Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

xxm ÉVFOLYAM, 161. SZÁM Ara: 50 fillér 1966. JÜLIUS 9, SZOMBAT Nyilatkozat az európai béke és biztonság megszilárdításáról Bukarest, (MTI): A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köz­társaság, a Szovjet Szoci­alista Köztársaságok Szö­vetsége, a barátságról, együttműködésről és kölcsö­nös segélynyújtásról szóló Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti értekezletén kép­viselt tagállamai a követke­ző nyilatkozatot fogadták el: CD A tartós béke és bizton­ság biztosítása Európában földrészünk valaráennyi né­pének forró törekvése, amely megfelel az egyete­mes béke érdekeinek is. Európa népei, amelyek jelentősen hozzájárultak és hozzájárulnak az emberiség haladásához, megteremthetik és meg is kell teremteniük a földkerekség e térségé­ben az enyhülés és a nem­zetközi kölcsönös megértés légkörét, amely lehetővé tenné, hogy valamennyi nép, valamennyi ország anyagi és szellemi kincseit akaratának és döntésének megfelelően teljes mérték­ben felhasználhassa. Az európai országok kap­csolatainak állapota nagy hatással van az egész vi­lághelyzetre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a két világháború, amely em­beréletek tízmillióiba került és hatalmas pusztításokat okozott, az európai konti­nensről indult el. Az európai biztonság problémája nem mai és nem tegnapi keletű. Fél évszá­zaddal ezelőtt, az első vi­lágháború kezdetével került napirendre. Két évtized el­múltával, amikor Európa és az egész világ szer^ekerült az elállatiasodott fasizmus­sal, amely egyik államot a másik után gyűrte maga alá, ez a probléma teljes létfontosságában ismét fel­merült a népek e’őtt. A népek, amikor a rájuk kényszerített élet-halál harcba indultak, abból a re­ményből merítették lelkese­désüket, hogy az utolsó vi­lágháborút vívják meg. 1945-ben közelinek lát­szott az európai biztonság megteremtésének célja; úgy tűnt, hogy a hozzá vezető út szabad. A német fasizmus a földön hevert és ítéletre várt. Diadalát ülte az igaz­ság. A népek, amelyek épp­hogy átélték a hitleri Né­metországgal vívott, példát­lanul könyörtelen háborút, követelték, mindent tegye­nek meg, hogy a militariz- mus és az agresszió erői ne zavarhassák meg ismét a mai és a jövő nemzedékek békés életét, alkotó mun­káját. A potsdami megállapodás, amely megkoronázta a Hit- ler-eílenes koalíció államai­nak szövetségi viszonyát, a béke megerősítésének széles körű és jövőbe mutató prog­ramját hirdette meg. Történelmében először ka­pott Európa reális lehetősé­get arra, hogy megoldja sa­ját biztonságának problé­máját. Ezzel általánosan el­ismertté lett, hogy az euró­pai biztonság legfőbb felté­tele: a német militarizmus és nácizmus újjáéledésének megakadályozása és annak biztosítása, hogy «Németor­szág soha többé ne fenye­gethesse szomszédait, vagy a világbékét Nem akadt senki, aki ne értett volna egyet azzal, hogy e fő felté­tel megköveteli a becsüle­tes és barátságos együttmű­ködést mind az európai ál­lamok, mind más államok között, amelyeknek érdeke az európai béke és a világ­béke fenntartása. Ám az események nem igazolták ezeket a várako­zásokat. Az európai népek reményei nem váltak való­ra, mind ez ideig nem való­sultak meg a háború félel­meitől mentes életre való törekvéseik. Ezért a felelős­séget azok a hatalmak vi­selik, amelyek tüstént a né­met agresszorok legyőzése után megtagadták a Hitler- ellenes nagy koalícióban ki­alakult együttműködést, nem követték az európai bé­ke felépítésének közös út­ját, sőt, maguk váltak az agresszív politika hordozói­vá. Most, két évtizeddel a második világháború befe­jezése után Európában még mindig nem szűntek meg e háború következményei, nincs német békeszerződés, továbbra is léteznek a fe­szültség gócpontjai, s az ál­lamok kapcsolataiban rend­ellenes helyzetek állnak fenn. A jelen nyilatkozatot alá­író szocialista államok úgy vélik hogy e helyzet felszá­molása, az európai béke és biztonság tartós alapjainak megteremtése feltételezi, hogy az államközi kapcso­latoknak — abból kiindul­va, hogy lemondanak az erőszakkal való fenyegetés­ről, az erő alkalmazásáról és szükségesnek tartják a nemzetközi vitás kérdések kizárólagos békés rendezé­sét — a szuverénitás, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás, a területi sérthetet­lenség tiszteletben tartásá­nak elvein kell alapulniuk. Az európai államoknak olyan hatékony intézkedé­sekre kell törekedniük, ame­lyek alkalmasak az európai fegyveres konfliktus veszé­lyének elhárítására és az európai kollektív biztonság megerősítésére. Az összes európai nem­zetek e közös törekvésének megvalósítása feltételezi minden — kicsiny és nagy — állam felelősségét és hozzájárulását, tekintet nél­kül társadalmi, politikai rendszerére, a szuverén, független és egyenjogú ál­lamokhoz méltó együttmű­ködés kialakításához. A jelen értekezleten részt vevő államok véleménye szerint a jelenlegi helyzet Európa minden népétől, az összes békeszerető erőktől még nagyobb eltökéltséget és aktivitást követel az eu­rópai béke és biztonság megszilárdításáért folyó harcban. CD A mai nemzetközi hely­zet egyik meghatározó vo­nása a béke fenntartásáért és megszilárdításáért küzdő erők növekedése. Az impe­rialista agresszív politiká­val szemben, a népek biz­tonságáért elszántan száll­nak síkra a szocialista ál­lamok a maguk hatalmas gazdasági és katonai erejé­vel, a nemzetközi munkás- osztály, élén a kommunis­ta pártokkal, a nemzeti fel­szabadító mozgalom, a leg­utóbbi években független­né vált új államok, az egész világ haladó és de­mokratikus erői. Európában mindinkább erősödnek és fejlődnek azok az irányza­tok, amelyek a hideghábo­rú maradványainak, az egyetemes európai együtt­működés normális fejlődé­se akadályainak felszámolá­sát, a különböző vitás kér­déseknek a kölcsönös meg­értés útján történő megol­dását, a nemzetközi élet normalizálását és a népek közeledését szolgálják. Ezzel az irányzattal szem­beszegülnek a reakciós im­perialista körök, amelyek agresszív célokat követve szítják a feszültséget és igyekeznek megmérgezni az európai államok kapcsola­tait. Az európai béke, az eu­rópai népek biztonsága szempontjából közvetlen ve­szélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi politikája, ugyanaz a poli­tika, amely á világ más térségében — Délkelet-Ázsi- ában — máris a vietnami nép elleni agresszív hábo­rúhoz vezetett, és az utób­bi évek során nem egyszer nemzetközi válságokig izzí­totta az államok közöt­ti kapcsolatokat. Az Egyesült Államok beavat­kozik más államok bel- ügyeibe, megsérti vala­mennyi nép szent jogát, hogy maga döntsön sorsá­ról, a gyarmati megtorlás és a fegyveres intervenció eszközeihez folyamodik, összeesküvéseket sző Ázsia, Afrika és Latin-Amerika különböző országaiban, mindenütt támogatja a re­akciós erőket és a népek szemében gyűlöletes kor­rupt rendszereket. Semmi kétség az iránt, hogy az Egyesült Államok európai politikája céljai­nak semmi közük sincs az európai népek létérdekei­hez, az európai bizton­ság feladataihoz. Az ame­rikai vezető körök szeret­nék nyugat-európai szövet­ségeseikre ráerőszakolni akaratukat, hogy Nyugat- Európa az Egyesült Álla­mok globális politikájának eszközévé váljék. E politi­ka alapját az a törekvés alkotja, hogy megállítsák, sőt visszafordítsák a népek nemzeti és társadalmi fel­szabadulásának történelmi folyamatát. Innen ered az a próbálkozásuk, hogy né­hány nyugat-európai álla­mot bevonjanak világ más részein, többek között Ázsi­Hazaérkezett a magyar küldöttség Bukarestből Most kaptunk képet az MTI Külföldi Képszolgálattól: A Varsói Szerződés politi­kai tanácskozó testületének nyilatkozatát az Egyesült Al amok vietnami agressziójá­ról aláírja Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Bukarest (MTI): Pénteken reggel — ma­gyar idő szerint — 9,30 óra­kor repülőgépen hazautazott Bukarestből a Kádár János vezette magyar küldöttség, amely részt vett a Varsói Szerződés politikai tanács­kozó testületének ülésén, valamint a KGST-csúcsta- lálkozón. A magyar küldöttég bú­csúztatására a baneasai repü­lőtéren megjelent: Nicolae Ceausescu, az RKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, Jon Gheorghe Maurer, az RKP Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a miniszter- tanács elnöke, Paul Nicules- cu-Mizil, az RKP Vég­rehajtó Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Gheorghe Radules cu, az RKP Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a miniszter- tanács elnöhelyettese, Leon- tin Salajan hadseregtábor­nok, az RKP Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a fegyve­res erők minisztere, Josif Banc, az RKP Végrehajtó Bizottságának póttagja, a minisztertanács elnökhelyet­tese és Corneliu Manescu külügyminiszter. Megjelentek a repülőtéren Vince József nagykövet ve­zetésével, a bukaresti ma­gyar nagykövetség vezető munkatársai. Ott voltak a baráti államok diplomáciai misszióinak vezetői is. A magyar küldöttség, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga első titkárának vezetésé­vel részt vett a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének ülésén és a KGST-tagállamok kommu­nista és munkáspártjai ve­zetőinek és kormányfőinek találkozóján, pénteken dél­előtt hazaérkezett. A küldöttség fogadtatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Cseterki Lajos, a Politi­kai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Csanádi György közleke­dés és postaügyi miniszter, Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes, valamint dr. Florea Duna, a Román Szocialista Köztársaság bu- dapeseti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ában folytatott katonai ka­landjaikba Az amerikai agresszív körök, amelyek élvezik a nyugat-európai reakciós körök támogatását, az észak-atlanti katonai tömb és az általa megteremtett hadigépezet segítségével ar­ra törekednek, hogy to­vább mélyítsék Európa megosztottságát, szítsák a fegyverkezési hajszát, fo­kozzák a nemzetközi fe­szültséget, akadályozzák a kelet- és nyugat-európai államok normális kapcso­latainak kialakulását és fej­lődését. Eme, az európai népek biztonságának igazi érde­keitől idegen célokért van­nak még mindig Európá­ban az Egyesült Államok csapatai, a nyugat-európai országokban ezért vannak ott e hatalom katonai tá­maszpontjai, ezért létesül­nek termonukleáris fegy­verraktárak, ezért vezényel­nek nuklexris tengeralatt­járókat az Európa partjait mosó tengerekre, ezért cir­kál a Földközi-tengeren a 6. amerikai flotta, ezért zúgnak nukleáris bombá­kat hordozó repülőgépek az európai országok égbolt­ján. Az Egyesült Államoknak a háború óta folytatott eu­rópai politikája annál is veszedelmesebb az európai népek számára, mert egyre inkább a nyugatnémet mi­litarista és revansista erők­kel való megegyezésre tá­maszkodik. Ezek az erők egy még veszélyesebb euró­pai irányvonal megvalósítá­sára ösztökélik az Egyesült Államokat. Ez a politika abban is kifejezésre jut, hogy az amerikai imperialisták és a nyugatnemet revansisták között egy sajátos szövet­ség bontakozik ki. Nyugat-Németország mi­litarista és revansista körei semmibe veszik a német nép létérdekeinek, agresz- szív célokat követnek. Ez minden tettükben megnyilvánul: abban is, hogy hadivágányokra állít­ják át az ország gazdasági potenciálját, abban is, hogy félmilliós Bundeswehrt hoztak létre, abban is, hogy a német hódítások történel­mét magasztalják és gyűlö­letet szítanak más népek ellen, amelyeknek területei­re ismét fenik a fogukat az NSZK említett körei. Ma e politika gyújtópont­jában a nukleáris fegyve­rek birtoklásának követe­lése áll. Az NSZK-ban nyíl­tan és titokban szorgalmaz­zák egy olyan műszaki-tu­dományos és ipari alap megteremtését, amely meg­határozott időpontban al­kalmassá válnék saját atom- és hidrogénbombák gyártására. A békeszerető országoknak és népeknek közös erőfeszítéssel minded­dig sikerült megakadá- lyozniok a NATO gépesí­tett nukleáris erőinek meg­teremtését, ami hozzáférhe­tővé tenné az NSZK szá­mára a nukleáris fegyvere­ket. Ám korántsem mond­tak le az erre vonat­kozó tervekről. Minden nép létérdekei megkövetelik, hogy vessék el a NATO sokoldalú atom­ütőereje létrehozására vo­natkozó terveket. Ha azon­ban a NATO-államok — szembeszegülve a béke ér­dekeivel — a sokoldalú atomütőerő létrehozására vonatkozó tervek megvaló­sításának, vagy az NSZK atomfegyverhez való hoz- zájuttatásának útjára lép­nek bármilyen formában, a Varsói Szerződés tagál­lamai — figyelembe véve az európai békét és bizton­ságot fenyegető súlyos kö­vetkezményeket — kényte­lenek lesznek megtenni a szükséges védelmi intézke­déseket saját biztonságuk szavatolására. A nyugatnémet revansis­ták területi igényeit hatá­rozottan vissza kell utasí­tani. Ezek az igények tel­jesen alaptalanok és kilátás­talanok. A határkérdés Európában végérvényesen és visszavonhatatlanul el­dőlt; Európa népei képesek útját állni a revansizmus- nak. Az európai biztonság sza­vatolásának egyik fő feltéte­le az európai államok kö­zött jelenleg fennálló hatá­rok sérthetetlensége, bele­értve a szuverén Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlo­vákia határait. A jelen ér­tekezleten képviselt álla­mok megerősítik eltökélt­ségüket, hogy visszavernek minden agressziót, amely az imperializmus és a reak­ció erőitől indul ki, e hatá­rok ellen. A Varsói Szerződés tag­államai a maguk részéről kinyilvánítják, hogy Európa egyetlen államával szem­ben sem támasztanak terü­leti igényeket. A német imperializmu» revansista és militarista politikája mindig csődbe jutott. A jelenlegi nemzet­közi és európai erőviszo­nyok mellett ez a politika nemcsak hogy semmiféle előnyt, vagy hasznot nem hozhat az NSZK-nak, ha­nem egyenesen helyrehoz­hatatlan következmények­kel járhat a Német Szövet­ségi Köztársaság számára. Európa és a világ békéjé­nek és biztonságának érde­kei — de a német nép érdekei is —azt követelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó körei számoljanak az Európában reálisan létező helyzettel. Ez azt jelenti, hogy a két német állam létének té- nyéből induljanak ki, mondjanak le az európai határok megváltoztatására irányuló követelésükről, ar­ról az igényükről, hogy jo­guk van egész Németország (Folytatás a Z. oldalon) mAO nOUTÁKJAL ícnsüLjírtKt

Next

/
Thumbnails
Contents