Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

A lakosság érdekében Háromnapos vita után be­fejezte tanácskozását, módo­sította alapszabályát, fontos határozatokat hozott és megválasztotta vezető szer­vét az OKISZ V. küldöttköz­gyűlése. Nagy jelentőségű tanács­kozás : számvetés a szövet­kezetek tevékenységéről, a feladatokról és lehetőségek­ről. Erről beszélt felszólalá­sában Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a kormány elnökhelyettese, amikor a szövetkezeti ipar fontossá­gát hangsúlyozva többek között kijelentette: „Egyik legjelentősebb feladat a la­kosság helyi ipari, építőipa­ri jellegű szolgáltatási szük­ségleteinek kielégítése... Feladata a szövetkezetek­nek, hogy kiegészítsék az állami nagyipar termelését, választékbővítő, kis sorozat­ban gyártott cikkek sorá­val... Biztosítani kell a szö­vetkezeti mozgalmon belül is az ipartelepítést, elsősor­ban Szabolcsban.” A küldöttközgyűlés a vi­tában elhangzottakat, a ka­pott útmutatásokat igyeke­zett a határozati javaslatba foglalni. Ezek végrehajtása a dolgos hétköznapokon a szövetkezeti tagokra és ve­zetőkre vár. Nem kis fel­adat megoldásáról van szó, s ezt csak szervezett mun­kával, céltudatossággal le­het végrehajtani. A határozat többek kö­zött kimondja: A lakosság közvetlen igényeit szolgáló . tevékenységet a gazdasági szervezőmunka középpontjá­ba kell állítani. (Megyénk­ben ennék megfelelően új női, méretes szabórészlege­ket hoznak létre Vásáros- naményban, Baktalóránthá- zán, 1968-ig új szolgáltató­ház épül Nyíregyházán, a textil és bőrruházati részle­gek választékát mintakol­lekciókkal bővítik, stb.) A szolgáltatási tevékeny­séget is növelni kell, ennek érdekében tervszerű háló­zatfejlesztést kell végrehaj­tani. (Megyénkben a követ­kező években fokozatosan Kisvárdán, Mátészalkán, de a többi járási székhelyeken is gépkocsi és motorkerék­pár szervizt létesítenek, évenként tíz új ellátatlan községben háztartási gépja­vító részleget nyitnak, nö­velik a magánerőből épülő társas, családi házak építé­sét, így 1970-re 260-ról 480-ra növekszik az átadott lakások száma.) Tovább kell fokozni az exporttevékenységet, — mondja ki a határozat. (Szabolcsban 1970-ig 800 millióra növekszik a kisszé­riás választékos exportter­melés.) A munkaerő foglalkozta­tása érdekében fokozottabb figyelmet kell fordítani a csökkent munkaképessé­gűek, nyugdíjas dolgozók, háztartási alkalmazottak és ipari tanulók foglalkoztató sára. (A KISZOV felmérést végez a megyében meg­vizsgálja, melyek azok a termelési cikkek, amelye­ket odahaza is el tudnak készíteni a csökkent munka­képességűek, illetve házi­asszonyok. 1966-ban 10 ipari tanulót foglalkoztat­nak a szövetkezetek, jelen­leg 460 ipari tanuló beisko­láztatását végzik stb.) Tervek, elgondolások ke­rültek papírra. Megvalósítá­sa a népgazdaságnak, de a lakosságnak is haszonnal jár. Végrehajtására igényt tart a városok, a községek, a tanyai települések lakos­sága. D. Gy. Száztagú szabolcsi úttörőcsoport utazott Budapestre Száztagú úttörőküldött- ség utazott hétfőn reggel Szabolcs-Szatmárból Buda­pestre, hogy részt vegyen a szövetség fenállásának hu­szadik évfordulója alkalmá­ból rendezett IV. Országos Üttörőtalálkozón. A járások kiváló úttörőinek száz fő­nyi csoportja egy hétig ma­rad a fővárosban, ahol hét­főn az V. kerületi testvér- szervezet fogadta s több napon át látja vendégül a szabolcsi pajtásokat. A jubileumi díszszemlére pénteken 18 órai kezdettel kerül sor a Dózsa György úton. Itt adják át a párt és a kormány képviselőinek az Üttörő Tettek Könyvét s ezután a szemle részt ve­vői megerősítik úttörőfoga­dalmukat. A szabolcsi paj­tások szombaton érkeznek haza. A