Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-13 / 191. szám

Felnőttként k 'ä»Nem szeretik az embe­rek, ha nem mindig tartják őket felnőtteknek. Az őszin­te és reális tájékoztatás a napi építő munkáról, éle­tünk kis és nagy problé­máiról ma már politikai igény. Egyúttal a találgatá­sok, téves hírek elterjedé­sének legjobb ellenszere”. Saját szavaival így fo­galmazta meg a Politikai Bizottság tavaly júniusi ha­tározatának fő mondaniva­lóját az egyik pártnapi hoz­zászóló. Hasonló vélemény­nyel sok helyen találkozha­tunk. Az emberek érdeklő­dése annak hőfokú minősé­gi változáson ment keresz­tül. Nemrég foglalkozott a tá­jékoztatás megjavításáról szó­ló határozat végrehajtásával a Nyíregyházi Városi Párt­végrehajtóbizottság. Megál­lapították, hogy a párt és a tömegszervezetek a koráb­binál elevenebben, rendsze­resebben tájékoztatják a közvéleményt az időszerű kérdésekről. A párttagság tájékoztatásában fontos sze­repe van a felsőbb pártszer­vek által adott tájékozta­tóknak. Ezek egyre inkább rendszeressé válnak és el­jutnak az alapszervezetek tagságához. Jól bevált tájé­koztatási alkalom a nyil­vános pártnap, melyet két- havonként valamennyi vá­rosi pártalapszervezet tar­tott A pártnapok látoga­tottsága tömeges, jelezve a megnyilvánuló érdeklődést, egy-egy témakört 5—6000 dolgozó hallgatott meg. Egyre kevesebb az úgy­nevezett „kényes” kérdés — legyen az bel-, vagy külpo­litikai témájú — ugyanis a tapasztalatok meggyőzték mind a tájékoztatókat, mind azok meghallgatóit; a leg­több kényes kérdés csak addig viseli ezt a nevet, amíg őszinte, tárgyilagosság­gal hozzá nem nyúlnak. A tájékoztatásban elért eredmények hozzájárultak a párt és tömegek közötti közvetlen eszmecseréhez, a nyílt légkör további gyara­pításához, de nem tehetik elégedetté a pártszerveket. A városi párt-végrehaj főbi­zottság szerint nem megfe­lelő a tájékoztatás tempója, az események gyors egy­másutánisága azt követeli, hogy gyorsabb legyen a tá­jékoztatás, soha ne veszítse el időszerűségét. A városban is volt rá példa, hogy tájékozatlanság, a téves híresztelés megka­varta az egyik lakónegyed közhangulatát. Elég nagy bizonytalanság tapasztalható a városfejlesz­tési gondok megoldásában, melyeket a tanácstagi be­számolók, fogadóórák, a különféle tájékoztatók se­gíthetnének eloszlatni. Saj­nos azonban a múlt év második felében a 126 ta­nácstag közül mindössze 56-an tartottak beszámolót, a 66-os év első felében pe­dig a 96 tanácstagi beszá­molóból csak 37-et tartot­tak meg. Egyes helyeken alkalmi értekezletek, konferenciák szűkös napirendjévé zsugo­rítják a tájékoztatást. Nem találják állandó feladatnak, a politikai, gazdasági és kulturális munka életele­mének. A városban mintegy hetven pártnapot tartottak ezekben a hetekben, s bi­zony a hozzászólók nagy része eltért a pártnapi té­makörtől. A Patyolat Válla­latnál arra voltak kiván­csiak az emberek, hol épül Nyíregyházán kenyérgyár, hogyan alakul a város köz­lekedése, mikor rendezik véglegesen a Szarvas ut­cát, miért szünetelnek az óvodák 30 napig. A gépja­vító vállalatnál főleg az üzem jövőjére, a fejlesztés lehetőségeire vonatkozó kér­dések hangzottak el. A sta­tisztikai hivatal dolgozói a lakásépítés problémáiról. Bebizonyosodott, hogy a tájékoztatás további javítá­sa nemcsak megyei és járá­si vonatkozásban fontos, hanem minden munkahe­lyen. A titkolózás egyes gazdasági intézkedések, vagy személyi problémák körül semmiképpen sem kedvező a közhangulatra, az üzem, a vállalat terme­lési kedvének növelésére. Jelentős szerepe van a •viszonttájékoztatásnak. A felsőbb szerveket tájékoztat­ni szükséges lentről felfelé is, a legtöbb embert érintő gazdasági és egyéb intézke­dések hogyan érintik a dol­gozókat, hogyan vélekednek az intézkedésekről. Erre pe­dig a felsőbb pártszervek tartanak igényt. Páll Géza ARCOK, EMBEREK: „Együtt megtehetjük../* Hirtelen szakadt a kör­nyékre az augusztus dél­utáni vihar. A jég ver­te az ablaküveget, a kövér dohányleveleket, tépte, szaggatta az útmenti fákat. A Nyírlugos-szennyes- pusztai — most már Sza­badság telepi — Szabadság Termelőszövetkezet irodá­jában borongó arccal ül­tek az emberek. — Ez az idő megtette a magáét — morzsolta a szót lassan a házigazda, Mik- lóssy Ferenc, a közös gaz­daság elnöke, s közben ar­ra gondolt, mivel lehetne még menteni a tervezett jövedelmet, mert bizony a jég nem megy el nyomta­lanul. Hányszor élt már át ha­sonló perceket ezen a vi­déken? Maga sem tudja. Vihar, jég, állatkár, aszály — mindmegannyi elemi csapás, aminek láttán ösz- szeszorul az ember torka, s csüggedten-reménykedve járja a letarolt földeket. De élni kell holnap is, jövőre is. És újra és újra reményt adni, utat mutat­ni, gyorsan, mint ahogy a növény is zöld hajtást ereszt. Miklóssy Ferenc életút­ja hasonló volt sok más szövetkezeti elnökéhez, akik a bontakozó közösségek élé­re kerültek. Mégis, neki több volt, más volt ez hat esztendővel ezelőtt, amikor a pusztán, a szövetkezet­szervezés befejeztével azt mondták az ott élő embe­rek: „Meggyőzött az intéző úr — igen így mondták —, de tartson továbbra is ve- lünk._" A „továbbra is” és az „intéző úr” külön jelentő­ségű volt akkor a tanyán, mert Miklóssy fiatalember­ként intéző volt az urada­lomban a háború utolsó éveiben, s a pusztabeliek­kel együtt dolgozott. Tanya, cselédsor, sötét­ség... A Cserhágón visszajár a méltóságos asszony szel­leme... Tíz ember közül egy ha akad, aki úgy-ahogy ír, olvas... A vidék a „kódusok legkódusabbja”... Ezt vállalta Miklóssy. A küzdést a méltóságos asz- szony visszajáró szelleme el­len; harcot a házaknak ne­vezett hetven kunyhó le­rombolásáért; küzdést a „kódus” homok megszelídí­téséért. — Azt mondta egyik volt professzorom — emlékezik dr. Miklóssy Ferenc —, hogy „itt nem tudni, ha­nem szeretni kell gazdál­kodni”. A fiatal szőlőskertben, gyümölcsösben kövér csep- pekben hull le az eső utá­ni víz a levelekről, apró krátereket ütve a könnyű homokba. „Nagy nehézsé­gek árán, elindultunk közö­sen. A kertészet a fiatalok kezenyomán teremtődött meg. Ha elmennék, félbe maradnának további terve­ink”. A tanyaközpontban, a ba­romfitelepen fiatalemberek. Tavaly megyei rekorddal nevelték az aprójószágot: elsőséget szereztek. „Az át­lagos életkor 60—65 eszten­dő volt. Visszaédesgettük az ifjúságot. Megtalálják számításukat. És szüleik is velük együtt”. Az ifjúsági brigád tagjai — 45-en vannak — mosta­nában vasárnapi munkát szerveztek; térdig érő víz­ből mentették a kenyérnek valót A pénzt országjáró kirándulásokra gyűjtik, meg a vietnami fiataloknak küldik. „Kunyhók voltak itt. Kultúrház, sportpálya, könyvtár? Most már ez is természetes. Közösen, együtt megtehetjük”. Egyik elejtett szavában azt mondja az elnök: meg­szállottja lettem ennek a tanyának. De a kérdésre, hogy miért? — a válasz elmarad. Később mondja: — Semmi különös érdek nem köt ide, az érdem is mindannyiunké. — És meg­ismétli : — Ha elmennék, félbe maradnának további terveink™ A hirtelen jött augusztu­si vihar elvonult Szabadság­telep fölött. A délutáni napfény megcsillan a ház­tetőkre szerelt tv-antenná- kon. Samu András Óvatosan, mégis gyorsan Egy különleges brigád érdekes vállalása A Keleti Főcsatorna vas­beton hídját elhagyva Tisza- dadának tart a műút, de előbb még érinti balkéz fe­lől az erőmű lakótelepét, s néhány száz méter után ér­demes a transzformátor­mezőre és magára az erő­műre figyelni. A transzfor­mátormezőben rendszerint néhány ember dolgozik. A tiszapalkonyal karbantartó csoport szerelői végzik az úgynevezett felújítást, kar­bantartást. Kötélkordon jel­zi az áramtalanított részt, ám minden oldalon több ezer Volt nagyságban fut az energia. A gépeket hajtó erő veszélyes közelségben vah. A karbantartók és a ve­zénylőterem dolgozóinak idegeit azonban ez már nem borzolja. Nem azért nem félnek, mert gyakorta tar­tózkodnak itt és már meg­szokták a veszélyt. Biztos mozgásuknak inkább az óva­tosság a titka. Vigyáznak. Amikor a villámok cikáznak Tisztes távolságban a ve­zetékektől Kórik Zoltán művezető és Ha vacs József elektrikus egymást váltva magyarázzák; bármennyire is furcsán hangzik, náluk az óvatosság kongresszusi vállalásukban is szerepel. A vezénylőterem tizenhárom tagú szocialista brigádja az üzemelési biztonság 100 szá­zalékos teljesítését vállalta. Részekre bontva ez nem­csak annyit jelent, hogy fo­lyamatosan, megszakítás nélkül szolgáltatják az ener­giát, de körültekintő, óva­tos, gyors és biztos munká­val a folyamatosságnak te­remtik meg a feltételeit. Viharok esetén például — mostanában eléggé gyako­riak — villámok özöne bombázza a transzformátor­mezőt. És ilyenkor a kelet­kezett hibák kijavításával nem lehet a jó időre várni. Július 29-én műszakváltás- kor, csúcsidőben történt a baj, amikor legnagyobb a fogyasztás. Villámcsapás miatt az egyik transzformá­tor leoldott. Csak szakem­berek értik meg igazán, mit jelent két-három per­ces szabályozással a kiesett részt újra üzembe helyezni, összeszinkronizálni az orszá­gos hálózattal. Ilyen ese­tekben észnek, szívnek he­lyén kell lenni. A hibát ak­kor is gyorsan elhárították. A fogyasztók, gyárak mun­kásai, házak lakói semmit nem vettek észre. Más eset. A 120/35 A transzformátoron elvégez­ték a karbantartást és rá­következő nap a mellette Mikes György: Veifem egy pár cipói Az úgy volt, hogy be­mentem a legelső, utamba kerülő cipőboltba, és kér­tem egy pár fekete cipőt. Felpróbáltam. Egyet léptem előre, egyet hátra, aztán mozgatni kezdtem a láb­ujjaimat. Megfelel? Igen, köszönöm, megfelel. Blokk, pénztár, csomagoló, pricc- pracc-prucc, és már készen is voltam. Amikor kiléptem az aj­tón, megkönnyebbülten fel­sóhajtottam: na, ez is meg­van, ezen is túl vagyok!... Odahaza eldugtam a ci­pőt a szekrényem mélyére, és egy szót sem szóltam. Megvártam, amíg a felesé­gem megkérdezi: mi újság? Vettél cipőt? — Hová gondolsz? — fe­leltem sértődötten. — Ma csak a kirakatokat néze­gettem. Láttam egy-két szép, modern fazonú cipőt, de még nem tudom, hogy melyiket veszem meg... — Még nem tudok sem­mit... Még gondolkodom... Láttam a feleségem ar­cán, hogy nagyon elégedett velem. — Még gondolkodom — ismételtem meg lassan, meg. fontoltan, és jobb kezem mutatóujjával megkocog­tattam homlokomat. — Cogito ergo sum... Gondol­kodom, tehát vagyok. Gondterhelt orcám, tűnő­dő tekintetem, no meg a latin szavak elbűvölték az asszonyt. — Jól teszed — mondta elismerő hangon. — Ne hagyd, hogy a nyakadba sózzanak valami vacakot... Másnap azt meséltem, hogy benn voltam egy cipO- boltban és kiválasztottam magamnak egy cipőt, de amikor a pénztárhoz men­tem, megszólalt bennem egy hang... — Milyen hang? — kér­dezte megdöbbenve a fele­ségem. — Nem tudom. Egy hang. lévő B transzformátor fő­szekrénye a nagy esőben be­ázott. Mindenkit mozgósí­tottak és úgy dolgoztak a viharban, hogy a javítással az előírt normaidőn belül végeztek. Dolgoztak és nem láthatták a nagy mérkőzést, az angol—NSZK döntőt. Látták mások. Izgalmas, jó mérkőzés volt. Csicsereg a vezeték A transzformátormező­ben a vezetékeknél, vagy bárhol elég egy hajszálre­pedés és megtörténhet a baj, átívelés, majd robbanás kö­vetkezik. Azoknak, akik ott dolgoznak nemcsak jó sze­müknek, jó fülüknek is kell lenni. Volt már példa a hi­bát úgy fedezték fel, hogy észrevették a megszokottól eltérően „csicsereg” a veze­ték. A jó szem, jó fül, de mindenek fölött a kvalifikált képzettségnek, éber munká­nak eredménye; személyi hibás üzemzavar eddig még nem akadt az erőműben. Hogy továbbra se legyen — ez is kongresszusi vállalás — a szocialista brigád tag­jai havonta egyszer szak­mai továbbképzésen vesznek részt. Ezeken a találkozó­kon vitatják meg az észlelt hibákat, a hibaelhárítások módját is. Hogy nem fogy­nak ki a vitatémából, arról vihar, villám gyakorta gon­doskodik. Seres Ernő Példamutató záhonyi fiatalok A záhonyi MÁV-csomó- ponton közel ezer fiatal dolgozik, jelentős részük csatlakozott i’alamilyen munkaversenyhez. A csomó­ponton többféle módozat alakult ki a versenymozga­lomban való részvételre. Vannak többszörös ifjúsági szocialista brigádok, szoci­alista címért küzdő ifjúsági brigádok, a minden fiatal dolgozót átfoít túrok kö­zötti verseny, és végül a szocialista üzemrészért fo­lyó verseny. Legelterjedtebb az ifjúsá­gi brigádmozgalom. 65 ifjú­sági brigád dolgozik, 390 taggal. Ebből 26 már szo­cialista brigád, s közöttük négyszeres szocialista bri­gád is található, mint pél­dául Torony József brigád­ja. Valamennyi munkaver­senyformában a KlSZ-alap- szervezet a szakszervezettel közösen, kettős célt tűzött ki. Egyrészt a gazdasági mun­kák előbbrevitelét, neveze­tesen a szállítási tervek ma­radéktalan teljesítését, más­részt a versenyben résztve­vők szocialista emberré ne­velését. A vállalások tehát e két fő feladat köré cso­portosulnak. A munkát néha akadályo­zó objektív körülmények között is jó néhány brigád egészen kimagasló ered­ményt tudott elérni: Márta Benjámin brigádja 138 szá­zalékra, Tóth Béla brigádja 131 százalékra, és Molnár József brigádja 128 száza­lékra teljesítette vállalásait. ifj. Vincze Péter Kisvárda Haláridő elölt befejezik a kisvárdai üzem rekonstrukcióját Tágas csarnok, étkezde, fürdő-öltöző, orvosi rendelő épül S ez a hang azt mondta: ne vedd megI Ne vedd meg! Ezért a pénzért szebb és jobb cipőt is kaphatsz! Egy pillanatig tétováztam, ví­vódtam, gyötrődtem, aztan visszaadtam a cipőt... — Jól tetted! Nem sza­bad elhamarkodni a dol­got... — Várj! Még nincs vége. Alig adtam vissza a cipőt, megszólalt bennem egy má­sik hang, o hang II. — Még egy? — Még egy... Ez a hang II. azt mondta nekem: ne légy hülye, azonnal vedd meg a cipőt! Vedd meg... Szörnyű helyzetben voltam... Ott álltam a cipőboltban, és nem tudtam, mitévő le­gyek... Képzeld magad az én helyemben!... Végül is úgy döntöttem, hogy nem veszem meg, de amikor ezt eldöntöttem, megszólalt bennem a hang: meg fogod bánni! Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát... Több millió forintos költ­séggel, még az elmúlt év végén megkezdték a kisvár, dai öntöde rekonstrukcióját. A munka elkészültével lé­nyegesen megváltozik majd a gyár képe. Tágas szere­lőcsarnok, külön kazánház­zal ellátott fürdő-öltöző, üzemorvosi váró és rendelő, étterem, higiénikus konyha, raktárak, irodák váltják majd egymást a nemrégi­ben nyitott új, főbejárati kaputól végig, a tíz évvel ezelőtt épült öntőcsarnokig. A rekonstrukciós munká­val egyidőben sor került a — Dehogy fogsz sírni — vigasztalt a feleségem. — Előbb-utóbb megtalálod az igazit... Csak légy türelem­mel... Harmadnap azt mondtam, hogy kinn jártam Óbudán egy maszeknál, majd onnan Kispestre mentem cipót nézni. — És vettél? — Nem vettem — felel­tem. — Még körül akarou nézni egy-két helyen. Az ember nézze meg, mire ad­ja ki a pénzt, nem igaz? — De igaz... — Az ember nézze meg, mire adja ki a pénzt — folytattam ünnepélyesen —, a te pénzedet és az enyé­met, azaz a mi pénzünket, amiért te is, én is, mind a ketten keményen megdol­goztunk... Nincs igazam? A feleségem nem szólt egy szót sem — a meghatottság­tól nem tudott szóhoz jut­ni, csak bólogatott, hogy igazam van, és gyengéden simogatni kezdte a tarkó­mat. A negyedik napon meg­mutattam a cipőt, sikerem volt, tetszett, megdicsértek: — Látod, fiam, most jól vásároltál! korábban épült öltöző-fürdő korszerűsítésére, tatarozásá­ra is. Ez a közel egymillió forint értékű felújítási munka már befejezés előtt áll, s előreláthatóan au­gusztus közepén adják át rendeltetésének. Az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói mindent megtesz­nek, hogy az időközben mó­dosult beruházási program ellenére is tartsák a szerző­désben vállalt kötelezettsé­geket. Még ez évben befe­jezik a gyáregység gyors fejlődését biztosító rekonst­rukciós munkákat Az ere­deti terven felül elvégzik az ebédlő fölé kerülő iroda­épület megépítését is. Ez mintegy félmillió forinttal növeli az öt és fél millió forintos beruházási progra­mot. Az épületek nagy része már tető alatt van. Sikerült megrövidíteni a több, mint 460 négyzetméter alapterü­letű csarnok készültségi fo­kát is. A hat és fél tonnás főtartók beemelését a terve­zett augusztus elsejei üte­mezéstől eltérően már a napokban elvégezték. Az épületek egy részében már elvégezték a belső va­kolási és szerelési munká­kat, s a konyha, étterem, az orvosi rendelő és az emeleti irodaépületek már szeptem­ber végén elkészülnek. Leg­később októberben befeje­zik az új fürdő és öltöző építését is. A rekonstrukció során mintegy 800 ezer forintos költséggel korszerűsítik a gyár villanyhálózatát is. A több, mint hétmillió forint értékű munkát — a közbe­jött módosítások ellenére Is — a tervezett év végi határ, idő előtt egy hónappal vég­zik el az építők. T, A.

Next

/
Thumbnails
Contents