Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

(Folytatás az I. oldalról.)

kizárólagos képviseletére, mondjanak le azokról a próbálkozásaikról, hogy nyomást gyakoroljanak az NDK-t elismerni kész államokra, mondjanak le a bűnös müncheni diktátumról és ismerjék el annak érvénytelenségét kezdettől íogva. Bizonyítsák be tettekkel, hogy valóban számot vetnek a történelem tanulságaival, véget vetnek a militarizmusnak és re- vansizmusnak, és vállalják és az államok közötti kapcsolatok normalizálásának, a népek közötti együttműködés és barátság fejlesztésének politikáját folytatják.

A Német Demokratikus Köztársaság — az európai béke és biztonság e fontos tényezője — építő javaslatokkal fordult az NSZK kormányához és szövetségi gyűléséhez: kölcsönösen

mondjanak le a nukleáris fegyverekről, csökkentsék mindkét német állam hadseregének létszámát, kötelezzék magukat arra, hogy nem folyamodnak erőszakhoz egymással szemben, üljenek tárgyalóasztalhoz az NDK-t és az NSZK-t egyaránt érdeklő megérlelődött nemzeti kérdések megoldása végett. Ám az NSZK kormánya nem mutat érdeklődést e javaslatok iránt. A jelen nyilatkozatot aláíró államok támogatják az NDK említett kezdeményezéseit.

Az értekezleten résztvevő államok — miután sokoldalúan megvizsgálták a jelenlegi európai helyzetet, s mérlegelték az e helyzet fejlődését meghatározó tényezőket — arra a következtetésre jutottak, hogy Európában, ahol az államok csaknem fele szocialista, lehetőség kínálkozik arra, hogy megakadályozzák az események nem kívánatos fejlődését. Az európai államoknak a békéért küzdő összes társadalmi erőknek együttes erőfeszítésével — tekintet nélkül az ideológiai nézetek, vallási és egyéb meggyőződések különbözőségére — még lehet oldani az európai biztonság problémáját. Ez a feladat annál sikeresebben fog megoldódni, minél gyorsabban bénul meg azoknak az erőknek a befolyása, amelyek még tovább kívánják szítani az európai államok közötti feszültséget.

A háború óta nemegyszer sikerült meghiúsítani az európai béke aláaknázására irányuló terveket. Ebben döntő jelentősége volt az európai szocialista államok és valamennyi szocialista ország egységének és szolidaritásának, az általuk folytatott békeszerető külpo_ litikának, miközben éberek voltak a potenciális békebontókkal szemben, továbbá ama készségüknek, hogy együttműködjenek az európai biztonság megerősítéséhez hozzájárulni kész minden állammal. Ugyancsak e cél elérésére törekednek minden erejükkel a nyugat-európai órszágok munkásosztálya, annak élenjáró osztagai, a demokratikus haladó szervezetek és a békemozgalom, amelyek a legszélesebb dolgozó tömegek közvéleményét alakítják.

Európában a katonai kalandok megvalósítását mindinkább megnehezíti egy fontos tényező: a nyugat-európai országokban növekszik azoknak az erőknek a befolyása, amelyek szükségesnek tartják, hogy a politikai nézet- és felfogásbeli különbségeken felülemelkedve síkra szánjanak a nemzetközi feszültség enyhí. téséért, a kölcsönösen előnyös, minden megkülönböztetéstől mentes európai államközi kapcsolatok átfogó fejlesztéséért, országaik teljes függetlenségéért és nemzeti arculatának megőrzéséért.

A nyilatkozatot aláíró államok kedvező jelenségnek tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban vannak olyan körök, amelyek fellépnek a revansizmus és a militarizmus ellen, s követelik, hogy az NSZK normális kapcsolatokat teremtsen meg mind a nyugat, mind a kelet országaival, beleértve a két német állam normális kapcsolatait is. Ezek a körök a nemzetközi feszültség enyhítésére és az európai biztonság biztosítására törekednek, hogy minden német élvezhesse a béke áldásait.

Az európai béke és biztonság híveinek befolyása napról napra érezhetőbbé válik, az agresszív politika hívei pedig kezdenek teret veszíteni. Egyre több európai ország és nép ismeri fel, honnan ered az őt és egész Európát fenyegető veszély, s mit kell tenni valamennyi európai állam biztonságának megvédése érdekében.

Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy mindegyik európai államnak méltó szerepet kell játszania a nemzetközi ügyekben és teljesjogú partnerként részt kell vennie az európai népek és államok közötti kapcsolatok olyan rendszerének kialakításában, amelynek keretében az egyes államok biztonsága egyértelmű lenne valamennyi állam biztonságával. Az európai államok külső beavatkozás nélkül meg tudják oldani kölcsönös kapcsolataik problémáit.

A szocialista országok véleménye szerint az európai biztonság megteremtésének egyik alapfeltétele az, hogy ezek az államok erősítsék és fejlesszék normális kapcsolataikat, a szuverenL tás, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avat_ kozás és a kölcsönös előnyök elvei alapján. Az európai helyzet azt bizonyítja, hogy a különböző akadályok ellenére egyre inkább tért hódítanak ezek az elvek, hiszen ésszerű alapot teremtenek meg a népek együttműködéséhez és a nemzetközi helyzet megjavításához.

Fontos, hogy az európai államok között, társadalmi rendjüktől függetlenül, erősödjenek a béke védelmére hivatott politikai kapcsolatok.

Az európai országok,

amelyeket hagyományos kereskedelmi kapcsolatok kötnek össze, csak nyerhetnek a gazdasági együttműködés kölcsönös fejlesztésén. Gazdasági kapcsolataink útjában álló megkülönböztetések és akadályok felszámo. lása kiváltképpen előmozdíthatja a népek közeledését, s kölcsönös bizalmukhoz és megértésükhöz szükséges légkör megteremtését. Az európai országoknak gazdasági kapcsolataik fejlesztése módot ad arra is, hogy más világrészek országaival ugyancsak kiszélesítsék áruforgalmukat. Ezek a kapcsolatok a tudományos, műszaki és kulturális együttműködés sokoldalú fejlesztésével együtt le. hetővé teszik, hogy a népek kölcsönösen jobban megismerjék egymást. , Ennek megfelelően, fejlődésükhöz mérten anyagi alapul szolgálhatnak az európai biztonság és a világbéke erősítéséhez.

Az európai államoknak és népeknek, tekintet nélkül arra, hogy társadalmi, politikai rendszerük, ideológiájuk és politikai felfogásuk eltérők, van egy közös feladatuk, amely összhangban van valamennyiük nemzeti létérdekeivel. Közös feladatuk, hogy elejét vegyék az európai békebontásnak és megfékezzék az agresszív erőket.

Gül

A nyilatkozatot aláíró államok véleménye szerint a most kialakuló helyzetben valamennyi európai államnak aktív erőfeszítéseket kell tennie az európai béke megszilárdítására.

Az európai kormányok nem hihetnek azok megnyugtató jelentéseiben, akik agresszív terveket szőnek, nem bízhatnak azokban, akik a második világháború következményeinek felülvizsgálására törekednek, emellett azt bizonygatják, hogy saját biztonságuk érdekében van szükségük atomfegyverre. S nem maradhatnak passzívak, mert akkor, akarva akaratlanul, azoknak az erőknek adnak ösztönzést, amelyek Európát pusztító nukleáris konfliktus színterévé akarják tenni.

Az európai államok kormányainak népeik iránti nagy felelősségük tudatában

olyan lépéseket kell tenniük, amelyek meghozzák az európai feszültség enyhülését, a biztonság megszilárdulását, s a kölcsönösen előnyös, békés európai együttműködés kibontakozó, sát eredményező fordulatot.

Nem először vetődik fel ez a feladat Európában. Az agresszív erők az első és második világháborút mélységes titokban készítették elő. Békés szándékaikról puf- fogtatott hazug szólamokkal leplezték terveiket. Minden alkalommal a propaganda és a félrevezetés gigászi apparátusát használták fel a népek éberségének elaltatására. A népeknek ugyan kinyilt a szemük, de már csak akkor amikor emberek milliói pusztultak el, s virágzó városok és falvak váltak romhalmazzá. Az atomenergia és az óriásrakéták korában nem hagyhatjuk, hogy ez harmadszor is megismétlődjék.

Az értekezleten részvevő országok határozottan síkra szállnak azért, hogy mielőbb sor kerüljön az európai biztonságot erősítő, építő intézkedésekre. Meggyőződésük, hogy a jelenlegi körülmények között reális lehetőség van erre, e célból készségesen együttműködnek más államokkal.

Az európai béke és biztonság megbízható garanciáinak megteremtése fontos feladat. Ezért szükség van valamennyi európai állam részvételére. Elengedhetetlen az álláspontok türelmes és építő megvitatása, hogy közlrelyeslést keltő döntéseket lehessen hozni.

Az európai szocialista országok több ízben terjesztettek elő konkrét akció- programnak felhasználható, megalapozott javaslatokat.

A nyilatkozatot aláíró államok véleménye szerint főleg az alábbi vonatkozásokban lehet és kell intézkedéseket tenni az európai biztonság erősítésére:

1. Felhívjuk az ösz- szes európai országokat, hogy fejlesszék a jószomszédi kapcsolatokat, a függetlenség, a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök, s a különböző társadalmi rendszerű államok között megvalósuló békés egymás mellett élés elvei alapján. Ennek megfelelően síkra szállnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erősítéséért. A kapcso’atok és az együttműködés formáinak fejlesztését óhajtják a tudomány, a technika, a kultúra és a művészet terén, s minden olyan területen, amely új lehetőségeket nyújt az európai országok együttműködéséhez.

Az európai államok a békés együttműködés minden területén módot találhatnak arra, hogy további, kölcsönösen előnyös lépéseket tegyenek.

Az általános európai együttműködés fejlesztése érdekében mindegyik államnak le kell mondania a más államokkal szemben alkalmazott bárminemű politikai, vagy gazdasági megkülönböztetésről és nyomásról. Elengedhetetlenül szükséges továbbá valamennyi állam egyenjogú együttműködése és normális kapcsolataink megteremtése, a két német állammal.

A különböző társadalmi rendszerű európai államok jószomszédi kapcsolatainak megteremtése és fejlesztése élénkítheti a kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatokat, s így nagyobb lehetőségeket nyújthat ahhoz, hogy az európai államok hathatósan előmozdítsák az egészségesebb helyzet, a kölcsönös bizalom és megbecsülés kialakítását földrészükön.

2. A szocialista országok mindig következetesen ellenezték. hogy katonai tömbökre. vagy szövetségekre osszák fel a világot. Mindenkor azon voltak, hogy elhárítsák az egyetemes békére és biztonságra ebből háruló veszélyeket.

Barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésük, a Varsói Szerződés megkötése válasz volt a NATO, ezen agresz- szív katonai csoportosulás megalakulására és Nyugat- Németországnak a NATO- ba való belépésére. A Varsói Szerződés szuverén és

egyenjogú államok védelmi szövetsége, amely eszköz a tagállamok biztonságának és Európa békéjének védelméhez.

A Varsói Szerződés tagállamai azonban úgy vélték és úgy vélik, hogy az imperialista erők által ki- kényszerített katonai tömbök és külföldi katonai támaszpontok léte akadályozza az államok együttműködését. Minden európai ország biztonságának és haladásának igazi biztosítékát nem katonai csoportosulások adják meg, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi élet mai egészséges tendenciáival, hanem egy olyan hatékony európai biztonsági rendszer megteremtése, amely a földrész valamennyi államának egyenjogúságán és kölcsönös megbecsülésén, minden európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapszik.

A jelen nyilatkozatot aláíró országok véleménye szerint megérett annak szükségessége, hogy lépéseket tegyenek elsősorban az európai háborús feszültség enyhítésére. Ennek radikális módja az lenne, ha a fennálló katonai szövetségeket egyidejűleg feloszlatnák. A jelenlegi helyzet lehetővé teszi ezt. Államaink kormányai többször hangoztatták, hogy az Észak-Atlanti Szövetség működésének megszűnése esetén a Varsói Szerződés hatályát veszti, s helyüket egy európai biztonsági rendszernek kell elfoglalnia. Most ünnepélyesen megerősítik, hogy hajlandók az említett szövetségek egyidejű felszámolására.

Ha azonban az Észak- Atlanti Szerződés tagállamai még mindig nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy teljesen megszűnjék a két csoportosulás, a jelen nyilatkozatot aláíró államok célszerűnek tartanák, ha már rúost megegyezés jönne létre az Észak- Atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolásáról.

Ugyanakkor kijelentik, hogy mindaddig, amíg létezik az észak-atlanti tömb és az agresszív imperialista körök merényletet követnek el a világbéke ellen, az értekezleten résztvevő szocialista országok megőrzik nagyfokú éberségüket és el vannak szánva arra, hogy fokozzák erejüket és védelmi képességüket.

Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy az észak-atlanti tömbben és a Varsói Szerződésben részvevő valamennyi állam, valamint a katonai tömbökhöz nem tartozó államok két vagy többoldalú alapon tegyenek erőfeszítést az európai biztonság előmozdítása érdekében.

Harmadszor: napjainkban úgyszintén nagy jelentőségre tesznek szert az olyan részleges intézkedések is, amelyek az európai földrészen tapasztalható háborús feszültség enyhítésére irányulnak, mint például:

a külföldi katonai támaszpontok felszámolása;

a külföldi csapatok teljes kivonása idegen területekről saját nemzeti határok mögé;

mindkét német állam fegyveres erőinek meghatározott mértékű és meghatározott idejű csökkentése;

az atomkonfliktusok veszélyének elhárítására irányuló intézkedések; atommentes övezetek létrehozása, kötelezettségvállalás az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak részéről, hogy nem alkalmaznak atomfegyvert az ilyen övezetekhez tartozó államokkal szemben, stb.

Az atom- és hidrogénbombákat szállító külföldi repülőgépek repüléseinek beszüntetése az európai államok területe felett, az atomfegyvereket hordozó külföldi tengeralattjárók és más hajók távoltartása ezeknek az államoknak a kikötőiből.

Negyedszer: tekirítettel

arra, hogy az NSZK-nali. az atomfegyverek birtoklására vonatkozó igénye veszélyezteti Európa békéjét, az államoknak erőfeszítéseket kell tenniük annak megakadályozására, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bármilyen formában — közvetlenül vagy közvetve, államcsoportosulásokon keresztül kizárólagos birtoklással. vagy e fegyver feletti rendelkezésben való bármilyen formájú részesedéssel — atomfegyverhez jusson. E kérdés megoldásától nagymértékben függ az európai és nem csupán az európai népek jövője. Félmegoldások ebben a kérdésben megengedhetetlenek.

Ötödször: a határok sért- hetettlensége az európai tartós béke alapja. Az európai helyzet normalizálásának érdekei megkövetelik, hogy valamennyi európai állam éppen úgy, mint az európai földrészen kívüleső államok, külpolitikai lépéseikben abból induljanak ki, el kell ismerniök az emberiség történelmének legpusztítóbb háborúja után az európai államok között reálisan kialakult határokat, köztük az Odera-Neis- se lengyel határt és a két német állam közötti határokat.

Hatodszor: a német kérdés békés rendezése megfelel az európai béke érdekeinek.

Értekezleten részvevő szocialista államok készek tovább keresni e kérdés megoldásának útjait. A megoldásnál figyelembe kell venni az összes érdekelt ország és Európa egésze biztonságának érdekeit.

E kérdés és vele együtt az európai biztonság más vonatkozásainak építő jellegű kezelése csak a jelenlegi helyzetből, mindenekelőtt a két német állam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — létezése tényének elismeréséből kiindulva képzelhető el. Ugyanakkor feltétlenül szükséges e rendezés érdekében, hogy elismerjék a meglévő határokat és hogy mindkét német állam mondjon le a nukleáris fegyverekről.

A két német állam egyenjogú részvétele az európai államok kapcsolatainak fejlesztésére és erősítésére irányuló erőfeszítésekben a legkülönbözőbb tevékenységi területeken — politikai, gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális téren egyaránt — lehetővé teszi a két német állam munkásosztályának, parasztságának és értelmiségének, egész lakosságának, hogy lehetőségeikhez, alkotóképességeikhez mérten más európai népekkel együtt hozzájáruljanak a haladás és a béke ügyéhez.

Ami a két német állam egyesítésének kérdését illeti, ennek eléréséhez az út a feszültség enyhítésén, a két szuverén német állam fokozatos közeledésén, megegyezésükön, a német és az európai leszerelésre vonatkozó megállapodáson, valamint annak az elvnek a megvalósításán keresztül vezet, hogy az egyesített Németországnak valóban békeszerető, demokratikus államnak kell lennie, és soha többé nem veszélyeztetheti szomszédai és Európa békéjét.

