Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-30 / 179. szám
A statisztika és munkásvédelem Az 1966. első félévi baleseti statisztika végleges adatai még nem ismeretesek, de az év első öt hónapja alapján arra lehet következtetni, hogy a második ötéves terv időszakára jellemző kedvező tenden. cia, az üzemi, munkahelyi balesetek számának csökkenése idén tovább folytatódott. Ha nem is nagyarányú — 2,7 százalékos — ez a csökkenés, mégis azt jelenti, hogy a tavalyinál több embert sikerült megóvni a sérüléstől, a szenvedéstől. Ezt pedig akkor is értékelni kell, ha tudjuk, hogy még korántsem győztük le, szüntettük meg a dolgozók életét, testi épségét fenyegető veszélyeket. A cél természetesen nem az, hogy így, vagy úgy javítsuk a statisztikát, hanem az, hogy eleve kizárjuk a balesetek lehetőségét, megszüntessük a balesetet előidéző okokat. A fent említett szerény fejlődés, amelyre hivatkoztunk, azt jelzi, hegy több üzemben, eseten, ként egész iparágakban valóban erőfeszítéseket tettek a baleseti veszélyforrások lelkiismeretes felderítésére és felszámolására, a biztonságos munkafeltételek megteremtésére. Az élelmiszeripari üzemekben folytatott alapos elemzés a balesetek jelentős részét a kézi anyagmoz. gatás veszélyeire vezette vissza. Több intézkedéssel, kisgépesítéssel, viszonylag egyszerű eszközök alkalmazásával itt is sikerült eredményt elérni és a balesetek csökkentésével együtt a termelékenységet is emelni. Több, könnyűipari, vegyipari üzemben is sokoldalú vizsgálódás alapján intézkedési tervben rögzítették a legsürgősebb tennivalókat, azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a legcélszerűbben, a legfonto. sabb problémák megoldására használják fel, ne ötletszerűen forgácsolják szét a munkakörülmények javítását szolgáló forintokat. Elsősorban azok az üzemek, iparágak mutathatnak fel ilyen és hasonló eredményt, ahol a gazdasági vezetés nem tett fontossági különbséget a termelés és a munkásvédelem problémái közt, egyformán szívügyeként, egy ugyanazon cél összetevőiként kezelte a gazdaságosság és a biztonság követelményeit. Sok gazdasági vezetőt az élet, a gyakorlat vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy nem lehet különbséget tenni a munkafegyelem és a biztonsági fegyelem közt, mert ahol eltűrik a védőberendezések mellőzését, az óvó rendszabályok megsértését, ott a technológiai utasításnak sincs becsülete, az egyik területen érvényesülő hanyagság kihat a munka egészére. Bebizonyosodott az is; a jól szervezett munkásvédelem szerves kiegészítője a színvonalas termelésirányításnak, s feltétlenül hozzájárul a termelés eredményeihez. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy ez a szemlélet már általánosan elterjedt valamennyi iparágban, vagy akár a mezőgazdaság különböző szektoraiban. Mint jelzőberendezésekhez, itt is érdemes visszatérni a statisztikához, amelynek adatai egyik-másik iparágat tekintve nyugtalanítóan sok gondatlanságról, a munka- biztonság gyakori elhanyagolásáról, háttérbe szorításáról árulkodnak. Ugyanez a helyzet az építő- és építőanyagiparban: itt is több elkerülhető baleset történt. Vannak, akik erre azt mondják: nem lehet magát a biztonsági előírásokat megszegő dolgozókat _sem mentesíteni a felelősség alól. A biztonsági előírások betartása nem kizárólag a munkás magánügye, mint ezt sok helyütt gondolják. A biztonsági előírások betartása a munkafegyelem szerves része, s ezért elsősorban a közvetlen felettes, a gazdasági vezető tartozik számadással. Ha tud vigyázni, mert kell, a gépekre, a szerszámokra, a technológiára, miért nem tud vigyázni a rábízott emberre, miért nem él a rendelkezésére álló adminisztratív eszközökkel, ha úgy érzi, hogy a nevelés fegyvertára hatástalannak bizonyul? A fegyelmezői szigor humanitása sehol sem nyilvánvaló annyira, mint éppen a balesetek elhárításában. Elsősorban a gazdasági vezetés rovására írható, hogy a balesetek körülményeinek kivizsgálásában, a balesetet előidéző okok felkutatásában ma sincs előrehaladás. Igen sokszor fontosabbnak tartják az esetleges felelősség eltussolását, mint a tényleges előidéző okok megismerését, s egyszer s mindenkorra való kiküszöbölését. Pedig eredményesen küzdeni a további balesetek ellen csak úgy lehet, ha szembenézve a mulasztásokkal is, körültekintően megvizsgálják a baleset összes körülményeit, elemzik tanulságait, beleért, ve a munkaszervezést, az alkalmazott technológiát, a használt gépek, szerszámok állapotát, s az emberek, a beosztottak és a vezetők magatartását. Csak így lehet eldönteni, milyen intézkedésekkel lehet meggátolni a baleset ismétlődését. Ha viszont olyan „kivizsgálást” folytatnak le, amely megelégszik a sérült felelősségének megállapításával, vagy véletlen okokra vezeti visz- sza a szerencsétlenséget, akkor végeredményben lelkiismeretlenül kiszolgáltatják beosztottjaikat a veszélynek, a balesetnek. Azért szólunk ezúttal élesebben a vezetés hibáiról, mint az eredményekről, mert a növekvő vállalati önállóság e tekintetben, a munkásvédelemben is nőve. li a vezetés felelősségét. Nemcsak a tervezésben, a beruházásokban, az értékesítésben lesz nagyobb a hatáskörük, hanem a munkakörülmények fejlesztésében, az emberekről való gondoskodásban is. A gazdasági élet új követelményeinek számba vételével párhuzamosan arról még vita folyik, hogy a jövőben melyek lesznek a jó vezető legjellemzőbb ismérvei. Egy azonban már teljes bizonysággal eldőlt: csak az a gazdasági, műszaki vezető minősülhet jónak, posztjára méltónak, aki balesetmentesen vezeti üzemét, vállal- latát, a reá bízott kollektívát B. E. „ÄZ SZÁMÍT, HOGYAN ÉL, MERRE TART** Ópálji, ahol a munka a legfőbb bizonyítvány Elgondolkozva mérlegeli az éveket Madácsi József növényápoló, az ópályi tsz párttitkára és Tarpai László elnök. Sok-sok fejfájást okozó gond, útkeresés, éjfélbe nyúló viharos zárszámadás, emberi meg nem értés sűrűsödik szavaikban. A tsz 6 éves életrajza nem más, mint a becsületes munka győzelme a meditá- láson, a csüggedésen. A kishitűek városi munkát vállaltak, elszivárogtak. Ez duplán megnehezítette az itthonmaradtak helyzetét. Tavaly volt a fordulat Ezt a falut dolgos nép lakta mindig, évtizedek küzdelmében beleivódott az emberekbe a megélhetésért való konok szívósság. Mégis, amíg a sok gond el nem hárult, elfedte a munkakedvet. A tavalyi év volt a forduló, a pusztító elemi károkkal, a vízzel is megbirkózott a Kossuth Tsz közössége. Bokáig, térdig érő vízben kapáltak az emberek, s szedték a burgonyát. Kamatozni kezdett a régebbi befektetés, bevált a serkentő jutalmazási rendszer, szilárdabb lett a vezetés. Tizenötmillióra emelkedett a közös vagyon, s jutott mindenkinek kenyér, kukorica, burgonya és pénz. Nem lett magas a munkaegység értéke, de a sok természetbeni juttatás és a háztáji gazdaságoknak adott támogatás kielégítette az emberek várakozását. Sokáig kétkedve szemlél, ték az ópályi változást a szomszédos községek. Nem titkolták véleményüket, hogy Ópályiban azért haladnak lassan, mert sokat ünnepelnek. Madácsi János párttitkár mosolyog ezen; „Nem azt akarjuk mi, hogy ha az emberek templomba akarnak menni, jöjjenek inkább dolgozni. Hanem, ha szorít az időjárás, ha veszély fenyegeti a termést, a tagság megélhetését, mindenki ott legyen a helyén. És ez így is van.” Bővül a látókör Példákat sorol, mikor sürgetett az aratás, a takarmány megmentése, vagy most a dohánynál, ahol egy ismeretlen vírus és a pero- noszpóra fenyeget, — nincs húzódozás. Kisebb brigád, érdekek vannak, de megértik az emberek, hogy ami vész, az mindenkinek vész. Eddig minden vasárnap népes volt a határ, dolgoztak a kombájnok és azokat embereknek kellett kiszolgálni. Ópályi alig másfél évtizeddel ezelőtt makacsul védekezett a kultúra, a technika, a tudomány behatolása ellen. Kevés újság járt a faluba, kevés helyen szólt a rádió. Nem nagyon volt tömegesebb rendezvény. Csak az egyházi szertartások, események. Ma? Mása helyzet. A művelődési otthon szinte estéről estére gondoskodik tartalmas programról, s a közönség szinültig megtölti a termet. Négy évvel ezelőtt 340 rádió és 2 televízió volt a községben, 340 újság, folyóirat járt. Az idén 530 hírlapot, folyóiratot, 440 rádiót és 52 tv-t tartanak nyilván. Szélesedik a látókör, gazdagodik az emberek gondolkodása, változik művelt, ségük, érdeklődésük. Lépésről lépésre „Persze a templom sem néptelen” — egészíti ki a párttitkár. „Mi megértjük a vallásos embereket. A mi szemünkben az számít, ki hogyan él, dolgozik. Természetesen azt szeretnénk, ha az emberek lépésről lépésre továbbhaladnának, megszabadulnának olyan kötöttségektől, szokásoktól, melyeket olykor a tudatlanság okoz.” Együtt él még a régi és az új Ópályiban is. De már itt is a munka állítja ki a bizonyítványt az emberekről. Nem számít, hány hold föld ura szolgája volt rég, melyik templomba járt, hol volt ott a széke. Az számít, hogyan él, ás merre tart. Páll Géza | Száníóverseny folytatással Az ilki Dózsa Termelő- szövetkezetben szántóversenyt tartottak a közelmúltban. Üzemen belüli verseny volt, így csak a saját traktorosaik nevezhettek. A vetélkedőn öt traktoros vett részt. A három elsőt a szövetkezet vezetősége pénzjutalomban részesíti: 150—120—80 forintot kapnak. A jutalmat a legközelebbi közgyűlésen adják oda a traktorosoknak. A verseny menete eddig hasonló, mint ahogy más szövetkezetekben is történik. A vezetőség azonban nemcsak azt akarta megtudni, melyik traktoros végez szebb, jobb, gyorsabb munkát, hanem ezt hasznosítani is kívánja. A következőkben hasonló munkát várnak a traktorosoktól, ha bizottság nem figyeli is őket. Eddig egy hold középmély szántásért általában húsz forint bért kap-, tak. A vezetőség tudtukra hozta: ezután a minőségtől teszik függővé a bérezést. Aki gyengébb munkát végez, lehet, hogy csak 15 forintot kap holdanként, de kiváló minőségű munkáért esetleg húsz forintnál többet is kaphatnak. Az ilkiek a versenyben megtalálták a célt, csak következetesek legyenek a folytatásban. <«»> Veszteglő vagonok Lapunk július 22-i számában tudósítást közöltünk a szállítási bizottság üléséről. Ezen az ülésen bírálat érte a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot „állan. dó késedelmes kirakodásai” miatt A birság címén kifizetett összegek csökkentése a vállalatnál jól szervezett, pontos és gyors rakodást igényel. Tavaly a vállalat vagonjainak 9,6 százaléka került bírságolás alá. (A tröszt országos átlaga 19,9 százalék.) Az idei első fél évben a birságolt kocsik részaránya 12,3 százalék volt. A második fél évben azonban a nyíregyházi iparvágányon igen megemelkedett ez a részarány. (Az eddigi adatok alapján közel 29 százalék.) A vállalat áruforgalmi osztályán elmondták, hogy az iparvágány napi négy-öt vagon kirakodásánál nagyobb terhelést nem bír el. A külföldről érkező vagonok' eloszlása azonban nem egyenletes, van olyan nap, amikor tíz vagon érkezik. A vállalat igyekszik „felnőni” a feladathoz. Bevezették a két műszakban történő rakodást. — Gyorsabb rakodást csak gépesítéssel tudunk elérni, — mondotta az áruforgalmi osztály vezetője. Nemrég állítottunk munkába egy 20 tonna/óra kapacitású jugoszláv szívógépet, amely az ömlesztett áruk kirakodását gyorsítja meg. A nyíregyházi iparvágányon a közeljövőben kerül felállításra egy olyan szállítószalag, amely szintén gyorsítja a rakodást. Amikor a MÁV a vállalatokat megterheli a kocsiállási birsággal, a törvényes rendelkezéseknek megfelelően, a népgazdaság érdekében jár el. S amikor a vállalat erőfeszítéseket tesz az állásidő csökkentésére, saját érdekein túl a népgazdaságét is szem előtt tartja. cs. J. PANASZOK NYOMÁBAN Hiányos fejellátás, kifogásolható minőség Válaszolnak az illetékesek Az utóbbi napokban egyre több a panasz: a városban kevés a tej és forraláskor egyre gyakrabban összemegy. Mi az oka? Erre kértünk választ újból az illetékesektől: Szász István, az ' Élelmiszer Kisker. Vállalat áruforgalmi előadója: — Az utóbbi napokban valóban szaporodtak a panaszok. Hétfőn például a Tejipari Vállalat által kiszállított tejnek mintegy felét — több ezer litert — kellett visszaszállítani. Az ok: nem volt megfelelően hűtve. Csütörtökön a 78-as bolt nem kapott elegendő mennyiségű tejet, s a 41- es árudából átszállított kétszáz literrel sem tudtuk az igényeket kielégíteni. Több vásárló nem kapott tejet. A szerdán megtartott vizsgálat eredménye; a próbaforralás során a 37-es, 41-es, 66-os és a 78-as boltokban egyes kannák minősége nem felelt meg a követelményeknek. Pénteken a 78-as árudából jelezték, hogy mintegy húsz A dunántúli tsz-iroda négyszögletű udvarán, melyet minden oldalról épület vesz körül, egy ember ácso- rog szétterpesztett lábakkal és farag. Nyeles bicskája éléről messze pattannak a forgácsok, amit figyelemre sem méltat. Azt lesi, hogy szerszámja nyomán miként alakul, az ujjnyi vastag, ágas-bogas gally. Erdei som, ahogyan a színe mutatja. Az ember fején hagyult fekete kalap. Karimája legyűrve, mintha nagy eső alól jönne, szalagjának rózsája pedig, mely egyirány- ban van tarkójával, enyhén rojtozott. Kiskabátja is fekete volt valaha. A gombok tanúsága szerint bogárfekete, aminek szélein szintén kipróbálta az idő a fogát. Akár a pantallóján, — cérnacájg volt a javából — mely megrogyva buggyan most, porlepte bakancsára. Arca ráncát félhetes borosta takarja. Erős tövű fekete színű, amibe csak a halántéka környékén keveredik ősz. — Kaszacsapó lenne ez, ha lenne —, feleli kérdésemre, miközben bicskát tartó kezével is átfogja az említett vesszőt Meghajtja, félkörbe formálja, ahogyan a kaszanye- len szokott lenni. Amikor a régi aratásra terelődött a szó, merengve nézett a távolba. A keleti irányt kereste meg szürke szemének pillantása. — Bizony úgy volt — folytatta — én még arattam tizenhármadén. Rosszat, jót, fent állót dűltet, mert a szerződés szerint egyik vitte a másikat — Hogy hol és milyen körülmények között aludtunk és éltünk, nem is jó emlegetni. Az egyik helyen például a csomózóban volt a lakosztály, máshol az ököristállóban, vagy a ho- dályban. — És a mostani milyen? — kíváncsiskodók. — Nézze csak meg — mondja különös hangsúly nélkül, s miután az előbbi módon újra kipróbálta az új munkaeszközt, megindul a kapualjban meghúzódó bejárat felé. Maga előtt enged a tágas helyiségbe. Nem lepődök meg, mert ismerem valamennyire a munkásszállások belső berendezését — matrac. fehér lepedő, vaságy, szőrpokrócok stb. — de a látványtól mégsem tudok hamar szabadulni. De ezentúl másra is kíváncsi vagyok. Magára az emberre. Arra, amit nem látok belőle, s végül, ami a nyíri byekák közül idáig vezette. — Nehéz lenne azt elmondani — feleli. Aztán összeráncolja homlokát, kalapját tarkójára tolja, s egy alig hallható sóhajtás után belekezd. A népmesék jó szavú gyermekéből tud ömlenl így a szó. így fogalmazódna a gondolat, aminek magvát a valóság, az élet képezi. Elmondja, hogy nincstelen ember fia volt. A két kezén és az erején kívül az apjának sem volt semmije. Kevés volt a föld, sok a szegény. Pedig de szeretett volna gazdává válni! Ha másképpen nem, újgazdává. így lett belőle vasutas. Szerződött pályamunkás. Nincsen egyenruhája, csak szabadjegye, amit inkább a család szokott használni. A két fia és két lánya. Aratni azonban minden esztendőben elment — folytatta. Mikor hová lehetett. Ide például negyedik éve járnak. — Amit nem tud levágni a gép, levágjuk mi — mondja többesszámban és fejével a többiek felé int. — Szép élet van itt most is — mondja befejezésül... Nézem Fürj Imrét. A hajdani részes aratót, a majdnem parasztot, aki előtt örökre élet marad a búza. Szállási László vevő vitte vissza a tejet, mert forraláskor összement. — A tejipar a minőségileg nem megfelelő árut minden esetben kicseréli, de az ellátásban így is zavarok keletkeznek. Egy tehergépkocsink csak azzal van elfoglalva, hogy egyik árudából a másikba szállítja a tejet. Szendrei István, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igazgatója: — Az utóbbi időben sorozatosan bekövetkezett áramkiesések okozzák elsősorban, hogy a tej minősége és mennyisége nem felel meg a fogyasztók igényeinek. Hozzájárul még ehhez az is, hogy a nyíregyházi üzem ipari vízellátása sem kielégítő. Felsőbb hatóságunk annak Idején nem járult hozzá, hogy üzemünk vízellátását az egységes vízműhálózatra bekötve oldjuk meg. így a konzervgyár építéséhez használt kutak vizére vagyunk utalva, ami a tényleges szükségleteinknek csak mintegy hatvan százaléka. — Bár gondosan ellenőrizzük, hogy csak minőségileg megfelelő áru kerüljön ki a boltokba, mégis megesik, hogy a tej — éppen az említett okok miatt — nem kellően hűtve kerül a boltokba és így az ottani tárolás után a tej savfoka már annyira magas, hogy a forralást nem bírja. A kifogásolt tejet természetesen visszavesszük és helyette , minőségileg megfelelő árut adunk. A szerkesztőség megjegyzése: Meggyőződésünk, hogy ha — mind a nyíregyházi tejüzemben, mind a boltokban — jobban ellenőriznék a tej minőségét, akkor már eleve elejét vennék a sorozatos panaszoknak. Ezzel nem csak a vevőket kímélnék meg a bosszúságoktól, hanem elkerülnék az áru ide-oda szállításából eredő felesleges kiadásokat is. Tóth Árpád 1966. július 39.
