Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-30 / 204. szám

Góliát „Eldoráűóban** Dél-amerikai „titkok'* nyomában 609 ezerre akarják növelni az amerikai fegyveres erők létszámát Újabb súlyos veszteséget szenvedtek a kormány csapatok Dél-Vietnamban Saigon, (MTI): A dél-vietnami kormány ■2»vivője beismerte, hogy vasárnap a dél-vietnami partizánok súlyos vereséget mértek a milicia egyik századára, 160 kilométer­nyire északra Saigontól. Az éjszaka folyamán a Me­kong deltájában, — három hónapon belül harmadízben — a felszabadító erők megtá­madták a Vinh Long-i re­pülőteret. A kifutópályára hét akna csapódott le és több repülőgép megrongá­lódott. A New York Times hétfői száma első ol­dalon közölte, azt a Sai­gon! jelentést, amely tudni véli, hogy másfél éven belül már körül­belül 600 ezerre akar­ják növelni a Dél-Viet- namban állomásozó amerikai fegyveres erők létszámát. William Beecher, a lap saigoni tudósítója szerint „a Addis Abeba, (MTI): De Gaulle francia köztár­sasági elnök vasárnap Hai- lé Szelasszié etiópiai csá­szár társaságában megte­kintette azt a pályaudvart, ahonnan Djiboutiba visz a vasút. Az esti órákban De Gaulle díszvacsorát adott a császár tiszteletére. Az AP hírügynökség je­lentése szerint a két ál­lamfő — újabb megbeszé­lést folytatott francia-szo- máli-part jövőjéről. Hailé Szelasszié ismét azt hangoz­tatta, hogy országának francia-szomáli-parthoz lét­érdekei fűződnek. De Gaulle elnökről Ad- disz Abebában egy teret neveztek el, — a térhez a Churchill sugárút vezet. Djiboutiban most rendkí­vüli elővigyázatossági in­tézkedéseket tettek és meg­szigorították az útvonalak őrzését. A helyzet feszült­ségén valamelyest enyhí­tett Billotte államminiszter Tiltakozások Londonban az angol kormány_ bérbefa­gy asztási politikája ellen London, (TASZSZ): Glasgowban vasárnap tö- meggyúlést tartottak, amelynek részvevői élesen elítélték a munkáspárti kor­mány ár- és bérpolitikáját Clive Jenkins, a brit technikusok, ellenőrök és közigazgatási tisztviselők szövetségének főtitkára be. szédében kijelentette, hogy egy ilyenfajta 1948—1950- ben megvalósított béremelé­si „szünet” a munkáspárti kormány bukásához veze­tett. Angliát most az angol —amerikai szövetség követ­keztében „az arany és a fegyverkezés keresztjére fe­szítették.” Albert Booth munkáspár­ti parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy a kor­mány az ilyen politika foly­tatásához kapott mandátu­mot a választóktól. A gyűlés részvevői hatá­rozatot hoztak, hogy harcot indítanak a munkásellenes és szakszervezetellenes in­tézkedések hatálytalanításé, ért. 1966. augusztus 30. legmagasabb rangú katonai stratégák, akiknek a távlati tervezés a feladatuk, már ilyen terminológiában gon­dolkodnak. Amennyiben ez a terv megvalósul, úgy másfél éves távlatban a jelenleg felvonultatott erő­nek a kétszeresével kell számolni,” — írja Beecher. Saigonban egy amerikai szóvivő közölte, hogy hét­főn reggel a Tonkini-öböl- ben a haditengerészet anyahajókról felszálló gé­pei észak-vietnami torpe­dónaszádokkal ütköztek meg. A szóvivő szerint há­rom VDK-hadihajót Haip­hong kikötőjétől 112 kilo­méternyire délkeletre pil­lantottak meg A gépek rá­repültek a torpedónaszádok­ra és a nyílt vizeken bom­bázni kezdték azokat. Né­hány órával ezután Haip- hongtól északnyugatra is megtámadott egy amerikai gép egy észak-vietnami torpedónaszádot ígérete, hogy az őrizetbe vett ellenzéki személyisé­geket és tüntetőket 24—36 órán belül szabadon fogják bocsátani. Közben a Szomáli Köz­társaságban lévő Hargeisa városban franciaellenes diáktüntetés zajlott le, til­takozásul a Djiboutiban fo­ganatosított letartóztatások miatt De Gaulle francia köz- társasági elnök háromnapos etiópiai látogatásának utol­só napján, hétfőn megte­kintette a francia líceumot. A délutáni órákban ke­rült sor az utolsó megbe­szélésre De Gaulle és Hai­lé Szelasszié császár között, majd De Gaulle visszauta­zik Djiboutiba és ma reg­gel indult külföldi útjának következő állomására: Kambodzsába. A francia—etióp tárgyalá­sokról hétfőn közös közle­ményt adtak ki. Az okmány megállapítja, hogy szemlé­leti közösség áll fenn a tár­gyalófelek között a nemzet­közi problémákat illetően, ezenbelül is különösen ami az afrikai kérdéseket illeti. A délkelet-ázsiai helyzet megvitatása kapcsán mind­ketten súlyos aggodalmuk­nak adtak kifejezést a viet­nami események miatt Jelenő Rzsevszkaja: 1—1 Berlin, vagy Berrotesgaden Akkor sokáig kellett ta­nulmányoznunk és vizs­gálnunk a tényeket, össze­hasonlítani őket, hogy be­hatoljunk az események at­moszférájába. Most azon­ban, az archívum értékes anyagai között vizsgálódva, amelyek a harmadik biro­dalom utolsó napjainak történetét őrzik, lehetősé­gem nyílt arra, hogy még egyszer betekintsek az ese­ményekbe és teljességük­ben idézzen fel őket. Bormannak, Hitler párt­beli helyettesének naplójá­ban a megszokott ütemben követik egymást a bejegy­zések: a führemél tartott tanácskozások, fogadások, egyes személyek felmentése és másik kinevezése fele­lős beosztásokba, vacsorák Éva Braunnál, kitüntetések és bizonyos saját, családi ügyei — de behatolnak közéjük a fenyegető, min­Ugyanakkor dél-vietnami területen a felszabadító erők ak­nát robbantottak a Long Tao folyó vizében, 28 kilométernyire Sai­gontól, s csak néhány kilométernyire attól a helytől, ahol kedden két amerikai hajót meg­rongáltak. A Guam szigetéről fel­szálló B—52-es amerikai stratégiai bombázók hét­főn két szőnyegbombázást végeztek a kambodzsai ha­tárkörzetben, Tay Minh tartomány térségében. Ti­zenhárom napon belül ez volt a 10. tömegtámadás ez ellen a terület ellen. A Pravda vasárnapi szá­ma képes riportot közöl egy szovjet repülőiskoláról, ahol vietnami pilótákat ké­peznek ki korszerű repülő­gépek vezetésére. A szovjet repülőiskola vietnami növendékeit a második világháború­ban kitűnt szovjet re­pülőoktatók tanítják a légiharc különböző for­télyaira. A vietnami növendékek egy csoportja a napokban befejezte a tanfolyamot. A Pravda kiemeli, hogy a vietnami pilóták kikép­zése annak a testvéri se­gítségnek egyik megnyilvá­nulása, amelyet a Szovjet­unió nyújt a VDK-nak az amerikai agresszió vissza­veréséhez. Augusztus 30-án, kedden, Bukarestben helyezik örök nyugalomra a vasárnap el. hunyt Leontin Salajan had­seregtábornok, a Román Kommunista Párt Végrehaj­tó Bizottságának tagja, a román fegyveres erők mi­nisztere hamvait. A teme­tés megrendezésére párt- és kormánybizottságot alaki, tottak Alexandra Draghici, az RKP Végrehajtó Bizott­ságainak tagja, a Központi Bizottság titkára vezetésé­vel. Augusztus 29-ét és 30-át nemzeti gyásznappá nyilvánították. Leontin Salajan 1913. jú­nius 19-én született a Nagy­károly melletti Tasnádszán- tón, szegényparaszti család­ból. 1939-ben belépett a Ro­mán Kommunista Pártba és den egyebet kiszorító hír­adások a minden oldalról előretörő hadseregekről. Ja­nuárban még elbeszélő mo­dorban írja: „A bolsevikok reggel tá­madásba mentek át”, de a következő napon — „Va­sárnap, január 14. Chesken néni látogatása”. Légitámadások Drezda el­len, ellenséges támadások Weimar ellen, légitámadás Berlinben. „A második be­csapódás a párt kancelláriá­ján (erős)”, „Az oroszok Kösling és Schlawe alatt” — mindez még összekeve­redve a társasági-politikai élet krónikájával. De nap­ról napra lázasabban rögzí­ti, hogyan szűkül a kör: „Mély betörések Pomerá- niában. Tankok Kolberg és Schlawe-Drenburg közelé­ben.” „Nyugaton csak egyetlen hídfőállás maradt” (már­cius 4.). „Az angolok behatoltak Kölnbe”. „Az oroszok Altdamm- ban!!” (március 8.) „Az első erős bombata­OD Legutóbb Argentínában „füttyentettek” s zavarták le a* politikai táncparkettről Illia kormányát. Arturo li­liánák az volt a legfőbb bű­ne, hogy — habár gyakran a jenki melódiához mérte lépteit — alkalmanként ki­rúgott a hámból és nemzeti figurákat is alkalmazott. Ily módon többször is meg­sértette az északról határo­zottan elvárt összhangot. A kegyvesztettség már az Illia beiktatása utáni hóna­pokban megkezdődött. Az új argentin elnök 1963 novem­berében ugyanis felmondta a Frondizi kormány és az amerikai monopóliumok kö­zötti olajszerződést. Erre volt oka bőven. A Frondizi kormány ugyanis a parla­ment mellőzésével kötött szerződést, s abban tizenöt évtől negyven évig terjedő időszakra az amerikai mo­nopóliumoknak engedték át . az ország olaj forrásainak feltárását és kihasználását. A szerződés feltételei Ar­gentina számára nagyonis előnytelenek voltak. A több, mint hatmillió hektárnyi olajlelőhely teljes egészében az USA monopóliumok ke­zébe csúszott. így állt elő az a furcsa helyzet, hogy a kő­olajban gazdag Argentína külföldről importált petró­leumot. Évente mintegy 250 millió dollárt költött ilyen célra! Mivel az olajmonopolistá­fáradhatatlan forradalmi tevékenységet fejtett ki. Partizáncsoportokat szer­vezett, valamint háború­ellenes szabotázsakciókat Bánát nagy ipari központ­jaiban. A felszabadulástól egé­szen haláláig magas párt­ós állami tisztségeket töl­tött be. 1948—49-ben egész­ségügyi miniszterhelyettes, 1949—50-ben építésügyi mi­niszter volt. 1950 óta dol­gozott a hadsereg köteléké­ben. 1955 óta megszakítás nél­kül viselte a fegyveres erők minisztere tisztét. A temetésre hétfőn este magyar küldöttség érkezett, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az MSZMP Politi­kai Bizottsága póttagjának vezetésével. lálat a propaganda minisz­tériumban”. (március 14). „Páncélosok Wartburg- Hissenben” (március 28). Hudormant leváltják. Hitler felmenti dr. Diet- rich sajtófőnököt. De „dél­után páncélosok Berken- rungen közelében. Éjszaka tankok Herzfeldnél” (már­cius 30). „Orosz páncélosok Wie­ner-Neustadt alatt” (ápri­lis 1). „A bolsevisták Bécs közelében. Az angolok és amerikaiak Thüringiában”. Április közepén pedig három napon is ugyanaz a mondat csattan Borman naplójában: „Nagy harcok az Oderánál!” „Nagy harcok az Oderánál!” „Nagy harcok az Oderánál!” Az Oderánál lévő hatal­mas erődítményeket áttörhe- tetlennek tartották. A né­met legfelső parancsnokság véleménye szerint éppen az Oderánál fogják megállíta­ni a Vörös Hadsereg előre­törését. Ismeretes, hogy a betono­zott óvóhelyen, ahol Hitler kát ily módon Illia elnök elkergette az argentínai „hú­sosfazéktól”, azok bosszút esküdtek ellene. Politikai szócsövük W. Averrel Har- riman akkori helyettes kül­ügyminiszter nem is késett a darázsszúrás szerű figyel­meztetéssel: Argentína lépé­sei súlyos hatással lehetnek az ország jövőbeni segélye­zésére. Ebből azután inge­rült vita támadt. Az olajcé­gek jól „megnyálazták plaj- bászukat” és százmillió dol­láros kártérítést . követeltek addigi gazdasági ' tevékeny­ségükért. Buenos Airesben azonban nem késett a „tromf”. Kijelentették, hogy „az olajcégeket az argentin igazságszolgáltatás elvei szerint fogják kárpótolni.” ök is kalkuláltak és meg­állapították, hogy kártéríté­si fizetés helyett Argentíná­nak vannak jogos követelé­sei az olajmágnásokkal szemben. Arturo Illia argentin el­nök bátor intézkedései miatt a korábban gondosan össze- varrogatott babaruha erősen berepedt s e repedés ké­sőbb tovább szélesedett: Ar­gentínában és Latin-Ameri- ka más országaiban is. Az Egyesült Államok szenátusa ugyanis még 1963 novembe­rében törvényjavaslatot fo­gadott el. Eszerint megszün­tetik a „gazdasági segély” folyósítását mindazon or­szágoknak, amelyek fel­mondják az amerikai válla­latoknak nyújtott koncesz- sziókat. A Siglo című perui lap szerint a szenátus e dön­tése dúrván sérti nemcsak Argentína. hanem Peru, Chile és Ecuador érdekeit is. De maradjunk csak Ar­gentínánál. Illia egyrészt igyekezett leszerelni a dol­gozók jogos bérköveteléseit, másrészt időnként Johnson kormányával is „ujjat hú­zott”. A múlt év szeptem­berében például Argentína nem támogatta az Egyesült Államok képviselőházának szeptember 20-i hírhedt ha­tározatát. Az emlékezetes határodat törvényerőre emel­te a latin-amerikai orszá­gok belügyeibe történő be­avatkozást. Ezzel számos nemzetközi szerződést meg­sértett. s ugyanakkor az Egyesült Államok ellen tü­zelte Latin-Amerika népei­nek nemzeti önérzetét. Tehát szaporodott a rovás Illia washingtoni számláján. Az argentin tábornoki kar jobboldali elemei pedig ezalatt fokozatosan aktivi­zálódtak. s a dolgozók elle­ni „hatékonyabb” politikát követelték a kormánytól. II­az események elkövetkező fordulatát várva tartózko­dott, Göbbels érzelmes ol­dalakat olvasott fel neki Nagy Frigyes életrajzából. Hitler sokat fáradozott azért, hogy honfitársainak azt a gondolatot sugalmazza: ő a szerencsés a porosz ki­rály szellemi rokona. Rat- tenhuber, Hitler testőrségé­nek főnöke a Szovjetunió­ban, hadifogságban írt ké­ziratában elbeszéli, hogy miután 1933-ban hatalom­ra jutott, azonnal Potsdam, ba ment és az újságók számá­ra lefényképeztette magát II. Frigyes sírjánál, a hely­őrségi templom mellett, ünnepélyesen, fekete frakk­ba öltözve, amit azelőtt so­ha nem lehetett látni rajta. Hitler bunkerének falán II. Frigyes fényképe függött. Most eljöttek a ka­tonai balsikerek, amilyene­ket a király is elszenve­dett A könyvnek azon a helyén, ahol a vereséget szenvedett Frigyes elhatá­rozza, hogy megválik az élettől, a szerző így kö­nyörög hozzá: „Várj egy kissé és el fognak múlni a szenvedéseid. Boldogságod napja már ott jár a fel­hők mögött és hamarosan rád sugározza fényét”. Az idejében érkezett hír ar­ról, hogy ellensége Erzsé­bet orosz cárnő meghalt, lehetővé tette a királynak, lia felemás manőverei nem elégítették ki őket s ezzel június második felében vég­képp „betelt a pohár”. A „gorillák” — a jenkik sze­kerét húzó népellenes tá­bornokok — menesztették Illiát és megragadták az or­szág kormánykerekét. Az or­szág ideiglenes elnökévé Juan Carlos Ongania tábor­nokot nevezték ki. Az az Ongania lett az új elnök, aki a múlt év novemberéig az argentin fegyveres erők főparancsnoka volt és akit épp Arturo Illia mozdított el tisztségéből. Ongania eddig még nem igyekezett átfogó programot adni. Argentin demokrati­kus tisztek egy csoportja szerint a puccsisták a kö­vetkező célokat tűzték ma­guk elé: 1. korporációs — fasiszta — maccartista ál­lam megteremtése; 2. az ar­gentin gazdaság alárendelé­se az amerikai monopóliu­moknak; 3. az Egyesült Ál­lamok által annyira sürge­tett Amerika-közi fegyveres erők létrehozása, s csapatok küldése Dél-Vietnamba. Ar­gentína új elnöke tehát a jenki monopolisták sakkfi­gurája, közreműködésével ezentúl Argentínában is tet­szés szerinti időben és tet­szés szerinti helyre léphet­nek. Legalább is ilyen szándékok vezetik azokat, akik a Casa Rosada — az argentin elnöki palota — ku­lisszái mögött a zsinórokat húzogatják. E cseppet sem dicséretes erőlködés azonban nemcsak Argentínában, hanem Latin- Amerika más országaiban is növekvő elégedetlenséget szül. Ez érthető, hiszen a mindinkább osztályon tudat­ra ébredő társadalmi erők Argentína példáján saját sorsukat is lemérni igyekez­nek. Mert a jenki imperi­alizmus cseppet sem szé­gyenlős, nem is válogatós. Ha hatalmi érdekei úgy kí­vánják. másutt is igyekszik félrelökni az akadályokat és hegemóniára tör. E brutalitás azonban el­lenszenvet kelt és ellenál­lásra tüzel. Már a havannai értekezlet egyhangúan ki­mondja, hogy megalakítják a latin-amerikai szolidaritá­si szervezetet. E szervezet havannai székhellyel műkö­dik és 1967-ben összehívja a latin-amerikai népek első nagyszabású szolidaritási konferenciáját. E konferen­cia minden bizonnyal olyan határozatokat hoz, amelyek a korábbi megosztottság he­lyébe a latin-amerikai for­radalmi erők növekvő egy­ségét állítják. Az egység pe­dig a győzelem egyik leg­biztosabb záloga. <M.) hogy megmeneküljön a megalázó vereségtől. Hitler elérzékenyült és azt kívánta, hogy mutassák meg neki a horoszkópokat, amelyeket Himmlernél, a Gestapo „tudományos” osz­tályán elzárva őriztek. A jóslatokat, amelyek re­ményeket ébresztettek — mellékes volt, hogy mennyi az értékük — a párthie­rarchia lépcsőfokain keresz­tül a birodalmi propagan­daminiszter feleségéhez jut­tatták el. Mot már a ho­roszkópokban is hittek. Göbbels berlini lakásában a felderítők megtalálták fiának, Helmuthnak horosz­kópját és -elhozták nekem. Most azonban két fő-fő horoszkópot — a führer és a harmadik birodalom ho­roszkópját — hozták el Hitler követelésére az óvó­helyre. Hitler a birodalmi propagandaminiszter segít­ségével meggyőződött ar­ról, hogy a horoszkópok — az április elején szenve­dett szörnyű vereségek után — április második felére soha nem látott katonai győzelmeket ígérnek. Néhány nappal ezután, április 13-án szereztek tu­domást Roosevelt haláláról, Vajon ez nem jel, nem történelmi analógia, nem fordulópont Németország sorsában? (Folytatjuk) Óvintézkedések De Gaulle újabb szomáii-parii látogatásán Francia —etióp közös közleményt adtak ki Ma (emelik Leontin Salajant Hitler végnapjai — mítosz nélkül Fordította: Kiss Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents