Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-09 / 161. szám
Magyarázat és Magyarázkodás Hol a klub? Fialatos művelődési, szórakozási program kell! 1. Ügy érzem körülöttem minden unalmas, szürke. Semmi komolyabb lehetőség a művelődésre, a szórakozásra. 2. Én még sohasem unatkoztam. A könyvek, a rádió, a tv, a művelődési otthon, a barátok és a hobby- nak nevezhető természetjárás mindent pótol... A kommunista közösségekben — a pártcsoportoktól a pártbizottságokig — sok szó esik mostanában a politikai munka módszerességének elmélyüléséről, a lépéstartásról, a változó körülményekkel, a pártmunka korszerű, új útjairól. Kongresszusra készülünk, a gazdasági mechanizmus reformja pedig már ma is feladatok sokaságát szüli, érthető tehát a kommunista kollektívákban tapasztalható élénkülés. Kívánatos és indokolt, hogy a tapasztalatok összegezése egyben a túlhaladott, korszerűtlen módszerek kirostálását is hozza magával. Több helyen találkozni olyan felfogással — elsősorban a gazdasági vezetők körében —, hogy az a helyes politikai munka, ha a feladatokat mindenkor alárendelik a helyi körülményeknek. Mi más lehetne a politikai munka célja — hangzik tovább ez az első hallásra tetszetősnek tűnő okoskodás —, mint az adott területen jelentkező akadályok leküzdésének elősegítésé, a nehézségek megmagyarázása ? Rész és egész felcserélése, okok és okozatok ösz- szetévesztése, a politikai munka lényegének meg nem értése — ez sűrűsödik e nézetekben. A szervezetlenség, a rossz anyagellátás miatt baj van a termelési eredményekkel? Segítsen a pártszervezet, „mozgósítsa” az embereket, győzze meg őket, hogy vállalják a hóvégi, vagy negyedév végi hajrát.* Néhány dolgot elrontottak a beruházási program meghatározásánál? Álljanak az emberek elé a politikai munkások; majd ők „megmagyarázzák a bizonyítványt”. Jónéhány példát idézhetnénk még arra, hogy sokan valamiféle „mentőosztagnak” tekintik a kommunistákat, a pártszervezeteket, akiknek elsődleges dolga, hogy ellensúlyozzák mindazt, amit mások mulasztásai okoztak. Igen szemléletes — a végső kifejletében rendkívül pozitív — példát szolgáltatott erre az egyik textilüzem. A technológiai előírások sorozatos megsértése, a fonodái felületességek következtében nagy mennyiségű kelmét kényszerültek un. osztályos áruvá leminősíteni; mindez a dolgozók körében felháborodást keltett, s rendkívül éles kritikát váltott ki. A gyárvezetés azonnal „politikai kérdést” vélt az ügyben felfedezni, s kérte, álljon sorompóba a pártszervezet. A kommunisták meg is tették ezt, csakhogy a gazdasági vezetés óhajaitól eltérően. Nem azt magyaráz- gatták — mentegették, ami bekövetkezett, hanem arról beszéltek, mindez miért történhetett meg_! Személy szerint megjelölték a felelősöket, s egységenként a mulasztást elkövető műhelyeket. Nem nézőpont kérdése tehát, mi határozza meg a politikai munka feladatát: a meghatározó tényező csakis egyetlen dolog, az objektív valóság lehet! Egyik cikkében Lenin azt hangsúlyozta, hogy a kommunisták alapvető kötelessége a valóság, az igazság teljes megismerése, függetlenül attól, hogy e teljes igazság az adott helyzetben a kommunistákra nézve kedvezőbe, vagy kedvezőtlen. E lenini tétel furcsa értelmezését tapasztalhatjuk sokszor mindennapi életünkben: vannak, akik úgy vélekednek, hogy a teljes valóság kellemetlen ve- tületeivel való szembenézés csakis a kommunisták dolga lehet. Azaz: ha simán, jól mennek a dolgok, akkor ebben nem döntő a politikai munka részesedése. Ha azonban bajok vannak, ha kellemetlen feladatokat kell megoldani, akkor ez „csakis” a politikai munkára hárulhat, s az egyéb tényezők szerepe jelentéktelen. Hamis, de sajnos, létező „munkamegosztás” ez! Az igazsághoz tartozik, hogy jó időn át üzemeinkben, vállalrVainknál, mező- gazdasági termelő egységeinknél az agitációs munka leszűkül a tervfeladatok teljesítésére, a kommunista aktívák egy része pedig különböző „ügyek” — anyagbiztosítástól a munkaruha kiadásáig — intézője lett. Az elmúlt esztendők gyakorlata mindinkább szakit ezzel, ám végleges felszámolása nem megy egyik napról a másikra. A bevezetőben említett eszmecserék egyikén, kötetlen, őszinte elvtársi beszélgetés keretében hangzott el: „a gazdasági mechanizmus reformja érvényesülni hagyja a döntő, de eddig másodlagosként kezelt törvényszerűségeket ; a politikai munkában is még erőteljesebbé lesz az évek óta tartó folyamat, s a termelés legdöntőbb tényezője kerül a középpontba, az ember”. Valóban, megfordul a sorrend: a politikai munka lényege a napi, operatív termelési feladatok „alátámasztása” helyett mindinkább a fő folyamatok át- fogása, elemzése lesz. Mindez nem a gazdasági vezetés helyett, hanem abból a sajátos helyzetből kiindulva, amit a pártszervezetek, a tömegszervezetek — tömegkapcsolataik alapján, a szocialista demokratizmus letéteményeseiként, s az össztársadalmi érdeket kifejező pártpolitika helyi érvényesülésének biztosítóiként — betöltenek. Mindez egyben annak lehetősége is, hogy — ahol még létezik, ott — a „kellemes-kellemetlen” feladatok alapján történő „munkamegosztásnak” véget vessenek : a magyarázkodást valódi politikai munka, a tényeket megvilágító, a kérdésekre őszinte választ adó, a teljes valóságot átfogó magyarázat váltsa fel. Ez a két vélemény nem hangzott el sem értekezleten, sem magánbeszélgetésen. Kimondva, vagy kimondatlanul mégis találkozhatunk ilyen vélekedéssel, amikor a fiatalok művelődé, si, szórakozási lehetőségei kerülnek szóba. Messze és közel Milyen művelődés, szórakozás vár a fiatalokra a beregi részen, egy járásban, amely alig különbözik a többi járástól. Egy kicsit elzárja a vásárosnaményi járás községeit a várostól a vasutak hiánya, a megye- székhelytől és az ország különböző részeitől. Ez kétségtelen növeli a távolságot a falu és a város között. Az a 4—5 ezer fiatal, aki a járás községeiben él a televízió, a rádió, a faluszínház, a vándorló kiállítások, a különfé. le kulturális rendezvények jóvoltából mégsincs túl messze a város adta művelődési, szórakozási műsoroktól. A járási művelődési ház a központja a művelődésnek, ide sereglenek a községek fiataljai egy-egy színházi előadás, tánczenei est, vagy egyéb fiatalos rendezvények alkalmával. IS aív fajongás Milyen szórakozás között válogathatnak a fiatalok? Sok ezer fiatal olvasót tartanak nyilván a járási és a községi könyvtárak. Első helyen a mai magyar szerzők állnak az olvasottságban, Berkesivei az élen. Főként az alkalmai köny vankétokkal igyekeznek formálni a véleményt, a fiatalok ízlésvilágát, s ráirányítani a figyelmüket a sokrétűbb és igényes irodalmi munkákra. A zene, a film méginkább kedvelt mint a könyv. Sok még a kritikáltan, naív rajongás a nem éppen művészi számok iránt. A zenei nevelés és ismeretterjesztés segítője a járásban már évek óta folyó zeneoktatás. A zene, a film és a könyv közös propagálására újszerű módszert is találtak: vasárnaponként sátrakat állítanak fel a járási székhelyen, tervezik ezt a nagyobb községekben is, sőt a gergelyiugornyai Tisza-par- ton. Zenei műsor, egésznapos filmvetítés, — rövid, népszerű ismeretterjesztő és tudományos filmekkel — könyvkölcsönzés és könyvárusítás zajlik a népszerű kujtúrsátrakban. Sőt a televíziót is kiviszik a sátrakba, s az utcai filmvetítésen kívül utcai tv-nézéssel is bővítik a nyári szórakozási programot. Az a tapasztalat, hogy az elavult népművelési formák, elsősorban a gyenge tartalom és szervezés miatt, nem vonzzák a fiatalokat. Nagyon érdeklődnének a klubélet iránt, vasárnap délelőt- tökön a fiataloké, a vakációt töltő tanuló ifjúságé a járási művelődési otthon, de így van ez számos község művelődési otthonánál is. A szűkös helyiség, a megviselt bútorzat, a sokszor zsúfuló- dó program, amely gátolja a fiatalok esti szórakozását, művelődését, gyakran okoz érdektelenséget. Egy jó klub- helyiség, ahol a fiatalok olvasási, zenei kötetlen szórakozási igényei nem ütköznének folyton akadályokba — fiatalos szórakozási, művelődési programmal — kiváló alkalmat nyújtanának a szórakozásra, művelődésre. A KISZ-szervezetek nem tudnak beleszólni teljes erővel a fiatalok művelődési, szórakozási programjába, el- forgácsolódnak a kezdeményezések, a művelődési otthonok, a különböző tö- megszervezeíek, sportegye- süietek külön külön foglalkoznak a fiatalokkal. Ez nem is lenne baj, csak a KISZ-szervezetek nehezen találnak rá szerepükre, a fiatalok nevelését a művelődés, a szórakozás eszközeivel is elősegíteni. Városias közérzet ? Mi hát az igazság a két véleményről a beregi részen, van-e joguk unatkozni a fiataloknak, avagy van-e alapja a városias közérzetnek? Sok fiatal megtalálja falun is a kultúrát, szórakozást, ez a művelődési otthonok, a KISZ-szervezetek javuló munkájának is köszönhető. Klubokra lenne szükség, amely nemcsak a nevében lenne az, hanem tartalmában is. És bátrabban támaszkodni a fiatalok ötleteire, véleményére a művelődési programok kidolgozásánál. Hatvan éve, 1908 Július 9-én született Bálint György Író, publicista, kritikus, a két világháború közötti magyar marxista kritika és publicisztika egyik kiemelkedő alakja. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi, 1990-ban publikált írását. Los Angeles nagyon istentelen Város lehet — különben nem jutott volna a város vezetősége arra az érdekes ötletre, amelyről most számoltak be a lapok. A város nyilvános parkjaiban esténként villanytranszparensek fogják hirdetni a tízparancsolatot. Az erkölcsjavításnak ez a racionalizált és „efficient” módja egészen új és eredeti.. Ilyen még nem volt, és természetes, hogy csak Amerikában találhatták ki. Mert a dolog, a praktikus hirdetőszellem szempontjából, ugyebár, nagyon egyszerű. Ha például az emberek nem akarnak Ford autót Venni, akkor addig ragyogja bele a transzparens a bűnös közönybe, hogy „vegyél Ford autót”, amíg az emberek végül tényleg vesznek Ford autót. Vagy ha a megátalkodott rossz emberek mindig csak szappannal borotválkoznak. a transzparens addig hirdeti, hogy tessék K. Y-féle krémmel borotválkozni, míg az emberek végre megjavulnak és rátérnek az egyedül üdvözítő krémborotválkozásra. Éppen így ha az emberek lopnak, paráználkodnak és felebarátjuk ökrét és szamarát kívánják — transzpa(Folytatás a 2. oldalról.) zését. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az Egyesült Nemzetek Szervezete megerősítésének az ENSZ alapokmány maradéktalan betartása alapján, az ENSZ egyetemessége biztosításának, továbbá annak, hogy összehangolják az ENSZ tevékenységét a világban végbement változásokkal; mindenképpen hozzájárulnak a világszervezet hatékonyságának fokozásához, az általános béke és biztonság megőrzése és a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése érdekében. A nyilatkozatot aláíró államok hangoztatják, készek más államokkal együtt keresni az európai béke megszilárdításhoz vezető kolcsönesen elfogadható utakat. Államainkat az a szilárd eltökéltség hatja át, hogy a nemzetközi életben megvédik a béke, az államok nemzetközi együttműBukarest, 1966. rens addig inti őket,, hogy „ne lopj”, „ne paráználkodjál”, „és ne kívánd felebarátod ökrét és szamarát”, amíg végre magukba szállnak, és felhagynak ezekkel a rossz szokásokkal. (Sőt, talán az eddigi sikertelen alkoholtilalmi rendszabályoknál is sokkal hathatósabb volna, ha egy másik transzparens azt ragyogná: „ne igyál” — és talán az egész erkölcsi válságot praktikusan,meg lehetne oldani, ha egy külön színes fényreklám propagálná azt az axiómát, ami Somerset Maugham rosszmájú megállapítása szerint az angolszász puritanizmus tizenegyedik parancsolata: „Né érezd magadat jól!”)-*r A tíz ige tehát szépen ott fog ragyogni a traktorreklámok és tápszerhirt|etések között. És este megjelenik majd a homályos parkban a fiatal Mr. Smith és a kis görlice, homályos célzattal — de meglátjuk majd a ragyogó parancsolatot, és szépen hazamennek, külön külön. Azután elindul az est homályában egy másik Mr. Smiht, némi lopási vagy banltrablási célzattal — de meglátja a transzparenst, és az ádáz Al Capone-tanít- vány alázatosan és szelíden hazamegy, mint egy kis bárány, és másnap nagyobb adományt küld be névtelenül az üdvhadseregnek. A kaján ingatlanspekuláns pedig, aki megkívánja felebaködése, valamennyi szabadságszerető és haladó erő összefogása politikai vonalát, harcolnak az imperialista agresszió, az erőszak és a diktátor politikája ellen, támogatják a szabadság, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyét. Az értekezlet részvevői azzal a felhívással fordulnak valamennyi európai kormányhoz és nemzeti földrészünk békeszerető és haladó erőihez ideológiai, politikai, vagy vallási meggyőződésüktől függetlenül egyesítsék erőfeszítéseiket azért, hogy Európa — a világcivilizáció egyik legfontosabb központja — egyenjogú nemzetek sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésének földrészévé, a tartós béke és a világméretű kölcsönös megértés hatalmas tényezőjévé váljék. július 5. rátja ökrét a hozzávaló földbirtokkal és húskonzervgyárral együtt: megtörtén fogja lehajtani fejét, , és megtörtén fogja nyakonvág- ni serdületlen kisfiát, aki pókeron elnyerte a szomszéd kisfiának zsebpénzét. Az alvilági gengszterek pedig soha többé nem fognak ölni, és Csikágóban minden milliomos kiteheti éjszakára ékszereit és részvénypakettjeit a ház elé szellőzni. ★ Ilyen szépen megjavulnak majd az erkölcsök az ötletes hirdetési kampány hatása alatt — feltéve persze, hogy a transzparensek azt is be fogják bizonyítani a bankrablóknak, alkoholcsempészeknek, spekulánsoknak, sőt a paráznáknak is, hogy a parancsolatok szigorú megtartása jó üzletet jelent a számukra. Tudniillik minden jó hirdetés alapfeltétele, hogy ezt a közönségnek bebizonyítsa. Éneikül a legtökéletesebb hirdetés is falra hányt borsó. Mert amíg a transzparens közönsége azt fogja látni, hogy ölés útján meg lehet szabadulni a konkurrens szeszcsempésztől vagy a konkurrens nemzettől; hogy panamák és spekulációk útján millió dollárokat lehet szerezni, és erkölcsnemesítő akciókat lehet finanszírozni; hogy paráználkodásból esetleg gyöngysorokat és autókat is lehet szerezni; addig — attól kell tartanunk — az új hirdetési akciónak kevés sikere lesz. (m.) Festékszóró fülkéket készít szovjet megrendelésre a Nyíregyházi VAGÉP. A berendezést a napokban indították el rendeltetési helyére. <PG) A Bolgár Népköztársaság nevében TOBOK ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársa ság minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében ANTONIN NOVOTNY, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. JOZEF LENART, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében WLADYSLAW GOMÜLKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. JOZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében KÁDAS JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. KÄLLAI gyula, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységp árt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke. WILLI STOPH, a Német Demokratikus Közt ársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köz társaság nevében NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. ION GHEORGHE MAURER, a Román Szocialista Köztárs aság minisztertanácsának elnöke. A Szovjet Szocialista K öztársaságok Szövetsége nevében LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Bálint György: fí&klámoi az esrk&Bc&Mck ?
