Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

Állati dolgok GYEREKEKNEK Lokátoros denevérek M* már közismert tény, hogy a denevérek ultrahang segítségével tájékozódnak. A denevérek az emberi fül számára nem hallható ult­rahangokat bocsátanak ki. Ezek a hanghullámok a környezet tárgyairól vissza­verődnek, s a visszavert hangokat a denevérek füle felfogja. A fejlődés folya­mán kialakult képességeik­kel pontosan kiértékelik a felfogott hangokból, hogy a tárgy milyen távolságra van tőlük. Ezek az egyszerű megálla­pítások azonban olyan kér­dést vetnek fel, amire eddig nem sikerült elfogadható választ adni. A denevérnek hallania, érzékelnie kell azt a nagyon intenzív hangot is, amit kibocsát, s ugyan­akkor érzékeli a visszave­rődő, nagyon legyengült hangot is. Mindez pedig gyorsan ismétlődik. Egysze­rűbben fogalmazva: hogyan lehetséges, hogy ebben a kettős érzékelésben a dene­vér nem zavarodik meg, vagy nem süketül meg a saját hangjától? Számos kísérletet folytat­tak. A denevérben elron­csolták azokat az izmokat, amelyek a középfül halló­csontjait rögzítik. Az ilyen kísérleti állat nem tudott, ütközés mentesen repülni. Egy másik kísérletben a hallócsont izmait megnyúj­tották, úgy hogy a csontocs- ka állandóan hozzáért a belsőfül hangérzékelő ideg­végződéseihez. Az állat kezdetben mérhető ultra­hangot adott ki, s aztán megszüntette a jeladást és nem repült többé. A kísérletekből azt a megállapítást vonták le, hogy a hang kiadása előtti századmásodpercben a dene. vér az izom összehúzásával eltávolítja a hallócsontot az érzékelő idegvégződésekról, s így a saját hangját nem hallhatja. A következő pil­lanatban azonban az izmot lazítja, s képessé lesz a visszavert hang érzékelésé­re. A kísérlet a biológiai szabályozás tényének remek igazolása. Népes medvebarlang A esitai terület nyugati részén vadászat során egy kőomladék gránitsziklái kö­zött medvebarlangra buk­kantak. A kutyák ugatása felzavarta nyugalmából a barlang lakóját. A vadászok úgy döntöttek, hogy lelövik a medvét, nehogy az fel­bőszülve embereket támad­jon meg. Amikor a medve felbuk­kant a barlang nyílásában, az egyik vadász fejen talál­ta. A medve hátratántoro- dott, de máris újra kidugta a fejét. Újra belelőttek, mi­re a medve ismét eltűnt a barlang nyilásában. De pár pillanat múlva újra elő­bukkant, s a vadászok is­mét rálőttek. Már-már azt gondolták, hogy valami „va­rázslattal” van dolguk, s valamiféle mesebeli állat lehet a medve, amelyet nem fog a golyó. Miután negyed­szer is rálőttek az előbujó medvére, a vadászok a ku­tyák magatartásából arra következtettek, hogy a küzdelem véget ért. Nagy volt a csodálkozásuk, ami­kor a barlangba behatolva négy agyonlőtt medvét ta­láltak. ' E ritka vadásztörténetről a Csitában megjelenő ifjú­sági napilap adott hírt. Garda, a tihanyi „látott hal“ Tavasszal és nyáron rit­kán kerül a balatoni halá­szok hálójába a tó jellegze­tes hala, a garda, de késő ősszel, a befagyás előtti téli hónapokban annál több. Nagy ilyenkor a becsülete, mert szerencsés hálóhúzás esetén 50—100 mázsa zsák­mányhoz juttatja a halászo­kat. Mi a jelentősége ennek a nem nagyra növő halfaj­nak? Közülük csak egyesek érik el a félkilót, ezek évről évre elkerülték a hálót, így nőhettek meg jobban és let­tek a „vezérgardák”. Az át­lag, ami a hálóba kerül csupán 20—26 centiméteres és 10—20 dkg-os súlyú. Nos, a garda az igazi magyar konzervhal: a közkedvelt olajoshal, a savanyúhal és a „Gardella-paszta” alap­anyaga. Ezüst színben csil­logó pikkelyeit is felhasz­nálják. Ebből készül a ha­misgyöngyök fényét adó guanidin-esszencia, de a so­kak által kedvelt gyöngy­házfényű körömlakk is. A Balaton legmélyebb ré­sze, az un. „tihanyi kút”, Tihany és Szántód között húzódik. Ide vonul, itt cso­portosul ősszel hatalmas tö­megekben a garda. A sok állat mozgása miatt meg­változik itt a tó .színe, jel­legzetesen bíborbarnás szint ölt. Ezen a jelenségen alapult a tihanyi „látott hal” halászat. A hideg téli napokon a hét tihanyi ha­lászcsoport, hajóikat készen­létben tartva, várta az al­kalmas pillanatot, a garda­rajok megjelenését. Az ala­csony partról nem vehették észre a- víz színének meg­változását, tehát a gardák megjelenését, ezért a víz fe­lé emelkedő dombokra, az un. halt§kintőkre „hegyenjá­rókat” küldtek. A távolság miatt nem hanggal, hanem subájuk, vagy tarisznyájuk integetésével adtak jelt a lent várakozó halászoknak, sőt megbeszélt jelekkel irá­nyították is őket és kijelöl­ték a hálóvetésre alkalmas helyet. A többi már a halá­szokon múlt. A mai modern, gépesített halászat ínár nem igényli a szervezett „hegyenjárókat”. A motoros hajókkal vonta­tott háló nagy területet be­kerít, biztosabban megfogja a gardát a régi hajók kéz­zel húzott hálóinál. A garda ma is is fontos népélelmezési cik­künk. Alakja jellegzetes, késpengére emlékeztet. Nagy mennyiségben él a Balti- és a Fekete-tengerben, illetve az ide ömlő folyókba. Mi­kor és hogyan került a Ba­latonba? — pontosan nem tudjuk, de jól érzi itt ma­gát, nem igyekszik elvándo­rolni sem a Zalán, sem a Sión keresztül. A Balaton homokpadjai felett rakja — májusban — ikráit. 1749 augusztus 28-án születeti J. W. Goethe. Önéletrajzi em­ber. Szinte mániákusan gyűjtött minden emléket saját életéről. Élete ... folyt, vízsz. 1., függ 11., vízsz. 22. és 37. - Ezek a beküldendő sorok. VÍZSZINTES : 11. Vonatkozó névmás, tt. Kí­nai hosszmérték. 13. A 12-vel becézett női név. 14. Ifjúsági tö­megszervezet. 15. Háziállat. 16. Védjegy. (. . . in Hungary) 18. Paradicsom. 19. Golem magán­hangzói. 20. Világszervezet. 24. Város az NSZK-ban. 25. Kelta néptörzs. 27. Ne bántsd. 28. Állj angolul. 29. Ázsiai ország. 31. IKZ. 32. A kabát. 33. Színmű­vésznőnk. 35. Grófi alkalmazott volt. 36. Kétjegyű mássalhangzó. 38. Igekötő. 39. Buddhista szerze­tes. 40. Kijegyez. 42. Becézett női név. 44. Társadalmi együttélés szabályok összessége. 46. Földközi­tengeri sziget. (Ék. fölösleg). 48. Színházi alkalmazott. 49. Régi puskafajta. 51. A sérülés. 52. Kö­zepén lemar. 53. Kastély, palota olaszul. 55. Állatkert külfödön. 56. Budapest. 57. ,,II”. 58. Légi idegen szóval. 59. RL. 60. Pénz­helyettesítő papír. 62. Köszönés. 64. Mentőállomás rövidítése. 65. Három római számmal. 66. Ko­sár. FÜGGŐLEGES: 2. A török határmenti bolgár községből való. 3. Mint a vízsz. 12. 4. Vissza: „végtelenül” egyol­dalas. 6. Tengerparti homokpa- don. 6. Folyó a Szovjetunióban. 7. Kibontod. 8. . . . csin, kínai vá­ros. 9. Saját kezűleg. 10. Ö gö­rög fő törzs egyike. 17. ősei. 18. Lángolsz. 21. Több, mint szép. 23. Török helység az iráni határhoz közel. 24. Vonaton van. 26. Meg­szégyenítő. 28. Szépirodalmi mű­faj. 30. Lámpaláz (ék. hiány). 32. Régi, Ősi. 34. AÉA. 35. IEK. 39. Szövetség, társulás. 41. Egy da­rab valamiből. 43. Eszik, iszik, Az angolna szaglása Közismert dolog, hogy a kutyáknak jó orruk van. Be­bizonyították, hogy mm- ként még 9 molekula vajsa­vat is észrevesznek. Ezt a teljesítményt egy halfajta, éspedig az európai angolna „túlteljesíti”. Ezek az álla­tok bebizonyíthatóan műd­ként 2 molekula feniletilal- koholra is reagálnak. Ez olyan hígításnak felel meg. mintha pl. a Bódeni tó 58- szoros vízmennyiségébe 1 cm3 illatos anyagot helyez­nénk. A kísérleteknél a fiatal angolnákat olyan aquárium- ba helyezték ahol az ott lé­vő csövekben, — alapter­mészetüknek megfelelően —, elbújhattak. Minden csö­vön tiszta víz áramlott ke­resztül, egyetlen kivételével, melybe rendkívül kis (2 mo- lekulányi) mennyiségű illa­tos anyagot kevertek. A ha­lak csak ebben a csőben tartózkodhattak, mert a többiekből állandóan elűz­ték őket. A 250. kísérlet után az állatok csak az il­latos csőben bújtak el, a többit figyelemre sem mél­tatták. Pézsmáiul kok a Vrangel szigeten A sarkvidék zord klímájá­hoz szokott pézsmatuiok ma már csak Alaszkában, Ka­nada legészakibb részén és Grönlandon él. A szovjet és a kanadai szervek közt létrejött megállapodás sze­rint Kanada néhány pár pézsmatulkot szállít a Szov­jetunió részére, hogy azo­kat a Vrangel szigetre te­lepítsék. Mivel a klimati­kus viszonyok nagyjában azonosak Észak-Kanadá- ban és a Vrangel szigeten valószínűnek tartják, hogy a kísérlet sikerrel jár majd. A szigeten — amely igen nagy kiterjedésű — egyetlen ragadozó fordul elő, a je­gesmedve, ez azonban in­kább a partokon él és el­sősorban a fókákkal táplál­kozik, így nem valószínű, hogy a pézsmatulkokra ve­szélyt jelentene. VÍZSZINTES s 1. Péksütemény. 6. Kimegy, ki­fordul. 11. Hamarosan. 14. Hamis. 16. Elektromos áram teszi. 17. Lötty. 18. Talál. 19. Szamárhang. 20. Kutya. 22. Veszteség. 23. Ró­mai aprópénz volt. 24. Megfejten­dő. 26. Megfejtendő. 27. ...bánya. 23 Vissza: hordott, szállított. 30. ASP.LI. 33. UZIEZ. 35. Terepjáró autó. 36. Talál. 38. Vissza: táplál- kozza, falja. 39. Megforgatott kar!!! 40. Megfejtendő. 42. Eme dolgot. 43. Indokolatlan. FÜGGŐLEGES: 2. ö, németül. 3. Göröngy, hant. 4. Esztendő (—’)• 5. Díszí­tés. 6. Kalauz által átlyukasztott jegy jelzője. 7. Szintén. 8. Titkon figyel. 9. Magan. 10. Bonyodalom. 12. Igen, oroszul. 13. Házas. 15. Labdarúgó műszó. 17. LÁU. 19. Figyelmezteti, óvja. 21. Tatár kán volt. 24. Pali betűi keverve. 25. Kedvenc gyermekédesség. 27. Tarpa betűi keverve. 29. Szára­zon és ....... 31. Bőg. 32. Alant. 34. Elme. 36. Részben lapos! í! 37. LEA. 40. Tóth András. 41. Római 45. Megfejtendő: vízszintes 24, 26, 40. A torta Este lesz az ünnep, a konyhában sütnek, keverik a krémet, a cicák is néznek, mi készül itt, hopp-la, kié lesz a torta? Kiss Mariska tudja, miért a nagy munka, ó lett ma öt éves, neki süt az Édes, dióstorta hopp-la, öt gyertya lesz rajta! Szabó Ibolya Csigabiga De jó is a kis csigának, ő a legerősebb állat. Mint a juhász a subáját Hátán hordja házikóját Háza bizony nem palota, se kéménye, sem ablaka. Nem is ház az, csak egy kunyhó, nincs rajta más, csak egy ajtó. Az is furcsa ajtó nagyon, nem léphet be vendég azon. Nem léphet be tücsök, hangya, egyedül a házigazda. Behúzódik szobájába, az ajtaját jól bezárja. ölbey Irén KERESZTREJTVÉNY szórja a pénzt. 44. Becézett női név. 45. EAK város. (ék. fölös­leg). 47. Elmélet. 49. Nyári állat­szállás. 50. Érzékszerve. 53. Du­nántúli város. 54. Időmérőn. 61. Tiltószó. 63. Tagadószó. 65. Ige­végződés. A megfejtéseket legkésőbb szeptember 5-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FO­GADUNK EL. Augusztus 14-ei rejtvénypályá­zatunk megfejtése: Epikus dráma. Az emberek elgondolkoztatása és meggyőzése. Jó embert kere­sünk. Nyertesek: Dr. Hegedűs Bélá- né, Ritli Gyuláné, Téglási Mária, Vajda Emilné nyíregyházi, Bus Zoltán apagyi, Oláh Mária bak- talórántházi, dr. Höffer Ferencné fehérgyarmati, Kovács Józsefné kótaji, Csiszár Györgyné máté­szalkai és Varjassi Erzsébet pusz­tadobosi kedves rejtvényfej- tőink. Törd a tejed Múlt heti megfejtés: — ELJEN AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPE. — Könyvjutalom: Lipcsi Anna Kisvárda, Szász Katalin Nyírbo­gát, Bányai István Nyíregyháza. A töklámpás generális (Mese) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy icike-pici- ke kis falu. Ebben az icike. picike kis faluban lakott egy icike-picike kis legény­ke... Egy arasznyi termete miatt bizony nem vették be katonának: haj, búsult is ezért! Hanem egyszer híre jött, hogy az egyszeri király or­szágát — ahol ez a Pici Palkó nevű legény is la­kott — megtámadták a bur- kusok. Gyorslábú futárokat, hangos dobosokat küldött szét országába az egyszeri király, hogy minden épkéz­láb ember menjen a tábo­rába. Nosza, tüstént felta- risznyázott hát az arasznyi legény, mivel ő is épkézláb embernek tartotta magát, s meg sem állt a király tá­boráig. Ne it mondjam, az őrség elzavarta a kapuból... O azonban nem hagyta magát, s amikor a többiek befelé masíroztak, közéjük csapó­dott, s usgyi meg sem állt a. tábor közepéig. Itt a ka­tonák sátraikba mentek, s csak Pici Palkónak nem volt se helye, se fegyvere, de még egy falat kenyere sem. Egy ideig ott téblábolt a sátrak között, majd, amikor látta, hogy vele a kutya se törődik, szép lassan elan- dalgott a tábor szélén lévő nagy kukoricásba. Szép, aranyló ősz járt már, sár­gállottak a kukoricacsövek. Nem volt ő finnyás, jól­esett a sültkukorica is. Nem is teketóriázott sokáig, le­tört három sárga csövet, s a magarakta tűz parazsá­ban hamarosan meg is sü­tötte. Amikor pedig készen lett a pompás lakomával, s azt be is kebelezte, szokása szerint elnyomta az álom. hedült hát a porhanyós, hűs kukoricaföldre, egy tök­levél enyhet adó hűvösébe.. Nem telt bele öt perc, már­is úgy aludt, mint a bunda Ám amikor leszállt a sö­tét, hűvös őszi éjszaka, ri- adókilrtök ijesztő hangja harsant a tábor felett: Itt vannak a burkusok! A nagy izajra felébredt az arasznyi legény is. Mit is tegyen, hogy is tegyen? Míg töprengett, váratlanul egy tö&be botlott bele... — Megvan, megvan — suttogta, s azon nyomban munkához látott... Bicskájá­val léket vágott a tökön, szapora mozdulatokkal ki­szedte puha, magvas bel­sejét, majd szemet, orrot, szájat fúrt rajta. Ügy járt a keze, mint a motolla, nemcsoda hát, ha egykettő­re készen lett. Feneketlen zsebében még egy vastag gyertyavégre is akadt, amit mindjárt meggyújtott. Kí­sértetiesen világított a tök­lámpa, a koromsötétben leg­inkább halálfejhez hasonlí­tott. Ekkorra már a burku­sok a tábor kapuja előtt harcoltak. Csengtek a kar­dok, csattogtak a pajzsok, repültek a nyilak. Az im­bolygó, tűzpiros, halálfejes valami azonban nagy ria­dalmat keltett a soraikban. Ott lebegett a fqjük felett, majd erre mozdult, arra szaladt, s míg ők a furcsa valamit nézték-lesték, az egyszeri király huszársága alaposan elporolta őket. Mire a hajnal megérke­zett, a burkusoknak híre, hamva sem volt! Öröm szállta meg a győz­teseket, az egyszeri király tüstént parancsot adott a töklámpás előkerítésére... Huszárok, gyalogosok, kutat­ták át az egész tábort, de nyomára sehol sem akad­tak. Végül moizgás támadt a kukoricás felől. Hát uram fia, csak ámultak valaha- nyan! A sárga kukoricaszá­rak közül, kezében egy ha­talmas, összefarigcsált, ösz- szefüstölt tökkel arasznyi legényke lépett ki. — Itt vagyok felség! — kiáltotta a lován ülő ki­rálynak. Az egyszeri király szemét meresztve, ámulva nezett le a földre, mivel ilyen csuda kis embert még soha életé­ben nem látott. — Nem vettek be katoná­nak, nem adtak fegyvert se! — mondta szemrehányóan Pici Palkó. — Pedig a ki­csi is tud harcolni... hét még ha az eszét is hasz­nálja. Azóta is töklámpás gene­rálisnak nevezik Meseor- szágban Pici Palkót. Balogh Bent Tudod-e...? Az üvegipar fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult az izzólámpa felfedezése (1880). Az elektromos áram­nak világításra való felhasz­nálásával ugyanis mind több és több izzóra van szükség. Ezeknek a lámpáknak belse­jéből — hogy az izzószál ne hamvadjon el azonnal — az égés táplálására alkalmas le­vegőt ki kellett szivattyúzni. Ez már sokkal bonyolultabb munkafolyamat volt, mint egy palack készítése. Az iz­zólámpa üvegének különle­gesen tisztának kellett len­nie, hogy jól világítson. Szükséges volt az is, hogy az üveg fala vékony legyen. Ilyen vékony falú, tiszta üvegeket automata gépsoro­kon eleinte nem tudtak ké­szíteni. A szükségletek kielé­gítésére azonban egész üveg­fúvó hadsereget kellett volna munkába állítani. Westlake amerikai feltalá­ló oldotta meg 1917-ben ezt a nehéz kérdést. Ö készített először izzólámpa-búra gyár­tó gépet. E masina korszerű változata egy nap alatt több mint egymillió izzólámpát készít.

Next

/
Thumbnails
Contents