Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-28 / 178. szám
Szabó László Szabadságharcos sikerek Dél-'V ietnamban A dél-vietnami felszabadító hadsereg közlései alapján jelentette a VNA, hogy július hónapban a szabadságharcosok fokozták támadásaikat az amerikai ag- resszorok és a dél-vietnami kormány csapatai ellen, súlyos veszteségeket okozva nekik. így július 26-án a felszabadító hadsereg tüzérsége másfélórás támadást intézett az amerikai 25. gyalogos hadosztály főhadiszállása ellen Cu Chi kerületében. A támadás következtében sok amerikai katona meghalt, illetve megsebesült. Július 19-én ugyanebben a körzetben két teljes amerikai századof semmisítettek meg, egy helikoptert lelőttek és nagy mennyiségű katonai felszerelést zsákmányoltak. A július 15-vel befejeződött két hét alatt a felszabadító hadsereg Thu Dau Mot, Binh Dinh és Quang Nam tartományokban megölt, illetve megsebesített 510 ellenséges katonát, köztük 100 amerikait. Az AFP egy saígoni keltezésű hírében azt írja, hogy az amerikai légierő folytatja bombázásait a VDK területei ellen, de a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt a támadások színhelye most nem az ország északi része, hanem a 17. szélességi kör felett fekvő övezet. Thanh Bihn közelében Saigontól 570 kilométernyire északkeletre heves harcok zajlottak le szerdán a szabadság- harcosok és a délvietnami kormányhadsereg gyalogsági egységei és milicisták között. A kormánycsapatok szóvivőjének állítása szerint a szabadságharcosok 27 halottat vesztettek, a saját veszteségeket a szóvivő csekélynek minősítette. Nguyen Van Can, Dél- Vietnam ankarai nagykövetségének egyik tagja védelmet kért a török kormánytól azzal az indoklással, hogy veszély fenyegeti az ő és családja életét. Kijelentette, hogy a CIA megfenyegette őt, mert ellenzi az Egyesült Államok vietnami politikáját. Nguyen Van Cant kormánya hazarendelte, de ő megtagadta az utasítás végrehajtását. U Thant Leningrádban Leningrád, (MTI): U Thant ENSZ-főtitkár. aki a szovjet kormány meghívására látogatott a Szovjetunióba, csütörtök reggel Leningrádba érkezett. Kozmosz—126 Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz-sorozat 126. mesterséges holdját, amely az 1962 március 16-án bejelentett szovjet űrkutatási programnak megfelelően Sukarno személyi hatalmát hangsúlyozta az új indonéz kabinet beiktatásakor A főtitkár, valamint a kíséretében lévő Alekszej Nyesztyerenko főtitkárhelyettes és más személyiségek egy napot töltenek Leningrádban. folytatja a kozmikus térség felderítését. A mesterséges holdon elhelyezett tudományos berendezések kifogástalanul működnek; a földi koordináló-számító központban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Koszigin beszéde Csütörtökön a Kreml nagypalotájában a szovjet kormány ebédet adott Baz- zaz iraki miniszterelnök tiszteletére. Az ebéden beszédet mondott Alekszej Koszigin. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy a Szovjetunió barátsággal és bizalommal tekint számos arab államra, amely független politikát folytat. Rámutatott: az ezekkel az országokkal kiépített kapcsolatoknak további fejlesztése, valamint az antiimperialista állásponton lévő arab országok tartós egységének biztosítása különös jelentőségre tesz szert a jelen körülmények között, amikor az imperialisták fokozottan törekszenek arra, hogy megőrizzék politikai és gazdasági állásaikat az arab keleten. — Az Egyesült Államok a vietnami nép elleni bűnös agressziójával tulajdon, képpen az egész nemzeti felszabadító mozgalmat támadja — jelentette ki Koszigin. — Tökéletesen megértjük a vietnami népet, hogy bízik igazságos ügyének diadalában, amely a szocialista országok és az egész haladó emberiség ro- konszenvét és támogatását élvezi. — A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az Irakkal való politikai és gazdasági kapcsolatok kibővítésének. Úgy véljük — mondotta a szovjet miniszterelnök —, hogy a szovjet- iraki együttműködés során felhalmozódott tapasztalat a jövőre nézve is kedvező feltételeket teremt az ilyen együttműködés továbbfejlesztéséhez. Djakarta, (MTI): Sukarno elnök csütörtökön az új indonéz kabinet beiktatása alkalmából a Merdeka palotában több mint egyórás beszédet mondott. Az elnök kijelentette: az 1945-ös alkotmány értelmében az ország miniszter- elnöke továbbra is én vagyok! Hangoztatta ugyanis, hogy az alkotmány szerint a mindenkori elnök egyúttal miniszterelnök is. (Mint már jelentettük, a megalakult új kormány vezetője tulajdonképpen Suharto tábornok, aki a kormányelnökség elnöke és egyúttal hadügyi és belbiztonsági főminiszteri tisztséget is ellátja.) Sukarno saját március 11-i rendeletére utalva, amikor a végrehajtó hatalmat átruházta Suhartora, kijelentette, hogy az nem jelentett hatalomátadást. Az indonéz elnök azt is közölte, hogy a Malaysiával való szembenállás politikája továbbra is érvényben van, mivel Malaysia neokolonia- lista képződmény. Ezzel kapcsolatban Sukarno kijelentette: „Kuala Lumpurban azt mondják, hogy a szembenállásnak vége. Ez nem így van. Mi csak hajlandóságunkat mutattuk meg, hogy az ellentéteket békés úton, nempedig fizikai szembenállás útján oldjuk meg.” Tadeusz Kostecki: £$% MtMoi tűéin titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 91. — Ez igaz. Például sohasem láttam, hogy az íróasztal mögötti fotelben ült volna. Odatett magának egy széket az íróasztal oldalához. Ez volt a bogara. Bogara — gondolkozott el Kostrzewa. Kár, hogy erről nem tudott Sobecki százados. Órák hosszat üldögélt pontosan az íróasztal mögött, kitéve a legerősebb sugárzásnak. Az ő férje, ez a „különc” pedig nem értékelte kellő módon a fenyegető veszedelmet, de azért tudta, hogy nem veszélytelen a befalazott kincs. — És még? Semmi mást nem figyelt meg, asszonyom? — Nehéz visszaemlékezni... — Nem járkált véletlenül a fűtőtesthez? — Ó, de igen! Amikor a szobába lépett és bezárta az ajtót, ablakot nyitott. Megparancsolta, hogy erősen fűtsenek, mert folyton szellőztetett. Azután odaállt a fűtőtesthez és rátette mindkét kezét, éppúgy, mint egy zongorára. Mindig panaszkodott. hogy fázik a keze. — Gyakran csinálta ezt? — Ügy hiszem... Mindenesetre, amikor bementem vele együtt... persze ... csak egy pillanatra, pénzért, vagy valamit kérdezni. A gyilkosnak tehát erről tudnia kellett. A kezét melengető embernek szembe kellett állnia a fűtőtesttel, háttal az ablaknak. Az ablakot szokása szerint kinyitotta, szeretett szellőztetni, megparancsolta, hogy erősen fűtsenek ... Állandó szokása volt. A gyilkos vagy megfigyelte, vagy megtudta ezt. Zaczek tolla gyorsan futott a papíron. Kostrzewa hirtelen, éles hangon rászólt az asszonyra: — Miért nem mondott nekünk igazat? Elsápadt. — Én ... nem értem. De hiszen mindaz, amit mondtam ... — Nem. Például azt állítja, hogy nem ismeri Bro- niareket. Az asszony vékony ujjai görcsösen ruhája selymébe markoltak. — Nem ismerem őt. — Furcsa. Ismeretlen embertől vett fel nagyobb pénzösszeget? — Nem tudom, miről beszél ... — remegett a hangja. — Nagyon jól tudja. Tegnap, a cukrászdában. Sánta küldönc és kék boríték. — Az egy egyszerű levél volt. Nem volt semmi köze Broniarekhez. Teljesen magánügy ... — Kérem, mutassa meg. Úrvtámadás * o * & (Kémek $2& V1SSZ4MV0<$0S harca) 03 S valóban, északkelet felől három repülőkötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pontocskák a felhőtlen, napsugaras csendes-óceáni égen, majd percről percre nőttek... Már a motorzúgásukat is jól lehetett hallani. A lány precíziós messze- látójával követte a repülőgépeket. Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szárazföldi repülőtér felé tart, Wheelenbe; a .másik két, egymás mellett horgonyzó nagy repülőgép- anyahajó fölé; míg a harmadik kötelék a sok-sok csatahajó irányába repül. Eltekintve a repülőgépek zúgásától, Pearl Har- beur csendes volt. A hajókon, a barakkokban, a házakban éppen reggeliztek a tisztek és a legénység, vagy szolgálatátvételre indultak. Ruth Kühne figyelte a mozgást, de csak elvétve látott itt- ott néhány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány, anélkül, hogy hátrafordult volna. — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vinnünk magunkkal? — kérdezte az asszony, kissé idegesen. — Mondtam már, hogy semmit, csak a pénzt! — válaszolta a lány. — Menj vissza Hanshoz, kezdődik!... Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ablakai megzörrentek és a falak megremegtek. S néhány másodperccel később már hallották a légitorpedók első sorozatának hangját, a bombák robbanásának mennydörgését, a zuhanó-bombázók baljóslatú süvítését... A japán császári légierők 105 repülőgépe rávetette magát az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri és szárazföldi haderejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott hangon beszélt apjához, aki egészen tisztán, érthetően megismételte, amit a lánya mondott, s közben a szavakat fényjelekké alakította át. A jeleket az ablakon keresztül továbbította. — Telitalálat egy csatahajón... Egy romboló ég... — villantotta Ottó Kühn jelzőlámpájával. És a város másik végén egy japán, aki ide utazott a Hawaii szigetekre, rádión továbbította a japán flotta — Én .. én azt összetéptem. — Nos, igen. Az abban kapott utasítás értelmében. Meg tudná mondani, kitől származott? — Nem ... miért? Ennek nincs semmi köze a nyomozáshoz. — Engedje meg, asszonyom. hogy ezt én döntsem el. Tehát? — Megtagadom a választ. — Biztos voltam benne, hogy ezt teszi asszonyom. Megmondom én magam: Broniarektől. Az elutazás azonnali szükségessége és a pénz rendelkezésre bocsátása, a költségek fedezéséhez. Vagy nem? Hallgatott. — Telefonált, vagy esetleg írt önnek már a nyomozás kezdetén, törekedve személyének teljes titokban tartására? Mindjobban elsápadt. Végül megtört. — ö ... ő fenyegetfett engem. én pedig ... — Értem. Most azonban már nincs oka a félelemre. A mi felügyeletünk alatt marad, asszonyom. Minden szükségeset megteszünk, hogy semmi kellemetlenség ne érje. Az asszony tenyerébe rejtette arcát. parancsnokságának a fényjelek megfejtését... Hogy ki volt a japán? Yamamoto, alias Kochiba. Mellette állt Otorio Okudo japán konzul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikaiakon. De látszólag csak egy pillanatra, mert annak ellenére, hogy sem a légvédelmi riasztó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tartott fenn egyetlen felderítő, vagy part menti járőrt sem, a hajókon néhány másodperc múlva működésbe léptek a légvédelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán repülőgépek szünet nélkül bombáztak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi légvédelmi ütegek és a partvédő ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehetnek, hiszen egyetlen lövésre való lőszerük sem volt... Mindössze néhány repülőgép és 18 tengerészeti zuhanóbombázó támogatta a flotta légvédelmi ütegeit, azok a gépek,- amelyek a támadás megkezdésekor még fel tudtak szállni az Enterprise repülőgépanyaha- jóról. Ám ezek a készületlen repülőgépek nem tudtak sokat segíteni. Mindössze egy tizenötperces szünet következett, aztán a japánok ismét folyamatosan támadtak, egészen kilenc óra negyvenöt percig. Amikor végül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy összesen — Én ... én félek — hangja zokogásba fulladt. — Félek! Fenyegette Klemen- set is, azután meg ... Rols- kit is ... — El kell mondania mindent! Megrázta fejét. — Én... inkább börtönbe megyek ... Élni akarok. — Beszélgetésünkről senki sem fog tudni. Újra hallgatásba merült. — El fog utazni asszonyom. Akár még ma. ön távol lesz. Ö pedig ... Na. higyje el, kérem, ő már nem hagyja el többé Varsót. — Nincs pénzem az utazásra ... csak az ... Kostrzewa legyintett. — Felejtsük el, kitől származik. Mi lenne, ha nem is tudnánk róla? — Kostrzewa rájött, hogy sok szempontból hasznos lesz az ügy számára, ha a döntő j: í izmánál az asszony nem lesz jelen. — Csupán arra kérem, mondjon el mindent, amit tud. Ebben a pillanatban ez a legfontosabb. — És megengedik, hogy elutazzak? — arcán mintha a visszatérő remény árnya futott volna át. — De hogyha... hova is tudnék . .. — Abba a bizonyos Linegyven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban, viszont a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt, hogy nemcsak ütőképtelenné tette az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját, hanem ezzel a kilencvenöt perces támadással Japán tengeri és légi fölénye biztosítva volt a Távol-Keleten, lehetetlenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit... A kilencvenöt perces támadásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett apjának, aki fényjelekkel továbbította ezeket Otorio Okudonak és Yama- motonak, akik rádión továbbították a parancsnokságnak. És a parancsnokság az értesülések alapján adta ki további parancsait. De mielőtt még befejeződött volna a támadás, abba maradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszoba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hi- szemben, hogy Kühné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj ki! — és tovább figyelte a hatalmas füstgo- molyagot, amely a kikötő fölött lebegett. A lány csak akkor fordult hátra hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallotta: „Istenem!...” Aztán egy idegen férfi hangja csattant élesen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kémelhárító tiszttel találta magát szemközt. (Folytatjuk.)----— . ---- x lianába. Ez egyébként a legjobb kiút. Teljesíti az utasítást, a legkevésbé sem adva okot a gyanakvásra. — Igen... — sóhajtott mélyet — ez jó lenne! Még ma... — pillantott az órájára. Van egy vonat tizenkettő után. Elérném ... — Biztosan eléri. De most aztán halljam! — Valóban nem volt nálunk néhány éve. De régebben eljárt... Botrányosan összevesztek a férjemmel és Rolskival... Utána fenyegető leveleket kezdett küldözgetni. Utoljára vagy tíz nappal... Klemens halála előtt érkezett. Rolski akkor ugyanilyen levelet kapott. — Mire vonatkoztak ezek a fenyegetőzések és az ösz- szeveszés? Rádiumra? — Akkor még nem tudtam a rádium létezéséről. Nekem azt mondták, hogy hallatlan dolgokat követel a megszállás idején folytatott közös üzletük elszámolása címén. Utána pedig, amikor már Klemens nem élt, nekem telefonálgatott. Azt mondta, hogy róla egy szót se. Hogy én őt nem ismerem, sohasem láttam. Fenyegette önt? (Folytatjuk) 1 '* " " ' . .........."——«a Feszült helyzet Kingában A felső-kongói Kisangani- ban, ahol belga tisztek kiprovokálták a fehér zsoldosok és a volt katan- gai csendőrök lázadását, továbbra is roppant feszült a helyzet. Újabb jelentések szerint a csütörtökre virradó éjjel — miután híre terjedt a rend helyreállításának — megint gyalogsági tűz verte fel a város csendjét. Mulamba miniszterelnök, aki gyanúsan hosszú ideje tartózkodik Kisangani- ban, csütörtök reggel megint hosszú megbeszélést folytatott telefonon Mobutu elnökkel. Mint a TASZSZ tudósítója írja, olyan hírek terjedtek el, hogy Mu- lambát a fellázadt tisztek és katonák tartják vissza. A felső-kongói városból a volt Stanleyville-ből csak szórványos hírek érkeznek, a telefon az egyetlen összeköttetés Kisangani és Kinshasa között. Különös körülmény, hogy a fővárosba csütörtökön hiába vártak egy csapatszállító repülőgépet, amelyen sebesült kormánykatonáknak kellett volna visszaérkezniük. A TASZSZ tudósítójának jelentése szerint Brazzavil- le-ben a kisangani eseményeket úgy értékelik, hogy ez csupán előjátéka annak a kísérletnek, amelynek végső célja Katangá- nak Kongótól való teljes elszakítása. Az elszakítandó tartomány vezéréül — mint Brazzaville-ben vélik — megint Csomóét szemelték ki.
