Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
A „PALA" A Margitsziget gyöngye a híres-neves Palatínus. Ide vándorolnak el a felutazó szabolcsiak is, a füllesztő melegben enyhülést keresni. A pesti ember kedvence a „Pala”. A hatalmas lombkoronájú fák hűs árnyékot vetnek, gyógymedencéinek vize világhírű. Erre az idényre új ruhát kapott a 100 méteres nagymedence, több színű csempével. Hat medencéje ad randit a víz pesti és vidéki, de külföldi vendégeinek is. Egy fürdöző a sok közfii. Zsúfolt a gyepszönyeg. Gépíróiiő munkásállományban ? A NEB vizsgálata az alkalmazottak foglalkoztatásában Egyszerű a képlet: minél több közvetlenül termelő dolgozója van egy vállalatnak, annál eredményesebb az ott végzett muuka. Hiszen végső soron valamely gyár, üzem nyereségét az szabja meg, hogy mennyi költség terheli a kétkezi munkások által előállított termékeket. Amikor a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság hozzálátott az alkalmazottak létszáma lakulásá’.ak vizsgálatához nyolc munkahelyen, az a cél vezette, hogy feltárja az indokolatlanul felduzzasztott adminisztrációt, a lét- számbujtatást, mint a kiadások egyik jelentős meghatározóját. Létszámfcujiaíás, papírmunka Utóbb a minisztériumok, a főhatóságok az ádatszol- gáltatás csökkentésével, a mérlegbeszámolók egyszerűsítésével tevékenyein hozzájárultak az alkalmazotti — szaknyelven: improduktív, tehát nem termelő — létszám csökkentéséhez. Általába.: kimutatható megyénkben is a kedvező változás, de ez mesz- sze elmarad a lehetőségek mögött. Olyan helyeken is találkoaü költségduzzasztó foglalkoztatásokkal, ahol pedig különben jól megy a munka. A megyei építőipari vállalat példája kívánkozik ide elsőként. Itt utóbb 225- ről 250 főre emelkedett a műszaki létszám, amely ellen aligha emelhetünk kifogást, hiszen a létesítmények megvalósítása jórészt az ő vállukon nyugszik. Talán még az is megmagyarázható, hogy 22 dolgozójuk, mint kitűző a munkásállományba tartozik, holott t sztán műszaki munkát végez. Viszont aligha lehetne elhatárolni a létszámbujtatás fogalmától azt a tényt, hogy a mvs '.kas- állomány létszámát olyan 23 fő növeli, aki kimondottan adm# nsztratív munkát végez: gépírónő, adminisztrátor stb. Túl ezen „fiatalkorúak” címén 21 dolgozót fizetnek, köztük 17 olyan vsí:i, aki nyilvántartással kapcsolatos papírmunkát végez. Csak részben fogadható el magyarázatként az, hogy az O. Gyula nyugati „karrierje“ a börtönig ő nem érkezett haza csillogó gépkocsival. Nem gyújtott rá cigarettára százforintossal, mint egyik sorstársa. Egyáltalán haza sem jött, csak a híre jutott el Nyírpilisre, ahonnan 1956-ban elindult... Édesapját becsületes, köz- tiszteletben álló paraszt- embernek ismerik. Bradács István vb-elnök jó véleménnyel van a családról, a fiúról keveset tud, Pesten volt, haza ritkán jött. A faluban nem nyerte el az emberek tetszését a városra került kihívó viselkedésű fiú. — Elment a nővérével együtt. Gyula Ausztriában maradt, Lili pedig Ausztráliában kötött ki, férjhez is ment, — mondja az apa. Munkában megrokkant idős ember, szívasztmával, szívnagyobbodással. Ráférne a segítség, a gyerekek megértő támogatása. — Nem tudom mi történt vele. Már nagyon ré1966. augusztus 7. gén írt — folytatja. Először azt írta, hogy nagyon jól megy sora, aztán abbamaradtak a levelek. — Legutóbb németül írt — szólt közbe a fiú mostohaanyja. Azt írta, tanuljunk meg németül. Az apa elgondolkozva csóválja fejét: — Én ilyen korban, tanuljak meg németül? — kérdezi magától. Nem írt magyarul... Azóta semmit nem tudunk róla, él-e, hal-e... O. bácsi a fiú gyermekkoráról beszél, nem védi, nem is marasztalja el. Nehezen nevelte, özvegyen maradt, a fiú nem lelte helyét a faluban, felment Pestre, itt ki tudja milyen társaságba csöppent. — Annyi igaz, hogy egy kis baj már itthon is volt vele. Egy barátjával leutaztak Nyírbátorba, haza sem jött, vissza is mentek, és nem váltottak jegyet. Bírósági tárgyalás lett belőle, engem is beidéztek Nyírbátorba... O. Gyula „blicceléssel” kezdte itthon. Talán nem lett volna nehéz megállítani a lejtőn. Az ellenforradalom azonban más irányt szabott életének. Kalandvágy, gyors meggazdagodás, zavaros gondolatok kergették a határon túlra. Kinti karrierjének részletei nem ismeretesek. Csupán egy rövid közlemény adja tudtul: „A népköztársaság Elnöki Tanácsa az alábbi külföldön tartózkodó és bűnöző életmódjukkal a magyar állampolgárságra érdemtelenné vált személyeket az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény 15. paragrafusa alapján a magyar állampolgárságuktól megfosztja.” S a nevek között: O. Gyula, született Nyírpilis községben, 1936 április 2- án, anyja neve... ★ O. bácsi tompán, kifejezéstelen tekintettel néz maga elé és csak annyit mond: — Szóval ez lett vele. Legalább tudjuk. Hogy bent mi zajlik a küzdelmes utat bejárt parasztember érzései, gondolatai között, nem árulja el semmi. Hirtelen a lányára tereli a szót és tőlünk kérdezi: — Hát róla nem tudnak valamit? (PG) alkalmazotti létszám emelkedése a termelés 'növekedésével függ össze. Az építő szerelő vállalatnál például korábban 73 milliós tervet 58 műszaki és 46 adminisztratív dolgozó közreműködésével oldottak meg. Az idén a tízmilliós termelési érték- növekedés végrehajtására már 79 műszaki és 62 adminisztratív létszámot vesznek igénybe. Igaz, nőnek a feladatok évről évre, de ezek nem indokolják minden esetben az improduktív létszám gyarapodását, hiszen — mint a megyei építőipari vállalat esetében láttuk — a kimutatott létszám nem mi.idig tárja fel a valóságos helyzetet. Hasonló jelenségekkel találkoztak a népi ellenőrök az AKÖV-nél, a gépjavító állomásoknál, s -néhány állami gazdaságban. Túlórázó másoilállásosak Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy néhol a magas alkalmazotti létszám ellenére is jelentős túlóráztatással találkozhatunk. A megyei építőipari vállalatnál az idén május 31-ig a műszaki és az adminisztratív dolgozók közel 4 ezer órát túlóráztak, amit vagy készpénzben fizettek ki részükre, vagy csúsztatással egyenlítették ki azt. Túl a már említett bujtatott adminisztratív létszá- mo.'., f gyelemre méltó, hogy e vállalatnál 17 dolgozónak engedélyezték másodállás betöltését különböző cégeknél, zömében műszaki ellenőrként. Nyilván, arra alapozták ezt, hogy a műszakiak a rendes munkaidőben hi- á '.ytalanul el tudják végezni feladatukat, sőt másodállásra is marad idejük. S közben itt vannak ezek a túlórák... Szinte általános jelenség, hogy az adminisztratív túlórákat a mérleg, vagy a leltárkészítéssel indokolják s közben nem veszik észre hogy a bizonylatok áramlásának ésszerűbb megszervezésével jó néhány munkaerőt fel lehetne szabadítani, át lehetne csoportosítani a csúcsidőkben. Nem volna helyes a kedvezőtlen jelenségek' okát teljesen a műszak:ak képzettségébe''. keresni. Való igaz, hogy a meglévő képzettségi hiányosságok is közrejátszanak a nagyobb foglalkoztatásában, hiszen egy- egy bonyolultabb feladatoi valamely, csak gyakorlattal rendelkező művezető nem képes egymaga megoldani. Idő kérdése, hogy ezek a becsületesen dolgozó műszaki káderek teljesebb értékű vezetőkké váljanak. Az viszont, hogy adminisztratív létszámokat bujtatnak több helyütt, hogy légi':kább szubjektív okok miatt kreálnak nyilvántartói, adminisztrátori, gépírónői állásokat vállalatoknál, nem más, mi :t öncsalás. Közben — m ként a NEB megállapította —mind nagyobb nehézségek adód- ak a közgazdasági technikumot végzett fiatalok elhelyezésében. akik pedig — számtalan példa van rá — rövid gyakorlat után több munkaterületen eredmé1 ye- sen alkalmazhatóak. Csak a szükséges létszám! Különösen időszerűekké válnak ezek a problémák apjainkban, amikor mind több vállalat, üzem jut a nagyobb önállóság birtokába. Bár még gyerekcipőben jár megyénkben az ügyvitel gépesítése, de a jövő azé. Nyilvánvaló. ahol időbe.#: felismerik az új követelményeket, ott csakis a szükséges nem termelő létszámot foglalkoztatják az elengedhetetlen nyilvá':tartás. könyvelés elvégzésére. Ehhez azonban az eddiginél több ö'.álló kezdeményezésre, fokozatos felkészülésre van szükség, mert így a gazdálkodás új rendje r.em okoz majd kellemetlen csalódást, elkésett kapkodást a termelő üzemekben. Angyal Sándor legyen senkinek kifizetődő eldolmi a g,yea*ekét4é VTícr az „ágrálszakadtakról" ^ őszintén szólva ritkán adódik olyan elbeszélés, — ha -gsúlyozzuk, elbeszélésről, tehát irodalmi alkotásról van szó, — amelyikre ily élesen reagálnának az olsók, mint Barota Mihály: Ágrólszakadtak című novellájára, amelyet július 24-1 számú) ikban közöltünk. A kérdés — az állami gondozottak problémája — azonban nehéz és fontos kérdés. Érzések nélkül, tárgyilagosa) -, higgadtan nagyon kevesen tudnak róla beszélni. vagy levelet írm. Hiszen ki ne sajriálná azt az árván maradt, vagy épp eldobott kisgyermeket, aki még arról sem tehet, hogy egyáltalán van? És a sajnálat 'nem öncélú, hiszen számtalanszor megmutatkozott már. hogy önkéntesen és szívből segítők mindig akadnak. Persze, 'nemcsak ennyi a probléma. Megyénkben jelenleg 2152 állami gondozott gyermek él. Államunk ebben az évben 5 millió 728 ezer forintot kelt rájuk. Minden elvárhatót, vagy még annál is többet teszünk ezekért a gyermekekért, de ők nem szenvedhetnek hiányt semmiben. Illetve mégis. A családi otthont nagyon nehéz pótolni. A nevelőszülőknél azonban ezt is megkísérli a társadalom, s ha nem sikerül, az nem az intézmények hibája. Csaki.-.em 800 gyermek él ugyanis megyénkben családoknál. Nagy szám ez, és a szülők különböző emberek, megismerv.i pedig csak lassanként lehet őket. Az elbeszélésre rendkívül hosszú levélben reagált a Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézet. A tárgyilagos levél többek között idéz egy előadásból is, amely a gyermekek helyzetével foglalkozik: „A legtöbb szülő úgy harcol a gyermekekért mint az édesanya. Ez már nemcsak a szeretetüket, törődésüket jelenti, hanem érettségüket is. S e :nek az eredménye az a boldogító tünet, hogy az iskolákban a leg- ápoltabbak az állami gondozott növendékek.’’ A levél szerint a nevelőszülők nem idegenkednek a cigánygyermekektől sem, akik a kihelyezett gondozottak) -ak több mint 40 százalékát teszik ki. Tárgyilagosan idéz az iskoláktól származó jelentésekből, valamennyiből kitűnik, hogy a nevelőszülők mindent megadnak a gyermeknek. A hat közül csal:, egy jelentés említ szeretetet. Sok olvasónktól kaptunk levelet, köztük egy ‘nyíregyházi nevelőszülőtől, Lippay Ferenciül: „öt gyermekem van, közülük kettő saját. Nevelt gyermekeimet nagyon megszerettük, hisze: 17 éves lányomat például csecsemőkorától gondozzuk. Nagyon felháborodtam Barota M’- hály elbeszélésén. Az író pesszimista. Olyan sötéten festi le az állami gondozottak életét, hogy az nem fedi a valóságot.” Antal József né nyíregyházi gyermekvédelmi felügyelő tárgyilagosabb hangot is megpendít, noha nem ismeri el az elbeszélés valóságát: Vannak még idősebb emberek a „lelenckorból”, akik valóba)) „megnézik, melyik gyerek való pesztrának, melyik bírja forgatni a villát a jószág körül...” Bírálja az elbeszélést, és tiltakozik az ellen, ahogyan az intézeti 'nevelőket ábrázolja. Ugyanakkor elismeri: „Akik a gyermekvédő otthonban dolgoznak, tudják, hogy itt nem lehetnek finy- nyások.” A családban elhanyagolt, piszkos és sokszor bogaras gyermekeket kell az emberi méltóság szintjére emelni.” Naszály Mihály nyíregyházi tanár így ír: „...Pendelyes gyermekkoromban ismertem néhány apátlau-anyátlan lelencet. Jellemző volt rájuk a kék vászon adrágos nincs- telenség. No de ez a Horthy idején volt, s ami most van, az egészen más.” Van olyan levélírónk is, aki a kívülálló szemével nézi a kérdést, ilyen például a nyíregyházi Oláh Gyula: „Szeretetet semmilyen intézmény nem tud adni, legfeljebb a .nak dolgozói. Ezt nem lehet törvénnyel elrendelni, mint ahogy a nevelőszülők erkölcsének változását sem lehet rendelettel kimondani. A nevelőszülőket is nevelni kell, és vigyázni, nehogy érdekből szeressék a gyermeket. S közben fél szemünkkel azokra a szülőkre kell tek'nte- r.ünk, akiknek állami gondozottá lesz a gyermekük. Ha bűncselekményt követnek el, szigorúan járjanak el a hatóságok ellő .ük, és büntessék meg őket. Ezenkívül pedig nagyobb arányban kellene kötelezni őket a gondozáshoz való hozzájárulásra. Ne legyen kifizetődő se anyagilag, se erkölcsileg, ha valaki az államra bízza gyermekének nevelését:” (Kun) Mezőgazdasági termelő és javító üzemek! Vállalatunk 1967 évben a következő esztergapadok nagyjavítását vállalja: EAN—170 Cll—A E—400 MVE 280, 340 EU—175, 215 csúcsesztergapadok. Az erre vonatkozó igényeket kérjük 1966. augusztus 31- ig vállalatunknál bejelenteni. SZABOLCS-SZATMÄR MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI gépjavító vállalat Nyíregyháza, Acél út 2. (104428)
