Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

EGY ÉV UTÁN A FÖLD ALATT Elkészült az Astoria állomás Ötrészes alagút — Magyar találmány A Fehér úttól a Bazilikáig (Tudósítónktól) Harminc fokos kánikula fent. Ingujjban is melegem van. Lent pufajkában is fá­zom. 36 méter mélyen já­runk. A fölöttünk dübörgő forgalom elhal a vastag földrétegben. Budapest, As­toria állomás. Ismerik or­szágszerte. Itt épül a fővá­ros első gyalogos aluljárója, ami már összeköttetésben áll a földalatti vasúttal. Ott lesz a lejárat, ahol most az élelmiszer- és cigaretta­automata sor áll. Nagy léptekkel, szorgal­mas munkával haladnak előre az építők. Már kész az alagút nagy része, ahol majd 80—90 kilométeres óránkénti sebességgel szá­guldhatnak a szerelvények, a Fehér úttól a Népstadi­ont, Baross, Blaha Lujza teret, és az Astoriát érint­ve, a Bazilikáig. Már kö­zeledik a nap, amikor talál­koznak az építők — az As­toriától a Blaha Lujza tér felé haladva. Egy éve jártam a föld alatt utoljára. A suhanó kas másodpercek alatt száll alá velünk 12 emelet mély­ségbe. Már kinyitották a zsilipkamrákat. A keszonos munkahely az állomás tér­ségéből eltávolodott a Ró­kus kórház alá. Áll az oszlopcsarnok — Itt az állomás — mu­tat körbe Gaál Imié, a földalatti vasút mérnöke és műszaki ellenőre. Az oszlopfők szép sorjá­ban nyújtóznak egymás mö­Furcsa érzés. Ott álltunk, ahol nemsokára a forgalom is zajlik majd. A peronon egyelőre még csak a sze- gecselők munkája veri fel a csendet. De már van vala­mi kész jellege az építke­zésnek, s ez új erőt, lelke- sédést önt az építőkbe is. A kezdeti tervek szerint az Astoriánál — ami egyéb­ként a belváros egyik ütő­ere — nem akartak állo­mást létesíteni. A reális elgondolások módosították az eredeti elképzeléseket. S ez komoly gondot oko­zott. Ugyanis elkészült már a két szabvány méretű vo- nalalagút, amely — az ál­lomásokhoz közelednek — rendes körülmények között kiszélesedik. Itt azonban változatlan szélességgel fu­tott tovább pályáján. Az elsőket és a hátsókat nem. Ha kijutottak a pe­ronra, ott aztán ki-ki kedvé­re való kocsiba szállhat. Ezt a megfigyelést az új tí­pusú állomásoknál már föl­használják és jelentős anya­gi megtakarítást jelent, j hogy feleannyi átjáró kaput építsenek, mint az eredeti tervben szerepelt. Három mozgólépcső A lejtakna, a mozgólépcső alagútja már kész. Impo­záns látvány a hatalmas. 30 fokban dűlő tübbing-alagút. A mélyépítési munkálatokat befejezték. Az alagút a három mozgó lépcső beépí­tésére vár. Kettő mindig a Még csak a vaku fénye világít... Szovjet furápajzs kát vaslemezekkel burkol­ják. Ha elkészül a teljes szigetelés, átadják a tere­pet a gépészeknek és a belső építészeknek. A főid felett a lifttorony őrködik. állomáson. Még gyenge fé­nyű villanykörték sávja húz­za meg a határokat, de így is impozáns. Gombnyomás ra, láthatatlan kezek irá­nyítják a csilléket. Mellet­tünk úgy suhannak el, tér hűket cipelve, mintha a’ elvarázsolt kastélyban jár­nánk. Minden szervezetten, pontos ütem szerint törté­nik. Párás a levegő. Bele­törik a vaku fénye, s a vil­lanás mintha fehér pépp' olvasztaná a ködszer áramlást. csarnok közé épült még két peronalagút. A kapu­zatokon keresztül kapcso­lódnak egymáshoz. Oly öt­letes és gazdaságos megol­dás ez, hogy a továbbiak­ban még három ilyen, ta­lán bátran nevezhetjük .Budapest típusú” állomás épül. Megfigyelték a külföldi metróknál, hogy a beáramló utazó közönség csak né­hány átjárót, elsősorban a középsőket veszik igénybe. A Bazilikától új techni­kával készül már az alagút a Déli-pályaudvar felé, ke­resztül a Duna alatt. Meg­érkeztek a szovjet gyártmá­nyú mechanikus fúrópaj­zsok. A fizikai munkát szinte teljesen megszünte­ti ez a nagyszrű gépi be­rendezés, s segítségével meggyorsul az előrehala­dás. Végigmegyünk a peronon. Nem kis büszkeséggel, hisz mióta, a sok huzavona után ismét teljes tempóban meg­indult az építkezés, a munkálatok egyik legnagy­szerűbb eredménye ez. Igaz, még hiányzik a burko­lat, a díszítés, de a lényeg, az alap készen áll. Mintha hallanánk, hogy suhan be majd 1969-ben méltóságtel­jesen az első szerelvény a sok száz utassal. A Blaha Lujza tértől mindössze 8— 10 perc lesz a Déli-pályaud­var, 14—16 perc alatt vé­gig száguld a szerelvény az egész útvanalon. A felszínen még teher­autók sorakoznak.' A föld­tároló bunkerekből kaparó­szalag juttatja hátukra a kitermelt földet. A külső szemlélő csak nyugodt, tempós munkát lát. Az eredmények nem látványo­sak. A pártkongresszus tiszteletére felajánlották az építők, hogy határidő előtt, az év végéig befeje­zik a vonalalagút építését az Astoria és a Blaha Luj­za tér között is. gött. Mintha a vállukon nyugodna az egész roppant alagút. Kibontakoztak a kapuzatok is. Esztendeje még hatalmas tárók, ■ min­denütt földmunkálatok, ma meg már kialakult rend. Száll a szikra. A csiszoló­korong sír a vasfelületen. Végiglátni a 120 méteres Elbontani a már kész objektumokat és újakat épí­teni helyettük, amelyek a középső elosztó csarnokhoz kapcsolódnak, óriási költsé­get jelentett volna. így szü­letett meg a nagy ötlet, az az új találmány, az ötalag- utas állomásrendszer. A két vonalalagút és az elosztó­forgalom fő irányának meg­felelően halad majd. Bár­milyen nagy legyen is az utasforgalom, ha mindkét peronra egyszerre is fut majd be szerelvény, a mozgó lépcsők könnyen, minden fennakadás nélkül szállítják az utasokat. Rövidesen megkezdődnek a szigetelési munkálatok. A talajvíz beszivárgását meg kell szüntetni. A betonfala­„Nem az én asztalom44 — Meghiúsult az átadás Szerződéskötők külön utakon A Polgári Törvénykönyv új tartalommal töltötte meg a szerződések ala­nyainak kötelezettségeit Különös jelentősége van a2 újabb rendelkezéseknek s szocialista szervezetek egy­mással kötött szerződései­ben. Sem a termelőszövet­kezetekre, sem pedig a népgazdaságra nem lehet ugyanis közömbös, hogy a tervezett gazdasági létesít­mények — dohányszárítók, istállók, csibekeltetők, öntö­zőberendezések — mikor, es hogyan készülnek el, azok átadása határidőben meg, történik-e és rendelkeznek-e a szerződésben előírt minő­ségi kikötésekkel. Ezúttal a szerződéskötő feleket egyaránt érintő együttműködési kötelezett­ség hiányosságaival kivánok foglalkozni, a polgári perek tapasztalatai alapján. Több esetben előfordult, hogy a munkaterület átadására ki­jelölt határidőben a felek egyike vagy másika, illetve a Beruházási Iroda műsza­ki előadója nem jelent meg, ezért az átadás meghiúsult. Ez már önmagában véve súlyos mulasztás, aminek eredményeként a munkála. tok megkezdése késedelme­sen történik. A gacsályi Dózsa Termelőszövetkezet például tojóház építésére kötött szerződést a Sza- bolcs-Szatmár megyei Álla­mi Építőipari Vállalattal. A szerződés szerint a munka­hely átadása 1964. március 27-re volt kitűzve. Ekkor azonban sem a Beruházási Iroda, sem pedig a tsz kép­viselője nem jelent meg, ezért az átadás meghiúsult. Az újabb átadási határidő 1964. április 16-a volt, amikor a beruházó képvise­lője fél órai késéssel érke­zett meg, közlekedési aka­dályok miatt. A tsz és a Beruházási Iroda képviselői azonban a területről eltá­voztak, így a beruházó Kép­viselője ott már nem talált senkit. Végül is felkereste a tsz központját, ahol még ott találta a fenti illetékes személyeket, így sikerült a munkahely átvétele. Hatha, tósabb együttműködés ese­tén el lehetett volna kerülni e háromhetes késedelmet. Több esetben a munka kivitelezése során sem for­dítanak a szerződő felek kellő figyelmet a felvetődő akadályok elhárítására. A legritkább esetben fordul elő, hogy a beruházók se­gítséget adnának a kivitele­zést gátló és elfogadhatónak látszó okok megszüntetésé­re. Úgy a régi, mint az új beruházási jogszabály a be­ruházók kötelességévé is teszi a kivitelezéssel kap­csolatos akadályok elhárí­tásában való közreműkö­dést. A fenti tojóház kivi­telezését akadályozta töb­bek között a megfelelő be­kötő út hiánya, ugyanis a kövesútra lerakott anyagot pár 100 méter távolságra tovább kellett szállítani az építkezés színhelyére. Az esőzések miatt annyira fel­ázott a talaj, hogy azon járművel alig lehetett köz­lekedni. A bekötő út sa­lakka] való ellátásával, vagy egyéb módon eredmé­nyesebbé lehetett volna ten­ni az anyagszállítást füg­getlenül attól, hogy a szer­ződés szerint melyik félnek volt a kötelessége. E tojóház átadása végül is az 1964. évj december 15-i határidő helyett 1965. jú­lius 10-én megtörtént, de nem hiánytalanul. 1966. évi március 30-án a villany bekapcsolása még mindig hiányzott, ami nélkül nem üzemeltethető a létesítmény, A felek külcsönös köte­lességeiben tapasztalt hiá­nyosságok megszüntetésere megvannak ugyan a jogsza­bályi lehetőségek, ezek azonban önmagukban ke­vésbé alkalmasak a kivite­lezést gátló okok megszün­tetésére. A jogszabályi ren­delkezés mellett tehát fel kell számolni a „nem az én, hanem a másik fél köteles­sége” káros nézetét, mert. az feleslegesen akadályozza a beruházások sikeres tel­jesítését. Dr. Varga András ügyész Egy család, két zár Alkoholista nők — nyugtalan napok S. szórakozottan öltögette a bundára a. gombot. Sz., a veje sápadt volt. Sz.-nének — S lányának — reszketett a keze, s alig tudta meg­gyújtani a cigarettáját. íjeszélgettünk. Igyekez­tem könnyednek látszani. Az erős férfi, S. sírt. Köny- nye nem csöppet a bundá­ra, letörölte. Egy éjszaka emléke Kopogtam az előszoba aj­taján. A kezem beszaladt a függönyig. Hiányzott az üveg. Az ittas embernek bizonytalan a keze, könnyen kitöri. Két kutya vicsorgott, míg az asszony előjött a fényes körtéktől roskadozó fák alól. Leültünk a szobában, amely­ből ajtó vezetett tovább. Benn S.-né lányáék laknak, elmentek valahová, de ti­zenegy hónapos kislányuk az ajtó mögött alszik. Nem néztünk be, mert a szobát két zár is óvja. Egy csa­lád — két zár. — Hány éves? — kérdem tapintatlanul S-nét, s hal­kan, nehogy felébredjen a baba. És találgatom, meny. nyit takarhat ie a rúzs? így ötvenötnek látszik. — 1921-ben születtem — felel. Kicsiny, töpörödött asz- szony, összeaszott a húsa. Ha megszólal, remegni kezd a feje. Az álián kék horzso­lás virít, egy mámoros éj­szaka árnyékos emléke. — Maga tb-s volt. Tb-s. De már nem Nyíregyházi Fényképész Ksz „TEMPÓ” RÉSZLEGE takarításban jártas női dolgozókat felvesz. Je­lentkezés: Bethlen Gábor utca 5 sz. (10482) szedek régen semmiféle gyógyszert. — És tudja-e, hogy min­den korty ... ? — ismétlem az orvost. — Nem iszom én, kérem, napjában legfeljebb egy­két pohár sört. A férje könnyezik: — Egy hete csend van. Egy hete józan. De közben eladta a fia­talok szobájából a tv-t és a — babánál mennyire kellő! — mosógépet a Bi­zományiban. Most józan, már egy hete nem ivott. Nem a máséi issza ? A szomszéddal, a keríté­sen keresztül beszélgetünk. Alkalmi munkás, az ég tud­ja, miből él; lánya a na­pokban menekült előle al­bérletbe. Átkiált: — Megissza, megissza ... istenem, hát emberek va­gyunk! Nem a másét issza. Az ószőlősi kocsmáros se vélekedhet másképpen. Le­hetetlen, hogy ne tudna S-né két eredménytelen el­vonókúrájáról. De hát nem a másét issza ... A fiataloknak át kell jár­niuk S-né szobáján, Ez nem olyan egyszerű, mert S-né néha zárva felejtette az aj­tót. Ilyenkor — még a na­pokban is — az ablakon át közlekedtek ki s be. Az asz- szonyka két év előtti eskü­vőjén tíz évvel volt fiata­labb. Most fakó arccal, szenvtelenül, keserűség nélkül válaszol: — Valamikor nagyon sze­A Baktalórántházi Ve­gyes Ktsz háztartási kisgé­pek javítását, mosógép, hű­tőgép, centrifuga javítását, villanymotor tekercselést bármilyen méretben, vala­mint gépkoesi karosszéria javítást, fényezést vállal karambolos kocsiknál is. (242) i rettem az anyámat. Most már minden iránta érzett tisztelet megszűnt bennem. Aki ilyen, azt nem lehet be­csülni. Három éve kezdődött. — Azelőtt olyan tiszta asszony volt, mint a parány — felel S. — Tavaly ti­zenöt hektó borunk termett. Hiába zártam előle. Megfe­leztünk mindent. Azóta a fiammal egy pici szobában élek, külön tőle. Sz. a napokban pofon­vágta. Látszik rajta, hogy restelli. De hát megtörtént, — Délelőtt jött haza anyám — kezdi Sz-né, — és mint ilyenkor rendesen, ok nélkül szidni kezdett ben- nüket. Éppen mostam. Az apámra, férjemre, öcsémre, lányomra. Nem bírtam to­vább, sírva fakadtam. A fér­jem éjszakás volt, aludt, de a lármára felébredt. így történt. — Megértem — bólogat S. — Csak azt csodálom, hogy eddig türtőztetni bírta magát. Érik a szőlő, s hamarosan lesz idei murci. Legyen közügy A környéken nyolc alko­holista nőt kezdek, de hát ez csak a töredeKe a tényle­ges számnak. Ezeket bevit­ték vagy beküldték. a töb- biekről nem tud senki, vagy bírósági esetek. LM-t nem találtam olyan állapotban, hogy beszélgetni lehetne vele. C. I-t és S. I- nét a Dózsa György utcai kocsma erkölcse, néha húsz forintra sem taksálta... K-né gyerekeit már az ál­lam neveli, maga börtön­ben van. S. J-né lopott, hogy ihasson. P. I-né este lépett ki a Kígyó utcai italmérés ajtaján, összeesett, s mire a mentő bevitte, a súlyos alkoholmérgezés vég­zett vele. A sort lehetne folytatni, de mit lehet tenni? Egyál­talán — az orvosokon, a hatóságokon és a rokono­kon kívül — akar itt tenni valaki valamit? Kun taván

Next

/
Thumbnails
Contents