Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
HIÁNYCIKK? Az AL’TOKER Vállalat igazgatófának nyilatkozata Hozzátartozójuk: a társadalom Űiegek a városban Sajnos, időnként egyes gépkocsi-alkatrészek hiányoznak a szaküzletekből, s emiatt nem egy kocsi üzemképtelen. Ilyen hiánycikk például a gépkocsiégő, amelynek java részét az Egyesült Izzó gyártja, de sajnos, nem tud elegendő mennyiséget biztosítani. Jó darabig a hatóságok kénytelenek voltak tűrni azt is. hogy sok százezer lábbal hajtott kerékpár hátsó világítás nélkül vegyen részt a közúti forgalomban, mert nem lehetett megfelelő égőt kapni. Ma sem ismeretlen a fuvarozó vállalatoknál, hogy egyes tehergépkocsik nem tudnak részt venni a forgalomban, mert kiégett a jelzőberendezés, vagy a stoplámpa izzója. Filléres cikk és mégis akadályozza a fontos szállítási tevékenységet. A szaküzletekben, az AUTOKER boltjaiban gyakran hangzik el a kijelentés: Lesz alkatrész — Sajnos kifogyott!... Mikor lesz? Nem tudjuk — rendszerint ez a válasz. Miután itt a nyár és az országúti forgalom ugrásszerűen emelkedik, a hiánycikkekkel kapcsolatban kérdést intéztünk Kincses Endréhez, az Autó és Alkatrész Kereskedelmi Vállalat igazgatójához, aki a következőket mondotta: — Valóban hiány van egyes autóalkatrészekben, bár a vállalat a maga részéről mindent megtett ennek elkerülésére. Felmértük a szükségleteket és ennek arányában időben rendeltük meg az alkatrészeket a kül- és belföldi autógyáraknál, illetve alkatrészeket gyártó vállalatoknál. A nagy motorikus daraboknál nincs is különösebb probléma. Ezek java része időben beérkezett. Inkább az apróbb daraboknál vannak időszakos hiányok. Ami a vállalatokat, tsz-eket és egyéb közületeket elsősorban érdekli: a Csepel Autógyár és a Győri Hajtómű Gyár főleg az év harmadik és negyedik negyedében kívánja szállítani a megrendelt különböző alkatrészeket. Hogy leküzd- jük a nehézségeket, gyártó kapacitásokat kerestünk más ipari vállalatoknál is. Sajnos, ezek nem mindig rendelkeznek megfelelő alapanyaggal és nekünk kellene biztosítanunk az alkatrész- gyártáshoz szükséges anyagot. Ez viszont nem áll rendelkezésünkre. Izzóhiány Általános hiánycikk továbbra is az autóizzó. EzeF él megyéből gyűltek össze fiatalok. Jó növésű fiúk, lányok. Értékes, divatos öltözet mindegyiken. És nem meglepő, milyen őszinte nyíltsággal beszélnek magukfól, szövetkezeti gazdaságukról, munkájukról. Reális érvekkel keresik, hogyan alakítsák otthonukban a holnapot, miképpen alkalmazkodjanak a termelés követelményeihez, a fejlődő élethez. Kiknek a fiai, lányai ? Ki szüleinek mennyi földje volt, s honnan indult? Egy szó nem sok, annyiban sem törődnek vele. Ma vannak, holnap lesznek — ez a körülöttük áradó légkör közepe. Beszélgetéseik innen indulnak ki és ide térnek vissza. Mégcsak azt sem mondják: szüleik mivel engedték el őket, müven korlátokat szabtak jelenlétüknek. A tapasztalatok cserélgetése, az érvek és ellenérvek sorolása után egységes két megrendeltük ugyan az Egyesült Izzótól, sőt —látva a hiányokat — 1 millió 800 ezer forint értékben még pótrendelést is feladtunk. Sajnos, ezekből is csak a harmadik és negyedik negyedben számíthatunk nagyobb arányú szállításokra. így az izzóhiány csak a következő negyedben enyhül. Jövőre más lesz a helyzet — ígéri az Izzó—, mert megépül az új gyártelep és az teljes egészében kielégíti majd a belföldi, sőt bizonyos exportigényeket is. Közben, hogy a hiányt csökkentsük, Lengyel- országnak is adtunk fel megrendelést. Nyolcszázezer darab autóégőt kértünk, százhetvenezret visz- szaigazoltak. Remélhetően a következő negyedben szállítanak és így csökken majd az izzóhiány. Ugyancsak ígéretet tettek a lengyelek autóalkatrészek szállítására is. — Minden törekvésünk arra irányul, hogy a többi hiánycikkben is legyenek szállítások. E célból állandóan kapcsolatban állunk a külkereskedelmi szervekkel, hogy elegendő mennyiségű autóalkatrészt kapjunk. Miért csak Pesten Sokan kifogásolják vidéken, hogy Budapestre kell utazniok egyes autóalkatrészekért. Mit terveznek ennek megszüntetése .érdekében? — Ismerjük a nehézségeket, s az a célunk — folytatta tájékoztatóját Kincses Endre —, hogy minden megyeszékhelyen legyen központi elosztónk és lerakatunk. Ezzel szükségtelenné tesszük, hogy egyes alkatrészekért a fővárosba kelljen jönni. Ebben az esztendőben lerakatokat és üzletházakat létesítünk Veszprémben, Szegeden, Nyíregyházán és Székesfehérvárott. Miskolcon bővítettük szolgáltatásainkat, hogy a magánautósokat is megfelelően kiszolgálhassuk. Amennyiben helyiségek kiutalásával támogatnak bennünket a tanácsok, a vidéki vállalatok és autósok helyben éppen úgy megvásárolhatják majd szükségleteiket, mint a fővárosban — fejezte be tájékoztatóját az AUTOKER igazgatója. a hang, hogy a fiatalok összefogása, brigádjaik tevékenysége jó hozzájárulás a közös gazdaságok eredményeihez, a falvak életének alakulásához. Hiszen a falu már övék is, évek után pedig teljesen az lesz. S ebben a hangulatban kezdenek a tanácskozás befejezése után még jobb ismerkedéshez. Sőt, a helybeli fiatalok lemezjátszót helyeznek egy asztalra és táncra invitálják a vendégeket. Nagyszerű kiegyenlítettség, őszinte, egyenlő esélyesként táncol fiú és lány. Legtöbben először találkoznak az életben, még fesztelenül néznek egymásra, váltják a * szót. Közben nevetnek. Nem csinált nevetéssel, kényszerű bókkal — felszabadult átszellemültséggel. Az idősebb helybeliekben és a néhány meghívott vendégben gondolatokat ébreszt a látvány. Bennem is. Hirtelen és nagy összevisszaságban képek tolulnak emlékezetembe. Meg— Egy asszony jött, ő mondta, hogy Sütő néni nagybeteg, tegyünk valamit. — Ki volt az az asszony? — Nem tudom. Csak any- nyit tudok, hogy a nőtanács aktívája. Meg a Vörös- kereszté is. Sütő néni egy órán belül már orvosi felügyelet alatt volt. Biztonságos helyen. Takács József, a városi tanács szociálpolitikai csoportjának dolgozója úgy tudja, azóta felgyógyult az idős asszony, visszanyerte egészségét. Tea, vers és..? Sorok egy tavalyi jelentésből: .,ősszel jól sikerült öregek napját rendeztünk a városban. Teával, virslivel vendégeltük meg az öregeket, az úttörők versekkel, dalokkal kedveskedtek.” Hasonló, szokványos hírek gyakorta olvashatók az újságokban. De elég-e eny- nyi? — Nem elég. Hivatásomnál fogva rendszeresen felkeresem ezeket a magukra maradt idős embereket. A csend nem mindig nyugtat. Az őket körülvevő csend nyugtalanító, idegőrlő. És bizony, az ajtó csak ritkán nyílik... Takács József szerint a több, mint 60 ezer íelkes megyeszékhelyen 189 rokon és nyugdíj nélküli elaggott ember él. Közülük 160 olyan nő, aki életének nagy részét korábban bejáró és takarítónőként élte le, egyedül, vagy a férje és gyermeke odamaradt a háborúban. Az ő nehéz helyzetüket nemcsak a társlalan- sággal járó csend jelenti, hanem az anyagi gond is. Idős koruk miatt már nem tudnak állást vállalni, nincs rendszeres jövedelmük, amit beoszthatnának. Bár nem a népi állam sodorta őket az élet árnyasabb oldalára, bűn volna elnézni felettük. Fiatal kopogtatók Nyíregyháza azonban nem hagyja koldusbotra jutni magatehetetlen öregeit. Alig néhány nappal ezelőtt a fáradhatatlan tanácstag, Bányász Józsefné sietett a tanácsra: ..Kurkuly néni, a Víz utcán veszélyben van. Már nem tud dolgozni, nem vállalhat alkalmi munkát sem. Segítsünk rajta.” És jött Erdeiné, a Közép utca tanácstagja, s Kriska Jú- lianna, az egészségügyi állandó bizottság tagja is ... Tavaly rendszeres és rendkívüli segélyként közel félmillió forintot fordítottak az öregekre a város költségpróbálom Őket a maguk helyére rakni. Látom a régi falumat. Felvég, alvég. Örökös harc, küzdelem az öregek nyomán a fiatalok között. Együtt van barátkozás, együtt gúnyolódás és megvetés. Földek, barázdák a választóvonalak. Az ellentétek mindig mást akarnak, nincs közös hang — csak azértis. A békesség állandó száműzött, ha látszik is ilyen: képmutatás. Há- borog a benső, toporzékol a lélek. A felvégiek az alsóktól tartanak, hogy kárukat akarják, létüket fenyegetik; az alvégiek a felsőket kárhoztatják, hogy miattuk nem boldogulhatnak. S körben a két ellentéten evező hatalom a maga erőszakával, és a bárói, grófi birtok állandóan figyelmeztető, sötétítő árnyékával. így hát a faluban nincs egyetlen összejövetel, bál. ahol a fiatalok ne ugorjának egymásnak. Qrök törvény szerint ők a mozgékonyabbak, a virtusosab bak, s szüleik gyűlölködése leginkább bennük lobban égető lánggá. Bicska nyílik, vér serken, fog csikorog vetéséből. Hetven idős embernek pedig 62 ezer forinttal segítették a napi üzemi étkezését. És megörökítette a krónika a hármas és a négyes számú iskola úttörőinek tetteit: felkeresték a magánosán élő, fogyott erejű öregeket, fát vágtak, takarítottak portájukon, olykor a bevásárlást is ők végezték ... Ugyancsak 1965-ben 17 öreget helyezett el a város a megye szociális otthonaiba. — Persze, az igény ennél jóval több. Jelenleg 86 főt tartunk nyilván, aki szívesen szabadulna a szobai magánytól, s menne közös otthonba. A lehetőség viszont ma még véges. A gyakran visszatérő kérés — hogy Nyíregyházán, helyben helyezzük el őket — teljesítésére pedig egyáltalán nincs lehetőség. Napközi, s egy messzi emlék Szóba jön az öregek napközi otthonának ügye. Idestova három éve született a határozat: minden városban ki kell alakítani egy helyiséget a részükre, ahol az öregek együtt lehetnek egész nap. Nyíregyházán erre eddig nem találtak megoldást, a közismert helyiség— Mióta dolgozik ezzel a konflissal ? — 1916-tól. — És hány ló volt már elé fogva? — Vagy öt, hat. 1—1 Bizony manapság már többet várakoznak a templom mögötti terecskén, mint amennyit dolgoznak. A városban alig lehet látni egy- kettőt, amelyik éppen fuvart bonyolít. Türelmesen várnak, kártyázgatnak, beszélgetnek. János bácsi á konflis lépcsőjén ül. Nézi a várost. 1916 óta ez a konflis jelenti számára a megélhetést. — Meg lehet élni ebből is valahogy. Három családom van. Illetve volt. Férjhez mentek. A családban csak én kerestem egyedül. A feleségem otthon dolgozgat a ház körül. 3. Egyre több a taxi mindenütt. Szinte már kuriózum számba mennek ezek a fekete, kopott konflisok. Vajon kik utaznak rajta? szitkok kavarognak. Ismertem Szántó Sándort, egy hajnalon kötélre akasztotta magát a padláson. A kokasülő fájára, ahol senki sem láthatta. Néhány ba- rázdányi földé V, amivel testvérei többet jussoltak. Sarkadiné folyószódát ivott. Nagy kínok között halt meg. Azért, mert egyik lánya meg merte mondani, hogy kevesebb földű legényt szeret, azé is lesz. És nem lett. özvegyen maradt apja az anyja bosszú- lására hordókötéllel verte, sehova nem engedte a maga melleti munkán kívül. A Sarkadi lány vénlánynak maradt. Soha nem ment férjhez. Bulyáki Gábor nyomorék lányt vett el, pedig maga szép, derék szál legény. De a menyasszonynak pár holddal többje van, mint neki jut. Kevés ideig élnek együtt. Az asszony gyermekszülésben meghal. Némedi Dániel feljebb próbál nézni magán. A lány szülei kereken szemébe mondják: ne fárassza magát Pedig a lány szereti Danit, titokban találkoznak egy ideig, amit azonban hiány miatt. Levél az igazgatási osztálytól, friss keltezéssel: „Újabb irodaépületek átadásával rövidesen lehetőség nyílik a kérés teljesítésére.” Az már biztos, hogy 1967 elejétől a Nyírség központjában is megnyílik az öregek napközi otthona, amit társadalmi úton rendeznek be bútorokkal, rádióval, társasjátékokkal. Ki lehet majd ide szállítani az irodaházi konyháról az ebédet s frissen tálalhatják az otthon lakóinak. Üj lehetősége adódik annak, hogy az úttörők, a társadalmi és tömegszervezetek ezután gyakrabban foglalkozzanak a társtalan, támasz nélküli emberekkel. A legnagyobb eseményt mégiscsak az jelenti, hogy az idén hozzá kezdenek a sóstói erdő egyik legszebb részén az új kétszázszemélyes szociális otthon építéséhez, ahová jövőre költöznek be az első lakók. Az egykori nyíregyházi „szegényház” messzi emlék lesz már: a tanácsüdülő szomszédságában 12 millió forintért modern, gazdagon felszerelt otthont nyitnak meg, melyben gondtalanul tölthetik napjaikat azok, akiknek nálunk már az egész társadalom hozzátartozójuk. — Akiknek csomagja van, és autóba nem szeret beleülni. — Hány konflis van errefelé? — Itt, Nyíregyházán nyolc- kilenc. Azt mondják, máshol nincs. Dehát Tokajban is van, Fehértón is. Nem tudom, Debrecenben van-e. I 4 Azt mondják, ma már nincsenek távolságok. Az ember szempontjából szinte jelentéktelen idő alatt el lehet jutni a föld legtávolabbi pontjaira is. De konflissal? — Mostanában csak nyolc, tíz, húsz kilométerre megyünk. Valamikor elmentünk száz kilométert is, mint az autók. Elmentünk Miskolcra, Záhonyba. Volt úgy, hogy nem járt a vonat. De ma már inkább taxit béréinek. Mink meg csak odafelé megyünk, ahol sárosak az utak. Erre még azt sem lehet mondani, hogy hivatás. Munka. Úgy gondolhatnánk, a megszokáson kívül nem is kell más iskola hozzá. nem lehet a végtelenségig csinálni. Rimánkodik szüleinek, kérjék meg számára azt a lányt, akit ő szeret. Szülei sopánkodnak, próbálják Danit lebeszélni. Az meg, mikor nyári csép- lés idején tűzőri szolgálatba kerül a magas kilátói templomtoronyba. a harangkötélre akassza fel magát. Szülei siratják, nagy temetése van Némedi Daninak. Sírhantja fölé gránitkőből kap emléket, belevésett fényképével, de minderről már nem tud Dán'....És mennyi kavargó emlék, szomorú színű kép van még! Mindnek a barázdák, s a velejárt születési kivagyiság, a gőgös rövidlátás adja a sötét tónusú hátteret. Csak az én szülőfalumból? Nem. Mindből. A környezőkből, a messziekből. Ez a jobb, ez a mai má- sabb. Emberibb, igazságosabb. Amiben a szülők is, gyermekeik is egyvonalban állnak. S a vonal mindjobban egyenesedik. Láthatjuk és érzékelhetjük. Asztalos Bálint i Négyszáz diák nyári korrepetálása A középiskolások nyári iskoláját ez évben is megszervezik a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Az egyhónapos tanfolyamon az elmúlt tanévben gyenge, illetve elégtelen eredményt elért középiskolai tanulók készülnek fel a javító vizsgákra, a következő tanévre. Az előkészítőn csaknem négyszázan vesznek részt a nyíregyházi és a környékbeli gimnáziumok tanulói közül. A három szakon — matematika, magyar-történelem, orosz — középiskolai tanárok vezetésével témák szerint csoportosítva 36 órában dolgozzák fel a tananyagot. Egy-egy tanulócsoportban tizen készülnek. Az előkészítő tanfolyamok július 25-én kezdődnek, s augusztus utolsó napjaiban fejeződnek be. a ló—1966. — Sose gondolt még arra, hogy otthagyja a konflist? — Hát hova menjek, hetvenéves koromban! Apámtól örököltem ezt a mesterséget. Kaptam akkor egy új konflist, meg egy lovat. Ez az a konflis. — Na és sok baj van vele? — Egy embernek önmagával is elég baja van, ha rendbe akarja magát tartani. Hát még így! Mert nem jöhet akármilyen koszosán dolgozni. — Egy lova van ? — Csak egy. Tizenhat éves. Hat éve van nálam. Kilenc volt, amikor hozzám került. — Nem lett volna jobb egy fiatalabbat venni? — Nem hát, mert a fiatalabb az virgoncabb, meg hamarabb fél. A kő is hamar megkezdi a lábát. — Meg lehet élni rendesen a konflisból? — Meg hát. De azt sose tudom, mennyit keresek. Mondtam már, ez olyan mint a lottó. Hogy ezt tudni lehessen külön könyvtárat kéne vezetni. , Mikor volt pénz, akkor költöttünk, mikor nem volt, akkor nem költöttünk. 1 __Konflison eltölteni egy életet... Különös dolog. Ma. Dehát János bácsi élete még a tegnapból gyökeredzik. — Fiatalabb hajtők vannak? — Nincsenek. Hát azért van éppen, de nagyon kevés. Vagy három van, amelyik fiatalabb, de az is olyan ötven év körüli. I_± Az emberek általában mindig visszatekintenek az életük már letöltött részére. A híresebbek tapasztalatait nyilvánosságra is hozzák. Eldől. hogy megtalálta-e azt, amit keresett az életben. — Mondom magának: mit csináljak már. Semmi szakmát nem tanultam, nem is nagyon értek én máshoz. — Szereti a mesterségét? — Muszáj szeretni, ha az ember élni akar. Én ugye az apám mellett megkezdtem, azt hittem, ennél jobb nincsen a világon. I ___1 — Hát érdemes volt, mert az ember jól élt mellette. Virág Andris Egyenes vonal Angyal Sándor A hajtó, a konflis, meg
