Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-07 / 159. szám
A jugoszláv nép ünnepe Az új Jugoszlávia születéséhez vezető út egyik dátumának huszonötödik évfordulóját ünnepük szomszédaink. A hitleri Németország hadüzenet nélküli háborúja után, amelynek eredményeként 1941 áprilisát követően feldarabolták az országot, Jugoszlávia Kommunista Pártja huszonöt esztendővel ezelőtt felhívást intézett a néphez, hogy ragadjon fegyvert és keljen fel a fasiszta megszállók ellen. Július 7- én már támadás érte a német betolakodókat: akcióba léptek az első partizánalakulatok. A Jugoszláviában folytatott felszabadító háború, azáltal, hogy mintegy negyven ellenséges hadosztályt kötött le, jelentős mértékben hozzájárult a hitleristák feletti győzelemhez. A szovjet hadsereggel együtt a jugoszláv népfelszabadító hadsereg felszabadította Belgrádot és egészen Németiországig üldözte az ellenséget. Jugoszláviában a fegyveres harccal együtt terjedt ki a népi hatalom is, megteremtve a lehetőségeket egy szocialista típusú népköz- társaság létrehozásához. Ezen a huszonötödik évfordulón a jugoszláv nép fejet hajt a hősök előtt, akik életüket áldozták a népi hatalom megteremtéséért. ROMA: Szerdán megnyílt az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A plé- num, amelyen Luigi Longo a párt főtitkára elnököl, az olasz kül- és belpolitika kérdéseit vitatja meg. BELGRAD A jugoszláv parlament kedden este végleges formában elfogadta az ország gazdasági fejlődésének ötéves tervét. Az 1970-ig terjedő időszakot felölelő terv sokoldalú előkészítő munka és több hónapig tartó vita után lépett életbe. ATHÉN: Joannisz Tumbasz, görög külügyminiszter kijelentette, hogy megkezdődtek a görög —török tárgyalások Ciprusról. A külügyminiszter, aki előzőleg Genfben tartózkodott, tárgyalt U Tant ENSZ. főtitkárral. AMSZTERDAM: Habib Burgiba tunéziai köztársasági elnök szerda reggel repülőgéppel Amszterdamba érkezett. Az elnököt nagy ünnepélyességgel fogadták, gépét a határtól a holland légierő 12 vadászgépe kísérte. Az USA agresszi&ja ellen Tovább tart a világméretű tiltakozás Giorgio Amendola', az Olasz Kommunista Párt titkára beszél azon a nagygyűlésen, ahol tízezrek tiltakoztak Hanoi és Haiphong bombázása ellen. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Szovjet—francia párhe&zéd U Thant ENSZ-főtitkár, aki jelenleg az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülésszaka alkalmából tartózkodik Genfben, szerdán egy sajtóértekezleten óva intett a vietnami háború további fokozásától. Hangsúlyozta, hogy a harc kiterjesztése, a konfliktus elmélyülése folytán a békés megoldás még jobban kitolódik és még nehezebbé válik. Ismételten kifejezte azt a meggyőződését, hogy béketárgyalások csak akkor lehetségesek, ha megszüntetik Eszak-Vietnam bombázását. , Szergej Visnyevszkij, a Pravda washingtoni tudósítója a lap hasábjain elemzi az amerikai közvélemény állásfoglalását a Johnson- kormány vietnami politikájával kapcsolatban. Arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államokban a militarista körök egyre jobban és közvetlenebb formában diktálják saját akaratukat a stratégiai döntések meghatározásánál. A Pentagon tulajdonképpen szabad kezet kap a cselekvéshez. Alig két évvel azután, hogy Goldwater vonala megsemmisítő vereséget szenvedett, a kormányon lévő demokrata párt átveszi és gyakorlatban megvalósítja legyőzött ellenfelének jelszavait és tanácsait. Tekintélyes szemleírók úgy vélekednek, hogy a korábbi hónapok tapasztalatai bebizonyították, mennyire tarthatatlan ez a vonal. Sukarno drámai beszéde a csonka parlamentben Djakarta, (MTI): Sukarno elnök szerdán megjelent a csonka parlament ülésén és ingerült hangú beszédben reagált a parlament ama határozatára, amely megfosztotta őt élethossziglani elnöki tisztségétől és Suharto tábornokra ruházta a kormány- alakítás feladatát. A főparancsnoki egyenruhát viselő elnök, szembenézve régi ellenfelével, a házelnöki székben ülő Na- sution tábornokkal, háta mögött Suhartóval és a többi katonai vezetővel, egyebek között kijelentette: — Részt akarok venni a nemzet vezetésében. Ha önök Suharto tábornokra bízzák a kormányalakítást, úgy érzem, mintha belőlem afféle királyt csinálnak nem akarom, hogy királyként kezeljenek. Némelyek az mondják nekem: Bung Kamo, te csak ülj nyugodtan, mi majd megalakítjuk a kormányt Ebbe én nem megyek bele. Ez ellentmond az alkotmánynak és az én lelkiismeretemnek. Még mindig jogom van ahhoz, hogy magam döntsék, de nem akarok király lenni, még a királyok királya sem. Beszéde közben az elnök többször is haragosan felemelte hangját. Amikor pedig befejezte felszólalását, megtapsolták. A beszédet a rádió Is közvetítette. Profim-3 Moszkva (TASZSZ): A szovjet űrkutatási programnak megfelelően szerdán a Szovjetunióban hatalmas hordozórakéta segítségével sikeresen felbocsátották a Proton—3. jelzésű tudományos űrállomást. Az űrállomás rátért pályájára amelynek a Földtől legtávolabb eső pontja 630 kilométerre, a Földhöz legközelebb eső pontja pedig 190 kilométerre van. A pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 63,5 fok. Az űrállomás keringési ideje 92,5 perc. A Proton—3. űrállomáson különleges tudományos be. rendezést helyeztek el a kozmikus sugárzás komplex tanulmányozásának folytatására. A tudományos- és mérőműszerek mellett az űrállomáson elhelyeztek egy rádiókészüléket is, amely a 19,545 megahertz frekvencián dolgozik. A legmagasabb szintű szovjet—francia találkozó utolsó napján De Gaulle megkoszorúzta a Normandie-Nye- man világháborús légiezred emléktábláját, a szovjet— francia antifasiszta együttműködés jelképét. De Gaulle látogatása azonban több mint szimbólum. A tábornok „Le rang” című emlékiratában lényegileg azzal foglalkozott: hogyan szerzi vissza Franciaország a világháborúban megtépázott rangját. Az egyik fejezetben pedig De Gaulle leírja, első látogatását a Szovjetunióban, 1944 novemberében. A képzelettársítás kézenfekvő. Nem kérdéses, hogy napjainkban is Franciaország rangját a nemzetközi politika színterén elsősorban a szorosabb szovjet —francia együttműködés biztosíthatja Bizonyára olvasóink közül is sokan látták és hallották a Francia Köztársaság elnökét, amikor a moszkvai televízióban beszélt. A francia szöveg után néhány gondolatot orosz nyelven mondott el. Ez is több volt, mint gesztus, nyilván arra célzott, hogy a nemzetközi kibontakozás egyik alaptétele, hogy a franciák és a Szovjetunió népei „megértsék” egymást. Ahogy ő fogalmazta: „Elsősorban arról van szó, hogy előbbre kell vinni kölcsönös kapcsolataink fejlődését, minden téren meg kell sokszorozni a tapasztalatcserét. Arról is szó van, hogy fokozatosan megvalósítsuk egész Európában az enyhülést, az egyetértést és az együttműködést...” Politikai alaptétel, hogy a tárgyalások középpontjában főként Európa állott. Az európai biztonság kérdését a szovjet diplomácia az utóbbi időben egyre inkább tevékenységének előterébe állította. így az is magától értetődő, hogy a Kreml palotában a szovjet és francia vezetők nézetazonosságra jutottak: az európai biztonság napirendre tűzését a földrészükön zajló események időszerűvé és jogossá teszik. Ezzel kapcsolatban reálisan értékelte a legtöbb francia lap a tárgyalásokat. A Paris-Jour leszögezte: „A két ország közötti megállapodások politikai jelentősége meghaladja azt is, amit az egyezmények szövege rögzít. A világot megosztó, sokszor tragikus nehézségek közepette a Szovjetunió és Franciaország együttműködése a béke fontos tényezője”. Az Humanité kiemeli: „Az európai kérdések békés rendezésében a Szovjetunió és Franciaország együttműködése a béke fontos tényezője.” Realitásokról szóltunk. Ezzel kapcsolatban még hangsúlyoznunk kell; igen nagy a jelentősége annak, hogy Franciaország az első olyan nyugati állam, amely - lyel a Szovjetunió az európai kérdésekről rendszeres konzultációs kapcsolatokat teremt. Amikor például néhány hónappal ezelőtt Wilson angol miniszterelnök Moszkvában járt, ő is felajánlotta az állandó konzultációs kapcsolatokat. Ezt az indítványát nem fogadták el, mert Anglia az Egyesült Államokhoz való túlságos kötöttsége miatt pillanatnyilag nem igen „tárgyalóképes.” Viszont Franciaországgal létrejött a kapcsolat, mert egyes kérdésekben a nézetek hasonlósága erre jó alapokat ad. Ennél a kérdésnél elsősorban arra kell utalnunk, hogy az európai biztonság problémáját Franciaország és a Szovjetunió egyaránt a kontinensen belül kívánja megoldani. A tengerentúli szárazföldet, az Egyesült Államokat távol akarja tartani az európai ügyektől. Meg kell említenünk a két ország álláspontját a német kérdésben. Igen fontos, hogy De Gaulle az első nyugati állmférfi, aki a mai német határokat, az Odera—Neis- se vonalat véglegesnek tekinti, bár tény, hogy ennél tovább nem ment el, nem vitte tovább a konzekvenciákat, ami elsősorban az NDK elismerését jelentené. Mindez arra utal, hogy sok olyan kérdés van, amelyben néhol azonos, néhol egymáshoz közeli a francia és a szovjet álláspont, de akad olyan kérdéscsoport is, ahol a nézetek különbözőek. Az események viszont azt tükrözik, hogy a Szovjetunió és Franciaország között elsősorban azoknak a kérdéseknek a vizsgálata került előtérbe, amelyeknél egyezés található. A szovjet—francia közös nyilatkozatban szó esett a délkelet-ázsiai helyzetről is. Leszögezték: a két kormány továbbra is úgy vélekedik, hogy a kiutat az 1954. évi genfi egyezmények alapján történő rendezés jelentené. Ez a megegyezés mindenfajta külföldi beavatkozást kizár Vietnamban. Ez a megállapítás napjainkban különösen aktuális, hiszen a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosa ellen intézett bombatámadások pontosan jelzik a háború kiterjesztésének irányát és jellegét. A közös nyilatkozat diplomáciai megfogalmazása utal arra, hogy az Egyesült Államok legújabb délkeletTadeusr Kostecki: s&ié'é'űt titles Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 73. — Én sem. — Egész úton figyelmesen hallgatott, szájából nem vette ki a cigarettát. Vér, rugók, és egy műhely, ahová az ördög se láthat be. Mindenki mondta: „Golik”. Még ez a pelyhes állú kölyök is. ö pedig valami lázálmot kergetett. — Golik? — a műhelyfőnök arcán olyan kifejezés jelent meg, mintha a kérdés személyesen őt magat écjntette volna — ő már nem dolgozik nálunk. — Tegnap még az esztergapad mellett állt. — Na és aztán? Tegnap, az tegnap volt; ma pedig... éppen tegnap bocsátottuk el. — Azonnali hatállyal? — Kártérítést kapott az előirt felmondási időért. — Mi a felmondás oka? — Ha kifizettük a kártérítést, nem vagyunk kötelesek közölni a szerződés felbontásának okát — jelentette ki méltósága teljével. — Kérem, itt, ne ugráljon! Nem Golik kérdezi, hanem a rendőrség. Érthető? És figyelmeztetem, hogy a hamis vallomástételért felelősséggel tartozik! — vetette oda Kostrzewa keményen. Ez hatott rá, lekuporodott a székre. — De hiszen én... Nem megbízható ember, ha már a nyomozó hatóságnak is dolga van vele. Különben pedig maga az elnök... — Az elnök! — Kostrzewa felpattant. — Ha ő egy szót szól, máris röpül ki a pénz az ablakon? Úgy látszik, ijúl sok van belőle itt maguknak. Nem ártana kiküldeni az ellenőrző bizottságot. — Az ellen... őrző...? Amikor kiléptek, az elnök egy partra vetett halra emlékeztetett. Szeme kidülledt: szélesre nyílt szája erőlködve kapkodta a levegőt. Beléptek a műhelybe. — Véletlenül nem innen tűntek el? — mutaHa a mesternek a rugókat. Az meg olyan tekintettel nézett, mintha revolver csövét dugták volna hirtelen az orra elé. — Tőlünk? Ki van zárva. Hogy képzeli? Minden kis darab anyagot szigorúan nyilvántartunk. Az udvaron egy fészer állt „raktár” felirattal. Egy kezeslábas overállba öltözött idős ember hosszasan tapogatta a rugókat. — Nagyon is lehetséges — megtörölte a fémkeretes szemüvegét — ellopják, kérem. mint a szarkák, ami csak a kezük ügyébe kerül. Az acélról nem is beszél- ve„. A Zieleniak utcai műhelyben úgy várják, minta cukrot. — Állítólag szigorú nyilvántartást vezetnek minden anyagról? A raktáros vállat vont. — Hát vezetünk, miért ne. Hiszen ez az utasítás. De mit ér a nyilvántartás? A kész termékeken senki sem tud lemérni minden centimétert. Aztán kap egy csomagolást, hogy a hiányt ne lehessen kimutatni. A papír türelmes. Mit is tehetnénk, ha felülről nyomnak bennünket: ügyeskedjetek, ahogy akartok, csak hiányt ne merjetek csinálni, egy fillért se. — Jó kis társaság — hümmögött Tworkowski, amikor kiértek a kapun. — Nem csodálkozom egyáltalán, hogy annak idején Za- czeket elkapták. XL VIII. A laboratórium vezetőjének nem sok dolga volt a Kostrzewa által hozott festékek elemzésével. — Egyszerű olajfesték. Az a fehér nem is a legjobb minőségű. Cinkfehér van benne. — Nem fedezett fel valami foszfor vegyületet? — Nem... De ha mérgező anyagot keres, akkor a cinkfehér is a nehezen emészthető anyagokhoz tartozik. Kostrzewa felsóhajtott. — Nem erről van szó, mester. Egyáltalán nem erről. — Hanem? — Azt mondja, hogy közönséges festék? — A legközönségesebb. — Nos, legyen. És nincs benne semmi foszfor, sem más ehhez hasonló? Akkor pedig... miért világít? A laboratórium főnöke határozottan meglepődve nézett Kostrzewára. — Világi!? — De még mennyire. — Ezt egyáltalán nem is vettem észre. — Mert lámpával nézte. Gyerünk csak a sötétségre. Magukhoz vették a festékmintákat, lifttel felmentek a negyedik emeletre, a fotólaboratóriumba. Néhány másodperccel a sötétkamra ajtajának be- csukás í után az egyik csomag tartalma zöldes fénynyel kezdett sugározni. A vegyész csendben figyelte. (Folytatjuk) ázsiai bűncselekményeit világszerte elítéli minden józanul és tisztességesen gondolkodó ember. Az őszinte és nyílt szovjet—francia párbeszéd véget ért. A Kremlben adott fogadáson a szovjet kormányfő hangsúlyozta: „De Gaulle látogatása új oldalt nyitott a szovjet—francia kapcsolatok történetében. A szovjet emberek úgy üdvözölték a francia elnököt, mint tekintélyes és reálisan gondolkodó államférfit, aki híve a béke és a nemzetközi biztonság szavatolásának. „Mindkét náp, az európai biztonság és az általános kibontakozás érdekeit szolgálná, ha a jó kezdeményezést, az „új lapot” további hasznos „fejezetek” követnék. Mindenesetre, a szovjet—francia tanácskozások eredménye jelentős lépés előre a békés egymás mellett élés útján. Fontos útjelző, amely egy reális politika nagy életerejét bizonyítja. S. E.
