelenek vagyunk esetenként felhívni a közvélemény figyelmét arra, milyen módszerekkel tör szabadságunkra és függetlenségünkre az amerikai imperializmus, hogyan igyekszik hazaárulásra rábírni magyar állampolgárokat, azt tapasztaljuk, hogy jónéhány nyugati sajtóorgánum újult erővel nagy hírverést csap arról, hogy Magyarországon — az 6 szóhasználatukkal — a liberalizálódást felváltja a kemény vonal, s a magyar hatóságok minden külföldiben, minden nyugati látogatóban kémet, diverzánst látnak. Az ilyenfajta propaganda megcáfolására nem is érdemes sok szót vesztegetni. A tények tömege bizonyítja, hogy nincs szó nálunk a politikai vonal valamiféle megváltoztatásáról; s am, ennek konkrét részét illeti — szilárd a törvényesség, a legteljesebb nyugodtsággal élhet, végezheti munkáját minden magyar állampolgár, látogathat el hozzánk minden külföldi állampolgár, aki tiszteletben tartja népköz- társaságunk törvényeit. A hazánkba készülő külföldiek elriasztása céljából sűrűn felröppentett hírekkel kapcsolatban pedig elég néhány számot említeni ahhoz, hogy ezek a hazugságbuborékok is szétpattanjanak. A múlt évben január 1-től augusztus 31-ig tőkés országokból 276 127-en töltöttek több kevesebb időt nálunk, vagy utaztak át hazánkon. Számuk ez év azonos időszakában kereken 40 ezerrel több. pontosan 316 127 volt. Örülünk annak, hogy évről évre mind több külföldi látogatót üdvözölhetünk, s a hagyományos magyar vendég- szeretettel szívesen is látunk mindenkit, aki pihenni, szórakozni kíván, azért jön, hogy megismerje országunk, népünk életét és munkáját. Nyilatkozatom végéhez érve kérem, tegyék fel esetleges kérdéseiket. A szünetben az újságírók megtekintették az amerikai hírszerző szervek tevékenységét leleplező dokumentumokat, majd Naményi Géza, Kiss Nándor, ®r. Hackl Lajos és Radnóti Ágoston váraszóit a magyar és a külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. Kiss Sándor és dr. Hackl Lajos részletesen elmondotta, hogy hogyan környékezték meg őket, milyen szerepet szántak nekik. Radnóti Ágoston arról beszélt, hogy milyen módszerekkel igyekszik az amerikai hírszerzés a magyar fiatalokat saját céljaira felhasználni. Szervezik, irányítják, pénzügyileg is támogatják a politikailag tájékozatlan magyar emigrációt. Politikai akciókat, tüntetéseket kezdeményez és hajtat velük végre. Molnár Géza: (Kisregény) 12. A férfi zihálva állt az ajtóban, hosszú, sujtásos bundája, amelyre olyan büszke volt, mészfoltos, vakolatos, piszkos, arca is feldúlt, ijesztően kifordult. — Nincs Fortuna. Megszűnt. Az éjjel lebombázták, a földig szétverték. Az asszony odament hozzá, kifűzte a cipőjét, odakészítette a papucsát, segített neki kibújni a bundából, úgy bánt vele mint a nagybeteggel. — O, ne búsulj azért apukám — vigasztalta. — Majd építenek helyette másikat. Van pénze a biztosítónak, tudod te azt. — De nem érted, te szerencsétlen, hogy most már biztosító sincs? — förmedt a feleségére Papír Marci. — Az összes többi vagyona vidéken volt, Tiszántúlon, az már mind az oroszok kezén van. — De te megvagy, életünk, egészségünk épen maradt, az a legfontosabb — mondta az asszony. — Feküdjél le, pihend ki magad. — Jaj, dehogy tudok én most nyugodni... Jenci kérdezgette , nagybátyját a részletek felől. Emberáldozat csak a két éjjeliőr volt, a bérpalota lakói az óvóhelyen sértetlenek maradtak, azoknak is mindenük odaveszett persze. Kis idő múlva lejött a szobalány. — Boriskám, kedves, gyere gyorsan, segítsél, a mél- tóáágosék csomagolnak. Nagyon sietős nekik, mennek Bécsbe. Engem is visznek. — Ajjaj, itt marad a palota védelem nélkül. — Magukat itt hagyják házőrzőnek. — Mit érek én a méltósá- gos úr nélkül. Nekem semmi hatalmam nincs. Laci arra gondolt, Papír Marci most értette meg, hogy elvesztettük a második világháborút. Tévedett. Másnap, amikor Jencrvel kiment a konyhába reggelizni, a kávéscsésze mellé odakészítve várta őket az aznapi újság, a Virradat, amely a nevébe nyomtatva nagy nyilaskeresztet hordott. Mindjárt az első oldalon, vezető címként, a lap teljes szélességében szemet kiszúró felirat: „A katonaszökevényeket rejtegetőikkel együtt felkoncoljuk!” Boris néni kiöntötte a kávéjukat, de nem nézett rájuk. Papir Marci az asztalfőn lesütött szemmel rágcsálta a kenyérhéjat. Jenci a fejebubjáig vörös volt, Laci közönyösen bámult maga elé. Amikor ismét a szobájukban voltak, Jenő kirobbant: — Ilyen gyáva, hitvány, jellemtelen férget!... — Elárulva a családot, mi? Megszegte az ősi törvényt... — Laci gúnyosan mosolygott. — Elvárnád, hogy miattunk odaálljon a szuronyok elé?-..
