Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-31 / 205. szám
A kongresszusért Napjainkban mind több szó esik pártunk közelgő, IX. kongresszusáról, a tiszteletére kibontakozott munkaversenyről. Az eddig elért eredmények bizonyítják, hogy megyénkben is helyeslésre talált a SZOT és f KISZ Központi Bizottságának felhívása. Több üzemben a pártkongresszus tiszteletére kiegészítették év «ieji versenyfelajánlásukat. Az éves tervek teljesítésére, túlteljesítésére törekedve előtérbe helyezték a takarékosságot, a minőség javítását és a szakmai sajátosságoknak megfelelő egyéb gazdasági tényezőket. Az ÉM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói például 27 lakás építését vállalták terven felül. Az ez évre ütemezett mezőgazdasági létesítmények átadási határidejét november 15-re módosították. Már az első fél év során a tervezett 213 helyett 335 lakást adtak át rendeltetésének. A lakás- és mezőgazdasági építkezéseknél o fél év során összesen 1162 munkanapot takarítottak meg. A mátészalkai fűtőház dolgozói azt vállalták, hogy az év tizenegy hónapjában annyi üzenet takarítanak meg, hogy azzal biztosítják a december havi üzemelést. Ez a szükséglet kilencezer mázsa, de már az első fél évben 7 ezer 340 tonna szén megtakarítását érték el. Értéke közel félmillió forint! Eredményesen dolgoznak kongresszusi vállalásaik teljesítésén a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár munkásai is. Az éves szinten vállalt tervtúlteljesitcst már az első fél évben 96 százalékban, míg az anyagmeg- takarításnál 82 százalékban tettek eleget terven felüli célkitűzéseiknek. A gyár fiataljai például azt ígérték a kongresszus tiszteletére, hogy a lejárt idejű gyógyszerekből kivonják a még használható, külföldről beszerezhető alapanyagokat. Másik nagy vegyipari üzemünk, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat dolgozói a feldolgozási költség másfél százalékos csökkentését vál. lalták. Vállalásukat jóval túlteljesítve, az első fél évben több, mint hétszázalékos költségcsökkentést értek el, s ezzel közel egymillió forintos megtakarítást biztosítottak. Különösen örvendetes dolog, hogy a kongresszus tiszteletére kibontakozott verseny résztvevői között mind több a fiatal. Az építőiparban a versenyhez például 17 brigád 198 tagja csatlakozott. A kisipari szövetkezetekben 39 ifjúsági brigád kapcsolódott a versenybe. Itt, a fiatalok versenylendülete még az idősebb dolgozókat is magával ragadta. A kongresszus tiszteletére indított versenymozgalom magával hozta a szocialista brigádmozgalom számszerű és tartalmi fejlődését is. Üzemeinkben ez idő szerint már több, mint ezerháromszáz brigád versenyez a cím elnyeréséért és közel hétszáz brigád a cím további megtartásáért. A verseny résztvevőinek száma eléri a húszezret. Ez évben először 69 brigád kapta meg Szabolcs- Szatmárban a szocialista cím négy évig való megtartásáért járó bronz plakettet. Méltán nevezhetik ezt a több, mint félezer tagot számláló együttest példaképüknek a ma még csak a címért versenyző dolgozók. Nem csak azért, mert munkájukkal elősegítik gyáruk, üzemük, a népgazdaság gyorsabb iramú fejlődését. Érdem elsősorban az emberformálásban, a kollektiv munkában, a tanulásban elért eredményeikért jár, mert a tudatosan végzett munka lehet csak alapja terveink valóra váltásának. Az eredmények néhány fogyatékosság megszüntető, sével tovább fokozhatok. A vállalások egy részénél megtalálható a túlzott óvatosság, s így azokat könnyűszerrel, máris teljesítették. Hiba, hogy kevés a dolgozók munkakörülményeinek javítását célzó vállalás, a szociális és a kulturális lehetőségek bővítésére irányuló törekvés. A fiatal műszakiak nem elég aktívan kapcsolódtak a kongresszusi verseny, be. így az ifjúsági brigádok, kollektívák vállalásaiban kevésbé található meg a korszerűsítésre, a technológia tökéletesítésére, fejlesztésére Irányuló Igyekezet. A szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek, a gazdasági és műszaki vezetők feladata, hogy az első féléves eredmények és hiányosságok ismeretének birtokában segítsék tovább mind a kongresszusi vállalások, mind a szocialista I brigádmozgalom sikerét. Használják fel a soron következő termelési tanácsko. zásokat, taggyűléseket arra, hogy a további feladatokat a dolgozókkal megbeszéljék. A munkaverseny sikerének fontos kelléke, mozgató rugója a nyilvánosság előtti erkölcsi és anyagi elismerés. Ne sajnálják a gazdasági vezetők a meg- érdémelt jutalmakat menet közben is biztosítani az arra érdemeseknek. Legyen ez a verseny újra és újra megújuló folyamata, céljaink gyorsabb valóraváltá- sának. Tóth Árpád Es a megbecsülés ? Nyugtalan, alkotó ember Rudolf Károly, a rakamazi Győzelem Tsz műhelyvezetője. Töpreng és addig nem nyugszik, míg meg nem valósítja álmait. Lakatos, villanyszerelő és esztergályos egy személyben. Talán éppen e sokoldalúság is hajtja, sarkallja, hogy könyebbé tegye a munkát, ahol csak tudja. Első volt a mütvá*>y aszúró... Hanylk József a tsz elnökhelyettese ezt mondja róla: — Nagy szorgalmú embernek Ismertem mindig. Precíz, szereti a rendet, a pontosságot. A földtől jutott el ez esztergapadhoz. Látta, mennyi verítékkel jár a paraszti munka. Meglehet, éppen ezért adta a fejét az újításokra. Könnyíteni az erőt facsaró földmunkát, levenni a terheket az ember válláról. Sokan megkeresik a környező tsz-ekből is. Kölcsönkérik a gépeket, amelyeken újított, tervei alapján készítenek újabbakat. Hasznosítják alkotásait, És őt ez boldoggá teszi. Tanlcsár Miklóssal, a járási tanács gépesítési előadójával kerestük meg, Tani- csár arról beszél, hogy a nagy gépműhely, a szerelő- csarnok Rudolf Károly elképzelése alapján valósult meg. Valóban korszerű, gépjavító állomásnak is be- illenék. Említem. Szerényen elmosolyogja a választ. Ott áll a nagy teljesítményű gumikerekes műtrágyaszóró mellett. Ez is az ő újítása. Ezen dolgoznak. Tökéletesíti. Pedig már az elődjéről úgy nyilatkozott az AGRO- TRÖSZT egyik szakembere, hogy érdemes lenne sorozatban gyártani. Legalább olyan jó, mint a drága pénzen behozott külföldiek. ...aztán a szalag űr ész... — Kölcsönadtuk három hétre a tiszanagyfalui tsz- nek. Két éve használjuk ml is — mondja. De mégsem elégedett a működésével. Pedig egy esztendei munkája van benne. — Az egyenletes adagolás okozza a problémát. Ezt akarjuk megoldani. A a utolsó simításokat végzik rajta. Sok álmatlan éjszakába került ez is, akárcsak az RS—09-esre szerelt szalagfűrész. Ennek is története vaui. — Terve már egy évvel korábban elkészült. Közben itt a műhelyben baleset ért. Eltört a lábain. Kórházba kerültem, begipszelték, — mondja. S két hónap múlva, amikor már mankóval tudott járni, bement a műhelybe és a munkatársaival befejezték. Örömmel újságolja, hogy az FM egyik kiküldöttje is megtekintette. Rajzot készített róla a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, vizsgálták: érdemes lenne-e sorozatban gyártani. — Ennek már két esztendeje. Azóta nem válaszoltak. Pedig minden évben használjuk. Csak egy télen 35 000 forintot keresett a tsz-nek — említi. — Itt voltak a rajzért a vencsel- lőiek is. Legyártották, s üzemel — mondja. ...a legújabb: a gabonaliszlító Rudolf Károlynnk talán legjelentősebb újítása a gabonatisztító. Kiválóan alkalmas kalászosok, napraforgó és borsó tisztítására. Teljesítménye 50—80 mázsa óránként. Előállítási költsége 17 600 forint, s egy mázsa termény tisztítása alig 77 fillér, míg a hagyományos módon 5 forint 20 fillér. Két évi üzemelése óta több mint 100 000 forintot takarított meg vele a közösség. — Bántott, hogy olyan sok gondot okoz a kalászos tisztítása minden esztendőben — mondja. M*g legyzés! Magára Ekkor született meg az ötlete. Egy hétig töprengett azon, hogyan lehetne i megvalósítani. — Volt itt az fmsz-nek egy kiselejtezett szelektora. Ennek a vázára építettük rá másfél hónap alatt az új gabonalisztttót — mondja. És már két éve üzemel. Több száz vagon kalászost és borsót tisztítottak meg vele a tsz-nek. — Mégis akadtak olyanok, akik azt mondták: erre megy el a sok munka- i egység. Most látják már, hogy pégy cséplőgépet he-; lyellesít, s fgy tizenöt ern- bér máshol hasznosíthatja munkáját — mondja. — Kapott-e ezekért vala- i mit? — Nem, semmit. — Nem is kért? — Nem. A tsz adott egyszer 8 mázsa búzát n magtisztításért. Iga*, plusz munkát, fáradozást kíván, de hát rejtse véka alá az ember amit tud? Sok álmatlan éjszaka, töprengés a közösségért. Ez jellemző Rudolf Károlyra, erre a szerény emberre, aki több figyelmet és nagyobb megbecsülést érdemel. Érdemlegesen eddig még megyeileg sem foglalkoztak a termelőszövetkezeti újítások elbírálásával, Remélhető, hogy most, miután megjelent a rendelet, több figyelmet fordítanak ezekre és áz erkölcsi megbecsülés mellett anyagiakkal is honorálják Rudolf Károly és sok más társa fáradozását. Farkas Kálmán vessen Az ember megy végig a kisvárdaí utcán, kedvenc cigarettáját keresi Az Utasellátóban ráförmednek, hogy nincs, odébb a Bocskai utcán Széttárják a karjukat, hogy mit képzel maga? Végig Jár öt boltot, míg végre megtalálja, de megtalálja, mert gyártják ezt a cigaretta fajtát, meg is lehet rendelni, s ha egy bolt megrendeli, az arra illetékes elosztó leszállítja.... Hát igen. Csakhogy a vá* sárlók kellemetlen emberek, s mindig olyasmit kérnek, ami éppen nincs. Van ilyen, van olyan, van emilyen, de a vásárló csakis amolyat szeretne venni, pedig az éppen kifogyott. Különben a vásárlóknak ez a szokása már igen régi, idősebb kereskedők tudják is, így igyekeznek rendszeresen tartani egy-egy árucikk eá- laszlékábál mindent. Az idősebb kereskedők nem szeretnek nemet mondani még a csúnya vásárlóknak sem, de hát manapság kevés már a régi üzletember. Azokban a kis- várdai üzletekben másfajta kereskedők ülnek; észre lehetett venni, hogy a boltosoknak mindegy, van-e az áruból, vagy nincs, Magára vessen a vásárló, ha éppen azt keresi. (ki) Munka, lelkesedés, alkotásvágy Ösztöndíjasok, fiatal műszakiak pályakezdő vallomásai Szakember utánpótlásunk egyik leghatásosabb segítőjének bizonyultak a társadalmi ösztöndíj szerződések, Nyíregyháza és a megye üzemei, termelőszövetkezetei évről évre küldenek egyetemekre, főiskolákra, felsőfokú technikumokra diákokat, akik tanulmányaik befejeztével visszatérnek üzemükbe, s akikre ezek az üzemek fontos feladatokat bíznak. Végzett fiatal szakemberek, ösztöndíjasok mondták el véleményüket a napokban a társadalmi ösztöndíj-rendszerről, jelenlegi munkájukról, a városi pártbizottság, a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága munkatársainak. Vállalta, amit tennie kellett Emlékezés Hámán Katóra, halálának 30. évfordulóján Nincs olyan fiatal, aki olykor ne álmodoznék arról, hogy valami nagy tettet, hősi cselekedetet hajtson végre. Mi tesz valakit hőssé? Honnan meríti az erőt, hogy ne ismerjen félelmet, rettegést? Más ember-e mint a többi, különleges tulajdonságokkal? Minderre filozófiai általánosításban Is válaszolhatunk, de többet mond mindennél, ha egy hős — az éppen 30 éve halott Hámán Kató — életútjában keresünk feleletet Ebben az életútban sok kimagasló tett van. Az első, amikor 1918. júniusában — a háborús kivételes állapotok közepette — a MAVAG- ban eldördült csendőrsortűz nyomán részt vesz a vasutasmunkások sztrájkjának megszervezésében. A Tanács- köztársaság leverése után borzalmasan megkínozták, börtönbe, majd internáló táborba zárták. Kiszabadulása után ismét a mozgalomnak szentelte életét. Többször illegálisan lépte ét a határt, tartotta a kap-. csolatot a Bécsben székelő pártvezetőséggel. Részt vett az MSZMP megalakításában és vezetésében. Küldött volt a KMP I. kongresszusán, ahol a párt hazai vezetőségébe választották Még alig kezdték el a munkát, mikor 1925 szeptemberében a rendőrség több vezetőt letartóztatott. A statárlális tárgyaláson — a szó szoros értelmében a bitófa árnyékában — egy pillanatra sem tagadva eszméit, Hámán Kató társaival együtt vádlóként lépett fel a fasiszta Magyarország embernyőmo- rító rendje ellen. A kommunisták hősies magatartása elgondolkoztatta a polgári világot is: a nemzetközi és hazai közvélemény és szolidaritási mozgalom megmentette a vádlottakat a kivégzéstől. 1927. februárjában betegsége miatt megszakították büntetését. A pártvezetés Hámán Katóra bízta a Vörös Segély megszervezését, amelynek feladata volt. hogy az embertelen körülmények között élő politikai foglyokat és hozzátartozót; kát segítse. 1934-ben ismét letartóztatták. Megviselt szervezete már nem bírta a borzalmas kínzásokat és a börtön okozta szenvedéseket. Kiszabadulása után néhány héttel, 1936, augusztus 31-én meghalt E néhány dátum mögött ott rejlenek a mindennapok hősies áldozatai: a munka- nélküliség, a mozgalmi munka mindennapi gondja, feszültsége. Nem félt, nem reszketett Hámán Kató a bebörtönzéstől, kínzástól, letartóztatástól? Biztosan félt. Aki csak egyszer is kipróbálta a hírhedt defenzív osztály szörnyű vallatás! módszereit, aki csak egyszer is szenvedett a börtön, a fegyház kietlenségétől, magányától — annak emléke minden porcikájá- ban élt és rettegéssel tölthette el. Ö ötször, hatszor végigszenvedte mindezt, beteg is volt — és már nem is fiatal. Hősiessége éppen abban mutatkozott, hogy legyőzte magában mindezt és vállalta azt, amit hite szerint tennie kellett; S yon kellett ismernie minden emberi szenvedését, aki az elnyomottakért, szenvedőkért ilyen nagy cselekedetekre volt képes. így vallott erről 1926- ban a bíróság előtt, az utolsó szó jogán: „Munkásnő voltam... Ha semmit sem hallottam volna a szocializmusról és a munkásmozgalomról,— egyesegyedül azok a tapasztalatok, amelyeket az ő körükben gyűjtöttem — az ő kínjaik, fájdalmaik, szenvedéseik arra bírtak volna, hogy minden erőmmel küzdjek a proletariátus felszabadításáért... Hosszú évek szenvedésein keresztül jutottam el a kommunista meggyőződésig, amelyért most a bíróság előtt állok. Érzem, hogy a vádlottak padján szembekerültem azzal az egész rendszerrel, amely a proletariátust állati életre kényszeríti... Tudják önök, bíró urak, mit éreznek a munkásanyák, ha gyermekeik kenyeret kérnek és nem tudnak adni nekik? Megmondom önöknek: a tíz körmükkel is képesek harcba menni, hogy ezt a helyzetet megváltoztathassák.« •eemere Éva SIMON LAJOS: — A nyíregyházi konzervgyárba megyek dolgozni. Jól ismerem jövendő munkahelyemet, minden nyáron bejártam dolgozni. Az üzem vezetői azt mondták, várnak, szükség van rám. Ezt jó tudni, jó érzés, hogv számítanak a munkámra, én is szükséges ember vagyok, pedig még nem is élek ott, a gyár kollektívájában. Nem is mennék el máshova dolgozni. HEUER FERENC: — A vízügyi igazgatóság ösztöndíjasa voltam. Már egy éve itt dolgozom. A munkámmal meg vagyok elégedve: van munkám elég, s ez a leglényegesebb! A fizetésem 1300 forint, ebből lemegy 500 albérletre. Jó lenne lakásra is gyűjteni, de a megmaradt pénzt elviszi az öltözködés és a napi étkezés. Tudom, hogy ez nem csupán az én dolgom. Jó lenne, ha a végzett fiatal szakemberek közös összefogással bérházat építhetnének, s ezzel sokunk gondját megoldhatnánk jórészt saját erőnkből. MESTER FERENC: Miskolcon, a nehézipari műszaki egyetemen, gépész szakon végeztem. Én is a vízügynél dolgozom, a TMK-ban, ez pedig azt je- jenti, hogy adminisztrátor vagyok. Szeretnék a végzettségemnek, szaktudásomnak megfelelő munkakörbe kerülni. Igaz, keli egy fél év legalább, amig megismeri az ember a vállalatot. Én azonban az egyetem előtt is itt dolgoztam. Miért kell most nekem költségnyilvántartásokat ve- zeni? — Egyébként a tanulmányaim idején minden segítséget megkaptam az igazgatóságtól. Nemrég megnősültem', lakást is kaptam. I NAGY LÁSZLÓ: — Építészmérnök vagyok, a megyei építőipari vállalatnál. Gyakorlatilag technikus, postás, kisegítő telefonközpontos. Az egyetem előtt technikus voltam* s most is olyan munkakört látok el, mint korábban. Szegeden találkoztam ottani kollégáimmal. Szép dolgokat produkálhatnak, van rá lehetőségük, pedig nem valószínű, hogy a mienknél magasabb szintű szaktudással kerültek az egyetemről Szegedre, SIMON LAJOS: — Én nagyon megtaláltam a számításomat itthon. Oda tesznek, ahová a végzettségemre leginkább szükség van a konzervgyárban. A leendő munkahelyemmel már annál is inkább erős a kapcsolatom, mert a diploma- munkám is a konzervgyári tapasztalatok alapján készült. GYUGOS ISTVÁN: — Debrecenben végeztem, az Építőipari Technikumban, s most a Szabolcs megyei Építőipari Vállalatnál dolgozom. Illetve dolgoznék... Gyakran ugyanis egész napokat üldögélhetek, pedig én dolgozni szeretnék! — Hogyan kapcsolódom be a társadalmi munkába, KISZ-életbe? Egyelőre azt sem tudom, ki a vállalat KISZ-titkára! NAGY LÁSZLÓ: — Szeretnénk dolgozni, sokat, szépeket alkotni — a város, a megye javára. Miért terveznek nálunk idegen, más városbeli mérnökök? Itt vagyunk mi is. Megbízásokat kérünk, hogy mi is adhassunk a városnak. Mi jobban ismerjük az itteni körülményeket! öt fiatal műszaki értelmiségi mondott véleményt a munkáról, a munkahelyről. Többségük véleményét foglalták össze ezek a mondatok, amelyekből egyetlen közös hang csendül ki: a munka, a hivatás szeretete. Tervekkel, alkotásvággyal tele, lelkes fiatalok szeretnék bizonyítani azt, hogy miért tanultak. Erre azonban lehetőséget kérnek. Lehetőséget, segítséget ahhoz hogy dolgozhassanak, alkothassanak — a város, a megye és üzemük javára. Szilágyi Szabóié*
