Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-23 / 173. szám
• • Önbizalom és hozzáértés Ab üzemi étkezde egyik törzsasztalánál — ahol évek óta együtt ebédel a szerszámkészítő komplexbrigád — parázs vitát hallgathatott végig az újságíró: az egyik szakmányvezetőről esett szó, aki szaktudásának hiányát nagy hanggal, túlzottan magabiztos fellépéssel igyekszik ellensúlyozni. És itt került a jegyzetfüzetbe a csípősen ironikus, de ismétlődő tapasztalatok által megérlelt mondás: „a hozzá nem értés okozza a nagy önbizalmat.” A túlzott magabiztosság még akkor sem szimpatikus, ha kellő tudásra alapozódik: hát még mennyire ellenszenves, ha palástja a hozzá nem értésnek, a szaktudás hiányát igyekszik feledtetni! Az elbizakodottság igen rossz tanácsadó: tévútra viheti még azt az embert is, akinek tudásából, képességéből sokra futja, hát még az olyat, aki akár a kellő ismereteket, akár a szükséges képességeket is nélkülözi! Vannak még ügyeskedők, akik ezzel-azzal, de felszínen tartják magukat: hol az elnöki posztot töltik be valamelyik kisipari szövetkezetben, hol meg textilszakértőként működnek a tanácsi vállalatnál. Említhetünk olyan példát is, ahol a mindent elvállaló, de semmihez sem értő előadó munkakönyvében nyolc, különböző iparágakhoz tartozó üzem pecsétje szerepel. Vajon milyen munkát végezhetett ez az előadó, aki a nyolc közül egyik szakma alapjait sem ismerte? Hiba lenne azt gondcíni, hogy a túlzott önbizalom csak néhány ügyeskedő, akarnok vagy felelőtlen sajátja. Nem egyszer a jószándékú igyekezet,, a nagy ügybuzgalom kerül párba vele, s ez a nehezebbik eset. Az ügyeskedőt, a törtetőt, a felelőtlent Könnyebb leleplezni, jóval nehezebb már boldogulni azzal, aki jót akar, aki igyekszik, de vagy talentuma, vagy tudása nincs hozzá. Mégis, mindkét esetben következetesen ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a vezetői posztok bármelyikét csak ol/an ember töltse be, akit politikai és szakmai tudása, emberi adottságai, képességei alkalmassá tesznek erre. Ez nemcsak elvi kérdés, nagyon is gyakorlati követelményekre alapozódik: napjaink bonyolult valósága, a termelési színvonal fokozódása, az emberek közötti kapcsolatok sokrétűsége össztársadalmi érdekként fogalmazzák meg a dilettantizmus száműzetését, a megfelelő embert a megfelelő helyre elv következetes gyakorlati érvényesítését. A gazdaságirányítás üj rendszere életünk minden területén a jelenleg/iél jóval magasabbra emeli a mércét, s bátran állíthatjuk, hogy huszonegy esztendő alatt olyan vezetők sokasága nevelődött ki, akik e magasabb mércének is maradéktalanul megfelelnek. Érzik növekvő felelősségüket és készülnek is rá. Ám ha kevesen is, de vannak olyanok, akik megrekedtek, tíz vagy tizenötéves diplomájukat örök biztosítéknak vélik, s elfelejtik, hogy az önmagában csak papír. És vannak olyanok is, akik úgy hiszik, hogy a megváltozott körülmények között is majdcsak ^kibeszélik” magukat. Az irányítás tudományos megalapozottsága, a vezetés színvonalának növelése, az új munkastílus térhódítása jelenlévő valóság életünk minden területén. A vezető beosztásban dolgozókkal szemben támasztott társadalmi igény rohamosan nő: olyan légkör alakul ki, amelyben magára marad az, aki hangjában és nem szaktudásában, magabiztosságában és nem emberi alkalmasságában hisz. A hozzáértéssel párosult egészséges önbizalom a jelentős tettek, a jó munka alapja: a hozzá nem értéssel frigyre lépő túlzott magabiztosságot a végzett munka szigorú, de reális érékelése, a mindennapi tettek eredményességének számonkérése, gyógyítja a leghatásosabban. <M.) Olvasónk írja: Lelkes tiszadobi fiatalok Éjjeliőr vagyok az Üj Harcos Tsz-ben. Most azért fogtam tollat, hogy leírjam, mekkora öröm számomra látni fiataljaink lelkes munkáját. Nappal a többiekkel együtt a határban dolgoznak, esténként, éjfélig árpát rostálnak. Ezt külön vállalták, s Boros Mária és Balázs László KlSZ-vezetők- kel az élen végzik a munkát Tudom, nincs lehetőség valamennyiük nevét felsorolni, pedig megérdemelnék külön külön is köszönetün- ket, de néhányat mégis kiemelnék közülük, így Gyúró János, Visokai Ferenc és Németh János, akik szorgalmasan dolgoznak minden este, amíg csak a gép le nem álL Dallos János Tiszadob, Reje-tanya Mindinkább a közös jegyében Népi ellenőrök vizsgálata a nagy káliéi járás tsz csoportja inát 19 termelőszövetkezeti csoport gazdálkodik mintegy 25 000 hold földön a nagy- kállói járásban. Ezek taglétszáma meghaladja a négy és fél ezret. Már ezért is helyeselhető, hogy a járási NEB nyolc tszcs-ben vizsgálta a beruházások megvalósítását, az épületek kihasználását, s egyáltalán azt, hogyan is erősödnek a közös gazdálkodás vonásai a tszcs-kben. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tszcs gazdaságokban a közös tevékenység évről évre növekszik. Az utóbbi három esztendőben 54 dohánypajtát építettek és 1872 holdon telepítettek gyümölcsöst. Néhány tszcs — így a balká- nyi Dózsa, a bökönyi Kossuth, az érpataki Búzakalász és a szakoly! Virágzó Föld — már közös sertés- és juhtenyésztéssel is foglalkozik. Az elmúlt években a tszcs-gazdaságok közös tevékenységük könnyítése érdekében gépeket is vásároltak, s valamennyi terményüket közösen értékesítették. 1965-ben 4 millió 550 000 forint értékű rövid lejáratú hitelt vettek igénybe, melyet év végéig vissza is fizettek. A közös vagyon 1954- hez viszonyítva 1965-ben 24 millió 524 000 forinttal növekedett, s jelenleg 95 millió 672 000 forint, melyből a csoportok tiszta vagyona 21 millió 201 000 forint. Az elmúlt két esztendőben a termelőszövetkezeti csoportok 32’ erőgépet vásároltak állami hitelből, illetve saját erőből. A termelőszövetkezeti csoportokban eszközölt beruházásokkal kapcsolatban a NEB megállapította, hogy azokat a gazdaságok általában a célnak megfelelően hasznosítják. Vannak azonban hibák is. A vizsgálat megállapította: „A szakolyi Virágzó Föld Tszcs-ben a dohányterület 170 hold, a rendelkezésükre álló szárító viszont csak 50 holdnak elegendő. Raktári férőhely hiányában az érpataki Rózsa Ferenc Tszcs-ben kénytelenek — ha rövid időre is — a dohánysimítóban műtrágyát tárolni. A megépített pajtákból, a múlt évi alacsony dohánytermés miatt a bökönyi Rákóczi Tszcs 21 fiókot nem hasznosított.” Egyes termelőszövetkezeti csoportoknál a létesítményeket nem használják ki gazdaságosan. Több helyen az alacsony használati dij miatt a ráfordítási költséget nem fedezik az árbevételek. A járási NEB megállapította, hogy a bökönyi Kossuth Tszcs-ben a meglévő dohánypajták évi maximális bérleti díja 54 000 forint, az értékcsökkenés összege 79 000 forint, 12 000 forint a biztosítási díj, s így a ráfizetés összege: 37 000 f omennyit keres. Ez — azt hiszem — nemcsak az eladóknak tetszik majd, hanem a vásárlóknak is. — Júniusban —, hogy más típusproblémát is említsek — voltunk a debreceni ruhagyár bemutatóján. Szövetruhákat, kosztümöket, selyem és mosóárut mutattak be. A ruhák szépek voltak, jók, divatosak. Azt mondtam: a jövő héten már szállíthatnák. Erre ők: nem lehet, mert a bemutatott ruhákat majd csak a negyedik negyedévben fogják gyártani. Az idén divatos nyári ruhákból pedig csak jövőre lesz áru. Most kellene kiválasztani, de hát honnan tudjam, hogy mit keres jövő ilyenkor a vásárló? — A példából kitűnik: hosszú az áru útja az ipartól a kereskedelemig. Ha bejön egy divatcikk, legalább 6—8 hónap kell, míg a vásárlóhoz juthat. Mert nemcsak egy, hanem két fázison kell keresztülmennie, hiszen közben van még a nagykereskedelem is. rint. Hasonló a helyzet a bökönyi Rákóczi Tszcs-nél is, ahol a veszteség összege meghaladja a 33 000 forintot. Az érpataki Búzakalász Tszcs a múlt évben 25 500 forint pajta bérleti díjat szedett be, holott 79 700 forint az évi hitel esedékessége a pajta építéséből eredően. Nem folyt be a pajta bérlet díja a szakolyi Árpád Tszcs-ben sem. A NEB jelentésében szerepel : „A nyolc tszcs-nél az évi fel nem osztható kivetés 831 000 forint, melyből 174 000 forintot még nem fizettek be. De a befolyt ösz- szeg felhasználása sem mindig a célnak megfelelően történik. Nem fizetik be a beruházási célt szolgáló számlára, hanem a különböző felmerülő költségeket is ebből fedezik, mint például a bökönyi Kossuth Tszcs- ben. „Több tszcs-ben a szövetkezeti alaphoz hozzájárulásként befizetett összegek nagy részét helyesen kisebb beruházások és felújítások megvalósítására fordítják. így a szakolyi Virágzó Föld Tszcs-ben a daráló és a magtár felújítását végezték el belőle. Farkas Kálmán Amilyen a munka! Az áruház gazdasági önállóságát növeli az új bérezési módszer — az úgynevezett tiszta jutalékos bérezés —, kikísérletezése és bevezetése is. Ezt — kísérletképpen — bevezettük a méteráru és férfidivat osztályon, s az a tapasztalat, hogy ezután kizárólag az eladó ügyességétől, szakmai felkészültségétől, a vevővel való foglalkozásától függ, A ruhák szépek voltak, de... Hogy találkozik az ipar, a kereskedelem és a vásárló ? Mit vár ön az új gazdaságirányítási rendszertől? — kérdeztük Ivanov Istvántól, a nyíregyháza Állami Áruház igazgatójától. — Nálunk már az év elején megkezdődött az áttérés, s az új lehetőségek kutatása. Megkaptuk a kockázati alapot, így mi magunk dönthetünk, hogy a szezonvégi kiárusításokban minek szállítjuk le az árát. Melyek azok az áruk, amelyek készletben maradtak? — ezt csak mi magunk tudhatjuk. sével lehetne megoldani. De meg kell oldani, hiszen itt * Szabolcsban még sok olyan áruféleségre szükség van, ami már sehol másutt nem kell, nem is gyártja a nagyipar. Ezenkívül sok a hiánycikk, egyes divatholmikból szükség lenne egészen kis szériákra... De a ktsz-ek már jövőre sem vállalnak munkát. Miért nem gyártják ? — Az új gazdasági mechanizmusban — sokat beszélnek erről — meg kell oldani, hogy az ipar azt gyártsa, amit megvenne a vásárló. Van egy sereg olyan cikk, amit — eszi, nem eszi alapon — gyártanak, van rá igény — egy bizonyos körben. Például a rádióknál. Az ipar divatos kávájú készülékeket gyárt, de ezek igazán kizárólag a kisméretű lakás kisméretű bútoraihoz valók. De sok másmilyen hagyományos bútorzatu lakás van még a megyében, s oda keresik a nagyobb kávájú, hagyományos formájú rádiókat Van Szegények vagyunk (Egy felvonás, három kép) ELSŐ KÉP: Egy Sóstói úti sátortetős öröklakás. A teraszon sok virág, a kertben rengeteg barack- és almafa, Az udvaron egy öreg Sevrolet, amiből az utasok éppen szálltak kifelé. Háziasszony a teraszon áll tárt karokkal. Háziasszony: — Jé, máris megjöttetek? Csak késő délutánra vártunk benneteket. Na, de ilyen kocsival, te jó isten, ez olyan nagy mint egy kombájn. Igaz is, nem is írtátok, hogy kocsit vettetek. Vendég: — De Sárikám, ez nem is ... Háziasszony: — Tudom, tudom, csak ne szerénykedj. Könnyű nektek, ott Ausztráliában. Amire csak a szátokat feltátsátok, mindenetek megvan. Bezzeg mi szegények, éppen csak hogy tengődünk. MÁSODIK KÉPl A lakásban belül. Vendég: — Szép mosógépetek van. Magyar? Háziasszony: — Na, hallod, azt már mégse kívánhatja senki, hogy derékig állva a folyóban mossak, mint 30 évvel ezelőtt. Vendég: — A, porszívótok, szovjet rakéta. Olyan jó is, mint amilyen szép? Háziasszony: — Nagyon bevált. Tudod, itt a Nyírségben hetenként háromszor is porszívózni kell. Jaj, közben el is felejtem megkérdezni, hogy mit innátok ebben a nagy hőségben. Vendég: — Hát, ha lehetne egy kis hideg sört. Háziasszony: — Már hogyne lehetne kedves. Sándor! Hozzál csak be a hűtő- szekrényből sört. Vendég: — Sárika! Frizsideretek is van ? Háziasszony: — Ugyan, frizsider, egy kis nyavalyás Lehel, az ingünket adtuk érte. Dehát mit csináljak, ha ez az ember csak hidegen szereti a fröcc.sőt. Vendég: — Javaslom, nézzük meg a sóstői fürdőt. Annyi szépet hallottam már róla. HARMADIK KÉP: Az egész család az udvaron, az öreg kocsit állják körül. Vendég: — Érdekes, egész úton nem volt semmi baj vele. Ha megállt, ugyan nehezen indult be, de utána ment, mint a golyó. Most viszont egyáltalán nem akar ' indulni. Háziasszony: — Semmi baj kedvesem, Sándor állj ki a garázsból, egy személlyel ugyan többen leszünk benne, de annyi baj legyen. Vendég: — Hát kocsitok is van? Háziasszony: — Kocsi!? Egy Skoda, mi az máma, az ország fele 403-as Moszkvicson és Opel Rekordon szaladgál, majd ha legközelebb jöttök, azt nézd meg. De mond csak, minek vettétek meg ezt a bárkát? Ha nem jó? Vendég: Sárikám, már az előbb is mondani akartam, nem a miénk. Kölcsön kértük a határon. Háziasszony: — Jatt, mz más. Falcaik Ferenc Helyi igények, helyi gyártás Bár most még ott tartunk, hogy árukészletünk 90 százaléka a nagykereskedelmen keresztül kerül hozzánk, lassanként tovább fogunk lépni, s igyekezünk olyan áruféleségeket is biztosítani az áruházakba, ami csak itt kapható. — Más típusprobléma. Nagy lehetőségeket látok a speciális megyei igények kielégítésében a ktsz-ek munkájában. Ez azonban csak lehetőség, mert a lakossági szolgáltatások mellett kapacitásuk nagy részében exportra dolgoznak, s nekünk nem tudnak árut biztosítani. Márpedig erre szükség van, s ezt — mivel az exporttevékenység kétségkívül nagyon fontos — csakis a kapacitás növeléilyen, a Pacsirta, csaknem háromezer forintért. Ez sok, fele áru kellene, de nincs, hiába kérjük. Ugyanígy a 40 literes hűtőszekrény. Olcsóbb, mint a többi, s nagyon sok családnak nincs is szüksége nagyobbra, másoknál az ár is számít, de csak néha kapunk importból. Nem gyártják, bár lenne rá igény. — Ezek — mint említettem — típusproblémák. De meg kell oldani őket, helyes is, hogy sokat beszél, nek róluk. S hogy ez így van, ezt mi tudjuk talán a legjobban, áruházi dolgozók, akik naponta találkozunk a vásárlóval és kívánságaival. Kun István 1965. Július SS, Átadás előtt a nyírbátori pártbizottság székháza. Elek Emil felv.
