Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-23 / 225. szám
Újabb fejlemények a kínai „kulturális forradalomban“ A „politizáló gitár** Peking (TASZSZ): A j,vörösgárdisták” Pe- (dögben kifüggesztett faliújságjai hírt adnak arról, hogy augusztus 4-én, 14-én, 15-én, 16-án, 20-án, valamint szeptember első felében Szian városában, „erőszakot alkalmaztak” a „vörösgárdisták” és a „forradalmi diákság” ellen. „A hatalmon lévők csoportja, amely kapitalista úton halad” megszervezte a városban a munkások és alkalmazottak támadását a „vörösgárdisták” ellen. A faliújságok szerint e fejleményért a Kínai Kommunista Párt senszi tartományi bizottsággát terheli a felelősség. A röpcédulák a KKP más tartományi, városi és egyéb bizottságait is bírálják, így a hunani tartományi bizottságot és a csansai városi pártbizottságot. A Hunan Ribao című lap jelentése szerint átszervezték a csansai pártbizottságot, a hunani tartományi bizottság első titkárát pedig eltávolították tisztségéből. A Kínai Népköztársaság kormánya elhatározta, hogy külföldi diákok egy évig nem tanulhatnak az ország egyetemein és főiskoláin. A felsőoktatásügyi minisztérium értesítette erről az érdekelt országok diplomáciai képviseleteit London. (MTI): Alastair Buchen, a brit stratégiai kutatóintézet igazgatója csütörtökön nemzetközi értekezletet tartott Londonban abból az alkalomból, hogy intézete közzétette „A katonai mérleg” című évenként megjelenő kiadványát. A világsajtó képviselői valósággal ostrom alá vették Buchent. A nemzetközi tekintélyű brit stratégiai kutatóintézetnek megállapítása a „vietnami helyzet rosszabbodásáról” semmi, képpen sem egyeztethető össze McNamara hadügyminiszter kincstári optimizmust sugárzó kijelentésével. Buchen mindvég" kitartott amellett, hogy Vietnamban a katonai hely. zet rosszabbodott. A tanulmány szerint „elA minisztérium az intézkedést azzal indokolja, hogy a kínai egyetemi és főiskolai tanárok el vannak foglalva a „kuturális forradalommal”. A Kínában tartózkodó külföldi egyetemi és főiskolai hallgatókat felkérték, hogy két héten belül hagyják el az országot. Moszkva (TASZSZ): A Török Kommunista Pórt Központi Bizotságának a Pravda csütörtöki számában megjelent nyilatkozata megállapítja, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 11. plénumán hozott határozatok, valamint a Pekingben folyó szovjetellenes kampány buz- dítólag hatnak az amerikai imperialistákra. A KKP vezetőinek álláspontja és ennek a párt plénumán történt hivatalos megerősítése komoly lépés a marxizmus—leninizmussal való szakítás utján, nyílt fellépés a testvérpártoknak az 1957 és 1960 évi moszkvai tanácskozáson elfogadott közös határozataival szemben. A Török Kommunista Párt Központi Bizottsága határozottan elutasítja és elítéli az SZKP és a Szovjetunió ellen folytatott dúr- va és rosszindulatú kampányt. méletileg" a saigoni rezsim oldalán harcoló erők 4:1 arányú katonai fölényben vannak. Hangsúlyozza azon, ban. hogy a hatszázezer fős létszámmal szereplő délvietnami hadsereg tényleges ereje mélyen alatta van a .hivatalos számadatnak. A dél-vietnami hadsereg harc. képes alakulatainak létszáma legfeljebb 90 000 főre tehető, s ebből csak mintegy 25 000 fő vethető be támadó hadműveletekbe. A külföldi intervenció tényét kidomborítja a tanulmány .következő megállapítása: „az összesen 400 000 íőhyi amerikai, dél-koreai és ausztráliai szárazföldi erők részvételi aránya a mozgékony támadó hadműveletekben sokkal magasabb, mint a dél-vietnami katonáké. secs Vass Istvánnénak, az országgyűlés elnökének meghívására október 3-a és 10-e között osztrák parlamenti küldöttség látogat Magyarországra — jelenti csütörtökön az osztrák sajtó. A kilenctagú delegációban a kormányzó Osztrák Néppárt, valamint az ellenzékben levő Osztrák Szocialista Párt és Osztrák Szabadságpárt képviselői vesznek részt. HANOI Mint a Vietnami Távirati Iroda jelenti, csütörtökön újabb öt amerikai kalózgépet lőttek le a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe felett. Ezzel a lelőtt amerikai gépek száma 1454- re emelkedett. DAR ES SALAAM Csütörtökön Tanzania fővárosában 21 ágyúlövés Üdvözölte az ide érkezett Gamal Abdel Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét. Nasszert a repülőtéren Julius Nyerere elnök, Kawawa másod alel- nök és több hivatalos személy fogadta. SZÖUL Csüng II Kvon dél-koreai miniszterelnök és egész kormánya csütörtökön benyújtotta lemondását Pák Csöng Hi köztársasági elnöknek. PEKING A Vietnami Demokratikus Köztársaságba utazó csehszlovák párt- és kormányküldöttség Jozef Lenárt miniszterelnök vezetésével csütörtökön’ délután átutazóban Pekingbe érkezett. A kínai főváros repülőterén Csen Ji miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter köszöntötte a küldöttséget. A delegáció péntek reggel utazik tovább Hanoi felé. A pasadenai űrlaboratóriumban számtalan kísérletet tettek, hogy megállítsák a Hold felé száguldó Surveyor—2 rakéta pörgését, ami szerda hajnal óta azzal fenyeget^ hogy az érzékeny televíziós kamerákká] felszerelt holdszonda szétzúzódik az égitest felszínén, mert nem tudja végrehajtani a tervezett sima leszállást. Mint már jelentettük, a Surveyor—2. akkor kezdett csillapíthatatlan forgásba, amikor minimálisan meg Külsőre nem nyújtanak bizalomgerjesztő látványt, elhanyagoltak, ápolatlanok. Amikpr a reflektorok éles fényében elkezdik műsorukat, mégsem hiányolja sen. ki a sztárok elegáns öltönyeit, az értékes ékszereket, vagyis a külsőségeket. Meg. babonázva, néma csendben hallgatja a nézősereg, többnyire fiatalok, kedvenceit. Az eső csak hull. . . Egy kisfiú áll az esőben... Erről énekel például Joan Baez. Az eső csak hull, hull... egy napig, egy héten át. Közben minden elfonv- nyad, a fű, s a gyerek is. Az eső pedig úgy hull tovább a száraz földre, mint a tehetetlen könnycseppek... Nem lehet nem érteni a dal szimbólumait. A párizsi, londoni, New York-i közönség is érti, hogy a világhírű énekes az atomfegyverekre, az atomháború következményeire céloz. S amikor Baez leereszti gitárját, a kirobbanó taps nemcsak erőteljes és megzavaró szopránját köszönti, hanem azt is, amit Baez mondani akart. Joan Baez nem az egyetlen művész napjainkban, aki a napi politika szolgálatába állította a gitárt. Talán az ő neve a legismertebb, bár hasonlóképpen világsztár már Bob Dylan, az angol Donovan és sok más közt a francia Antonie is. Mégis Baez fémjelzi ezt a mozgalmat, mert már mozgalomnak lehet nevezni, amely újra felfedezte, mint formát, a népdalt, de a XX. század ritmusához igazodva rock and roll stílusban és gitárkísérettel adja elő. s szaakarták változtatni repülésének irányát. Kiderült, hogy akkor a rakéta három kormányzóráké'eája közül az egyik felmondta a szolgálatot A Surveyor—2-vel megszakadt minden rádióössze- ' köttetés. Pasadenában bejelentették, hogy az űrrakéta nem tudja már végrehajtani a tervezett sima leszállást, hanem becsapódik a Hold felszínére. A kísérletet véglegesen kudarcnak minősítették. kítva a sanzonok és divatos slágerek hagyományos témáival a legkirívóbb társadalmi és morális jelenségeket veszi célba. Akik a pop-song gyökereit kutatják, valameny- nyien a hatvanas évek elejéhez találnak vissza, ami- koris Amerika-s/.erte kezdetüket vették az úgynevezett polgárjogi menetek. E felvonulások részvevői az ellen tiltakoztak, hogy az USA színes bőrű lakóit legelemibb jogaiktól is megfosztják. S az utcán a húszmillió néger egyenjogúságáért tüntető néger és fehér fiatalok „rögtönzött forradalmi dalokkal” (— így a Spiegel —) támadtak a rendőrökre. A dalok gyorsan terjedtek. Mindenekelőtt az egyetemi ifjúság karolta fel a szabadságot, egyenjogúságot és testvériséget hirdető pop-songokat. De ahogy teltek a hetek és a hónapok, már nemcsak a faji megkülönböztetést bírálták a „forradalom truba. dúrjai” és követőik. A gitárpengetéssel előadott dalok célba vették a legkirívóbb társadalmi jelenségeket a rádióaktív esőtől a Harlem nyomorultjain át az uniformist viselő gyilkosokig. S ezen az úton érkeztek el napjaink leg- fenyegetöbb veszedelméhez, a háborúhoz és természetesen ennek legvéresebb példájához, a vietnami agresszióhoz. A józanság fel ül kerekedébe Mindez része a pop-song történetének, kifejeződik benne az a társadalmi igény, hogy ebben a világban ne költsenek óránként 14 millió dollárt tömeg- pusztító fegyverekre. Természetesen szó sincsen arról, hogy napjainknak ez a muzikális „társadalombí. rálata” minden esetben filozófiai vagy ideológiai talajon állna. De a „politizáló gitár” műsorszámai több százezer lemezpéldányban kelnek el és műsoruk mindenütt telt házat vonzanak. Spanyolország egyetemein a katalán népdal szavaival kiáltják a diákok Franco helytartóinak, hogy „diguem no...”, vagyis hogy „azt mondom, nem...” S Naza Leao is gitárral előadott dalaival vált a katonai diktatúra elnyomását szenvedő brazil nép számára az ellenzék hangadójává. S a gitárosok Londontól Tokióig és Nyugat-Németországtól New York-ig — ha egyedi jelenségként is — de részt vesznek nemcsak a polgárjogi tüntetéseken, hanem a háborús hisztéria ellen évről évre szervezett békemeneteken is. „We »hall overcome...“ A „We shall overcome” azaz a „Le fogjuk győzni” programja természetesen nem kerülte el a hatalom figyelmét. Az USA déli államának hatóságai sorra tiltották be a gitárosok nyilvános fellépéseit. De Nyugat-Európában nem ér. vén.vesek Alabama vagy Texas állam kormányzóinak intézkedései. Ezért a Johnson-kabinet életre hívott egy olyan export célokra szánt együttest, amely népdalokat és éppen úgy rock and roll stílusban ad elő mint a „béke trubadúrjai”. Csak a téma más, Az elmúlt hetekben Bécs- ben turnézó „Sing out 66” műsorára például „vietnami népdalokat” is tűzött. Ha nem értette félre a Jugend című lap tudósítója, a szöveg nyers fordításban valahogy így hangzott: „A dél-vietnami disznók jó disznók. De ha amerikai malacokkal keresztezik őket, még zsírosabbak, nagyobbak és rózsásabbak lesznek. Ezzel szemben a Vietcong malacai kicsik, sötétek és szürkék maradnak”. Az analógia önként kívánkozik; amikor keresztezni próbálnak egy tisz- iességes törekvést egy aljas szándékkal, legjobb esetben naív és bárgyú, vagy éppen gonosz dolog születik belőle. Ez történt ebben az esetben is. A Johnson-fiúk hiába igyekez. tek, nem tudnak mérkőzni azzal a mozgalommal, amely olyan áramlattá nőtt, amely nemesebb formát ad a nyugati fiataloknak a társadalommal történő eddigi passzív szembenállásának, a hosszú hajnak, az ápolatlan ruhának és a mosatlan lábaknak. Megteremtve az erőszak kultusza helyett annak a bátorságnak a méltóságát, amely bátran támadja és veti el erőszakra épülő világának megcsontosodott morális, gazdasági és társadalmi normáit. E tények pozitívumain még az sem változtat, hogy a szóban lévő „politikai” songok dalnokai — anyagilag sem járnak rosszul, Önody György „Vietnamban rosszabbodott a katonai Sieiyzet“ — állapítja meg a brit stratégiai kutatóintézet évi jelentése Megszakadt a rádiéSsszeköttetés a Surveyor—2-vel Molnár Géza: (Kisregény) 10. íenci tudja, hogy a németek elvesztették a háborút, de a bolsevizmust ő sem akarja. Azt mondta amit gondolt: „Én nem várom őket, nekem nem hiányoznak, értse meg... De a realitásokkal számolni kell.” Az angolokat se várja, csak a németektől akar szabadulni. Az~ ősi ellenségtől és a fasizmustól. A kormányzó úr is protestáns, Jenéitől maradhatna minden a régiben, a vallás, a nemzet. Na, ez igazságtalanság, hiszen Jenci is a „nép” mellett áll. „Reformok szükségesek”. Ebben különbözik a nagybátyjától, aki éppen semmit, de semmit nem akar változtatni. Kínlódva végigsimított az arcán. ...Úristen, micsoda hülye vagyok én! Hisz Jenő itt van velem, megszökött ő is a behívás elől, az én sorsomat osztja. Semmivel sem vagyok nagyobb hős nála. Azért, mert vitatkozik velem?... Azért, mert védte Horthyt október 15-én ?... Eszébe jutott milyen furcsán, groteszkül ment el felettük a nap. Lent voltak a Dunán kóboroltak, horgásztak, krumplit szedtek, este tudták meg Vidóczki Kláritól, hogy Horthy közben letette a fegyvert, de a nyilasok nyomban a helyére ültek, átvették a hatalmat. Míg ők pecáztak, a történelem elzúgott a fejük felett. Talán jobb is így; ha bemennek a városba és felfedik magukat, estére már lehet, hogy nem élnek. Jenci nemzeti mártírt látott Horthyban, aki „megmutatta”, „megpróbálta a lehetetlent”, „beírta nevét” satöbbi. öt nem hatotta meg ez a gesztus. Nem kellett volna beszállni ebbe a halálmenetbe a Szovjetunió ellen. És egyáltalán: micsoda államfő az, akit néhány óra alatt el lehet süllyeszteni? Hol voltak a hadosztályai, a tábornokai? Nevetséges. Ettől meghatódni. Levetkőzött lefeküdt. Tompa félálomba szender- gett, hallotta, amint Jenő benyitott. Fény már nem főtt vele, úgy látszik a házbeliek ]s elcsendesedtek. — Alszol? — Nem. Hány óra van? — Fél tizenegy. — Jól elbeszéltétek az időt. Jenő nem válaszolt, gondolataiba merült. Később hallotta, hogy vetkőzik, koppon a cipője, surlódtak ruhadarabjai. Reccsent alatta az ágy, Laci már „jóccakát” akart neki kívánni, amikor barátja megszólalt, mintha csak az előbbi dialógust folytatná: — Nem lehet a végire járni ezeknek a dolgoknak. — Mondhatok valamit? — tűnődött, hogyan fogalmazza meg, hogy ne bántsa meg Jenőt. Már nyelvén volt: „Jó nagy marha a nagybátyád!”, de enyhítette: — Nem állt sorba Papír Marci, mikor az észt osztogatták... — Onnan sokan hiányoztak — felelte Jenő, s nem lehetett tudni, hogy érti. — Ha ő veled tartana, maga alatt vágná a fát. Mártír lepne, aki öntként adja mindenét a semmiért. Mi sem akarunk mást tulajdonképpen, valljuk meg végre, mint átmenteni magunkat. Puszta életünk, képesítésünk, tehetségünk azonban a sorsunk aranyfedezete. De mihez kezd Papír Marci a Fortuna nélkül? Se szakmája, se egy barázda földje, Gyámoltalan alak volna, ha nem ragaszkodna foggal, körömmel ahhoz, amit elért. — Valljuk meg végre... átmenteni magunkat — ismételte Laci. — Hát persze, hogy igazad van. De erre éppúgy ráfizethetünk, mintha egy csomó svábot már leöltünk volna. Több szó nem esett köztük. Reggel Laci ébredt elsőnek. Kint még sötét volt, de á konyhában égett a villany, Papír Marci már elment szolgálatba. Az alagsorban néhány ajtóval arrébb nyílt a toalett, mellette a fürdőszoba. Laci arrafelé vette útját. Hallotta a csap csobogását, a víz locs- csanását. Megállt az ajtó előtt, emlékezett, kallantyú- ra záródott belülről. Pil lanatig habozott, aztán lehajolt a kulcslyukhoz; szépasszonyt meglesni nem bűn. A kádban állva szappanozta magát, ahogy hajladozott, forgott, teste minden porcikája feltárta magát. Magas, húsos nő volt, nagy, kemény mellekkel, épp csak annyi zsír volt rajta, amennyi a bőrét rugalmas-feszesre húzta. A nyár telt, érett fényét sugározta a Rubens-képek, a bacchanáliák erdei asszonyaira emlékeztetett, azok nyersessége, édeskés rózsaszínei nélkül, ezt az elefántcsontszint, a bőrnek ezt a feszes és mégis párnás puhaságát csak Tizian tudta megfesteni. Laci akaratlanul is Magda törékeny, könnyű karcsúságára gondolt, a bűnte. len, tiszta szenvedélyre. Ez az asszony (milyen komikus, hogy Boriska néninek szólítja) — maga az érzéki gyönyörűség. Hogy tollászkodik ott a kádban. Szinte kényeskedik, pipiskedik, ahogy tenyere végigsiklik a csípőjén. Mit tud vele ez a tahó férje kezdeni? Vajon betölti ez az élet ezt az asszonyt? Elég ez neki? Biztosan igen. Talán a puszta, a cselédházak nyomorából jön, s a fürdőszoba, az urak közelsége már álmai betetőzését valósítják. Mintha valami azonos típus lenne, egy vaskosabb, hétköznapibb válfaja a fönti világban kitenyésztett úri nőknek. Laci nem tudott szabadulni a látványtól. Úgy megszorította a vágy belesápadt. Ha most hozzáférhetne, semmit se latolgatna. Az asszony belecsúszott a kádba, örvénylett körülötte a szappanos víz. Ernyedten, mozdulatlanul ült, feje hát- rahanyatlott a kád peremén. A kallantyú be van akasztva, az biztos. Laci felegyenesedett, homlokát nekitámasztotta a falnak. Hiszen meg lehetne próbálni, idő itt van r®- Al- kaimat is találna az ember. Bókok, kis udvarlás, elválik, hogy reagál rá. Óvatosan továbbment nehogy az asszony észrevegye, megsejtse ottlétét. Sokáig heverészett az ágyban, máskor meg szokta előzni Jenéit, most nem akart egyedül maradni Papiméval a konyhában. . Honnan ez az elementáris vágy. Inas korában tört ess így rá, a pubertáskor vulkánikus évei alatt gyötörte ilyen emésztően. De akkor nő nélkül volt, tapasztalatlanul, kiszolgáltatva a zabolátlan erővel nyíló érzékiségnek, s béklyóba verve a „tiszta férfiú- sóg” hülye eszménye által. Emlékezett rá, amint ment át a bérház udvarán a nyári délután álmos forróságában körülötte négyszögben a folyosók, magas falak, mintha börtönudvaron ment volna, hátra, a cselédlépcső alá, ahol a közös illemhelyek sorakoztak. Előtte lépegetett testhez simuló fehér köpenyében Micike, a fodrászkisasszony, akit köztudomásúan a főnöke használt, Közönyösen ment, hátra se nézve, kezében lóbál- ta a klozetkülcsot. Dúdolva kinyitotta az ajtót, majd magára csapta, ö égő fülekkel lángoló arccal a mellette lévő fülkében foglalt helyet, s egyre az járt a fejében, mi jenne, ha átmászna a válaszfalon ? (Folytatjuk)
