Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-12 / 190. szám
Parti űrhajójukat bombázták az amerikaiak Nyugatnémet kórházhajó indult dél-vietnami vizekre A saigoni amerikai főparancsnokság szóvivője szerint az 5. tengerészgyalogos ezred egyik zászlóalja Chu Laitól negyven kilométerre északnyugatra harcokban áll a partizánokkal. Az ütközet szerdán délután kezdődött és csütörtökön reggel még tartott. Guam szigetéről felszállt B—52-es amerikai stratégiai bombázók csütörtökön délelőtt újabb támadást intéztek a kambodzsai határ közelében. Pleikutól északnyugatra a szabadságharcosok feltételezett utánpótlási vonalai ellen. Saigonban bejelentették, hogy a Mekong-folyó deltájában szerdán az amerikai légierő által tévedésből bombázott Tuong Thang falu lakosai közüj — az első jelentésekkel ellentétben — nem tizenöten, hanem huszonnégyen vesztették életüket. A katonai szóvivő ugyanakkor újabb „tragikus véletlenről” is beszámolt: Amerikai repülőgépek csütörtökön a hajnali órákban ellenséges vízi járműnek néztek egy amerikai parti őrhajót és azt lövedékekkel árasztották el. Két amerikai tengerész meghalt, öt megsebesült. A sebesültek között van egy haditudósító is, akinek nevét nem közölték. Saigon déli külvárosainak közvetlen közelében csütörtökön reggel robbanás történt az amerikai katonai rendőrség egyik lőterén. Két amerikai katona meghalt, 13 megsebesült. A robbanás körülményei nem ismeretesek. Hamburgból elindult Dél- Vietnam felé a luxushajóból kórházhajóvá átalakított 3100 tonnás Helgoland. A hajó indulását több órával késleltette egy ismeretlen telefonáló, aki közölte a rendőrséggel, hogy a Helgolandon bomba'van. A gőzöst végigkütatták, de bombára nem akadtak. A kórházhajó nyugatnémet zászló alatt hajózik, de teljesen a saigoni kormány rendelkezése alatt áll majd. Helycsere a brit kormányban Felesküdtek az új tisztségviselők London, (MTI): Szerdán a késő esti órákban személycserére került sor az angol kormányban. George Brow gazdaságügyi miniszter helyet cserélt Michael Stewart külügyminiszterrel. A Reuter csütörtökön politikai körökből szerzett értesülései alapján azt írja, hogy a brit kormány- alakítás nem jelent változást a kormány alapvető politikájában, kulcsfontosságú problémák tekintetében. Wilson a kormánymódosítást úgy időzítette, hogy az egyidőbe essék a parlament nyári szünetének kezdetével, mert így a minisztereknek idejük lesz, hogy beleilleszkedjenek új tisztségeikbe. Az eddigi miniszterek közül — írja a Reuter — egy sem esett ki a kormányból. Brown a tárcacsere után is marad miniszterelnök-helyettes. Ennek ellenére világossá vált, hogy Stewart, az új gazdaságügyi csúcsminiszter feljebb jutott a létrán, Wilson mellett ő lesz az új erős ember a kormányban. Hírek szerint ősszel kerül sor a kormány nagyobb szabású átszervezésre, amikor új emberek kerülnek be a kormányba. Az AFP megállapítása szerint Wilsont hármas cél vezette a kormány átszervezésében : a gazdaságügyi és a pénzügyminiszter együttműködésének megkönnyítése, George Brown korábbi lemondási kérésének teljesítése és a munkáspárti baloldal pozícióinak megerősítése a minisztertanácson belül. Ami Brown külügyminiszteri megbízatását illeti, a francia hírügynökség rámutat, hogy kinevezése a brit diplomácia vezetőjévé az Európához való közeledés politikáját támasztja alá. Az AP Brown és Stewart tárcacseréje mellett a legjelentősebbnek tekinti Herbert Bowdennek, a munkáspárt parlamenti vezérének kinevezését Bot- tomley, a nemzetközösségi kapcsolatok minisztere helyére. Az alsóházban úgy vélik, ez a változás arra mutat, hogy újabb próbálkozás történik majd a Smith telepes-kormányával való kjbékülésre. Csütörtökön felesküdtek a királynőnek az angol kormányban lezajlott puccsszerű átalakítás részesei. Brown is, Stewart is megelégedéssel nyilatkozott új beosztásáról. Brown külügyminiszteri programjáról pgy tudják, hogy e)ső hivatajos útja az Egyesült Államokba vezet az ősszel, ahol részt vesz az ENSZ közgyűlésén és Rusk amerikai külügyminiszterrel is tárgyal. Ugyancsak biztosra veszik, hogy eleget tesz annak a szeptember végére szpló romániai és bulgáriai meghívásnak, amelyet még elődje, Stewart kapott. A váratlan és furcsa kormányátalakítás miatti megrökönyödés és bírálat hullámai csütörtökön sem ültek el. A legélesebb bírálat Heath ellenzéki vezértől származott. A tory vezér a kormány fejére olvasta, hogy Wilsonék kudarcot kudarcra halmoztak, s „soha angol kormány még ilyen gyorsan nem járatta le magát.” Wilson minden ígérete hamisnak bizonyult — mondotta. Miután Brown kudarcot vallott a gazdaság- politikában, áthelyezték a külügyi tárca élére, megbukott a munkáspárt „nemzeti terve”, amellyel megnyerte a választást. Megbukott a kormány európai politikája, kudarcba fulladtak a rhode- siai próbálkozások — s mindez a választás utáni első négy és fél hónap alatt. BÉCS Habsburg Ottó csütörtökön délben nyitott gépkocsin családtagjai társaságában 21 év után először utazott be Salzburgnál Ausztriába. (Habsburg Ottó egyébként 47 év óta száműzetésben él.) A második világháború befejezése óta Nyugat- Németországban élő Ottó beutazási tilalmát néhány hónapja a néppárti osztrák kormány jogi szempontokra hivatkozó döntése feloldotta. MONTEVIDEO Az Uruguayi Kommunista Párt XIX. kongresszusának szerdai ülésén a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Chile és Olaszország test- verpártjainak küldöttei üdvözölték a kongresszust. Ezután felolvasták a bolgár, a magyar, a kubai, a lengyel, a román és más testvérpártok részéről a kongresszushoz intézett üdvözleteket. DETROIT Szerdán este újabb zavargásokra került sor Det- roitban. Az AFP jelentése szerint a rendőrségen fel függesztették a szabadságolásokat és a rend helyreállítására kiképzett különle ges rohamosztagot küldtek akcióba. A rendőrség „robbanóanyagok illegális birtoklása és lázadás szításában való részvétel mijitt” hét fehér fiatalt letartóztatott. Belgium csipkében és — pongyolában Nem akar iffmaradni? Négypontos megállapodás Djakartában Helyre állt a diplomáciai kapcsolat Indonézia—Malaysia között Djakarta, (MTI): Abdul Razak, Malaysia miniszterelnök-hqlyettese és külügyminisztere és Adam Malik indonéziai külügyminiszter csütörtökön Djakartában megállapodást írt alá, amely véget vet a két ország között három és fél év óta tartó ellenségeskedésnek és a hadüzenet nélküli háborúnak. A megállapodás négy cikkelyből (jll. Az első leszögezi, hogy a malaysiai kormány a két ország közti problémák megoldásának előmozdítására hajlandó alkalmat nyújtani^ a Borneo szigetén fekvő Sarawak és Sabah lakosságának, hogy „szabad és demokratikus módon szavazzanak, milyen státust akarnak Malaysián belül”. A ■ második cikkely szerint az indonéz kormány a két ország együttműködése és barátsága megteremtésére Malaysiával egyetértésben úgy határozott, hogy azonnal felveszik egymással a diplomáciai kapcsolatokat. A harmadik cikkely megszabja, hogy a két ország kormánya véget vet a köztük lévő ellenségeskedéseknek, a negyedik cikkely pedig arról intézkedik, hogy a megállapodás az aláírás időpontjától lpp életbe. Az AP djakgrtai tudósítója beszámol arrpl, hogy Hazak malaysiai miniszterelnök-helyettes az aláírás ceremóniája előtt kíséretével látogatást tett Sukarno elnöknél. Razak átadta $u- karnonak a malaysiai király ajándékát, egy ezüst teáskészletet. Találkozásukkor kezet fogtak egymással, mgjd beszélgetésre visszavonultak az elnöki palotába. Sukarno igen udvarias volt Razakhoz — írja az AP —. de ajánejékpt nem adott át neki. | 5. — Még mindig azt állítja, hogy szívesen visszatér Magyarországra? Kétheti brüsszeli tartózkodás után szegezte nekem a kérdést belga ismerősöm. Meg kell hagyni betartotta a játékszabályokat: az első és utolsó nap közt eltelt időben egyszer sem említette a dolgot. Első napi párbeszédünk így hangzott: —• Visszamegy? — Igen. — Akkor is visszamenne, ha nem ott élne a férje és a kislánya? — Akkor is. — Rendben van. Én nem próbálom meggyőzni. Állapodjunk meg abban, hogy maga két hétig a saját szeriével néz, a saját fejével gondolkodik, azután még- egyszer beszélünk róla, őszintén. — Csakis. Másként nem lenne érdekes. Sokan és sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy hazamegyek-e. s ha igen, miért? Először 1959-ben jártam nyugaton, s akkor az 1956-os ellenforradalom közelsége érződött a kérdések hangnemén: „Csak nem állítja, hogy visszamegy — ODA?!” Elmúlt hét esztendőnk eredményeiről, rendszerünk végleges megszilárdulásáról úgy látszik a kapitalista propaganda torzításai ellenére is nyert valamelyes képet a nyugati átlagpolgár, mert a mostani kérdezősködők hangjában nem volt felháborodás, csodálkozás, vagy afféle. Említett ismerősöm — egyébként fiatal mérnök — minden személyes, vagy politikai indulattól mentesen, a jól kereső belga értelmiségi nyugodt fölényével bíztatott, hogy ismerkedjem meg alaposan az ő társadalmi rendszerével. Szinte adottnak vette, hogy két heti nézelődés után — legalább is szívem mélyén — csakis azt választhatom. — Feleletem, hogy márpedig szívesen megyek haza, meglepte. — Szóval nem tetszett nálunk? — De, nagyon. — Ugye belátja, hogy gazdagabbak vagyunk, mint maguk? — Persze. És változatosan élnek. És dinamikusak. Napokig jártam az áruházakat, s két egyforma nyomású kartont, azqnos szpvésű gyapjúkelmét; nem láttam az egész városban. A maguk gazdaságának nem a mennyiség, hanem épp ez a változatosság a legvonzóbb" jele. Á|pi pe<||g a dinamizmust illeti: a Narpur-i kapunál megérkezésem után néhány nappal kezdték átépíteni a kétemeletes esemegeáruházat, — s most, amikor búcsúzkodom. már árusítanak. Tíz nap telt el. Nálunk most tartanának ott, hogy kitegyék a táblát: Tatarozás miatt zárva. — S akkor mégis miért? — Hogy miért megyek haza? Mert ha valahol \a- lami jót látok, nem az jut eszembe, hogy de jó lenne ottmaradni, hanem az, hogy de jó lenne nálunk is megteremteni. Éppúgy,' mintha egy csinosan öltözött leánykát Iátok, nem a# mqpcjQFü Pf Miéi)“ örökbe fogadnom, hanem azt, ezt a kis ruhát, kalapot meg kellene vennem az én kislányomnak. Érti. mire gondolok? — Magát jól kitanitották az újság-félórán! Elmosolyodtam. A gyorsaságáról híres nyugati propaganda ezúttal jp| lemaradt. — IJálunk ri)ár rggen nincsen újság-félóra. Az újságot magam szoktam elolvasni, és akkor, gpiikor akarom. — De utgzni nem annyiszor utazik, ahányszor akar! — Ez tény. De többet utazhatom, s többen utazhatnak, mint néhápy évvel ezelőtt. És egyre több a nyugati könyv, színdarab. És egyre bővül a kereskedelmi választék is ... Ha nem is vagyunk olyan gazdagok, mint maguk, de legalább előre megyünk, nem hátra. Talán még soká vitatkoztunk volna így, ha az élet, a valóság ott mindjárt nem kínál fel egy olyan helyzetet, mely jelképes erejénél fogva alkalmas volt a vita lezárására. Ekkor ugyanis órámra pillantottam, majd pánikszerű gyorsasággal kezdtem összekapkodni holmimat az eszpresszóasztalról. A színielőadás, ahová jegyünk szólt, néhány perc múlva kezdődött. Nem kell úgy sietni! Nálunk szabadság van — szólt ismerősöm. — Ha akarok, elkésem a színházból, és akkor is beengednek. — No látja, minálunk a későknek nincs szabadság, s erre büszke vagyok. Nálunk a másik nyolc- vagy kilencszáz tisztességes és pontos ember szabadsága az első. Nekik joguk van zavartalanul, a késők zajától, motozásától nem háborgatva nézni az előadást. S azt hiszem, nemcsak a színházban, az életben is ez a szabadság egyetlen helyes értelmezése. E szavak közben gyorsán átvágtunk a Rogier téren, s még épp villanyoltás előtt beértünk a nézőtérre, hogy megtekintsük a tvamzeti Színházban Ánouilh: Pacsirta pimű darabját. Vége Zilahi Judit Darvas József: Gyermekéveimből | 5. Emlékszem, egy süket téli estén történt, hogy én is belekeveredtem először a harcba. Korán lefeküdtem, mert hideg volt a szoba. A fehérre meszelt buboskemen- ce hidegen hallgatott a sarokban. Anyám nem volt odahaza. Elment bandázni valamelyik szomszédhoz. Ez persze csak ürügy volt, mert anyám nem volt soha társaságkedvelő. A beszélgetést is inkább csak hallgatni szerette, mert a szavak zsongása elálmosítot- ta és akkor olyan jól lehet ábrándozni soha nem élt szépségekről. Most is csak azért ment el, hogy ott talán meleg szobára talál. Nálunk csak Feri bátyám volt otthon és Füleki bácsi jött át, a harmadik szomszédból. Kabátjukba üldögéltek a hideg kemence mellett. Talán, hogy áltassák magukat. Cigarettáztak és közben nagyokat köptek a földre és a lábukkal mindig elmázolták. Csöndesen beszélgettek, — de a szavak értelme most nem érdekelt. Mélyen behúzódtam a takaró alá és hagytam magam elringatni a szavak zsongásától. Kicsit fáztam, mert vékony volt a takaró. Valamikor vastagon duzzadó volt még ez a dunyha, c}e anyám nyomorúság napjaiban kiszedegette belőle kilónként a tollat és eladta. Mindig azt mondta, hogy majd visszateszi a legközelebbi kopasztáskor, de soha nem jutott hozzá. Lassan már csak a tokja és huzata maradt meg. A szoba sötét volt. Kint az úton néha csengős szán száguldott el a tanyák felé. A bentiek csöndesen el- hullajtett szavai mint jótékony takaró borultak a szememre. Ha pillanatokra elhallgattak, hiányzóit az elringató duruzsolás. Egyszerre csak fölfigyeltem. Á szavak, mintha tűk lettek volna, úgy szóródtak belém és merev figyelésbe mozdították az egész testemet. Füleki bácsi beszélt: — Benkőéknek is tele van a góré. Kutyák nincsenek. Az ember szépen kifeszít néhány lécet és már töltheti is a zsákot... Észre se veszik. — Jó ára van a kukoricának — mondta a bátyám. — Az is. Meg nálunk ott a két malac. Venni nem tudok nekik. — Nekünk nincs malacunk. De csizma kellene... — Én mondom, ne gondolkozz sokat a dolgon! A szegény ember úgy él, ahogy tud. Meg onnan vesszük, ahol meg se kotv- tyan az a kicsi. Az álmosság egyszerre kiröppent a szememből. Ügy dobogott a szívem, hogy azt hittem, meghalljak. Mozdulni se mertem, nehogy észrevegyék, hogy ébren vagyok és kihallgattam a beszélgetésüket. Vagy talán nem is törődtek vélem? Gondolták, hogy úgyse értem, miről van szó? Füleki bácsi nemsokára elköszönt és elment. Kint, az ajtó előtt még sokáig elbeszélgettek. Hogy mit, azt nem értettem. A szavak csak monoton dünnyögés- ként ütöttek át a falop. Én mégis szinte a bőrömmel éreztem minden mondat értelmét. Tudtam: a lopásról beszélnek, hogy mikor mennek. Az én bátyám, az én Feri bátyám lopni akar! El akarja venni a másét. A rémület szinte megmerevítette a tagjaimat. Hát lehetséges ez? Mindjárt arra gondoltam: biztosan meg- f ák őket és micsoda szégyen lesz az nekünk. És lopni... Hiszen az borzasztó dolog! Szerettem volna kiugrani az ágyból, kirohanni hozzájuk és könyörögni, hogy ne is beszéljenek ilyenekről. Még rágondolmi is borzasztó!.'.'. Az én bátyám lopni akar... 1 Ügy éreztem, forog velem az ágy és minden megsemmisül körülöttem. Istenem, mi van itt? Nagy nyomorúságunkat még ilyen szerencsétlenséggel is tetézni akarod? Honnan lehetne pénzt szerezni a bátyámnak, hogy tudjon csizmát venni? Én eljárnék mezítláb is, nem báqnápn, ha csúfolódnának a gyerekek, csak a bátyám ne menjen lopni... — Ennek nem szabad megtörténnie — ebben az elhatározásban kristályosodott ki bennem az utolsó percek spk zűrzavaros benyomása. Agyamban lépetten za- vargatták egymást a gondolatok. Mit csináljak? Mit lehet itt csinálni? Szólok anyámnak. Nem, ez nem jó. Ezen még csak jobban összevesznének és nekem olyan rossz, mikor szavakkal tépik egymást. És hátha... Ezt a lehetőséget magamnak is alig akartam fölvetni. Hátha az anyám |s beleegyezik? Hiszen ő is szeretne kimenekülni ebből a feneketlen nyomo- rúságppl... Mi lesz gkkqr? — Nem, ő nem egyezne bele — nyugtattam meg magam. — Anyám jó. De mégse szójok neki. Hogy ne' veszekedjenek. Azután arfa gondoltam, hogy holnap Reszelek Füleki bácsival. Megmondom neki, hogy nagy bűn az, amit csinálni akarnak. Hogy én őt mindig jp embernek is- mertepi és a jó emberek ilyet nem tesznek. Mit mondhat erre Füleki bácsi? Talán azt, hogy ne törődjek a nagyok dolgával. Biztosan szó! majd a bátyámnak és az megver. Még sohasem ütött meg, de azért biztosan megver. Legjobb lesz, ha nem Füleki bácsinak szólok, hanem neki. Elmondom neki mindezt. Még most, ha visszajön. Kint becsapódott az ajtó és Iqefpjé tartó lépések neszezése hallatszott. Nemsokára belépett a bátyám. Gyufa lángja villant és imbolygó, behemót árnyéka ott sötétlett a szemközti falon. Meg akarta gyújtani a lámpát, de a kanóc nem lobbant lángra, csak izzott kesernyés, kellemetlen bíjzzel. Sokáig próbálgatta, a gyufa egészen a körmére égett. Felszisszent és dühös káromkodással földhöz csapta. (Folytatjuk)
