Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
Szovjet—indiai barátsági gyűlési Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Csütörtökön a Kremlben, Indira Gandhi miniszterelnök látogatásával kapcsolatban szovjet—indiai barátsági gyűlést tartottak. Jelen voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői, közéleti személyiségek, a tudomány és művészet képviselői, munkások. Promiszlov moszkvai polgármester megnyitója után Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke mondott beszédet. — A Szovjetunió és India együttműködése hasznos annak a harcnak szempontjából, amelyet a népek szabadságuk és függetlenségük biztosításáért vívnak. Ugyanakkor ez az együttműködés a föld jelentős részében a béke és a stabilitás fontos tényezője. A szovjet kormányfő ezután kijelentette, hogy az Egyesült Államok vietnami eljárása nemzetközi méretű vandalizmus és barbárság. Emlékeztetett a háborús szakadék szélén egyensúlyozás Dulles-i politikájára és kijelentette, hogy Dulles utódai „átlépték ezt a szakadékot”. így folytatta: az Egyesült Államok legutóbbi vietnami lépései által teremtett új helyzetet figyelembe vesszük a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nyújtott segítség terveiben is. A Varsói Szerződésben részt vevő országok nemrég bukaresti értekezletükön — mint Koszigin megjegyezte — egyöntetűen kijelentették, ha a VDK kormánya kéri, akkor megadják a lehetőséget önkénteseiknek, hogy megfelelő fegyverzettel Vietnamba vonuljanak. Koszigin hangsúlyozta, hogy a szocialista országok Bukarestben elfogadott nyilatkozata az európai béke és biztonság megszilárdításának reális programja. Koszigin befejezésül India és a Szovjetunió együttműködéséről beszélt. Kijelentette, hogy a szovjet kormány kész folytatni a gazdasági és műszaki együttműködést Indiával. A szovjet szakemberek jelenleg 40 indiai ipari létesítmény építésében vesznek részt. Indira Gandhi a szovjet— indiai barátsági nagygyűlésen üdvözölte a szovjet népet az űrkutatásban kivívott ragyogó sikereiért. E sikerek „csupán egyik szimbólumát jelentik az önök óriási fejlődésének" — mondotta. Az indiai miniszterelnök megjegyezte, hogy az SZKP XXIII, kongresszusa nagy érdeklődést keltett Indiában. Indira Gandhi beszédében jelentős helyet szentelt a délkelet-ázsiai helyzetnek, hangsúlyozva, hogy a vietnami háború „nem old meg semmit, csupán megnövelheti a pusztulás térségét és évekre kiélezheti a helyzetet.” A szónok megismételte Delhiből történt elutazása előtt előterjesztett javaslatát a vietnami kérdésnek a genfi egyezmények keretein belül való megoldására. Mi ugyanabban a konstruktív szellemben vetettük fel a Vietnammal foglalkozó értekezlet eszméjét mint amely önöket a taskenti találkozó indítványozására késztette — mondotta Gandhi asszony Alekszej Kosziginhez fordulva. Beszédét így fejezte be. Beszélgetéseink Alekszej Koszi ginnel és munkatársaival őszinték, barátiak és gyümölcsözőek voltak — mondotta Gandhi asszony, majd éltette az lnd'| i—szovjet barátságot. Jelentések a vietnami harcokról Szerdán egy amerikai helikopter a Mekong deltájánál a tengerbe esett. A legénység négy tagját megtalálták, egy eltűnt. Előző nap a szabadságharcosok lelőtték az amerikaiak két helikopterét Saigontól északnyugatra. Az amerikai első gyorshadosztály több zászlóaljat kitevő egységei július 2-a óta. felderítő hadműveletet hajtanak végre két dél-vietnami tartományban, Saigontól körülbelül 350 kilométernyire északkeletre. B—52-es amerikai bombázógépek csütörtökön második napja támadták a felszabadító erők feltételezett csapatösszevonásait Quang Tri tartományban. Nyugati ‘tudósítók értesülései szerint abból a tényből, hogy a szárazföldi harcokban átmenetileg szünet állt be, arra következtetnek, hogy a felszabadító hadsereg nagyobb offenzi- vára készül. A VDK külügyminisztériumának szóvivője csütörtökön nyilatkozatot adott ki, amelyben erélyesen tiltakozik amerikai repülőgépek által idegen hajók ellen végrehajtott provokációk miatt. Szabó László: Orvfámatiás ** és visszavág j~5~l Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A dolog most már nyilvánvaló: hírszerzésre akarják felhasználni. Végiggondolta ismét az egészet; nem volt olyan buta, hogy ne tudott volna arra a következtetésre jutni, miért éppen a flotta érdekli any- nyira a japánokat... Újságolvasó ember lévén, köny- nyen rájött, hiszen az újságok is nap, mint nap megírták már ezekben a hetekben, hogy a , japánok Indokínára kacsintgatnak, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és amerikai érdekekkel találják szemközt magukat... Főleg az amerikaival... A Csendesóceánnak ezt a térségét ugyanis az Egyesült Államok uralta... Ez járt Blake fejében, s közben az is erősen csábította, hogy havonta ezer dollár ütné a markát. A hazafiúi érzések összecsaptak a pénz utáni sóvárgással. Elvégre egyáltalán nem kis pénzről van szó, s esetenként még - két-kétezer dollárt is kaphatna... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon komolyán veszik a dolgot, mert bárhová megy, valaki Luigi Longo a bukaresti tanácskozásról Moszkva (TASZSZ): Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára interjút adott a Pravda olaszországi tudósítójának. A főtitkár a következőket mondotta: „Az olasz közvélemény és munkásmozgalom nagy érdeklődéssel és megelégedéssel fogadta a Varsói Szerződés tagállamainak bukaresti tanácskozásán elfogadott dokumentumokat. Ami a vietnami kérdést illeti, különösen magasra értékelik azt a felhívást, amely a szocialista államokat akcióegy_ ségre szólítja fel a vietnami nép segítése érdekében. Az a komoly veszély, amely • békét fenyegeti, a világ valamennyi erőinek hatéko. nyabb tevékenységét követeli az amerikai agresszió és a bombázások haladéktalan beszüntetése érdekében.” Amint az Olasz Kommunista Párt főtitkára megjegyezte, az európai biztonság kérdésével foglalkozó új javaslatok, amelyeket a bukaresti nyilatkozatban lefektettek, „reálisan ismertetik és általánosítják azokat az álláspontokat és szempontokat, amelyeket a szovjet kormány és a többi szocialista ország az utóbbi időben felvetett. Ez a tény — folytatta Luigi Longo — tekintet nélkül Kína álláspontjára, igazolja a szocialista országok egységének és együttműködésének realitását és hatékonyságát, kihangsúlyozza a Varsói Szerződés tagállamai által egyénileg és kollektive vállalt kötelezettségek komolyságát és széles skáláját. Bármely európai ország biztonsága és haladása — hangsúlyozta a főtitkár — nem az európai katonai csoportosulások révén biztosíthatók, hanem olyan hatékony kollektív biztonsági rendszerrel, amely kontinensünk valamennyi államának egyenlőségén és kölcsönös tiszteletén alapul. E cél érdekében a Varsói Szerződés országainak képviselői kijelentették, hogy kéfzek megszüntetni a jelen. leg létező katonai szövetségeket. Ez, valamint a Varsói Szerződés , tagállamainak konkrét javaslatai az idegen területeken lévő katonai támaszpontok megszüntetésére, Európa atomfegyvermentes övezetté való nyilvánítására, az NSZK atomfegyverhez való jutásának megakadályozására, a jelenlegi európai határok elismerésére — hatalmas nemzetközi j jelentőséggel bírnak. * Kocsa Popovics Jugoszlávia új köztársasági alelnöke Belgrád, (MTI) : A jugoszláv parlament Kocsa Popovicsot parlamenti képviselőt választotta az ország új köztársasági alel- nökévé, A szövetségi nemzetgyűlés öt tanácsának együttes ülésén először Alek_ szandar Rankovics volt köz- társasági alelnök lemondását vitatták meg. Rankovicsot — mint ismeretes — a JKSZ Központi Bizottságának 4. plenáris ülésén, július elején erélyes bírálatban része, sítették, mert eltűrte az állambiztonsági szolgálat munkájában mutatkozó eltorzulásokat. A szövetségi nemzetgyűlés a plénumhoz hasonlóan megállapította, hogy Alekszandar Rankovicsot mindezért politikai felelősség terheli, és ezért elfogadta lemondását. A szövetségi nemzetgyűlés ezt követően a jugoszláv alkotmány előírásával és a szövetségi nemzetgyűlés munkarendjével összhangban, megválasztotta az új köztársasági alelnököt. mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ekkor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. Tehát a japánok és a németek itt is összejátszanak. Blake kétségtelenül nehéz helyzetbe került. Egy amatőrnek és civilnek olyasmibe keveredni, amire a hivatásosak is évekig készülnek,, tanulnak, nem volt túlságosan ajánlatos dolog még itt az Egyesült Államokban sem. Ugyanis a világháború kitörésekor szigorú törvényt hoztak a hazaárulás és a kémkedés megtorlására. Azt persze Biake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagéban vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kémelhárításban, a kulisszák mögött. Az FBJ és az OKI, vagyis a szövetségi elhárító és a tengerészeti hírszerző és elhárító hivatal között... Mint látni fogjuk, részben egy fatális véletlen, részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredője annak, hogy bár az amerikai elhárító szervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Har- bour-i támadásra, az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az amerikai hadvezetőséget... Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ÓNI- val, mégpedig úgy, hogy a japánok erről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt könnyű dolog. Követői rendkívül ki- tartóaknak bizonyultak; semmiképpen nem tudta őket lerázni, legalábbis úgy, ahogy azt amatőrképzelete tanácsolta. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfedezte, hogy egy diktafont rejtettek el lakása nappali szobájának karosszékében. El nem tudta képzelni, vajon a japánok, hogy jutottak be hoz* zá... A telefon tehát nem jöhetett számításba, s ez méginkább rádöbbentette arra, hogy mennyire behálózták, s mennyire figyelik. Végképp eltökélte: megkeresi a tengerészti elhárító szerveket. Kísérletezett azzal is, hogy bement egy átjáró(Kémek harca) házba, s az utca túloldalán próbált kijutni. Am japán követője — aki éppen Blaket figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment... Beugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísérőjét. Eközben érte Kono újabb telefonhívása... — Találkoznunk kell... — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, az utcasarkon, kocsival várom... Biake elment a találkozóra... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiiba utazik, kétezerötszáz dollárt kap és minden kiadását fedezik. De, hogy Biake lássa, ők nem garasoskodnak, további ötezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az információkat, amelyeket Camp- belltől megszerez... Az egykori izomember állta az alkut, s mindent megígért a japánnak. Most már azonban elkerülhetetlennek látszott, hogy sürgősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyomában nem is egy, hanem két kísérőjével, amikor egy jó ötlete támadt. Bement az egyik moziba. A japánok megtorpantak az ajtóban, nyilván azon törték a fejüket: érdemes-e utána menni... Eközben Biake átvágott az előcsarnokon, s amikor látta, hogy követői nem mentek utána, gyorsan megkereste az igazgatót, akinek röviden előadta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. — De uram, ön viccel!? — kérdezte csodálkozva az igazgató, s Biake mintha azt olvasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: mentőkocsival is be lehet-e szállítani egy ilyen őrültet, vagy kényszerzubbony is kell hozzá? De Blakenak nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, aki végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott és komótosan kinyitotta az eeyik oldalajtót, amelyen kiengedte a robotemberek egykori királyát. Biake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lábai bírták. (Folytatjuk) Tadeusz Kostecki: udUÁi látta titka (Bűnügyi regény) 79. Amikor a három kis csillaggal ékeskedő üveg feneke megcsillant, meggyő- ződéssel kijelentette: — Tudod, valóságos hajlamot fedeztem fel magamban a sötét rejtelmekben való kutatásra. Csodálatos kikapcsolódás. Nincs igazam? — Persze — Kostrzewa szeme a pohárban lévő ital aranyosan csillogó felületén tévelygett — a nyomozómunka valamiféle szanatóriumnak tűnik azoknak, akiknek az idegei nincsenek teljesen rendben. L. — Most minden világos. Lám innen van a rádium. A „fritzek” végigrabolták az egész világot, s elvittek mindent ami a kezük ügyébe került. Ha tudná, doktor micsoda képtelen dolgokat lehetett néha vásárolni tőlük. És csupán néhány garasért. — De ne feledje, hogy Broniarek seftelt velük, nem pedig Rudzinski. Zaczek hirtelen támadt Fordította: Szilágyi Szabolcs nyugtalansággal megdörzsölte az állát. — A kutyafáját! Valóban... De mit számit az? Az egyik megvette, a másik ellopta. Tízegynéhány ezres pedig nem aprópénz. Na és ekkor működésbe léptek a tőrök. Talán nem képzelhető el. — Lehetséges. A fene tudja. Erre a témára számos variációt lehetne komponálni, és mindegyik éppolyan közel lenne az igazsághoz, mint amilyen távol van. Bár csak alaposan ki tudnánk kutatni ennek a Broniareknek a megszállás alatt viselt dolgait. Ha találnánk valami közvetlen kapcsolatot közte és Rudzinski között — Megvan! — Micsoda? Az egyik haverom a föld alatti felderítőszolgálatnál dolgozott. Remek fickó, ök szemmel tartották az efféle ügyeskedőket. Ezen az estén meglátogatta Kosioreket. — Tudod ez olyan ügy... — Vele óvatosan kellett bánni, mint a hfmes tojással. A fiú nehéz perceket élt át, közvetlenül a háború után is megmaradt benne egy bizonyos pszichikai félelem minden olyan témával szemben, amelyeknek köze volt a megszállás időszakához. Igaz, hogy a kellemetlenségek már elég rég elmúltak, mégis nehéz megállapítani, mi van vele. Még képes főbe lőni magát. — Nincs semmi köze a politikához — magyarázta gyorsan. Közönséges gyilkosság. — Elmesélvén, nem takarékoskodott az élénk színekkel. Egy alkalommal kis híján engem is elföldeltek. És ha nincs rajiam az a vastag sapka, most egy kihűlt holttest lenne előtted. Különösképpen nem volt makacs. Késő éjszakáig beszélgettek, Illetlenséggel határos korai órákban rohamozta meg Kostrzewa lakásának ajtaját. — Minden rendben — jelentette diadalittasan. — Rudy, Solecki és az a Broniarek, mind egy és ugyanazon rosszhírű cég. Üzleteltek a fritzekkel, mint annak a rendje. Elvállaltak mindent, ami csak jött: francia borszállítmányokat, gettóból származó ócskaságokat, sőt orvosságot is, amelyeket az ördög tudjuk, hol zsákmányoltak. Gyógyszereket — ismételte nyomatékosan — épp erről van szó. Miért ne lehetett volna rádium is? Az egyik föld alatti okmány, valamit említ is erről a témáról. — A rádiumról ? — Na, hát nem áll olyan jól azért a dolog —- mondott ellent kissé mérgesen. — Mindent egyszerre akar megtudni, doktor, sőt talán pecsétes írást kér róla? írtak erről az üzletről. Mind- hármójukat kipellengérezték. Persze, név szerint. Feljegyeztem magamnak pontosan, melyik újságban van ez, talán megleljük az egyik archívumban. Egyébként nagy vonalakban tudom miről is van szó: hogy ez gyalázat, hogy ez méltatlan a lengyel névhez és így tovább ugyanezzel a hangvétellel. Elég élesen támadták, mert úgy lászik már túlságosan nagy lábon éltek. És utána? Elsimult, mint a víz a vadliba mögött, de ök tovább folytatták ügyködésüket. — Golik is részt vett ebben az üzletben? — Róla valahogy nem hallott ez a cimborám. Ez persze semmit sem bizo- hyít. Ott náluk egy egész sereg kisstílű szélhámos is megfordult. Tehát lehet... — Lehet — ismételte Kostrzewa. — Épp erről van szó. Golik és a rádium is elképzelhető. — Tehát Broniarek a kezünkben van. — Hogy érted ezt? Azért, mert üzletelt a fritzekkel, közösen Rudzinskival és Rolskival? Tengerparti táj hajnali ködben. Nos persze, akár így van, akár amúgy, működésbe hozzuk a gépezetet. Diszkrét megfigyelést végeztek Bronairek körül. Múltjának kutatása nem tartozott a különösen köny- nyű dolog közé. Nem volt semmiféle anyag, amelyből ki lehetett volna hámozni a teljes valóságot. A különféle részletek pedig er» előre nem hoztak különösebb szenzációt. Golik továbbra is elérhetetlen volt. A körözés országszerte eredménytelen maradt. Kostrzewa meglátogatta Rudzinska asszonyt. — Járt már önöknél valami Broniarek nevű ember? — Nem. — Soha? — Legalábbis az esküvő napja óta. — És azelőtt? — Azt nem tudom. — Nem ismeri őt? Ismét nemet mondott. — De talán halottá ezt a nevet? A férjének régi ismerőse. — Persze, a férjem említette őt valamikor. — Gyakran ? — Nem. Egyszer esetleg kétszer. (Folytatjuk)
