Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-17 / 194. szám

Tovább fejlesztik a Déli Alközpontot Szolgáltatóház-sor, bölcsőde, óvoda, presszó az új városnegyedben A Déli Alközpontban a napokban kezdték meg az Arany János utcán elkészült 66 lakásos ház átadását, így a 2. ütem építéséből már csak a Toldi utcán készülő szuperett befejezése van hátra, amelyet november vé­gén adnak át. A 2. ütem építése mellett már megkezdték a 3—4. ütem építését is. Ebben az ütemben tovább fejlesztik ezt a városrészt, a telepítés korábbi ötletszerűségeit is megpróbálják helyrehozni. A kettős fejlesztési ütem­ben hét lakóházat építenek fel. Ezek közül négy, egyen­ként 26 lakásos épület az Arany János és a Vécsey ut­ca közé, a Jósa András és a Makarenko utca közötti területre kerül. Ezen a ré­szen megvalósították azt az elképzelést, hogy a fejlesz­tendő városrész helyét telje­sen el kell takarítani, a ré­gi házakat le kell bontank mert — bár a kisajátítási összeg így magasabb — az építkezés csak ezen a módon lehet gazdaságos, a gépesí­tést csak ekként lehet növel­ni. A foghíjak helyére újabb házakat építenek. Így kerül a Jósa András és az Arany János utca sarkára egy 16, a Kölcsey utca sarokra pe­dig egy 24 lakásos ház. A Makarenkó és az Arany Já­nos utca szabadon lévő sar­kán 20 lakásos épületet épí­tenek. Már ebben a fejlesztési ütemben megoldják az újon­nan kialakult lakótelep el­látását is. A jelenlegi zöld­ségbolt átmegy a megszün­tetendő csemegeüzlet helyére, a zöldségüzletben pedig vi­rágbolt nyílik. A környékbe­li lakók vásárolhatnak majd Nyíregyháza első üzlethá­zában, amelyet a szakembe­rek szuperettnek keresztel­tek. Megoldódik a szolgáltatá­sok lebonyolítása is. A 3—4. ütemben a Vécsey utcán szolgáltatóház-sort építenek. Itt helyezik el a férfi, női fodrászatot és ruhajavítót, a cipő és órajavító, valamint egy üvegező képkeretező részleget. A szalon (amely a a Petőfi utcán van) mellé újabb felvevőhelyet kap a Patyolat. A 3—4 ütem építését 1967. december 31-ig fejezik be. Az építés költsége — a szolgáltatóházak berendezé­seit nem számítva — 29 millió 55 ezer forint. Az építkezés befejezésével — nem tekintve a 2. ütemben elkészült 101 lakást — újabb 164 lakással gazdagodik ez a városrész. Elkészült a fejlesztés 5. ütemének beruházási prog­ramja is, amelyben — a tervek szerint — egy-egy 56 és 41 lakásos házat építenek az Arany János utcára. Az újabb ütemben szerepel még egy 40 fős bölcsőde, egy 50 fős óvoda és a meg­lévő iskola bővítése: újabb hét tanterem. Távolabbi tervek szerint a Szarvas és az Arany János utca sarká­ra szupermarkett és esz­presszó kerül majd. Ennek az ütemnek azon­ban még bizonytalan az építése. Már megkezdték ugyan a kisajátítást — 62 épületre mondják majd ki a szanálást és ez körülbelül négymillió forintba kerül — de a környékbeli szükség- helyzet megállásra késztet­te a szakembereket. Lehet­séges ugyanis, hogy az 5. ütem helyett a beázott és részben életveszélyessé vált Tompa Mihály utcai házak helyén folytatják az alköz­pont további fejlesztését. (ki) Megjegyzés: Térkép — sok hibával Dj kiadásban, másodszor kerül az érdeklődők kezébe Nyíregyháza járási jogú város térképe. A 3100 példány örö­met is, bosszúságot is szerez, örömet azért, mert büszke­séggel töltheti el a város vezetőit, lakóit, hogy alig néhány év leforgása alatt a fejlődő idegenforgalom és a növekvő belső igények máris újabb kiadásra késztették a Kartográ­fiai Vállalatot. Öröm az is, hogy a térképen már számos új létesítmény (tbc-szanatórium, főiskola, KISZ-vezetőképző tá­bor, Északi Körút, stb). kaphatott helyet, s hogy az új kia­dás kiállításában is ízlésesebb, modernebb és áttekinthetőbb, mint elődje. Egy sor bosszantó következetlenség, sőt hiba azonban alaposan lerontja a várostérkép hitelét, értékét. Az átlagos helyismerettel rendelkező nyíregyházi ugyanis rövid, néhány perces tanulmányozás után több mint harminc (!) kisebb na­gyobb pontatlanságot fedez fel rajta. A Dózsa mozit például a Lenin térre „helyezték át” a szerkesztők, a Bethlen Gábor és a Kinizsi utcát összekötő, évekkel ezelőtt megszüntetett és elbontott felüljárót meg­tartották eredeti helyén. Jónéhány fontos létesítmény, em­lékmű, említésre méltó épület viszont hiányzik. Ezek közé tartozik többek között a hármasdombi munkásmozgalmi emlékmű, a Marx téri román hősi emlékmű. A műemlékjel- legű épületek, lakóházak között több olyan van, amelyet fölöslegesen emeltek ki, ugyanakkor a Szamuely-házat meg sem említik. Hiányoljuk a város három benzintöltő állomá­sát is a térképről. Nem tüntették fel a megyei és a városi pártbizottság, a megyei KISZ-bizottság és más fontos intéz­mények székházát. Több következetlenség is „ékesíti” a tér­képet. A múzeumot az Egyház utcán tüntetik fel, de a láto­gatók számára fontosabb Felszabadulás úti kiállítóterem nincs a térképen. „Átkeresztelték” a színházat és a szabadté­ri színpadot, öt sportpályánk közül kettő tíz évvel ezelőtti nevén NYSZSE és Építők-ként szerepel. Ezek mellett még számos hiányosság és pontatlanság kí­vánkozna a felsorolásba. Az ilyen térképpel kár rontani a Kartográfiai Vállalat egyébként ismert, jóhírű kiadványai­nak sorát. Az időnkénti új kiadások nyomdába küldése előtt nem lenne hiábavaló a város néhány jó ismerőjének, régi lakójának véleményét is kikérni. A többletmunkával és költséggel alig járó utólagos korrekció nagymértékben hozzájárulhatna a még hitelesebb, valósághű térképek kia­dásához. Marik Sándor Év végéig még mintegy 14 millió forintot építenek a megyei kórház rekonstrukciós beruházásából. Az egész munka a jövő évben fejeződik be és 42 millió forintba kerül. Képünkön a 150 ágyas gyermekosztály kétemele­tes épületének elemeit toronydaru segítségével könnye­dén emelik helyére. (Háttérben a 84 ágyas fertőzőosztály épülete.) Hammel felv. A cipősarok példája A napjainkban gyakorivá vált kiárusítások mindig okoznak valamilyen formá­ban meglepetéseket a vá­sárlóknak. Néha csalódást is, hiszen a minőségileg ki­fogástalan cikkek kö­zött gyakran találni divatjamúlt, vagy úgy­nevezett bóvli árukat. Ezek sokszor még a leszállított áron se nagyon növelik a vásárlási kedvet. Fokozza a kiábrándulást az ilyen áru­cikkekből az is, hogy minő­ségileg sem ütik meg azt a mértéket, amelyet ma már a vásárló egyre in­kább elvár, megkövetel. Közös érdek Az új iránt növekvő igé­nyek ma már megkövete­lik, hogy az ipar minőségi­leg egyre tökéletesebb, meg­bízhatóbb és olcsóbb cikke­ket állítson elő. Cipővásár­lók körében gyakran hang­zott el panasz az utóbbi években, hogy az alig hasz­nált lábbeli talpa levált, vagy a sarok eltörött. Sa­ját és népgazdasági érdek­ből cselekedtek a cipőgyá­rak, amikor a talpakat új ragasztási eljárással rögzí­tették és erősebb sarkokat raktak a női cipők alá. A minőségileg jobb cipők iránt minden bizonnyal na­gyobb lesz az idén a ke­reslet, nem marad annyi áru a raktárakban. Megyénk szinte vala­mennyi üzemeben napiren­den van a minőség javítása. Tökéletesedik a minőségi ellenőrzés: egyre kevesebb hibás áru hagyja el a gyá­rakat. Javult a radiátorok minősége a kisvárdai öntö­dében, növekedett az első osztályú cipők aránya a Nyíregyházi Cipőipari Vál­lalatnál. Minőségileg jobb, és olcsóbb bútortípus ter­vezésén dolgoznak a Nyír­bátori Asztalosipari Ktsz- ben, tartógabb csomagolás­ban kerül a boltokba a nyíregyházi tejüzemben ké­szült poharas tejfel, és így tovább. A minőség állandó javí­tása nemcsak a vásárlók érdekében történik. A piac biztosítása a gyár, az üzem érdeke is. Kétségte­len, hogy a Nyíregyházi Vasipari Ktsz-ben gyártott „Nyírség” motoros áruszál­lító az utóbbi években je­lentős minőségi változáson ment át. Továbbfejlesztése, minőségének fokozása még­is indokolt, hegy felvegye a versenyt a hasonló kül­földi gyártmányokkal. A nagyobb szériában gyártott termék kedvezőbben hatna a költségek alakulására is. A Nyírbogdónyi Kőolaj­ipari Vállalat fontos ter­méke a fehér gyógyászati vaselin. Szívesen vásárol­nák külföldön is, ha meg­felelő minőségben tudnák gyártani. A termék minő­sége azonban hosszú évek óta egyhelyben topog, nem javul. A korábbi kísérle­teket is szinte abbahagy­ták, mondván; költséges, inkább anyagtakarékosság­ra törekednek. Kétségtele­nül jobb volna, ha az eb­ben elért szép eredménye­ket a minőség javításával is párosítanák. Megelőzni a veszteséget! A gazdaságirányítási rendszerünkben végbemenő változások megkövetelik, hogy a gyárak, üzemek gaz­dasági és műszaki vezetői az eddiginél is jobban töre­kedjenek az általuk gyár­tott cikkek minőségének ja­vításával. Népgazdasági és vállalati érdek egyaránt, hogy minél több árut küld- hessünk exportra, a belke­reskedelem raktáraiból pe­dig minél kevesebb cikk kerüljön leértékelésre, kényszerű kiárusításra. Tóth Árpád Falusi fiatalok szép nyara Mint a KISZ járási bi­zottsága munkatársai írják Csengerből: Becsületesen végzett munkájuk után megérdemelt pihenésüket töltik a járás fiataljai itt­hon és külföldön. A napok­ban érkezett haza Csehszlo­vákiából egy 29 tagú cso­port Jelenleg 16-an töltik szabadságukat a balatonzán- kai táborban. A Szegedi Szabadtéri Játékok megte­kintésére eddig húsz fiatal jelentette be igényét. A járásban több példa is van arra, hogy meg lehet teremteni a lehetőségét hogy a termelőszövetkezetek fiataljai is kellemesen tölt­sék a megérdemelt pihe­nést. A szamosbecsi terme­lőszövetkezet vezetősége betartotta szerződésben vál­lalt kötelezettségét: 15 tagú szocialista címért küzdő if­júsági brigádjuknak hatna­pos csehszlovákiai utazást biztosított, amelynek költ­ségét a tsz fizette. A tisztaberek! fiatalok vasárnapokon is dolgoztak, és az így szerzett pénzt tíz­napos balatoni táborozásra fordították. A pátyodi ter­melőszövetkezet pedig két fiatal tagjának fedezi a prágai röplabda VB-n való részvétel költségeit. CSEPELTŐL NAGYECSEDÍG Egy kommunista életútja A múlt év tavasza több fontos eseményt hozott Básti Ágoston életében. Ké­résére nyugdíjazták, mint a Hodászi Állami Gazdaság igazgatóját. Április 4-én Munka érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetést kapott, és a minisztériumtól „Kiváló állami gazdasági dolgozó jelvényt. De ezen a tavaszon sérelem is érte, mondja, „lakáscirkusz miatt és egyéb is volt a dologban...”, ■ így elköltözött Szolnokon élő családjához, otthagyva a nagyecsedi Rákóczi Ter­melőszövetkezetet, aminek két esztendeig volt az elnö­ke — másodállásban. El­ment Szabolcsból, amit szívvel lélekkel nevezett második hazájának, több mint másfél évtized után. Most mégis újra a nagy­ecsedi Rákóczi Termelőszö­vetkezetben él, dolgozik. — Tedd el azt a jegyzet- füzetet, inkább beszélges­sünk — mondta az idősebb emberek bölcs nyugalmá­val, miközben kicserélte ol­vasáshoz használt szem­üvegét egy másikra. És beszélgettünk. Órákon keresztül. Amikor toliam­hoz nyúitam, türelmetlenül intett, így élete eddigi út­jának nagyobbik felét em­lékezetből írom le, vázlato­san. Egészen fiatalon kapcso­latba került a munkásmoz­galommal: 1318-ban tagja a agociáldemokrata ifjúsági szövetségnek, s a csepeli nagy munkáskohóban edző­dik. Pár év múlva az egyik földmunkás szövetség elnö­ke, majd 1924-ben a Szo­cialista Munkáspárt tagja lesz, kommunista, és sejt­szervező a Jászságban. „Fel­forgató kommunista elem­ként” letartóztatják, öt év­re kitiltják a fővárosból, s megkezdődik a 18 esztendőn át tartó rendőrségi, csend­őrségi felügyelet. A rendőr­ségi zaklatás, a feketelista az évenként többször is változtatott munkahelyein egészen a felszabadulásig elkíséri. Letartóztatják, el­bocsátják sztrájkszervezé­sért, a spanyol polgárhábo­rú idején a nemzetközi bri­gád tagjainak toborzásáért. A felszabadulás előtt éve­ken át csak a mezőgazda­ságban kap munkát. Negy­vennégy tavaszán is letar­tóztatják, újra megszökik, és Kecskemét környékén buj­kál többedmagával október végéig, a szovjet katonák megérkezéséig. November­ben, decemberben Molnár Erikkel már szervezik a pártot. A nemzeti bizottság nagygyűlésén mindkettőjü­ket nemzetgyűlési képvise­lőnek választják, és Bóstl Ágoston lesz Kecskemét első kommunista városi párttítkára. Több megbízatás teljesíté­se után 1949 végén Sza­bolcsba küldi a párt. A Nyírmadaj Állami Gazdaság igazgatója 1954 végéig. A személyi kultusz mély se­bet ejt rajta, mégis azok között van 1956 november első napjaiban, akik Nyír­egyházán és megyeszerte újra életre hívják a pártot, majd hamarosan teljes re­habilitációt nyer. — A pártban soha nem csalódtam. Ez a hit, ez a tudat adott mindig erőt. A hibákat, tévedéseket mindig egyes emberek követik el. Básti Ágostont valóban nem rendítették meg a ré­gi, évtizedes meghurcolta­tások, kitartott az eszme, az igazság mellett. 1957 ja­nuárjában már kormány­biztosként vigyáz Nyírtasson a nép vagyonára, maid a Sárospataki Állami Gazda­ság megbízott igazgatója, míg útja újra Szabolcs­ba hozza, a Hodászi Állami Gazdaság igazgatójaként Most, az elmúlt éveket felidézve, tiltakozik az el­len, hogy a sokmilliós rá­fizetéssel dolgozott hodászi gazdaság felemelkedésében övé lenne a nagyobb ér­dem, az, hogy 1959-től hat éven át csaknem ötvenmil­lió tiszta jövedelmet értek el. Helyette arról beszél, hogy majdnem kéttucat, harminc esztendősnél fia­talabb embert toborzott a gazdaság szakvezetéséhez, akik a dolgozókkal közösen két élüzem címet és két miniszteri oklevelet szerez­tek az üzemnek. — Egyetlen gyerekem sem bukott el az évek során — mondja, és szeretettel, név szerint sorolja, kikből lett gazdasági igazgató, fő­mérnök, kik azok tizenhár­mán, akik szakmailag fel­készülve, a termelőszövet­kezetekben állják meg helyüket A nyugalmat, a tétlensé­get soha nem ismerte. A munka volt az éltető eleme, s 59 évével, az ecsediek és a járási vezetők kérésére, többletmunkaként elvállal­ta a megye, az Ecsedi-láp legnagyobb szövetkezetének a vezetését, az állami gaz­daság irányítása mellett. — Tudtam mire vállalko­zom. Az 1962. évi négymil­liós mérleghiány mellett több, és nagyobb gond volt a szeszélyes láp embereivel helyes szót érteni, a nagy­üzemi szemléletet kialakí­tani. A következő esztendő vé­gén, noha a tervet nem si­került teljesíteni, 12 millió­val javították az eredményt 1962-höz képest. S 1964-ben, mérleghiány és különösebb támogatás nélkül 33 forintot oszthattak munkaegységen­ként. A nagyecsedi Rákó­czi Termelőszövetkezet meg­tette az első lépéseket a nyugodt fejlődés útján. Bás­ti Ágoston, már túl a hat­vanon, kérte nyugdíjaztatá­sát az állami gazdaságból, hogy egészen a termelőszö­vetkezetnek szentelje ere­jét. Ekkor következett az, amiről Básti nem szívesen beszél. Bíró Gusztáv párt­titkár mondja el, hogy a fegyelemmel nem barátkozó emberek összefogtak a szö­vetkezetben, az elnök la­kásgondja sem oldódott meg. Nem a pihenésre gondolt Básti, hanem arra, hogy itt nincs rá szükség — elmegy pihenni. Elment, de a pi­henésből nem lett semmi. — A galamb, meg a nyúi- tenyésztést még mindig ko­rainak tartom — mondja az elnök. Jó volt, kellemes volt a családdal Szolnokon. Csak a megszokott munka hiány­zott, s közben levél jött, levél ment: sokasodnak a gondok Nagyecseden. Ké­sőbb a leveleket küldöttség váltotta fel a szövetkezet­ből; hívták vissza Bástit. S mi tagadás, ő is vágyott a munka, a gondok sűrűjébe, oda, ahol tavaly, egyetlen esztendő fejjel lefelé fordí­totta a korábbi eredménye­ket a gazdálkodásban is, a tudat alakításában is. Az utóbbinál pontatlan a meg­határozás, mert a nagyon rossz gazdálkodás, a fegye­lem meglazulása a tagok többségét ráébresztette a szigorú fegyelmezettség fon­tosságára. Ezért döntöttek a viharos közgyűlésen: Kérjék meg, hívják vissza Bástit, elnöknek. És ő visszament, mert azt tartja: az ember értékét a munka adja. Básti Ágoston elemében érzi magát. Napi ügyeket intéz, a korábbi döntések végrehajtása mellett kar­doskodik, mert mint mond­ja, az alkudozás a munká­ban veszedelmes dolog. Es terveket sző a nagy láp területrendezésére, repülőtér építésére, mert a vegyszeres gazdálkodást csakis úgy oldhatják meg, mivel a ko- tun elsüllyed a leszálló gép. Hogy mennyire futja az idén a község erejéből, azt még ők sem tudják. Küz­denek az időjárással. — Úgy érzem — mondja Básti Ágoston — újra megtalál­tuk egymást, az ecsediek is önmagukat. És ez a legfon­tosabb. Sturm AndrSsf

Next

/
Thumbnails
Contents