Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

Közlemény a Német Szövetségi Köztársaság kormányának a Magyar Népköztársaság kormányához intézett jegyzékéről ítélet az Egedy— Asbóth kémperben 1966. június 3. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Német Szövetségi Köztársaság londoni nagy- követsége — kormánya ne­vében — jegyzéket adott át a Magyar Népköztársaság londoni nagykövetségének a Magyar Népköztársaság kor­mányához való továbbítás kérésével. A jegyzék öt fe­jezetből áll és a következő­ket tartalmazza: 1. Egy új háború gondo­lata elviselhetetlen a né­met nép számára, mely bé­kében kíván élni és nemze­ti fő feladatának a meg­osztottság felszámolását te­kinti. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ki­jelenti, hogy a megosztott­ság felszámolásáért áldo­zatra is kész. (A jegyzék­ben nem jelöli meg, mi­lyen áldozatra kész. A Né­met Demokratikus Köztár­saság létét meg sem említi.) 2. Az NSZK jó viszonyt akar szomszédaival, a ke­let-európaiakkal is. Sajná­latosnak mondja viszont, hogy politikáját „megalapo­zatlan bizalmatlansággal” figyelik. Hivatkozik arra, hogy hivatalos kapcsolatba lépett Bulgáriával. Len­gyelországgal, Magyaror­szággal, Romániával s ilyenre törekszik Csehszlo­vákiával is. (Itt sem említi a Német Demokratikus Köz­társaságot, de egyébként is csak a kapcsolatok javítá­sáról és nem normalizálá­sáról beszél.) 3. Az NSZK feltételezi, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország bé­két akar, de rossz néven veszi, hogy súlyos kritikák érik ezek részéről a „nyu­gatnémet revansistákat.” 4. Az NSZK lemondott az atomfegyverek gyártásáról, „nem folytathat támadó háborút”, mivel „valameny- nyi harci egységét a NATO-nak, egy csak védel­mi jellegű szövetségnek ve­tette alá.” Viszont nyíltan bevallja ez alkalommal is saját fő törekvését, hogy „valamennyi szövetségi partner részesedjen a nuk­leáris védelem felelősségé­ben.” 5. A bonni kormány ja­vasolja, hogy az atomfegy­verekkel nem rendelkező országok ilyen fegyvereket ne állítsanak elő, a nuk­leáris hatalmak pedig ilyen fegyvereiket ne adják át más országok nemzeti el­lenőrzésébe. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlová­kia és az ezt óhajtó más kelet-európai államok kor­mányaival is „formai nyi­latkozatokat” kíván cserél­ni. melyekben a vitás kér­dések rendezésével kapcso­latban lemondanak az erő­szak alkalmazásáról. Az NSZK és egyes európai szocialista országok megfi­gyelőket cseréljenek egy­más hadgyakorlatain való részvétel céljából. (Nem tesz ilyen ajánlatokat a Német Demokratikus Köz­társaságnak.) Végül a jegy­zék azt állítja, hogy az NSZK kész közreműködni olyan leszerelési konferen­ciákon, melyek eredményes­nek ígérkeznek. A Német Szövetségi Köz­társaság kormányának jegy­zékével kapcsolatban ille­tékes helyen a Magyar Tá­virati Irodát az alábbiak közzétételére hatalmazták fel: A nemzetközi viszonyok megváltozását és a Né­met Szövetségi Köztársaság rendezetlen nemzetközi helyzetét jól világítja meg az a szokatlan mód, aho­gyan megkísérel diplomá­ciai eszmecserét folytatni olyan országokkal, ame­lyekkel nincs diplomáciai kapcsolata. Kényszerítő ere­jűek azok a tényezők, ame­lyek a Német Szövetségi Köztársaságot erre az útra, s új hangú megnyilatkozás­ra terelték. Kormányainak eddigi nézeteit és igényeit, jelszavait és terveit túlha­ladta a történelem s már a NATO legorlhodoxabb tag­jai részéről sem kapnak teljes támogatást. A változó viszonyok kö­zött a Német Szövetségi Köztársaság is kénytelen olyan külpolitikai vállalko­zás útjára lépni, amely leg­alábbis azt a látszatot kelti, hogy igazodik az új törté­nelmi tényékhez és viszo­nyokhoz. A Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya jegyzékében arra hivatko­zik, hogy a legutóbbi évek­ben hivatalos kapcsolatokat vett fel Magyarországgal, Lengyelországgal, Bulgáriá­val, Romániával és hasonló kapcsolatokra törekszik Csehszlovákiával is. Ezek­nek a kapcsolatoknak dip­lomáciai szempontból nem kielégítő voltát éppen a kísérletezéseknek az a sok­félesége mutatja, ahogyan a bonni kormány „diplomá­ciai jegyzékét” ezeknek az országoknak a kormányához útra indította. Ennek a diplomáciai vál­lalkozásnak nemcsak a módja érdemel figyelmet, hanem a tartalma is, illet­ve a tartalmából éppen az, ami hiányzik belőle. A Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya azzal az igénnyel lép fel, hogy az európai biztonság kérdéséhez szól­jon hozzá. A jegyzék azon­ban a maga egész teljessé­gében elvéti a célt, mert nagy terjedelme ellenére sem jut benne egyetlen mondat sem a német kér­dés megoldásának ésszerű, igazságos és reális elképze­lésére. Európai biztonság­ról beszélni s a német kér­dés reális megoldásának problémáit megkerülni — éppen németek részéről — elfogadhatatlan. I-L­Az új kezdeményezés kí­sérletébe valóban a kérlel­hetetlen tények ereje szo­rítja a Német Szövetségi Köztársaságot. Az út ugyanis, amelyen a Né­met Szövetségi Köztársaság mai kormányának elődei elindultak, elérkezett a vé­géhez. Az eddig járt úton, az eddig követett irányvo­nalon nincs tovább. Ami­kor több mint másfél évti­zeddel ezelőtt a nyugati ha­talmak a nyugatnémet ve­zetőkkel együtt elkezdtek hátat fordítani annak, ami­ben Potsdamban megegyez­tek: a nemzetközi együtt­működésnek az Európa tör­ténetében oly felmérhetet­lenül jelentős szerepet be­töltő német nép egységes, békés és demokratikus jö­vőjének munkálásában, ak­kor még hamis illúziók ködképei között áltathatták magukat, hogy célhoz érnek. Új világháborúra készül­tek s a nyugati hatalmak és a nyugatnémet területek vezetői arról álmodtak, hogy erőszak alkalmazásá­val befolyásuk alá gyűrik a keleti területeket is és így a revansizmus, a militarizmus és a fasizmus örökségét to­vábbtenyésztő Németország­gal tartatják állandó fe­nyegetés, a háborús konf­liktusok állandó veszélye alatt a kelet-európai orszá­gokat. A ködös illúziók szertefoszlottak, az útról kiderült, hogy zsákutca. A nemzetközi erőviszo­nyok alapvetően megvál­toztak. A nyugati hatalmak vezető körei ma már tud­ják, hogy az új világháború esélyei számukra sem ígér­nek semmi jót. Ezért a Né­met Szövetségi Köztársa­ság eddigi revansista, mi­litarista külpolitikai prog­ramja saját szövetségeseit is ingerli. Az utóbbi hónapokban még a Német Szövetségi Köztársaság szövetségesei­nek a sajtóorgánumai is több pozitív hangú cikket közöltek a Német Demok­ratikus Köztársaságról, mint a Német Szövetségi Köztársaságról. A Német. Demokratikus Köztársaság külpolitikai szerepe a szó na­gyon komoly erkölcsi és politikai értelmében való­ságos jóvátétel mindazért. amit a hitleri fasizmus Európa és a világ népei­nek szenvedésében jelen­tett. Németország nyugati szomszédai is nem utolsó­sorban a Német Demokra­tikus Köztársaságnak kö­szönhetik. hogy a Német Szövetségi Köztársaság re- vansvágyó és terjeszkedési törekvései nem sodorták eddig még őket súlyos konfliktusokba. Ez a mostani bonni jegy­zék a Német Szövetségi Köztársaság kormányának nagylelkűsége jeleként ke­zeli azt a készséget, amely- lyel viszonyát rendezte nyugati szomszédaival mindazokban a kérdések­ben, amelyek a második világháború után nyitva maradtak. Erre a nagylel­kűségre a Német Demokra­tikus Köztársaság léte is ne­velte az elmúlt különböző időszakok nyugatnémet kor­mányait. A Német Demok­ratikus Köztársaságnak kü­lönböző jellegű gazdasági kapcsolata van ma már a Német Szövetségi Köztár­saság minden szövetségesé­vel, és az csak idő kérdése, hogy ezek a kapcsolatok mikor fejlődnek át fokoza­tos menetben hivatalos és diplomáciai kapcsolatokká. Ilyen kényszerítő tények vezetik a Német Szövetségi Köztársaság kormányát oda, hogy diplomáciai eszmecse­rét kezdjen a kelet-európai szocialista országokkal. Ez a kezdeményezés önmagá­ban jelentős annak ellenére, hogy — mind eljárási mód­ja, mind nem kielégítő tartalma miatt — nem mi­nősíthető a szó teljes értel­mében új kezdeményezés­nek. Jelentős mégis, mert az európai viszonyok vál­tozását mutatja, amelyek hatása elől Bonn sem tér­het ki. I Minden jel azt mutatja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság rendezetlen nemzetközi helyzete előbb-utóbb megoldódik és érdemleges diplomáciai esz­mecserét lesz képes foly­tatni az európai biztonság kérdésében érdekelt orszá­gokkal. 1. Ehhez egyfelől ez szüksé­ges: a Német Szövetségi Köztársaság meggyőző je­lek között haladjon előre azon az úton, amelyen le­mond arról, hogy a. az európai hideghábo­rús feszültségek forrása le­gyen: b. szövetségeseit a fegy­verkezési verseny fokozá­sára ösztökélje; c. a katonai blokkok fenntartásának szükségessé­gét politikai törekvéseivel igazolja; d. területét a fasizmus maradványai nemzetközi szervezeteik főhadiszállása­ként használhassák; e. területéről az európai békét és biztonságot állan­dó veszély fenyegesse. 2. Ezzel párhuzamosan az érdemleges diplomáciai pár­beszédhez ez szükséges: a Német Szövetségi Köztár­saság meggyőző jelek kö­zött haladjon előre azon az úton, amelyen magára vál­lalja, hogy a. keresi a német kérdés ésszerű, reális megoldását; b. törekszik a hitleri fasizmus által okozott ká­rok jóvátételére; c. együttműködik az érintett hatalmakkal a potsdami megállapodások szellemének és intézkedé­seinek alkalmazásában a mai európai viszonyokra; d. közreműködik a Német Demokratikus Köztársaság­gal egy összeurópai bizton­sági konferencia előkészíté­sében. A német kérdés nemcsak európai kérdés, a német kérdés vilégkérdés. Európá­nak szüksége van az egész német nép alkotó együtt­működésére az európai biz­tonság és béke megszilár­dításában. A világnak egy A Budapesti Katonai Bí­róság pénteken hirdetett íté­letet az Egedy—Asbóth kém­perben. Dr. Egedy Lehelt állam­titok tekintetében, s rend­szeresen elkövetett kémke­désért, valamint devizagaz­dálkodást sértő bűntettért 15 évi, dr. Egedy Elemért rendszeresen elkövetett kémkedésért, folytatólago­san elkövetett, a deviza- gazdálkodást súlyosan sér­tő bűntettért, valamint adócsalásért tíz évi, Asbóth Lászlót államtitok tekinte­tében és rendszeresen elkö­vetett kémkedésért és devi­zagazdálkodást sértő bűn­tettért 14 évi szabadság- vesztésre ítélte. Egedy Le­helt és Asbóth Lászlót tíz- tíz évre, Egedy Elemért hat évre eltiltotta a közügyek- től, s mindhármukat teljes vagyonelkobzással is súj­totta. Ezenkívül Egedy Le­helt mintegy 10 000, Egedy Elemért mintegy 350 000, Asbóth Lászlót több mint 13 000 forint elkobzást pót­ló egyenérték megfizetésére kötelezte. Egedy Elemért arra is kötelezte, hogy a hamis bevallással elvont adó ellenében mintegy 105 ezer forintot fizessen meg. A bíróság megállapítot­ta: a vádlottak rendkí­vül súlyos, nagy társa­dalmi veszélyességű bűn­cselekményeket követ­tek eL Ellenséges beállítottságuk­ból kiindulva támadták népi demokratikus álla­munk politikai és gazdasá­gi rendjét, veszélyeztették biztonságát, részeseivé vál­tak annak a törekvésnek, amelyet hazánk ellenségei, a hatalmukat vesztett és emigrációba kényszerült nyilaskeresztes pártvezérek, horthysta csendőrtisztek és más, velük hasonló politi­olyan Európára van szük­sége, amely nem fenyegeti új fegyveres konfliktussal az egész világot és nem köti le a népek munkájá­nak gyümölcsét az impe­rialista törekvések által szí­tott fegyverkezési verseny­re, jelentős részben a né­met kérdés megoldatlansá­ga miatt. A Magyar Népköztársa­ság szoros szövetségben a Német Demokratikus Köz­társasággal valóban tart fenn — mint a bonni jegy­zék is mondja — hivatalos kapcsolatokat a Német Szö­vetségi Köztársasággal ab­ban a biztos tudatban, hogy ez is szerény hozzájárulás lehet a német kérdés meg­oldásához. A Magyar Nép- köztársaságot — a Varsói Szerződés többi tagállamá­val együtt — külpolitiká­jában az a törekvés vezeti, hogy közreműködjék az európai béke és biztonság megszilárdításában. A kü­lönböző rendszerű két Né­metország tényének elis­merése alapján lehet reáli­san és eredményesen mun­kálkodni a különböző rend­szerű európai országok együttműködésén és ennek keretében a német kérdés megoldásán is. Ebben az összefüggésben törekszik a Magyar Népköztársaság kormánya a Német Szövet­ségi Köztársasággal is nor­mális és rendezett államkö­zi kapcsolatok kialakításá­ra. A Német Szövetségi Köztársaság szövetségesei is akkor tesznek jót a né­met népnek, ha ápolják kapcsolataikat a Német Demokratikus Köztársaság­gal is. Ezzel munkálhatják annak az időszaknak a be­köszöntését, amikor nem­csak a Német Demokrati­kus Köztársaság, hanem a Német Szövetségi Köztár­saság is tesz reális javas­latokat, kidolgoz ésszerű terveket a német kérdés megoldására. Akkor lehet majd gyümölcsöző eszme­cserét folytatni a Német Szövetségi Köztársasággal az európai biztonság kér­déséről. kát valló személyek foly­tatnak. Kiszolgálói voltak egy olyan nagyhatalom hír­szerző szervének, amelyeknek vezető körei kalandor politikájukkal veszélyeztetik az embe­riség békéjét és sú­lyos bűnöket követnek el a szabadságukért küzdő népek ellen. Poli­tikai meggyőződésük nagyfokú anyagiassággal, kapzsisággal, s a bűn­tettek végrehajtása alatt tanúsított gátlástalan­sággal párosult. A társadalmi veszélyes­ségen túlmenően Egedy Le­helnél súlyosbító körül­ményként értékelte a bíró­ság, hogy mint egyetemet végzett személy követte el a bűncselekményt, s így fo­kozottabban tisztában volt annak törvénybe ütköző voltával. Hasonlóképpen ér­tékelte azt is, a kémkedésre erkölcstelen, züllött élet­módjának további fenntar­tása és biztosítása végett vállalkozott. Viszont eny­hítő körülményként vette figyelembe töredelmes, a bűnösségre is kiterjedő, őszinte beismerő vallomá­sát, s úgy találta, hogy ve­le szemben nem szükséges a lesúlyosabb büntetés al­kalmazása. Egedy Elemérnél a bíró­ság súlyosbítóként értékel­te a bűncselekmények hal- mazatát, az adócsalásnál és a devizabűntetteknél a foly­tatólagosságot, a deviza­ügyletek nagy számát, azt hogy a személygépkocsikat fiktív ajándékozási irattal hozta be, valamint, hogy (Folytatás az 1. oldalról) módszereinek! kialakításá­ban, a legjobb termelőszö­vetkezetek tapasztalatainak átvételében, a szövetkezeti demokrácia erősítésében, a munkaverseny fejlesztésé­ben, szakismereteik gyara­pításában, a tudomány vív­mányainak és a technika eszközeinek gyakorlati feh használásában. A mozgalmi munkát ki kell terjeszteni a földmű- vesszövetk'ezetekre és a kis­ipari termelőszövetkezetek­re is. 5. Az országos tanács a bizottságok változat1 anul rendkívül fontos feladata­ként jelöli meg azt, hogy töretlen erővel folytassák a nemzetközi politika kérdé­seinek ismertetését, segítsék az Országos Béketanács munkáját, szervezzék és irányítsák népünk béke­mozgalmi tevékenységét. Az országos tanács ez al­kalommal is kifejezésre jut­Santo Domingo, (MTI): Meg nem erősített hírek szerint Juan Bosch domi­nikai forradalmi pártjának ügyvédei már arról tanács­koznak, hogy jogilag meg­támadják a választások ér­vényességét. Az utcákon ezrével ter­jesztik a Dominikai Kom­munista Párt röplapjait, amelyek harcra szólítanak a választási csalás ellen és tiltakoznak a demokratikus szavazás meghamisítása mi­att. Az ország déli részében a Dominikai Forradalmi bár 16 000 forintos havi jö­vedelemmel rendelkezett cselekményeit — ellenséges politikai meggyőződése mel­lett — anyagiasságtól indíttat­va követte el. Hasonlókép­pen értékelte a bíróság, hogy bár nem vállalt sze­repet fia beszervezésében, de nem akadályozta meg, hogy kémtevékenység folytatásá­ra kérjék fel őt. Enyhítő körülményként vette fi­gyelembe az őszinte, beis­merő vallomását, megbáná­sát, a büntetlen előéletét, előrehaladott kofát, beteg­ségét, s hogy tudományos munkájával érdemeket szerzett. Asbóth Lászlónál sú­lyosbító körülményként értékelte a bíróság a társadalmi veszélyessé­gen túl a bűntettek halmazaiét, s hogy az el­sőrendű vádlottnál je­lentősebb adatokat szol­gáltatott ki. Javára tudta be őszinte val­lomását, büntetlen elő­életét, idős korát. Az ügyész Egedy Lehel esetében a főbüntetés sú­lyosbítása végett, valamint a devizabűntett jogi minő­sítésével kapcsolatban je­lentett fellebbezést. Egedy Elemérnél tudomásul vette a bíróság döntését az adó­csalással kapcsolatban azonban fellebbezést jelen­tett be, amiatt, hogy a bí­róság elévülést is megálla­pított. Az ügyész az Asbóth Lászlóra kiszabott bünte­tést teljes egészében tudo­másul vette. Az elítéltek és védőik enyhítésért fellebbeztek. (MTI) tatja mélységes felháboro­dását afölött, hogy az ame­rikai imperializmus agresz- szióinak fokozásával mérge­zi a nemzetközi helyetet A legteljesebb szolidaritását nyilvánítja a hős vietnami néppel, abban a meggyőző­désben, hogy a szabadság- szerető népek támogatásá­val kivívja a győzelmet. Az országos tanacs együttérez a kubai néppel, amely — maga mellett tud­ván a szocialista tábor ere­jét — határozottan és bát­ran visszautasítja az ame­rikai agresszorok újabb fe­nyegetését. Az országos tanács fel­hív minden hazafit: a szo­cializmust építő békés munka újabb eredményei­vel gyarapítsa a béke hí­veinek erejét, s ezzel já­ruljon hozzá, hogy a száz­milliók szilárd akaratán megtörjék az imperialista agresszorok minden próbál­kozása. Párt két megbízottját el­hurcolták és meggyilkolták, majd megsemmisítettek mintegy 40 000 szavazato­kat tartalmazó urnákat. A reakció áldozatainak holt­testét egy folyóban találták meg. A fővárosban a feszült­ség óriási. A dominikaiak ugyanazokon az utcákon, ahol az 1965. áprilisi esemé­nyek játszódtak le, most hangosan kiáltják: „Csa­lás! Csalás! Bosch- az el­nök! A jenkik menjenek haza!” A Hazatios Népíiont ülése MSZMP küldöttség utazott Mongóliába A Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottsá­gának meghívására Fehér Lajosnak, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének vezetésével pénteken küldöttség utazott Ulán­bátorba, a mongol testvér­párt XV. kongresszusára. A küldöttség tagjai: Kö­teles Jenő altábornagv, az MSZMP KB póttagja, a honvédelmi miniszter első helyettese és Andrásfi Gyu­la, a Magyar Népköztársa­ság ulanbatori nagykövete, aki Ulánbátorban csatlako­zik a küldöttséghez. Feszült a helyset Dominikában

Next

/
Thumbnails
Contents