Hetedszer: nagy pozitív hatással lenne egy olyan általános európai tanácskozás összehívása, amely megvitatná az európai biztonság szavatolásának és az egyetemes európai együttműködés kibontakoztatásának kérdéseit. Az ilyen értekezleten születő megállapodás kifejeződhetne például egy közös európai nyilatkozatban, amely az európai biztonság fenntartásáról és a megerősítése érdekében kialakítandó együttműködésről szólna. Egy ilyen nyilatkozatban az aláíró államok kötelezettséget vállalhatnának, hogy egymással való kapcsolataikban a béke érdekeit tartják szem előtt, a vitás kérdéseket csak békés úton oldják meg, konzultálnak és tájékoztatják egymást a kölcsönös érdekű kérdésekről, elősegítik a gazdasági, a tudományosműszaki, valamint a kulturális kapcsolatok sokoldalú fejlődését. E nyilatkozathoz minden érdekelt állam csatlakozhatna.

Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehívása elősegíthetné a kollektív biztonsági rendszer

megteremtését Európában, jelentős mérföldkő lehetne* Európa jelenkori történelmében. Országaink készek részt venni egy ilyen (értekezleten, bármilyen, más érdekelt államok számára, így az Észak-Atlanti Szövetség tagállafnai és a semleges államok számára is alkalmas időpontban. Az európai semleges országok is pozitív szerepet játszhatnának egy ilyen értekezlet összehívásában.

Magától értetődik, hogy egy ilyen találkozó vagy értekezlet napirendjét és az előkészítésével kapcsolatban felvetődő egyéb kérdéseket valamennyi rétzvevő állam közösen határozná meg, figyelembe véve minden egyes részvevő ország előterjesztett javaslatait.

Az értekezleten jelenlévő országok készek arra, hogy más rendelkezésükre álló módszereket is igénybe vegyenek az európai biztonság problémáinak megvitatására: a diplomáciai

csatornákon folyó tárgyalásokat, a külügyminiszterek vagy különmegbízottak két vagy többoldalú találkozóit, valamint a legfelső szintű személyes kapcsolatokat is. Az a véleményük, hogy a fentebb kifejtett elképzelések magukban foglalják az európai biztonság garantálásának alapvető és legfontosabb vonatkozásait. Készek arra, hogy megvitassanak minden olyan javaslatot, amely ennek a problémának a megoldását célozza, bármely állam terjesztette is azt elő. vagy terjeszti elő a jövőben.

Ami az ilyen vitában való részvételt illeti, a Varsói Szerződés államai senkit nem zárnak ki belőle. Minden államnak magának kell eldöntenie, részt vesz-e, vagy sem az európai problémák megvitatásában, vagy megoldásában.

A népeknek természetesen nem mindegy milyen politikai irányvonalat választ az egyik, vagy másik állam — olyant választ-e, amely megfelel a béke és a biztonság érdekeinek, vagy pedig olyant, amely ellentétes ezekkel az érdekekkel.

Az értekezlet részvevői megvannak róla győződve, hogy más földrészek országainak sem lehet közömbös, milyen irányban fejlődnek Európa ügyei. A két világháború tüze Európa földjén lobbant lángra, de csaknem egész bolygónkra kiterjedt. Sok ország, közöttük Európától távol fekvő kontinensek országai is megismerték a pusztítást és nagy veszteségeket szenvedtek. Ezért minden olyan államnak, amely szívén viseli a béke sorsát, üdvözölnie kell minden olyan lépést, ami a feszültség csökkentéséhez, az európai helyzet egészségesebbé tételéhez vezet és támogatnia kell minden ilyen erőfeszítést.

Országaink kifejezésre juttatják, hogy érdekeltek az európai biztonság megszilárdításában, készek megtenni a cél érdekében a szükséges lépéseket és meg vannak róla győződve, hogy valamennyi európai államnak kötelessége hozzájárulni az egész világot érintő problémák megoldásához, amelyek rendezése kétségkívül az európai helyzetre is kedvező hatással lenne. Ide sorolhatjuk az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, az erőszak és az erővel való fenyegetés megtiltása a nemzetközi kapcsolatokban, a leszerelést, a nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltását és az atomkonfliktus veszélyének elhárítására irányuló más nagy hodrerejű intézkedéseket, továbbá a gyarmati rendszer teljes felszámolását annak minden megjelenési formájában, az idegen területeken létesített külföldi katonai támaszpontok felszámolását az egyenjogúságon alapuló nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztését.

Az értekezleten részvevő államok a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy elősegítsék e világmérető problémák mielőbbi rende(Folytatás a 3. oldalon/