Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
Jurták és nagyüzemek — 45 esztendős a Mongol Népköztársaság A század első évtizedeiben, amikor sorra jelentek meg a technikai és tudományos forradalom korszakjelző nagy felfedezései, amikor már létrejött a világ első szocialista allama is — Mongóliában egy utazó megállapítása szerint még mindig a középkori skolasztikus világfelfogás uralkodott, amely mindent alárendelt a templomoknak és kolostoroknak”. Ezért — folytatta a tudós a gondolatsort, megvonva ezáltal a századeleji Mongólia kulturális fejlettségi fokát „a Föld gömb alakjáról, s a saját tengelye és a Nap körüli forgásáról szóló tanítás itt ugyanolyan forradalmi jelentőségű volt, mint Európában Galilei vagy Kopernikusz idején.” Természetesen nemcsak a tudomány nem nőtt túl az emberiség középkori ismeretein, hanem Ázsia e távoli, világától elzárt birodalma felett társadalmi és gazdasági vonatkozásban is megállt az idő. Hogy mire képes egy nép, amely lerázza külső és belső elnyomóit, ha lehetőségei adottak, népe óhajtja, s vezetői sürgetik és segítik e fejlődést, arra kevés olyan nagyszerű példát lehetne találni, mint a testvéri Mongol Népköztársaság dolgozóinak az elmúlt 45 esztendő alatt megtett útját. A polgári Nouvelle Obser- vatour tudósítója is kénytelen megállapítani: „Megszoktuk, hogy Mongóliát elmaradott országnak tekintsük. Ez nem felel mega valóságnak. Mongólia a Szovjetunió segítségével megszüntette évszázados elmaradottságát és ugrást tett a feudalizmusból a szocializmusba.” E megállapítás olyan tényeken alapul, hogy a függetlensége kivívásakor iparral egyáltalán nem rendelkező ország termelési értékének ötven százalékát ma az ipar szolgáltatja. És csupán a legutóbbi öt esztendő folyamán 90 új iparvállalat és nagyüzem létesült. Többségében a szocialista országok közreműködésével és segítségével. Ezért hangsúlyozzák mongol barátaink minden fórumon, s szögezte le a Mongol Népi Forradalmi Párt is: „Valamely ország csakis a nemzetközi munkásmozgalommal és elsősorban a szocialista világ- rendszerrel szoros szövetségben együttműködve haladhat sikeresen előre a nem kapitalista úton.” Az ország népe ugyanakkor — nagy mezőgazdasági múlttal rendelkező területről van szó — kiemelkedő fejlődést ért el.állattenyésztése és növénytermesztése terén is. Nemcsak két és fél millióval nőtt állatállománya az Utóbbi években, hanem egész történelme folyamán első ízben kenyérgabona szükségletét is hazai termelésből fedezi ma már. Valamikor jurtákban laktak, s az időjárás szeszélyeit követve ide-oda vándoroltak Mongólia lakói. A jurták népéből szakmunkások, tudósok, agronómusok nőttek fel. Együtt nőttek és nőnek a július 11-én fennállásának 45. évfordulóját ünneplő, szocializmust építő ország városaival és nagyüzemeivel, boldog, békés hétköznapjaival. <ó. Gy.) 1966. július 10. SSz amerikaiak megmérgezik a kutakat Dél-Vietuamban Szabó László: Orvlántadás A TASZSZ a VNA hír- ügynökségre hivatkozva jelenti, hogy az amerikaiak és dél-vietnami kiszolgálóik megmérgezik az ivóvizet Dél-Vietnamban. A hazafiak „Felszabadítás” hírügy. nökségének tudósítása szerint a saigoni rezsim diver, zánsai és kémei áprilisban a már felszabadított területeken sok helyen arzént kevertek a kutak vizébe. Több mint ötvenen súlyosan megbetegedtek huszonketten pedig belehaltak a mérgezésbe. Űjabb tiltakozásokat jelentenek a hírügynökségek. Bruno Pittermann, a szocialista internacionálé elnöke és Albert Carthy, a szervezet titkára táviratban tiltakozott Johnson elnöknél az Észak-Vietnam elleni bombatámadások kiterjesztése ellen — jelenti az APA hír- ügynökség. A pakisztáni ellenzék vezetői szombaton tiltakozásképpen elhagyták a parlamenti üléstermet, mert a nemzetgyűlés elnöke nem volt hajlandó napirendre tűzni „az Egyesült Államok agressziós háborújának ki- terjesztése nyomán előállt súlyos helyzet” megvitatását — jelenti az APA. A nyugat-pakisztár 1 nem. zetgyűlés 60 tagja felszólította Lahore lakóit, hogy békés tüntetéssel fejezzék ki „gyűlöletüket és megvetésüket az amerikai agresszorok- kal szemben”. Indonéziai jelentés Djakarta (MTI): Reuter-jelentés szerint szombaton páncélkocsik és géppuskával felfegyverzett katonaság vette körül a djakartai egyetem épületét, ahol több ezer diák harmadik napja tüntet Sukarno ellen. A diákok fő követelése: alakuljon új kormány a Sukarnót támogató politikusok nélkül. A hadsereg napilapja szombati számában foglalkozik Sukarno elnöknek az ideiglenes népi tanácskozó gyűlésen elmondott beszédével. A lap sértőnek találja Sukarno beszédének azt a részét, amelyben általános választásokat követel „az indonéz nép igazi érzelmeinek megismerésére”. A ta. nácskozó gyűlésnek 69 területi képviselője van az ország minden részéből. „Sértő kételkedni abban, hogy döntésük nem a nép akaratát tükrözi” — írja a lap. EAK—Indiai Kairó, (TASZSZ): Pénteken Kairóban megkezdődtek Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Nasszer elnök tárgyalásai. Az A1' Ahram című lap közleménye szerint a tárgyalások során megvitatták a nemzetközi helyzet alapvető problémáit és a Újabb francia Párizs, (MTI): A Csendes-óceán térségében tervezett francia atom- kísérlet-sorozat második robbantására július 14-én, vagy közvetlen ezután kerül sor — jelentették be péntek este a francia fővárosban. tárgyalások két állam viszonyának kérdéseit. A tárgyalások napirendjéről szólva a lap hangsúlyozza, hogy minden kérdés megvitatásának egyedüli célja a nemzetközi béke megszilárdítása volt. Nasszer elnök és Indira Gandhi szombaton reggel folytatta a tárgyalásokat. atom robbantás A mostani kísérletsorozatban Franciaország július 2-án hajtotta végre első nukleáris robbantását a csendes-óceáni Mururoa-szi- geten. A második robbantás ugyanezen a helyen zajlik majd le. Angol ipari kiáilífás Moszkvában Moszkva, (MTI): A Moszkvában pénteken megnyílt angol ipari kiállítás 1966 legnagyobb brit exportkezdeményezésének I tekinthető, amelynek célja a Szovjetunióba irányuló angol export növelése. Az 1961-es moszkvai brit kiállítást több mint egymillió ember tekintette meg. A mostani kiállításon, amely július 8-tól 24-ig tart, naponta 25 000 látogatóra számítanak. „ 0 m w (Kémek as visszavágás harca) ED 1941 december 7-én a japán légierő minden előzetes hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államok legnagyobb csendes-óceáni támaszpontját, Pearl Harbourt. A támadás, amelynek következtében több mint háromszáz amerikai repülőgép és a csendes-óceáni flotta túlnyomó része megsemmisült, maga után vonta az USA hadbalépését és a második világháború csendes-óceáni frontjának megnyitását. (Pearl Harbour a Hawaii szigetek Dahn szigetén fekszik.) Az egyre terjeszkedni akaró japán imperializmus ezt a nagyméretű támadást már évekkel előbb elkészítette. Az amerikai földrészen fél évszázada letelepedett japán kolóniák tagjaiból olyan hírszerző hálózatot épített ki, amellyel kevés ország dicsekedhetett. 1940-ben a San Francis- co-i világkiállításon egy különös „intézmény” csalogatta a kiállítás látogatóit. A cégtábla ugyan nem sokat árult el, mert mindössze ez állt rajta: „Művészi fényképészek modell stúdiója”, viszont amit benn lehetett látni, már inkább... Csekély belépődíj ellenében bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette át a kabátot, aztán megjelent a tulajdonos és a belső helyiségbe invitálta látogatóját. Odabent három feltűnően csinos fiatal hölgy üldögélt. Amikor vendég érkezett, mindhárman ledobták magukról a selyempongyolát, a látogató elé lejtettek. Néhány beállítás, és máris kattant a fényképezőgép: bárki lefényképezhette a meztelen modelleket. Óriási volt a forgalom, és a tulajdonos, bizonyos Al Blake, közismert amerikai artista elégedetten dörzsölte a kezeit. Blake, ez a kiöregedett artista, úgy érezte, össze tud szedni annyi pénzt, amennyi a nyugodt öregkort fedezi. Pedig valamikor milyen jól ment neki: még azzal is óriási pénzeket keresett, hogy tökéletesen uralkodva izmain, a nagy szabóságok kirakataiba helyezett próbababák közé állt, s a járókelők — a kellő nyeremény reményében — „totózhattak:” melyik a baba és melyik az élő ember... Blake ezzel a képességével megszerezte magának Amerikában a „robotemberek királya” címet. De aztán ahogy öregedett, úgy csökkent iránta az érdeklődés, s persze ezzel együtt a pénzbeli h°noráció is. De talán ez az ötlet a meztelen lányok fényképezésével, ismét „bevág...” S valóban, a San Francisco-i világkiállításon gyorsan híre kelt, hogy csinos, fiatal, meztelen lányokat lehet néhány centért fényképezni a „Művészi fényképészek modell stúdiójában”. Blake éppen egy látogatót bocsátott el, amikor egy zömök, ötven év körüli japán férfi lépett a stúdióba, nyakában az elengedhetetlen fényképezőgéppel. Ezekben az években amerikai földön azzal lehetett megkülönböztetni a japánokat és a kínaiakat egymástól, hogy az előbbiek, bármilyen nyomorúságosán is éltek — mindenütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg. S ha már itt tartunk, elárulhatjuk azt is, hogy ezeket a gépeket egyetlen Amerikában élő japán sem maga vásárolta, hanem ajándékba kapta, mégpedig — ismeretlen feladótól. S a nagylelkű ajándékozó — amint ezt már tudjuk — a japán hírszerző szolgálat volt, amely elsősorban a faji hovatartozásukra apellálva, tízezer számra dolgoztatta, mint kémeket a világ különböző tájaira letelepedett honfitársaikat. A zömök japán férfi, miután belépett a különös stúdióba, néhány felvételt készített, aztán jól szemügyre vette a tulajdonost... — Mi már találkoztunk valahol — mondta angolul, némi amerikai akcentussal. — Nem hiszem’.. — válaszolta Blake. — Én nem emlékszem önre. Bár, ha meg nem sértődik, az én szememben a jellegzetes japán vonások elmossák az egyéniséget... • A tulajdonos észrevette, hogy az ötven év körüli férfi arca egy pillanatra összerándult, ezért újra és újra bocsánatot kért tőle, hangsúlyozva, hogy nem volt sértő a szándéka — De azt nem tudom, honnan ismer... Öh, talán az egyik filmbeli szerepemből emlékszik rám — csapott a homlokára Blake. — Igen, valószínű... Chaplin filmjében, a Shoulder Ar- mában léptem fel, még 1917-ben... — Ugye, mondom, hogy találkoztunk valahol!.. Meg is van: én voltam Charlie Chaplin komornyikja... Nem a filmen, a. valóságban. Torzitohi Kono vagyok — mutatkozott be a zömök kis japán Blakenak. A két férfi néhány percig ezután a közös emlékekről beszélgetett, majd Kono, már távozóban, még így visszaszólt a tulajdonosnak : — Hogy-hogy már nem szolgál a flottánál, Mister Blake — kérdezte. — Mintha egyszer ott szolgált volna... Nem? — De — dadogta Blake, s fogalma sem volt, honnan tudja ezt a japán. De meg sem kérdezhette, mert Kono így folytatta: — Sok pénzt kereshetne, ha most a flottánál lenne... — s eltávozott. (Folytatjuk) egyetem bölcsész hallgatója I kínai főiskolákon megszüntetik a felvételi vizsgákat Moszkva, (MTI): A Komszomolszkaja Pravda „saját információ” jelzéssel ismerteti a főiskolai felvételi vizsgák megszüntetéséről szóló kínai pártós kormányhatározatot, valamint az intézkedésnek a kínai diákság körében keltett visszhangját. A szovjet ifjúsági lap rámutat, hogy a határozat a tanulmányi előmenetelről való gondoskodást „burzsoá revizionista fekete vonalnak” minősíti, a kínai lapok pedig az 1966 előtt kiadott tankönyvek bevonását, az oktatási rendszer „Európa centrizmusának” megszüntetését sürgetik. A határozat nyilvánosságra hozatala után — amely egyébként megjelöli, hogy milyen szinten Mao Ce-tung milyen műveivel kell foglalkozni — a kínai sajtóban számos bíráló cikk jelent meg a korábbi főiskolai felvételi rendszerről. A Csangsa-i középiskola diákjai „a felvételi vizsgák rendszerének 21 nagy bűnéről szóló vádiratban” azt kifogásolják, hogy a vizsgaelőkészületek miatt kevesebb időt fordíthatnak politikai munkára és Mao elnök műveinek tanulmányozására. A pekingi IV-es számú középiskola diákjai kijelentik: „nem csupán a vizsgák rendszerét zúzzuk 6zét, hanem a kultúra évezredes béklyóit is, amelyek a nép nyakára nehezednek." Vang Pejrina, a pekingi Tadeusz Kosteckl: £#$ wtAd&i titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabó cs 75. Sobecki sorsa túlságosan világos figyelmeztetés volt. A titok már úgyis megszűnt titok lenni, végeredményben pedig az a kis idő... Megvizsgálta a rácsot, becsukta az ablakot, kipróbálta a reteszeket. Minden rendben. Miután kilépett, kétszer is ráfordította a kulcsot a zárban. Kár, hogy ezen a helyen már nem volt páncél. Zaczek az ajtó lepecséte- lésének pillanatában lépett oda. — ö— mondta. Szeme az álmosságtól feldagadt — lepecsételi a szobát? Már megint az a szükségtelen kérdezősködés! Visszatartott egy csípős választ. Ugyan, hisz kölyök még. Majd megnő. —- Fogjon egy széket és szögezze le magát ide az ajtó elé. Az alvásról feledkezzék meg. A légynek sem szabad berepülnie. Pisztolya legyen a keze ügyében. Ki tudja ... Zaczek teljesen megzavarodott. A parancs megfelelt a riadóállapotnak. — Felfedezett valami különleges dolgot, doktor? Kostrzewa végigsimította az acéllemezről felkunkoro- dó ragasztószalagot. — Szellemeket. Zaczek a szemét dörzsölte. — Szellemek? — Igen. Mégpedig a legförtelmesebb fajtából. Elhiheti nekem. — De mégis, doktor — morgott a bajusza alatt sértődötten — csak így ... — Még magam sem tudom pontosan, mi és hogy van... És az igazat megvallva, nem is szeretném megtapogatni saját kezemmel. Még szükségem lehet rá. Egy kis türelem. Minek a halat elkapni a háló elől? — ahogy ezt Tomeczek kolléga mondja. Hatalmas, szembetűnő épület. Az ajtón lévő tábla alig volt elegendő a számtalan tudományos titulusnak. Kostrzewa bemutatta igazolványait. — Professzor úr, én azért keresem önt... Az ősz hajú férfi szeme egyre tágabbra nyílt. — Kérem ez — pillantott az íróasztalon fekvő papírokba ... teljesen lehetetlen. Kostrzewa végigsimította a fotel karfáját, amelyen ült. — Nem tudom, mennyiben lehetséges. A tények valódi állása szerint azonban így van. — Rosszul olvashatta le a számlálókészülékek skáláit. — A legszabályosabban olvastam le. — Akkor pedig biztosan rossz volt a készülék. Mert más... — íme, itt vannak — Kostrzewa a táskájába nyúlt. Azonnal ellenőrizték. Nem mutattak semmi eltérést. Az érdeklődés nőt- tön nőtt. Recsegtek a házitelefon mikrofonjai. Az irodába mindig újabbak futottak be. — Valami hallatlan. — Egy magánlakásban? .— Még ha Hirosimában lennénk, de itt Varsóban... A készüléket nézegették és Kostrzewa feljegyzéseit tanulmányozták. A ősz hajú férfi határozottan felpattant a fotelből. — Ezzel nem lehet késlekedni. Egy egész csapat indult el. Nem kétséges, hogy az eset a teljesen kivételesek közé tartozott, amennyiben a valóságnak megfelelt... Zaczek sietve a zsebébe nyúlt, amikor lentről hangokat hallott. Aztán kérdő tenkintete Kostrzewáról a jövevényekre siklott. Kostrzewa jelentőségteljesen hunyorított. — Hajtóvadászat a szellemek után. (Folytatjuk) a Renmin Ribao szerkesztőségéhez küldött levelében a következőket írta: „Rendkívüli örömet és lelkesedést éreztem, amikor rádión értesültem a KKP Központi Bizottságának és az államtanácsnak a főiskolai felvételi vizsgákat megszüntető irányelveiről. Határozottan támogatom ezeket a bölcs irányelveket. A pekingi egyetem bölcsészkarán eltöltött két óv alatt nem tanulmányoztam kellő módon Mao elnök munkáit, időmnek nagy részét a revansiz- mus mérgével átitatott lélektannak, annak a bűnös és elnyújtott logikának, idegen nyelveknek, matematikának, biológiának, fizikának, kínai nyelvnek szenteltem. Mivel az idegen nyelvi, a lélektani és a matematikai vizsgán nem szereztem elég pontot, háromszor kellett megismételnem a vizsgát és ezért nem tudtam különböző forradalmi jelentőségű mozgalmakban részt venni. E kíméletlen rendszer elnyomása alatt, amelyben fő szerepe van a tanulmányi előmenetelnek, erkölcsileg rengeteget szenvedtem, egészségem is megrendült. Ezt a reakciós rendszert gyökeresen meg kell változtatni!”
