Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-09 / 135. szám
Érdekes, hogy ez a szó: „színvonal”, a köznapi használatban csakúgy, mint a gazdasági szaknyelvben, jobbára a mennyiség változásait jelző társítással jelenik meg, tehát: csökken, vagy emelkedik. Kétségtelen, hogy e nyelvi vonzat mögött az élet valóságos dinamikája áll, hiszen a tényleges folyamatokban soha sincs stagnálás, változatlanság, leszámítva azt az esetet, hogy vizsgálati célokból kiemelünk egy-egy elemet az élet bonyolult, s mozgásában mindig új alakot öltő eseménysorából. Ezúttal is éppen olyan ösz- szefüggésben említjük a színvonalat, amely — mindjárt megjegyezzük: csak látszólagos — stagnálásra, változatlanságra utal. Gazdasági kifejezésmóddal élve: az úgynevezett szinttartásról van szó. Tág értelemben azt jelenti ez, hogy — jóllehet, minden erőfeszítésünket, a gyártás és a gyártmánytechnológia széles skálájában a színvonal folyamatos emelésére összpontosítjuk —, természetesen ez mindenekelőtt az adott szint tartását feltételezi. Gondoljuk meg, hogy a színvonal általános és ^ folyamatos emelése még elvileg, a logika elemi szabályai szerint sem jelentheti például minden gép szakadatlan korszerűsítését, vagy minden gyártmány ál- landó újabbra cserélését A statisztikai átlagokban kifejezhető adott szint tartása tehát egyfelől a színvonal emelését másfelől — ezzel szorosan összefonódva — az elhasználódás, a fizikai és erkölcsi kopás pótlását jelenti. Természetesen az éppen adott szint tartása, például a géppark összetételében, átlagos életkorában, korszerűségében stb. önmagában is meghatározott költségeket, ráfordításokat feltételez. A beruházási, felújítási összegek bizonyos hányadát évről évre ilyen feladatok megoldására kell fordítanunk. Nem is jelentéktelen összegek ezek. Mivel rendszerint kisebb korszerűsítésekről, javításokról, esetleg csak úgynevezett állag- megóvásról van szó, ezek a költségek gyakran az értékhatár alatti beruházások, illetve felújítások kategóriájában szerepelnek. Csak az arányok jellemzéséül : például a nehézipar egy évi, összesített adatai szerint, hozzávetőleg 6000 ilyen kisebb beruházás és mintegy 1700 felújítás tartozott az úgynevezett szint- tartási kategóriába, s ezek adták a minisztérium ösz- szes értékhatár alatti beruházásának 40 és a felújítási keretekből fedezett beruházásoknak csaknem 60 százalékát. Egészítsük ki mindezt azzal, hogy ez az adatszerű megközelítés korántsem ad Kisjól Az Esti Hírlap jelentéséből értesülünk, mily komoly eredményeket mutat föl a foglalkozási betegségek elleni harc. Például a nyomdaipari dolgozók réme, az ólombetegség, ma már szinte megszűntnek tekinthető. Már tudniillik, a szaktársak között. Mert egyéb foglalkozási ágakban, sajnos, még gyakofi. Tegnap egy cipőüzletben déli fél egykor szandált kértem, és mire a kisasszony elindult a dobozok felé, háromnegyed múlt három perccél. A mozgató izmokat bénítja az ólombetegség, néhol elnehezedik a bolt minden tagja, és ha vevőt pillantanak meg, általános lelki iszo- nyodás lép föl. Rokon az időleges siketnémaság. — Jó napot — mondja az ügyfél, siket csönd a válasz, senki nem tudja kinyögni, hogy: mi tetszik. Kánikulai napokon tipikus az emlékezőtehetség kihagyása. teljes képet a termelőapparátus szinttartásával összefüggő teendőkről. Valójában ugyanis nehéz pontosan elhatárolni, mit sorolhatunk ide és mit a színvonal emelését, a korszerűsítést célzó feladatok közé — helyesebben: eddig jobbára éppen az volt a baj, hogy a kettő közé túlzottan merev határt vontunk. A mindennapos vállalati gyakorlatban ugyanis meglehetősen nehéz volt pénzt szerezni, vagy „kiszorítani” olyan feladatokra, ahol nem volt pontosan kimutatható a várható megtakarítás, a kapacitásbővülés, a minőség- javulás, tehát: színvonalemelkedés, hanem „csak” a meglévő szint tartását könyvelhették volna el. Ide sorolható továbbá az a — látszólag szűkén szakmai, könyveléstechnikai, valójában a fejlődés ellenérdekeltségét előidéző gyakorlat —, hogy az úgynevezett felújítási költségeket, akár „hoztak” korszerűsítést, akár nem, mindig értéknövelő tényezőként számolták el. Ez olyan képtelenségekhez is vezetett, hogy egy-egy gép, berendezés netto értéke (amelyet ezek a fiktív „értéknövelések”, magyarán: egyszerű javítások, apróbb felújítások terheltek) végül papíron „értékesebbé” vált mint a bruttó érték, természetesen felfelé „kerekítve” a vállalat amortizációs terheit is. A szinttartás e problémái is okozták, természetesen egyéb tényezőkkel összefonódva, hogy jónéhány ipár- ágban, vállalatnál, — vé- gülis nem tartották a szintet! A lényeget tekintve ide sorolható az KSH adat, amely a gépipar megmunkálógép-állományát 1960— 1964 között elemezve, megállapítja: az összes gép között valamelyest csökkent a — korszerűbb — forgácsmentes és némileg nőtt a forgácsoló gépek aránya. A gazdasági bizottság a közelmúltban határozatot hozott arra, hogy 1968-ig folyamatosan újraértékelik a népgazdaság termelési álló alapjait. Ez a rendkívül bonyolult és nagy jelentőségű munka, egyebek között, abból a szempontból is fontos, mert a gépek, berendezések, általában az álló alapok sok éve halmozódó torzultan elszámolt értékét a valóságosnak megfelelően „térképezik fel”, ami nemcsak a gazdálkodáshoz szükséges tisztánlátáshoz, hanem az adott szint méréséhez és „tartásához” is nélkülözhetetlen. Fontos változás az is, hogy a jövőben a felújításokat eleve nem értéknövelő, hanem szinttartó jellegűeknek tekintik (külön vállalati fenntartási alapot képezve a kiadások fedezéséhez). Tábori András — Van kabin? Bágyadtan rázza fejét a címzett, hogy aj, dehogy van, honnan a mennykőből volna, ám, ha alátéttel teszed föl a kérdést, hirtelen eszébe jut, hogy ja, igaz, a bal kettőst épp most vitte el a fene. Rázó betegség gyötri. az autóbuszvezetőket. Ahogy befordul, szédülten őgyelgő gyalogos tallabillézik a sarkon, se té, se tova... két öklét égnek emelve, elké- kült arccal rázkódik a sofőr, és amiközben törzsét a párna meg-megdobja, kénköves gőzöket lehel. Csemegés kiszolgáló tipikus betegsége a szemforga- tós. Amikor a tíz dekát leszeleteli, hirtelen fölnéz, hogy ni csak, mi van a plafonon! Odakapja szemét a vevő is, ám nem lát sem mit, főképp azt nem, hogy e pillanatban csapták bele neki a szalámi végét. Megkapja cipészed is. Amikor azt kérded, mikor lesz kész a talpalás, két 17 tonnás főtartókkal építik a gumigyár új részlegeit Előregyáitó üzem könnyíti a munkát Mintegy húsz holdnyi, betonnal körülvett terület már önmagában is jelzi a Nyíregyházi Gumigyár bővítésének nagyságát. A munka kezdetén — március—áprilisban — nagy feladatokkal kellett megbirkózni a kivitelezőknek, az ÉM. Sza- bolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak, hiszen a jelenlegi sóderhegyek, acélcsövek, felvonulási épületek helyén szántóföld volt. Első lépésként az utakat kellett járható állapotba hozni, s csak utána kezdődhetett a tulajdonképpeni munka. Az igen fontos népgazdasági beruházás első része már megvalósult. A most megindult építkezés a fejlesztés második szakasza. Ennek keretén belül épül egy 8 ezer négyzetméteres főüzemi csarnok, A létszám meghaladja majd a száz főt, s kettős műszakot indítanak. A következő negyedévben közel két és fél millió forint értékű munkát végeznek, s év végére mintegy tízmillió forintot építenek be. Jóelőre gondoltak a téli munka nehézségeire is, ezért októberre a csarnokokat szerkezetileg kész állapotba hozzák, hogy a tél folyamán zavartalanul dolgozhassanak. A valóban korszerű üzemhez megfelelő szociális létesítmények is csatlakoznak. Megépítik a fürdőt, ebédlőt, az orvosi rendelőt. A szerződés szerint 1968 október 31-ig készre jelentik az épületet a kivitelezők. Csak ez a munka negyven- millió forintba kerül, de ennek sokszorosa lesz az a gépi berendezés, melyeken majd megindulhat a termelés. Természetesen az üzemmel együtt bővül a gyártott termékek száma is. Legjelentősebb lesz talán a kör- futózó részleg, ahol a gépkocsik, erőgépek elkopott gumiját hozzák ismét használható állapotba. Ezenkívül szivacsot, gumírozott szöveteket, gumiból készült strandcikkeket gyártanak majd az új üzenp- ben. A megnagyobbodott gumigyár ugyanakkor sokat segíthet az ingázók gondjain, hiszen a foglalkoztatottak létszáma is lényegesen emelkedik. (b. f.) Olvasónk irjai Nőtanácsok jó munkája A baktalórántházi járási hőtanács a járás nőtanácsai vezetőségének munkáját tárgyalta legutóbbi ülésén. A járásban tizenkilenc községi nőtanács és két tsz nőbizottság működik. Különösen jól működtek azok a községi nőtanácsok, ahol részletes munkatervet dolgoztak ki; mint például Nyírmada, Ófehértö, Vaja, Bessenyőd, Petneháza és Pusztadobos nőtanácsai. Az 1965—1966. oktatási évben 322 asszony és lány vett részt a politikai oktatásban a járás területén. Ezenkívül a falusi téli esték, és a TXT előadásainak hallgatói 50—60 százaléka nő volt. Jól működött Petneházán, Apagyon és Vaján a nők akadémiája. A tavaszi békekampány során a baktalórántházi járás nőtanácsai tízezer forinttal járultak hozzá a vietnami nép megsegítéséhez. A tiltakozó táviratok százait jutatták el az Országos Béketanácshoz és az amerikai nagykövetséghez. Kricsfalussy Béla AMIRŐL KEVESET BESZÉLÜNK . . . a 36-szor 120 méteres kör- futózó és a szövetkenő épület. A számokból is kitűnik az egész részleg hatalmas mérete, mely nemcsak a tervezőket,' hanem a kivitelezőket is komoly feladat elé állította. 18 méter hosszú főtartókat kell beépíteni, melyek súlya darabonként meghaladja a 17 tonnát. Az ilyen építési elemeknek a szállítása nem gazdaságos, ezért a kivitelezők a helyszínen előregyártó üzemet készítenek, itt a főtartókat, s a kisebb paneleket is előállítják. Jelenleg hatvan ember dolgozik az építkezésen. A gyártás során mintegy kétezer köbméter betont építenek be, s a felhasználandó idomacélok súlyát is csak ezermázsákban lehet kifejezni. A munka dandárja a következő héten kezdődik. Tekintve, hogy megindul az előregyártás, az elkészült idomok segítségével más területen is megindulhat a munka. karját széttárja, is fölnéz, vajh, ki tudná azt megmondani... És a háziasszony a piacon. Ránéz a tojásra, aztán föl az égre, hogy te jó isten... Mert legfeljebb talán ha az látott tojásban ilyen kicsiket... Rángatózó- betegség gyötör minden dohányost, aki gyufát használ. Sercenéstha hall, azonnal félreugrik, mert régi gyakorlatból tudja, hogy a gyufafej lő, és arcon pörköli. Rokon betegségről panaszkodik a nyári konferanszié. Valahányszor csattanót mond, önkéntelenül elkapja fejét, mert legutóbb Galgapölöskén érett paradicsomból egész sorozat röpült a színpad felé. Férfi foglalkozás tipikus velejárója a görcs. Amikor felesége pénzt kér, azonnal karjába esik, és csak irtózatos fájdalmak és szaggatások közepette tud előhúzni egy ötvenest. Tipikus júpiusi nyavalya a merengő bávaság. Valamennyi munkahelyen szedi áldozatait. Beteg pillanatonként néz a naptárra, ajka mozog, motyog, arcán bugyuta mosoly kél... Azt számolgatja, hogy hány nap még a szabadságig. Plusz két havi fizetés , . . borítékon kívül — és a szakszervezet munkája A dolgozók érdekvédelmét szolgáló szakszervezeti tevékenység jelentős szerepet kap a megyei állami építőipari vállalatnál. A társadalombiztosítás, az üzemegészségügyi ellátás, a munkavédelem követelményeinek hogyan tesz eleget a szakszervezeti bizottság, erre kértünk választ Erdei Andrástól, az szb titkárától. — Napi munkánk fontos feladataként jelentkezik a vállalatunk dolgozóival való törődés. A társadalom- biztosítási tanács és albizottságai sokrétű tevékenységet fejtenek ki. Az elmúlt évben különböző betegségek és munkahelyi balesetek miatt 62 ezer munkanap esett ki a termelésből. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy több száz esetben kellett eljárnunk táppénzfolyósítás és különböző segélyek ügyében. Eves viszonylatban 2 millió 600 ezer forint került így kifizetésre. — A társadalombiztosítási kiadások évről évre növekednek. Ez jelentkezik a táppénzek, a segélyek, a kórházi ápolási költségek, a gyógyászati segédeszközök, gyógyszer és más, a dolgozókat érintő ellátási kiadásokban. De idetartozik a családi pótlékok kifizetése is. Ez év januárjában 437 740, februárban 614 790 és áprilisban már 664 640 forintot fizettünk ki. — Sokan nem is gondolják, hogy a borítékon kívül milyen jelentős juttatásokat biztosít államunk a dolgozóknak. Például, akik nálunk nyugdíjba mentek, azok átlagos jövedelme eléri a 905 forintot, minden évben 19 üdülőhely áll dolgozóink rendelkezésére, a gyógyászati segédeszközök megvásárlásához (szemüveg, fogászat stb.) évről évre több pénzt biztosítunk. 1964- ben egy főre 267, 1965- ben 304 forintot fizettünk ki gyógyszerellátás címén. A kórházi ápolási költségek, orvosi szakrendelések címén 1964-ben 740 forintot, 1965-ben 750 forintot fizettünk ki. — A társadalombiztosítási kiadások fejlődését tükrözik az egy dolgozóra jutó kifizetések. 1949-ben 1156 forint, 1964-ben 3685 forint, 1965-ben közel 4 ezer forintot fizetett ki államunk. A dolgozók társadalombiztosítása tehát évenként körülbelül két havi munkabérnek felel meg. A fizetést, a nyereségrészesedést és a különböző prémiumokat nem számítva, dolgozóink évente plusz két havi fizetésnek megfelelő anyagi támogatást kapnak, azaz tizennégy havi bért. — A megkezdett úton tovább akarunk haladni. Ezért munkaterveinkben jelentős helyet kap az üzem- egészségügy, a társadalom- biztosítás és mindaz, ami a dolgozók jobb munkafeltételeinek megteremtését szolgálja. Elhatároztuk, hogy orvos—dolgozó találkozót rendezünk, ahol az egészségügyi előadást filmvetítés követi. Bizonyos munkahelyen dolgozókat védőoltásban részesítünk. Tervbe vettük a munkahelyi látogatást az üzemorvossal, ennek célja felülvizsgálni mi ártalmas a dolgozó egészségére, hogy azokat a vállalatvezetéssel közösen meg tudjuk szüntetni. — A különböző szűrő- vizsgálatok, a táppénzes betegek felülvizsgálata, a munkahely rendje és tisztasága, a balesetek megelőzése mind-mind üzemegészségügyi feladataink megvalósítását szolgálják. A napi termelőmunka mellett nem feledkezünk meg az emberről, a szocializmust építő munkásról és annak családjáról. Az ő védelmüket szolgálják különböző intézkedéseink — fejezte be nyilatkozatát Erdei András szb-titkár. Dragos Gyula Folyamatos zöldborsófeldolgozás < a konzervgyárban A tervezettnél egy héttel korábban — május 24-én — kezdte meg a termelést a Nyíregyházi Konzervgyár borsóüzcmc. A sikeres próbaüzemelés után, május 27-től már folyamatosan dolgozik az egyes számú borsóvonal. A város környéki termelőszövetkezetekből eddig, több, mint 2100 mázsa kicsépelt zöldborsót szállítottak be feldolgozásra a konzervgyárba, ahol ötnegyedes üvegekben tartósítva kerül az áru egyelőre — raktárba. Foto: Hammel X Lépést tartani a fejlődéssel Foglalkozási hefegségek
