Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
RIPORT NEW YORKBÓL Csata a Wall Streeten a bábot ús üzlet szupespiotit gazdái az iijúság ellen Tegnapelőtt még váratlanul érte a „támadás” a tőzsdéseket, de mára már fölkészültek. Elhatározták: ma szembeszállnak a „merénylőkkel” ! Mindenütt csak alkuszok és írnokok, alkuszok és írnokok... Tegnap előtt még minden a szokott rendben folyt, senki sem készült fel arra, ami utóbb a látogatók karzatán történt. Az egyik távoleső karzati részen, ahol csak mintegy ötven ember fér el, s amely rendszerint zsúfolásig megtelik kíváncsiskodókkal, 11 óra tájban egyszerre csak kiáltások hallatszottak: „Vessenek véget a vietnami háborúnak! Hozzák haza a katonákat!” A pénz szentélyében Mintegy 150 fiatal fiú és leány zsebeiből és táskájából röplapok kerültek elő. A fiatalok a látogatók között álltak, a korlát közelében, s röplapjaik kezdtek lefelé szállingózni a tőzsde nagy csarnokába. A röplapokon azonban nem vásárlási és eladási utasításokat olvashattak, — mint azokon, amelyek a nagyterem padlóját belepték, — hanem a következő nagybetűs feliratot: „Miközben a nagyvállalatok meggazdagodnak, Vietnamban pusztulnak az emberek!” Az eddig nyüzsgő két és fél ezer tőzsdeügynök és kistisztviselő odalent felneszeit és szinte megdermedt az ámulattól. Hogy-hogy? Ki merészeli megzavarni a rendet, itt, a szentek szentélyében? Az őrök rárontottak a fiúkra és a leányokra. Az alkuszok és a tisztviselőit odalent csak erre térné« magukhoz; valóságos hangorkán tört ki a nagy tőzsde- csarnokban... Megtaláltam az egyik röplapot, amely beesett a papírkosár és a fal közé. A következő szöveg állt rajta : „A nagyvállalatok meggazdagodnak, miközben a katonák elpusztulnak! íme, néhány vállalat azok közül, amelyek hasznot húznak a vietnami háborúból: A „Boeing Aircraft” B—52 repülőgépeket gyárt a vietnami háború céljaira (Du Pont de Nemours). Részvényeinek árfolyama: 131 pont. A „Douglas Aircraft” A—4 repülőgépeket gyárt a Vietnami háborúhoz. (James Rockefeler). Részvényei elérték a 203 százalékot. Az „United Aircraft” motorokat gyárt a Vietnamba küldött katonai repülőgépekhez (Harriman, Ripley). A részvények árfolyama : plusz 38 százalék. A „Chemetron” napalmot gyárt (Rockefeller). A részvények árfolyama: plusz 30 százalék. A vietnami háború barbárság a vietnami néppel szemben, de a mi katonáinkkal szemben is, akiket azért küldenek oda, hogy megsemmisítsék a vietnamiakat. A hasznot bezsebelő amerikai vállalatok számára azonban a háború csak egy a különféle üzletek között. *Ne engedjétek meg, hogv életünket az ő profitjukat szolgáló háborúra pazarolják”. Az utolsó sorban vastagbetűs felhívás állt: „A tőzsde előtt sztráikőrséget tartunk április 14-én, csütörtökön délután 2 órakor . Afost két óra; üt állok a Brodway és a Wall Street sarkán, a tőzsde épülete előtt. A keresztutcák any- nvíra keskenyek, hosv még a gépkocsi rádiójának hangja is elcsitult, amikor odaértünk. A bankerődök falán a rádióhullámok sem hatolnak át. Mára. valóban felkészültek. Elhatározták, hogv elkergetik a „teifeles'rá.júa- kat”. akik megsértették a szentek szentiét. a Wall Street tőzsdéjének eleve megállapított rendjét, illetve rendetlenségét. Egy pillantást vetek az erőviszonyokra és máris világos: a tőzsdeügynökök és írnokok alaposan felkészültek. A szolgák plakátja: bombázni! Az utcán két tábor. Az egyik járdán fiatal fiúk csoportja gyülekezett, ilyen feliratú táblákkal: „VesseneK véget a vietnami háborúnak! Ne engedjék, hogy egyesek meggazdagodjanak mások pusztulása árán!” A tüntetők mintegy 60—70-en lehetnek. Körbejárnak, két-két rendőr között, az óramutató járásával ellenkező irányban. A szembenlévő járda zsúfolásig megtelt; az ügynökök és írnokok ellepték a házak gránittalapzatát, felkapaszkodtak az ablakrácsokra és a lámpa vasakra. Jólfésült, pomádés hajú emberek; van aki ingujjra vetkőzött, — melegen tűz a nap, — mások a tőzsde szürke és szalmaszínű „egyenruháját” viselik. Legalább 500-an vannak. Üvöltenek, kurjongatnak, dobognak. Valóban felkészültek. Ok is festettek plakátokat; „Bombázzuk Hanoit!”, „Bombázzuk Hanoit!” „Bombázzuk Hanoit!” Eleve nem tételeztem fel, hogy a Wall Streeten akadnak hívei a bűnös háború ifjú ellenfeleinek, de őszintén szólva arra sem számítottam, hogy tüntetésük ilyen zűrzavart kelt és ilyen dühkitörésekkel találkozik az ellenséges táborban. Már sok háborúellenes tüntetést láttam New Yorkban. s láttam azokat'is.'akik igyekeztek e tüntetéseket meghiúsítani. Még soha sem láttam eny- nyi gonosz indulatú arcot Eleve nem számított ra senki, hogy a rockefellerek, a dupontok és az óriási hasznot bezsebelő hasonszőrűek, személyesen eljöjjenek harcolni a bátor fiatalok ellen, akik eltökélték, hogy szégyenbe hozzák a Wall Streetet a vietnami háború beszüntetésének követelésével. Nem i$ jöttek oda. A kikent-kifent kistisztviselők álltak ki, hamis brilliánsok- kal a nyakkendőtűikön és aranyozott gyűrűkkel az ujjaikon. Mi jut nekik a szuper- profitból? A legjobb esetben néhány száz dollár havonta, ha háború van, ha béke. Miért üvöltöznek dühöngő indulatukban? Valószínűleg úgy számítanak, mint a szolga, aki azt hiszi, hogy a gazda jóléte az ő saját jólétét is jelenti... Vízbombák a 30. emeletről Üvöltöznek, dühtől eltorzult arccal. A szalmaszinü zakós ügynökök egy csoportja liften fölmegy az épület tetejére, amely jéghegyként emelkedik ki az alacsony házak közül. A lentmaradtak ordítoznak, bátorítják őket és várják, mikor kezdik dobálni a tüntetők közé vízzel megtöltött nylon-zacskóikat, Ezek az ártalmatlannak látszó lövedékek ugyanis 30 emelet magasságból már agyrázkódást okozhatnak. Leesik az első zacskó, az írnokok tömegének lelkes buzdítása közepette; aztan lehull a második és a harmadik... A gyerekek folytatják a körbejárást, de „VesseneK véget a háborúnak!” „Hozzák haza a csapatokat!” kiáltásaikat elnyomía a tömeg dühödt bömbölése. A tv képviselői és a fényképészek várakoznak; szemüket pillantásra sem veszik lé a keresőről A nagy pillanatot nem szaoad elszalasztani. Az írnokok verekednek A pillanat elérkezett. A piros képű írnokok könnyűszerrel áttörték a rendőrkordont és a másik járdához rohantak. A „VesseneK véget a háborúnak!” feliratokat hordozó fiatalok nem sokan vannak, sőt igen kevesen. Jóval kevesebben, mint azok, akik azt üvöltik, hogy „Bombázzuk Hanoit T A háborúellenes fiataloK a Morgan bankház épületének szürke talapzatához szorulnak és védekeznek, kétségbeesetten védekeznek... Oldalról látom őket, nehéz fényképezőgépemmel a kezemben. Zakatolnak a kamerák, kattognak a fényképezőgépek, forognak a magnótekercsek. Az ügynökök a járdán üvöltöznek. Végre a rendőrségnek sikerül helyreállítania a rendet. Az írnokok a tőzsde- ügynökök tapsa közepette visszatérnek a helyükre. A tépett ingű gyerekeket közömbös arckifejezésü rendőrök betuszkolják a földalatti állomására. A fiatalok lassú léptekkel távoznak, magasra emelve „Vessenek véget a vietnami háborúnak!” feliratú tábláikat. A tudósítók elhajtanak gépkocsijaikon. Itteni munkájuk véget ért: itt már nem lesz semmi érdekes. Sietve haza kell száguldani, előhívni a képeket, másolatokat készíteni és beszámolókat írni... Még sokáig álltam a Broadway és a Wall Street sarkán. Elnéztem. hogyan állt helyre az utca rendje. Diadalittas arckifejezésü megnyugodott emberek járkáltak a két járdán és az úttesten, megvitatták a csata eseményeit. Az írnokok és az ügynökök, a rácsos ablakú óriási kőépületek gazdáihoz hasonlóan, szándékosan és fesztelenül nevetgéltek. A. A, Iioiicz Zoltán nyíregyházi tárlata Hajnal a tanyán (olaj) örvendetesen megszaporodtak az utóbbi időben megyénk! képzőművészeinek tárlatai. Jelentkeznek a szabolcsiak Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, s tavasszal a kiállítások sorában már a második egyéni tárlatot üdvözölhetjük megyei képzőművész alkotásaiból. Koncz Zoltán mostani tárlata még azok számára is meglepetés, akik korábban ismerték munkásságát. A két hete megnyílt nyíregyházi kiállításon szereplő negyvenkét mű nem csupán ízelítőt ad a már nem a fiatalabb nemzedéket képviselő Üjfehértón élő művész munkásságából, hanem jól összegezi azt. Koncz többféle anyaggal dolgozik: olajjal, akvarellel, tollal, páccal, filctollal. E kiállításán témabőséggel is jelentkezik: tájkép-, csendélet- és alakos kompozíciókban. Sokféle a hatás is, ami festészetben érvényesül, de szerencsés, hogy tőle egyik sem független. Egyik képén jobban, másikon kevésbé látszanak ezek a hatások, ám valamennyiben jól ötvözte azokat, s végül is sajátos kifejezést érvényesített. Koncz régebben inkább a látványos megoldások felé hajlott, képein erős teret kapott a líraiság, amely már-már szentimentalizmusba is hajlott Ezt a járt utat hagyta ott az utóbbi egy-két esztendő során. Képeinek nagy többsége azt mutatja, nem hiába, s nem eredmény nélkül kísérletezik. Bíztató és becsülendő is, hogy új, járhatóbb utat keres. Jelenlegi kiállítása a küzdés érdeme is. Néhány akvarellja még most is talán túlságosan lírai, oldott, bár a festő törekszik a konstruktív, a markáns megoldásokra. Alapszínei a barna és a fáradtzöld, színkultúrája fejMihail Lakerbai: A legrosszabb időpont Aki valaha is élt a hegyekben, tudja, milyen hamar követi az alkonyt a sötétség, s milyen fekete az éjszaka a sziklákkal övezett szakadékokban, s a sűrű erdővel borított völgyekben. Ilyen szuroksötét éjszaka szállt le Vadharu völgyére is, abház szólásmondás szerint ilyenkor az ember meg azt a gallyat sem látja meg, mely már- már kiszúrná a szemét. A húszéves Guni Alias lopakodva surrant elő az erdőből és Gedlah tanyájához osont. Átmászott a kerítésen, észrevétlenül keresztülrohant az udvaron es elrejtőzött a házikó hátsó, ablaktalan fala mögötti bokrok között. Idáig minden simán ment, és Guni megkönnyebbülten sóhajtott fel. Már éppen ideje volt, hogy rendezze a számadását Ged- lahhal. Két nap, két éjjel múlott el azóta, hogy Kaps Gedlah megölte az ő bátyját, Gudist, s ez idáig a tette bosszulatlan maradt. Kétszer huszonnégy óra pedig nagyon is hosszú idő egy ilyen rettenthetetlen dzsigitnek, mint ő. Igaz, hogy a bátyja testét még nem adták át a földnek, s a gyászoló asszonyok sírása még el sem csitult... Meg kell ölnie Gedlahot, mielőtt a bátyját leeresztenék a sírba. Különben hogy is vehetne részt a temetésen? Guni szinte érezte magán rokonainak átható, szemrehányó tekintetét. Nemhiába énekelték faluhosszat az Argun Szeiaről szóló dalt. E vitéznek egykor megölték a fivérét, s ő még aznap éjjel megtorolta a tettet, nem engedte, hogy a gyilkos mégegyszer láthassa felragyogni a napot. Gyorsan cselekedett, s azóta is zengik a dicséretét. Güniról senki sem fog énekelni. Pedig hát éjjel- nappal állandóan üldözte Gedlahot, de sehol sem lelte, sem a faluban, sem otthon, sem az erdőben, mintha levegővé változott volna, Nagyon ravaszul rejtőzködhetett, ha még őt is sikerült kijátszania. Biztosan tudta, hogy meg kell fizetnie azért, amit tett. * Hirtelen hangokat hallott a házból. Guni fülelt. Felismerte Gedlah hangját. De vajon hogyan csalogassa ki az udvarba? Nem lőhetett rá addig, amig a házban tartózkodik, nehogy megsebesítse a feleségét, vagy valamelyik gyermekét. Ez aztán nagy szégyen lenne, a falubeliek előtt. Rendkívül óvatosan félrehajtott egy ágat, előbbre kúszott, és belesett a házba. A szobában féhomály volt, egy kicsiny pislákoló fény jött 8 tűzhely felöl, megvilágítva egy szék. és egy lóca körvonalait. A beszélgetés abbamaradt. A család nyilvánvalóan már elfogyasztotta vacsoráját, s most aludni tér. Guni elhatározta, hogy vár másnapig. Ügy tűnt, ez az éjszaka sosem ér véget. Egy pillantásra sem hunyta le a szemét Figyelt minden zajra, s megpróbált teljesen mozdulatlanul feküdni, mert a legparányibb gondatlan moccanás elárulhatná a jelenlétét Gedlah kutyáinak. Még messze volt a hajnal, amikor Guni mocor- gást hallott a házból. Azután hirtelen keskeny fénysugár hasított át a sötétségen. Gedlah alsóruhában, gyertyával a kezében megjelent, s úgy látszott, keresgél valamit. Aztán nyilvánvalóan megtalálta, amit akart, leült a tűzhely melletti lócára, s a gyertyát maga mellé, a lóca szélére helyezte. Miután kényelmesen letelepedett, hozzálátott a dohányvágáshoz. Guni tisztán láthatta az arcát. „A sors küldte ide elém” — gondolta magában. Sietősen ráfogta a puskacsövét, kioldotta a závárt, és célzott — Ez őrültség! Oltsd el a gyertyát! Gyorsan! — hangzott fel a házból Gedielt, s a színekkel sok mindent el akar érni. Valószínű ezért is van, hogy kevesebbet törődik a rajzzal. Ettől függetlenül otthonosan mozog a nagy rajztudást igénylő portréknál is, mint ezt a légiesen könnyed képe, a Pipázó is bizonyítja; az akvarellben igen nehezen kifejezhető hús-vér arcokat is maradandó élménnyé formálja. Koncz Zoltán bemutatkozása bizonyítja azt is, mennyire szereti a termeszetet, a tájat, a nyírségi, szatmári, alföldi vidéket. Érdekli a mai falu, az egyszerű emberek élete. (Pipázó, Piaci árus.) Nála újszerű, de sokat sejtető és bíztató kezdet a Hajnal a tanyán, amely ugyancsak bizonyítja a bevezetőben elmondottakat. Egy még sokat ígérő út állomása ez a kiállítása is Koncz Zoltánnak. (k) lah feleségének ijedt hangja. — Aludj! Ne félj — nyugtatta Gedlah a hirtelen felriadt asszonyt. — Nincs miért aggódnod. „Nem számit, hogy most pusztítom el, vagy néhány perccel később” — gondolta Guni, s fokozódó érdeklődéssel hallgatta a házban folyó beszélgetést. — Gyorsan oltsd ki a világosságot! — erősködött Gedlah felesége. — Ott ég a gyertya melletted, ha Guni a közelben rejtőzködik, éppen kapóra jön neki. — Tévedsz — vetette ellen Gedlah —, ez a lehető legrosszabb időpont. — Miért? — az asszony hangja elhalkult. — Azt hiszed, én nem tudom, hogy Guni éjjel- nappal üldöz engem, mert meg akarja bosszulni a bátyja halálát? S azt is tudom, hogy Guni bátor es derék dzsigit... — No, látod — nyöszörögte a felesége. —Várjál csak, jól figyeld, mit mondok — folytatta Gedlah nyugodt hangon. — Guni Alias nemes- szívű, ő sohasem lőne fegyvertelen emberre, aki ágyból kelt föl, s más nincs rajta, csak az alsóruhája. Most legalább tudod, miért rossz ez az időpont, a Guni Aliashoz hasonlóknak. Gedlah elhallgatott, s tovább vágta a szűzdohán-'t egyenletes mozdulatokkal Guni leengedte puskáiét, visszakattantotta a závárt, elundorodva köpött, s nesztelenül elhagyta búvóhelyét. Fordította: Zilahi JadW
