Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-09 / 187. szám
Az élet ka Arcok, emberek Patronálóból lett Samu András Balta László: A helyettes Kedvet teremteni a legnehezebb Ami a bakíaiak kongresszusi vállalásának 7. pontjából kimaradt get a munka és a közösség ügyei iránt. A vezetői gyengéket kiismerő, s ezeket a maga javára hasznosító he- l.yezkedővé, talphyalóvá, mások rovására, boldogulására törővé. Megértés és példamutatás — ebben fogalmazható meg tömören az idősebb munkásnemzedék felelőssége, kötelezettsége és aj új fogadásában, formálásában. A fiatalok akaratától, s az idősebbek támogatásától függ, hogyan realizálódnak az egyéni és közös remények. A legnehezebb munkáshagyományok folytatóivá, továbbfejlesztőivé válnak-e az ifjak, miközben két kezük munkájával egyé.ii vágyaikat, törekvéseiket megvalósítják? Egyéni és közös cél, s akarat dolga &z! Végezetül szólni kell azokról a fiatal szakmunkásokról, akik a ta.iulóévek alatt s a vizsgákon sem jeleskedtek. Sajnos, nem kevesen vannak. Köztük olyanok, akiket szüleik azért szántak szakmunkásnak, mert gyenge tanulmányi eredményeik miatt „csak” erre tartották képesnek őket. Nos, ezek a tanulóidejük alatt is, de még inkább az életben tapasztalhatják, hogy nem lehet ilyen „csak”. Már az első lépésnéí. Még oly nagy szakmunkáshiánnyal bajlódó üzemekbe!.! sem kapkodnak a tessék-lássék módon felkészültekért. Jó, ha egyáltalán alkalmazzák őket! Ha ez mégis megtörténik, ha lehetőséget kap az ilyen fiatal a tanuíóévek alatt mulasztottak pótlására, éljen is vele. Mert az üzemi élet sziyitelen kémét íy vizsga. Tudást, munkát, méghozzá egyre jobb munkát kíván. (J) elnök koltatott falkákat. Fantázia kell hozzá — így mondja Mester Ferenc — s az eddig csak a homokot „gyógyító" keserű csillagfürtből importanyagot pótló fontos vegyszer, és húst adó takarmány lesz. — ...hat esztendeje minden zárszámadáskor elmondták az encsenösi Virágzó Tsz tagjai: Mester elvtárs, maradjon még köztünk.., Ez az én munkám legnagyobb elismerése. És a társadalomé? Mester Ferencet, a hajdani patronánst, az encsencsi Virágzó Termelőszövetkezet elnökét 1963-ban a Munka érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. A közeli napokban, hetekben benépesülnek a gyári, vállalati felvételi irodák. Frisseb szerzett szakmunkás-bizonyítványaikkal jelentkeznek munkára az új munkások. Nem ismeretle- taül mennek az ismeretlenbe. Legtöbbjük már tanulóévei alatt ismerkedett leendő munkatársaival, a rá váró követelményekkel és lehetőségekkel. Ipari tanuló korábab régi, tapasztalt mesterek vigyázták, gyámolították s korholták. Művezetők, intézeti szakoktatók és ifjúsági vezetők cseréltek időnként véleményt a „gyerekek” tudásáról, igyekeee- téről, jellemük jó és rossz vonásairól, s egyesült erővel nyesegették a vadhajtásokat, ápolták a nemeseket, A fiatalok érezhették, hogy még azok a „szakik” is, akik olykor zsörtölődve mondogatták: „Bezzeg a mi tanoncidőnkbeti nem ajná- roztak ennyit bebnünket”, — jó szívvel vannak irántuk. A' korhoiással együtt adták felbecsülhetetlen értékű tapasztalataikat, tudásukat. Szurkoltak a vizsgázóknak, sok helyütt az egész műhely ügye, gondja volt az eredmény. A minősítés is megtörtént oly mó- dob, hogy a művezető vagy a brigád néy szerint kérte, kit küldjenek hozzájuk az új szakmunkásokból. Az az ifjúmunkás, aki így kerül munkahelyére, méltán érezheti, hogy az oklevele mellé még egy. bizonyítványt, nem kevésbé értékeset kapott: a kollektíva minősítését, amely az előlegezett bizalmat is tartalmazza. A szakmunkás-bizonyítvány nem avatta „kész emberekké” a fiatalokat. A tanulóévek megalapozták a Tizenhét esztendeje ke?d- te az akkor alakult állami gazdaságban, Nyírlugoson. Hét évvel ezelőtt Mester Ferencet az encsencsi termelőszövetkezet patronálásával bízták meg. Ez nem sok ideig tartott, mert egy gyűlésen azt mondták a? encsencsiek: — Ide tessék figyelni! Nem patronáló kell nekünk, hanem elnök, — S mint legtöbbször előfordul, itt is mindjárt akadt néhány szövetkezeti tag, aki rávágta: — Éljen! Megválasztjuk! Nem sokat ért a tiltakozás, az, hogy a lugosi gazdaságban már egy évtizede dolgozik, munkája után megbecsülik. Ez pedig Új munkahely, méghozzá tsz... Maradt, hónapokig fillér jövedelem nélkül, mert a tagokban a kezdeti lelkesedés a hétköznapi munkák, gondok során alábbhagyott. Az új elnök elkeseredett: —Ha maguk így, holnap be sem jövök... De azért mégiscsak ment. Letelt az első év. újabb esztendőt szavaztak meg a tagok. Aztán ismét egyet.. A mostani a hetedik. — Miért? Anyagiakért nem, mert nem vagyok pénzes elnök. Munkaegységet kapok, mint minden tag. Ez, persze, nem rossz. Nálunk már évek óta nem rossz. — Hanem — folytatja kevés hallgatás után Mester Ferenc —, van valami, ami köt. Több dolog is. Egyik a zárszámadás. Az, hogy már hat esetben álltak fel az emberek, és csak annyit m°ndiuk: Mester elvtárs, ne” menjen el, maradjon még köztünk.. Hát ezért. Ez az én pénzben nem számelható jutalmam. Meg aztán... Látta a köves- út mentén a törpe gyümölcsöst? Itt-ott már terem. Velük szeretném megérni az igazi nagy almaszüreteket szakmai tudást, ízelítőt adtak a munkáséletből. A bizonyítvány kulcs ahhoz, hogy a boldogulásról szőtt elképzelések, elhatározások valóra válhassanak. Aki a tanulóéveket a jövőre való készülésre fordította, azt biztos munkahely, kényé? várja. Hogy mekkora lesz az a kenyér, az már a to- vábbaik dolga. Attól is függ, hogy az újdonsült szakmunkás mennyire érti meg, hogy nem gyerek többé, hanem felnőtt munkavállaló. Munkajogilag egyenrangú a régi munkatársakkal. Ám, az üzemekben sajátos törvények is uralkodnak! Teljes polgárjogot” a munkásközvélemény adományoz: a kitartó igyekezet, a szakma értése és szeretete, valamint az emberség alap- ján. Illő szerénység, tisztelet az idősebbek iránt, készség a szakmai ismeretek mesterséggé gyarapítására: ez megszerzésének útja, módja. Sok fájó leckét kap az elbizakodott, a kort, a tudást, tapasztalatot lebecsülő, a tanácsot és kritikát kelletlenül, hányavetin fogadó „új”. És sok keserűséget megtakaríthat a' szerény, figyelmes, tanácsot kérő s fogadó Ifjú- Igaz, a probléma kétoldalú, hiszen az ifjúmunkásokat, mi tagadás, nem mindig kedvező hatások érik. Nem mindenütt nyilvánul meg a munkások összetartása. Jő- néhány lelkesedéssel, jó szándékkal érkezett fiatalember válik csakhamar „ügyeskedővé” s nem ügyessé egyes idősebbek példáján. A régiek némelyikétől tanulja meg, amit pedig nem kellene: o lógást, a hanyagságot, a nemtörődömséAz encsencsi elnök azt mondja, fantázia kell mindenhez. A gyümölcsöshöz is, meg ahhoz, hogy a sivó homokon virul a lucerna, és 15—20 esztendő múltán vágják a közösen telepített erdőt. Most egy furcsa nevű vegyszernek, az aszparagin- nak az előállításával kísérleteznek Enesenesen. Csil- lagfürtmag kell hozzá, meg a esiráztatáshoz homok. Mindkettő van bőven. No, meg fantázia. Nemcsak ahhoz, hogy így a csillagfürtből négyszeres hasznot vesznek, hanem: ki kellene vonni a mérget, a lupint is abból a nyersanyagból, hogy etessék vele a sertést, nem úgy, mint hajdan a makMikor az Oroszlánnak, a Gazellahús Begyűjtési és Fogyasztási Vállalat egykori aligazgatójának sokévi fáradságos munkával sikerült kifúrnia az elődjét, és a vállalat igazgatói székébe került, egyetlen egy nagy gond nyomta csak a szívét — munkáját értő, a dolgozók szemében tekintélyes, kellő eréUyel és bölcsesség- gél rendelkező helyettest kellett választania> és ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. De éppen ezért szeretett volna túl lenni rajta minél hamarább, így aztán alighogy beleült az öblös igazgatói karszékbe, épp csak kipróbálta a rugózását és azt, hogy kényelmes-e hátradőlni benne, és máris töprengem kezdett, ki lenne a legméltóbb helyettes. Sorra vette a számításba jöhetőket. Az aligazgatói posztra a legalkalmasabb kétségtelenül a Tigris volna. Erős, vérszomjas, okos, a tekintélye körül sincs baj... De hát. nem, nem, szó se lehet róla. Az igazgató még élénken emlékezett rá, hogy bánt el ő az elődjével, hogy neki örökké a Tigris kon- kurrenciájától kelljen rettegnie, állandóan azt. nézze, nem akar-e a székébe ülni... Nem, köszöni szépen, nem kér belőle, Vagy ott van a párduc ... Erőben nem vetekedhetik az Oroszlánnal, mégis elismert, tekintélyes gazellahús- készletező... De nem. TúlA baktalórántházl Úttörő Tsz kongresszusi vállalásának 7. pontja így hangzik: „Minden 16 életévét betöltött fiatal részére lehetőséget adunk, hogy a mezőgazdaság valamelyik ágában szakképzettséget szerezzen.” Erről folyik a beszélgetés a tsz-irodában az elnökkel, Malom Bertalannal és Nagy Mihálynéval, a párttitkárral. Hiszen égető probléma a parasztfiatalok falun maradása. — Egyetlen szó maradt ki a 7. pont megfogalmazásából. Az, hogy akinek kedve is van a mezőgazdasághoz — jegyzi meg az elnök. És éppen ez, a kedvteremtés okozott legtöbb gondot. Pedig sok mindent elkövetnek érdekében. Száz forint a borítékban Első ízben érettségizett az idén hat fiatal Bakta- lórántházán. Többsége tsz- tag gyereke. A szövetkezet vezetői szerették volna, ha közülük egy-kettő a tsz- ben alapozza meg a jövőjét. — Gondoltuk megjutalmazzuk őket, s így közelebb kerülnek a mezőgazdasághoz, Mikor leérettségiztek borítékba 100—100 forintot tettünk, megcímeztük, s átadtuk a fiataloknak — magyarázza a párttitkár asszony. — A kísérlet nem sikerült. Felénk sem jöttek, — teszi hozzá. — Volt két kertésztanuló szakmunkás lányunk p is... Itt hagytak bennünket. Pedig a gyakorlati időre kapták a napi fél munkaegységet, ebédpénzt, munkaruhát. Amivel tudtuk segítettük őkét, hogy megszeressék a mezőgazdaságot — sorolja. Ez is sikertelen próbálkozás volt. De a tsz vezetői nem adták fel a küzdelmet — Hiába, elvágynak... Meg őszintén szólva irigyek is a fiatalokra az öregek. „Sokba kerül a nevelésük. Mikor térül meg nekünk az a sok pénz?’’ — így érvelnek. Csak a pillanatnyi érdekeket nézik. A jövőre már nem gondolnak — magyarázza Malom Bertalan. Gyümölcsöző befektetés Áldozni pedig kell a fiatalokért. És nem is szűkmarkúak a baktaiak. Papp János felsőfokú technikus a tsz ösztöndíjasa volt. Már végzett. Taníttatására 13 500 forintot adott a közösség. De megérte. Jól ságosan okos... ét talán a kelleténél jobban szeretik a vállalatnál. Kell az neki? Hogyha majd egy-egy üzemi értekezleten felszólal, elkápráztatja a hallgatóságot az elmésségével és azt gondolják majd: „Ez lenne csak a jó igazgató..Na és ha az Oroszlán elmegy szabadd ságra, és a Párduc meg rábeszéli majd a kollégákat, hogy készletezzenek ezalatt kétszer annyi gazellahúst? A főnökség azt mondja: küldjük el az Oroszlánt szakmai továbbképeésre, ne-, vegzük ki helyette a Párducot, kétszeresére szökken a munkatermelékenység. Nem, A Párduc sem alkalmas helyettesnek. Ott volna az Óriáskígyó. De ezt már eleve el kell vetni. A Párducnál is oko-r sabb. És ravasz. Mint a kit gyó. Ez tudna csak igazán fúrni. A Hiéna... Hát igen, csak ne volna olyan pró- fusz természete. Szeret ellenkezni, önálló véleményt dolgozik. Kemény Pál Debrecenből került Baktgló- rántházára. Gomár Béla a felsőfokú állategészségügyi és állattenyésztési technikus is megtalálta számítását. Most az ő gondjaira van bízva a szövetkezet állatállománya. És elégedettek a munkájával. — Amiben tudunk segítjük őket. Kemény Pálnak és Papp Jánosnak bútorozott szobát béreltünk. Négyszáz forintot fizetünk érte — jegyzi meg az elnök. — Béres Erzsiké Gyöngyösön a felsőfokú kertészeti technikumban tanul. Mikor vakációra hazajött, felkeresett bennünket, hogy szeretne dolgozni. Segítjük, hogy gyakorlatot szerezzen. Rendszeresen beszélgetek vele, s úgy megszerette a tsz-t, most minden vágya, ha végez, ide kerüljön, — újságolja a párttitkár asz- szony. Ketten a hét közül Kilenc traktorost is kiképeztek háromhónapos tanfolyamon. Ez 16 000 forintjába került a tsz-nek, de a fiatalok munkájukkal honorálják a befektetést. Két tizenhat év körüli fiatal keresi az elnököt. — Ok is a mi kongresz- szusi felajánlottaink — jegyzi meg humorosan Malom Bertalan. — Hét fiút sikerült mezőgazdasági gépészképző szakmunkásnak nevelnünk. A tankönyvek, A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban foglalkozott a kereskedelem és vendéglátó- ipar helyzetével. Az elért eredmények elismerése mellett megállapította, hogy szükséges a kereskedelmi tevékenység további javítása. Meg kell gyorsítani a megyei tanács áruellátására az áruforgalmi munka és gazdaságosság javítására, az udvarias kiszolgálásra, a hálózatfejlesztésre és korszerűsítésre vonatkozó korábbi határozatának végrehajtását. Utasította a kereskedelmi osztály vezetőjét, hogy gondoskodjék Nyíregyháza, Mátészalka és Kisvárda végleges hálózat- fejlesztési és rekonstrukciós tervének elkészítéséről és annak az illetékes végrehajtó bizottságokkal történő megtárgyalásárólFelhívta a MÉSZÖV igazgatósága elnökének és formál mindenről, kitart az álláspontja mellett. Meg ttíl- ságosan igénytelen. Ha úgy jön, egy kis döghússal is beéri. Ezt nem lehet majd elhallgattatni azzal, hogy a barlangjába küldet háromnégy leltáron felüli gazellát. A Jaguár.., Nagyon nagyra megnőtt az istenadta. Nem jó az, ha a helyettes a főnökkel vetekszik akár csak testnagyságban is ... Meg nagyon ki van mostanában a divatos Op-Art ruhájával. Kell az, hogy az embert a helyettese túlöltözködje? A Puma? Príma vadász, jó gazellahús-készletező, de közeli rokona van a fő- igazgatóságon. Hamar az Oroszlán fejére nőne. tanszerek költségeit a szövetkezet fedezi. Rózsa Rudolf nyúlánk, barna fiú, alig tizenhét éves. Szülei tszriagok?--- Nem. — Az édesapja a fmsz zenekarának a vezetője — mondja helyette az elnök. — Őszintén szólva kissé kételkedve fogadtuk, mikor jött hozzánk. Cigányfiú, hogy fog helyt állni ? — mondja a párttitkár. — De Rudi helyt áll. — A nyolcadik elvégzése után gimnáziumba Írattak be. Két osztályt el is végeztem, de nem szerettem, csak a gépeket. Ezért jöttem a szövetkezetbe — mondja Rudi. Kresznóczki Jancsi, szőke alacsony 15 esztendős. Szülei 1951 óta tsz-tagok. Apja kocsis, — Én beszéltem az édesanyjával — mondja a párttitkár. — így lett szakmunkástanuló Jancsi. — Hogy vizsgáztál? — érdeklődik tőle az elnök. — Négyesre. — És vezettél-e már gépet? — UE—28-ast és Zetort. Először meg voltam lepődve, de aztán könnyen ment — válaszolja Jancsi. Ivaz, hogy ez a kongresz- szusi felajánlás csak 3 év múlva „érik” be. Akkor vizsgáznak ezek a fiatalok, közöttük Rudi és Jancsi is. Traktoros-gépészek lesznek. De jó befektetés. Szakmát kapnak. Embert nevel bea megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya vezetőjének figyelmét, hogy a szakmai ellenőri hálózat mellett társadalmi ellenőrök bevonásával fokozzák a fogyasztói érdekvédelmet biztosító rendeletet, utasítások végrehajtásának ellenőrzését. Az intézkedésekről és elért eredményekről negyedévenként adjanak tájékoztatót a végrehajtó bizottságnak. A végrehajtó bizottság felkérte a KPVDSZ. megyei bizottságát, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságokkal tűzzék napirendre a fogyasztók terhére elkövetett cselekmények megtárgyalását, illetve a kereskedelmi dolgozók tevékenységét s adjanak segítséget a fogyasztók még kulturáltabb, udvariasabb kiszolgálásának megvalósításához. Ereje ugyan nincs, de kell-e a modern stílusú irányításhoz erő? Esz kell ide, bölcsesség... Nem mintha abból túlságosan sok volna neki, de minek a helyettesnek sok ész, amikor a főnöknek fölöslege is van belőle? Tekintélye a vállalatnál nincs, de legalább súlyosabban esik majd az Oroszlán sízava a latba. Gazellára vadászni nem szokott és nem tud, de hát mire való akkor az egész apparátus, ha az igazgató- helyettesnek ilyen kicsinyes termelési kérdésekkel kell foglalkoznia? Akárhogy nézi, ez felel meg a legjobban. És az Oroszlán megtette helyettesének a NyuUtt, Szával így főtt szegény Oroszlán feje. És akárhogy erőltette az eszét, nem talált magának méltó helyettest. Igaz, igaz, volna valaki.-; Nézzük csak.... 1966. augusztus % lőlük a közösség. V. K. fi kereskedelmi, vendéglátói munka további Javításáért
