Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-23 / 173. szám
Sikeresen testesítette feladatát a Oemieti—10 Ismét közelebb jutottunk a Hold meghódításához — így jellemzik tudományos szakértők a Gemini—10 amerikai űrhajó csütörtökön este véget ért útját, amelynek során John Young és Michael Collins pilóták 70 óra 47 perc alattt több mint 1 600 000 kilométert tettek meg a kozmikus térségben. Negyvenháromszor kerülték meg a Földet és minden eddiginél mélyebbre (760 kilométerre) hatoltak be a kozmikus térség régióiba. Az űrpilóták a műszaki bonyodalmak ellenére nagy hidegvérrel és lélekjelenléttel teljesítették feladataikat. Az űrhajózás történetében először esett meg, hogy egy űrhajó egy idegen hajtóerőt — ez esetben az Age- na—10 célrakétát — használt ideiglenesen fel a kozmoszban való repüléshez. Űrhajós először hagyta el kabinját, hogy űrsétája közben megérintsen egy másik rakétatestet és a rakéta burkolatáról leszerelt szerkezetet — a mikromete- orit csapdát — visszahozza a földre. Szakértők azt is kiemelik, hogy az Agena—8 megközelítése volt az első „vakon lebonyolított űrrandevú” mert az Agena—8 már hónapok óta elektromos energia és radar segítsége nélkül keringett az űrben. Egyelőre még nem tisztázódott, mi okozta a váratlanul fellépett üzemanyaghiányt, s arra sem derült fény, hogyan került a szalmiákgőz- höz hasonló fojtó és csípős gőz az asztronauták sisakja alá. Ünnepségek, katonai parádé Varsóban A lengyel nép pénteken ünnepelte a népi Lengyel- ország megalakulásának 22. évfordulóját, amely egybeesett a lengyel állam ezeréves fennállásának ünnepségeivel. Csaknem 900 város és több tízezer falu és lakótelep öltözött zászlódíszbe. Varsóban helyi idő szerint 10 órakor a pórt és a kormány vezetői, élükön Gomulkával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával és Cyrankiewicz-csel, a minisztertanács elnökével megjelentek a központi téren felállított díszemelvényen. Felhangzott a Lengyel Népköztársaság himnusza, eldördült a tüzérségi dísz- sortűz. Rövid beszédet mondott M. Spychalski Lengyelország marsall.ia, nemzetvédelmi miniszter. Megkezdődött Lengyelország történelmének legnagyobb katonai parádéja. A tér fölött 31 bombázógép felrajzolta az égre a Lengyel Népköztársaság állami címerét és több tucat vadászgép ezres számot alkotva haladt el a tér fölött. Villám módjára zúgtak a tér fölött a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákkal ellátott szuperszonikus repülőgépek. A katonai díszszemle megmutatta a lengyel had sereg erejét, harcosainak felkészültségét, azt, hogy a Lengyel Egyesült Munkás' párt és a Lengyel Népköz- társaság kormánya szívén viseli a fegyveres erők hely' zetét. E fegyveres erők . a Varsói Szerződés más tagállamainak hadseregeivel együtt őrzik a szocializmus vívmányait. A harcosokat felváltották a sportolók. Körülbelül egy óra hosszat tartott az ország valamennyi körzetét képviselő 25 000 fiatal felvonulása. Vietnami létesítés Hírügynökségi jelentések szerint a legutóbbi 24 óra alatt a dél-vietnami hadsereg egységei két ízben csaptak össze a szabadságharcosokkal Saigon közelében. Az egyik összecsapás színhelye egy híd volt Saigontól 7 kilométernyire északkeletre, ahol a szabadságharcosok megtámadták a hidat őrző lövészszázadot, a hidat felrobbantották és a kormánycsapatoknak súlyos veszteségeket okoztak. Közvetlenül a demilita- rizált övezettől délre, az amerikaiak „Hastings” elnevezésű hadműveletének színhelyén csütörtökön este szintén harcok voltak. A szabadságharcosok egyik egysége igyekezett átvágni magát az amerikai tengerészgyalogosok gyűrűjén. A harcokba az amerikai légi erő és tüzérség is beavatkozott. -r A saigoni amerikai katonai parancsnokság az Észak-Vietnam ellen intézett bombatámadásokról szóló közleményében elismeri, hogy az amerikai légierő veszteségei Észak-Vietnam felett megnövekedtek, s en nek oka a légvédelem megerősödése. NEW YOKK: Hírügynökségi jelentések szerint U Thant ENSZ-főtit- kár, a Biztonsági Tanácshoz intézett jelentésében javaslatot tett a ciprusi Try- pimeni körzetben tapasztalható feszültség enyhítésére. U Thant szerint ebben a körzetben oly feszültté vált a helyzet, hogy az egész sziget békéjét veszélyezteti. A főtitkár felhívja az érdekelteket, fogadják el a ciprusi ENSZ rendfenntartó erők által kidolgozott tervezetet. KAIRÓ: Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke pénteken este beszédet mondott azon a gyűlésen, amelyet az Arab Szocialista Unió rendezett az 1952. július 23-1 forradalom 14. évfordulójának előestéjén. Beszédében Nasszer elnök arab kérdésekkel és nemzetközi politikai problémákkal foglalkozott. BERLIN: A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága és az NDK minisztertanácsa nyilatkozatot adott ki a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testület bukaresti tanácskozásának eredményeiről. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziójáról és az európai béke és biztonság megszilárdításáról kiadott nyilatkozatok reális békeprogramot tartalmaznak. A Német Demokratikus Köztársaság támogatja a nyilatkozatokban foglalt megállapításokat és felhívja lakosságát, fokozza szolidaritását a hős vietnami nép igazságos harcával. Szabó László 0t,v1áttJadás és visszavágás (Kémek harca) 113-1 S bár Stanleyék tudták, hogy a külügyminisztériumban hónapok óta folyik a japán—amerikai diplomáciai alkudozás, bizonyos távolkeleti érdekeket illetően, mégis úgy döntöttek, hogy az egyik éjszakán meglátogatják a japán konzulátus épületét. Az ONI vezérkara úgy vélte, hogy feltétlenül meg kell ismerkednie azzal az anyaggal, amely a japánok birtokában van; az amerikai csatahajók tengeri mozgásához, hadi feladataihoz ismerniük kell, vajon mit tudnak minderről a japánok. Egyszerű volt a fel- tételezés: ha a japánok eny- nyire kíváncsiak a flotta iránt, s különösen Pearl Harbour kikémlelését tűzték ki feladatul, akkor valami már eljuthatott hozzájuk: az amerikai haditengerészet úgy tervezte, hogy ameny- nyiben háborúba keveredne Japánnal, a támadás kiindulópontja, legfontosabb bázisa Pearl Harbour lenne. Lehetséges persze, hogy a japánok csupán abból indultak ki: ha az USA háborúba keveredik velük, tengeri támaszpontul mindenképpen a Hawaii szigeteket kell felhasználnia. Késő este volt, amikor a három fiatalember elsétált a japán kozulátus épülete előtt. A figyelmes szemlélő felismerhette a három fiatalember egyikében Stanley hadnagyot... Amerika szerte ismét fellángoltak a négerek polgárjogi mozgalmai. A színesek tüntetései egyidejűleg nyomorúságos helyzetük elleni tiltakozást is jelentenek. A hatóságok kíméletlenül bevetik a tüntetők ellen mind a rendőrséget, mind a polgárőrséget. Ezek az összetűzések — amint egy híres néger író megjegyezte — hasonlítanak a jenki tengerészgyalogosok által provokált dominikai eseményekhez. Képünk CJevclandban készült. A fegyveres erő és a tömegek összetűzése nyomán két hatalmas tűz keletkezett. Tizenöt ember megsebesült, egy asszony meghalt. (Tclefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Mindent a legnagyobb gonddal készítettek elő. A kis csoport egyik tagja, a legfurfangosabb zárak specialistája volt, így szerepelt az ONI tisztjeinek névsorában, s rá várt a feladat, hogy néhány mozdulattal megnyissa az utat Stanley hadnagy előtt. Azt már kikémlelték korábban, hogy ebben az épületben is, csakúgy, mint minden japán konzulátusi épületben, vagy a követségen, egy különleges chiffre- gép működött, s ez naponta változó jelkulccsal továbbította az anyagokat Tokióba. Stanleyék persze nem a gépet akarták megszerezni, hanem arra számítottak, hogy a jelkulcsrendszer, pontosabban a szerkezet működésének megállapításával felfoghatják majd az éterben a rádióadásokat, megfejthetik a szöveget. A kihalt utcában már csak néhány lépés volt hátra a konzulátus ajtajáig. Az épület utcai frontján helyezkedtek el az irodák, s itt volt az a szoba is, ahol a chiffre-gép állt. A hátsó részben laktak a konzulátus alkalmazottai... Stanley körülnézett, de nem látott semmit, csupán néhány száz méterrel ar- réb egy, az úttest mellett parkoló fekete kocsit. Ez azonban nem zavarta. Hirtelen az ajtóhoz léptek, a zárak specialistája pedig akcióba kezdett, s nem egészen egy perc múlva feltárult előttük a konzulátus ajtaja. Tudták persze, hogy ez a területen kívüliség jogának a megsértése, de oly nagy volt a tét, hogy az ONI vezérkara még erre is vállalkozott, megkerülve a külügyminisztériumot, és az egyéb fegyvernemek hírszerző és elhárító szolgálatait. A hadnagy és két társa egy sötét folyosóra ért, de mind a hárman úgy mozogtak, mintha napjában többször is bejárták volna az épületet. Halk csörrenéssel újabb zár nyílt ki, s beléptek abba a szobába, ahol a sarokban csendesen, magányosan állt a különleges masina. Zseblámpa csóvája kereste a szerkezet beállító gombjait, majd a kis csoport harmadik tagja, a különleges műszerész végigtapogatta a gépet. Miközben ő dolgozott, a hadnagy körülnézett a szobában, de semmi érdemlegeset nem látott, nem talált. Már jó öt perce tartózkodtak a számukra tilos területen, s Stanley nem kis izgalommal hajolt a fal mellett álló gép fölé, amikor hirtelen a falból felpattant egy kis ajtócska. Nem volt az egész nagyobi», mint egy kisebb kép. A kattanásra mindannyian felkapták a fejüket, s a zseblámpa fénye mellett láthatták, hogy egy rejtett, falba épített kis páncélszekrény ajtaja nyílt ki. Csapdának sejtették, mert különben hogyan nyílt volna ki magától? Mindhárman megmarkolták a pisztolyukat. Vártak néhány másodpercig, de csend volt. Honnan is tudhatták volna, hogy a zárak specialistája véletlenül nekitámaszkodott a falburkolat ama részének, ahol a rejtett páncélszekrény nyitógombját helyezték el? Stanley feltalálta magát, bevilágított a kis páncélszekrénybe, majd kirántotta az ottlévő dossziét. Japán szövegű iratok ... Egyikük sem tudott japánul, így nem is fejthették meg annak titkát. De gyorsan előkerült a különleges fényképezőgép, s a gyér fény mellett egymás után rögzítette a dosszié tartalmát. Amikor készen voltak, visszahelyezték az anyagot a kazettába, majd megpróbálták az ajtaját bezárni, de sikertelenül. Hiába babrált vele jó néhány percig a „lakatos”, kísérletei eredménytelenek maradtak. A műszerész közben sok- mindent megállapított a gépről. Megtudta, hogy aznap milyen jelkulcsot használtak, s hogy a gép 27 jelkulcsrendszerre állítható, amelynek variációi az írógép billentyűihez hasonló ábécé keveréséből adódnak. Feljegyezte a variációs lehetőségeket, majd miután már több mint egy órát töltöttek a konzulátus épületében, szépen kisompolyogtak onnan. Bezárták a chiffre- gép szobájának az ajtaját, majd a konzulátus kapuját is, s már éppen futásnak eredtek volna, hogy minél távolabb legyenek a tiltott területtől, amikor négy markos alak ugrott ki az úttest- szélén parkírozó gépkocsiból, s rájuk vetette magát Stanley a pisztolyához kapott. Kiütötték a kezéből. Mindhármukat megkötözték, majd betuszkolták a nagy Chevroletté kocsiba. Az ONI-tiszteknek fogalmuk sem volt róla. vajon kiknek a kezébe kerültek. Robogott velük a kocsi, végig a városon. Stanley arra gondolt, hogy talán a japánokkal együttműködő németek biztosították a konzulátust, felfedezték a titkos jövevényeket, s most megpróbálják őket valami olyan helyre vinni, ahol szóra bírhatják... (Folytatjuk) Tadeusr Kosteckh mmóíuiiia Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 86. Szörnyű éjszaka volt és az idők végtelenségéig tartott. Két óra körül Kostrze- wa lámpát gyújtott. Már úgysem tud elaludni. Elővett egy könyvet, aztán le is tette. Nem értette, amit olvas. Gondolatai máshol jártak... Golik — és csupán ő? És az, akit Liciska meglőtt? A rejtvény megfejtésére — látszólag — már rájöttek. De a kapott kép nem olyan, mist várták. Reggel odaült a telefonhoz. Különös véletlen folytán mindenkit megtalált, akire szüksége volt, de még ez sem javított közérzetén. A Katowicével folytatott telefonbeszélgetés úgy hatott, mint derült égből a villám- csapás. Az egész koncepció összedőlt, mint a kártyavár. Még alig tette le a kagylót, amikor Zaczek berontott. — Tehát semmit sem fedezett fel, doktor? Kostrzewa ujjai a telefonkönyv fedőlapját tépkedték. — Dehogyisnem. Zaczek sugárzott, nem is vette észre Kostrzewa levertségét. — Ö, akkor nagyszerű ... Mert én úgy értettem... — Én is másképp gondoltam, de fordítva sikerült. Azt azonban nem mondhatnám, hogy nagyszerűen. — Miért? — Broniarek kiszáll az ügyből. — Micsoda? — mintha hirtelen egy cnock aut ütés érte volna. — Kiszáll. Az alibije erős, mint a vasbeton. Nem lehet kikezdeni egyik irányból sem. — Alibi? — hunyorgott. — Kihallgatta őt, doktor? Mikor? — Elegendő volt a tárgyi bizonyítékok egybevetése. A szeptember huszonötödikéről huszonhatodikára virradó éjszakát vonaton töltötte a Varsó és Katowice közötti úton. Huszonkettő ötvenkilenckor szállt fel, s négy nulla kettőkor szállt ’e a katowicei pályaudvaron. Rudzinski tizenegykor még élt. A gyilkosságot ugyanis legkésőbb éjjel két órakor követték el. Világos. — Mint a vakablak — felelte Zaczek, és nehézkesen leült a székre. — Persze... Ezt már ellenőrizte? — Igen. — Tíz ötvenkilenc — tépkedte a hajszálait elgondolkodva. — Ha nem csal az emlékezetem, ez személy. — Személy — mondta Kostrzewa szárazon. — Na- és mit számít az? — Kiszállhatott az első állomáson, visszatért Varsóba és aztán autóval utolérte a vonatot, valahol Katowice előtt... — Úgy van„ de itt a bökkenő, hogy ezt nem tette meg. Sem autóval, sem repülővel, sem helikopterrel. Elejétől végig ugyanabban a vasúti kocsiban utazott. Egész idő alatt egy technikumi tanár társaságában. — És az a tanár? — Az iskola küldte éppen Broniarek elé. Régen semmiféle ismerettség nem volt köztük. Hogy tudtak volna összebeszélni? Zaczek csendesen, de an. nál szabatosabban szitkozódottLIV. A Stare Miastő kis cukrászdája ilyen tájban kongott az ürességtől. Minden sarokban spanyolfalként takartak el egy-egy meghitt asztalkát a vastag oszlopok. Witold Szczepkowski mérnök melegen, csupa szeretettel nézett partnernőjére. A lány jó étvággyal, s egy pici, torkos kislány arckifejezésével majszolta a tor. taszeletet. A kanalat is lenyalta. — Ejnye, ezt nem illik... — De a megjegyzést kísérő mosoly nem a feszélyezett- ség mosolya volt. — De ha egyszer olyan jólesik... — Még egy adagot, ha így van? — Ne rendelj, te csábító. Mi lesz a vonalaimmal? — Azt nem kell féltened. — Kezét felemelte, a pincérnőt hívta. — Esetleg felesben veled. Egyedül nem győzöm. Mégiscsak győzte. Witold nagy komolyan iszogatta a második pohár „sátánkoktélt”. Nem volt oda az édességért. — Tehát mi van tulajdonképpen a szabadságoddal? — Minden rendben. Elintéződik. — Mikor végre? A lány csendesen elmosolyodott — Talán jósnő vagyok, hogy ezt előre látom? A szolgálati út nem ismeri az idő fogalmát. Mindenesetre megígérték, hogy legkésőbb január elején. Witold csalódottan nézett a lányra. — Csak akkor? — Mit tegyek? Úgy látszik, szükségük van rám. — Nekem is szükségem van rád — mondta, a kana. Iával a már üres pohárban kavargatott. — Nekik annyi emberük van, nekem pedig egyedül te... A lány lesütötte szemét, arcába meleg vér szökkent — Sokáig, Wit — suttogta — nagyon sokáig! Amikor pillantását újra a fiúra emelte, szemének bogarában aranyló szikrácskák csillantak meg. — De... a farsang ideje is nagyon megfelel bizonyos ünnepségekre. Ajtónyikorgás. A helyiségbe egy sötét köpenyes nő lépett be. Háttal állt nekik, de körvonalaiból ismerősnek tűnt. Leült egy asztalkához és széjjelnézett. Lisicka ekkor megláthatta az arcát, s gyorsan az oszlop mögé hajtotta a fejét — Pechemre, az én kenyéradó gazdám! — Micsodád? Aha... Ru- dzinska? — ö. Ülj nyugodtan. Nem akarom, hogy észrevegyen. — Miért? Úgy véled, hogy az én társaságom kompromittálhatna? — Ugyan már... Ne felejtsd el, Wit, hogy én az ő számára hivatásos háztartási alkalmazott vagyok. Képes kitalálni, hogy az vagyok, ami nem vagyok, vagy pedig az, ami vagyok. Mindkettő kellemetlen lenne. (Folyta tjuüj
