Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

Kladt — Kondratyev t Tiltakozó oagygyfiiés Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) — Az amerikai imperi­alistáknak ez az újabb ar­cátlan és szégyenletes vál­lalkozása mélységes felhá­borodást váltott ki szerte a világon, nemcsak a szoci­alista országokban, hanem számos kapitalista ország­ban is. — A magyar nép is mély­ségesen felháborodott a jen­ki imperialisták szégyentel­jes viselkedése miatt, s most is, mint eddig, kife­jezte a vietnami nép iránti szolidaritását. A magyar párt és kormány, a magyar nép, csakúgy, mint a múlt­ban, ezúttal is mellettünk áll. Ezért ebből az alka­lomból is ismételten kifeje­zem mélységes hálánkat az értékes támogatásért, együtt­érzésért. A vietnami nép a szo­cialista országok, az egész haladó emberi­ség támogatásával foly­tatja harcát az ameri­kai agresszorok ellen a végső győzelemig, füg­getlenségének, egységé­nek kivívásáig, békéjé­nek megteremtéséig, — mondotta Hoang-Luong a demonstráció részvevőinek hosszan tartó ünneplése közben. Beckl Sándor, a szak- szervezetek Országos Taná­csának titkára hárommillió szervezett dolgozó nevében emlékeztetett arra, hogy ebben a hónapban lesz a vietnami kérdés békés ren­dezésére lehetőséget adó genfi egyezmények aláírásá­nak 12. évfordulója. Az amerikai imperialisták azon­ban semmibe vették a genfi megállapodásokat, s a viet­nami kérdés békés rende­zése helyett annak ellen­kezőjére törekedtek. Az újabb terrorbombázások is ezt bizonyítják és ismét az egész világ előtt lelep­lezték az USA kormánykö­reinek igazi szándékait. — A Pentagon urai — folytatta a felszólaló — a terrorbombázások kiterjesz­tésétől a hős vietnami nép elszántságának, harcának megtörését várják. Rosszul számítanak azonban, mert ojiyan nép ellen folytatnak gyilkos háborút, amely évek óta minden áldo­zatot meghoz hazája szabadságáért, felemel­kedéséért, s amelyet nem lehet megtörni. t Nagygyűlésünkről testvéri szolidaritásunkról biztosít­juk a hős vietnami népet. Hárommillió szervezett dol­gozó nevében követeljük: El a kezekkel Vietnamtól! — fejezte be felszólalását a nagygyűlés részvevőinek zú­gó helyeslésétől kísérve Beckl Sándor. A SZOT titkárának be­széde után Szabó János, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára szólalt fel. Utalt arra, hogy a Viet­namban járt ifjúsági kül­döttség látogatása is hozzá­járult a harcoló vietnami fiatalok és a magyar ifjú­ság testvéri barátságának elmélyítéséhez. — Most, az újabb meg­próbáltatás óráiban erről a helyről biztosít­juk vietnami barátain­kat, elvtársainkat, hogy a magyar fiatalok erő­jükhöz mérten tovább­ra is megadnak min­den segítséget nehéz harcukhoz. Az elnöklő Erdei Ferenc zárszavában hangsúlyozta. hogy a nagygyűlésen el­hangzott állásfoglalások, — amelyekhez a Hazafias Népfrontmozgalomba tö­mörült milliók is csatlakoz­nak — egész népünk egy­értelmű, félreérthetetlen megnyilatkozásai. Az agresz- szor eltökélt terveivel szem­ben nő az ellenerő és a vé­ge csak egy lehet, a táma­dó csúfos bukása. Biztosít­juk a hős vietnami nép/;, hogy a magyar pép mellet­te áll, szolidáris vele és ve­lük együtt bízunk igazságos harcuk győzelmében. A forró hangulatú tilta­kozó nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. MOSZKVA Negyvenöt évvel ezelőtt alakult meg a Kinai Kom­munista Párt. Ebből az alkalomból az SZKP Köz­ponti Bizottsága üdvözle­tét küldte a Kinai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának. A Pravda pénteki szá­mában megjelent üdvözlet méltatja a Kínai Kommu­nista Párt harcát az ország nemzeti függetlenségéért, majd a szocializmus építé­séért, hangsúlyozza, hogy ez a harc mindig támoga­tásra talált az SZKP és az egész szovjet nép részéről. PÁRIZS A Francia Kommunista Párt nemrégen kezdemé­nyezte, hogy a baloldali, demokratikus erők közös programot dolgozzanak ki. A KP Központi Bizottsága most határozatot fogadott el, hogy küldjék el min­den baloldali pártnak az igazi demokráciáért indí­tott harc programját, amit a Központi Bizottság leg­utóbbi plénumán vitattak meg és fogadtak el. KAIRO Az A1 Ahram közlése szerint Antoine Gizenga volt kongói miniszterelnök Kairóban folytatja tárgya­lásait több, száműzetésben élő kongói politikussal, egy kongói felszabadítási front létrehozására A front cél­ja — mint Gizenga kije­lentette — „Kongó kiszaba­dítása a neokolonializmus szorításából. PÁRIZS A NATO katonai gépeze­te — írja az AP — pénte­ken 14 ország fegyveres erőire csökkent, mivel csü­törtökön éjfélkor életbe lé­pett Párizsnak az a dönté­se, hogy kivonja fegyveres erőit a l.íATO integrált pa­rancsnokságai alól. Ugyan­akkor egyes francia egysé­gek továbbra is meghatáro­zott feladatokat vállalnak — a NATO katonai szerve­zete által meghatározott ter­vek szerint — háború ese­tén. BUENOS AIRES Csütörtökön Ongania tá­bornok államcsínnyel hata­lomra jutott katonai kormá­nya számos letartóztatást foganatosított. Őrizetbe vet­ték Ricardo Illa-t, a volt elnök testvérét, akinek;há­zában a hatalmától meg­fosztott államfő jelenleg is tartózkodik. Letartóztatták Buenos Aires polgármeste­rét, valamint fiát, továbbá 14 kommunistát. A rend­őrség lezárta a kommunista párthelyiségeket. PEKING A djakartai kínai nagy- követség június 27-én az indonéz kormányhoz inté­zett jegyzékében erélyesen tiltakozott amiatt, hogy folytatódik, sőt fokozódik az Indonéziában élő kí­naiak üldözése. A legújabb incidensek Észak-Szumát- rán, Atjeh térségében tör­téntek. A kínai jegyzék követe­li, hogy az indonéz kor­mány haladéktalanul tegyen intézkedéseket, vessen vé­get a kínaiak üldözésének. KINSHASA Kinshasában (a korábbi Léopoldville-ben) csütörtö­kön tömegfelvonulással és katonai díszszemlével ünne­pelték Kongó függetlenné nyilvánításának hatodik év­fordulóját. A díszszemlét megelőző ünnepségen Mo­butu elnök Leopárd-rendet, egy újonnan alapított kon­gói kitüntetést tűzött Nye- rere tanzániai és Kaunda zambiai elnökök mellére, akik a függetlenségi ünnep­ségekre érkeztek Kongó fő­városába. .. Tadeusz Kosteeki: Utíé'é'ű' (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 69. Beindított motor halk ber­regése hallatszott. Majd a kerekek surranása a nedves aszfalton, Lisicka biztosítot­ta, azután a táskájába dob­ta a • fegyvert. Mindennek fuccs. Erőtlen kétségbeesés kerítette hatalmába. Megszö­kött. Csak most vette észre Zaczeket. Annak ellenére, hogy ujjai görcsösen ka­paszkodtak a fa törzsébe, egyre lejjebb csúszott. Telve igen rossz előérzettel, oda­ugrott hozzá. — Mi van magával? Meg­sebesült? Zaczek nem vá­laszolt. Mozdulatlanul és némán, tehetetlenül szét­tárt karokkal feküdt. XLV. Mér kezdett pirkadni, amikor Kostrzewa megér­kezett: telefonon értesí­tették. Zaczek nyitott ka­put, szerencsétlen arckife­jezéssel. — Mint egy utolsó tökfil- kó — mondta, s kezét mind­untalan a fejebúbján lévő daganatra tette. — Azt sem hallottam, hogy közeledik. Na... egy kicsit amiatt a kí­nai csodabogár miatt is. Épp akkor kezdett lármáz­ni. A fene egye meg! — sziszegte. — Széttépem. Alaposan megüthetett a pa­sas. Ha nincs a sapkám... Kostrzewa megtapogatta a fájó helyet. * A sérülés sokkal könnyebb volt, mint azt Lisicka riasztó híradá­sakor gondolta. De a tele­fonbeszélgetés Idején Za­czek, annak ellenére, hogy visszanyerte eszméletét, nem volt képes saját erejéből felállni. Ütést kapott valami ke­mény tárggyal, a legvalószí­nűbb, hogy pisztoly-marko- lattaL A sorozat még va­lószínűleg nem teljes. Ru- dzinska asszony, ő maga, most meg Zaczek. — Igen — mondta — jó, hogy épp a fején volt — a vastag anyagú svájcisapkát nézegette — ez azért alapo­san gyengítette az ütést. Zaczek erőlködött, hogy feltegye a sapkát, de fel- jajdult, és mérgesen a ka­bátja zsebébe csúsztatta. — Az első éjszaka rohan­tam, mint az őrült, amikor Tygrys méltóztatta kinyitni a pofáját. Most már nem is veszem észre. Ráadásul úgy zuhogott, mintha dézsá­ból öntötték volna. Most azonban a bestiának volt igaza, és nem nekem. Egyéb­ként is olyan zavarodott voltam. Ha akkor nem lé­pek bele a buliba azzal az átkozott zseblámpával... Li- sickának már majdnem, a kezében volt... Még egy sö­rét a nadrágjába és máris teljes pompával vonulha­Az aranyvouat (Dokumentumtörténet) Fordítottat Pető Miklós Találkozás Leninnel Miután felgyógyult és írásban beszámolt a kor­mánynak, A. Koszuhin már készült visszautazni ír* kutszkba, ahol a régi beosz. tása várta. 1920 június 2- án azonban értesítést kapott a kazányi pártbizottságtól: keresse fel Moszkvában a belügyi népbiztosságot, be­mutatják Leninnek. Moszkva derűs napfény­nyel, s nagyvárosi zajjal fo­gadta. Sokáig kószált az utcákon. Miközben új, szür­ke köpenyében sétálgatott a Vörös téren, gondolatai aka­ratlanul is a Kremlben jártak, Leninnél. S a találkozás nem sokáig váratott mBgára. Vlagyimir Iljics részlete­sen kikérdezte, miként tör­tént az arany szállítása és nagyon elégedetten nyllatko. zott arról, hogy az arany újra azokba a raktárakba került, ahonnan a fehér­gárdisták elrabolták. — Most ml ezt az aranyat gépek vásárlására, villany­erőművek építésére, egész­ségügyünk megjavítására és népoktatásra használjuk fel — mondta Lenin. Lenin részletesen akarta ismerni a felmerült nehézsé­geket, megpróbáltatásokat, a védőőrség hangulatát. Miután Koszuhin elmesél­te a szerelvényen folytatott beszélgetéseit, a vörösgár­disták gondolatait az arany­ról, Vlagyimir Iljics így válaszolt: — Igazuk, ezerszer is igazuk van a katonáknak, Koszuhin elvtárs. Az arany a szovjet hatalomnak egé­szen mást jelent, mint a kapitalistáknak. A kapitális, ta urak millió és millió embert öltek meg az ara­nyért, s véres háborúk nye­reségéből növelték nagyra vagyonukat. Aztán közelebb hajolva Koszuhinhoz, megkérdezte: — Valóban azt mondták a katonái: a győzelem után aranyból fogjuk építeni a házakat? Igaz? Lenin magávalragadóan elmosolyodott, majd így folytatta: — Kénytelenek leszünk azzal számolni, hogy or­szágunk körül hömpölyög majd a kapitalizmus tenge­re. Az arany a kapitalista országokkal való kereskede­lemhez kell. Aranykészle­teinket gondosan meg kell tartanunk, drágán kell el­adnunk és olcsón kell vá­sárolnunk... Beszélgetés közben Lenin felesége, Krupszkaja lépett a szobába. Kezet fogott Ko- szuhinnal és látva a kabát- ujjából kifehérlő kötést, megkérdezte: — Mi történt? Megsebe­sült? — Nem. Ez a szibériai fagyok következménye. Mi­kor át kellet vinnünk a va­gonokat a hidakon, a kato­nák fagyási sebeket kaptak és sokan megfáztak. Nekem még furunkulusokat is si­került „beszeréznem”. Lenin utasítást adott a katonák, az őrség kitünteté­sére, s arra, hogy Koszu- hint azonnal helyezzék cl a legjobb moszkvai klinikán. — De Vlagyimir Iljics, ez lehetetlen — felelt Koszu­hin, — nekem dolgom van, várnak az elvtársak Szibé­riában. Köszönöm a gon­doskodást, később feltétle­nül kikezeltetem magam... — Ilyen emberek — mondta Lenin miután elbú­csúztak — mindent meg­tesznek, minden utasítást végrehajtanak, csak maguk­ról nem tudnak gondoskod­ni. ★ S mi történt az aranykész. lettel? Kazányból nemso­kára átszállították Moszk­vába, az 1921 október 12-én megalapított állami bankba. A nép aranyát a népgaz­daság helyreállítására for­dították. Gabonát vásárol­tak érte az 1921—22. évi éhínség idején, a volhovi és dnyeperi vízi erőmű beren­dezéseiért fizettek vele. Egy részét — Lenin utasítására — a tudomány fejlesztésére használták fel, így a Pav- lov-intézet felszerelésére. Sok mindenre kellett az 1920-ban oly hősiesen visz- szaszerzett aranykincs. A szilárd szovjet rubel meg­jelent a világpiacon, s hoz­zájárult a világ első szocia­lista állama kereskedelmi kapcsolatainak megszilárdí­tásához. Utóhang Az aranyvonatról eddig megjelent irodalom külön­bözőképpen, gyakran ellent­mondásosan ábrázolta a Szovjet-Oroszország arany­kincsével kapcsolatos ese­ményeket. A huszas évek munkáiból például hiányoz- - tak a pontos adatok arról, hogyan ragadták magukhoz a fehérgárdisták a kincset, nem tudtak az arany meny- nyiségéről és végül arról sem, hogyan jutott vissza a szovjet hatalom birtokába. A harmincas években elő­ször merült fel Zalka Máté neve, úgy, mint az arany­vonat parancsnokáé. (A. Karavajeva. Znamja, 1938. 8. sz.) Sok dokumentum­anyagban értékes tudnivalók szerepeltek az aranyért foly­tatott harcokról, de az ed­digi kiadványok, így „A polgárháború története” cí­mű mű korábbi kiadásai nem adtak választ sok fon­tos kérdésre. Az ötvenes évek végén a történészek és az írók új­ra foglalkozni kezdtek az aranyvonattal. 1959-ben hasonló címmel filmet mu­tattak be, majd kiadták J. Dmitrijev regényét. Ezek­ben szó van az arany visszaszerzéséért folytatott harcokról. E művek frói szerint a vonat parancsno­ka „Máté”. Ugyanakkor utaltak arra, hogy ezek az események 1919 nyarán ját­szódtak le, az aranyat több­ször átrakták egyik vagon­ból a másikba, az aranyat a tajgában rejtegették, elás­ták, felrobbantották egy alagútban, és hogy az ara­nyat a Kolcsak-féle csapa­tok frontján keresztül szál­lították Szovjet-Oroszország belsejébe. Ezek a művek sajnos nem kellő mérték­ben vették figyelembe a do- kumentális forrásokat és a szemtanúk tanúségtételét. A kételkedés az arany­kinccsel kapcsolatos bizo­nyos körülmények hűségét illetően már akkor felme­rült az írás szerzőiben, amikor „Fegyvertársak'’ cí­mű könyvükön dolgoztak, amely a magyar interna­cionalisták 1918—1922 kö­zötti harcait dokumentálja. A szovjet hadsereg köz­ponti archívumának a szi­bériai magyar internaciona­listákkal foglalkozó doku­mentumait tanulmányozva a szerzők olyan adatokra buk­kantak, melyek azt hivatot­tak bizonyítani, hogy az arany vonat kíséretével az 1. nemzetközi ezredet bízták meg. Ezután a nemzetközi ezredekről szóló okmányok­ból világosan kitűnt, hogy ez az ezred a szerelvény őr­zését az 5. hadsereg 30. hadosztálya 262. lövészezre­dének 3. zászalóaljától vet­te át. A 3. zászlóalj, mint az írásból kiderül, Irkutszk- ból Acsinszkig kísérte az aranyat szállító vonatot. A szerzők a 3. zászlóaljnak a 30. hadosztállyal és az 5. hadsereg hadi-forradalmi tanácsával folytatott levele­zésében megtalálták azokat a dokumentumokat is, ame­lyek okmányszerűen bizo­nyítják, hogy a 3. zászlóalj Aesinszk állomáson 1920 április 12-én adta át az arany vonat őrzését az 1. nemzetközi ezrednek, E le­velezésben szerepel először Varga István, mint a nem­zetközi ezred parancsnoka, valamint Mihályi Kálmán ezredkomisszár. .. .Varga! Sokáig talány­nak tűnt ez a név. Persze az a körülmény, hogy elég gyakori magyar vezetéknév, rendkívül megnehezítette a szerzők kutatómunkáját, an­nál is Inkább, mert a nem­zetközi ezred a'datalt az irattárak nem őrizték meg. Varga keresztnevére lassan- lassan mégis fény derült; egyes okmányok Istvánnak, mások Sztyepánnak emlí­tik. Végre a fáradozásokat siker koronázta. A szerzők a vörös hadsereg parancs­noki állományának szemé­lyi dossziéi között megta­lálták István Istvánovics Varga kérdőívét. Ebből ki­derült, hogy 1920 januárjá­ban nevezték ki a nemzet­közi ezred parancsnokává, május 3-án érkezett meg ezredével, Kazányba. Rá­bukkantak a szerzők Varga özvegyére, Anna Aleksze- jevnára is, aki megőr / e Varga István okmányait, fényképeit. Varga 1946-ban halt meg. Annyi valószínű, hogy még korántsincs minden részlet felderítve az arany­vonat sorsáról. E sorozat összeállítója tolmácsolja az olvasókhoz a szerzők kéré­sét: ha bármilyen okmány­nyal, adattal hozzá tudnak járulni a történet kibővíté­séhez, vagy a szereplők élet­rajzához, tudassák Kladt- Kondratyev: „Az aranyvo­nat” c. könyvének kiadójá­val, címe: Politizdat, Moszkva, A—47, Miusszkaja ploscsagy N. 7. Vége tott volna a rabkórházba. összefoltozgatnák, és kész! De így — nézett komoran a földre. — Elvitte az egé­szet az ördög... önkritiku­san nézve a dolgot, én tehe­tek mindenről... — Úgyis elszökött volna — szólt közbe vigasztalóan Lisicka. Mást gondolt, de minek mérgelődni, ez úgy­sem segít. Az eset megtör­tént és ezen nem lehet változtatni. — Nos, ideje a konyhá­ba mennem — tette hozzá egy pillanat múltán. — Megfelelő embert a megfe­lelő helyre! —• A megmaradt konspi­ráció mentése? — nézett rá kérdőn Kostrzewa. — Ta­lán van még valami lehe­tősége? — Talán, bizonyos száza­lékban, igen. Rudzinskának azt mondjuk, hogy Zaczek lövöldözött... — Rudzinska... Na és az, aki a kóstolót kapta? — Csupán annyit tud, hogy kiáltottam. Erre vég- íősoron a legpéldásabb ház­tartási alkalmazott is képes. A lövés oillanatában háttal volt. Nem láthatta, kitől kapta a golyót. Sőt, a kert­ben Zaczeket látta. — ö, igen — mondta szomorkásán Zaczek, a ke­zét akaratlanul is a fejéhez emelte — természetesen. — Na lám. Azt gondol­hatta, hogy ő lőtt akkor — tette hozzá Lisicka. Zaczek utána pillantott. — És mi lett volna ve­lem, ha ő nincs itt — mor­dult fel halkan. — Mindjárt az első nap eíőkeritette a pasast, akit azelőtt senki sem tudott elkapni. — Mi lenne velünk — helyesbítette mosolyogva Kostrzewa. — Ne feledje, hogy nekem is régóta fő a fejem emiatt az egész ügy miatt. És, hogy engem is meg­tapogatott, de nem kapott viszonzást. Pokolian tehet­séges ez a lány. Gondolja csak el, hányán ellenzik a nők alkalmazását a nyomo­zó szolgálatban. — Én semmi esetre sem tartozom azok köz, — je­lentette ki Zaczek meggyő­ződéssel. — A nő: kompli­kált mechanizmus. Képes behálózni magát az ör­dögöt is. Vegyük csak Li- sickát. Ha ránézel, valósá­gos angyal, aki bármely pillanatban a felhők közé repül. De ha valami köz­bejön, előugrik a szárnyai alól a stukker — és már rendelheted is a fejfát. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents