Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-13 / 191. szám
A Varsói Szerződés államainak tanácskozása után Hugói lapok hevesen bírállák Wilson kormányátalakítását A vietnamiéi szélé nyilatkozat visszhangja MOSZKVA Pénteken Moszkvában a barátság házában megünnepelték a Kongói Köztársaság nemzeti forradalma 3. évfordulóját. Beszédet mondott Abel Toley-Ganggue, a Kongói Köztársaság (Brazzaville) nagykövete, valamint Arkagyij Gluhov, a Szovjet—Afrikai Baráti Társaság alelnöke. DAMASZKUSZ Nureddin Atasszi sziriai köztársasági elnök ratifikálta a Szovjetunió és a Sziriai Arab Köztársaság között fennálló árueserefor- galmi egyezmény kibővítését szolgáló jegyzőkönyvi megállapodást. A pótegyezmény a két ország folyó évi árucsereforgalmát hivatott növelni. NEW YORK Apollo Kironde, a Biztonsági Tanács e havi elnöke hétfőn (magyar idő szerint) 20 órára hívta össze a Biztonsági Tanácsot annak az angol panasznak a megvitatására, amely szerint repülőgépei jemeni területről felszállva bombázták a Dél-Arábiai Államszövetséget. MOGADISCIO Juszuf Bouka Szomáliái tájékoztatásügyi miniszter sajtóértekezletet tartott azzal kapcsolatban, hogy nemrég angol csapatokat szállítottak Kenyába, hogy ott „közös hadgyakorlatokat tartsanak. A miniszter rámutatott arra, hogy az angol imperializmus nézet- eltéréseket igyekszik támasztani és ezeket saját érdekeire próbálja kihasználni az egymással szomszédos országokban. Ennek a fondorlatnak tudható be, hogy feszült helyzet alakult ki Szomália és Kenya határán. Az angol csapatszállítások csak fokozták a feszültséget. szállító repülőgépek megkezdték a próbarepüléseket. Az „IL—62” repülőgépek tízezer méter magasságban elérik az óránkénti 900 kilométeres sebességet és a 9200 kilométeres távolságot leszállás nélkül tehetik meg. E gépek több változatban London, (MTI): A parlament gyors és erőszakos elnapolása után az angol kormány példátlan belpolitikai zűrzavar és gazdasági bizonytalanság közepette megy szabadságra. A sajtó továbbra is hevesen bírálja Wilson kormányátalakítását. A lapok pártállásra való tekintet nélkül azzal vádolják a miniszterelnököt, hogy a „kártyák újrakeverésekor” egyáltalán nem törődött a rátermettséggel és a szakértelemmel. Cassandra, a Daily Mirror ismert publicistája, például Michael Stewart gazdasági csúcsminiszterré Párizs, (MTI): Franciaország felszabadulásának 22. évfordulójára a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki. Ebben elismeréssel adózik azoknak a mérhetetlen áldozatoknak, amelyeket a népek — közöttük legnagyobb mértékben a szovjet nép — vállaltak a fasizmus ellen] harcban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a francia ellenállás dicső tényét és tanulságait meg kell ismertetni a fiatal generációval. Stuttgart, (MTI): Az ellene felhozott vádak terhe alatt kénytelen volt leköszönni posztjáról Erwin Schüle, a háborús bűnök felkutatására alakult lud- wigsburgi intézet vezetője. A Baden-württenbergi tartományi igazságügyminisztérium bejelentése ugyan azt állítja, hogy Schüle csak azért válik meg szeptember befogadásara alkalmas. Az új szovjet személyszál. lító gép szalonjaiban biztosítják az állandó 20 fokos hőmérsékletet, de minden egyes utas helye mellett külön szellőztető készüléket szereltek fel. történt kinevezéséről így ír: „Stewart legfőbb erőssége a teljesen friss szemlélet, amely annak köszönhető, hogy halvány fogalma sincs új munkaköréről.” A pénteki lapok részletesen tudósítanak arról, hogy Stewart az új gazdasági csúcsminiszter és Callaghan pénzügyminiszter között máris megkezdődött a rivalizálás. A „szelíd” Stewart máris megkezdte a hatalmi harcot, amikor újságírók előtt kijelentette: „Eddig a hatodik, mostanától fogva a harmadik ember vagyok a kormányban.” (Wilson és Brown mögött — a tudósító megjegyzése.) A továbbiakban a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága a nyugatnémet atomfelfegyverkezés elleni harcra szólít fel, hangoztatja a jelenlegi német határok megváltoztat- hatatlanságát, követeli a katonai tömbök feloszlatását és egy valamennyi államot magában foglaló európai biztonsági rendszer létrehozását. Elítéli az amerikaiak vietnami agresszióját, síkraszál] egy igazi francia békepolitikáért, s egységre szólítja fel a munkásokat és a hazafias erőket. 1-én hivatalától, hogy ismét elfoglalja a stuttgarti államügyészi széket, de elhatározásának valódi indító oka háborús bűnös múltjának lelepleződése. A szovjet kormány ugyanis tavasszal jegyzéket juttatott el a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövetségére, s ebben közölte, hogy Schüle, mint a megszálló náci csapatok katonája 1942-ben Csudovo környékén saját kezűleg lelőtt egy orosz férfit és egy lányt, csokoládélopás miatt, továbbá az 6 parancsára felakasztottak egy kisfiút. Schüle ezenkívül 1943 decemberében részt vett 241 polgári személy kivégzésében. A szovjet kormány a jegyzékben meghívta a nyugatnémet igazságügyi szervek képviselőit, hogy hallgassák ki Schüle rémtetteinek tanúit. A szovjet kormány annak a kérdésnek a megvitatására is hajlandó, hogy a tanúk Nyugat-Né- metországba utazzanak. 11 ........................................... I. A Varsói Szerződés tagál. lámái a Vietnamról szóló nyilatkozatban világosan utaltak arra, hogy az amerikai imperializmus újabb agressziói következtében több fokkal emelkedett a világbékét fenyegető veszély Délkelet-Ázsiában. A tanácskozáson világosan megjelölték a béke helyreállításának útját is: ennek előfeltétele, hogy az Egyesült Államok maradéktalanul tartsa be a genfi egyezményeket, szüntesse meg a VDK elleni agressziót és ismerje el a nemzeti felszabadítás! frontot mint a dél-vietnami lakosság egye. dűli jogos képviselőjét. A nyilatkozatról az észak-vietnami Nhan Dán című lap vezércikke leszögezte: a dokumentum a vietnami nép harcát határozottan támoga. tó szocialista országok kollektív álláspontját tükrözi. A vietnami nyilatkozat ténymegállapításait az események világosan igazolták. A washingtoni eszkaláció újabb szakasza, Hanoi és Haiphong bombázása minőségileg új elemet vitt az Egyesült Államok kalózháborújába és éppen ezzel kapcsolatban szögezte le a nyilatkozat, hogy a béke és az általános biztonság szem. pontjából a fejlemények egyre veszélyesebb jelleget öltenek. Figyelemre méltó, hogy a Bukarestben tanácskozó hét állam nem először foglalt állást a vietnami kérdésben. Külön külön valamennyien hangsúlyozták már elítélő álláspontjukat. A bukaresti nyilatkozat azonban a Varsói Szerződés első közös dokumentuma az amerikai eszkaláció új szakaszának kezdete óta. A katonai-politikai szövetség nyilatkozatának ez ad külö. nős jelentőséget. A bukaresti nyilatkozat figyelmeztetés az agresszornak; a háború új szakasza által megkívántakat számításba véve adnak meg minden segítséget a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor. mányának. A bukaresti állásfoglalás teljes realitását tükrözi az is, hogy az amerikai diplomácia, élén Rusk külügyminiszterrel, egyre nagyobb erőfeszítéseket tett újabb szövetségesek toborzására. Rusk legutóbb japáni tartózkodásét is arra használta fel, hogy igazolni próbálja a háború kiterjesztését. A képet a dél-vietnami belpo. litikai fejlemények teszik teljessé. A lázadó tábornokok közül ötöt börtönbe vetettek és köztük van az ismert Thi tábornok is, az el. ső hadsereg korábban leváltott parancsnoka, aki szövetkezett a buddhista mozgalommal, méghozzá annak radikális szárnyával. A letartóztatások arra utalnak, hogy a Ky-kormány folytatja felmorzsoló taktikáját, — a belső ellenzék végleges felszámolására — s ehhez az amerikaiaktól szabad kezet kaptak. Ebben a légkör, ben rendezi majd meg a saigoni kormány a Johnson- nal megtervezett, úgynevezett választásokat. Ky tábornok pedig azóta már azt is indítványozta, hogy Washington kezdjen széles körű szárazföldi hadművele. tekbe a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az amerikai hadügyminisztérium egyelőre még nem foglalt állást Ky kalandorpolitikájának minden eddiginél veszélyesebb új vonásával kapcsolatban, de tény, hogy a Pentagon „hosszú háborúra” rendezkedik be. Az eddig megszavazott horribilis nagyságú hadikiadásokon kívül újabb ötmilliárd dollár hadihitelt igényel a hadvezetés, s a kérést valószínűleg a novemberi kongresszusi választások után terjesztik elő. A halasztásnak az az oka, hogy a hadikiadások további növelése a bírálatok újabb özönét kavarná fel. A lényegen persze ez sem változtat, mert a kormány addig más keretekből előlegezi a hadikiadásokat. E tényeknek kettős hatásuk van: egyrészt fokozzák az amerikai közvélemény nyugtalanságát a háború folytatásának kilátásai miatt, másrészt a nyugati országokban is azt a követ, keztetést vonhatják le a józanul gondolkodó emberek, hogy a bukaresti figyelmeztetésnek minden szava való tényeken nyugszik. Maga Johnson elnök viszont egyelőre szabad tért enged a „kemény irányzat” szószólóinak. Ez a politikai vonalvezetés igen súlyos terheket ró az Egyesült Államok amúgyis megnyirbált erkölcsi tekintélyére. A délkelet-ázsiai problémákkal kapcsolatban igen figyelemre méltó az ismert ausztráliai újságíró, Wilfred Burchett állásfoglalása, aki három ízben tett hosszabb látogatást Dél-Vietnam bar. ö kifejtette. „Miután töbt hónapig éltem a déli partizánok között, meggyőződtem róla, mennyire elhibázott az amerikaiak számítása. Ök abból indulnak ki, hogy azért bombázzák Észak-Vietnamot, mert a Vietkong ellenállása az ottani segítségből táplálkozik. Tehát — mondják Washing, tonban — csak le kell sújtani Északra és a Vietkong ereje rögtön lanyhulni fog. Szerintem a bombázásokkal éppen az Egyesült Államok állítja helyre egyre inkább Vietnam egységét. Ez a kalózháború egyetlen eredménye. Észak, és Dél-Vietnam lakói, akiket mesterségesen elválasztottak egymástól, összeforrnak a közös ellenség elleni küzdelemben” A helyszíni tapasztalatokra alapozott megállapítások tehát szintén egybevágnak a bukaresti dokumentumok mondanivalójával. Végül utalnunk kell arra. hogy a bukaresti nyilatkozat szólt azokhoz az államokhoz is, amelyek közvetve vagy közvetlenül már segítséget nyújtanak az amerikai agresszióhoz, és leszögezte, a Hanoira hulló bombák fényénél lelepleződnek az amerikai kormány békesze- rető szándékairól szóló frázisok. Ez egyben azt jelenti, hogy a bűnsegédek felelőssége is növekszik. A vietnami nép igaz ügyét pedig a szocialista országok, a béke és a haladás összes erőinek mély rokonszenve és teljes szolidaritása övezi. Sümegi Endre K&2ÖS isidoaiés—snalaysiai sajtóértekezlet Az egynapos látogatáson Kuala Lumpur-ban tartózkodó Adam Malik indonéz külügyminiszter és vendéglátója, Abdul Razak ma- laysiai külügyminiszter pénteken sajtókonferencián vázolta a csütörtöki megegyezést követő terveket. Malik kijelentette, hogy Indonézia és Malaysia a fő hangsúlyt most a kulturális és gazdasági együttműködésre helyezi. Malik hangsúlyozta, hogy Indonézia visszatérése az ENSZ-be most már csupán idő kérdése. A közös sajtóértekezleten Abdul Razak bejelentette, hogy megkezdődött az angol haderők kivonása Észak- Borneóból. A sajtóértekezlettel egyidőben Londonban a brit hadügyminisztérium bejelentette, hogy Anglia a Távol-Keletről kivon számos nehézbombózót és egy légvédelmi ezredet. A hadügyminisztérium közleménye szerint a következő néhány hónapban tovább csökkentik a térségben állomásozó angol csapatok számát. Próba repülésen az IL—62-esek Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban az új típusú „IL—62” személyépültek. Az „IL—62” egyszerű változata 186 utas, míg a vegyes (luxus és első osztályú) változat 85 utas A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata Náci volt a nyugat-németországi „nácitfanitó“ központ vezetője Darvas József: Gyermekév eimb ől I __t — Petró sincs.» — morogta, mintha ezzel is alá akarná támasztani jövendő terveit. Mintha ez érződött volna ki ezekből a szavakból: Akkor majd lesz az is. Csak úgy a sötétben vetkőzni kezdett és közben folyton morgóét valamit magában. Szorongva hallgattam minden moccanását. Mikor lefeküdt és nagy sóhajtással magára húzta a takarót, megmozdultam az ágyban és megszólaltam: — Feri bátyám! A bátyáimat mindig így szólítottam és magáztam őket. így nevelt az anyám, mert, mint mondta, ők sokkal idősebbek, kijár nekik a tisztelet. — Mit akarsz? — kérdezte. — Te még ébren vagy? — Ébren Csak azt akarom mondani, hogy hallottam, amit a Füleki bácsival beszéltek. — Ha hallottad, akkor aludj — mordult rám ellenségesen. Kicsit megrettentem a mogorva hangtól és elhallgattam. De nemsokára újra kezdtem: — Hallottam, hogy kukoricát akarnak hozni a Ben- kőék góréjából... — Mondtam már, fogd be a szád és aludj! Ne törődj te a nagyok dolgával! Már-már úgy volt, hogy hagyom az egészet,, de egyszerre újra belémnyilallott a fájdalom: az én bátyám lopni fog... Nem bánom, ha megver is, de megmondom, ami a szívemen fekszik. — A lopás csúnya dolog — vetettem oda a szavakat. — Feri bácsinak nem szabad ilyen dolgot csinálni. — Nem vagyok kiváncsi a taknyosok véleményére. — Pedig én megmondom anyámnak. — Azt adja csak az a nagyon jó úristen! Kitekerem a nyakad, az biztos. — A csendőröknek is elárulom. — Hallgass, mig szépen mondom! Mikor ilyen kis taknyos voltam, mint te, eszembe se jutott, hogy beleüssem az orrom a nagyo- bak dolgába. — Megmondom az anyámnak, a csendőröknek. Mindenkinek megmondom, hogy mit akarnak — kiabáltam most már hisztérikusan és ordítva sírni kezdtem. A belső részemet majdnem szétrágta a vad fájdalom és kínomban a párnát harapdáltam. Bátyám éppen fel akart kelni az ágyból, valószínűleg, hogy megverjen, de ebben a pillanatban nyílt kint az ajtó. Anyám jött haza. Hirtelen befelé gyűrtem a sírást és úgy tettem magam, mintha aludnék. Bátyám se szólt. Anyám sietve levetkőzött és odabújt mellém. Egy ágyban feküdtünk, bátyáim is együtt, egy másikban. Nem volt több ágy, meg takaró is kevés volt. így legalább ösz- szebújtunk és melegítettük egymást, mint malacok a hideg ólban. Éjjel nyugtalanul aludtam és sokszor fölriadtam. Azt álmodtam, hogy a bátyámat csendőrök kísérik. Másnap egy szót se beszéltünk a bátyámmal az estéli dologról, csak kerülgettük egymás pillantását. Feldúlt lélekkel mentem az iskolába, minha szörnyű titkokat hordoznék magamban. Rettegtem, hogy valaki megérzi a gondolataimat és kikiabálja a világnak. Egész nap az esti beszélgetés rettenetében él. tem. Hiába próbáltam mással foglalkozni, gondolataim, akár az elhajított bumeráng, egyre csak ehhez a szörnyű tényhez hajlottak vissza: bátyám lopni. akar. Görcsösen meredt föl bennem a kérdés: miért? Újra és újra megkérdeztem ezt magamtól, de megnyugtató feleletet sehogy sem találtam. A tanító nyelvtanból magyarázott valamit, de nem értettem a szavait, csak azt láttam, hogy a szája mozog, beszél. Szerettem volna odarohanni hozzá és sírva elpanaszolni nagy bánatomat. Talán ő tudna segíteni. De hátha szólna a csendőröknek? Ezt pedig nem szabad. Bátyámat is csak elkeseredésemben fenyegettem meg ezzel az este. — Mi lenne, ha délután elmennék Benkőékhez és könyörögnék nekik, hogy adjanak néhány zsák kukoricát? Akkor lenne a bátyámnak csizmája és nem menne lopni. De biztosan nem adnának. Veréb Jani bácsi csak kölcsönbe kért tőlük, hogy ősszel majd visszaadja, — mégse adtak. — Zsugori vén paraszt az, — így mondta Jani bácsi és szidta, mint a bokrot. — Ha ott rohadna el az egész a góréban, akkor se adna... Miért kell nekiünk ilyen nagy nyomorúságban élnünk? Miért nem lehet nekünk is annyi kukoricánk, mint Benkőéknek? Vagy annyi nem is kellene, csak, hogy a bátyám csizmát tudna magának venni. Meg nekem is, hogy ne fázzon a lábam és ne kelljen szégyenkeznem a többiek előtt. Miért kin nekünk újra és újra a tél? Nem tudom, volt-e még gyerek az iskolában, aki ilyen kérdéseken törte a fejét, de engem nagyon elkeserített életünk céltalansága. Délben nem mentem haza az iskolából, mert mesz- sze laktunk. Iskolai tarisznyámban, a könyvek és füzetek mellett hoztam magammal egy darab kenyeret és azt majszolgat- tam el ebédre. Otthon se kapnék mást, és azért igazán kár lett volna haza- csuszkálni a fagyos hóban, hogy otthon fogyasszam el. Pedig most nehéz volt a falak között maradnom. Szerettem volna otthon lenni és hű kutyaként a bátyám nyomában maradni, hogy a kezénél fogva visz- szacibáljam, vagy könyörgésemmel visszatartsam, ha el akar menni. — Hiszen úgyis csak este mennének, — nyugtattam meg azután magam — De biztosan nem is megy... Nem szabad, hogy elmenjen... (Folytatjuk)
