Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
Ta Huu Sz. Lukács Irnra A lurkó Manóiból, a Vzsunka-ne- gyedböí indultam, el én véres Huéba, hói élt egy aprócska öcsém. Aranyos kicsi kópé, libegő tüzecske legény, hogy táncol a táska a hátán s a sapka, a csálé, a fején!... — Hallod-e bácsika — súgja — futár vagyok, úgy nézz, bizony ám! Mang Cá-ban jól megy a dolgom ha keresnél, ott a tanyám. Bs eliramlik szó nélkül az öcskös, de futtában visszakiált: Viszontlátásra, elvtárs! s illan kacarászva tovább. Fut, fut a lurkó — így futnak a felhők, így fut a viz, meg a szél, így fut a perc is, a hónap, az évszak... Nyáron jött róla levél. ...Egy reggel, alig, hogy a nap kelt, útnak eredt a gyerek, cédula volt a zsebében, harci parancs, üzenet. Cikázva a frontvonalak közt meggörbülve szaladt, hol a rizs hányja kalászát s dongnak a vas-darazsak. Előre, ne félj a golyótól! Sürgős! — És szinte repült a fiú. Sorozat., beleroppan az ég is, láng lobban, hegyes és iszonyú. A csálé sapka leperdül, árnyék zuhan el feketén, zizzen a rizs, letörött a kalásza, vércsepp ég a hegyén — Luom, te vagy az? Kicsikém! Ladányi Mihály fordítása Michael Gold: Johannes R. Becher: Boldog tetem Mindennap makacsul föl és le mászik ■ meredek bérházakban egy ősz, kicsi Chaplin, aki •zökve menekül Hitler hamvasztói elől, hogy a „Tökéletes Kefe” ügynökévé legyen nálunk. Most már ő is százszázalékos amerikai, szigorú hűséggel nyakkendőink, hűtőszekrényeink és autóink iránt, a jólmenő, divatos templomok, szépségversenyt nyert papjaink iránt A náci halállista jelöltje most a Chase National Bankban hisz, s oly szolgálatkész, fürge és alázatos, hogy Hitler — ha most feltámadna — menten megbánná, hogy rossz embernek tartotta ezt a bácsit, a „Tökéletes Kefe” ámuldozó szívű ügynökét., s könnyes szemmel küldené hamvasztóba. (Fordította: Antal Gábor) i Holnap Visszapillantva A megtett útra Még látunk romokat, Sírok végtelen sorát — Két világháború Tanúit — Pillantást vetve a múltra, Fölmérjük a mát És latolgatjuk Az új borzalomra Készülő erőket, Meg azokat, amelyek A békét akarják — Az igazit, Egyszer s mindenkorra. Visszatekintve És mérlegelve a jelent, Szemünk A holnapra Nyílik, S meglátjuk A szabad embert, Nemes egyszerűségében, Periis s~énségében Megtestesítve Évszázadok álmát. Boldog Balázs fordítása ül ihL °< Moivfa'wftVii .Hit A Parlament Hubert Montarier rajza Darázs Endre: Hajnal a Duna-parton Egy csillag Int még, a sereghajtó, Biztatón int, hogy mind visszatérnek — Különben már minden kék és arany. Mert nappal ez És felette felhők márványkarzata és azon Óriási, láthatatlan kórusok. Csak egy gally-intés kellene És felzendülne máris az ünnepi zene. Valami mindig közbejön. Most mély bugás. Gabonaszállító hajók vonulnak a Dunán. Csupán Szelíd, kék árnyak, egymás nyomán. Odaát az Országház Széles vállú tömbje. Akár egy szónok a mellvédre, A rakpartra támaszkodik S hallgatása súlyos, Ám máris beszélni kezd, Ha elmegy feje — kupolája — fölül Az a harsogva kerengő kis gép. Valami mindig közbejön. Ülök a parti csendben, De kórusok harsognak bennem És egymást váltják megfontolt beszédek. Arról, Hogy a ml korunk írja le A bejárható mindenség alkotmányának Kezdőszavait... Aratás! Mikor ezt a szót hallom, nekem egy egész esztendő képzik meg, s benne Körözsi Veconka olajosbarna szeme. Pedig annyi földem sem volt, ahová a könnyem lecseppenhetett volna. Egy szántó-vető, aggódó esztendőnek minden reménye és öröme, ahogy a szántó-vetőnek a gabona betakarítása jelentette mindig az év fordulóját. Nekem, mivel csupán egy évben arattam bérletben a magamén, sem azelőtt, sem azóta, bizony emlékezetemben maradt minden napja és hónapja, de különösen az aratásnak minden órája és perce is. Először azért, mert húszéves voltam, s minden szomorú és vidám élményre fogékony, másodszor, mivel más szegény és sóvár emberek előtt jutottam ahhoz az öt hold bérlethez, melyért alku és egyezség szerint két és fél mázsa búzát kellett fizetnem holdanként, éppen úgy, mint az elődömnek, aki Kisasz- szonynapján, tehát szeptember elején hunyt el váratlanul, s még a tarlóhántást sem végezte el, még azt is rám hagyta. Tizenkét és fél mázsa búzát kellett fizetnem a bérletért, két hold őszi mint a többi földmívelő, Botlik bácsi vizsgája Az öregember vigyázva csukta be maga mögött az ajtót. Lekapta fejéről sapkáját, köszönt. Bátortalanul tett meg néhány lépést előre, majd megállapodott. Kezével idétlenül babrált kabátján. Ahogy önkéntelenül először fejére pillantottam az íróasztal mögül, a tenyerét láttam. Nagy, lapáttenyerét, tele fekete ráncokkal. Mondta a nevét, majd így folytatta: — Tanulni szeretnék, igazgató úr. Néztem. Fehér haj, arca redőkben. Helyet kínáltam az asztal másik oldalán. — Szóval tanulni? — Igen, azt akarnék. Kijárni a hetedik, meg a nyolcadik osztályt. Hallgattunk egy ideig. Hirtelenében nem tudtam, mit kezdjek az öreggel. Indult oktatás, persze, hogy indult. Sokan immel-ám- mal jelentkeztek. Akadt olyan is, aki azért, mert felszólították, ha továbbra is munkakörében szeretne dolgozni, akkor tanuljon. No de ilyen korban. — Hány éves Botlik bátyám? — Meghaladtam a hatvannegyediket — Kicsit nehezebben megy már magának a tanulás. "Sok időt is elvesz. — Mégis csak szeretnék. — Szövetkezeti? — Maholnap nyugdíjas leszek. — Haszna meg nemigen lesz belőle. — Nem, az nem — nyugtázta. Megint csak ültünk, s hallgattunk. Különben is nekem oly - mindegy. Egy- gyel több tanuló. De az öregember csak nézett rám, egyre nézett, mintha valami nagy dolgot tudtam Volna csinálni. — Jövő héten kezdődik a tanítás. Egy héten háromszor. Hát jöjjön. Csak akkor jutott eszembe az öregember, amikor beléptem az első órára. Ott ült a padban. Szemüveg volt rajta Kezében ceruzát tartott, a kispadon pedig egy füzetet. No jó — gondoltam — a neheze még ezután következik. Dolgozatot írattam az osztállyal. A táblára felírtam a címet: „Miért akarom elvégezni az általános iskolát?” Gondolkodtak egy ideig, majd hozzákezdtek. Az öreg Botlik a padra könyökölt, tenyerébe temette állát. — Nehezen halad? — léptem mellé. — Nehezen. A betűk, talán két-három mondatnyi, erősen jobbra dőltek. Amikor egy- egy szót leírt, elgyönyörködött benne, vizsgálgatta sokáig. Közben meg-megva- kargatta fejebubját, hátha jobban haladna az írás. De nem ment. Már izzadt, ezüst gyöngyök ültek ki homlokára, mégsem haladt. Csengettek. Vége lett az első órának. És akkor odaültem mellé a kispadba. Vallatóra fogtam. Sorolta élete történetét. A szegénységet, az iskolát. Mert, hogy akkor még vágott az esze. De ő kimaradt. Ügy parancsolta a család, a megélhetés. Aztán csak élt, mint a legtöbben. A napokat, az esztendőket átdolgozta, katonaidejét kiszolgálta, s még egy mesterségre is futotta. A szegényebbek mesterségére, a csizmadiacipész mesterségre. Ennyi volt az egész. —■ Néhány éve találkoztam a régi iskolatársaimmal. Az egyik ügyvéd lett, a másik tanító, a harmadik meg orvos. Közben becsengettek. A terem ismét megtelt. A padok meg-megreccsentek, füzetek lapozgatása hallatszott. Kezdődött a második óra. Az öregbő] azonban áradt tovább a szó. — Igaz, az életet becsülettel megharcoltam, nem estem el a buktatókon, van egy kis házam és feleségem. Ma már nehéz meghatározni, hogy vágytam-e valaha is többre. De mégis. Olyan ez, mint amikor visszalapozunk a könyvben és egyik oldalon szemünkbe tűnik egy lecke, amiből rosszul feleltünk. Egy lehetőség. Es soha többé nem térhetünk vissza ahhoz az egy ponthoz. Az osztályban már csend volt. Óvatosan dolgoztak a ceruzák, tapogatózva haladtak előre. — Ezt írja le, Botlik bátyám — súgtam... Figyeltem az öreget, mire viszi. Mindig az első padban ült, törölgette szemüvegét, ha szólítottam, felelt. Reggelenként elment a szövetkezetbe, ellátta a hízókat, ha az idő odáig haladt, elővette táskáját, s megeszegette az elemózsiáját. Pihent keveset, nyáron a fák alatt, hűvösebb napokon pedig fedett helyre húzódva. Este megkereste az okulárét, a fiókokból kiszedegette a könyveket, tanult. Hetenként háromszor jött iskolába. Mindig pontosan, s mindig az első pádba. Szemébő] nyugalom, elégedettség sugárzott. Talán olykor-olykor irigyeltem is. Aztán a vizsga ideje is elkövetkezett. Botlik bácsi — csakúgy, mint máskor — beült a padba és felelt. Magabiztosan sorolta az évszámokat, ha kellett, elemezte a verseket. Nem jött zavarba még a matematikánál sem, pedig azzal sokat bajlódott. Az ünnepségre nagyon készülődött mindenki. Elnézegettem ezeket a nem fiatal diákjaimat, ahogy hosszú perceken át vitatkoztak, hogyan is jegyen hát a bankett. Csak az öreg mosolygott, valamit forgathatott a fejében. Amikor az évzáróra ösz- szejöttünk, valamennyien sötét ruhában, kicsit eifo- gódtam. Pedig az érzékeny búcsúkat, az elérzékenyülé- seket soha nem szerettem. Vége az iskolának és kész. A diákok elmennek, jönnek a fiatalabbak. Nincs ebben az égvilágon semmi különös. De akkor nem tudtam "ennyire közönyös, hideg maradni. Talán már soha többé nem ülnek majd be az iskolai padokba, a ceruzák, a füzetek, a könyvek elkallódnak az asztalfiában, s meglehet, nem marad más kétévi munkámból, mint az a papírlap, amely arról tanúskodik, hogy ez és ez, eredményesen elvégezte az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát. Beszéltem. Dicsértem az öreg Botlikot. Aztán átadtam a bizonyítványokat. Kezet fogtam mindenkivel. Kezdődhetett a bankett Az öreg ott mutatta be volt osztálytársait. Egy orvos, egy ügyvéd, a harmadik már nem jöhetett eL Ültek kicsit magukba ros- kadva a székeken, kortyolgatták a sört. ■— Emlékszel még a régi iskolára? — kérdezte egyikük. — A számtantól féltem legjobban — felelte a másik. S mondták, mondták, ami csak eszükbe jutott. Az öreg Botlik is vidám volt, arca kitűzésedéit. —■ Tudja, igazgató úr — súgta nekem később —, nyugodt vagyok, ügy érzem, elégtételt szereztem az élet. tői, most már jöhet, ami csak akar... Egész késő éjszakáig maradtunk együtt. A végén danolásztunk. De hajnalban, ahogy hazafelé mentem, ismét eszembe jutott a vizsga és az öreg Botlik. S azóta se tudom elfelejteni. Cseres Tibor: NYÁR VÉQI EMLÉK búzát vetettem hát, a termésből tartalékolnom kellett vetőmagra és táplálásomra és táplálásunkra is. Mert nősülést forgattam a fejemben. Huszadik évemet tapostam, s a házasodás illett is a jó gazdához. S alkalmat adott az ilyenféle gondolatokra Körözsi Veconka is, ősszel, hogy önkéntesen segített a tengericsutka betakarításában. Tavasszal pedig, amikor kijelentette, hogy ő a markot szedi utánam, ha én is úgy akarom. De még ott nem tartottunk! A tarlóhántásra i£át kellett fogadnom. Es még akkor a magágy sehol, mert az elődöm tengerije talpon! Végre november elején nekieshettem lelkesen és soványan, hogy megtisztítsam a kukoricaföldet. Ebben segített Veconka. A vetőszántást és a vetést is hitelben végeztettem el. Jött a tél, és megállított igyekezetemben. De nem torpanhattam meg, nem ülhettem a kemence mellé, választanom kellett: vagy béresnek állok, vagy a malomba munkásnak. Adósságomat készpénzben kellett megfizetnem. Én a malmot választottam. Zsákos lettem: cédulára mértem visz- sza a lisztet az őrletőknek. Heti tizenkét pengőt kaptam, s hogy jól meghúztam a nadrágszíjat, szépen törleszthettem. Hétköznap hát a malom, s vasárnap Veconka. Ez a Veconka tizenhét esztendős volt, a vállamig ért, és mostani értelmemnek úgy tetszik, amint megismerkedtünk, nyomban feleségül akart jönni hozzám. És ezt a szándékát azon nyomban közölte is velem, s rejtélyes módon abban semmi nevetséges és semmi megalázkodó nem volt. Elhitette velem, hogy pírba játszó barna arcára és tömör, formás lábaira múlhatatlanul szükségem lesz felvirágzó gazdaságomban, sőt gazdaságom felvirágoztatásában. S én bele is egyeztem, vagy törődtem valahogy. Nem tiltakoztam, s jól is esett ez a bizonyosság. Veconka hajlamos volt hirtelen kacagásokra, sőt, mindenféle huncutkodásokra is. S amikor a nyarat emlegettük, amikor ő majd az én marokszedőm lesz, és a déli pihenőben együtt hűsölünk majd ■— minden szava megszárnya- sodott. Az én későn vetett búzám még csak zsendüli, amikor már másutt kaszára érett a kalász. Elszegődtem, s Veconka járta ki nekem, hogy amelyik gazdánál az ő apja, meg bátyja arat, ott jusson nekem- is három hold búza. Azaz nekünk, mert Veconka lett persze a marokszedőm. Nem emlékszem én arra, milyen rendet vágtam, s arra sem, mennyi időbe tellett, míg a három holddal végeztem. Egy hétből kitelt azért az ideje. De Veconka mindig a nyomomba járt, arra emlékszem, s az iszonyú fáradtságra, mert
