Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

*ÍNY ÉS ÁRNYÉK RAWOCSAHÁZÁN Mező Imre szülői aluj ában Ramocsaháza nevével elö- •zör a XIII. századból meg­maradt írásokban találkoz­ni Az egykori mocsarak, vadvizek és őserdők helyére épült házak, a régi nád- fedeles vityillók közé éke­lődött főúri kastélyok tör­ténelmi levegőt árasztanak. A falu szélén sárgára festett vaskos kőépület. A Mikeczek egykori reziden­ciája. Előtte földbe süllyesz­tett teniszpálya húzódott. Itt frissültek fel valamikor az urak. Szinte most is uralja a falut ez a kép... Rémeket mesélnek a refor­mátus templom alatt húzó­dó pinceüregről... Szen­vedések helye volt egykor... A templommal átellenben, a most zsibongó, modernizált iskola falai között élt Horthy nagyapja feleségé­vel. Innen temették el az úri Magyarország kormányzójá­nak nagyszüleit a ramocsa- házi temetőbe... De ugyan ebben az utcában, a régi öre­gek emlékezete szerint ab­ban a házban, ahol ma Kul­csár Gusztáv lakik, született egy nádfedél alatt Mező Im­re elvtárs, az 1956-os ellen- forradalom kommunista már­tírja. És ez az utca Kossuth La­jos nevét viseli. Ramocsaháza neve kétszer került be az újságokba. Elő­ször 1936-ban, amikor Horthy nagyszüleinek a holttestét exhumálták és a kenderesi családi sírboltba szállították. Szemtanúja volt a fél falu. Később 1956-ban, amikor jött a szomorú hír: Mező Im­re hősi halált halt. Ekkor je­gyezte be a falu tanácselnö­ke a születése mellé: meghalt 1956 november 1-én. Két dátum. S közöttük két évtized. És mégis csak két pillanatot örökített meg. De mennyi minden, valóságos történelem sűrűsödik e pilla­natokban, s közöttük! Lát­tam az anyakönyveket. A Mező Imre születését doku- mentálót is, és Horthy nagy­szüleinek elhalálozásáról szó­lót is. Előbbit a tanácsházán őrzik, a másikat a reformá­tus parókián. Árnyék és fény. Szimbó­lum. A kis falucskában szin­te érezni a történelemnek e sajátos játékát. Igen, hisz Mező Imrét, a kommunista forradalmárt, ha később is, de ugyanazok a láthatatlan mégis valós kezek gyilkolták meg 1956-ban, akik 1919-ben vérbefolytották a Tanácsköz­társaságot. Egyetlen falu. Egy forra­dalmár bölcsője és ugyan­ez a Ramocsaháza, mint a fe­hér terrort megtestesítő Horthy nagyszüleinek egyko­ri nyugvóhelye. Békés a föld, de a történelem nem felejt. Kovács Sándor, az iskola igazgatója beszélte el, hogy amikor érkezett a hír, ki le­het a ramocsaházi mártír, az anyakönyvekben nyomoztak utána. így derítettek fényt rá, hogy Mező Imre ramocsa­házi születésű. Mező Imre 1905 december 13-án látta meg a napvilágot a szegényes kis házban iker testvérével, Rózával együtt. Előttük is voltak már ké­nyért kérők, s utánuk is szült a szeretett édesanya, hi­szen amikor elhantolták Me­ző Imre édesapját a ramocsa­házi temetőben, tíz árva ma­radt kereső nélkül a nagy nyomorúságban. Tisztelet és becsület övezte a Mező csa­ládot. A régi öregek ma is szeretettel említik Mező Im­re apjának nevét, s az apró termetű, de meleg szívű édesanyáét. Szegényes körül­mények között nevelték gye­rekeiket. Sokszor még any- nyijuk sem volt. hogy egyszer jól lakjon a család. Három helyen is laktak a faluban. Marci bácsi a termelőszö­vetkezet elnöke jól emlékszik az ifjú korú Mező Imrére. Együtt gyerekeskedtek, együtt jártak a református iskolába. Mező Imre nagyon szeretett volna tanulni, de miután édes­anyja tíz gyerekkel özvegyen maradt, s két testvérét elvit­ték az első világháborúba, rászakadt a család gondja, eltartása. Két elemit járt csupán. S míg a többi falusi gyerek tanult, ő már megis­merte az élet nehézségeit. Említi a tsz-elnök, hogy volt egy sovány lovuk, roz­zant kocsijuk, s a maga csi­nálta szódavizet hordta a környező falvakba, Nyír- kércsre, Nyiribronyba. Néha a jegyzőt fuvarozta pár fillé­rért. És még ekkor alig volt kilenc esztendős. Sokszor ta­lálta úton, kietlen erdők mel­lett télen, hóviharban, az éj­szaka a gyereket, aki félt, de mennie kellett, otthon kenye­ret vártak a testvérei. És sokszor sírt, amikor lát­ta, hogy a többi gyerek is­kolába megy, játszik, s neki már hajnalban kelni kellett, csinálni a szódavizet, s hor­dani késő éjszakákig. Hat esztendeig járta a fal­vakat lábában fáradtsággal, szívében szomorúsággal, min­den emberi jót nélkülözve. Tizenöt esztendős volt, ami­kor egy Berkovits nevezetű szabóhoz került inasnak Kis- várdára. Munka, koszt s fek­helyért. Jószívű mesternek ismerték. Ügyes kezű és ta­nulékony inasának megen­gedte, hogy hulladékokból sapkákat készítsen, s pénzzé tegye. Ebből küldött a ma­mának és testvéreinek, s tar­totta magát, vásárolt ceruzát, s tanult írni, barátkozott az olvasással inastársa segítsé­gével. Itt szabadult fel. Már se­géd, de .,inaspénzért” kosz- tért-kvártélyért öltögeti a tűt. Állásra még kilátás sincs. Pesten sem. Mestere sem tud segíteni. Maga is batyut köt, s kivándorol. Me­ző Imre, a szabósegéd követi példáját. A nincstelenség el­űzi hazájából. Ausztriába, majd onnan Németországba kerül. Itt kerül kapcsolatba a munkásmozgalommal. Ant­werpenben megtelepedik. Honfitársakra akad, akik megismerkedtetik a forrada­lom eszméjével. S örökre el- jegyzi magát a kommunista mozgalommal. Belgiumba ke­rülve a kommunista párt idegen nyelvű szekciójának a tagja és egyben a magyar csoport titkára lesz. Renge­teget tanti, s alig alszik. És még többet dolgozik, ö az Ady-klubnak a lelke, külföld­ről érkező kommunistákkal tartja a kapcsolatot, meg­mozdulások szervezésében vesz részt. Sokat beszélt erről a ramo­csaházi tsz-elnöknek is, ami­kor évtizedek múlva 1947- ben hazalátogatott, s Kán- torjánosiban felkereste test­vérének a gyerekeit. Említet­te szeretett feleségét, akinek az életét köszönhette, mertő mentette meg a franciaor­szági gyűjtőtáborból, ahová fogsága után került. Mert ez az Ízig vérig internacionalis­ta forradalmár betegen megy az illegalitásból Spanyolor­szágba harcolni a köztársa­ság győzelméért. Részt vesz a magyar század megszerve­zésében. s a szatmári Zalka Máté mellett most már a sza­bolcsi Mező Imre is fegyvert fog Madrid védőinek az ol­dalán. Itt sebesült meg. Mar­ci bácsinak még negyvenhét­ben mutatta is a lábát, hol érte a golyó. Felgyógyulása után újra visszakerül a frontra, s boldog, amikor fe­lesége is követi. Ápolónőnek jelentkezett a szabadsághar­cosokhoz. Második, súlyos sebesülése után 1937-ben tiszti iskolára kerül, s utána mint főhad­nagy megy újra a frontra. 1938 októberében a Spanyol Kommunista Párt a zászlóalj kádermunkáját bízza rá és tagja lesz a 13. brigád három tagú pártbizottságának. Magyar kommunisták vére is folyt a spanyol nép sza­badságáért. Üjra bilincsbe verték a népet, de Zalka Máté. Mező Imre neve fé­nyesen csillog. Szabolcs nagy forradalmárokat adott a ma­gyar és a nemzetközi kom­munista mozgalomnak. Mező Imre, mikor a több évtizedes hányattatás után hazakerül, szívvel lélekkel, teljes ener­giával veti magát a munkába, a rommá lett. sokat szenve­dett Magyarország talpraál- lításába. Mindig az első so­rokban küzd. 1956-ban a budapesti párt- bizottság titkára, nem hagy­ta el őrhelyét. Végig kitar­tott. Ott esett el a pártház előtt, a dolgozó magyar nép hatalmának védelmében, az ellenforradalmár csőcselék sortűzétől. Mező Imre neve példaképpé magasodott. Sok utca és tér, munkásőr század, úttörőcsapat, üzem, termelő- szövetkezet vette fel nevét. Farkas Kálmán «Anya gyermekével” — Szabó Gáspár linómetszete. Lányi Sarolta: Kíváncsiság Hetven-nyolcvan év: mi az? Semmi. Az idők végtelenében egy pillanatnál is kevesebb. De milyen sok annak, aki tudja: mi mindent mulaszt a meg nem ért évek alatt, a végtelen időnek ama pillanatában, amelyet csak az unokája ér meg. Sokáig élni maga nem kíván, de gyermekes már s nem ismer mértéket, tudni szeretné: mit rejt az a szép, az a bűvös szelence, mondjuk — a kétezerhatvanötödiK év? Nyolcvan éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre Az ellenállási mozgalom vértanújának, Bajcsy-Zsi­linszky Endrének 80. szüle­tésnapjáról emlékezik az ország. Szarvason, 1886. jú­nius 6-án született, apja dr. Zsilinszky Endre tanár, tönkrement földbirtokos volt, anyja Bajcsy Mária. A fiú 1925-ben vette fel a Bajcsy-Zsilinszky nevet, anyja és anyai ősei iránt érzett tiszteletből. A Zsilinszkyek a század- fordulón Békéscsabán éltek, ahol vad gyűlölködésben állt egymással szemben az urak és a radikális parasztok tá­bora. Az urak egyik vezető­je. dr. Zsilinszki Endre volt. Származása, rangja, akkori eszméi vitték az egykori huszártisztet Szegeden 1919-ben az eílenforradal- márok közé. A munkásság és szerveze­tei iránt bizalmatlan. El­sősorban származás szerint osztályozza az embereKet, az elit és a paraszt milliók patriarchális szövetségére építené fel sajátos demok­ratizmusát. Mégis: a pa­rasztságot földreformmal szeretné gazdaságilag erősí­teni; nevelni, tanítani akar­ja a tömegeket, szociális igazságtételt követel a sze­gények javára: Ennyi elég, hogy megértse az olvasó, — törvényszerűen szembe kel­lett kerülnie az ellenforra­dalom után kialakult kor­mánypolitikával. Hitler fasizmusában fel­ismerte a világveszedelmet, s mert mély meggyőződése volt, hogy a kelet felé tört német imperializmus egyik célpontja Magyarország, minden erejével küzdött az ellen, hogy a magyar politi­ka, államvezetés, a nácik uszályába szegődjék. Miután Gömbös Gyula a hatalom­ra került Hitler udvarlásá­ra sietett, Bajcsy-Zsilinszky elmondta a képviselőház 1933. június 20-i ülésén: — A magyar történelem egyetlen hatalmas védekező gesztus a német imperializ­mussal szemben... Itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadá­lyozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig. Senki sem gondolta akkor, hogy saját sorsát jósolta meg. Balfelől baráti kezek nyúltak felé. Sokat tanult, olvasott, talán a legtöbbet a kor polgári politikusai kö­zül. Gondosan figyelte a világpolitiaai fejlődést és azt a válságot, amelyben hazánk politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi értelemben vergődött, nem kis mértékben éppen az egykori „szegediek” hibái és bűnei következtében. Hamarosan megértette, hogy az egész nemzet jó szándé­kú erőinek összefogására van szÜKség a náci behato­lás, térhódítás ellen, a ha­za védelmére. Felismerte, hogy az összefogás fontos eleme a munkásosztály, s meglepetten vette tudomá­sul. hogy a hazafias kezde­ményezések sokszor éppen a kommunistáktól érkeznek. Valóságos népfront alakult ki baráti környezetében és ennea mind az antifasiszta, mind a háborúellenes moz­galmakban évről évre na­gyobb súllyal mutatkozott meg a jelentősége. Amikor Teleki nem tudta megaka­dályozni a jugoszlávok megtámadásában való rész­vételt, hanem öngyilkosság­ba menekült, Zsilinszky megérezte, hogy a kataszt­rófa küszöbére érkeztünk, ezt tanácskozásain, beszé­deiben és újságcikkeiben törekedett kifejezni. Nem volt lehetősége, h megakauao a Bárdos­sy-kormány döntését: Ma­gyarország Hitler oldalán hadba lépett a Szovjetunió ellen. Az országgyűlésen Zsilinszky tiltakozott, azután pedig az írás és a szó min­den fegyverével követelte Magyarország visszavonulá­sát a szerencsétlen háború­ból, amelynea kimenetelét előre látta. Sajnos, a kormányzóhoz és a miniszterelnökhöz inté­zet emlékiratai a cím­zetteknél nem találtak meg­értésre. De ébresztgette ve­lük a béke és a katasztró­fából való menekülés re­ménységét mind szélesebb rétegekben. Magyarországon növekedett az ellenállás a háborúval szemben, s a bé­kefront polgári vezéralak­ja Bajcsy-Zsilinszky. Az egykori „szegedi” eljutott a népfrontos háborúellenes megmozdulásokig, tevékeny­kedett a történelmi emlék- bizottság munkájában, részt vett a tüntetéseken, s a sajtóban, parlamenti állás- foglalásaiban, az üldözöttek védelmében, a kommunis­taperekben tett tanúvallo­másaiban a háborúellenes antifasiszta nemzeti össze­fogás egyik tényezőjévé nőtt. 1944 március 19-én fegy­verrel szállt szembe a rá­törő németekkel, sebesülten került a megszállók fogsá­gába. Október 15-én, Hort­hy kudarcba fulladt fegy­verszüneti kísérlete napján szabadult. Szálasi hatalom- átvétele után valamennyi németellenes erő bizalmából jelent meg a magyar front által kezdeményezett ellen­állási mozgalom élén. Saj­nos. a szervezkedést el­árulták, mielőtt Zsilinszky megbízottai elindulhattak volna, hogy felvegyék a közvetlen kapcsolatot a szovjet seregekkel és a Szovjetunió kormányával. A katonai vezetőket, Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vilmos századost Budapes­ten kivégezték, Bajcsy- Zsilinszky Endrét 1944 de­cember 24-én, nyilas hóhé­rok Sopronkőhidán felakasz­tották. Halála küszöbén kísérletet tettek, hogy eszméi megta­gadására bírják, az életet kínálták neki cserébe. Zsi­linszky azonban az ajánlato­kat megvetéssel visszauta­sította. Beszélgetéseiben val­lotta, hogy halálával teszi a legnagyobb szolgálatot hazájának és nemzeténeit. Utolsó sopronkőhidai fo­golysétáján mondta két kommunista társának. Rajk Lászlónak és Varga István­nak, akik közül Varga ma is élő tanúja a drámai be­szélgetésnek : — Elkezdtünk valamit, sokan, sokfelől indultunk és nem a dicsőségért, hanem a népért, az országért... nem sikerült... A halottak is szolgálatot tesznek... a túl­élők... folytassák a harcot. Minden nemzetben lehetnek hitványak, a nemzet nem lehet becstelen. Önök vi­gyék tovább a harcot, vál­lalják és vigyék a felelős­séget... A halott Zsilinszkyt a nemzet részvéte kísérte 1945-ben a felszabadulás után a tarpai temetőbe, ahol megoihenni kívánt. Születésének évfordulój, megint magasba lobban • részvét lángja, s a halott­ban az antifasiszta ellenál­lás hősét, az országépítő összefogásra búzdító politi­kust ünnepeljük. Nyírmeggyes! fiatalok.

Next

/
Thumbnails
Contents