Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-09 / 187. szám

Az élet ka Arcok, emberek Patronálóból lett Samu András Balta László: A helyettes Kedvet teremteni a legnehezebb Ami a bakíaiak kongresszusi vállalásának 7. pontjából kimaradt get a munka és a közösség ügyei iránt. A vezetői gyen­géket kiismerő, s ezeket a maga javára hasznosító he- l.yezkedővé, talphyalóvá, mások rovására, boldogulá­sára törővé. Megértés és példamutatás — ebben fogalmazható meg tömören az idősebb mun­kásnemzedék felelőssége, kö­telezettsége és aj új fogadá­sában, formálásában. A fia­talok akaratától, s az idő­sebbek támogatásától függ, hogyan realizálódnak az egyéni és közös remények. A legnehezebb munkáshagyo­mányok folytatóivá, to­vábbfejlesztőivé válnak-e az ifjak, miközben két kezük munkájával egyé.ii vágyai­kat, törekvéseiket megvaló­sítják? Egyéni és közös cél, s akarat dolga &z! Végezetül szólni kell azok­ról a fiatal szakmunkások­ról, akik a ta.iulóévek alatt s a vizsgákon sem jelesked­tek. Sajnos, nem kevesen vannak. Köztük olyanok, akiket szüleik azért szán­tak szakmunkásnak, mert gyenge tanulmányi eredmé­nyeik miatt „csak” erre tar­tották képesnek őket. Nos, ezek a tanulóidejük alatt is, de még inkább az életben tapasztalhatják, hogy nem lehet ilyen „csak”. Már az első lépésnéí. Még oly nagy szakmunkáshiánnyal bajló­dó üzemekbe!.! sem kapkod­nak a tessék-lássék módon felkészültekért. Jó, ha egyál­talán alkalmazzák őket! Ha ez mégis megtörténik, ha le­hetőséget kap az ilyen fia­tal a tanuíóévek alatt mu­lasztottak pótlására, éljen is vele. Mert az üzemi élet sziyitelen kémét íy vizsga. Tudást, munkát, méghozzá egyre jobb munkát kíván. (J) elnök koltatott falkákat. Fantázia kell hozzá — így mondja Mester Ferenc — s az eddig csak a homokot „gyógyító" keserű csillagfürtből import­anyagot pótló fontos vegy­szer, és húst adó takarmány lesz. — ...hat esztendeje min­den zárszámadáskor el­mondták az encsenösi Vi­rágzó Tsz tagjai: Mester elvtárs, maradjon még köz­tünk.., Ez az én munkám legnagyobb elismerése. És a társadalomé? Mester Ferencet, a hajda­ni patronánst, az encsencsi Virágzó Termelőszövetkezet elnökét 1963-ban a Munka érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. A közeli napokban, he­tekben benépesülnek a gyá­ri, vállalati felvételi iro­dák. Frisseb szerzett szak­munkás-bizonyítványaikkal jelentkeznek munkára az új munkások. Nem ismeretle- taül mennek az ismeretlen­be. Legtöbbjük már tanuló­évei alatt ismerkedett leen­dő munkatársaival, a rá vá­ró követelményekkel és le­hetőségekkel. Ipari tanuló korábab régi, tapasztalt mesterek vigyázták, gyámo­lították s korholták. Mű­vezetők, intézeti szakoktatók és ifjúsági vezetők cseréltek időnként véleményt a „gye­rekek” tudásáról, igyekeee- téről, jellemük jó és rossz vonásairól, s egyesült erővel nyesegették a vadhajtáso­kat, ápolták a nemeseket, A fiatalok érezhették, hogy még azok a „szakik” is, akik olykor zsörtölődve mondogatták: „Bezzeg a mi tanoncidőnkbeti nem ajná- roztak ennyit bebnünket”, — jó szívvel vannak irán­tuk. A' korhoiással együtt adták felbecsülhetetlen ér­tékű tapasztalataikat, tudá­sukat. Szurkoltak a vizsgá­zóknak, sok helyütt az egész műhely ügye, gondja volt az eredmény. A minő­sítés is megtörtént oly mó- dob, hogy a művezető vagy a brigád néy szerint kérte, kit küldjenek hozzájuk az új szakmunkásokból. Az az ifjúmunkás, aki így kerül munkahelyére, méltán érez­heti, hogy az oklevele mellé még egy. bizonyít­ványt, nem kevésbé értéke­set kapott: a kollektíva mi­nősítését, amely az előlege­zett bizalmat is tartalmazza. A szakmunkás-bizonyít­vány nem avatta „kész em­berekké” a fiatalokat. A ta­nulóévek megalapozták a Tizenhét esztendeje ke?d- te az akkor alakult állami gazdaságban, Nyírlugoson. Hét évvel ezelőtt Mester Fe­rencet az encsencsi termelő­szövetkezet patronálásával bízták meg. Ez nem sok ideig tartott, mert egy gyűlésen azt mondták a? encsencsiek: — Ide tessék figyelni! Nem patronáló kell nekünk, hanem elnök, — S mint legtöbbször előfordul, itt is mindjárt akadt né­hány szövetkezeti tag, aki rávágta: — Éljen! Megvá­lasztjuk! Nem sokat ért a tiltako­zás, az, hogy a lugosi gaz­daságban már egy évtizede dolgozik, munkája után megbecsülik. Ez pedig Új munkahely, méghozzá tsz... Maradt, hónapokig fillér jövedelem nélkül, mert a ta­gokban a kezdeti lelkesedés a hétköznapi munkák, gon­dok során alábbhagyott. Az új elnök elkeseredett: —Ha maguk így, holnap be sem jövök... De azért mégiscsak ment. Letelt az első év. újabb esztendőt szavaztak meg a tagok. Aztán ismét egyet.. A mostani a hetedik. — Miért? Anyagiakért nem, mert nem vagyok pénzes elnök. Munkaegysé­get kapok, mint minden tag. Ez, persze, nem rossz. Nálunk már évek óta nem rossz. — Hanem — folytat­ja kevés hallgatás után Mester Ferenc —, van vala­mi, ami köt. Több dolog is. Egyik a zárszámadás. Az, hogy már hat esetben álltak fel az emberek, és csak annyit m°ndiuk: Mester elvtárs, ne” menjen el, ma­radjon még köztünk.. Hát ezért. Ez az én pénzben nem számelható jutalmam. Meg aztán... Látta a köves- út mentén a törpe gyümöl­csöst? Itt-ott már terem. Velük szeretném megérni az igazi nagy almaszüreteket szakmai tudást, ízelítőt ad­tak a munkáséletből. A bi­zonyítvány kulcs ahhoz, hogy a boldogulásról szőtt elképzelések, elhatározások valóra válhassanak. Aki a tanulóéveket a jövőre való készülésre fordította, azt biztos munkahely, kényé? várja. Hogy mekkora lesz az a kenyér, az már a to- vábbaik dolga. Attól is függ, hogy az újdonsült szakmun­kás mennyire érti meg, hogy nem gyerek többé, ha­nem felnőtt munkavállaló. Munkajogilag egyenrangú a régi munkatársakkal. Ám, az üzemekben sajá­tos törvények is uralkod­nak! Teljes polgárjogot” a munkásközvélemény ado­mányoz: a kitartó igyekezet, a szakma értése és szeretete, valamint az emberség alap- ján. Illő szerénység, tiszte­let az idősebbek iránt, készség a szakmai ismeretek mesterséggé gyarapítására: ez megszerzésének útja, módja. Sok fájó leckét kap az elbizakodott, a kort, a tu­dást, tapasztalatot lebecsü­lő, a tanácsot és kritikát kelletlenül, hányavetin fo­gadó „új”. És sok keserű­séget megtakaríthat a' sze­rény, figyelmes, tanácsot kérő s fogadó Ifjú- Igaz, a probléma kétoldalú, hiszen az ifjúmunkásokat, mi ta­gadás, nem mindig kedve­ző hatások érik. Nem min­denütt nyilvánul meg a munkások összetartása. Jő- néhány lelkesedéssel, jó szándékkal érkezett fiatal­ember válik csakhamar „ügyeskedővé” s nem ügyes­sé egyes idősebbek példá­ján. A régiek némelyikétől tanulja meg, amit pedig nem kellene: o lógást, a ha­nyagságot, a nemtörődömsé­Az encsencsi elnök azt mondja, fantázia kell min­denhez. A gyümölcsöshöz is, meg ahhoz, hogy a sivó ho­mokon virul a lucerna, és 15—20 esztendő múltán vág­ják a közösen telepített er­dőt. Most egy furcsa nevű vegyszernek, az aszparagin- nak az előállításával kísér­leteznek Enesenesen. Csil- lagfürtmag kell hozzá, meg a esiráztatáshoz homok. Mindkettő van bőven. No, meg fantázia. Nemcsak ah­hoz, hogy így a csillagfürt­ből négyszeres hasznot vesznek, hanem: ki kellene vonni a mérget, a lupint is abból a nyersanyagból, hogy etessék vele a sertést, nem úgy, mint hajdan a mak­Mikor az Oroszlánnak, a Gazellahús Begyűjtési és Fogyasztási Vállalat egykori aligazgatójának sokévi fá­radságos munkával sikerült kifúrnia az elődjét, és a vállalat igazgatói székébe került, egyetlen egy nagy gond nyomta csak a szívét — munkáját értő, a dolgo­zók szemében tekintélyes, kellő eréUyel és bölcsesség- gél rendelkező helyettest kellett választania> és ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. De éppen ezért sze­retett volna túl lenni rajta minél hamarább, így aztán alighogy beleült az öblös igazgatói karszékbe, épp csak kipróbálta a rugózását és azt, hogy kényelmes-e hátradőlni benne, és máris töprengem kezdett, ki lenne a legméltóbb helyettes. Sorra vette a számításba jöhetőket. Az aligazgatói posztra a legalkalmasabb kétségtele­nül a Tigris volna. Erős, vérszomjas, okos, a tekinté­lye körül sincs baj... De hát. nem, nem, szó se lehet róla. Az igazgató még élén­ken emlékezett rá, hogy bánt el ő az elődjével, hogy neki örökké a Tigris kon- kurrenciájától kelljen ret­tegnie, állandóan azt. nézze, nem akar-e a székébe ül­ni... Nem, köszöni szé­pen, nem kér belőle, Vagy ott van a párduc ... Erőben nem vetekedhetik az Oroszlánnal, mégis elis­mert, tekintélyes gazellahús- készletező... De nem. Túl­A baktalórántházl Úttö­rő Tsz kongresszusi válla­lásának 7. pontja így hang­zik: „Minden 16 életévét betöltött fiatal részére le­hetőséget adunk, hogy a mezőgazdaság valamelyik ágában szakképzettséget szerezzen.” Erről folyik a beszélgetés a tsz-irodában az elnök­kel, Malom Bertalannal és Nagy Mihálynéval, a párt­titkárral. Hiszen égető probléma a parasztfiatalok falun maradása. — Egyetlen szó maradt ki a 7. pont megfogalmazásá­ból. Az, hogy akinek ked­ve is van a mezőgazdaság­hoz — jegyzi meg az elnök. És éppen ez, a kedvterem­tés okozott legtöbb gon­dot. Pedig sok mindent el­követnek érdekében. Száz forint a borítékban Első ízben érettségizett az idén hat fiatal Bakta- lórántházán. Többsége tsz- tag gyereke. A szövetkezet vezetői szerették volna, ha közülük egy-kettő a tsz- ben alapozza meg a jövő­jét. — Gondoltuk megjutal­mazzuk őket, s így köze­lebb kerülnek a mezőgaz­dasághoz, Mikor leérettsé­giztek borítékba 100—100 forintot tettünk, megcí­meztük, s átadtuk a fiata­loknak — magyarázza a párttitkár asszony. — A kísérlet nem sikerült. Fe­lénk sem jöttek, — teszi hozzá. — Volt két kertész­tanuló szakmunkás lányunk p is... Itt hagytak bennünket. Pedig a gyakorlati időre kapták a napi fél munka­egységet, ebédpénzt, mun­karuhát. Amivel tudtuk se­gítettük őkét, hogy megsze­ressék a mezőgazdaságot — sorolja. Ez is sikertelen próbál­kozás volt. De a tsz veze­tői nem adták fel a küz­delmet — Hiába, elvágynak... Meg őszintén szólva irigyek is a fiatalokra az öregek. „Sokba kerül a nevelésük. Mikor térül meg nekünk az a sok pénz?’’ — így ér­velnek. Csak a pillanatnyi érdekeket nézik. A jövőre már nem gondolnak — magyarázza Malom Berta­lan. Gyümölcsöző befektetés Áldozni pedig kell a fia­talokért. És nem is szűk­markúak a baktaiak. Papp János felsőfokú technikus a tsz ösztöndíjasa volt. Már végzett. Taníttatására 13 500 forintot adott a kö­zösség. De megérte. Jól ságosan okos... ét talán a kelleténél jobban szeretik a vállalatnál. Kell az neki? Hogyha majd egy-egy üzemi értekezleten felszólal, elkáp­ráztatja a hallgatóságot az elmésségével és azt gondol­ják majd: „Ez lenne csak a jó igazgató..Na és ha az Oroszlán elmegy szabadd ságra, és a Párduc meg rá­beszéli majd a kollégákat, hogy készletezzenek ezalatt kétszer annyi gazellahúst? A főnökség azt mondja: küldjük el az Oroszlánt szakmai továbbképeésre, ne-, vegzük ki helyette a Párdu­cot, kétszeresére szökken a munkatermelékenység. Nem, A Párduc sem alkalmas he­lyettesnek. Ott volna az Óriáskígyó. De ezt már eleve el kell vetni. A Párducnál is oko-r sabb. És ravasz. Mint a kit gyó. Ez tudna csak igazán fúrni. A Hiéna... Hát igen, csak ne volna olyan pró- fusz természete. Szeret el­lenkezni, önálló véleményt dolgozik. Kemény Pál Deb­recenből került Baktgló- rántházára. Gomár Béla a felsőfokú állategészségügyi és állattenyésztési technikus is megtalálta számítását. Most az ő gondjaira van bízva a szövetkezet állat­állománya. És elégedettek a munkájával. — Amiben tudunk segít­jük őket. Kemény Pálnak és Papp Jánosnak bútoro­zott szobát béreltünk. Négyszáz forintot fizetünk érte — jegyzi meg az el­nök. — Béres Erzsiké Gyön­gyösön a felsőfokú kerté­szeti technikumban tanul. Mikor vakációra hazajött, felkeresett bennünket, hogy szeretne dolgozni. Segítjük, hogy gyakorlatot szerezzen. Rendszeresen beszélgetek vele, s úgy megszerette a tsz-t, most minden vágya, ha végez, ide kerüljön, — újságolja a párttitkár asz- szony. Ketten a hét közül Kilenc traktorost is kiké­peztek háromhónapos tan­folyamon. Ez 16 000 forint­jába került a tsz-nek, de a fiatalok munkájukkal ho­norálják a befektetést. Két tizenhat év körüli fiatal keresi az elnököt. — Ok is a mi kongresz- szusi felajánlottaink — jegyzi meg humorosan Ma­lom Bertalan. — Hét fiút sikerült mezőgazdasági gé­pészképző szakmunkásnak nevelnünk. A tankönyvek, A megyei tanács végre­hajtó bizottsága a közel­múltban foglalkozott a ke­reskedelem és vendéglátó- ipar helyzetével. Az elért eredmények elismerése mellett megállapította, hogy szükséges a kereskedelmi tevékenység további javí­tása. Meg kell gyorsítani a megyei tanács áruellátásá­ra az áruforgalmi munka és gazdaságosság javítására, az udvarias kiszolgálásra, a hálózatfejlesztésre és kor­szerűsítésre vonatkozó ko­rábbi határozatának vég­rehajtását. Utasította a ke­reskedelmi osztály vezető­jét, hogy gondoskodjék Nyíregyháza, Mátészalka és Kisvárda végleges hálózat- fejlesztési és rekonstrukciós tervének elkészítéséről és annak az illetékes végre­hajtó bizottságokkal törté­nő megtárgyalásáról­Felhívta a MÉSZÖV igazgatósága elnökének és formál mindenről, kitart az álláspontja mellett. Meg ttíl- ságosan igénytelen. Ha úgy jön, egy kis döghússal is beéri. Ezt nem lehet majd elhallgattatni azzal, hogy a barlangjába küldet három­négy leltáron felüli gazel­lát. A Jaguár.., Nagyon nagyra megnőtt az istenad­ta. Nem jó az, ha a helyet­tes a főnökkel vetekszik akár csak testnagyságban is ... Meg nagyon ki van mostanában a divatos Op-Art ruhájával. Kell az, hogy az embert a helyettese túlöltözködje? A Puma? Príma vadász, jó gazellahús-készletező, de közeli rokona van a fő- igazgatóságon. Hamar az Oroszlán fejére nőne. tanszerek költségeit a szö­vetkezet fedezi. Rózsa Rudolf nyúlánk, barna fiú, alig tizenhét éves. Szülei tszriagok?--- Nem. — Az édesapja a fmsz zenekarának a vezetője — mondja helyette az elnök. — Őszintén szólva kissé kételkedve fogadtuk, mikor jött hozzánk. Cigányfiú, hogy fog helyt állni ? — mondja a párttitkár. — De Rudi helyt áll. — A nyolcadik elvégzése után gimnáziumba Írattak be. Két osztályt el is vé­geztem, de nem szerettem, csak a gépeket. Ezért jöt­tem a szövetkezetbe — mondja Rudi. Kresznóczki Jancsi, sző­ke alacsony 15 esztendős. Szülei 1951 óta tsz-tagok. Apja kocsis, — Én beszéltem az édes­anyjával — mondja a párt­titkár. — így lett szakmun­kástanuló Jancsi. — Hogy vizsgáztál? — érdeklődik tőle az elnök. — Négyesre. — És vezettél-e már gé­pet? — UE—28-ast és Zetort. Először meg voltam le­pődve, de aztán könnyen ment — válaszolja Jancsi. Ivaz, hogy ez a kongresz- szusi felajánlás csak 3 év múlva „érik” be. Akkor vizsgáznak ezek a fiatalok, közöttük Rudi és Jancsi is. Traktoros-gépészek lesznek. De jó befektetés. Szakmát kapnak. Embert nevel be­a megyei tanács vb. keres­kedelmi osztálya vezetőjé­nek figyelmét, hogy a szakmai ellenőri hálózat mellett társadalmi ellen­őrök bevonásával fokoz­zák a fogyasztói érdekvé­delmet biztosító rendeletet, utasítások végrehajtásának ellenőrzését. Az intézkedé­sekről és elért eredmények­ről negyedévenként ad­janak tájékoztatót a vég­rehajtó bizottságnak. A végrehajtó bizottság felkérte a KPVDSZ. me­gyei bizottságát, hogy a vállalati szakszervezeti bi­zottságokkal tűzzék napi­rendre a fogyasztók ter­hére elkövetett cselekmé­nyek megtárgyalását, illet­ve a kereskedelmi dolgozók tevékenységét s adjanak segítséget a fogyasztók még kulturáltabb, udvariasabb kiszolgálásának megvaló­sításához. Ereje ugyan nincs, de kell-e a modern stílusú irá­nyításhoz erő? Esz kell ide, bölcsesség... Nem mintha abból túlságosan sok volna neki, de minek a helyettes­nek sok ész, amikor a fő­nöknek fölöslege is van be­lőle? Tekintélye a vállalat­nál nincs, de legalább sú­lyosabban esik majd az Oroszlán sízava a latba. Ga­zellára vadászni nem szo­kott és nem tud, de hát mi­re való akkor az egész ap­parátus, ha az igazgató- helyettesnek ilyen kicsinyes termelési kérdésekkel kell foglalkoznia? Akárhogy nézi, ez felel meg a legjobban. És az Oroszlán megtette helyettesének a NyuUtt, Szával így főtt szegény Oroszlán feje. És akárhogy erőltette az eszét, nem ta­lált magának méltó helyet­test. Igaz, igaz, volna valaki.-; Nézzük csak.... 1966. augusztus % lőlük a közösség. V. K. fi kereskedelmi, vendéglátói munka további Javításáért

Next

/
Thumbnails
Contents