Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-19 / 169. szám
Szolidaritási gyíilés Moszkvában Szabó László: Orvtántadás BEIRUT Bazzaz iraki miniszterelnök a libanoni Dzsarida tudósítójának adott nyilatkozatában rámutatott: Irak pozitív semlegességi politikát folytat és a kölcsönös tisztelet alapján őszinte együttműködésre törekszik valamennyi állammal. Közelgő szovjetunióbeli látogatásával összefüggésben a kormányfő kijelentette, hogy Moszkvában megvitatják az iraki—szovjet kapcsolatok és együttműködés kérdéseit. PÁRIZS: De Gaulle francia köz- társasági elnök táviratban mondott köszönetét Pod- gornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének azért az üdvözletért, amelyet a Legfelső Tanács elnöksége, a szovjet kormány és a szovjet nép nevében intézett hozzá Franciaország nemzeti ünnepe alkalmából. Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában, a Kremlben hétfőn ezer dolgozó részvételével vi f nami szolidaritási gyűlést tartottak. A gyűlésen jelen voltak Kirilenko, Pelse, Poljanszkij és Sele- pin, az SZKP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a párt és a kormány más vezetői. A gyűlés részvevői határozatot fogadtak el, amelyben követelik, hogy az Egyesült Államok haladékSPA/UÍ: talanul hagyja abba a VDK bombázását és dél-vietnami fegyveres agresszióját. A határozat hangsúlyozza, hogy a szovjet dolgozók „az internacionalizmus és a proletár szolidaritás elveit követve hajlandók a VDK kormányának kérésére önkénteseket küldeni Vietnamba, hogy segítsék a vietnami testvérnépet az amerikai imperializmus rabló agressziójának visszaverésében.” Ham? asmetje eS es Jelenleg! német hafárokesf Párizs, (MTI): Spaak volt belga külügyminiszter a Figaróban megjelent vezércikkében felszólította Bonnt, haladéktalanul ismerje el a jelenlegi német határokat s határozott formában egyszer s mindenkorra mondjon le a nukleáris fegyverekről. Spaak véleménye szerint e két kérdés tisztázása nélGemini—10 Cape Kennedy, (MTI): Az Egyesült Államok Cape Kennedy támaszpontjáról hétfőn délután Föld körüli pályára lőtték fel azt az Atlas-Agena rakétát, amely- lyel a Gemini—10 űrhajósai a kijelölt tervek szerint végrehajtják az űrrandevút. A Gemini—10 űrhajó fellövé. Atlantában lelőttek egy néger rendőrt kül Európában nem következhet be tényleges enyhülés és nem lehet szó Németország újraegyesítéséről. A volt belga külügyminiszter a továbbiakban hangsúlyozza: a német kérdés megoldása nagymértékben maguktól a németektől függ, $ nyugatnémet szociáldemokraták helyesen tették, hogy elfogadták az INSZEP által javasolt párbeszédet. sét éjfél előtt néhány perccel tervezték, azaz lapzárta előtt, így arról időben nem kaptunk jelentést. A hírügynökségi jelentések szerint John W. Young kapitány és Michael Collins őrnagy a Gemini—10 fedélzetén háromszor kerüli meg a Földet és két Agena rakétával fog összeköttetést teremteni. HAVANNA A július 26-án, Kuba nemzeti ünnepe alkalmából rendezendő ünnepségre szovjet küldöttség érkezett Kubába P. M. Maserovnak, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Belorusz KP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével. MOSZKVA Phoumi Vongvirhit, — Laoszi Hazafias Front főtitkára, a laoszi egységkormány tájékoztatási minisztere négy táviratban tiltakozott a Laosszal kapcsolatos 1962-es genfi megállapodás szovjet társelnökénél amiatt, hogy az amerikai repülőgépek továbbra is bombázzák Laosz területét és károkat okoznak emberéletben és anyagi értékekben. Követelik, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul szüntesse be Laosz bombázását és szigorúan tartsa be az 1962- es genfi megállapodásokat. NEW YORK: Á francia fővárosban hétfőn francia—amerikai tárgyalások kezdődtek a Franciaország területén található amerikai katonai berendezések sorsáról azt követően, hogy az amerikai had. erők kivonulnak Franciaor. szágból. HAMBURG: Helgoland szigete közelében a tengerbe zuhant egy Starfighter típusú nyugatnémet harci repülőgép. A tengerben kutatnak a pilóta után, aki katapult-berende- zéssel ülésével együtt kilőtte magát a gépből, amikor az zuhanni kezdett. — A nyugatnémet légierőknek ez a 61. ilyen típusú gépe, amely szerencsétlenül járt. Chicago négernegyedéből, az elmúlt héten lezajlott véres zavargások színhelyéről hétfőn reggel visszavonták a rend fenntartására kivezényel 2700 nemzeti gárdistát. Míg Chicagóban a jelek szerint helyreállt a rend, a Georgia állambeli Atlanta városában vasárnap este egy fehér ember agyonlőtt egy néger rendőrt. George Burnett 26 éves néger rendőr, aki egyik társával együtt teljesített szolgálatot, megállított egy autót, amely szabálytalanul haladt az úttesten. A fehér utas előrántotta pisztolyát és lelőtte az egyik rendőrt. A másik még hallotta, amikor a gyilkos ezeket a szavakat mormolta: „Elegem van már a néger rendőrökből, akik mindenkit megállítanak” — aztán gázt adott és elrobogott. „ 0 ^ jr (Kémek es visszav&gas harca) S Egy étterembe vezette az amerikait. Itt nagy titokban átadott neki egy borítékot, amelyben egy utazási jegy volt, mégpedig a President Garfield nevű hajóra: honolului végcéllal; másnapi indulással. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg keresztülhúzták, hanem az életét is félteni kezdte. Elvégre ha ezek így meg tudják szervezni dolgaikat, akkor nem ütközik különösebb nehézségbe az sem, hogy adott esetben el tegyék őt, Blaket láb alól... S ha megtudják, hogy becsapja őket, biztosan ez a sors vár rá... A robotember nem is sejthette, amit az ONI tudott, hogy Kono, két nappal Blake indulása előtt ismét találkozott Yamamo- toval, regénybe illő körülmények között: egy férfi- kalapboltban, tükör előtt állva, míg a kalapokat próbálták, suttogva beszélgettek egymással. A suttogó beszélgetésből néhány mondatot sikerült rádión keresztül Stanleyéknek lehall- gatniok, s bár túl sokat ugyan nem tudtak meg, annyit mégis, hogy a japánok a President Garfield- re szereztek jegyet, s Bla- kenak ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Mat- soniával, amely csak félrevezetésül szolgál egy esetleges elhárító akcióhoz. Az amerikai tengerészeti elhárítok Yamamoto nyomába vetették magukat, s a szokásosnál is ferdébb szemű japán ismét a Los Ange- les-i Vörös Malom lányaihoz hajtott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie... S ime, más hajóval megy, s közeledik az indulás ideje is, tudnia kellene, mit tegyen, ha Honoluluba érkezik. Különben is, miről fogja felismerni az állítólagos Campbellt? Azt is tapasztalta, hogy a japánok rendkívül szoros megfigyelés alatt tartják, ami a személyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel... Eltelt az idő — semmi értesítés. Blakenak el kellett indulnia a President Garfield- re. Es két óra múltán a hajó a nyílt tenger vizét súrolta. Blake persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál: vagy a két japán, vagy a két német mindig a közelében tartózkodik. Nem tudott mozdulni, hogy követői árnyékként ne ragadnának rá. Még ha a kabinjába ment be, akkor is biztos lehetett abban, hogy a figyelői ott sétálnak az ajtó előtt, a folyosón. Elhatározta hát, hogy nem gondol a feladatára. Törődjenek vele Stanleyék. A hajó tele volt utasokkal. Blake jó néhányukkal megismerkedett. így azzal a vaskereskedővel is, aki Közép-Nyugatról utazott a Hawaii szigetekre. Mint mondta, egészségügyi túrára. Mister Horner, a vaskereskedő a legjobb úton haladt afelé, hogy krónikus alkoholista legyen. Blake ugyanis valahányszor belépett a bárba, Hornért mindig ott találta. Ráadásul nem is volt kellemes alkoholista, idejét azzal töltötte, ha éppen nem volt pohár a szájánál, hogy mindenkibe belekötött. Szinte provokálta az embereket, hogy üljenek le vele beszélgetni. Aki megtagadta, azzal még dúrváb- ban kötekedett... így tett többször, Blakevel is, aki igyekezett jóelőre kikerülni a kötekedő vaskereskedőt... Már csak egyetlen nap volt hátra, hogy a hajó Honoluluba érkezzék, s Blake persze nagyon nyugtalan volt. Bement a bárba, hogy magába döntsön némi „idegcsillapítót”. Vajón, hogyan lépjen érintkezésbe „Camp- bell-lel”? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Hornért, aki, ha lehet, még köteke- dőbb hangulatban dülöngélt, mint egyébkor. Most ismét Blaket szemelte ki áldozatul. — Hagyjon békén! — válaszolta Blake, s a bárba belépő egyik németre pillantott. — Maga meg akar engem sérteni? Nem hajlandó velem szóba állni? — kiáltotta alkoholmámorában Horner, a vörös képű vaskereskedő, s már a szemein látszottak a benne Indonéziai Bogor (MTI): Az indonéz szűkebb kabinet vasárnap hármórás ülésen részletesen foglalkozott az ország egyre súlyosbodó pénzügyi helyzetével, a mintegy 1500 millió amerikai dollárt kitevő külföldi adósságaival és költségvetési deficitjeivel dúló indulatok: egyetlen mozdulattal nekiugrik Blakenak, s megüti. Az egykori izomember azonban állt a helyén, s most már benne is felébredt a virtus szelleme. A vaskereskedő azonban mindenképpen neki akart menni a nála legalább egy fejjel magasabb Blakenek, ám mielőtt még elérte volna, megcsúszott és végigvágódott a padlón. Szörnyüt koppant a feje. A sarokban ülő Hornerné ijed. ten ugrott fel, odarohant a férjéhez, sikoltozni kezdett. Könyörgött Blakenek, hogy segítsen neki bevinni a férjét a kabinjába. A fal mellett álló német unottan bámult rájuk. Blake pedig, mint a pelyhet, úgy kapta föl Mister Hornért és bevitte a kabinba. Az asszony elszaladt a hajóorvosért. S ebben a pillanatban Horner csodálatosképpen visszanyerte öntudatát. — Ha Honoluluba érkezik — suttogta gyorsan — hívja fel a Pennsylvániát a szállodájából és kérje Campbellt a telefonhoz. Beszéljen meg vele egy találkozót a szállodában. Fel fogja ismerni egy szakadásból a zubbonya bal mellén. Óvakodjék a diktafonoktól! Alig fejezte be szavait az állítólagos vaskereskedő, máris a kabinba lépett Hornerné és az orvos. Horner, persze, ismét „elvesztette az eszméletét”, de Blake mintha egy gyorsan tovatűnő mosolyt olvasott volna le az arcáról... A hajó rövidesen befutott Honoluluba és a „robotember” a szállodába sietett. Megfigyelte, hogy a két japán és a két német a mellette lévő jobb és baloldali szobában kapott helyet. Ezt sem tekintette merő véletlennek. Tehát a portás is a kezükre játszik. Nem volt sok ideje gondolkodni, mert az utasításnak megfelelően fel kellett hívnia a Pennsylvániát. (Folytatjuk) helyzetkép Sukamo elnök az ülés után újságíróknak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az indonéz kormány a pénzügyi nehézségek ellenére sem szándékozik pénzért könyörögni, nem fog megalázkodni más országok előtt hogy pénzbeli segítséget kapjon. Epf p (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 82. | — Sebesülés? — meresz) tette a szemét, i — Igen. [ — Szó sincs róla. — Különös... A maga szobájában véres kötszert találtunk. A vér éppen abból az időpontból származott. Tehát? — Ja, igen... Egy kis horzsolás a reszelővei. — Kis horzsolás? Láthatnám hol horzsolta meg a reszelő? , — A kezemet. — Mutassa. Habozás nélkül engedelmeskedett. A sebhely egyenetlen vonala valóban re- szelőre engedett következtetni. A pisztolygolyó által ejtett seb teljesen másforma lenne. Az utóbbi időben nem szerzett semmi más sebet? — Nem. Elküldte vizsgálatra a rendőrorvoshoz. Maga is elvégezhette volna, mégsem akart más illetékességébe beleavatkozni. Ebben az épületben ő bűnügyi szakértő volt és ennél semmivel sem több. — Hazudik — mérgelődött Zaczek, alig csukódott be az ajtó az elvezetett mögött — mindent letagadott — Hm..: Kissé neheztelve nézett Kostrzewára. — Talán elhitt neki valamit, doktor? — Hiszem is, meg nem is. Magának is el kell ismernie, hogy szökését elég elfogadhatóan megmagyarázta. Első ízben is ugyan emiatt tűnt el. — Ej... ej, ilyr#i átkozott ravasz fickó! Mit nem tudna ő megmagyarázni? De a tények! Kostrzewa nem felelt. A tények valóban Golik ellen vallottak. Félóra elteltével Golik visszatért az irodába. A fegyőr lepecsételt borítékot tett az íróasztalra. — A doktor úrtól. — ...a bal tenyéren lévő sebhelyen kívül, a megvizsgált testén más nyom nincs, amely friss sebesülést tanúsíthatna. Egy lövésből származó sebhely a bal vállon, legkevesebb tízéves. A kihallgatott elmondása szerint a németek lőtték meg a megszállás idején... . Zaczek nem tudta leplezni csalódását. Kostrzewa válla mögül kukucskált. — Ezt a lövést — bökött az orvosi véleményre — talán a megszállók elleni egyik hősies akció során kapta? A maró gúny azonban nem túlságosan hatott Go- likra. — Ez természetes — mondta meggyőződéssel — de mit tehetek, ha nem hisznek nekem. — Vagy talán — kérdezte Kostrzewa — inkább egy „succmann” lőtt magára, amikor valami árut csempészett ki a gettóból? — Nem. Ez egy egészen más alkalommal történt — De hiszen üzletelt a gettóval. — Kostrzewa belepillantott az iratokba, mint. ha ott le lenne írva minden, fehéren feketén, erről az esetről. — Ki az, aki nem üzletelt? Én... . izé... segíteni akartam rajtuk, vagyis néha-néha egy kevéske élelmet... — tette hozzá kisvártatva. — Ingyen? — Nem volt anyagi alapom a jótékonykodáshoz. És különben is a saját bőrét vitte a vásárra az ember. Az a néhány groszy pedig... Zaczek megrökönyödött, s tágranyílt szemmel nézett Kostrzewára. Ajkai megmozdultak, mintha mondani akarna valamit. Mégsem szólt. — Rudzinskinek dolgozott annak idején? — folytatta a kérdezősködést Kostrzewa. Golik hunyorgott. — Nem. Ha ott ezt írták, akkor az színtiszta hazugság. Nem tudom, ki és miért eszelt ki ilyen badarságot. Akkor még azt sem tudtam, hogy a világon van. A tollhegy egyhangúan percegett a papíron. Senki se sürgette. Sőt, ellenkezőleg A sajátos légkör, a tapasztalat szerint, rombolóan hat a kihallgatott pszichikai ellenállóképességére. — Ismeri Broniarek professzort? Eltelt egy hosszú perc, míg végre tagadó választ adott. Most aztán mindenhová tekingetett, csak az ő szemükbe nem. — Soha sem volt Rud- dzinskiéknál? — Soha. — Olyan emberek nem látogatták meg őket, akiknek a nevét maga nem tudta? — Dehogyis nem. Különben nem nyújtották át nekem a személyi adatlapjukat. — Férfiak is jártak oda? — Hozzánk jobbára csak férfiak jártak. — Nos akkor... honnan tudhatta, vajon közülük va. lamelyik nem éppen Broniarek professzor volt-e? Golik kitátotta a szájét, mintha hirtelen légszomja támadt volna. Zaczek ujjaival az asztal lapján dobolt. Ez telitalálat volt. _— Várom a válaszát! — sürgette Kostrzewa. — Én... — nyögte. — Látta őt valamikor? — Nem... Azonban.» — Azonban? — Hát... hallottam, r.mikor a mérnök úr Rolski igazgatóval róla beszélt. — Mikor? — Nem emlékszem pontosan... Mindenesetre... úgy néhány nappal a haláleset előtt. Éppen elromlott a kapcsoló az első emeleti lépcsőfordulóban és újai szereltem fel. Ök az ebédlőben voltak. — Aha... És mit beszéltek róla? — Valami levélről, vagy levelekről volt szó. — Pontosabban miről? — Azt nem tudom. Utána valamelyikőjük becsukta az abédlőajtót, és tovább egy szót se... — Azokat a rugókat, ame- lyeket a maga lakásában találtunk, a Zielona utcai műhelyből lopta? (Folytatjuk
