Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
Duy Huns főpolgármester Megszerveztük Hanoi védelmét Á hős város a barbár bombázások ellenére él és dolgozik Wayne Morse demokratapárti szenátor, a Johnson- kormányzat vietnami politikájának egyik fő ellenzője péneken Washingtonban kijelentette, hogy a kormány az amerikai közvéleményt a Délkelet-Ázsiában állomásozó amerikai haderők létszámának nagyarányú növelésére készíti elő. Ez újabb lépést jelent Észak-Vietnam inváziója felé. „Nem küldhetünk amerikai csapatokat Észak- Vietnamba anélkül, hogy ne .-bonyolódnánk- háborúba Oroszországgal és Kínával” hangoztatta a szenátor ,és kijelentette, hogy az amerikai kormány vietnami háborújának nincsen erkölcsi alapja. Morse megállapította, hogy Ky dél-vietnami miniszterelnök közönséges zsarnok. Az amerikai hadsereg egyik szóvivője pénteken bejelentette, hogy tak, akik úgy gondolták, hogy félve a világ közvéleményétől, tatán mégsem vetemednek erre a lépésre. A megdöbbenés azonban valóban csak percekig tartott. Már a bombázást követő órákban a bombázás színhelyén is megindult az élet, a helyreállítás, a munka. Az amerikaiak semmiféle gazsága nem képes megtörni népünk szilárd elhatározását a harcra és az ellenállásra. — Nehéz körülmények között igen nagy segítséget jelent számunkra a testvéri szocialista országok, köztük Magyarország támogatása — mondotta befejezésül a főpolgármester. Egész népünk nap, mint nap érzi azt a nagy erkölcsi és anyagi támogatást, amit a testvéri magyar néptől kap. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy az egész magyar népnek forró köszönetét mondjak ezért. Ford Dixiben rövidesen hadbíróság elé állítanak három amerikai katonát, aki nem volt hajlandó Vietnamba menni harcolni. A három katonát július 14-én tartóztatták le, mi„Ne ismétlődjék meg Vietnamban a hirosimai tragédiái” — hirdették a feliratok, a Bécsben rendezett amerikai agresszió ellen rendezett tüntetésén. (Telefoto, MTI) Hue városától 35 kilométerre délnyugatra 22 amerikai repülőgép pénteken egyórás támadást hajtott végre a partizánok feltételezett állásai ellen. Saigoni jelentés szerint Hanoitól mintegy 100 kilométerre északnyugatra pénteken légiharc volt F-r-104-ös amerikai repülőgépek egy köteléke és észak-vietnami MÍG—17-es vadászgépek között. Az amerikai katonai szóvivő szerint a légiharcban egy észak-vietnami és egy ame- . rikai repülőgép megrongá- ' lódott. A péntek' délutáni amerikai légi támadások Haiphongtól 20 kilométerre észak-északkeletre és Dőng Hóitól északra levő olajtartályok ellen irányultak. A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése .szerint pénteken a VDK fölött legalább hat amerikai gépet lőttek le és ezzel az amerikaiak vesztesége 1961. augusztus 5-e óta 1328 repülőgépre emelkedett. után New Yorkban sajtó- értekezleten jelentették ki, hogy a Johnson-kormány vietnami háborúja erkölcstelen, jogellenes és igazságtalan. Duy Hung hanoi főpolgármestere az MTI hanoi tudósítójának elmondta: — Hanoi bombázása mélységesen felháborította egész Vietnam népét, de nem érte váratlanul. Amikor az amerikaiak elkezdték bombázni Észak-Viet- namot azzal a szándékkal, hogy megkíséreljék morálisan megtörni népünket és megbénítani az ország vérkeringését, világos volt, hogy az ország szívét Hanoit nem fogják kímélni. Megszerveztük Hanoi védelmét. — Hanoi külvárosát ért súlyos légitámadás természetesen így is megdöbbentette a főváros lakosságát. Népünk tisztában van ugyan az amerikai imperialisták barbár gazságaival, de mégis volKözápor, sósav A chicagói esócsclék újalib attakja Chicago, (MTI): 500 színes bőrű 600 rendőr kíséretében csendesen vonult végig a nagyváros utcáin, miközben feltüzelt fehérek csoportjai kőzápor, ral árasztották ei őket. „Piszkos niggerek. milyen ketrecből szabadultatok?” — üvöltötte a csőcselék. Hírügynökségi jelentések szerint a rendőrségnek mindazonáltal kikerült féken tar. tania a színes bőrűek lero- hanására készülő fajgyűlölő elemeket. Az AFP tudósítója csak egy sebesült néger lányt látott. A felvonulással körülbelül egy időben fehér suhan- cok egy sötét mellékutcában feltartóztatták egy néger gépkocsivezető autóját. Amikor a kocsi lefékezett, az ablakához ugrottak és sósavval leöntötték a sofőrt. A szerencsétlen ember súlyos égésj sebeket szenvedett a mellkasán és mindkét karján. A felvonulások megkezdése óta — mint a UPI Statisztikája mutatja — 64 személy megsebesült, 66-ot pedig őrizetbe vettek. A hatóságok arra az esetre, ha a tüntetések a külvárosokra is átterjednek, a nemzeti gárda bevetését tervezik. Megemlékezések az NDK-ban augusztus 13-ról Berlin, (MTI): Az NDK lakossága szombaton megemlékezett annak a napnak az évfordulójáról, amelyen öt évvel ezelőtt a béke megvédése és az NDK egészséges és stabil fejlődése érdekében a berlini fal megépítésével biztosították az NDK állami ha- határait. Az ünnepségek tetőpontja a berlini munkásőrség egységeinek díszfelvonulása volt. A munkásőrség, a többi fegyveres alakulat díszegységei és a lakosság részvételével rendezett nagygyűlésen beszédet mondott Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke. A Neues Deutschland az évforduló alkalmából írt vezércikkében hangsúlyozza, hogy a német imperializmus 1961 augusztus 13- án ráébredt hatalmának korlátáira. Nincs mit csodálkozni rajta, hogy ezért még ma is mérget és rágalmat szór az NDK-ra. Azon a napon az egész viBécs, (MTI): Egybehangzó osztrák sajtójelentések szerint Habsburg Ottó ausztriai beutazásának alaptalan híre országos felháborodáshoz vezetett. Bécsben és vidékén tiltakozó gyűlésekre, sztraj. kokra került sor, s táviratokat küldtek a kormányhoz. A szocialista Arbeiterzeitung szerint elképzelhető, hogy kísérletről volt szó kipuhatolni: Hogyan fogadnák Ausztriában Ottó beutazását. Pittermann, a szocialista lág előtt felismerhetővé váltak a tényleges erőviszonyok. A CDU—CSU vezetői azonban — Írja a lap — úgylátszik még mindig nem értették meg augusztus 13-a tanulságát. Éppen ezért államhatárunk megbízható védelme ma .éppen olyan fontos, mint öt évvel ezelőtt. A védőfai nem akadályozza meg a két német állam megegyezését. Mi 12 éven át nyitott határral törekedtünk megértésre a szövetségi köztársasággal, de Bonn olyan politikai falat emelt, amelyet le kel] bontani, — hangsúlyozza a vezércikk. Péntek este Nyugat-Ber- linben a revansista szövetségek és ügynökszervezetek gyűlést rendeztek augusztus 13-a alkalmából. A gyűlésen Ernst Lemmer, a bonni kancellár különmegbízottja óva intett „a Nyugat-Ber- linben uralkodó látszólagos és csalóka nyugalomtól’'. Merényletekre szólított fel a berlini fal ellen és a gyűlésen jelen lévő határprovokátoroknak köszönetét mondott. párt elnöke szabadságát megszakítva Bécsbe érkezett, hogy tanácskozzék a helyzetről a párt többi vezetőjével. Pénteken délután Bécsben a parlament előtti köz- társasági emlékműnél a szocialista ifjúsági szervezetek és üzemi munkások Ottó visszatérése ellen tiltakozó gyűlést rendeztek. Több üzem dolgozói szóvá tették, hogy a Habsburg- ügyben rendezett gyűlések, figyelmeztető sztrájkok alkalmával rendőrök szimatoltak a megmozdulások kezdeményezői, szervezői után. A Kínai KP plénuma Az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint á Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 1966. aü- usztus 1-e és 12-e között megtartotta 11. plenáris ülését. Az ülésen Mao Ce-tung elnökölt. Az Új Kína ismerteti " a 11. pleáris ülésről kiadott közleményt, amely szerint a Központi Bizottság jóváhagyta a párt eddigi bélés külpolitikai irányvonalát Észak-európai találkozó Murmanszkban Murmanszkban, az északi sarkkörön túl lévő szovjet kikötővárosban szombaton megkezdődött „az észak-európai béke és barátság” ünnepe, amelyre a Skandináv országokból mintegy ötszáz közélett személyiség érkezett. A szovjet, svéd, a norvég és a finn békemozgalom képviselői megtárgyalják az európai biztonság időszerű kérdéseit, Augusztus ’ 15-én „északi békekonferenciával” zárul a murmanszki nemzetközi találkozó. Uruguayi pártkongresszus Az Uruguayi Kommunista Párt 19. kongresszusa a proletár internacionalizmus jegyében folytatja munkáját Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártja KB főtitkára, aki most először utazhatott el hazája határain túlra, a kongresz- szuson mondott beszédében elítélte az amerikai imperialisták agresszióját és hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok Vietnamban alkalmazott eszközei nem az erő bizonyítékai. Országos íelháborcdás loszfrláSian a Habsiiurg-iiov miatt Darvas József: Gyermekéveimből Estefelé, mikor vége. volt a tanításnak és hazamentem, csak az anyám . volt otthon. — Hol van Feri bátyám? — kérdeztem tőle sürgetve. — Csavarog valahol, hol lenne? Jobb is, ha nem ül itthon; mert mindig csak morog. Neki semmi se jó. Engem is bánt, hogy így van, de. mit csináljak? ... Nem téphetem magam ketté. Anyám ezeket a, szavakat tulajdonképpen nem is nekem . rrysndta, hiszen tudta, hogy úgysem érteném meg. de jól esett neki. hogy végre kimondhatja hangosan a benne érző keserűséget. — Zsákot nem vitt? — vágtam a szavába. — Zsákot? — kérdezte: anyám csodálkozva, és furcsán nézett rám. — Minek vitt volna zsákot? Megzavarodtam, makogtam valamit, hogy talán a malomba ment... — Ha csak a nyomorúságot nem vitte volna megőrölte tni... Bátyám korán hazajött és nem is ment el azután, hanem lefeküdt. örömömben majdnem kibújtam a bőrömből. Anyám rám is szólt, hogy ne lődörögjek annyit, hanem feküdjek le. Mikor bementem a szobába, Feri bátyám már aludt. Legalább is úgy mutatta, hogy alszik. Nem szóltam hozzá, de szerettem volna odalépni az ágyához és megcsókolni a kezét. Ügy éreztem, valamivel engem is megajándékozott ezen a napon. Sokszor haragudtam rá, mikor . veszekedett az anyámmal és csúnyán káromkodott, — de most nagyon szerettem. És olyan jó lett volna ezt megmondani neki. Egy estefelé, mikor jöttünk az iskolából, csendőrök kísérték befelé Fülek! bácsit. A két keze össze volt. kötözve és mélyen lehajtotta a fejét. Látszott rajta, hogy szeretne észrevehetetlen maradni a két szurony os ember között Utánuk a felesége ment, két kisebb gyerekét kézen fogva és kétségbeesetten jajveszékelt: — Nem csinált az uram semmi rosszat. Ugye apjuk, ártatlan vagy? Mondd meg a csendőr uraknak, hogy nem csináltál semmit. Jaj, ne vigyék el az én kenyérkeresőmet! Mit csinálok a gyerekekkel? A gyerekeket is megrémítette az anyjuk jajveszékelése és versenyt ordítottak vele. Az egész házsor kitódult az ajtók elé és nézték a szomorú, siránkozó menetet. Most nem törődtek a hideggel és sokan örültek is a látványosságnak. Mikor megláttam őket, belényílallott a szívembe a rémület. Hát mégis ... Feri bátyámat talán már be is vitték. Akkor este csak azért jött haza olyan korán, hogy azt higgyem, meggondolta a dolgot. De azután mégis elmentek... Nekiiramodtam a síkos úton s ahogy csak bírtam, futottam hazafelé. Mikor berobogtam, együtt volt a konyhában az egész család és ott volt Veréb Jani bácsi is. Nagyban tárgyaltak valamit. Talán éppen a Füleki bácsi esetét. — Füleki bácsit viszik a csendőrök! — kiabáltam izgalmamban, de rám se néztek, csak beszélgettek tovább. — ... .ottfelejtette a fejszét, amivel a léceket feszítette ki. Arról jöttek rá. Meg a lábnyomokról — mesélte Jani bácsi, izgatottan hadonászva. — Ilyen hülye. Ha valamit csinál, legalább ügyesen csinálná. Az a vén zsugori Benkő nem ment volna tönkre attól a pár zsák kukoricától! — Pedig milyen rendes ember volt, — sóhajtotta az anyám. — Az az még most Is, — szólt közbe Mihály bátyám. — Csak becsületesen nem élhet meg máma a szegény ember. — Én azért csak nem mennék el lopni, — ellenkezett az anyám. — Inkább éhenhalnék. Nem bírnám el a szégyent, hogy engem a csendőrök kísérgessenek. Feri bátyám nem szólt semmit, csak a cigárettáját szívta. Mikor egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, picit mintha el is mosolyo- dott volna. — Hát, — mondta még a Mihály bátyám — mindenki nem is mehet lopni. Másképpen kellene itt a bajon segíteni. Hogy mindenkinek egyformán legyen. Akkor lopni se kellene. — Hogy mindenkinek egyformán legyen, — düny- nyögte utáni Jani bácsi és nyomatékképpen nagyot ütött falábával a földre. Mihály bátyámat jobban szerettem, mint Ferit. Csöndes, jó fiú volt és soha nem házsártoskodott. Nem veszekedett anyámmal, ha valamelyik nap nem került főtt étel az asztalra. Ilyen pedig, különösen így télen, sűrűn előfordult. Belátta, hogy nincs és ha nincs, nem lehet. Most is, mikor már-már kezdett odahaza tűrhetetlen lenni a nyomorúság, azt mondta, hogy ő ezt nem nézheti tovább, elszegődik bé-' resnek. Igaz, hogy egész évben más kapcája lesz azért a pár mázsa gabonáért, de amit keres, azt tisztán megkeresi és hazaadja az egészet. Mikor elállt, mindjárt kert is előleget, egy rnázsa búzát a gazdájától, hogy legyen otthon mit ennünk. Ilyen jó gyerek volt ő. Anyám meg is siratta, mikor érte jött a kocsi, hogy kivigye a tanyára, de belátta, hogy másként nem lehet. Csak Feri iránti keserűsége nőtt ezzel is. Ha azután összezördültek, mindig ez volt a legfőbb érve: — Neked persze eszedbe se jutott, hogy elszegődj. Pedig te vagy az idősebb. Elvárod, hogy más keressen számodra kenyeret te meg puhítod idehaza a fenekedet. Ez azért már túlzás volt, mert Feri bátyám is egyre járt munka után, de ezeken a keserves téli napokon nem akadt semmi. Anyám is tudta ezt és csak a keserűség mondatta vele ezeket az elítélő szavakat. Életünk azért könnyebb lett valamivel. Eggyel kevesebb volt otthon az evő száj és az sokat jelentett a szűkösségben. Anyám olykor azzal vigasztalta magát, hogy vannak még, akik nálunk is szűkösebben élnek. Ezt ugyan nehéz volt. elképzelni, de ő bizonyára nem hazudott. (Folytatjuk)
