Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

A másodperc története 0 Ahogy a Hold fénye változik Gondolkodásunk alapvető tulajdonsága, hogy az ese­ményeket szeretjük időren­di sorba rendezni. Az egyes emberek élményanyagának a rendezése az emlékezet utján történik. Az emberi történelemnek az egységes rendezése is — az írás, és főleg a nyomtatás feltalá­lása óta — elég nagy pon­tossággal lehetséges és ál­talában nem túlságosan nagy feladat. Ezekben a munkák­ban öntudatlanul is felhasz­náljuk a modem időmérés és időszámítás minden ki­finomult szabályát és mód­szerét. Jóval nehezebb azon­ban a nagy időtávlatú törté­nelmi és főleg geológiai események rendezése, ami­kor ezek a segítőeszközök már nem állnak rendelke­zésünkre. Éfetutemünk alapja Az ember idő múlását általában bizonyos az is­métlődő folyamatok segít­ségével méri. A legszembe­tűnőbb ilyen ismétlődés a természetben a nappalok és éjszakák változása. Egészen bizonyos, hogy az ősember ezt a lüktetést ismerte fel először és alkalmazkodc hozzá tudatosan. Az alkal­mazkodáshoz tulajdonkép­pen nem is kellett valami nagy értelmi képesség, hi­szen ez a ritmus olyan ősi, hogy az egész állat és nö­vényvilág életütemének alapja lett Hasonlóképpen fontos is­métlődő folyamat a termé­szetben az évszakok válta­kozása. Ennek az Ismétlő­désnek az időtartama — az év — nagyon alkalmas volt az emberi élet eseményei­nek a mérésére. Ez szabta meg ugyanis a vetés és az aratás idejét, vagyis gazda­sági létünk egész időbeosz­tását. Az év hosszának megál­lapításához azonban már fejlett emlékezetre és a IL vagy XLIX? Válasz olvasóink leveleire Leveleket kaptunk a közel­múltban, amelyekben írójuk a lapunkban megjelenő ke­resztrejtvényekre hívta fel a figyelmet: a római szá­mok írásában rendszeresen hibákat fedez fel. Szerinte a rejtvények szerkesztői hely­telenül írják pl. a 49-et „IL”-nek vagy a 99-et „IC”- nek. Helyesen XLIX-nek, il­letve XCIX jelekkel kell le­írni — írja olvasónk. Utánanéztünk néhány ma­tematikai szakkönyvben, ma­tematika történettel foglal­kozó kiadványokban, s né­hány érdekes megállapításról ezúton számolunk be. A római számírás jelei tu­lajdonképpen nem is szám­jegyek, hanem a latin ABC nagybetűi. (I «==l; V = 5; x =10; L = 50; C = 100; D = 500; M = 1000.) Ezek mégis olyan szerepet játszottak, mint a számjegyek: segítsé­gükkel a rómaiak bármilyen millión aluli számot leírhat­tak. Ez a következő módon történt: Azt, hogy j,kettő” és „há­rom”, így írták: II, III — vagyis két egyes, három­egyes. A „négy” írása ez: IV — a baloldalra kerülő egyes azt jelentette, hogy el kell venni az ötből. Ezzel szem­ben a jobbfelől álló egyesek azt jelentették, hogy ennyit kell hozzátenni. VI = 6; VII — 7; VIII = 8. Ezután már be kellett vezetni az X jelet, amelynek használata analo­gikus az V jellel. A negyvenhez és az annál magasabb számokhoz az L jelet vezették be. A negyven­egyet pl. így írták le: „XLI” (tizet el kellett venni, egyet pedig hozzá kell tenni ötven- hez). Itt kapcsolódunk levélírónk által felvetett problémához, amikor Bermannak, a neves szovjet matematikatörténész­nek „A számok tudománya” című könyvéből idézünk. „Megjegyezzük, hogy 49, 99 — ezt nem így írták: XLIX, XCIX, hanem így: IL, IC.” Egy másik idézet az Új Magyar Lexikonból való: „Az ókorban a rómaiak ál­tal bevezetett, később Euró­pában a 15. századig általá­nosan használt helyiérték nél­küli számírás.” Ezután fel­sorolja a fentebb említett alapjeleket, majd „E jelek kombinációjával képezhetők az összes többi egész szá­mok. Mindezek birtokában már állást foglalhatunk a vita­tott — rejtvényeinkben sze­replő — római számok leírá­sában. Ha a római számirásban elsősorban a hagyományt vesszük figyelembe, feltétle­nül ahhoz kell alkamazkod- mmk, ahogy maguk a ró­maiak írtak. Ez pedig Ber­man professzor kutatásai sze­rint: 49 = IL, 99 = IC. Amennyiben a jelek kombi­nációjára vonatkozó szabály alapján írunk, szintén he­lyes a rejtvényeinkben sze­replő jelölés, és éppen a „kombináció” kifejezés te­szi lehetővé azt, hogy — eset­leg indokolatlanul — a mechanikus értelmezés sze­rint négy jellel írjuk le az egyébként szabályosan két jellel leírható számot. Mindezekhez még egy megjegyzés kívánkozik: aro­mái számírással kapcsolatos problémák egyre inkább el­méleti fejtegetésekké válnak. A tizes rendszerű arab szám­írás teljes egészében kiszorí­totta a gyakorlati életből a római számokat: ma már sem az iskolai osztályokat, sem az évszázadokat nem jelöljük római számmal, sőt a reform- tanterv már az általános is­kolában való tanítását sem írja elő. Marik Sándor természet kényszerítő körül­ményeihez való tudatos al­kalmazkodásra volt szük­ség. Ezenfelül jelentős csil­lagászati ismereteket is kellett gyűjteni. Talán ép­pen ezért a legtöbb ősi nép nem az év hosszával, hanem a Hold fény­változásaival mérte az időt. A Hold olyan feltűnően vál­toztatja alakját és fényét, hogy a derült egű szubtró­pusi területeken élő népek­nek szinte önként ajánlko­zott időmérőül. így alakul­tak ki a Hold-év naptárok, mint az időmérés első for­mái. A Napnak a gazdasági életre gyakorolt kényszerítő hatása folytán ezek azon­ban mind gyakrabban kom­binálódtak a Nap-év bizo­nyos formájával és így jöt­tek létre a különböző Nap- Hold időszámítási rendsze­rek. Melyik a jobb rendszer? Sajnos a Nap és Hold csillagászati periódusai egy­másnak nem kerek számú többszörösei és ez sok ne­hézséget okozott. A két rendszer egyeztetésének kü­lönböző megoldásai az idő­mérés különféle formáit alakították ki. Az egyipto­miak pl. eleinte 365 napos Nap-évet használtak és ezért 1461 egyiptomi év alatt az évkezdet keresztül­haladt az egész éven. Idő­számításunk előtt 238-ban vezették be a 365 és 1/4-ed napos esztendőt és ezzel lényegesen megelőzték a rómaiakat. A görögök kom binált Nap—Hold-évet hasz­náltak. öt esztendőn át 12 hónapos, 3 esztendőn át 13 hónapos volt az évük. 8 Nap-év tehát 99, váltakoz­va 29—30 napos hónapnak felelt meg. A különböző időszámítási rendszereket használó né­pek a saját rendszerüket tartották a legtermészete­sebbnek és hogy melyik a jobb, azt csak a gyakorlat dönthette el. A nap járás te­kintetbe vételén alapuló év- beosztásos időszámítás ál­talános elterjedése az utol­só évszázadban arra mutat, hogy valóban ez az időszá­mítási rendszer alkalmazko­dik legjobban a gazdasági élet követelményeihez. Dr. Barta György (Folytatjuk) GYEREKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Kínai. 6. Megfejtendő, ti„ Em­lítettétek (—’). 14. Kutya. 16. EÄZ. 17. Személyes névmás. 18. Firma. 19. Némán fed!!! 20. Libahang. 22. Régi hosszmérték. 23. Vissza: egymást követő betűk az abc- ben. 24. Rádiócső. + TE. 26. Hely­rag. 27. Megfejtendő. 28. Egyik évszakba való. 30. Megfejtendő. 33. Rettenetes. 35. Vissza: végta­got. 36. Mely személyek. 38. So­vány ló. 39. Káros. 40. Megfej­tendő. 42. Jókedvű. 43- Vigyáza­tosság. FÜGGŐLEGES: 2. Római 999. 3. Nem, latinul. 4. Fél anód! 5. Idehajít. 6. Öbégat. 7. AT. 8. Piszok. 9. AAAAA. 10. Levágták, lehajították, ledobták. 12. Morse-jel. 13. Kikotyogja. 15. Jövedelem. 17. Szúró kés, fegy­ver. 19. Gyermekei 21. Keresztül­jut. 24. Vissza: autonómiát köve­telő Irak területén élő nép. 25. Nem kell több. 27. Mezőgazda­sági idénymunkás. 29. IMEVG. 31. ERR. 32. Kisökör. 34. Ilyen hal is van. 36. Mely személyt? 37. Ködös mássalhangzói. 40. Feltételező szócska. 41. Urai Sándor. Megfejtendő: Távoli népek ne­vei — vízszintes 1, 6, 27, 30, 40. TÖRD A FEJED Távoli népek Múlt heti megfejtés: ZEBU — TEVE — ZEBRA — ZSIRÁF — A KAMÉLEON. Könyvjutalom: Tiba Tibor Kát», torjánosi, Fábián testvérek Csen* ger, Kőhegyi Péter Nyíregyháza, Árpád u. 35. Rossz hal, száz hot, száz arany Élt egyszer a fáraó udva­rában egy nagyon hamis, nagyon ravasz szolga. A szolga nagtyon szerette a pénzt és minden utat-módot megragadott, hogy pénzét szaporíthassa, még a csa­lárdságtól sem riadt vissza. Történt egyszer, hogy a fá­raó szakácsa maga (elé hi­vatta a szolgát, és egy cso­mó aranyat adott neki, majd így szólt hozzá: — Menj ki a piacra és vedd meg a legszebb és leg­jobb halakat, mert urunk estére vendégeket fogad és halat kíván. Ne takarékos­kodj az arannyal, mert azt akarom, hogy urunk is és a vendégek is elégedettek le­gyenek. Fogta a hamis szolga az aranyakat és elindult a piac­ra. Megkérdezte az egyik árust, azután megkérdezte a másikat is, mennyiért adják a halat, de persze a szép, friss áruért sokat kértek és a kapott pénzből nem tudott volna megtakarítani magá­nak egyetlen aranyat sem. Fogta hát magát a kapzsi, ravasz szolga és elment a piac legvégében árusító öreg banyához, aki romlott halat árult és ezért azt a többiek­KERESZTREJTVÉNY 1781 június 8-án született Step­henson György, a vasútépítés út­törője. Beküldendő sorrendben: tízsz. 6, függ. 42, függ. 20, VÍZSZ. 52, függ. 16 és vizsz. L VÍZSZINTES: 1. Stephenson mozdonyának neve. 6. Az első kizárólag gőz­üzemre berendezett vasútvonal (folyt. függ. 42.) 10. AAAA. 11. A népgazdaság egyik ága. 13. Ba­ranya megyei község. 14. AO. 15. Vasúti kocsi része. 17. Tíz iskolai hónap. 19. Spanyol folyó. 21. Jó késnek van. 22. Ellenérvekkel va­ló megdöntése. 23. RUL. 24. Bács- Kiskún megyei község. (+’)• 26. Szocialista állam pénzegysége. 27. Csend, nyugalom, németül (+’)• 28. A kollektív mezőgazdasági szövetkezetnek a SZU-ban a kol­hozmozgalom idején általánossá vált egyik formája. 30. öröklött — rendszerint kis barna folt ala­kú — elszíneződés a bőrön. 31. Szövetségi állam az USA-ban (-P). 32. Világtáj. 35. Lassít. 36. Szovjet politikus. 37. Házról házra jár. 38. Agyag emberóriás. 40. Gyermekbetegség. 42. Z-vel a végén cukorgyártási mellékter­mék. 43. Épületrész. 45. Olasz vá­ros. 47. Na, ne betűi keverve. 48. Madár. 50. Balti nép. 51. Szóösz- szetételekben első tagként újat je­lent. 52. A függ. 20.. folytatása. 53. Azonos magánhangzók. 54. CZKE. 56. Gyermek védőoltás. 57. Add a kártyalapokat! 58. „Fél” hiba. 59. Indítja a cselekvést. 61. Névelős téli csapadék. 63. Német tojás. 64. Bizonyos számú szava­zat. FÜGGŐLEGES: I. A legmodernebb fegyver. 2. Szemüveg. 3 Kinek a tulajdona. 4. Egy „fél” eper. 5. Orosz nép­csoport. 6. Búj tógát, ingerel vala­kit. 7. Kor jelző. 8. VAE. 9. Rá tes­tál. 12. „Éktelenül” rálehel. 13. Ruhát téliesít. 16. Az első magyar vasútvonal. 18. Kitüntető díj. 20. A kontinens első gőzüzemű vas­útvonala (folyt, vízsz. 52.) 25. Tagadó szó. 27. Heverő. 29. A csa­ládi tűzhely védőszentje. 31. Tétel, tantétel. 33. Francia fró keresztnevének első betűjé­vel. 34. Kicsodám? 33. FÁH. 38. Eredet, származás. 39. Kuba „tengere”. 41. Egoizmusok. 42. A vízsz. 6. folytatása. 43. Levelet, csomagot postára visz. 44. Vo­nalzó. 46. Mini a 31. függ., de névelővel. 48. Zeneszerző, kar­mester (Viktor). 49. Állati belső­rész. 55. Mezőgazdasági eszköz. 60. R. 62. Olaj fajta. A megfejtéseket legkésőbb jú­nius 13-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FO­GADUNK EL. Május 22-i rejtvény pályázatunk megfejtése: Eredetileg Észak- Amerika és Mexikó. Robin János, vagy fia a pirizsi fűvészkertben. Nyertesek: Lőrinczi Anikó, Tu- róczy Emőke, Nyíregyháza, Bauer Agnes barabási, Bedő Lász- lóné fényeslitkei, Tátray Gabi gávai, Kiss Elemérné napkori, Asbóth Vanda és Makray István­ná nyírbátori, Kolláth László pa- posi és dr. Mező Lajosné kisvár- dai kedves rejtvényfej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Egyiptomi mese nél sokkal olcsóbban adta. így a szolgának jó csomó aranya megmaradt. A sza­kács átvette a halakat, meg­sütötte és este feltálalta a fáraó és a vendégek elé. A fáraó megérezte a hal rom­lott ízét és nagyon megha­ragudott a szakácsra. Maga elé hivatta és iszonyú ha­raggal támadt rá: — Hogy mersz az aszta­lomra romlott halat feltá­lalni ? — Hatalmas fáraó — fe­lelt reszketve a szakács — nem én vettem a halat, ha­nem egy szolgát küldtem el érte a piacra. — Hivasd hát elém a szol­gát — parancsolta a fáraó és mikor az megjelent, meg­kérdezte tőle is: — Hogy mertél romlott halat hozni a szakácsnak? — Hatalmas fáraó — fe­lelt reszketve a szolga, én nem hoztam rossz halat és nem is hiszem el, hogy az asztalodra feltálalt hal rossz. — Nos, ha nem hiszed el, hogy rossz — felelt a fáraó. — akkor rögtön megeszed a halat, mert ha nem, száz bo­tot veretek rád, vagy száz aranyat fizetsz. — Megeszem, megeszem — kiáltott a szolga és hozzá is fogott, de minél többet evett, annál jobban tiltako­zott a gyomra ellene. Végül annyira megundorodott, hogy nem bírta tovább. — Uram, nem bírom — mondta — inkább a száz bo­tot, mint még egy falatot. — így is jól van — felelt a fáraó, s hívta poroszlóit, akik megkezdték a botozást. Egy darabig csak tűrte a kapzsi, ravasz szolga, de a hatvanadik botütésnél fel­ugrott. — Nem bírom tovább uram, szólj a poroszlóknak, hogy ne üssenek, inkább fi­zetek. — Legyen a kívánságod szerint — felelt a fáraó, t hivatta a kincstárnokát, aki könyörtelenül behajtotta a kapzsi szolgán a száz ara­nyat, egész vagyonát, amit a fáraó udvarában kapzsiságá­val és ravaszságával megta­karított. Így történt, hogy kapzsi­ságáért meg is ette a hal ja­vát, hatvan botot is kapott és száz aranyat is fizetett. Nem is próbált többé soha csalárd úton meggazdagodni. Játék a táborban CSAK ÓVATOSAN! Egyenes sorban, kb. 20—30 cm távolságban a földön 7—8 üveget kell elhelyezni. A fel­adat: a vállalkozó bekötött szemmel úgy tudjon végig­menni a sorok között, hogy egyetlen üveget se döntsön el. Próbálni lehet, majd be­kötjük a szemét. Mielőtt elindul, gyorsan felszedjük az üvegeket, így a társa­ság azon derül a legjobban, hogy a társaság „legügye­sebbje” milyen mókásan ke­rülgeti a nemlétező üvegeket. KI SÚGOTT? A játékosok kört alkotnak, s egy bekötött szemű játékos a kör közepére áll. Egymás után mindenki odalép hozzá, és fülébe súg valamit. Figyel­nie kell, hogy megállapíthassa, ki a súgó. Ha kitalálta, akkor a megnevezett játékossal he­lyet cserél. KIHAGYÓ NÓTA« A tábortűz mellett jó szó­rakozás ez a játék. A nótafa jelére énekelnek a játékosok, majd intésre abbahagyják az éneket, de magukban követik a dal szövegét és a dalla­mot. A vezető intésére min­denki ismét hangosan foly­tatja az éneket ott, ahová eljutott magában. Aki elté­veszti, kiáll a játékból. Az a győztes, aki utoljára marad. Tasnádi Varga Évát Vakáció Hajlik az ág és zöld a határ. Itt van a nyár, hát itt van a nyár! Kirándulunk! de szép, de jé, ezüst tükör ott lent a folyó. Együtt a csapat, a sok gyerek, velük futok és velük megyek. Képül a labda. Most én szaladok! A rozsé lángja messze lobog. Szalonna sül, kenyér a kézben, az este lassan lépked a réten. Becsukódik a mák virága, tücsök ciripel csillagot várva. te­Indulás! Gyertek utánam sorba, A csónakot a hullám sodorja. Evezz pajtás! De szép, de jó! Vakáció! Vakáció! Ténagy Sándor: Csacsifogat Csacsi húz kicsi kocsit, kicsi kocsi nyekereg: hej, te gazda, lusta gazda, zsírozd meg a kereket. Csacsi görnyed: de nehéz a fél zsák búza, saroglya; haj, te gazda, lusta gazda, estig se érsz # malomba,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents