Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-06 / 158. szám

Tüntetések világszerte a vietnami nép támogatására A dzsungelekbe települnek Hanoi lakói A testvérországok életéből Kombájnok a magyar mezőgazdaságnak A rosztovi „Rosztszelmas” Az Egyesült Államokban hétfőn ünnepelték a füg­getlenségi nyilatkozat el­fogadásának 190. évforduló­ját Az ország nemzeti ün­nepén mind az Egyesült Államokban, mind külföl­dön az amerikai nagykö­vetségek előtt összegyűltek a tüntetők, hogy tiltakozza. nak az amerikaiak vietna­mi háborúja ellen és tá­mogatásukról biztosítsák a harcoló vietnami népet. Johnson elnök egykori riválisának, a szélsőséges jobboldali Goldwaternek szőkébb pátriájában, az arizonai Phoenix városában egy diáktüntetés részvevői a hírhedt szenátor háza elé vonultak, hogy meghallgas­sák véleményét a vietnami háborúról. „Meg kell védenem elnö­kömet” — mondotta a diákoknak Goldwater, majd hozzáfűzte, hogy a vietnami kérdésben „teljesen egyet­értünk” Johnsonnal. A tün­tetők egy koporsót vittek, amelyen ez a felirat állt: „Az elesett amerikai kato­nák száma 25 704”. Párizsban az Egyesült Al_ lamok nagykövetsége előtt több mirit ezer ember tün­tetett a háború ellen. A tüntetőket egy saigoni budd­hista szerzetes vezette. A részvevőkhöz a Párizsban élő amerikaiak közül Is több százan csatlakoztak. Tokióban a Mijako-szálló előtt, ahol a Japánban tar­tózkodó Dean Rusk ameri­kai külügyminiszter meg­szállt, diákok, munkások tüntettek az amerikai politika ellen. A rend fenn. tartására több mint kétezer rendőrt vezényeltek ki. Tüntetések voltak Nyugat- Németország több nagyvá­rosában is, valamint a svéd, a norvég és az izlandi fő­városban. Valóságos felbolygatott méhkasra emlékeztet az óvárosrész Hanoiban. A pá- rányi műhelyekkel és apró üzletekkel szegélyezett szűk sikátorokon egymást érik a kerékpárok, taligák, vagy az ingóságokkal megrakott teherautók. Tömegesen eva­kuálják a város lakosságát. A hanoiak kitelepítése tu­lajdonképpen már tavaly áprilisban megkezdődött, amikor először vetődött fel a2 amerikai bofnbatámadá- sok veszélye. Az általános iskolák és főiskolák egy ré­szét és néhány közhivatalt kitelepítettek a dzsungelek­be. A rendelet értelmében csak azok maradhatnak Ha­noiban, akik közvetlenül részt vesznek a termelő munkában, vagy tagjai a légvédelmi alakulatoknak. PÁRIZS Georges Pompidou hétfőn este a francia televízióban kijelentette, De Gaulle moszkvai útjának messze­menő politikai következmé­nyei lesznek. A látogatási elindított egy folyama M, amely nem fog megállni —■ mondotta. « ALGÍR Kedden félmilliónál is több ünneplő jelenlétében algériai földben örök nyu­galomra helyezték Abdel- kader Emir földi maradvá­nyait. A múlt századi fran­ciaellenes nemzeti felkelés vezére 1883-ban száműzetés­ben halt meg, földi marad­ványait Damaszkuszban ki- hantolták és hétfőn repülő­gépen szállították Algírba. Abdelkader hamvainak búcsúztatásával megkezdődik a függetlenségi ünnep há­romnapos ünnepségsorozata. A temetőben Bumedien miniszetrelnök mondott be­szédet. LA PAZ René Barrientos tábornok, a távozó junta jelöltje, a Bolíviai Forradalmi Front Pártja színeiben könnyen nyerte a vasárnapi válasz­tásokat. Pártjára 179 ezer szavazat esett, míg az en­gedélyezett ellenzék jelölt­jei együttesen 130 ezer sza­vazatot kaptak. Sukarrsót megfosztották az élethossziglanra szóló elnöki címétől Djakarta, (MTI): A Reuter angol hírszol­gálat jelentése szerint az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés kedden elhatározta, hogy Sukarno elnököt meg­fosztja az élethossziglanra szóló elnöki címtől. A kongresszus ezenfelül fel­szólította Sukarnót, tegyen jelentést a tavalyi szeptem­ber 30-i akció körülményei­ről és fejtse ki az ország gazdasági fejlődésével kap­csolatos problémákat. Gazdasági téren a tanács­kozó gyűlés kimondotta, hogy Indonéziának vissza kell lépnie a nemzetközi pénzügyi szervezetekbe: a világbankba és a nemzetkö­zi valutalapba, amelyekből 1964-ben vált ki. Ugyancsak kedden reggel jelentette a Reuter-iroda, hogy az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlés jóváhagyta a kommunizmus, a marxiz­mus—leninizmus betiltásá­ról szóló határozati javasla­tot. Az ideiglenes népi tanács­kozó gyűlés döntése értel­mében két éven belül — vagyis legkésőbb 1968 július végéig bezáró­lag — általános vá­lasztásokat kell rendezni. A 6000 katona által körülvett kongresszus nem jelölt ki alelnököt Sukarno mellé, de Suharto tábornokot, a hata­lom tényleges birtokosát, „ügyvezető alel nőkké* ne­vezte ki azzal a feladattal, hogy Sukarno helyére áll­jon, ha az elnök valamilyen oknál fogva nem tudná be­tölteni tisztségét. üzem a hétéves terv idő­szakában csaknem 7000 ön­járó gabonabegyűjtő kom­bájnt szállított a magyar mezőgazdaságnak. Most újabb ezer gépre érkezett rendelés. Ez egyhatoda az üzem 1966-ra tervezett egész kivitelének. Jelenleg a „Rosztszelmas” Európa legnagyobb mező- gazdasági gépgyára. A há­ború után az üzem való­sággal újjászületett. Üj be­rendezéssel, korszerű mun- kapodokkal és automata gé­pekkel látták el. Valameny- nyi szovjet vállalathoz ha­sonlóan, a „Rosztszelmas- ban” is- határozott folyamat a termelés automatizálása. A hétéves terv éveiben több mint «30 automata gép­sort helyeztek üzembe. Az üzem büszkesége az öntöde. Ez az automatizá- Ció és gépesítés tekinteté­ben a legjobbak köze tar­tozik a Szovjetunióban. Automata gépsorokkal for­málják itt az öntvényeket. Az öntődében az automa­táknak programot adó elek­tronikus gépek dolgoznak. A műszaki fejlődést a termelés növekedése követ­te. A hétéves terv elején, 1959-ben az üzem 34 000 kombájnt gyártott évente. Tavaly már több mint 71 ezer került le a nagy futó­szalagról, de arra készül­nek, hogy a küszöbön álló ötéves terv időszakában évi 100 000-re növelik az ön­meghajtású gabonabegyűjtő gépek gyártását. Amerikai óriásrakéta Cape Kennedy: Az amerikai űrhajózási hivatal bejelentette, hogy kedden délelőtt — magyar idő szerint röviddel 15 óra előtt — Föld körüli pályára lőttek fel egy Saturnus—-1 típusú óriásrakétát. A kétlépcsős rakéta má­sodik fokozata, amelynek hossza egy 17 emeletes la­kóház magasságának felel meg és 29 tonnát nyom, a Föld felszínétől számított mintegy 190 kilométeres ma­gasságban kering bolygónk körül. Az amerikaiak által ed­dig fellőtt legnagyobb ra. kéta feladata, hogy segítsé­gével megállapítsák az üzemanyagként használt cseppfolyós hidrogén visel­kedését a súlytalanság álla­potában. A mostani űrkí­sérlet fontos szerepet tölt tbe az amerikaiak Hold­kutatási programjában, mert a tervek szerint az űrhajó­sokkal a Holdra juttatandó első amerikai rakéta üzem­anyaga szintén cseppfolyós hidrogén lesz. Szerelik a gabonabegyűjtő kombájnokat a „Rosztsze!- más” üzemben. A magyar mezőgazdaságban több ezer dolgozik ezek­ből a kombájnokból. Tadeusz Kostecki: mmU MÜa titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 72. Kimentek a helyszínre. Ha­talmas bérház, csomókban lefröccsent malterral tar­kítva. A keskeny udvart há­tulról egy bűzölgő épület zárja le. Ügy vélem, hogy ponto­san erre — Tworkowski az ablakra mutatott. Kostrzewa felállt a beton- szegélyre és kinézett. A leugrás nem okozott na­gyobb nehézséget. Talán két méter lehetett a szom­széd udvar talajáig. Ha ki­nyújtott karral lefüggesz- kedett, körülbelül húszegy­néhány centiméter maradt. Megnézegette az oldal­deszkát. Lehorzsolt festék hosszanti vonalai látszottak. Igen, valaki kétségtelenül átmászott itt nemrégen. Per­sze, semmi Sem bizonyítot­tá, hogy ez Golik volt. Tworkowskinak azonban lehetett hinni. Ha egyszer azt állítja, hogy nem jött ki a kapun, akkor biztos. Har­madik kijárat pedig nem lé­tezett. — Nézzünk be a barlang­jába. Albérlő? — Nem, különálló lakása van. Különálló. Az ajtón egy óriási lakat volt, patentzár- fal. Tworkowski kedvetlenül pillantott rá. — ügy... Még erre is volt ideje. — Alaposan beduga­szolta. — Tworkowski gya­korlottan ügyeskedett a szerszámokkal... — Akármi­lyen szeggel nem lehet ki­nyitni. Mégis simán ment. A ket­tős ajtón és az előszobán át jutottak be egy tágas he­lyiségbe. — Tyűha... Hogy tudott egy ilyen lakást megszerez­ni! Kostrzewa hallgatott. Em­lékezett Golik szavaira: „Romok, amelyek bármely pillanatban a fejemre zu­hanhatnak”. Nem rossz fan­tázia! A szorosan, átlátha- tatlanul bezárt ablaknál va­lami műhelyféle. Satuk, szerszámkészlet, sőt egy kis esztergapad is. Mérgesen felnézett az elsötétítő papírra, amely va­lószínűleg még a háború idejéből származik... Egy ra­kás ócskavas. Figyelmesen széttúrta. Lemezdarabok, rugók, néhány jókora nagy­ságú is volt köztük, nemes acélból. Kipróbálta, azután visszavitte őket a műhely­be. Az ördög tudja, mit lehetne ezekből mesterked­ni. Különösen pedig itt, az idegen szemek elől elzárt magányban. Nyilat, rugós puskát és minden más ef­fajta játékot. A szekrény zárva, a kul­csoknak nyoma sincs. Ez persze nem okozott nehéz­séget. Undorító szag ütötte meg orrukat. Tworkowski utál- kozva fintorgott. — A ko­szos mindenit! Hogy a nyavalya nem töri ki... — Csak bele kellett nézni eb­be a rendetlen összevissza­ságba. Valahol, legalul, egy újságpapírba tekert csomag volt. Kostrzewa füttyentett. összevérzett rongydarabok, megmaradt ragasztószalag, feltépett kötszer foszlányai és fertőtlenítő kenőcs ki­lyukasztott tubusa. Sebkö­tözés. Vér itt és vér Ru- dzinskiék kertjében. Egy­ugyanazon sebből? A ron­gyokon lévő vér minden­esetre elég friss volt, leg­feljebb tíz egyrtéhány órás. XLVIX. A házmester megdörzsöl­te borotvát rég látott sza- kállának sortéit. Mintha mo­solygott volna, de szeme mindenfelé nézett, csak rá­juk nem. — Régi ismerősök — je­gyezte meg Tworkowski. — Ez a ház valahogy mindig útbaesik nekünk. Újabb közömbös mosoly. — Mert hát egyesek... De hisz nem csak éppen itt. De Golikhoz képest... Nem tudom én, kinek mi dolga vele. Nem az én dolgom. Itt nem csinált még semmi zűrt. Lakó, s mondhatom, a rendesebbek közül. — Talán olyan régóta Is­meri őt? — Hogyne. Tíz éve elmúlt már. — Tíz? — Kostrzewa ci­garettával kínálta. Itt vala­mi nem volt rendjén. — Sőt... ha nem tizenegy. Előttem az apám volt itt, őneki jobban kell ezt tudnia. — Golik megszakítás nél­kül itt lakott? A házmester kivett egy cigarettát. megnyomogattö, rágyújtott. — Megszakítás? Á... Mi­ket mond, felügyelő úr. Mintha nem lenne lakása. Nem olyan időket élünk, hogy mindenki ki-be jár­hasson, ahová éppen neki tetszik. Ha itt lakik, akkor itt lakik. — Hosszabb Időre eluta­zott valahová mostanában? A rövid hallgatást do­hányfüst töltötte ki. — Úgy van. Minden szak­ember keresgéli, hol találná meg jobban a számítását. Emberi dolog. De, hogy va­lamikör hosszabb időre el­ment volna — csóválta a fe­jét. — Minden vasárnap a saját szemétdombján csü­csült, ez holtbiztos... Rende­sen meg hol Katowicében, hol Pultuskban volt. Hová menne máshová? Több kérdés nem volt. Visszamentek Golik laká­sába. — Ravasz fickó — mond­ta ámulva Tworkowski. — Ennyi ideig fenntartotta a szobát, és máshol lakott. — Ravasz — helyeselt Kostrzewa — és ki tudja, nem ravaszabb-e mindnyá­junknál. A táskába néhány rugó került. Az ajtóra papírsza­lagokat ragasztottak, s rá­nyomták a hatósági pecsé­tet. — Most gyerünk a Zielo- na utcára. — Abba a szövetkezetbe? — Igen. Tworkowski kételkedve rázta meg a fejét. — Nem hiszem, hogy va­lamit ki tudnánk ott ka­parni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents