Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

Traktoros vetélkedő Izgalmas sportcsemege és egyben a munka dicsérete volt a Nyírtelken megren­dezett járási szántó verseny. Tűz a nap, szól a ze­ne, dübürögnek a traktorok. A hangosan beszélő a ren­dezői sátor elé szólítja a huszonhat vetélkedő trak­torost. Sorolják a verseny- pályákat, ismertetik a sza­bályokat. Utána felvonul­nak a gépek a rajthoz, a tarló végéhez. Kitűzik a jelzőkarókat a szántáshoz. Zúg az egész határ. A nyírteleki Dózsa Tsz el­nöke, Varga András haj­naltól talpon van. A ren­dezőséggel együtt jelölték ki a harmincnyolc holdas versenypályát. Sík a terep, itt-ott azonban látszik a víznyomás rajta. Zöld rakéta pukkant a magasban. Feldübörögnek a traktorok. Elkezdődik a nemes vetélkedés. Nekiru­gaszkodnak a gépek, az ekék egyenlő szeleteket vágnak ki a földből. Pon­tos fordulók, egyenletes, szép szántás. Szoros ver­senyre van kilátás. Amikor az összeszántás után meg­húzzák a gépek a szegő barázdát, piros rakéta jel­zi, hogy abba kell hagy­niuk a traktorosoknak a versenyzést. Űjra ott állnak a tarló végében a gépek. Mellettük a versenyzők. Szmolár Jó­Verseny után felszántják a tarlót. A szomszédból jött, a nagycserkeszi Űj Elet Tsz- ből. De nemcsak a verseny­zők vannak itt. Elkísérték őket a tsz-elnökök, néme­lyiket a gépcsoport vezető­je, ha netán valami meg­Eredményhírdetés után: Pál kezében mosógéppel, a István kezében rádióval. zsef, a járási tanács főag- ronómusa magyarázza, most kezdődik az értékelő bi­zottság munkája. Tizenöt pártatlan versenybíró járja be a 38 holdas táblát. Vé­gignéz minden versenypá­lyát. Két bíró csak a szán­tás mélységét ellenőrzi. Benépesül a határ. Míg az.első értékelés tart bőven van idő, beszélgetni a ver­senyzőkkel. Az arcokon iz­galom és veritékcseppek gyöngyöznek. az első helyezett Marcsek második helyezett Bodnár Foto: Hammel J. hibásodna azonnal segítse­nek, tanácsokkal lássák el a traktorosaikat. Legnyugodtabb talán a hazai pályán induló Mar­csek Pál, a 26-os rajtszámú versenyző. Ö a Nyírteleki Gépjavító Állomás embe­re. Bíznak benne. Rutinos versenyző. Harmadízben „lép” pályára. Nyert már első díjat is. Kerékpárt ka­pott. — Meg ezt a karórát — mutatja. A második verse­nyén megyei első lett az ifik között. — Most nem számítok semmire — mondja kedvetlenül. — Egy hiba van... Rossz talajt kaptam. Felbuggyant a víz a gépem alatt — jegyzi meg mosolyogva. — Meg­néztem a kollégák munká­ját is. Mindben van hiba. Ezzel próbálja magát nyug­tatni. Alaposan szemlélődik mellettünk Orosz Károly, a kótaji Üj Élet Tsz íőag- ronómusa. Kezében kimu­tatás: jegyez, pontoz. — Nekünk nincs itt ver­senyzőnk. Teljesen pártat­lan vagyok. — Reggel fél hat óta van talpon. Most barázdáról barázdára jár. Róják a tarlót a bírók. Fáradtságos munka ez is. Sok nézője akad a 16-os rajtszámot viselő Takács János, a tiszanagyfalúi Üj Élet Tsz traktorosa munká­jának. U 28-as géppel dol­gozik. Most ott pihen gép es versenyzője a föld vé­gében. Nagy Ferenc a gép­csoport vezetője is elkísér­te. Ott ül mellette. Biztat­ja. — Még tegnap is úgy volt, hogy nem jön — mondja Nagy Ferenc. — Nehezen sikerült rábeszélni. — Mert nem versenyez­tem én soha... A tizenöt éves kislányom biztatott: „Jó traktoros vagy te apu. Mutasd meg ott is. Nem baj, ha nem leszel első, de ott legyél közöttük”. így jöttem el. Nagyon szép a munká­ja. Dicséri mindenki. Fi­gyelmeztetés következik, s újra fellövik a zöld raké­tát. Folytatódik a vetélke­dő. Nekiindulnak a trak­torok, csak úgy „nyelik” a tarlót, szaporodik a felszán­tott barázda. Alig marad lassan tarló. Piros rakéta jelzi a ver­seny végét. Újra felsora­koznak a traktorok. Kato­nás rendben állnak egymás mellé. Folyik az értékelés. Ki tudja, hányadszor járják be a harmincnyolc holdas „versenypályát” az értéke­lők. Ha lassan is, de elérke­zik az eredményhirdetés ideje. Tizedpontok döntöt­ték el az elsőséget. Marcsek Pált szólítják. Újra ő lett az első. Arcán öröm. Második díjat nyert Bodnár István a vasmegyeri Micsurin Tsz traktorosa. Harmadik lett Demkó Já­nos, a Gyulatanyai Állami Gazdaság versenyzője. Az ifi traktorosok versenyét Vass István a tiszaberceli Bessenyei Tsz traktorosa nyerte. De nyert ezen a verse­nyen mindenki. Különösen a járás traktorosai, akiknek kiváló alkalmat nyújtott is­merkedésre, tapasztalatszer­zésre, egymás munkájának megismerésére és megbecsü­lésére. És nyert a nyírteleki Dó­zsa Tsz, mert a verseny után a még felszántatlan tarlón felsorakozott a hu­szonhat masina, s mintha nem is lett volna szántat- lan föld, pillanatok alatt végeztek a tarlószántással. Ezért nem kell fizetni. De megérte. Farkas Kálmán őt év alatt: Kétszeresére nőtt megyénk könnyűipari termelése Új bútorok — Munkát könnyítő gépek Évi 50 milliós export Szabolcs-Szatmár fokoza­tos iparosodását példázza az a fejlődés, amely a taná­csok irányítása alá tartozó könnyű- és élelmiszeripari üzemekben végbement a második ötéves terv során. Megyénk tanácsi könnyűipa­ra 1965-ben 261 millió fo­rint értéket termelt, amely duplája az öt év előttinek, míg élelmiszeriparunk 60 százalékkal termelt többet az 1960-asnál. Egyedi termékek A nagymérvű termelésnö­vekedést a könnyűiparban főként a vas-, a fa- és a bőrruházati termelés fokozá­sa eredményezte. Részesedé­sük az említett 261 millió­ból 131 millió forint. Taná­csi vasiparunk az 1960. évihez képest ma már öt­ször többet termel, míg a bőrruházati termelés volu­mene a nyolcszorosára nőtt. A vasipar termelésének nö­vekedése főleg az egyedi és kis sorozatban készített ter­mékek gyártásának a követ­kezménye: a különböző Diesel-motoros targoncák, a szárító kemencék és a napellenzők termelési érté­ke éves szinten ma már meghaladja az 50 millió fo­rintot. Nőtt a láda és a zár- léctermelés az elmúlt öt év alatt, s új bútorok — mint például a Balasa és a Szikra kombinált szekrény, a Béke garnitúra, modern kivitelű sezlonok, ágybetétek stb. — szolgálták a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítését. A Mátészalkán gyártott Párizsi dohányzóasztalból öt éve csak félezer darabot készí­tettek, míg az utóbbi há­rom évben egy-egy esztendő alatt több mint tízezer da­rabot adnak át a kereske­delemnek. Javult a termelékenység Hasonló fejlődés tapasz­talható a tanácsi cipőipar­ban is: a nyíregyházi válla­lat az öt év előtti 7364 pár­ral szemben tavaly már 181 ezer pár bőrcipőt gyár­tott. Ezt az is lehetővé tet­te, hogy sokat javultak a termelési feltételek; ma már a megye egyik legkorsze­rűbb üzemével rendelkezik a cipőgyár. A könnyűipari vállalatok lényegében 1960 után, tehát a másod.ik öt­éves terv idején kezdték meg az exportra termelést. Három vállalat — a Tisza- löki Faipari, a Nyírbátori Vastömegcikkipari, és a VAGÉP — tavaly már 52 millió forintos külföldi meg­bízásnak tett eleget. Kedve­zően alakul a tanácsi vál­lalatok által a lakosság köz­vetlen igényeinek kielégíté­sére végzett munka is, mely­nek értéke az 1962. évi 8,2 millióról 1965-ben 15,2 mil­lió forintra emelkedett. Élelmiszeripari vállala­taink — a szűk kapacitás ellenére — évről évre nö­velték termékeik mennyisé­gét. Néhány példa: a ke­nyértermelés 57, a süte­ménytermelés 21 százalékkal nőtt 1960-hoz viszonyítva. Amíg öt évvel ezelőtt egy lakosra 45,4 kilogramm, ad­dig 1965-ben 75 kilogramm ke­nyér jutott az ipar által termelt mennyiségből. Nőtt az egy lakosr^ jutó süte­ménytermelés menyisége is, bár ez még alatta van az országos átlagnak. A második ötéves terv során a tanácsi ipar által készített üdítő ital mennyisége nyolcszorosára emelkedett. Örömmel álla­píthatjuk meg, hogy összes­ségében a könnyűipar 136,7 az élelmiszeripar pedig 56,2 millió forinttal növelte ter­melését a második ötéves terv során. Csak növeli a siker értékét, hogy a köny- nyűiparnál az emelkedés 68.4, az élelmiszeripari vál­lalatoknál pedig 47,1 száza­léka a termelékenység javu­lásából származott. Műszaki fejlesztés — milliókért Nagyban segítették az eredményeket a különböző műszaki fejlesztések is: az új üzemcsarnokok, gépek, öt év alatt például a köny- nyűipar építési célra 14,3, gépek beszerzésére pedig 21,6 millió forintot fordí­tott, míg az élelmiszeripar 1960 óta 21,5 millió forint összegű beruházást hajtott végre megyénkben. Ennek nagyobb részét új, a terme­lékenységet javító és a ne­héz fizikai munkát meg­szüntető sütőipari gépek be­szerzésére költötték. Az építkezésekre fordított 7,2 millió forintból a csengeri és a baktalórántházi sütő­ipari üzemeket valósították meg. A termelékenységgel pár­huzamosan javult a mun­kások átlagkeresete is a má­sodik ötéves terv során. A könnyűipari ágazatban pél­dául az 1960. évi 1387 fo­rintról 1965-ben az átlagke­reset 1496 forintra, az élel­miszeriparban 1473 forint­ról 1598 forintra emelke­dett. (a. s.) A 27-es rajtszámot vise­lő traktoros táblája mel­lett állunk. Jó középkorú, szikár ember. Szmolár di­cséri a szántását: — Nagyon szép munka — mondja. Látszik az ar­cán, hogy ez a biztatás megnyugtatja. Most veszek részt először ilyen versenyen — mond­ja. — A demecseri Dimit-' rov Tsz traktorosa vagyok, s tizenhat éve ezt csinálom. Talán sikerül helyezést el­érnem — jegyzi meg szeré­nyen Lippai István. (Ötö­dik lett.) Borotválatlan fáradt ar­cú traktoros Szikszai Já­nos. Ö a 3-as rajtszámot viseli. Széttárja karját, a szántást mutatja és panasz­kodik. — Elég vizes a föld... Nem való versenyre. De mit tehetek, én sorsoltam magamnak ezt a parcellát, — mondja. — Tegnap is szántottam, nem volt időm borotválkozásra. Én csak úgy jöttem most, hogy ta­pasztalatot szerezzek. Van egy bolt Nyíregyhá­zán, ahol a mértékegységet nem mérlegről, nem mérő­szalagról veszik, itt a mér­tékegység a tudásszomj. Raktárában ismeretek, tör­ténetek halmaza — két és fél millió forint értékű könyv. Csend, mozdulatlanság, nyugalom, tekintélyt köve­telő komolyság — de csak „kívülről”. Valójában moz­galmas, érdekes életet él a kultúra kis kincsesháza, a nyíregyházi Bessenyei köny­vesbolt. A nap izgalma — a pos­tabontás. Ilyenkor csomag hátán csomag van a rak­tárban, s a barna csomago­lópapír mindig rejteget meglepetést, egy egy könyv­újdonságot. Sokan várják izgalommal ezt a művele­tet: törzsvásárlók, régi bib­liofilek, könyvgyűjtők. Ki egy új Berkesit vár, ki egy sorozat újabb darabját, ki egy korszerű szakkönyvet. Vevő jött. Az egyik eladó a pulthoz lép, s a vevő kérdését meg sem várva levesz a polcról két köny­vet. A vásárló régi jó is­Postabontás után a kultúra kincstárában merős, gyakran be­utazik Tiszalökről, az erő­műből. Somodi Imre a bolt „levelező tagja”, ha valami új matematikai szakkönyv érkezik, értesítik azonnal. Az új könyvcsomag mások­nak is tartogat meglepe­téseket. Kapta Jenőnek, az Anna cukrászda felszolgá­lójának lexikonokat és szép- irodalmat tesznek félre. A pultnak támaszkodva munkásruhás fiatalember hajol egy nyitott könyv fö­lé. Már félórája ismerked­nek Hajnóczy Rózsa: Ben­gali tűz című regényével. Itt dolgoztak egy közeli építkezésen, s csak „beug­rottak” ebédszünetben. Szünet nélkül nyílik, csu­kódik a bolt ajtaja. Ér­deklődők, szemlélődök, ve­vők jönnek mennek. Most valaki így kér: „tízéves kislánynak kérek könyvet”. Az eladó egy halom köny­vet tesz az idős parasztasz- szony elé. Heti piaci napo­kon gyakran bejön a néni, s a kisunokának visz vala­mi ajándékot Kótajba. Egy másik vevő, — Bója Sándor munkás — szépirodalmi és ismeretterjesztő művek kö­zött válogat, ö sem ma jön ide először. A boltvezető már jó ismerősként emlege­ti. Sokan, nagyon sokan jó ismerősei, állandó vendégei ennek a boltnak. Bejönnek akkor is, ha nem vásárol­nak. Csak érdeklődnek, szétnéznek. Nem egy olyan régi vásárlója van az üz­letnek, aki csak ennyit kér­dez, ha belép: „Megérke­zett?” Sokan telefonon, le­vélben tartják a kapcsola­tot a bolttal egy-egy új könyv érdekében. Ez adta az ötletet a bolt dolgozóinak, hogy bevezes­sék a rendelés, előjegyzés új rendszerét. Hamarosan — talán a negyedik ne­gyedévben — átadj ák az új könyvesboltot, s a könyvszerető nyíregyházi­aknak ebből az alkalomból meglepetést is tartogatnak: kis nyomtatványokra írják fel a boltban a könyvren­delést, s ha a kért mű megérkezik az Állami Könyvterjesztő Vállalat cso­magjaiban, á kitöltött nyomtatvánnyal postán ér­tesítik a rendelőket. A bolt dolgozói állandó tájékozottságukkal segítik a vásárlókat. Ismerik a vár­ható újdonságokat, előre­jelzéseket adnak az érdek­lődőknek, tudják az igé­nyeket. Munkájuk ember és irodalomismeretet kíván, Kinek mit adni, ajánlani? Ez a titka, fortélya ennek a munkának. Tudni kell, hogy mi éppen a „sláger” a szépirodalomban, a szak- irodalomban. Ma éppen mit ajánlana a könyvesbolt eladója? Gál György Sándor: Mesél a bécsi erdő című regényét, Strauss, a keringőkirály életéről, a Világirodalom Remekei sorozatot. Szakem­bereknek: A vállalati és szövetkezeti gazdálkodás jogszabályait. Benedek Marcell: Hajnaltól alkonya- tig című művét, és Ha­lász—Szentirmai könyvét, a ,,Principikon”-t, melynek alcíme: Mozgóábrás rádió- technika. A mai ajánlat ez öt nép­szerű mű, a több tízezres kulturkincsestárból, mely évezredek értékeit kínálja nap mint nap. Szilágyi Szabolcs 1966. augusztus 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents