Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-14 / 165. szám
Szabó László Péter János Moszkvába érkezett Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, a szovjet kormány vendégeként, kölcsönös megállapodás alapján, szerdán hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott A seremetyevói repülőtéren Péter János fogadására megjelent A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter. B. V. Petrovszkij professzor, szovjet egészségvédelmi miniszter, Sz. K. Romanov- szkij, a külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke, L. F. Iljicsov külügyminiszter-helyettes, Sz. PÁRIZS Párizsban hivatalosan, közölték, hogy De Gaulle eredetileg július huszonegyhuszonkettőre tervezett bonni látogatása mindössze egy napig tart. A francia köztársasági elnök a jövő csütörtökön reggel utazik a nyugatnémet fővárosba. LUSAKA Kenneth Kau Da, Zambia elnöke kedden kijelentette, hogy országa kiválik a brit nemzetközösségből, ha az angol kormány lehetővé tszi a lan Smith-féle rhodesiai rendszer hatalmon maradását NEW YORK Az Egyesült Államok vandenbergi légitámaszpontjáról kedden Atlas-Agena rakétakombináció segítségével kém-műholdat lőttek fel. CHICAGO Chicago városában 41 négert tartóztatott le a rendőrség, amikor a fullasztó hőségben kinyitották a hatóságok által lezárt utcai vízvezetéket. Több személyt kórházban kezelnek az ösz- szecsapások során keletkezett sérülésekkel. A tüntetők felgyújtottak egy rendőrautót. ATHÉN Az Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) küldöttsége Sztefanopulosz miniszterelnöknél erélyesen tiltakozott a július 10-i békés paraszttüntetés elleni erőszakos fellépés miatt. A küldöttség felszólította a miniszterelnököt, büntessék meg a szaloniki vérontás bűnöseit; követelte, hogy a kormány haladéktalanul mondjon le és írjanak ki új választásokat az országban. T. Asztavin, F. F. Molocs- kov, L. M, Zamjatyin és J. N. Zemszkov, a szovjet külügyminisztérium osztály- vezetői és D. P. Gorjunov, a TASZSZ vezérigazgatója. A repülőtéri fogadtatásnál megjelentek Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete és a moszkvai magyar nagykövetség munkatársai. Péter János külügyminiszter a repülőtéren a szovjet és magyar sajtó képviselőinek rövid nyilatkozatot adott. Ebben köszönetét mondott a szovjet kormánynak a meghívásért és kifejezte azt a meggyőződését, hogy látogatása hozzájárul „a pártjaink, népeink, kormányaink közötti őszinte barátság elmélyüléséhez.” A magyar külügyminiszter Moszkvában tárgyalásokat folytat Gromiko szovjet külügyminiszterrel, ismerkedik a szovjet főváros nevezetességeivel. Moszkván kívül ellátogat két szövetségi köztársaság, Észtországba és Belorussziába. A szerda esti Izvesztyija vezető helyen közli Péter János fényképét és ismerteti életrajzát. ff imSíi*» Gandhi Koszi&riimél Moszkva, (TASZSZ): Szerdán a Kremlben folytatott beszélgetés során Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök és Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, és a két ország közötti jószomszédi viszony további erősítését és elmélyítését. Indira Gandhi szerdán délelőtt látogatást tett a Lenin-mauzoleumban és koszorút helyezett el. A koszorú szalagján ez a felirat olvasható: „örök emlékül Leninnek, India nagy barátjának — India miniszter- elnökétől.” Folytatódnak a tetTorbonbázásek Vietnam ellen Hanoi—Saigon, (MTI): Az amerikai repülőgépek ismét bombázták a Hanoi és az ország legnagyobb kikötővárosa, Haiphong között félúton fekvő Hai Duong-i fontos vasúti hidat. Az ország légiterébe behatoló amerikai gépek ezenkívül más közlekedési csomópontokat is támadtak a VDK déli részében. Az AFP az Üj-Kína hírügynökségre hivatkozva jelenti, hogy most nyilvánosságra hozott adatok szerint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harcosai július 9-én megsemmisítettek harminc M— 41-es típusú páncélost és M—113 típusú kétéltű járművet. Lelőttek ezenkívül egy F—105-ös típusú sugár- hajtású vadászgépet és egy helikoptert, továbbá harc- képtelenné tettek sok ame- rigai katonát. Nguyen Cao Ky tábornok, dél-vietnami miniszterelnök szerdán reggel ismertette kormányának nagy hírveréssel beharangozott újabb átszervezését. A soron következő kormányalakítás azonban nem hozott semmilyen lényeges változást a katonák kezében lévő kulcsfontosságú tárcák tekintetében, csupán — mint megfigyelők rámutatnak — azt a célt szolgálta, hogy polgári személyek kinevezésével megnyugtassák a katonai uralmat nyűgnek érző lakosságot. Dean Rusk amerikai külügyminiszter kedd esti sajtóértekezletén ismertette a SEATO miniszteri tanácsának és az anzus miniszteri tanácsának ülésszakát, továbbá a japán, tajvani és dél-koreai vezetőkkel folytatott tanácskozásainak eredményét. Husk igen tartózkodóan ecsetelte a vietnami háború kilátásait. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett Johson elnök oma- hai beszédére, amely azt a megállapítást tartalmazta, hogy „senki sem mondhatja meg előre, milyen sok erőfeszítésre és áldozatra lesz még szükség ebben a háborúban”. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem szándékszik megváltoztatni vietnami politikáját. Orviántaiolás és visszavágás a Végül megérkeztek a bútorkereskedéshez. Kono már ott állt az ajtóban. Hirtelen körülnézett, majd egyetlen lendülettel beült a kocsiba. A Ford ismét elindult. Mind a két japán hallgatott. Körülbelül egy fél óra hosszat kocsikáztak, majd egy mellékutcában megálltak, s ekkor Konq megszólalt: — Előttünk áll az a máT sik kocsi. Jöjjön, abba kell átszállnunk. ‘ Amikor átszálltak, a volánnál ülő japán bemutatkozott. — Yamamoto — mondta. A kocsi elindult. Megint csak csend ült hármójuk közé, mintha valameny- nyien a gondolataikba mé- , lyedtek volna. Blake nem merte megtörni a csendet. Blake félni kezdett. Csak amikor kiértek a hollywoodi dombok közé, akkor szólalt meg a gépkocsit vezető japán: — Engem érdekelnek az ön tervei, hogy vissza akar kerülni a flottához... — De én csak vicceltem — próbálta Blake elvágni a további ajánlatok lehetőséget... — Ne komolytalankodjék... Mondjon el mindent Jimmie Campbellről. Mindent amit tud — mondta jelentőségteljesen Yamamoto. — Tulajdonképpen kicsoda ön, s hogy képzeli, hogy én a flotta egy hivatásos tisztjéről felvilágosításokat adjak? Az ilyesmit a törvény bünteti... — Ugyan már, ne legyen nevetséges... Hallgassa csak... Valami kattant, s Blake a következő pillanatban felismerte a saját hangját. Szó szerint az a beszélgetés hangzott el, amelyet Konó- val korábban folytatott, s amely elsősorban arra irányult, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból, s megÁrví* a mongol fővárosban Ulánbátor, (TASZSZ): Kétnapos esőzés után a Tola folyó és mellékfolyói kiléptek medrükből. éz árvíz Ulánbátorban a régi lakónegyedek egy részét elöntötte, néhány hidat elsodort, a városi közlekdésben fennakadások történtek, néhány ipari üzemben megszűnt a munka. Kormány- bizottságot hoztak létre az árvíz elleni harcra. A bizottság elnökévé Sz. Luv- szant, a minisztertanács első elnökhelyettesét nevezték ki. Jelentős erőket mozgósítottak, köztük katonai alakulatokat. A Szovjetunióból soron kívül érkeznek Ulánbátorba helikopterek, amelyek a mentési munkálatokat végzik. tudja a zömök kis japántól, tulajdonképpen mik a tervei és céljai. De eközben a magnetofon néhány olyan mondatot is felvett Blake szájából, ami illetékesek kezében kissé kellemetlen szinbe hozhatta volna az amerikait. Blake úgy tett, mintha figyelmesen hallgatná a magnetofont. Ám eközben azon törte a fejét, vajon mit feleljen most? Mondja meg, hogy az egész Campbell- históriát ő találta ki? Hogy ilyen nevű ismerőse nincs is? Hogy vannak barátai a flottánál, de nem a Penn- sylvánián? Hogy azért tudott a Pennsylvania havaii tartózkodásáról beszélni, mert volt flottatár- sai meséltek neki: kikötés közben Honoluluban látták a zászlós hajót? Ha mindezt elárulja, akkor végképp nem tudja leleplezni Konót és társát, aki minden jel szerint főnök lehetett, vagyis magasabb rangú. Márpedig most már egyre világosabb — hiszen zsarolni akarják —, hogy kémkedéá áll a háttérben. Hátha még azt is tudja, hogy a japán hírszerző szolgálat tisztjei százszámra költöztek át egy-két évvel előbb az Egyesült Államok területére, ahol különböző, jelképes üzleti vállakózásba kezdtek, vagy éppenséggel egyszerű „halászként” tengették az életüket a tengerparton, s azóta egyre- másra keresik a kapcsolatokat a flottához... Különösen a csendes-óceáni part- részeken... Blake tulajdonképpen azért érezte magát kutyaszorítóban, mert sejtette, mibe keveredett. Ez eset(Kémek harca) ben viszont az egészet már előzőleg meg kellett volna beszélnie az O. N. I.-val, a flotta hírszerző és elhárító szolgálatával. Mégis úgy döntött, hogy tovább folytatja a játékot... — Hát rendben... — sóhajtott egy nagyot. — És mit kapok ezért? Nem szeretem a bizonytalant... Tudni akarok előre mindent... És azt is, hogy nekem mit kell tennem... — mondta kissé akadozva, nehézkesen, s közben kinézett az autó ablakán. Odakint zöldelltek a fák, a korai nyár pompás zöldbe borította a hollywoodi dombokat. — Hogy mit kell tennie, azt mi majd pontosam megmondjuk... — felelte Yamamoto. — Havi ezer dollár, és minden akció után kétezer... Rendben? — Rendben van — egyezett bele Blake. Ekkor szólalt meg hosszú idő után először Kono, Cheplin volt komornyikja. — Hajlandó lenne Honoluluba utazni? — Ha jól megfizetik!? — Az anyagi részét már mondtam, a végrehajtás Mr. Kono dolga. Az ön feladata az lesz, hogy Honoluluba utazzék és beszélje rá Campbellt, adjon bizonyos információkat... — Mik lennének ezek? — Indulás előtt, időben meg fogja tudni. Akkor hát megegyeztünk?,... Igaz?... A kocsi visszahajtott a városba, s amikor Blake kiszállt és elbúcsúzott Ko- nótól, a volt komornyik barátságosan megveregette a vállát: — Rövidesen értesitlek, Al... — tegezte le váratlanul Blaket. (Folytatjuk) Fischer INDK-heli külügyminiszter- helyettes sajtóértekezlete Berlin, (MTI): ,jAz európai népek úgy segíthetik elő a legeredményesebben a német nemzeti kérdés megoldását, ha nem kapcsolják oda magukat a kalandvágyó nyugatnémet imperializmushoz, az NDK-val pedig rendelik kapcsolataikat” — hangsúlyozta a keleti-tengeri hét alkalmából Rostockban szerdán tartott nemzetközi sajtóértekezleten Oskar Fischer, az NDK külügyminiszter-helyettese. A Varsói Szerződés államai közös bukaresti nyilatkozatukban rendre utasították a bonni militariz- must, ugyanakkor megerősítették az NDK határainak sérthetetlenségét — mutatott rá a miniszterhelyettes. A Varsói Szerződés államai hangsúlyozták, milyen fontossága van mindkét állam létezése és egyenjogúsága elismerésének. Bonn agresszív politikája világosan megmutatkozik az amerikaiak vietnami agressziójának egyértelmű támogatásában — hangoztatta Fischer külügyminiszterhelyettes és szembeállította az NDK kormányának magatartását: az NDK államfője és kormányfője aláírta Bukarestben a Varsói Szerződés államainak vietnami nyilatkozatát. (Bűnügyi regény) Fordítottal Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 78. — Jelentés — nézegette elgondolkodva a mennyezeten kavargó füstöt — hm... ez teljesen adminisztrativ munka. Egyszerűen összegeztem a tényeket. — De a tények alapján levont következtetései... — Azok automatikusan következtek egymásból. Egyenleg. Végső soron nem állítom, hogy nincs alapunk Golik letartóztatására. Ellenkezőleg. Sőt, szerintem, bőségesen elegendő alapunk van rá. A rádium azonban... Golik és a rádium? Ezt valahogy nem tudom elképzelni. — Gondolja, hogy Golik csak eszköz valakinek a kezében. — Talán. Vagy ki tudja? Azt mondja, ezredes polgártárs az ügy befejeződött. Látszólag valóban így van... De mit tegyek, ha engem ez nem győz meg? Továbbra is úgy érzem, mintha ködben bolyonga- nék... XLIX. Este Weglinski telefonált. — Az ügy el van intézve. Egy óra múlva ott leszek, készítsd a virágcsokrot. Eltelt két óra is, mire Weglinski az ajtóban állt. — Aranytálcán hozom neked a te Rusteckidet. Ö, de hol van a diadalkapu? — A szívemben. Felsóhajtott. — A detektív szive komor és titokzatos. Vajon virágzanak abban rózsák is? Ügy fogadsz, mintha semmit sem. jelentenék számodra. Én meg kis híján életemet adom a barátság szolgálatában. — Kitört a vulkán, amikor elkezdted vizsgálgatni? — Milyennek képzelsz te engem? — leült a fotel karfájára, de egy pillanattal később kényelmesebb helyet talált magának az íróasztal sarkán. — Olyan ügyesen manipuláltam, hogy nem is sejthette, honnan fúj a szél. A félreértés csak akkor derült ki, amikor megakadályoztam a további vedelés- ben. Na, de miért? Eleinte okoskodni próbált. Elképzelheted: a kibernetika két ágának és még az elektronika egyikének is tudósa ő, és csak így egyszerűen ... Azután zokogni kezdett, mint egy ártatlan csecsemő, rá az én külföldi mellényemre; később áthajolt a karomon. Na és végül kis híján ... izé, — undorodva elhúzta a száját. — Nem szeretem az ilyen ember társaságát. Kostrzewa kinézett az ablakon. Ideje rátérni a lényegre. Egyedül voltak, tehát kész akár a végtelenségig beszélni minden felesleges dologról. Ö már csak ilyen volt. — Ezt mind szépen ecsetelted. S az eredmény? Tréfás mérgelődéssel felsóhajtott. — Ha csak egyszer engednél rendesen szóhoz jutni! No, de legyen úgy, ahogy te akarod: tehát, röviden szólva, egyáltalán nem ő volt. — Hogy értsem? — Ez az eredmény. Már a harmadik pohár után alapos önkritikát gyakorolt a baráti összeköttetések kihasználását illetően. Az ötlet azonban másé volt. Bro- niareké. — Kié? — úgy tűnt, hogy ez a láncolat a végtelenbe nyúlik. — Broniarek is tudós ember a maga nemében. — A maga nemében? A társadalmi előrejutás tudósa? — Éppen ellenkezőleg: a társadalmi degradáció tudósa. Nem volt könnyű zöldágra vergődni vele. Ö pedig az okoskodás tudományának a professzora! — Lennél olyan szíves, és megadnád értékes információdat, egy kissé közérthetőbb formában? — Gondoltam, hogy a nyomozás egyetemes titkai mesterének elegendő, ha az ujjam hegyét mutatom... De, kérem tisztelettel. Ahogy az ügyfél parancsolja. íme tehát: a háború előtt egy doktorátus, egynéhány dolgozat és minden esélye megvolt az egyetemi katedrára jutáshoz. A megszállás idején azonban beleköpött a kaybidba és röpült. Most legfeljebb egy-két alkalmi előadása van. A professzori tóga végleg elúszott a ködös távolba. — Politika? — Akkoriban minden politika volt. Broniareknek a mindenáron való pénzcsi- nálás jelentette a politikát. Üzletelés a németekkel, valami nem túl illdomos ügylet a gettóval; az ilyesmire visszaemlékeznek az emberek. Kostrzewa hallgatott egy pillanatig. Ez egyre érdekesebbnek látszott. — Gyakran tart előadásokat? — vetette fel újra. — Nem igen. — És mit csinál azonkívül? A fotocelláival bíbelődik. Elvesztette a türelmét. — Vagyis? — Hát javítások, beszerelések és ehhez hasonló dolgok. Nem a legrosszabbul megy neki. Ilyen készülékekből fene sokat importálunk, de olyan embereket lámpással kell keresni, akik értenek is hozzá. Talán azt tervezi, hogy egy magánműhelyt nyit. Meglepődtél? — Ebben van valami lényeges. — Egy kicsit több lelkesedéssel, tisztelt dokikám — csapott erősen a térdére. — Ez nem műtőasztal, és nem olyan pácienssel van dolgod, akinek a sebészkéssel utat nyithatsz az elődei felé... Diadalív a szívedben, virágok a gondolataidban, és az elragadtatásodnak sokkal konkrétabb jelei, hol maradtak? — Ha nem tudnám, hogy ittál... — Talán azt mondtam, hogy annyit ittam, mint azon az őszi szombat estén ? Rustecki társaságában ez egyáltalán nem jöhet számításba. — Akkor csak egy pohárka konyakot... — Csak egyről ne beszélj nekem. A magányosság olyan szörnyű szomorú dolog, különösen, ha lelketlen poharakról van szó. Persze azoknak is megvan a maguk kis lei- kecskéjük... Ki tudja... (Folytatjuk)
