Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-12 / 190. szám
Együttes vezetés — személyes felelősség Máriapócs 1966 A módosabb községek sorába lépfek dl A vezetés kollektivitása a szocialista típusú politikai szervezetek lényege. A gazdasági életben a tevékenység jellegénél fogva — az egyszemélyi felelés vezetésnek kell érvényesülnie. A politikai életben, a politikai szervezetekben viszont a közös döntés, a kollektív irányítás a helyes, eredményes. Az olyan politikai párt, amely a történelem legmagasabb fokú demokráciáját valósítja meg, amely a lakosság túlnyomó többségének érdekeit és akaratát fejezi ki, saját belső életét is a széles körű demokratizmus alapján szervezi meg. A kollektív vezetés ugyanakkor nemcsak a párt belső demokráciájának elválaszthatatlan része és feltétele, hanem a döntések helyességének, a politikai kérdések sokoldalú megközelítésének is. Ezért tartjuk a kollektivitást a pártvezetés, a politikai vezetés egyik legfőbb, legfontosabb élvének. Ezért hasznos, ha a vezető szervek döntései közös munka eredményeként jönnek létre, s az adott testület minden tagja gondolataival, véleményével hozzájárul az együttes álláspont kialakításához. Ez nálunk lényegében általános gyakorlattá is vált: meglehetősen ritka, hogy némely helyi szervezetben egy-egy személy vagy csoport kisajátítsa magának a választott testület jogkörét. Arra viszont már nem mindenütt gondolnak, hogy a döntés kollektivitása voltaképpen tágabb fogalom: megkívánja nemcsak a vezető szerv tagjai, hanem az érintettek és a , kérdést legjobban ismerők véleményének meghallgatását is. Az az alapszervezeti vezetőség érvényesíti tehát igazán a kollektivitás elvét, amely egy-egy fontosabb kérdés értékelése és eldöntése előtt szélesebb körben tájékozódik, s bevonja a párttagságot is a végső állásfoglalás kialakításába. Ebből természetesen nem szabad fétist csinálni: a véleménykikérés — meghallgatás szükségességét, mélységét és szélességét mindig az adott helyzet dönti el. f»n Vezetni nemcsak annyit jelent, mint határozatokat hozni: a vezetéshez hozzátartozik á végrehajtás irányítása, megszervezése és ellenőrzése is. A vezetés kollektivitását sem szűkíthetjük le tehát az együttes határozathozatalra. A végrehajtásban is közös munkára, megosztott és mégis egybehangolt tevékenységre van szükség, különben a kollektív vezetés „féloldalas” marad. A kollektív vezetésnek nálunk éppen itt van az egyik gyenge pontja. A döntés közös, a végrehajtás ellenőrzése azonban már csak egy-két emberre marad. Általában nem a szándék hiányzik a többiekből, hanem a megfelelő munkastílus, a célravezető módszerek ismerete. Egyéb okok is közrejátszanak: az egyik vezetőségi tagnak — munkakörénél, beosztásánál fogva — nagyobb mozgási lehetősége van, a másiknak kisebb. A munka ésszerű megosztásával azonban az ilyen nehézségek is áthidalhatók. Akármilyen sokoldalúan kimunkált egy határozat, csak annyit ér, amennyit valóra váltanak belőle. És a határozathozatalba is az tud igazán bekapcsolódni, aki elegendő tapasztalatot gyűjtött a végrehajtásbari, a gyakorlati tevékenységben. Ez utóbbi kollektivitásának mértéke tehát — így vagy úgy — magára a közös döntésre is visszahat. (ml Ha a kollektív végrehajtást az együttes vezetés szerves részének tekintjük, magától értetődően össze kell kapcsolnunk a szeméEbben az évben indult meg és máris nagy népszerűségre tett szert a pedagó- guslakás-építkezésj akció. A lakások kimohdottan a községekben kerülnek megépítésre. Az igénylő pedagógusnak legalább tízezer forint készpénzzel, vagy annak megfelelő értékű anyaggal, esetleg telekkel kell rendelkezniük. A maximális állami hozzájárulás az építkezéshez 140 ezer forint. A törlesztés idejét 30 évben állapították meg. A kölcsön mindvégig kamatmentes, és emellett a tulajdonos tizertlyes felelősség fogalmával is. A kollektív vezetés és az egyéni felelősség nem ellentétes fogalmak, hanem szervesen összetartoznak. Lenin többnyire együtt is említette a kettőt: a kollektív vezetésről szólva azonnal hozzátette a személyes felelősség követelményét is. A köznyelv is tükrözi ezt, hiszen egy-egy vezető testület tagját felelős beosztásban lévő emberként emlegetjük. Ez a felelősség kétirányú. A kollektíva tagjaként felelősséggel tartozik az egész testület tevékenységéért, de személyében is felelős — mind a vezető szerv, mind pedig az azt megválasztok szélesebb tábora előtt — a rábízott feladatok végrehajtásáért, megoldásáért. Ha ez a személyes felelősség hiányzik — márpedig gyakran így áll a dolog — a pontos végrehajtás is óhatatlanul csorbát szenved. Ahol hiányzik a végrehajtás pontos és következetes számonkérése, a felelősség határozott érvényesítése, ott nem valósulhat meg következetesen a kollektív akarat sem. A pártvezetőségek soron kövétkező újjáválasztása a személyi felelősség érvényesítését jelenti, hiszen egyénileg mérlegelik minden választott vezető tevékenységét. Ezt azonban nem elég csak két vagy négy- évenként megtenni: a végzett munka személyenkénti ellenőrzése és értékelése a vezetés állandó tényezője kell, hogy legyen. öt évig házadó tehermentességben részesül. Ha az igénylő vállalja, hogy 10 évig abban a faluban fog tanítani, ahol lakása felépül, akkor a kölcsön tizenöt százalékát, ha tizenöt évet vállal, akkor a harminc százalékát engedik el. Ez maximálisan 45 e2er forint lehet. Az összegből a pedagógusok építhetnek tömblakást, de külön családi házakat is. Az utóbbi élv érvényesül jelentősebben Mátészalkán. Ebben az évbén Összesén 111 pedagógus kapott lakásépítkezési engedélyt a meMáriapóesi emberekkel beszélgettem 1963 nyarán. Közömbösen hajtogatták: „nem megy itt a tsz, kérem”. Rendszertelenül jártak a közösbe dolgozni, egymásra vártak. Szerencsének tartották, hogy van otthon tartalék, abban biz- tak. Már aki bízhatott. Póts sosem tartozott a módosabb falvak közé, s ez mégjob- ban szította az egyenetlórt- kedést. Most megint a faluban jártam, és ezt hallottam: „jó itt a tsz, kérem”. Csendes nyugalom az utcákoh, házak táján; igyekvő szorgalom a határban, a közös teendőkben. Mutassa meg Mikó Lehetetlen, hogy ez a község ne boldoguljon — hangoztatták az előbbrelátók. Főleg a szomszédra hivatkoztak, Kislétára, hogy az mennyire jobban van a szövetkezéssel. Mutassa meg Mikó János, az ottani elnök, mit tudna tenni Pócsonv Nagyjából höSbnló a határ, az akaratban sincs különbség — ha érdemes. Legyen Mikó az' elnök mind a két helyen! A meghívásra adott válasz nem keltett szenzációt. Mikó János olyasmiket mondott, ha nincs egység, a feladatok végzésében becsületes helytállás, akár tíz elnöké legyen is egyszerre a tsz-nek, akkor sem mutathat fel semmi különöset. gyében. Áz év elején 106 lakás építését kezdték meg. Egyes helyeken, mint például Kékesén is már kész családi házak találhatók. Különösen nagy jelentősége van az akciónak az iparosodott községekben, ahol igen nagy gondot jelent a pedagógusok lakásproblémája. így ez a forma a fiatal pedagógusok letelepedését segíti nagyban. A harmadik ötéves tervben — a most tapasztalt ütemben — meg lehet oldani a fiatal nevelők letelepedési problémáját. (m. m.) Tisztázni kell az érdekekét, betartani a közös fegyelmet; nemcsak jogot, de kötelességet is ismerni. Érdem csak a jól végzett munka, a tiszta kéz lehet. S, hogy mindez elfogadható haszonná váljon, a maga helyére tenni minél több szakembert. Kétoldalú érdekeltség Tisztázták: Ki hogyan legyen érdekelve a maga posztján. Senkit nem hagytak figyelmen kívül, de előnyben sem részesítenek. A növénytermelők tudják, hogy például a burgonya- termés 20 százalékát megkapják természetben, ugyanígy a kukoricánál, napraforgónál. De, hogy a. termelés gazdaságosságán' ne essen erőszakolt csorba, a ráfordított munkaegységek jóváírásából viszont levonnak 20 százalékot. El kell végezni minden kapcsolatos munkát: válogatást, Szárvágást, szállítást, raktározást is. Ezek elmulasztása esetén nem veheti át a természetbeni járandóságot egyetlen tag sem. A dohány például 50 százalékos, és elemi kár ellen biztosított. A biztosítási díj felét a dohánytermelő tagok fizetik, míg az esetleges kártérítésből ugyancsak megkapják a fele összeget. Kétoldalú az egyéb helyeken dolgozók érdekeltsége is. A tehenészek tudják, hogy minden kifejt liter tej Után 30 fillért, a terven felüliért további 50 fillért kapndk, de a tejnek évi átlagban el kell érnie a 3,8 százalék zsírtartalmat. Az egy tagra jutó átlagprémiumban részesülnek a fogatosok, mező- és tanyaőrök, magtároSok, takar- mányosok, iparosok. A fél év eredményei A tavalyi év végével a munkaegységérték 50 forintra alakult. A tsz öSsZVa. gyonértéke 8 millió 921 ezer forintról 14 millió 84U ezer forintra növekedett. Az egy tagra eső átlagjövedelem az 1963. évi 7 ezer forinttdl szemben 1905-ben már meghaladta a 12 ezer 400 forintot. Az idei félévi felmérés további eredményekről tárnát, kodik. összes bevételt tervezett a tsz 910 ezer forintot, amit sikerült el is érnie. Az előirányzott kiadásokból pedig több, mint egy félmillió forint a megtakarítás. Bíztató az eredmény a termelésben és az értékesítés alakulásában is. Búza-, árpacsépléssel már végzett a tsz, előbbiből félezer, utóbbiból 400 mázsa a terven felüli eredmény; rozsból általában egy mázsával csépelnek többet holdjárói az előirányzottnál. Terven felül számolnak kukoricából, burgonyából és dohányból is. Almából mintegy háromnegyedmillió forint pluszbevételt várnak. Baromfiból már az első tél évben is 19 ezer forint bevétellel teljesítették túl a tervet, hízott sertésből 22 ezer forinttal. Az utóbbi két esztendőben főkertésszel, agrármérnök gyakornokkal, főkönyvelővel erősödött a tsz szakemberhelyzete. Két ösztöndíjas technikumi tanuló ugyancsak a szövetkezetbe készül. Zöld út a tudásnak Magyarázatra vár még a kérdés: Hogyan tud Mikó János eleget tenni a kettős elnökségnek? Gyűlések, problémák, felelősség Kislé_ tán és Máriapócson, a két falu közt 6 kilométer az út. A válaszok egy pont köre sűrűsödnek, amelyben az a lényeg, hogy „az elnök nem aprózza el idejét”. Bizalomért bizalmat kölcsönöz és vár viszont. Nem mindent egymaga akar intézni. A szakemberek önállóan intézkednek a maguk terüle. tén, mégcsak a személyes panaszok kérdésében is. Erre ösztönzi őket az elnök, s a tagok sem futnak minden apró ügyben az elnökhöz. Mikó János csak azokban a dolgokban dönt, szervez, amelyek valóban elnöki teendők. Dolgozni hagy maga körül mindenkit, zöld utat ad a tudásnak, a köz érdekét szolgáló őszinte igyekezetnek. Ez által erősödik a közös iránti tudat, a tagok és vezetők egyre inkább a szövetkezet gazdáinak vallják magukat. Ez adja a mai választ is: „jó itt a tsz, kérem”. Asztalos Bálint f.n.vr '„rrBy.-.T-T", ■ .......i 1 =sr Százhat áj családi ház as eredménye as újszerű pedagógunlakás-épUési akciónak uaLLéaiiáa . . . A riyár, éppen ilyen esős volt, mint most. Derült, borult, zápor záport ért és a búzakeresztek alatt a kovászként megkelt tallön, soha nem látott fajtájú békák ugrándoztak. Aprók, veres hasűak és olyan' nagy szeműek, hogy nézni is rossz volt. Az aggódásért, a bajért, tehát nem kellett a szomszédba menni Jó apámnak sem. Nem volt csoda, hatan pusztítottuk már akkor kenyerét — a legtöbbet én, mert én voltam a legidősebb — és a hatóságok sem voltak jobbak az időnél. Követelték az adót, vesztett ügyében a perköltséget, majd pár holdas öröksége után, az átírási százalékot. (Igen ez is benne volt a sokat hangoztatott kisparaszti önállóságban.) Ilyenkor végtelen volt komorsága Szemöldökét összevonta, magas homlokán csokorba futottak a ráncok és csak azért nem szidta a felettünk valót, mert nem engedte meg hite. Hite a félig elismert naza- rénus vallás, amit mégsem engedett haláláig vallani a világi hiúság. Nem régen ültetett jól termő szőlőnk, a bölcsőjében megízlelt dal a barátság, a társaság, amit utólső napjáig nem tudott nélkülözni. Egyszer ázonban, én feszítettem pattanásig türelmét. Akaratlanul, rajtam kívülálló okokból, mint annyi esetben, amikor kettőnk között mégis bekövetkezett a nézeteltérés. Lucernáért küldött az egyik hajnalon. Egyetlen boglya lucernáért, amit hog>% hogy nem, megmentettünk áz esőtől. Ügy találtuk kaszálni, hogy beszáradt. Jól. Viszonylag jól, mert ilyen időben, lent is másképpen értelmezik a jó fogalmát. És ezt a takarmányt a tavaszi szántásra szánta. — Feltesszük hé a csür- padra és kihúzzuk vele újig, mondta kedveskedve amint kinyitotta előttem a kaput. A szekérnyi lucernát, minden baj nélkül elhoztam a faluig. Illetve a Krasz- na csatorna hídjáig — ez válassza el az ó-községet, az újtól — ahol a vasútállomás felé kanyarodik el az út. Egyszer jobbra, egyszer balra, hogy tovább mehessen, az újonnan épült házsorok között. Erre torkollott a mi utcánk is. Ott azonban elért a végzet. A szekérrel járók örök réme a felborulás. Leborultam tehát. Pontosan az úton átmenő kisvasúti döc- cenőnél. Balra a lejtő felé, hogy minél tökéletesebb legyen a baj. S ennék tetejére megjött a zápor. A zápor a bugyborékoló eső, hogy 'elpusztítsa amit régebben meghagyott Szörnyű percek voltak! Az eső a lucernát verte, a rosszhírre érkező apám, meg engem. Az ostorral, a kezemből kimarkolt lóhajtó eszközzel — nyele tengernád Volt, csapója szíjgyártó portéka, amit ijedtemben tartottam kezemben — és ahogyan csalt birt. (Mintha most is látnám, villámokat szóró szemét!) És én állottam! Konokul, fejet hajtva, bűntudatom növekvő súlya alatt, mert a nagy sietségben valóban félre raktam, az elejét egy kicsit — de szürke szememből nem jött könny. Este azonban már nem háltam otthon. Nagyanyámnál húztam meg magam és rettenetes tusakodás után, szörnyű elhatározás született agyamban. Elmegyek! Világgá megyek! Világgá, vagy ki ebből a világból. Elég nagy most a Krasz- na vize — latolgattam a lehetőségeket — vagy ott van a villanydrót. (Szigeti Dani szegény is azt fogta ríieg, amikor Szösz Anna rávallott.) Hajnalban pedig úton voltam. Kezemben bot, hátamon bátyú — egyetlen ünneplőnek mondott ruhám, egy kendőbe kötve — és szorongó belsőmben mérhetetlen fájás. Mert hiába ismételtem magamban, hogy ide se jövök többet, hogy lábbal se fordítson arra sorsom, volt amitől nehezen váltam eL Nagyanyám szegény a kisajtóig kísért. Nem marasztalt, de nem is biztatott. Lovunk pedig, ahogy elmentem kapunk előtt, megismert. Mint máskor a lépéseimről és jóleső nyerítéssel várta, hogy megyek... Anyai nagybátyám, a szigorú tekintetű Biró-Filep János hötyögve fogadott. — Tán összevesztél apáddal mi, kérdezte gúnyosan és amint látta, hogy pirulásom a válasz, barackot nyomott lehajtott fejemre. Hogy feloldja mégis szorongásomat, és ne hazudtolja meg Önmagát — mert alaptermészetéből eredően, mindég a célszerűség embere volt, tehát nem szerette a kenyérpusztítókat — már délután munkába állított. Az első fordulónál megmutatta az- utat, a másodiknál pedig kezembe nyomta a gyepiüt. S azzal biztatott közben, hogy nerr baj ha az udvaráról elfogy a trágya. Vészén, van másnál, mert ez kell a földnek, nem amit az újságok hirdetnek. Nem tudom hányadikat fordulhattam, amikor találkoztam vele. Csak azt. hogy estére volt az idő. A lemenő nap éppen utolszoi* seperte át a tallót és röntgenként világította ét, ami I útjába esett. A karton ruha tehát mintha rajta se lett volna. Sem a többi, testéhez nem Simuló ruhadarabok, melyen olyan tökéletesen rajzolódtak ki a körvonalak, mint jól világított árnyjáték figurái. Pillanat volt. Töredék pillanat, mert libái a mezsgye felé közeledtek, és ő mint megriadt pillangó, röppent eléjük. A képkeret a talló, mely a harmóniát adta az egésznek, szántatlan volt. Gaz verte fel és virág. Tisztesfű, cicuka, késői pipacs és a szomszéd földről kifutó tökindák dísze, az aranyos sárga, kehely alakú tökvirág. Másnap, vagy harmadnap szólítottam csak meg. Fél vállról, hogy sikertelenség esetén, ne szégyenkezzem úgy magam előtt. Biztatásomnak, hogy üljön mellém, s amig földjüktől a bátyám földjéig megyünk — hisz nem volt túl a látóhatáron — elbeszélgetünk, nem tudott ellenállni. De, úgy ült mellettem mint rebbenésre váró fogoly. Arca lángolt, szeme félénken vibrált — az enyém is, hisz csak egy évvel voltam idősebb nála, ő tizenhat én tizenhét — és nedvességtől fényes ajkát, igennél, nemnél, nem hagyta el más. A lovakat néztem, de őt figyeltem meg. Haja gesztenyeszin volt. Homlokánál elvált, s hátul egy pántlikával átkötve. Arca barna, szemöldöke mint keskeny holdsarló és szerbe színe a frissen nyílt kökörcsinével vetekedett. Mint valami kis virág! Igen, talló virág ragasztottam rá nyomban, olvasmányaim hatására e nevet, mert sorsa, ahogyan mondta, hasonló volt az enyémhez. Még rosszabb valamivel, mert őt a vézna teremtményt, az sem volt aki megverje. Egy néniénél lakott, kicsi kora óta. Hogy miről ábrándoztunk ott együtt, ma sem tudom pontosan? Csak annyit talán, hogy nap-nap után vártuk egymást. Ő engem, én őt, hogy elfelejtsük a társtalan percek, nyomasztó üdére álmait. Nem volt az igazi szerelem. Legalábbis a közhasználati értelemben nem — könnyes vallomás, jelenet stb, stb, — hisz soha nem bújt meg karjaim között — de duzzadása fiatal rügyeknek, mely nem jutott el a kipattanásig... ...Esik. Zápor záport ér és a friss tallón, melyről tegnap vonultak el a dohogó gépek, nincsen talló- virág. Se ilyen, se olyan és ezt olyan jól esik tudomásul venni... Szállási László