tárgyalóteremből Milliós károk — a hanyagul épített öntözőtelepek miatt A nyíregyházi megyei bí­róság előtt több per folyik különböző tsz-ek és a Fel- sőtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság között, amely öntö­zőtelepek építésével függ össze. A kárérték vala­mennyiben óriási, így ösz- szesen milliókra rúg. En­nek viseléséről dönt majd a bíróság, bár még csak a szakértők meghallgatásánál tartanak. Elnagyolt terv, rossz kivitelben 1964 szeptemberében a ti- szakóródi Béke Tsz szerző­dést kötött a vízügyi igaz­gatósággal egy öntözőtelep építésére. A 346 holdra ter­vezett öntözött területen az építést 1965 decemberében fejezték be, de a tsz már három hónappal korábban keresetet nyújtott be a me­gyei bírósághoz, melyben kérte, hogy az igazgatóság térítse meg 932 ezer 600 fo­rint kárát. Május végén az igazga­tóság az építés alatt álló területekből a tsz rendel­kezésére bocsátott 246 hol­dat, hogy az évi gazdálko­dásból ne essen ki. Tavaly másutt is rendkívül csapa­dékos volt az időjárás, s ez éreztette a hatását Tisza- kóródon is, levezethetetlen belvizek keletkeztek és ezek sok terményt elpusz­títottak. Az öntözőtelep területén azonban más volt a hiba. Itt korábban a hagyomá­nyos, bakhátas gazdálko­dást folytatták. Erről — ép­pen az öntözéses termelés érdekében — le kellett mondani, és korszerű, sima terepet kellett kialakítani. Ezt a tereprendezést az igazgatóság el is végeztet­te, bár nem egészen jól, a bakhátakat csak részben tudta eltüntetni. Az esős időjárás követ­keztében a 246 hold te­rületen a természetes csa­padék felgyűlt, és — az el­nagyolt tervezés és a rossz kivitelezés miatt nem tu­dott eltávozni. A tsz 218 holdról egyál­talán nem tudta betakarí­tani a termést, illetve amit nyertek, azt nem le­hetett termésnek nevezni. Ezután a tervezett átlagter­mést megszorozták az érté­kesítési árral, és az ered­ményért — 932 ezer forint kár — beperelték az igaz­gatóságot. Korszerűtlenség; A bíróság több tárgyalás után szakvéleményt kért az ügyben. A mérnökkel együtt végigjárták a terüle­tet, s ennek alapján lehe­tett tisztázni a hibákat. A legelső és legsúlyosabb hiba a tervezés szemléle­téből adódott: korszerűtlen, az ötvenes években elter­jedt öntözőtelepet tervez­tek. Ez az akkori gépesí­tésnek felelt meg, de azóta a mezőgazdaságban is elő­térbe kerültek a gépi mun­kák, amelyek óhatatlanul megkövetelik a nagyobb táblaméretet, a 80—120 holdakat. „Erre a tervező­nek — írja a szakértő — akkor is kekintettel kellett volna lennie, ha tsz-ben je­lenleg nem áll magas fo­kon a gépesítés, mert az öntözőtelep 20—25 évre épül, s ezalatt a technikai színvonalban jelentős vál­tozásra lehet számítani. így a 20—25 holdas Jáblák ma már mindenképpen korsze­rűtlennek tekinthetők.” A munkát drágítja az állandó jellegű csatornák sűrű és fölösleges építése. Az erre költött összegeket inkább tereprendezési mun­kákra kellett volna fordíta­ni, s akkor eltüntethették volna a bakhátakat is. (A csatornák sűrűsége szoros összefüggésben van a terv korszerűtlenségével.) A tervezés hibáit munka közben az építők nem ki­fogásolták, hanem meg is tetézték néhánnyal. S ezek a hibák eredményezték a kár bekövetkeztét. Hibásak a tsK-ek is A szakértő azt is meg­állapítja, hogy a tsz nem járt el gondosan, nem igye­kezett kisebbíteni a kárt, nem fejtett ki a termés megmentése érdekében ak­tív tevékenységet. Ha ez megtörténik — a szakértő véleménye szerint — a majdnem egymillió forint­ra rugó belvízkárt a ne­gyedével csökkenteni tud­ták volna. A tárgyalás után Ond- russ Károly szakértő — aki az állami gazdaságok részére tervez nyolc éve kor­szerű öntözőtelepeket — így foglalta össze vélemé­nyét: — Nem tartom elég megfon­toltnak és megalapozottnak az öntözőtelep elhelyezését. Erre a tsz-eknek megfele­lően fel kell készülniük, meg kell erősödniük hozzá. Az öntözőtelep egy gazda­ságban csak akkor válik kifizetődővé, ha évenként szakszerűen tudják kezelni, a szükséges talajrendezési munkálatokat elvégzik, és az öntözött területen a leghálásabb növényfélét tudják termelni. Az elna­gyolt terv, a hibákkal tűzdelt kivitelezés mellett még ez is fontos lett volna, hogy a kárt meg tudják előzni. A bíróság a következő tárgyalásra gazdasági szak­értőt rendelt ki, hogy a kárösszeget pontosan meg lehessen határozni. Kun István. Olvasónk írja: Szórakozás az állomáson A záhonyi állomás ötezer ember munkahelye. A dol­gozók többsége a környező községekből jár be, s na­pi munkájuk előtt kilomé­tereket utaznak. A vissza­utazás bonyolultabb. Mun­kaidejük lejárta, és az őket hazaszállító vonat indulá­sa között egy órányi szabad idejük van. Mivel töltik ezt az időt az emberek? Bi­zony sokszor nem a legcél­szerűbben használták fel. Gyakori volt az italozás, kártyázás, főleg fizetés után, — vagy a céltalan semmittevés. Ezen az áldatlan helyze­ten kíván segíteni az szb és a vasútas művelődési ház. A meglévő lehetőségekkel éltünk. Az állomás felvé­teli épületében lévő pénz­tári előcsarnokban filme­ket vetítettünk, s a műsort úgy állítottuk össze, hogy az ne legyen unalmas a napi munkájuktól elfáradt embereknek. Ha először egy ismeretterjesztő film került bemutatásra, utána feltét­lenül egy szórakoztató té­májú filmet vetítettünk. Az előadásokat nagy nép­szerűség kísérte. A nézők létszáma mindig 150—200 között volt, néha még több is. Németi Sándor műv. ház. ig. Az első esztendő Új magyar film A tehetséges, fiatal Si- monffy András írásából, Mészáros Gyula rendezésé­ben készült 'film több, egy­mással összefüggő problé­mát vet feL Mai fiatalok Boros Béla útijegyzet• Harminchat óra Amszterdamban Repülőtér a tengerszint alatt A schipoli repülőtér Ez a mai kedd olyan szürke, mint általában a hétköznapok. Ámde nem eseménytelen, különösen egy repülőtér életé­ben nem. Amikor történe­tünk elkezdődik, először indult Budapestről — át­szállás nélkül — New Yorkba ä KLM DC—8 típu­sú, interkontinentális utas­(A szerző felvétele) szállító repülőgépe. És ez így lesz már minden ked­den 13,15-kor. A Ferihegyi repülőtér márványburkolatú csarno­kában rápillantok az órám­ra, majd a televízióernyő­re, melyen többek között ez áll: 280-as járat Budapest —Amszterdam—New York 13,15. Indulnom kell. A kötele­ző formaságok elintézése után marad még egy jó­ízű igazi pesti feketekávé­ra az újjáépített' gyönyörű tranzithallban. Búgó kellemes hang hív­ja a kijárathoz az amszter­dami gép utasait. Egy perc múlva már a géphez tolt lépcsőről integetünk, s be­szállunk a Flemmingről el­nevezett gépbe. A névadó alatt másik felirat: Flying Dutchman — Repülő Hol­landi. Az első osztály kényel­mes, tágas, minden ülés fej-, és lábtartóval, a tu­ristaosztály szűkebb, zsúfol­tabb. Becsatoljuk az övét, elszopogatjuk a szokásos cukrot, s ahogy felemelke­dünk a betonról, a gép azonnal, meredeken a fel­hők közé fúródik. Miután elértük a megfelelő magas­ságot, a megafonból erőtel­jes férfihang hallatszik: „Itt a kapitány beszél”. Üd­vözli az utasokat, s be­mondja, milyen magasan szállunk. Elmondja, hogy a gép 150 személyes, maxi­mális sebessége 950 km óránként. A Budapest—New York közötti távolságot 10 óra 20 perc alatt teszi meg. A cigarettát épphogy vé­gigszívtam, mikor már ereszkedünk a scwehati re­pülőtér betonjára. Rövid várakozás után irány Amszterdam. Mit tehet az ember ilyen repülőúton? Megismerke­dik az utitársakkal, átné­zi a légitársaságok pro­paganda füzeteit, a nemzet­közi légiforgalmi „étlap” szerint táplálkozik és körül­néz a repülőgépen. Az új­ságíró szemfülesebb, oda is bekukkant, ahová nem szabadna. Ámde az élet Íratlan szabályai alapján az újságírókkal szemben oly­kor elnézőbbek. Bemerész- kedek a pilótafülkébe. A személyzetnek illedelmesen bemutatkozom, végtére is kijár nekik ez, hiszen rá­juk bíztuk az életünket. Az­után megtudom: a gépen egy kapitány, egy elsőtiszt, egy navigátor és két ha­józó repülőmérnök van. A DC—8-as gép orrában lévő radar 250 kilométerrel előbb jelzi a vihart; s a gépen két rádiórendszer működik: az egyik tartalék. Ezek után már csak az a kérdés, hány éves a kapi­tány...? Ha ezt nem is tud­tam meg, elmondották, ah­hoz, hogy valaki ilyen gé­pen kapitány lehessen — 12 évet kell tanulnia. Amszterdam. A schipoli repülőtér legelső érdekessé­ge, hogy a világon az egyetlen, amely a tenger szintjénél mélyebben fek­szik. Fontos légiközlekedési csomópont ez, hiszen a fel- és leszállások napi átlaga 220, és 70 országgal, 110 vá­rossal tart közvetlen légi­összeköttetést 27 légitársa­ság — köztük a MALÉV — s így nem véletlen, hogy a magyar háromszín szintén ott leng az amszterdami re­pülőtér zászlótartóin. A MA­LÉV és a KLM gépei Buda­pest és Amszterdam között üzemközösségben repülnek. Amig várnom kell az útlevél láttamozására, al­kalmam nyílik vizsgálódni a repülőtér csarnokában. Számomra új dolog tűnik fel. Amikor elveszik az in­duló utasok jegyeit, egy számológéphez hasonló szer­kezeten leblokkolják a já­ratszámot, az illető nevét, csomagjainak számát, sú­lyát, stb. Később egy má­sik teremben derül ki, mi­féle célt szolgál ez. Te­kintettel a számos jegyke­zelőre, az irányító központ­ban automatagépek osztá­lyozzák az adatokat és eb­ből kerekedik ki a kép, hogy valamely géphez az utasok megjelentek-e, mennyi a csomagjuk súlya stb. Érdekes az is, hogy egy hatalmas falitábláról leolvashattam, milyen az időjárás más fővárosokban, például Budapesten. Innen tartják a közvetlen kapcso­latot az egyes gépekkel, lé­tesítenek telex-összekötte­tést a KLM különböző iro­dáival, repülőtéri kiren­deltségeivel. (Folytatása következik) problémáit: a házasság, a gyerek, a lakás, a két nem­zedék közötti kapcsolat, a szerelem erejébe, a jövőbe vetett hit kérdését. S mind­azt őszintén, bonyolultságá­ban tárgyalja, bemutatva hőseinek makacs küzdelmét, állhatatosságát éppúgy, mint csöggedését, kényszerű kompromisszumát. A fiatal, kis fizetésű mérnök és egyetemi hallga­tó szerelmese nagy dilem­ma előtt áll: a lány gyere­ket vár, lakásuk nincs. — Csak az első esztendő nehéz — mondja a film hő­se, de maga sem tudja, mi­lyen nehéz. Megható a két fiatal meggyőzően bemuta­tott csatája a boldogságért, a családi életért, s megért­hető, amikor már-már föl­adják a harcot. A két fő­hősben megtestesül fiatalsá­gunk állhatatossága, célra­törése, de bizonyos fokig meggondolatlansága is. Ne- kezen érthető az apa kö­nyörtelen hiú keménysége, a becsületes fiúval szemben — még ha annak magatar­tása kívánnivalót is hagy maga után —, aki előtt fel­tehetően — mint tervező- mérnök — szép jövő áll. A film szép gondolattal áll fiatalságunk elé, nem kerüli meg az előttük álló nehéz akadályokat. —• Nem­csak az első esztendő ne­héz — mondja a film egyik figurája —, hanem a többi is; de az élet nem pályamű, az életen lehet javítani, az életet lehet formálni. A rendező hihető, drámai szituációkba helyezi főhő­seit, akiket Voith Ági f. h. és Cs. Németh Lajos alakít átéléssel. A többi szerep­lők: Mészáros Ági, Szakáts Miklós, Tímár Éva, Bárány Frigyes, játékukkal jól szolgálják a film mondani­valóját

Next

/
Thumbnails
Contents