Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-31 / 205. szám

Ujabl» két amerikai gépet lőttek le a ¥11*M»bau U Thant nyilatkozata Vietnamról űjabfa buddhista önége- tésröJ érkeztek kedden hí­rek a dél-vietnami fővá­rosból. Egy húszéves lány gyújtotta fel magát a budd­histák saigoni székháza előtt. A rendőrség nem tudta megállapítani az ál­dozat személyazonsságát. Guam szigetéről felszálló B—52-es amerikai nehéz­bombázók Dél-Vietnam északi részében a demilita- rizált övezet tőszotn- szédságában bombáztak a partizánok feltételezett csa- patöSszevonásl pontjait. A haditengerészet helikopterei a Mekong deltájában „lép­tek akcióba” — írják a nyugati hírügynökségek. A VNA Hanoiból kelte­zett jelentése szerint ked­den a VDK légvédelmi tüzérsége megsemmisített két támadó repülőgépet, s ezzel a VDK légiterében eddig elpusztult amerikai gépek száma 1371-re emel­kedett. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság külügymi­nisztériumának főosztálya , nyilatkozatot adott ki. A | íiyilatkozat szerint az ame­rikai agresszorok a VDK ellen elkövetett bombatá­madások alkalmával másfél tonnás repeszbombákat, na­palmmal és foszforral töl­tött gyújtóbombákat dobtak le a polgári lakosság köré­ben végzendő minél telje­sebb pusztítás nyilvánvaló szándékával. A nyilatko­zat hangsúlyozza, hogy ez a vietnami nép ellen elkö­vetett amerikai agresszió újabb bűneit bizonyítja. U Thant, az ENSZ főtit­kára — jelenti az AFP — útban a chilei Santiago fe­lé, Peru fővárosában, Li­mában hétfőn kijelentette: A vietnami háború aláak­názza az általános békét éppúgy, mint ahogy aláássa a békét a szegénység és az igazságtalanság. ,,Ha a vietnami harcok lnténzlvitása nem csökken «— fűzi hozzá U Thant — kétségtelenül ez a háború komolyabb konfliktussá vá­lik és megbontja a békét és az egyensúlyt az egész földkerekségen.” Angliában is felfogták a Limes—11 Moszkva, (MTI): A Luna—11 önműködő szovjet űrállomás sikeres felbocsátásával kapcsolat­ban Antolij Blagonravov akadémikus a Krasznaja Zvezda tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, úgy véli, hogy a XX. szá­zad végére az emberek nem csupán vendégei, ha­nem házigazdái is lesznek a Holdnak. Blagonravov akadémikus, aki a Szovjet Tudományos Akadémia világűrkutatás­sal és felhasználásával fog­lalkozó bizottságának veze­tője, feltételezi, hogy a szá­zad végére az emberek az élet földön kívüli formái­nak tanulmányozásával fog­lalkoznak majd. A nap­rendszer határain belül tör­ténő utazás az ismert ra­kétahajtóművekkel már né­hány éven belül megvaló­sítható — mondotta a ne­ves tudós, majd hozzá­tette: a távoli világ­űrbe történő kilépés és a naprendszer „környezeté­nek” meghódítása épp any- nyira elkerülhetetlenül be fog következni, ahogy an­nak idején ez a nagy föld­rajzi felfedezésekkel tör­tént. A Luna—11 önműködő űrállomás, a Hold második szovjet szputnyikja, hétfőn este magyar idő szerint 21 órakor megkezdte képjelek sugárzását a földre. Sír Bemard Lowell, a Jodrell Bank-i obszervatórium igaz­gatója közölte, hogy vették és megpróbálják megfejte­ni a képjeleket. A Luna—11 30 percig sugározta ezeket| a jeleket. j*.^ Ok hárman és a törvény Kramer ügyvéd; „A háború törvényellenes, tehát á parancs is az..." A tanúk'. Rusk, Westmoreland és Lodge Vietnami pilóták kiképzése a Szovjetunióban. Ismere­tes, hogy a Pravda képes riportban számolt be egy szov- j jet repülőiskoláról, ahol vietnami pilótákat képeznek ki j korszerű repülőgépek vezetésire. Képünk azokat a vietna-j mi repülőket ábrázolja, akik a napokban fejezték be a ! tanfolyamot. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Még emlékezünk arra a három amerikai katonára, D. Mora-ra, J. Johnsonra, és D. Samas-ra, akik a kö­zelmúltban megtagadtak, hogy Vietnamba menjenek és részt vegyenek az Egye­sült Államok vietnami ag­ressziójában. A három fiatal amerikait letartóztatták és a Dix-erődbe zárták. Alkal­mam volt beszélgetni Stan­ley Kramer New York-i ügyvéddel, aki elvállalta a három fiatalember védel­mét, KÉRDÉS: Mi történt a fiúk július 7-i letartóztatása óta? VÁLASZ: Még aznap este a Dix-erődbe szállították és elkülönítették őket. Azóta állandó őrizet alatt vannak. Megtiltották nekik a tornát, megvonták tőlük a sétát, nem szabad senkivel beszél­getniük Barakkjuk ablakait zárva tartják. KÉRDÉS: Törvényes ez a korlátozás? VÁLASZ: Még a legszigo. rúbb amerikai börtönökben is engedélyezik a foglyok­nak a sétát. KÉRDÉS: Törvényes volt a letartóztatás? VÁLASZ: Épp most vizs­gálom a letartóztatás körül­ményeit. Johnsonra és Mó­rára letartóztatásukkor ké- zibilineset raktak. Az ut­cán tartóztatták le őket, azt sem engedték meg, hogy használati tárgyaikért haza­menjenek. Vádat nem emel­tek ellenük. Nem a katonai rendőrség, hanem a városi rendőrség detektivjei tartóz­tatták le őket. Mindez el­lentmond az amerikai tör­vénynek. KÉRDÉS: Mi történt az­után? « VÁLASZ: Egy hét múlva, július 14-én másokkal együtt A Szovjetunió 160 millió dollár értékű hitelt nyújt Jugoszláviának Belgrád, (MTI): A Szovjetunió és Jugo­szlávia kormányának kép­viselői Belgrádban egyez­ményt írtak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió gazdasági-műszaki segítséget nyújt Jugoszláviának vas- és színesfémkohászati, to­vábbá energetikai üzemek építéséhez, illetve kapacitá­suk bővítéséhez. Az egyezmény alapján a Szovjetunió kormánya 160 millió dollár összegű hitelt nyújt Jugoszláviának. Az egyezményt a Szovjet­unió kormánya nevében Sz. A. Szkacskov, a mi­nisztertanács külföldi gaz­dasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke, a jugoszláv kormány nevében pedig Kiró Gligorov pénz­ügyminiszter írta alá. Eltemették León ti ii Salnjant Bukarest (MTI): Kedden délben Bukarest­ben, nép és a haza szabadságáért, a szocializ­musért vívott harc hőseinek mauzóleumában” helyez­ték örök nyugalomra Leon- tin Salajan hadseregtábor­noknak. a román fegyve­res erők vasárnap elhunyt miniszterének hamvait. A gyászszertartásra kül­döttségek érkeztek több ba­ráti országból. Eljött Buka­restbe Rogyion Malinovsz­kij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Marian Spychalski marsall, Lengyelország, Bohumir Loinsícy hadseregtábornok Csehszlovákia, Dobri Dju- rov hadseregtábornok, Bul­gária, Heinz Hoffmann hadseregtóbornok az NDK és Czinege Lajos vezérez­redes, Magyarország hon­védelmi minisztere, Saszics Jefta, vezérezredes Jugosz­lávia helyettes honvédelmi államtitkára. összeterelték őket az egyik barakkban, azt mondtak: úgy veszik őket, mint sza­badságról bevonultakat, s megparancsolták; száll janak be egy repülőgépbe, amely az erődből Vietnamba in­dult. KÉRDÉS: Mit válaszolt a három fiú? VÁLASZ: Megtagadták a parancs teljesítését azzal az indokolással, hogy a vietna­mi háború törvényellenes. KÉRDÉS: Mi történt ez­után? VÁLASZ: Letartóztatásu­kat fenntarfották és átszál­lították őket egy „biztonsá­gosabb” börtönbe. Ügyüket a haditörvényszék elé ter­jesztették. A katonai pa­ranccsal szembeni engedet­lenséggel vádolják őket. Ez a helyzet az első tárgyalás előtt. KÉRDÉS: Mit tehet denceiért? ve­VÁLASZ: Jogilag á pa­rancs törvényellenes, mivel amerikai állampolgárokat olyan háborúban való rész­vételre kényszerít, amit az Egyesült Államok kongresz- szusa — amely egyedü] jo­gos erre — nem üzent meg. Szeretném megállapítani, kitől jött ez a parancs, ki adta ki legelőször. Azt ter­mészetesen tudom, hogy a parancsot nem a Dix-erőd- ben találták ki, hanem a Pentagonban adta ki valaki. Az ő nevét szeretném meg­tudni. Az amerikai alkotmány alapján a vietnami háború törvényellenes; tehát a pa­rancs is az. Ily módon a há­rom amerikai állampolgár letartóztatása is törvényel­lenes, mert ők csak hazafiúi kötelességüket teljesítették, amikor nem engedelmesked­tek az alkotmányellenes pa­rancsnak. KÉRDÉS: Feltételezi, hogy a törvényszék vizsgálni fog­ja a háború törvényességé­nek kérdését? VÁLASZ: Köteles tisztáz­ni a tényeket, mivel el kell döntenie a parancs törvé­nyességének kérdését. Ezért a tanúkihallgatásra idéztet­tem meg Dean Rusk külügy­minisztert, Goldberget, az Egyesült Államok ENSZ- képvlselöjét, Westmoreland tábornokot, valamint Lodge nagykövetet. Meg kell álla­pítani, hogy ezek a szemé­lyek alkotmányos alapon, vagy csupán elnöki parancs­ra cselekszenek? KÉRDÉS: Gondolja ön, hogy a felsorolt személyek megjelennek a bíróság előtt? VÁLASZ: Nem, megjedA. nésükre nem számítok, de bízom abban, hogy tájékoz­tatják majd a bíróságot ál­lásfoglalásukról. Végül is kö­telezettségeik vannak az amerikai néppel szemben; vagy meg kell jelenniük a tárgyaláson, vagy ki kelj fejteni álláspontjukat ebben a kérdésben. Ha ézt vissza­utasítják, ez azt jelenti, hogy nem tudják megvédeni ál­láspontjukat. Ha első fokon elveszítjük az ügyet, az Egyesült Államok legfelső bíróságához fellebbezünk, KÉRDÉS: Reméli, hogy a legfelső bíróság komolyan vizsgálja majd ezt a kér­dést? VÁLASZ: Igen, remélem. Remélem, hogy a legfelső bíróság tagjai, pontosabban néhány ember, komolyan fogja fel ezt a kérdést. Nincs törvényes alap em­bereket küldeni a hadüze­net nélküli háborúba! A kongresszus sem adott hi­vatalosan jogot az elnöknek erre a hadviselésre. Az eh nők tehát önkényesen jár el, s ily módon megszegi az alkotmányt, és a szerződé­ses kötelezettségeket; ennél­fogva senki sem kényszerít­het bárkit arra, hogy részt vegyen a törvényellenes ak. dóban. KÉRDÉS: Látta ön a há­rom fiatalt letartóztatások óta? VÁLASZ: Nemrég láttam. Nagyon szigorúan tartják őket. Hivatalosan vádat még nem emeltek, tehát még nem számítanak vád­lottaknak, s így jogtalanul tartják őket ilyen szigo­rúan. A katonai hatóságok meg akarják törni őket KÉRDÉS: Van valami jel arra, hogy ez sikerűi? VÁLASZ: Nem, elhatáro­zásuk ugyanolyan szilárd, mint korábban és ném szándékoznak változtatni rajta. KÉRDÉS: Nos, eredmé­nyes munkát kívánok, VÁLASZ. Köszönöm. Nem osztom a New York-i ügyvéd optimizmusát. Sőt, az az érzésem, hogy ő ma­ga sem egészen biztos az eredményben. De mit mon- hatótt volna nekem, a kül­földi újságírónak? Reméli, hogy országában mégiscsak a törvény kerekedik felül, pontosan úgy harcol ezért, mint a három fiatal. Ez az ő és a három fiatal köteles, sége: az igazi hazafiak ne­héz kötelessége. ín) Jelenő Rzsevszkaja: Nltfei végnapjai - mítosz nélkül Fordította. Kiss Tamás L_± Áprflis 14-én megkezdő­dött a Vörös Hadsereg tá­madása. Miután áttörték az Odera bevehetetlennek hitt erődvonalát, Hitler főhadi­szállása pánikba esett. A hivatalos Berlin gépkocsi­kon Münchenbe menekült. A Berlinből Münchenbe Ve­zető országutat, amelyet el­árasztottak az autók, a ber­liniek azokban a napokban a „menekülők birodalmi út­vonala’’ névre keresztelték át. Berlin lakosságáról vi­szont senki sem gondosko­dott. A Vörös Hadsereg páncé­1966. augusztus 31. los és lövészhadosztályai ha­marosan körülzárták Ber­lint. Az oderai áttörés után Hitler arra készült, hogy főhadiszállásával áttelepül berchtesgadeni kastélyába (Obersalzberge). Kiadták a parancsokat, hogy fel kell készülni a kitörésre. Borman naplójában fel­jegyzi: ,,Péntek, április 20. A führer születésnapja, de a hangulat, sajnos, nem ünnepi. Az élen haladó csa­patok megkapták az indulá­si parancsot.” Borman irataiban — ame­lyeket Berlin kapitulációja idején, a májusi napokban, a birodalmi kancellária el­hagyott pincéjében vizsgál- gattam és amelyek most előttem vannak — rádió­üzeneteket találok segéd­tisztjeihez Hummelhez és Frankhoz, az elszállásolás előkészítésére vonatkozó rendelkezésekkel. Itt van Hummel válasza április 21- ről — a hivatalok és a részlegek elhelyezésének ter­vével, amelyet már rész­ben teljesítettek és kérik a terv jóváhagyását. Már átirányítottak Berch- tesgadenbe egyes hivatalo­kat, továbbá Hitler archí­vumának egy részét, az egyik titkárát és házior­vosát Morrelt, akinek rend­kívül erős hatású élénkítő készítményeit ‘Hitler már ré­gen nem tudta nélkülözni és nem vált meg tőle. És még egy Hitler által elrendelt intézkedés, amely­nek magyarázata a berchtes­gadeni terv: Dönitzet kine­vezi az északi térség (Nord­raum) összes erőinek pa­rancsnokává. A déli térség számára azonban nem ne­veztek ki paracsnokot, nyil­vánvalóan azért, mert Hit­ler még reménykedett ben­ne, hogy sikerül eljutnia délre és ezt a helyet magá­nak tartotta fenn. Mindent előkészítettek az indulásra. De április 21-en Hitler kiadja a parancsot, hogy Berlinnél indítsanak ellen­támadást. Az április 22-én tartott tanácskozáson Hitler meg­hallgatta a tábornokok be­számolóját a helyzetről, akik közölték, hogy az el­lentámadás, amelyet Schneider SS tábornok irá­nyított, nem járt sikerrel és Berlint aligha lehet sokáig tartani. Azt ajánlották Hit­lernek, hagyja el a fővá­rost, hogy a csapatoknak lehetőséget adjanak a visz- szavonulásra. Hitler hisztérikus roha­mot kapott, árulással vá­dolta az SS-t és a hadsere­get, azzal fenyegette a tá­bornokokat, hogy öngyilkos lesz és depressziós állapot­ba zuhanva, Borman és Keltei társaságában eltávo­zott. Azt, hogy miről tár­gyaltak, nem tudjuk. Visz- szatérve Hitler fáradtan kö_ zölte a tábornokokkal, hogy Berlinben marad. Április 27-én nap közben az éter tele volt rádióüze­netekkel: Borman táviratai­val Hummelhez és Frank­hoz. Lázas rendelkezések mentek a führer érkezésé­nek előkészítésére. És a nap eredménye. 22.4.45. Berlinből. Hummel, Obersalzberg. Küldjétek a mai repülő­gépekkel haladéktalanul több ásványvizet, főzeléket, almalevet és küldjétek a postámat. Borman birodalmi vezető”. Az indulás elmaradt. Az angol amerikai csapatok közeledtek Münchenhez, amelynek szomszédságában fekszik Berchtesgaden. El­menekülni Berlinből azt je­lentette volna, hogy kiütött sakkfiguraként kerül az an­gol—amerikai csapatok ke­zébe. Hitler nem volt haj­landó erre. Hitler a föld alatti bun­kerben ült legközelebbi cin­kosaival. Éva Braun, Göb­bels, aki egész életében ma. gáévá tette Hitler álnok szándékait, Borman, Göb- bels naplójának szavaival a „szürke eminenciás”, aki még a náci párt vezető kö­reiben is gyűlölt fi­gura volt. „Utálatot éb­resztett mindenkiben aki csak ismerte” — írta róla Rattenhuber. Borman égy sarokban ült, konyakot iszo­gatott és a történelem szá­mára rögzítette Hitler kije­lentéseit. Elképesztő, hogy semmire nem vágyakoztak úgy, mint arra, hogy bekerüljenek a történelembe. Borman azt gondolta, hogy a feljegyzé­seivel fogja ezt elérni. Ne­héz nagyobb korlátoltságot elképzelni annál, amit jegy. zetfüzete tanúsít.. A harcok színhelyéről ér­kező tábornokok, ha megje­lentek az óvóhelyen, Hitlert az asztalnál találták egy térkép fölé hajolva, ame­lyen elszórva a német csa­patokat képviselő gombok voltak láthatók. Hitler nyi­lakat tűzdelt a térképre — ellencsapásokat. Aki vereségről számolt be, vagy arról, hogy a Hit­ler képzeletében létező had­seregeket már szétverték, annak könnyen életébe ke­rülhetett a dolog. Hitler nem foglalkozott a valósá­gos helyzettel, • tudni sem akart róla. Minden vereség­ről szóló hírt őrjöngéssel fogadott, a tábornokokat árulással vádolta, s könyör­telenül agyonlövette. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents