Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

Sikeresen testesítette feladatát a Oemieti—10 Ismét közelebb jutottunk a Hold meghódításához — így jellemzik tudományos szakértők a Gemini—10 amerikai űrhajó csütörtökön este véget ért útját, amely­nek során John Young és Michael Collins pilóták 70 óra 47 perc alattt több mint 1 600 000 kilométert tettek meg a kozmikus térségben. Negyvenháromszor kerül­ték meg a Földet és minden eddiginél mélyebbre (760 ki­lométerre) hatoltak be a kozmikus térség régióiba. Az űrpilóták a műszaki bonyodalmak ellenére nagy hidegvérrel és lélekjelenlét­tel teljesítették feladatai­kat. Az űrhajózás történeté­ben először esett meg, hogy egy űrhajó egy idegen haj­tóerőt — ez esetben az Age- na—10 célrakétát — hasz­nált ideiglenesen fel a koz­moszban való repüléshez. Űrhajós először hagyta el kabinját, hogy űrsétája közben megérintsen egy másik rakétatestet és a ra­kéta burkolatáról leszerelt szerkezetet — a mikromete- orit csapdát — visszahozza a földre. Szakértők azt is kieme­lik, hogy az Agena—8 meg­közelítése volt az első „va­kon lebonyolított űrrandevú” mert az Agena—8 már hó­napok óta elektromos ener­gia és radar segítsége nél­kül keringett az űrben. Egyelőre még nem tisztázó­dott, mi okozta a váratlanul fellépett üzemanyaghiányt, s arra sem derült fény, ho­gyan került a szalmiákgőz- höz hasonló fojtó és csípős gőz az asztronauták sisakja alá. Ünnepségek, katonai parádé Varsóban A lengyel nép pénteken ünnepelte a népi Lengyel- ország megalakulásának 22. évfordulóját, amely egybe­esett a lengyel állam ezer­éves fennállásának ünnep­ségeivel. Csaknem 900 vá­ros és több tízezer falu és lakótelep öltözött zászlódísz­be. Varsóban helyi idő sze­rint 10 órakor a pórt és a kormány vezetői, élükön Gomulkával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával és Cyrankiewicz-csel, a minisztertanács elnökével megjelentek a központi té­ren felállított díszemelvé­nyen. Felhangzott a Lengyel Népköztársaság himnusza, eldördült a tüzérségi dísz- sortűz. Rövid beszédet mon­dott M. Spychalski Len­gyelország marsall.ia, nem­zetvédelmi miniszter. Megkezdődött Lengyelor­szág történelmének legna­gyobb katonai parádéja. A tér fölött 31 bombázógép felrajzolta az égre a Len­gyel Népköztársaság állami címerét és több tucat va­dászgép ezres számot alkot­va haladt el a tér fölött. Villám módjára zúgtak a tér fölött a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákkal ellátott szuperszonikus re­pülőgépek. A katonai díszszemle megmutatta a lengyel had sereg erejét, harcosainak felkészültségét, azt, hogy a Lengyel Egyesült Munkás' párt és a Lengyel Népköz- társaság kormánya szívén viseli a fegyveres erők hely' zetét. E fegyveres erők . a Varsói Szerződés más tag­államainak hadseregeivel együtt őrzik a szocializmus vívmányait. A harcosokat felváltották a sportolók. Körülbelül egy óra hosszat tartott az ország valamennyi körzetét képvi­selő 25 000 fiatal felvonulá­sa. Vietnami létesítés Hírügynökségi jelentések szerint a legutóbbi 24 óra alatt a dél-vietnami hadse­reg egységei két ízben csap­tak össze a szabadságharco­sokkal Saigon közelében. Az egyik összecsapás színhelye egy híd volt Saigontól 7 ki­lométernyire északkeletre, ahol a szabadságharcosok megtámadták a hidat őrző lövészszázadot, a hidat fel­robbantották és a kormány­csapatoknak súlyos veszte­ségeket okoztak. Közvetlenül a demilita- rizált övezettől délre, az amerikaiak „Hastings” el­nevezésű hadműveletének színhelyén csütörtökön este szintén harcok voltak. A szabadságharcosok egyik egysége igyekezett átvágni magát az amerikai tenge­részgyalogosok gyűrűjén. A harcokba az amerikai légi erő és tüzérség is beavatko­zott. -r A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság az Észak-Vietnam ellen inté­zett bombatámadásokról szó­ló közleményében elismeri, hogy az amerikai légierő veszteségei Észak-Vietnam felett megnövekedtek, s en nek oka a légvédelem meg­erősödése. NEW YOKK: Hírügynökségi jelentések szerint U Thant ENSZ-főtit- kár, a Biztonsági Tanács­hoz intézett jelentésében ja­vaslatot tett a ciprusi Try- pimeni körzetben tapasztal­ható feszültség enyhítésére. U Thant szerint ebben a körzetben oly feszültté vált a helyzet, hogy az egész sziget békéjét veszélyezteti. A főtitkár felhívja az ér­dekelteket, fogadják el a ciprusi ENSZ rendfenntartó erők által kidolgozott ter­vezetet. KAIRÓ: Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke pénte­ken este beszédet mondott azon a gyűlésen, amelyet az Arab Szocialista Unió ren­dezett az 1952. július 23-1 forradalom 14. évfordulójá­nak előestéjén. Beszédében Nasszer elnök arab kérdé­sekkel és nemzetközi poli­tikai problémákkal foglal­kozott. BERLIN: A Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Bizottsága és az NDK minisztertaná­csa nyilatkozatot adott ki a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testület buka­resti tanácskozásának ered­ményeiről. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziójáról és az európai béke és bizton­ság megszilárdításáról ki­adott nyilatkozatok reális békeprogramot tartalmaz­nak. A Német Demokratikus Köztársaság támogatja a nyilatkozatokban foglalt megállapításokat és felhív­ja lakosságát, fokozza szo­lidaritását a hős vietnami nép igazságos harcával. Szabó László 0t,v1áttJadás és visszavágás (Kémek harca) 113-1 S bár Stanleyék tudták, hogy a külügyminisztérium­ban hónapok óta folyik a japán—amerikai diplomáciai alkudozás, bizonyos távol­keleti érdekeket illetően, mégis úgy döntöttek, hogy az egyik éjszakán megláto­gatják a japán konzulátus épületét. Az ONI vezérka­ra úgy vélte, hogy feltétle­nül meg kell ismerkednie azzal az anyaggal, amely a japánok birtokában van; az amerikai csatahajók tengeri mozgásához, hadi feladatai­hoz ismerniük kell, vajon mit tudnak minderről a ja­pánok. Egyszerű volt a fel- tételezés: ha a japánok eny- nyire kíváncsiak a flotta iránt, s különösen Pearl Harbour kikémlelését tűzték ki feladatul, akkor valami már eljuthatott hozzájuk: az amerikai haditengerészet úgy tervezte, hogy ameny- nyiben háborúba keveredne Japánnal, a támadás kiin­dulópontja, legfontosabb bá­zisa Pearl Harbour lenne. Lehetséges persze, hogy a japánok csupán abból in­dultak ki: ha az USA há­borúba keveredik velük, tengeri támaszpontul min­denképpen a Hawaii szigete­ket kell felhasználnia. Késő este volt, amikor a három fiatalember elsétált a japán kozulátus épülete előtt. A figyelmes szemlélő felismerhette a három fia­talember egyikében Stanley hadnagyot... Amerika szerte ismét fellángoltak a négerek polgárjogi mozgalmai. A színesek tüntetései egyidejűleg nyomorúságos helyzetük elleni tiltakozást is jelentenek. A hatóságok kímé­letlenül bevetik a tüntetők ellen mind a rendőrséget, mind a polgárőrséget. Ezek az összetűzések — amint egy híres né­ger író megjegyezte — hasonlítanak a jenki tengerészgya­logosok által provokált dominikai eseményekhez. Képünk CJevclandban készült. A fegyveres erő és a tömegek össze­tűzése nyomán két hatalmas tűz keletkezett. Tizenöt ember megsebesült, egy asszony meghalt. (Tclefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Mindent a legnagyobb gonddal készítettek elő. A kis csoport egyik tagja, a legfurfangosabb zárak spe­cialistája volt, így szerepelt az ONI tisztjeinek névsorá­ban, s rá várt a feladat, hogy néhány mozdulattal megnyissa az utat Stanley hadnagy előtt. Azt már kikémlelték ko­rábban, hogy ebben az épü­letben is, csakúgy, mint minden japán konzulátusi épületben, vagy a követsé­gen, egy különleges chiffre- gép működött, s ez naponta változó jelkulccsal továbbí­totta az anyagokat Tokióba. Stanleyék persze nem a gé­pet akarták megszerezni, hanem arra számítottak, hogy a jelkulcsrendszer, pontosabban a szerkezet működésének megállapítá­sával felfoghatják majd az éterben a rádióadásokat, megfejthetik a szöveget. A kihalt utcában már csak néhány lépés volt hát­ra a konzulátus ajtajáig. Az épület utcai frontján he­lyezkedtek el az irodák, s itt volt az a szoba is, ahol a chiffre-gép állt. A hátsó részben laktak a konzulátus alkalmazottai... Stanley körülnézett, de nem látott semmit, csupán néhány száz méterrel ar- réb egy, az úttest mellett parkoló fekete kocsit. Ez azonban nem zavarta. Hirtelen az ajtóhoz lép­tek, a zárak specialistája pedig akcióba kezdett, s nem egészen egy perc múl­va feltárult előttük a konzu­látus ajtaja. Tudták persze, hogy ez a területen kívüli­ség jogának a megsértése, de oly nagy volt a tét, hogy az ONI vezérkara még erre is vállalkozott, megkerülve a külügyminisztériumot, és az egyéb fegyvernemek hírszerző és elhárító szolgá­latait. A hadnagy és két társa egy sötét folyosóra ért, de mind a hárman úgy mozog­tak, mintha napjában több­ször is bejárták volna az épületet. Halk csörrenéssel újabb zár nyílt ki, s beléptek ab­ba a szobába, ahol a sarok­ban csendesen, magányosan állt a különleges masina. Zseblámpa csóvája kereste a szerkezet beállító gomb­jait, majd a kis csoport harmadik tagja, a különle­ges műszerész végigtapogat­ta a gépet. Miközben ő dol­gozott, a hadnagy körülnézett a szobában, de semmi ér­demlegeset nem látott, nem talált. Már jó öt perce tar­tózkodtak a számukra tilos területen, s Stanley nem kis izgalommal hajolt a fal mel­lett álló gép fölé, amikor hirtelen a falból felpattant egy kis ajtócska. Nem volt az egész nagyobi», mint egy kisebb kép. A kattanásra mindannyian felkapták a fejüket, s a zseblámpa fé­nye mellett láthatták, hogy egy rejtett, falba épített kis páncélszekrény ajtaja nyílt ki. Csapdának sejtették, mert különben hogyan nyílt vol­na ki magától? Mindhárman megmarkol­ták a pisztolyukat. Vártak néhány másodpercig, de csend volt. Honnan is tud­hatták volna, hogy a zárak specialistája véletlenül ne­kitámaszkodott a falburko­lat ama részének, ahol a rejtett páncélszekrény nyitó­gombját helyezték el? Stanley feltalálta magát, bevilágított a kis páncél­szekrénybe, majd kirántot­ta az ottlévő dossziét. Ja­pán szövegű iratok ... Egyi­kük sem tudott japánul, így nem is fejthették meg an­nak titkát. De gyorsan elő­került a különleges fényké­pezőgép, s a gyér fény mel­lett egymás után rögzítette a dosszié tartalmát. Amikor készen voltak, visszahelyez­ték az anyagot a kazettába, majd megpróbálták az ajta­ját bezárni, de sikertelenül. Hiába babrált vele jó né­hány percig a „lakatos”, kí­sérletei eredménytelenek maradtak. A műszerész közben sok- mindent megállapított a gépről. Megtudta, hogy az­nap milyen jelkulcsot hasz­náltak, s hogy a gép 27 jel­kulcsrendszerre állítható, amelynek variációi az író­gép billentyűihez hasonló ábécé keveréséből adódnak. Feljegyezte a variációs le­hetőségeket, majd miután már több mint egy órát töl­töttek a konzulátus épületé­ben, szépen kisompolyogtak onnan. Bezárták a chiffre- gép szobájának az ajtaját, majd a konzulátus kapuját is, s már éppen futásnak eredtek volna, hogy minél távolabb legyenek a tiltott területtől, amikor négy mar­kos alak ugrott ki az úttest- szélén parkírozó gépkocsi­ból, s rájuk vetette magát Stanley a pisztolyához ka­pott. Kiütötték a kezéből. Mindhármukat megkötözték, majd betuszkolták a nagy Chevroletté kocsiba. Az ONI-tiszteknek fogal­muk sem volt róla. vajon kiknek a kezébe kerültek. Robogott velük a kocsi, vé­gig a városon. Stanley arra gondolt, hogy talán a japá­nokkal együttműködő néme­tek biztosították a konzulá­tust, felfedezték a titkos jö­vevényeket, s most megpró­bálják őket valami olyan helyre vinni, ahol szóra bírhatják... (Folytatjuk) Tadeusr Kosteckh mmóíuiiia Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 86. Szörnyű éjszaka volt és az idők végtelenségéig tar­tott. Két óra körül Kostrze- wa lámpát gyújtott. Már úgysem tud elaludni. Elővett egy könyvet, az­tán le is tette. Nem értet­te, amit olvas. Gondolatai máshol jártak... Golik — és csupán ő? És az, akit Liciska meglőtt? A rejtvény megfejtésére — látszólag — már rájöttek. De a kapott kép nem olyan, mist vár­ták. Reggel odaült a telefon­hoz. Különös véletlen folytán mindenkit megtalált, akire szüksége volt, de még ez sem javított közérzetén. A Katowicével folytatott te­lefonbeszélgetés úgy hatott, mint derült égből a villám- csapás. Az egész koncepció összedőlt, mint a kártyavár. Még alig tette le a kagylót, amikor Zaczek berontott. — Tehát semmit sem fe­dezett fel, doktor? Kostrzewa ujjai a telefon­könyv fedőlapját tépkedték. — Dehogyisnem. Zaczek sugárzott, nem is vette észre Kostrzewa le­vertségét. — Ö, akkor nagyszerű ... Mert én úgy értettem... — Én is másképp gondol­tam, de fordítva sikerült. Azt azonban nem mondhat­nám, hogy nagyszerűen. — Miért? — Broniarek kiszáll az ügyből. — Micsoda? — mintha hirtelen egy cnock aut ütés érte volna. — Kiszáll. Az alibije erős, mint a vasbeton. Nem le­het kikezdeni egyik irány­ból sem. — Alibi? — hunyorgott. — Kihallgatta őt, doktor? Mikor? — Elegendő volt a tárgyi bizonyítékok egybevetése. A szeptember huszonötödiké­ről huszonhatodikára virra­dó éjszakát vonaton töltötte a Varsó és Katowice közötti úton. Huszonkettő ötvenki­lenckor szállt fel, s négy nulla kettőkor szállt ’e a katowicei pályaudvaron. Rudzinski tizenegykor még élt. A gyilkosságot ugyanis legkésőbb éjjel két órakor követték el. Világos. — Mint a vakablak — felelte Zaczek, és nehézke­sen leült a székre. — Per­sze... Ezt már ellenőrizte? — Igen. — Tíz ötvenkilenc — tép­kedte a hajszálait elgondol­kodva. — Ha nem csal az emlékezetem, ez személy. — Személy — mondta Kostrzewa szárazon. — Na- és mit számít az? — Kiszállhatott az első állomáson, visszatért Varsó­ba és aztán autóval utolérte a vonatot, valahol Katowice előtt... — Úgy van„ de itt a bökkenő, hogy ezt nem tette meg. Sem autóval, sem re­pülővel, sem helikopterrel. Elejétől végig ugyanabban a vasúti kocsiban utazott. Egész idő alatt egy techni­kumi tanár társaságában. — És az a tanár? — Az iskola küldte éppen Broniarek elé. Régen sem­miféle ismerettség nem volt köztük. Hogy tudtak volna összebeszélni? Zaczek csendesen, de an. nál szabatosabban szitkozó­dott­LIV. A Stare Miastő kis cuk­rászdája ilyen tájban kon­gott az ürességtől. Minden sarokban spanyolfalként ta­kartak el egy-egy meghitt asztalkát a vastag oszlopok. Witold Szczepkowski mér­nök melegen, csupa szere­tettel nézett partnernőjére. A lány jó étvággyal, s egy pici, torkos kislány arcki­fejezésével majszolta a tor. taszeletet. A kanalat is le­nyalta. — Ejnye, ezt nem illik... — De a megjegyzést kísérő mosoly nem a feszélyezett- ség mosolya volt. — De ha egyszer olyan jólesik... — Még egy adagot, ha így van? — Ne rendelj, te csábító. Mi lesz a vonalaimmal? — Azt nem kell féltened. — Kezét felemelte, a pin­cérnőt hívta. — Esetleg felesben veled. Egyedül nem győzöm. Mégiscsak győzte. Witold nagy komolyan iszogatta a második pohár „sátánkok­télt”. Nem volt oda az édességért. — Tehát mi van tulajdon­képpen a szabadságoddal? — Minden rendben. Elin­téződik. — Mikor végre? A lány csendesen elmoso­lyodott — Talán jósnő vagyok, hogy ezt előre látom? A szolgálati út nem ismeri az idő fogalmát. Mindenesetre megígérték, hogy legkésőbb január elején. Witold csalódottan nézett a lányra. — Csak akkor? — Mit tegyek? Úgy lát­szik, szükségük van rám. — Nekem is szükségem van rád — mondta, a kana. Iával a már üres pohárban kavargatott. — Nekik annyi emberük van, nekem pedig egyedül te... A lány lesütötte szemét, arcába meleg vér szökkent — Sokáig, Wit — suttog­ta — nagyon sokáig! Amikor pillantását újra a fiúra emelte, szemének bo­garában aranyló szikrácskák csillantak meg. — De... a farsang ideje is nagyon megfelel bizonyos ünnepsé­gekre. Ajtónyikorgás. A helyiség­be egy sötét köpenyes nő lépett be. Háttal állt nekik, de körvonalaiból ismerősnek tűnt. Leült egy asztalkához és széjjelnézett. Lisicka ek­kor megláthatta az arcát, s gyorsan az oszlop mögé haj­totta a fejét — Pechemre, az én ke­nyéradó gazdám! — Micsodád? Aha... Ru- dzinska? — ö. Ülj nyugodtan. Nem akarom, hogy észrevegyen. — Miért? Úgy véled, hogy az én társaságom kompro­mittálhatna? — Ugyan már... Ne fe­lejtsd el, Wit, hogy én az ő számára hivatásos háztar­tási alkalmazott vagyok. Képes kitalálni, hogy az vagyok, ami nem vagyok, vagy pedig az, ami vagyok. Mindkettő kellemetlen len­ne. (Folyta tjuüj

Next

/
Thumbnails
Contents