Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-02 / 129. szám

XXIII. ÉVFOLT AM 129 SZÁM ARA: 50 fillér 1966. JÚNIUS 2. CSÜTÖRTÖK Egy csepp — és a tenger Tanácskozik a CSKP kongresszusa A szerdai ülésen felszólalt Nemes Dezső iTIegftapo^iták Johnson képmását a buddhista tüntetők Ky tábornok újabb ígérgetése Prágában, a Julius Fucik park kongresszusi palotájában folytatja tanácskozását a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusa. Saigon, (MTI): Nguyen Cao Ky miniszter- elnök a rezsimmel szem­ben mégnyilvánuló, szin­te már a láza­dás határát érintő elégedet­lenség enyhítésére újabb kí­sérletet tett és bejelentette, hogy kormányát polgári személyekkel kibővítik, ami azt jelenti, hogy a katonai juntát alkotó tíz tábornok mellett június 6-tól kezdő- dőleg a kormánynak tíz pol­gári tagja is lesz. A bejelentés azonban nem enyhítette a buddhisták el­keseredését. változatlanul a kormányt teszik felelőssé a buddhista ifjúsági mozga­lom ellen elkövetett me­rényletért. A 45 esztendős Thich Thien Minh állapota rendkívül súlyos. A kormány kibővítésére vonatkozó bejelentés után a buddhisták újabb tünteté­seket kezdtek. A Vien Hao Dao pagodától ötezer főnyi tömeg indult el tiltakozó menetben. A menet élén fiatalok Johnson elnök élet­nagyságú képmását vitték, majd a földre dobták, meg­taposták, botokkal keresztül szurkálták és meggyújtották. Később Nguyen Cao Ky mi­niszterelnök és Nguyen Van Thieu államelnök arckepei is hasonló sorsra jutottak Az AFP jelentése szerint mintegy húsz buddhista pap és papnő az ötezer főnyi tö­meg jelenlétében benzinnel leöntötte magát, hogy az­után egyes buddhista veze­tők békülékenysége elleni tiltakozásul felgyújtsa ma­gát. A tömeges öngyilkossá­gi kísérletet azonban meg­akadályozták. Harmadszor is elhalasztották a Gemini—9 fellövését A nemzetközi helyzet, a nemzetközi kapcsolatok je­lenlegi bonyolultságának körülményei között nem ér­vényes többé a „cseppben a tenger'’ kifejezés. Egyetlen hír „cseppje” sokszor félre­vezető; esetleg a teljes va­lósággal szögesen ellentétes képet ad! Éppen ezért ellentmondá­sos és bonyolult korunkban fontosabb mint valaha, hogy a gondolkodó ember ne csak a friss hírek minden­napi „pasztilláit” fogyassza — de világosan lássa a nemzetközi helyzet, fejlődé­sét alapvetően meghatározó, úgynevezett állandó ténye­zőket is. Az SZKP XXIII. kong­resszusa rendkívüli világos­sággal határozta meg eze­ket az állandó tényezőket, s megállapításait a világpoliti­ka valósága nap mint nap alátámasztja. A világhelyzet fejlődésének legfontosabb állandó tényezője a szocia­lista országok gazdasági, politikai és katonai erejének szüntelen növekedése, amely a nemzetközi erőegyen­súlyt a szocializmus javára változtatja meg! A kong­resszus ezzel kapcsolatban leszögezte: ,, A szocialista országok megtartják és to­vább fokozzák fölényüket a gazdasági növekedés ütemé­ben. egyre hatékonyabban hasznosítják a szocialista termelési mód előnyeit és ezzel teljesítik egyik leg­főbb, valóban forradalmi feladatukat.” A szocialista országok ipari termelése 1965 végén a világ teljes ipari terme­lésének körülbelül 38 szá­zalékát képviselte az előző év mintegy 35 százalékával szemben. A részesedés nö­velésének alapja az volt, hogy 1961 és 1965 között a szocialista világrendszer ipari termelése 43 százalék­kal nőtt — a kapitalista rendszeré csupán 34 száza­lékkal. Ez a tendencia a legfontosabb állandó jellegű világpolitikai és világgaz­dasági irányzat — hiszen 1937-ben a szocialista része­sedés a világ teljes ipari termeléséből még 10 száza­lék, s 1950-ben is még csak 20 százalék volt! Az alapvető világgazdasá­gi tendencián belül az ösz- szehasonlitás leglényegesebb területe természetesen a szovjet—amerikai viszony­lat. Két tényező is időszerű­vé teszi az összehasonlítást. Az egyik az, hogy az utób­bi években az Egyesült Ál­lamokban ingadozó kon­junktúra volt, amely 1965- ben megerősödött és ez fokozza az összehasonlítás reelitását. A másik: 1965 — az 1958-ban megindított Kovjet hétéves terv utolsó esztendeje volt. A tervidő­szakban a Szovjetunió ipari termelése átlagosan évi 9,1 százalékkal nőtt. Ugyaneb­ben a hét esztendőben az amerikai ipar átlagos évi termelésnövekedése 3,9 szá­zalék volt. A nemzetközi fejlődés másik, állandóan ható té­nyezője a nemzeti felszaba­dító mozgalom fejlődése, a gyarmati rendszer haldok­lása, a szocialista országok és a felszabadító mozgalom alapvető együttműködése az Nyárddi Róbert és Völgyi Tibor, az MTI tudósítói je­lentik: Szerdán Prágában foly­tatta tanácskozását a Cseh­szlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusa. A má­sodik napon a felszólalások sorát Josef Nemee, a CSKP közép-csehországi pártbizottságának első tit­kára nyitotta meg. A dél­előtti ülésszakon üdvözölte a kongresszust Walter Ulbricht, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának első titkára és Edward Ochab, a LEMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az NDK, illetve a lengyel pártküldöttség ve­zetője. Walter Ulbricht beszédé­ben hangsúlyozta, „fokoz­nunk kell a szocialista ál­lamok kommunista és mun­káspártjainak, az el nem imperializmussal, a gyar­matosítással szemben. Magától értetődik, hogy napi — vagy akár egy-két éves — távlatban itt is je­lentékeny ellentmondások jelentkezhetnek. Nigériában reakciós, imperialistabarát rendszert buktathat meg egy váratlan fordulat, míg a közeli Ghánában reak­ciós katonai puccs ellenfor­radalmi irányú változásokat hoz létre. Indonéziát ellen- forradalmi hullám önti el — Szíria egyre határozottab­ban haladó politikát foly­tat. Az eseményeknek ez a vibrálása azonban nem vál­toztathat azon a világtörté­nelmi tényen, amit a XXIII kongresszus így fogalmazott meg: „A legutóbbi években számottevően továbbhaladt a nemzeti felszabadulás ügye. Ma már csak­nem egész Ázsia és Afrika lerázta a gyarma­kötelezett országoknak és a világ összes békeszeretö erőinek testvéri szolidaritá­sát, annak érdekében, hogy az Egyesült Államok arra kényszerüljön, hogy beszün­tesse a hősies vietnami nép elleni barbár agresszív cse­lekményeit. A német im­perialisták újból becstelen­né tették Németország ne­vét azzal, hogy politikai, erkölcsi és anyagi támoga­tást nyújtanak ehhez a há­borúhoz.” . Edward Ochab beszédé­ben nagy teret szentelt a szocialista országokkal va­ló együttműködésnek. Elis­merő szavakkal méltatta a csehszlovák—lengyel kap­csolatot és együttműködés eddigi eredményeit és to­vábbi terveit. Külpolitikai kérdésekkel foglalkozva Ochab megbé­ti rabság jármát. Ez a né­pek nagy vívmánya az im­perializmus elleni felszaba­dító harcban.” Az ilyen és ehhez hasonló állandó világpolitikai té­nyezők hatását ma már egy-két évtizedes periódu­sokban lehet megfelelően ér­tékelni, ami a történelmi folyamatok rendkívüli gyor­sulására vall! Az állandóan ható folyamat szempontjá­ból tehát nem az esemé­nyek pillanatnyi hullámzá­sa az alapvető — hanem az. hogy a gyarmatosítás csak­nem 400 évig szervezet! építménye, lényegét tekintve a második világháború óta eltelt két évtized alatt ösz- szeomlott Ezen a folyamaton belül rendkívül jelentős és ugyan­csak állandóan ható ténye­ző a fejlődő országok és a fejlett tőkés országok kö­zötti gazdasági ellentétek lyegezte az Egyesült Álla­mok vietnami agresszióját. „A világ nemzetei előtt ál­ló jelenlegi legfontosabb feladat — hangsúlyozta — annak elérése, hogy meg­szűnjön ez az agresszió.” Beszéde befejező részé­ben a német revansista tö­rekvésekkel foglalkozott. „Az NSZK kormánya — mondotta többek között — helyteleníti a hitlerizmus veresége után kialakult helyzetet és arra törekszik, hogy felszámolja az NDK-t és lengyel területeket ra­gadjon el. Bonn még csak arra sem hajlandó, hogy elítélje a szégyenteljes müncheni paktumot, és ve­szélyes játszmát folytat, amely Csehszlovákia és más szocialista országok el­len irányul. (Folytatás a 2. oldalon) erősödése. A tőkés világon belül a fejlődő országok helyzete tovább romlik. A világ összes kivitelében je­lentkező részesedésük 1965- ben (becslés szerint) alig haladja meg a 20 százalékot, holott egy évtizeddel koráb­ban még megközelítette a 30-at. Különösen figyelemre méltó, hogy a szocialista or­szágok és a fejlődő országok kereskedelmi kapcsolatainak növekedésével szemben — a fejlett tőkés országok és fejlődő partnereik között lanyhul a kereskedelem. A fejlett tőkés országokba irá­nyuló „fejlődő export” 1963-ban még 10 százalék­kal. 1964-ben már csak 8 százalékkal. 1965-ben pe­dig mindössze 5—6 száza­lékkal nőtt. Ez az irányzat, a termé­szetes politikai feszültség­növekedéssel párosulva, tar­Cape Kennedy, (MTI): A célrakéta fellövését a Gemini—9 felbocsátása megint csak nem követte. Az AP hírügynökség, amely a különböző vételi pontokat közvetlenül a kísérleti te­lepen lévő irodájához kap­csolta. helyszíni közvet adott a „Countdown”-róI, a fellövés előtti számlálásról. Adása egyszerre leállt, majd gyorshír közölte a be­jelentést, hogy egy perccel és negyven másodperccel a rakéta tervezett útnak in­dítása előtt a kísérletet megint elhalasztották. Közölték, hogy a Gemini —9 fedélzetén elhelyezett elektronikus számlálógép, amely az űrhajót automati­kusan a megadott pályára terelte volna, felmondta a tósan meghatározza a fej­lett és a fejlődő tőkés or­szágok viszonyát, s jelzi, hogy a közöttük lévő ellen­tét a kapitalista világ leg­fontosabb kibékíthetetlen ellentmondása. E tényező bomlasztó ha­tását fokozza, hogy a fej - lett tőkés országok egymás közötti ellentéteit is a vi­lágpolitika állandóan ható ténj’ezői közé kell sorolni. Eleven bizonyítéka ennek, hogy a kapitalizmus a kü­lönböző integrációs mozgal­makkal és blokkalkotások­kal történelme során még sohasem tapasztalt erőfeszí­téseket tett a fejlett tőkés or­szágok „egységfrontjának” megszervezésére. Olyan té­nyezők, mint Franciaország független politikájának ki­szolgálatot, nem engedel­meskedett a rádióutasítá­soknak. Eugene Cérnán és Tho­mas Stafford asztronautá­kat, a Gemini—9 pilótáit nem most érte először csa­lódás. Űrhajójukat eredeti­leg május 17-én akarták útnak indítani, hogy „űr- randevút” bonyolítson le a célrakétával és a három­napos utazás közben Cérnán 2 óra 25 perces űrsétát te­gyen. A kísérlet nem sike­rült és először május 31-re, a célrakétával kapcsolatos előkészületek lassú üteme miatt pedig később június l-re halasztották. A következő időpont: he­lyi idő szerint pénteken reg­gel 9.30 óra (magyar idő 14,39.). bontakozása és a NATO bomlása, a Közös Piacon belül Nyugat-Németországot és Franciaországot szembe­állító ellentétek, — nyilván­való bizonyítékai annak, hogy ez az erőfeszítés csak ideiglenes eredményeket hozhatott, amelyekkel szem­ben fokozatosan utat tört magának az állandó ténye­ző; a fejlett tőkés országok közötti ellentétek élesedése A világpolitikai helyzet állandóan ható tényezői így alapvetően egy irányba: a kapitalizmus gyengülése, a szocializmus erősödése irá­nyába mutatnak. Ez egy­ben fokozza a szocialista világ közvetlen nagy vi­lágpolitikai küldetésének, a béke megvédelmezésének esélyeit.

Next

/
Thumbnails
Contents