Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

A gazda zni vagyunk Vsának emberek, akik szeretnek panaszkodni. Lel­kűk rajta — az ég tudja, miért esik nekik jól, ha folyton sopánkodhatnak, hiszen 6k is tudják, hogy a derűlátás jobb a pesszi­mizmusnál. Akadnak aztán nálunk olyan panaszkodók ia, akik tulajdonképpen a saját maguk hibáitól szen­vednek. Múltkoriban a ta­nácsi osztályvezető egy vállalati igazgató levelét mutatta, amelyben keser­vesen panaszkodik: milyen laza náluk a munkafegye­lem és azt kéri, a tanács hasson oda, hogy megvál­tozzanak az állapotok, kü­lönben nem vállal felelős­séget a tervteljesítésért. Végighallgattam a főköny­velőt, aki azon kesergett, milyen bonyolult náluk az adminisztráció, mennyi fe­lesleges munkát végeznek a tisztviselők, milyen nehéz áttekinteni: valójában ho­gyan is dolgozik a vállalat. Ismerünk embereket, akik szóvá tesznek, panasz­kodnak, keserűen emlege­tik a náluk lévő állapotok tarthatatlanságát, de tenni nem tesznek semmit. — Mintha valahonnan a messzi külvilágból érkez­tek volna munkahelyükre, előkelő, bár jó indulatú idegenként, s nem dolgoz­nának ők maguk is ott, nem ők lennének a legille­tékesebbek a cselekvésre. Tény és való, hogy sok dolgunk és gondunk van. Ezt felesleges lenne tagad­ni, már csak azért is, mert akkor magát a munkát, az élet nehézségeit, bonyolult­ságát tagadnánk vele. Igaz, némelyik gondolatvi­lágában a kelleténél mé­lyebb nyomokat hagyott a másfél évtizeddel ezelőtti romantikus elképzelés, amikor az új társadalom tudományosan előrelátható képét gyakran felcserélték az utópiával. Eszerint a szocializmus olyan új aranykor, amikor egycsa- pásra megszűnik minden gond, kitárul a bőségszarú és az emberek gáncs nélküli lovagok lesznek. Ez kár­pótolja majd az embereket a néhány évi nehéz, fá­radságos munkáért, s a néhány esztendeig hozott áldozatokért. Sok szép és vonzó, lelkesítő volt ezek­ben az elképzelésekben, s jóllehet ma már túlvagyunk rajtuk, sokkal reálisabban szemléljük a világot, meg­állapítjuk, hogy a valóság sok tekintetben túlszár­nyalta akkori legmerészebb elképzeléseinket is. Akik azonban akkor úgy képzel­ték, hogy nem lesznek gondok, megoldandó felada­tok, azok bizony nagyot tévedtek. Az az út, amelyet meg­tettünk, kétségtelenül nem volt sima. Gondokat, ne­hézségeket, buktatókat rej­tett. Visszatekintve az el­múlt időkre, mégis jóleső érzéssel, a jól végzett mun. ka örömével állapíthatjuk meg. mi mindent végez­tünk el, oldottunk meg. Előretekintve pedig lát­nunk kell, hogy — ha szí­vesebben is vennék a prob- lémátlanabb, gondtalanabb, könnyebb világot — még igen sok feladat áll előt­tünk. v S vajon ki oldja meg majd ezeket és azokat is, amelyek holnap állnak előttünk, ha nem mi? Gondjainkkal magunknak kell megbirkóznunk, ki- nek-kinek a maga helyén. A vállalati igazgató hiába várja, hogy a tanács rendet teremt helyette a vállalat­nál, bizonyos központi in­tézkedések segíthetnek eb­ben, kedvező feltételeket teremthetnek hozzá, de a munka nagyja a vállalat vezetőségére marad. S ha a főkönyvelők, az admi­nisztráció vezetői közül kevesebben keseregnének a tül sok felesleges papír­munka miatt, de többen cselekednének, akkor bi­zonyára kisebb lenne ná­luk a bürokrácia. Ha vannak — és ha akar. juk, ha nem, mindig is lesznek — gondjaink, fel­adataink, nekünk . vala­mennyiünknek kell meg­oldanunk azokat, senki sem végzi el helyettünk, ami a mi dolgunk. Külö­nösen a kommunistákra vár sok és nagy feladat. Uj hazánk történelmének immár tradíciója, hogy a munka nehezebbik végét mindig a kommunisták ra­gadják meg először. És nemcsak azért, mert a kommunisták pártjának tagjai azt vállalták, hogy áldozatkészebbek, önzetle­nebbek lesznek másoknál, hanem azért is, mert az új társadalom tudatos épí­tői, akik látják az erőfeszí­tések történelmi értékét. Sem a természet, sem a társadalom törvényszerűsé­gei nem hagyják köny- nyen, hogy leigázza őket az ember. A technika és a társadalom története egy­aránt tele van átmeneti kudarccal sikertelenségek­kel. És közben az emberi­ség eljutott a kőbaltától a mai automata gépekig, a társadalom a rabszolgaság­tól a szocializmus, a kom­munizmus korszakának hajnaláig. Talán furcsa, hogy helyi jelentőségű gondok kap­csán ilyen nagy párhuza­mokat idézünk fel. Távla­tok nélkül azonban sokkal nehezebb dolgozni, sokkal könnyebben elfárad az em­ber, ha nem látja munkája általános értelmét. Csodát nem várhatunk, annyi bi­zonyos. Munkánk értelme nem az, hogy elérjük azt a bűvös napot, amikor egycsapásra nem lesz több problémája, nehézsége az életnek, hanem az, hogy gondjaink megoldásával, munkánk elvégzésével minden eddiginél különb társadalmat, életkörülmé­nyeket teremtsünk. (p) Vonaton Végállomáshoz közeledett c vonat. Jött a kalauz és a jegyeket kérte. A fülke egyik sarkában ülő két fér. fihez ment. Azok átadták jegyüket. A kalauz megnéz­te, kilyukasztotta, szalutált és visszaadta nekik. Ekkor halkan megszólalt az egyik utas, de azért úgy, hogy a kalauz is meg­hallja: „Nem vette észre!" A kalauz nyomban visz- szafordult, gyanakodva né­zett az utasokra, hangja ha. tározottan, de udvariasan csengett: — Szabadna még egy pillanatra a jegyeket? Odaadták, a kalauz hosz- szan nézte, még hosszab­ban, mint előbb. És közben gondolkodott. Mit nem vett észre az előbb? De a je­gyek érvényesek voltak. Mégegyszer jól megnézte. Nem volt azokkal semmi baj. Visszaadta, elment. Félóra múlva jött az el­lenőr, akit a kalauz figyel­meztetett a két utasra. Megnézte a két jóbarát je­gyét. Jónak találta. Mái két lépésnyire el is távolo­dott, amikor újra megszó­lalt az egyik utas: „Ez se vette észreI" Persze meghallották. Az ellenőr megállt, a kalauzra nézett, azután visszament a két utashoz: — Bocsánat, láthatnám mégegyszer a jegyüket? — Parancsoljon, — nyúj­Törődjenek jobban az emberek gondjaival Három üzenet Levelekről az új pártvezeíőségnek Megjegyzések: Félmegoldás Régóta gondot okoz Nagyhalászban a kender­gyár üzemeinek portalaní­tása. Ez évben mintegy S50 ezer forintos költséggel lé­tesítettek porszívó kamrát Alig tíz napja volt a pártvezetőség választó taggyűlés a leveleki Dózsa Tsz-ben. Három párttaggal beszélgettem arról, mit várnak ők az új pártvezető­ségtől. Méltányolja a jószándé­kot, a segíteni akarást, s ami megszívlelendő; hasz­nosítsa a pártvezetőség. Vem kivételezést, csak meghallgatást (Pásztor Ferencné hat- gyermekes édesanya. Nyolc éve párttag, s as első pil­lanattól dolgozik a szövetke­zetben.) — Az új vezetőséggel még nem volt a választás óta nagyobb beszédünk, de a régitől elvártam volna, hogy jobban segítsen. Egy éve Ízülettel bajlódom, a gyere­kek is betegesek, epeköves vagyok, s bizony még a2 aj­tót sem nyitották rám, hogy megkérdezzék, miben se­gíthetnének... Kértem, hogy betegségemre való tekintet­tel adjanak könnyebb mun­kát. Mondtam a Gavallá elvtársnak, a párttitkárunk­nak, hadd menjek a csir­kékhez, el tudom úgy látni, mint az ott dolgozó fiatalok. Tudja ő is, hogy milyen be­teg vagyok, hiszen az aratás­ból is úgy vittek haza epe­görccsel... De nem szólt sem­mit. Fogtam 1200 öl do­hányt, krumplit kapáltam 600 ölet, tengerit, répát, s nagyon elfáradtam. Úgy ér­zem, jobban kellene törőd­ni az emberek gondjával, meghallgatni őket. Egyálta­lán nem akarok én kivétele­zést mivel párttag vagyok, de azt már a pártonkívüli- ek is látják, hogy a sok gyerekkel jobban rászorul­nék a segítségre. — Igaz a tanács segített, segélyt is adtak, de tsz-tag vagyok! Nekem csak öt is­kolám van, negyvennyolc éves vagyok, s azt kérem jobban értsék meg az em­ber panaszát. Ott van a la­kásom, romos, kellene vagy 300 vályog, de valahogy restellek kérni. Gondolom azt mondják, nem adnak. Gavalla elvtársnak, mert őt választottuk meg újra párt- titkái-nak, több figyelmet kellene tanúsítani, ha még nem is panaszkodnak neki. Igaz, ő a tsz elnökhelyette­se is, de a pártmunkára is több időt kellene szakítania. Először a közös ügyeit (Juhász András. Hatvanhét esztendős. Egyedül szedi a krumplit a Nagyerdei dűlő. tptták egyszerre készsége­sen a jegyeket feléje. Az eUenőr nézte, nézte a két vasúti jegyet, de szabályta­lanságnak semmiféle jelét nem tudta felfedezni az IBUSZ-nál váltott jegye­ken. Az ellenőr és a kalauz nem nyugodott bele a ve­reségbe. Amikor a két utas leszállt, megkérték őket, hogy fáradjanak be az ál­lomásfőnökhöz. Ott leültet, ték őket, az ellenőr jelen­tést tett, és most már öten is ellenőrizték a jegyeket, de megint csak azt állapí­tották meg, hogy a menet­jegyek jók. Nem volt azok­ban semmi hiba. Bocsánatot kértek tőlük és a két utas mosolyogva indult ki az állomásfőnöki szobából. Alig értek az aj­tóhoz, megint dicsekedni kezdett az egyik: ben. 1945 óta tagja a párt­nak- Vöröskatona volt.) —Úgy érzem, újra előle­geztük a bizalmat a párt­titkárunknak. Megválasztot­tuk, mert reménykedünk, hogy többet törődik ezután az emberekkel, a pártmun­kával, mert bizony kétkezi munkások közül kevesen vagyunk párttagok.. Aztán még valami: fontos a példa­adás. Először a közös ügye­it kell intézni, s csak aztán a saját maga dolgát. Azt is várom, hogy igazságosabb lesz az új vezetőség, mert választottunk közéjük új embert is. Nem tudom meg­állni szó nélkül: két éve mezőőr voltam. Papíron je­lentettem, ki mivel károsí­totta meg a közöst. Én húz­tam a rövidebbet érte. — Talán ez is tanulságul szolgálhat a jövőre... Meg erősebb is lehetne a párt- szervezetünk. Alig gyara­podtunk valamit évek óta. Akit fel is veszünk, nem törődünk a nevelésével. Pe­dig sok fiatalunk van. Meleg ruha, szórakozás (Zúg a silókombájn, az MTZ-t Kurucz János trakto­ros irányítja. Nyújtott mű­szakban dolgozik. 1960 óta traktoros. Tavaly augusz­tus óta tagjelölt.) — Szántottam, vetettem, szemet hordtam a kombánj- tól, ha kellett, éjszakai mű­szakban is dolgozom. Ta­nítottam a fiatalabb trak­torosokat, mert mi egymás­ra vagyunk utalva a határ­' ban. — Alkalmazott vagyok a tsz-ben. Nem panaszkodom, juttattak lakást is a csalá­domnak... Talán azon is kellene fáx'adoznia a pártve- | zetőségnek, hogy szórakozá­si lehetőséget biztosítson. — Itt a hosszú és hideg ősz. Eső, sár, s bizony ránk traktorosokra jobban gon­dolhatnának. Többen nyi­tott gépen dolgozunk nap­pal, de éjjel is, ha kell a határban. Kellene meleg ru­ha, de eddig még egy télen ] sem volt... Baj az is, hogy i nem mérik fel a munkát sok- i szór a brigádvezetők. A j traktoros szaladgál utána. ( Jobban kellene ezt is ellen- J őrizni a pártvezetőségnek. | Hiba az is, hogy a talajmun- ; kában kevesebbet keresünk, mint a szállításoknál, pe­dig ez is van olyan fon­tos. Erre is gondolni kelle­ne... Érdemes erre figyelni. En­nek az egész szövetkezet, s benne az emberek látnák az eredményét. Farkas Kálmán A közvetlenül a lemez- és rostüzem előtt felállított kamra csővezetékeken ke­resztül szívja magába a két üzemből a fűrész és rost­port. Az ürítés mindössze pár méterrel esik távolabb a kamrától Szél esetén az üzemek előtt kavarog az egészségtelen fúrészpor. A munkások a két üzem előtt bokáig járnak a porban. Mennyivel jobb megoldás lenne, ha csak a csővezeté­keket meghosszabbítják — a munkások egészségét a szennyezett levegő nem ve­szélyeztetné. m m. ★ Városi külsőt kapnak a nyíregyházi neonvilágitási testek tartóoszlopai. Az ezüst nem csak szép, de eltünteti a rozsdát, meg­óv a korróziótól. Am, a Széchenyi utcán a TITASZ befesti a saját oszlopait, de ottmaradtak rozsdásan, csú­nyán, még szembetűnőbben a kisvasút villamosáram- vezetékét tartó oszlopai. Ügy hisszük, jogos a'kér­dés: ha már szép az utcán hatvan vasoszlop, miért nem lehet az a többi har­minc? Ehhez nem kellett volna több, mint jobb együttműködés. Mert ez Is csak félmegoldás! M. *y.) A HŐS FIA Nyitott ablakból rádió hangja szól. A jól megter­mett szovjet férfi ruhája még őrzi a vinnicai tájak illatát, tenyerén még a teg­napelőtti munka nyomait. Kazimir Lempicki, a „Kom­munizmus hajnala” kolhoz elnöke. „Hej, Katyusa” — dudo- rászik dörmögő basszusán, s pupilláján alig észrevehe­tő könnycsepp gyűlik ösz­sze. — Még ezek se vették észre! A kalauz egy pillanatig töprengett, azután utánuk ment és mérgesen, sápad­tan, kíváncsiságtól fur­dalva szólt oda hozzájuk: — Fizetek maguknak a restiben egy liter jó bort, ha megmondják, hogy mi nincs rendben a jegyükkel. — Nagyon szívesen. Ha tényleg jó a bor ebben a restiben... Ittak, azután a kalauz türelmetlenül megszólalt: — Mondják már! Az egyik utas a kalauz orra alá tartotta a jegye­ket: — A jegyre az van nyom. tatva, hogy „át nem ru­házható". Én mégis elcse­réltem az enyémet a ba­rátom jegyével. Ezt nem vették észre! Palásti László — Amikor 41-ben apá­mat utoljára láttam, inte­getni a gépkocsikonvoj első autójának ülésén, a gép­puskás katonák, akiknek apám századparancsnoka volt, ezzel a dallal vonul­tak ki a faluból, Zozovká- ból — egyenesen a frontra. A rádióban elhallgat a zene, szünetjel, hírek:.. Vietnam, bombák, halál, repülők, szenvedők, ke­gyetlen számadatok... hírek. — Régi tapasztalt kato­naember volt az öreg. Még 1918-ban tette a fejére a vörös csillagos katonasapkát. Bugyonnijnál kezdte. Gép­puskájával sok fehérgárdis­tát, intervencióst kerepelt ki az országhatáron túlra. Amikor ránktörtek a néme­tek, újra csatasorba állt az apám, s géppuskás száza­dával verte őket egészen Budapestig — Negyvenöt januárjá­ban olvastam az utolsó le­velét, Budapest együk kül­városából küldte. így írt: „Az ellenség még kemé­nyen ellenáll, ma újra meg­ütközöm vele”. A követke­ző levelet már nem a tá­bori posta továbbította, és nem apám sorait olvastuk. Hosszú hallgatás követ­kezik. Kazimir döngő lép­teivel a szabolcsi homokot tapossa. Talán két évtized­del korábban apja is át­vonult ezen a tájon. — Szomorú hírt kap­tunk: „Andrej Lempicki hősi halált halt a budapes­ti harcokban”. A felszabadulásunkért hősi halált halt géppuskás századparancsnok fia most először járt Magyarorszá­gon. Az útirány: Üjfehértó —Debrecen—Budapest. Az újfehértói kísérleti te­lepre érkezünk. Almafák állnak díszőrséget, s mint tábornok a baráti hadse­reg katonáit, úgy szemlél- geti ezeket a terméstől ros­kadozó szabolcsi almafá­kat a vinnicai kolhozelnök. Szilágyi Szabolcs A IX. pártkongresszus tiszteletére 120 százalékra teljesítik a tervezett társadalmi munkát Oakfalórántházán Az ez évi községfejlesz­tési tervek maradéktalan teljesítéséhez jelentősen hozzájárul Baktalóránthá- zán a lakosság 150 ezer forint értékű társadalmi j munkája. A legutóbbi ta­nácsülésen felajánlást tet­tek, hogy ezt a tervet a j IX. pártkongresszus napjá- j ra 120 százalékra teljesítik. 1 így a társadalmi munka értéke eléri lakosonként a 70 forintot. Ugyanakkor versenyre hívták ki a me­gye községeit és Nyíregy­háza várost a tervezett tár­sadalmi munka túlteljesí­tésére Szintén e tanács­ülésen határozták el, hogy a jövő évi társadalmi mun­ka értékét 210 ezer forintra emelik fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents