Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-19 / 169. szám

Jó hír — jó ár A vevők egy része úgy lép fee az üzletbe, hogy bizonyos fogyasztási cikkek meghatá­rozott márkáját keresi, s in­kább több boltot is felkeres, de nem vesz mást helyette. Ragaszkodik a megszokott áruhoz, mert az általa is­mert és kipróbált márka szá­mára egyet jelent a jó mi­nőséggel. Volt olyan idő­szak, amikor mindennek nem tulajdonítottunk külö­nösebb jelentőséget, most — igen helyesen — mind a termelő berendezések, mind a fogyasztási eszközök piacán fokozódó szerep jut a jó mi­nőségnek, a jó hírű termék­nek. Jelenlegi gazdaságirá­nyítási rendszerünkben in­kább csak erkölcsi tényezők ösztönözték iparvállalatain­kat: a jó hír legtöbbször nem kötődött párjához, a jó árhoz, azaz árrendsze­rünk merevsége miatt az árak alakulásában nem játsz­hatott lényeges szerepet a piacok értékítélete. A Központi Bizottság ha­tározata a gazdasági mecha­nizmus reformjáról biztosítja e fogalompár szoros kapcso­lódását: a piacok értékítéle­teinek kifejezésre kell jut- niok az árakban. Aki job­bat, korszerűbbet, tartósab- bat termel, az nagyobb nye­reséghez juthat, mert a piac — a vevő — többet fi­zet termékeiért bel- és kül­földön egyaránt. A megbíz­hatóbb, a használhatóbb gyártmány még akkor is jobb árat érhet el, ha előál­lítási költsége az elavult ter­mékhez képest változatlan. A reform a lehetőséget te­remti meg erre: élni a lehe­tőséggel iparvállalataink fel­adata. A piac mind igénye­sebb, a jó árat nem adja meg akármiért: jó hírű, jó minőségű, a célnak legjob­ban megfelelő árut követel érte, válogat tehát, s ezzel a gyártó cégek között versenyt teremt Aki állni akarja a versenyt, annak készülnie kell rá! A magyar ipar termékei­nek egy része — így pél­dául orvosi műszereink, gyógyszereink, híradástech­nikai eszközeink, üvegáruink — nemcsak idehaza, külföl­dön is rangot vívott ki ma­gának: hiba lenne ugyan­akkor hallgatni arról, hogy még igen sok a tennivalónk. Gépiparunknak termékei korszerűségét kell fokozni, másutt — így például a könnyűipari árucikkeknél „csak” egy kicsivel több gon­dosságra van szükség, az adjusztálás, csomagolás job­bá tételére, s így tovább. Sokszor elhangzott, s az ese­tek többségében igaz is volt, hogy: nem érdemes, Most a reform megszabadít­ja iparvállalatainkat e visz- szahúzó tényezőktől: az áru­viszonyok aktív szerepének biztosítása egyben annak garanciája is, hogy érdemes gyorsítani a technikai fejlő­dést, keresni a korszerűség útjait, a termelés idomulá­sát, a kereslethez, mert mindezt — megfizetik! Egyik finommechanikai vállalatunk főmérnöke a lé­nyegre tapintva azt fejte­gette: aki a reform alapvető elemeinek 1968 január else­jén történő életbe léptetése után többet akar keresni a piacon, annak már most „csipkednie kell magát.” Azaz: elkésik az, aki most ölhetett kézzel ül, s arra vár, hogy — jöjjön a reform, s majd akkor jön a fejtörés is. Jelenlegi irányítási rend­szerünkben is sokféle lehető­ség kínálkozik a többlet el­érésére, s ezzel a reform megalapozott előkészítésé­re: a selejtbérezés alkalma­zása, az új prémiumrendelet nyújtotta előnyök kiaknázá­sa egyik tényezője a jobb minőségű, korszerűbb, tehát jobb hírű termék előállításá­nak. A műszaki fejlesztés­ben, a gyártásszervezésben, a gyártmányok tökéletesíté­sében is már most el kell kezdeni a lehetőségek, adottságok, teendők felméré­sét, éppen ezért, hogy a jó hír — jó ár párosának meg­felelő „pályát” építsünk. S az e teendőkön módszere­sen munkálkodó vállalat biztos lehet abban, hogy fá­radozása révén forintokkal is lemérhető előnyhöz jut a tétlenség, várakozás hendi­kepjét vállaló cégekkel szemben. Sok olyan vállalatunk van, ahol a nemes hagyományok erkölcsi kényszere is serken­tően hat e továbbfejlődésre: itt örömmel fogadják, hogy termékeik jó hírét most már kellő anyagiak is elismerik majd. Másutt e hagyomá­nyok alapját most kell meg­teremteni: a jó hír — jó ár elérése az új gazdasági mec­hanizmusban valamennyi vállalat számára a létjogo­sultság és továbbfejlődés fel­tétele! Járda — társadalmi munkában Tanácsunk az ez évi köz­ségfejlesztési terv készítése­kor úgy határozott, hogy az eddiginél nagyobb arány­ban építtet járdákat a köz­ségben. A tanácstagok fel­hívására egyemberként vállaltak társadalmi munkát azoknak az utcáknak a la­kói, ahol a járdák épülnek. Két választókerületben egy vasárnapot fordítottak arra, hogy a tsz-tői kapott három vontatóval háromezer járda, lapot az építés helyszínére hordjanak ki. A község tíz utcájában összesen három és fél kilo. méter hosszú járda épül, 30 ezer forint értékű társadal. mi munkával. Ilyen nagy­arányú összefogással egy kilométer járdával tudunk többet építtetni a rendelke­zésünkre álló Összegből. Csatáry Ernő vb-titkár Vencsellő Párbeszéd a tarlón KÖNYÖKIG OLAJOS, po­ros kezét úgy tartja, hogy üdvözlésképpen a felső kar­ját foghassa meg a láto­gató. Bemutatkozás — Bátori Pál — mutatko. zik be. A gépóriás nyergében vá­rakozó tekintettel fiatal, su- hanc legény trónol. Hosszú ujjai ölelik a kormányt. A tarlón álló idősebb ember­re néz, aki felkiált hozzá: — Eredj, Gyuszim! Csak nyugodtan! A feldübörgő kemény búgástól szinte remeg a közeli levegő, a föld. BÁTORI PÁL kis ideig összehúzott szemmel, min­den neszre külön ügyelve figyeli a gépmonstrumot. De mert nincs tovább baj, meg­nyugszik. — Fogós hely az ilyen — mutat előre. — Ezek a haj­latok veszedelmei a gépnek. Bennük sűrűn, kövéren nagyra nőtt a gabona, az idő meg összekuszálta. Az alja egész nap sem tud fel­száradni. Kender-szívós szá­ra rácsavarodik a besodró csigára, álljt parancsol. Kéz­zel kell kitépni. Bíznak a gépben — Kasza segítene az ilyen helyen. — Néhány száz ölért ma már nem fognak kaszát a szövetkezeti gazdák. Bíznak a gépben. Nem is lehet baj, csak vigyázni kell. Még egy fordulás, aztán túl leszünk rajta. Egyebütt semmi komplikáció. — Maga a gép felelős ve. zetője? — Én. — Hány évben kombáj­nolt már? — Ez a harmadik. — Azelőtt? — Traktoroskodtam a Nyírbátori Gépállomáson. Dehát, láttam, ezután az az igazi traktoros, aki ha kell, kombájnos is. — Megtalálja a számítá­sát? — A munka érdeme sze­rint. Ötödmagamat tar­tom. Otthon még két gye­rek, meg az asszony... A gépállomási fizetéshez hol­danként öt kiló terményt is számol a tsz, a szükségle­ten felülit pénzben. Főt étel ebédet is ígért az elnök. Szavatartó a máriapócsi el­nök. bájnon. ö már nagy, életre való gyerek. Tavaly nyáron is mellettem töltötte az iskolai vakációt. Akkor ta­nult meg vezetni. Nem szé­gyen a becsületes munka. — Apja mesterségét foly. tatja a fiú? — Mondhatjuk úgy is. Csak magas szinten. — Hogy kell érteni? — Idén érettségizett. Ag. rármérnök akar lenni. Már megvolt az egyetemi felvé­tele, azt mondja, nagyszerű eredménnyel. Nem is féltem én a Gyuszim sehonnan. MEGINT KÖZELEDIK a gép, de most az ellenkező oldalról. A leendő mérnök — jelenleg segédkombájnos — akadálytalanul vezetett körbe a nagy kiterjedésű rozstáblán. S ezúttal a ve­szélyes helyen sem kellett megállni. Csak odább. De ez a kellemesebb: kocsiba zúdítani a milliárd szemet Az apa, Bátori Pál kom­bájnos büszkén néz fel a fiára. Az meg nevetve int vissza. Asztalos Bálint Arcok, emberek Aki öíszázszor megkerülhette volna a Földet Tovább — magas szinten — És az ötödik családtag? — Gyuszi. Az ott, a kom­A BUDAPEST FELŐL BE­FUTÓ személyvonat csak harmincöt percet időzik a nyíregyházi állomáson. A le­szállók helyét újabbak fog­lalják el. Gazdát cserél, személyzetet vált a szerel­vényt vontató svéd Diesel, a NOHAB is. Az egyre sű­rűbben szemerkélő esőben felkapaszkodtnk a moz­donyra. Szuhánszki József motorvezető is elfoglalja he­lyét a vezetőfülkében. Irány Záhony, majd újra Nyíregyháza... — Korábban Budapestre is vittem vonatot, de mióta a NOHAB-ra kerültem, már csak ezt az útvonalat járom — mondja szerényen. Az óráját nézi és egyre gyakrabban tekintget a ki­járati jelző felé. Még vörö­set mutat, de pár perc múl­va már zöldre vált. A közel kétezer lóerős motor alapjá­ratban várja, hogy a vezető „gázt adjon” s nekilendül­jön az útnak. A MOTORVEZETŐ meg­simogatja a gép finoman re­megő műszerfalát: — Erős, üzembiztos mo­tor, nincs vele semmi baj. Május óta vezetem... De csak a NOHAB-ot. Huszonhét éves volt, amikor először megfogta a gőzmoz­dony emeltyűjét, s most 47 éves. Gőzmozdonyon kezdte és most az egyik legkorsze­rűbb Diesel-mozdonyt veze­ti. Baleset nélkül, több mint kétmillió kilométert. Húsz év alatt legalább fálszáz- szor megkerülhette volna a Földet! S az állomások száma. Ugyan, ki tudja? Nem tartja számon. Hacsak... — Igen. öt évvel ezelőtt kaptam meg a kiváló dolgo­zó jelvényt. Egy évvel ez­előtt meg a kiváló vasutas miniszteri kitüntetést Buda­pesten. Mert ez is állomás, jelen­tős állomás... Az időt szűkre szabta a menetrend, az „interjú” ha­mar véget ér. El kell hagy­nunk a minden kényelemmel ellátott vezetőfülkét. MIRE AZ ÁLLOMASFÖ­NÖK irodájába érünk, már zöldre is vált a szemafor. Felbúg a Diesel-mozdony ezerkilencszázötven lóerős motorja és a hosszú szerel­vény egyre gyorsuló ütem­ben elhagyja az állomást. Az 1712-es személy ponto­san indult. Tóth Árpád Amikor még kisfiú vol­tam és moziba mentem, mindig az első sorba vál­tottam jegyet Az első sornak sok elő­nye volt: nem ült előttem senki, jól lehetett látni, és ha a film hőse netán se­gítségért kiált — pillana­tok alatt fel tudtam vol­na robbanni a vászonra, hogy bevessem magam a vonatrablók elleni küzde­lembe. No és, ami a leg­fontosabb: olcsó volt a jegy. Titokban mindig ki­nevettem a felnőtteket, akik ugyanazt a filmet látják, mint én, csak drágábban, és sohasem értettem: mi le­het abban a jó? Tizenhárom-tizennégy éves koromban hűtlen let­tem az első sorhoz. Csak nem ülök le a visító poc­kok közé? Igaz, hogy drá­gább volt a jegy, de a te­kintély se kutyái, és egy ka­masz Fiú legalább annyira félti tekintélyét az aláásás- tól, mint egy igazgató, vagy egy főosztályvezető. Tizen­öt-tizenhat éves ko­romban már nem egyedül Jártam morfba, rájöttem ugyanis, hogy töl* szem Mikes György: ÉLETRAJZ többet lát Azokban az években még hátrább ül­tem, illetve ültünk. Lehető­leg az utolsó sorba váltot­tam jegyet. Az utolsó sor­nak hetvennyolc előnye van. Az első előnye az, hogy: nem ülnek a hátunk mögött és senki sem szól ránk, hogy ne tessék össze, bújni, kérem!... Azt hiszem a többi előny már nem is érdekes... Akkoriban sok híres film látott minket, sok híres filmszínésznő gyönyörködött bennünk. Mi nem láttunk semmit. Csó- kolóztunk, és perecet et­tünk. Istenem, hol vannak már azok a régi, nagy sze­relmek és azok a régi pe- recek! A régi szerelmekről nem tudok, de egy régi pe­recet a minap ettem meg a Szikra morfban. Teltek-múltak az évek. A sok mozibajárásnab az lett a vége, hogy vőlegény lettem. A menyasszonyom is imádta a mozit, akár­csak én. Gyakran jártunk morfba, és mindig páholy­ban ültünk. Lehetőleg két­személyes páholyba. Olykor­olykor lenéztem az első sorba, és meghatódtam: valaha én is ott ültem... Meghatottan gondoltam ar­ra, hogy: de nagy utat tet­tem meg visszafelé! Az el­ső sorból eljutottam a pá­holyba! Nyílegyenesen hát­ráltam a nézőtéren... Mi ez, ha nem fejlődés? Büszkén üldögéltem a páholyban, mellettem a menyasszo­nyom, aki konyakos megy- gyet evett és közben, néha, félszemmel a filmet is lát­hattam. Mi ez, ha nem bol­dogság? Az esküvő után már is­mét az utolsó sorba kértem a jegyet. Megmagyaráztam ugyanis a feleségemnek, hogy onnan is ugyanazt le­het látni, mint a páholy­ból. Nem is kerül annyiba a jegy, és minek kucorog­junk abban a levegőtlen, szűk kalitkában? Konyakos meggy helyett pereces meggyet vettem. Negyedkiló meggyet és egy perecet. Re­mek filmet láttunk, és mindketten meglepetten ta­pasztaltuk. hogy jegyessé­günk óta mennyit fejlődött a nemzetközi filmgyártás. Tartalmasabbak és szóra- koztatóbbak lettek a fil­mek: most már nem lehe­tett nem oda figyelni, más­sal foglalkozni előadás köz­ben, mint annak idején, az esküvőnk előtt. Jelenleg ismét a tizen­ötödik-tizenhatodik sorban ülök a legszívesebben... Tet­szik tudni, már nem jó a szemem és itt kevesebb a szerelmespár is. Nem kell minduntalan rájuk szólni, hogy: ne tessék összebújni kérem! Aztán, ha majd öreg le­szek, öreg nyugdíjas, is­mét az első sorban fogok ülni, a srácok között, és nagyokat fogunk nevetni, és ha a szerelmesek csóko- lózni kezdenek a filmen, együtt mondom majd a fiúkkal, ereszted el, te! Irtó klassz lesz! Olvasónk ir/or Eredményes fél év a balsai tsz-ben Az első félévi termelési eredmények sikeresek vol­tak. Ez az anyagi érdekelt­ség elve helyes alkalmazá­sának is betudható. Bár a tervtárgyalásokon a tsz tag­jai kissé magasnak találták a 40 mázsás holdankénti ko­rai burgonya tervet, a veze­tőség az anyagi érdekeket szem előtt tartva, terven fe­lüli termelés esetén juttatá­sokat szavazott meg a tagok részére. A korai burgonya terme­lésénél a szövetkezet fejlett agrotechnikai eljárásokat al­kalmazott. így holdanként 65 mázsás lett a termésátlag. Ez a 25 mázsás túlteljesítés 50 holdon volt, egy 30 hol­das táblában ennél még ma­gasabb lesz a termésátlag. Volt olyan tagunk, — mi­vel parcelláik egyénekre voltak lebontva —, mint Oláh Ferenc, aki 90 mázsa, Hajdú Mihály 80 mázsa, vagy a Kuknyó Mihály bri­gádjánál, a szocialista csa­pat tagjainak 75—80 mázsa volt a termésátlaguk. Igen dicséretes munkát végeztek a családtagok bevonásával. Az esős időben is minden percet kihasználtak a burgo­nya betakarítására. Eredményes volt az első fél évben az állattartás is. A tervet mind a sertésből, mind a szarvasmarhából tel­jesítettük. Hízósertésből az évi 490 darabból most 315 darabot szállítottak el. Dicsé­retes munkát végzett Csorna László, aki a hízóba állított növendék szarvasmarhák mellett dolgozik. A havonta ráhízlait súly a hízóbikáknál 45—50 kiló volt, s a 35 dara­bot a napokban szállítják el exportra. A tejtermelésben is csak jó teljesítésről tudunk be­számolni. Az első félévi tej- termelési terv 650 hektoliter volt, ezzel szemben 937 hek­tolitert teljesítettek. így az első félévi bevé­teli mérleg; a burgonya terv túlteljesítése, valamint az állattenyésztés által hozott jövedelem többlettbevételt eredményezett. 30 holdon már a másodve­tés is megtörtént a közös gazdaságban. Brevák Béla Balsa Szabolcsi marokszedő lány Foto: Hammel József 1966. július IS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents