Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

Zavargások a Brazzaville-! Kongóban TIRANA: Kedden elutazott Tiraná­ból a kínai párt- és kor­mányküldöttség, amely Csou En-lajnak, a KKP Központi Bizottsága alelnö- kének és az államtanács el­nökének vezetésével baráti látogatást tett Albániában. KAIRÓ: Adenban bombát 3obtak a brit köztisztviselők klub­jára. Bomba robbant a klub közelében lévő mozi­ban ig. A lapok ismertetik a megszállt Dél-Jemen fel­szabadító frontjának közle­ményét, amely szerint jú­nius 13-a és 20-a között le­zajlott összecsapások során 44 brit tisztet és katonát megöltek, 34-et megsebesí­tettek, három katonai gép­járművet pedig megsemmi­sítettek. PÁRIZS: A nemzetközi űrhajózási szövetség tanácsa egyhangú határozattal Alekszej Leo­nov alezredesnek odaítélte az „űrkutatás aranyérmét”. Az éremmel először 1962- ben tüntették ki Nyikolajev és Popovics űrhajósokat, azóta további öt szovjet és négy amerikai űrhajós kap­ta meg. MOSZKVA: A Szovjetszkaja Kultúra meleg hangú cikkben em­lékezik meg a szovjet—ma­gyar tudományos és kultu­rális együttműködési egyez­mény aláírásának 10. év­fordulójáról. A Pravda fényképes budapesti tudósí­tást közöl magyar ipari üzemek kongresszusi munka­versenyéről. KAIRÓ: Kedd reggel Anuaar el Barudi az Új Völgy tarto­mány kormányzója, Szeif el Jazal Khalifa a vörös-ten­geri tartomány kormányzó­ja, és dr. Abdel Aziz He- gazi a közigazgatási műsza­ki bizottság tagja a helyi igazgatás tanulmányozására Magyarországra úíazott KAIRÓ: Szalal jemeni elnököt hét­főn Alexandriában autóbal­eset érte. Az elnököt, aki néhány napos pihenésre utazott Alexandriába, kór­házba szállították. KAIRÓ: A kairói sajtó algíri je­lentések alapján ismerteti Nasszer elnöknek Bume- dien algériai elnökhöz in­tézett meghívását és közli, hogy Bumedien augusztus­ban érkezik az EAK-ba. Bumedien azért ajánlotta az augusztusi időpontot, mert így még a szeptember­re tervezett algériai csúcsta­lálkozó előtt találkozhat Nasszerrel. Brazzaville, (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint a Kongói Köztársaság fővárosában, Brazzaville-ben hétfőn este a Mbosi törzshöz tartozó fiatalok egy csoport­ja megrohanta az ország kormánypártjának, a nem­zeti forradalmi mozgalom­nak központi épületét. A rendzavarásra amiatt került sor, hogy a kormány levál­totta a Brazzaville-ben ál­lomásozó ejtőernyős század parancsnokát. Az ejtőernyő­sök ugyanis letartóztatták Munzabaka őrnagyot, a had­sereg vezérkari főnökét és Bindit, a biztonsági szolgá­lat vezetőjét. Az éjszakai órákban a hadsereg ellenőrzése alá vette a főváros stratégiai fontosságú pontjait. Amb- roise Noumazalay miniszter- elnök, a kormánypárt első titkára rádiónyilatkozatában bejelentette, hogy Massem- ba-Debat elnök távollétében átveszi a politikai és állami hatalmat. Massemba-Debat jelenleg Ganao külügyminiszterrel együtt Tananarive-ben tar­tózkodik, ahol részt vesz a afrikai—malgas együttmű­ködési szervezet csúcsérte­kezletén. A kongói rádió jelentése szerint az országban a hely­zet feszült. Djakarta, (MTI): Az indonéz ideiglenes né­pi tanácskozó kongresszus ülésszakán újabb javaslatot terjesztettek be az alelnöki tisztség betöltésére. Mint az Antara jelentéséből kitűnik, Sanusi mérnök, muzulmán vezető (a muzulmán társa­dalmi szervezet alelnöke), azt indítványozta, hogy a Mohammad Háttá lemondá­Vietnami helyzetkép : Rusk a háború folytatásáról nyilatkozott Saigon — Canberra, (MI): Az amerikai hatóságok kénytelenek voltak engedni az Egyesült Államok dél­vietnami katonai létesít­ményein dolgozó mintegy 12 ezer dél-vietnami építő­munkás bérköveteléseinek. A munkások nyolc nappal ezelőtt sztrájkba léptek, hogy ily módon kivívják a 10 százalékos fizetéseme­lést. A munkások sztrájkja miatt Cabot Lodge amerikai nagykövet és Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnam- ban állomásozó amerikai fegyveres erők főparancsno­ka sürgős tanácskozásokat kezdett a válságos helyzet tanulmányozására. A sztrájk befejezéséről még nem érkezett tudósítás. A vietnami háború volt a központi témája a SEATO miniszteri tanácsa 11. ülés­szakán felszólaló Dean Rusk amerikai külügyminiszter keddi beszédének. A UPI hírügynökség tudósítása sze­rint a külügyminiszter 50 perces felszólalásában tag­lalta a vietnami háború kü­lönféle vonatkozásait. Nem Indonéziai állt elő új javaslatokkal, hanem megmaradt annak a korábbi merikai álláspont­nak a megismétlésénél, hogy „szakadatlanul folytatni kell a harcot a kommunista ag­resszió ellen”. Dean Rusk ugyancsak ked­den találkozott brit kollé­gájával, Stewart külügymi­niszterrel. A 40 perces ta­lálkozón szóba került a vietnami probléma, vala­mint a malaysiai államszö­vetség helyzete. Bonn—Párizs vitája A Paris-Match és von Ha­sé bonni szóvivő vitája a francia hetilapoknak a nyugat-németországi neofa- sizmus leleplező riportjai körül tovább folyik. Von Hase több francia újságíró előtt kijelentette, be fogja bizonyítani, hogy a Paris- Match fényképén látható SS-egyenruhás fiatalember, aki Hitler szobra előtt tisz­teleg beöltöztetett francia diák. jelentés sával több mint tíz esz­tendeje megürült alelnöki tisztségre Suharto táborno­kot nevezzék ki. Ezen túl­menően sürgette, hogy Su- hartónak adjanak felhatal­mazást új kormány meg­alakítására. A kormány azzal a programmal lépjen hiva­talba, hogy kiírja és két éven belül megtartja a vá­lasztásokat Kladt — Kondratyev: / Az arauyfvoM&f (Dokumentumtörténet) Fordította: Pető Miklós Irány: Moszkva! A várost elhagyva, a vo­nat megállt és két szerel­vénnyé alakult. Az elsőn volt az aranykészlet, gép­puskások őrizték. A másodi­kon maradtak a többi kato­nák s egy másodosztályú hálókocsi Koszuhinnal, Iji- zanovszkijjal és más felelős személyekkel. Panacsev a személyszállításra is alkal­mas fűtött tehervagonban maradt a század parancs­noki állományával. Innokentyevszkaja állo­más után Koszuhin elle­nőrizte a posztokat és meg­szövegezte első jelentését. Ezt írta Irkutszkba: „Az aranyvonat elején halad a kijelölt szerelvény 150 fő­nyi őrségével. Menet köz­ben a vagonok tetején, a hátsó fékállásokon és a mozdonyokon őrök tartóz­kodnak, míg vesztegeléskor őrök állnak a vagonoknál, elől géppuskások s a vo­nat körül patruj. Az aranyvonatot bizonyos tá­volságra a másik szerel­vény követi az őrség többi részével.” Alig haladtak valamit, amikor már meg kellett állmok. Cseremhovóban, miután őrségváltás volt, a helyi munkások ragaszkod­tak hozzá, hogy minőségi szénnel láthassák el a vo­natot, nehogy gond legyen a fűtőanyagra. Éjszaka — a korábban ki­dolgozott tervek szerint — a sebességet tíz kilométer­re csökkentették. A moz­dony elején lévő álláson két géppuskást helyeztek el. A vezetőfülkében lévő őrök időnként bekapcsolták a fényszórókat. Világosodás után ismét növelték a se­bességet. A vonat még az­nap szerencsésen befutott Zima állomásra. Vöröskato­nák, munkások, parasztok vették körül a vagonokat és szívélyesen üdvözölték az őrséget. Beszélgetésre azonban nem nyílt lehető­ség, mert szigorú paracs tiltotta, hogy ötven méter­nél közelebbre engedjenek bárkit is. Panacsev tanácsára ra­vasz trükköt eszeltek ki. A zimai lakosok kérdéseire (csak messziről kiabálhat­tak) az őrök szándékosan túl hangosan válaszoltak, hogy az egész állomás meghallhassa: „Foglyokat viszünk, tiszteket, sőt Kolcsak néhány tábornokát is. Azért állunk itt a hi­degben a vagonok előtt, nehogy megszökjenek a gazemberek.” Várakozás közben Koszu­hin közelebbről is megis­merkedett a vonat kísérői­vel, a 3. század harcosai­val, parancsnokaival. Igen közel került Panacsevhez, akinek életútja rendkívül hasonlított az övére. Neki is nehéz gyermekkora volt: szolgálta a gazdagokat, majd önként lépett a Vö­rös Hadseregbe; a keleti fronton vívott két esztendős harc során a sorkatonából vörös zárszlórenddel ki­tüntetett századparancsnok lett. Koszuhinnak a kato­nák nem egyszer beszéltek Panacsev rettenthetetlensé­géről, nagyon szerették és becsülték. Tizenegy napot kellett Zimán vesztegelni. Meg kel­lett ugyanis várniok, hogy az le folyó hídját, Nyura és Tulun állomás között, kijavítsák. Április 4-re a híd elkészült, folytathatták útjukat. A legnagyobb meglepetés akkor érte őket, amikor ki­derült, hogy a híd nem elég erős a mozdony és a szerelvény biztonságos át- jutására. A 26 vagont egyenként, kézzel kellett átgördíteni a túloldalra. Nem volt könnyű dolog... Moszkva, (TASZSZ): Mint ismeretes, az Ame­rikai Egyesült Államok külügyminisztériuma meg­tagadta a beutazási enge­délyt azoktól a külföldi vendégektől, akiket az Ame­rikai Kommunista Párt hí­vott meg kongresszusára. „Az amerikai vezető körök cselekedete megmutatta az egész világnak — írja I. Alekszandrov a Pravdában —, mit jelentenek az ame­rikai hivatalos személyisé­gek hangzatos szavai a de­mokráciáról, a „szabad vi­lágról”. a „szabad társada­lomról”, stb. Párizs, (MTI): A demokratikus jogászok nemzetközi szövetsége nyi­latkozatban tiltakozott Ali Khavari és Parviz Hekmetd- juk iráni hazafiak halálra ítélése ellen. Jules Chomé brüsszeli ügyvéd, aki a ha­tóságok engedélyével megfi­gyelőként jelen volt a tehe- ráni katonai bíróság tárgya­lásán, megállapította, hogy az államügyész semmiféle Hat órán keresztül tartott a különös munka. Még két fo­lyón kellett átvinni a sze­relvényeket úgy, hogy a folyók jegére ideiglenes sí­neket raktak le s kézzel tolták át a kocsikat. „Nem volt időnk, hogy megvárjuk, amíg az utászok ideiglenes hidat vernek — emlékezett vissza később Panacsev ezekre a részle­tekre. — Elhatároztuk, hogy jégből építünk hidat, illetve jégből, vízből és hóból. Kolcsakék megkergetésekor nem egyszer csiná'ltunk ilyen hidakat. Most azon­ban jóval tartósabbra kel­lett építenünk, szörnyű hi­degben, átható szélben és fagyban.” Igen veszélyes volt a va­gonok átgördítése, mert a nem elég szilárd jég ropo- gott-recsegett az ideiglenes sínek alatt. De legyőzve minden ne­hézséget, az aranyvonat 1920 április 11-én elérte Acsinszk városát. (Folytatjuk) A cikkíró megjegyzi, hogy az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának dön­tése annak a politikának a következménye, amely az országon belül a haladó né­pi erők szakadatlan üldözé­sében nyilvánul meg. A hajsza főképpen a kommu­nisták ellen irányul, akik a marxizmus—leninizmus eszméi alapján állanak és országuk dolgozóinak törek­vését fejezik ki. A reakció a megfélemlítés, bírósági­rendőrségi megtorlás, terror, börtönök, felmondás eszkö­zeit alkalmazza velük szem­ben. komoly bizonyítékkal nem tudta alátámasztani a „mo­narchia fegyveres megdön­tésére irányuló összeesküvés” vádját. A bíróság kizárólag azért sújtotta halálos íté­lettel a vádlottakat mert a Tudeh párt tagjai — szö­gezte le a megfigyelő. A demokratikus jogászok nem­zetközi szövetsége felszólít­ja a közvéleményt, hogy tiltakozásával akadályozza meg az ártatlanul elítéltek kivégzését. Tiltakozás a tetterőn! halálos ítéletek ellen A washingtoni „vasfüggöny" Tadeusz Kostecki: Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 66. Az első emeleti feljárat­nál megállt, elég sokáig hallgatózott. Mintha a.ló- nyikorgás hallatszana? Nem, az egész házban háborí­tatlan csend uralkodott. Elfordította a kapcsolót. Akkor is sötét volt. A dol­gozószobában, a feljáratnál, mindenütt A nyitott abla­kon keserves vonyítás hal­latszott be. Időnként veszet­tül ráncigáit lánc csörgése adta a kíséretet hozzá. Ideges állat. Hogy lehet ilyet tartani egy háznál, különösen itt, ahol enélkül sem panaszkodhattak az iz­galom hiányára? Na, nézzük... Lenyomta a kilincset. Már bent is volt a dolgozószobában. Nem vett észre semmi különöset. A berendezés körvonalai sűrű sötétségbe úsztak. Egy pillanat, hogy is volt Barbarával? Gyer­tyáért ment az íróasztal­hoz. Tehát most is ugyan­úgy kell tenni. Azonban a tapogatódzó botorkálás egy idegen szobában nem volt a legkönnyebb. Napközben csak futólag nézett be ide, és a bútorok elhelyezkedé­sét csak úgy, nagy vona­lakban tudta felidézni. Az íróasztal a bejárattól vala­hol balra állt. Óvatosan kinyújtott kézzel haladt. Még egy gyufa meggyújtá­sa se jöhetett számításba. Teljesen hasonló feltétele­ket kellett teremtenie. Az ablak zárva volt. A nehéz esőcseppek egyhan­gúan kopogtak az üvegen. Ujjai simára csiszolt fur- nirfelületet érintettek. Az íróasztal. Tehát? Szétné­zett. Az ajtó acéllapjának felületénél kissé világosabb színűnek látszott a derék­szögben beépített fa. De ez akkor még nem volt meg. Különben is nehéz lenne ebben valami rémítőt látni. Elfordította a fejét. Ta­lán az ablaküveg halvány csillogása ijesztette meg Barbarát? Ha saját arcának eltorzult mását látta meg benne. Amikor az ember in­gerült, bármilyen apróság végzetes válságot okozhat. Vele pedig ez történhetett. A gyilkosságot mintha föl­döntúli erők követték volna el. Különben látta a holt­testet. Az ilyesmi nem mú­lik el hatástalanul. De le­het, hogy nem is az ablak­üveg, hanem valami más? Csak most nézett jobban maga elé. Megrémült, amikor tágra nyitott szeme egy poshadt- zöld fénygomolyagba ütkö­zött. Ennek nagy hatása volt rá. A világosabb vonal cikk-cakkjai a jelenséget egy groteszk grimasszal vi­csorító archoz tették hason­lóvá. Hát mégiscsak... Nyelt egy nagyot és odafu­tott a kapcsolóhoz. Kettőt is csavart rajta. A csillár minden égője felvillant. Erős fényáradat öntötte el a szobát és hunyorgásra késztette a szemet. Fal. Közelebb lépett. Semmi se mutatott a fluoreszkálás okára. Ujja hegyével végigszántott a le­pergett vakolat érdekes fe­lületén. De hiszen az nem is ezen a helyen volt. Fur­csa ... még néhányszor el­oltotta és felgyújtotta a vil­lanyt. Mindannyiszor, né­hány 'másodperccel a sötét­ség beállta után megjelent ugyanaz a kép. A fehér fes­ték megtört vonalai erő­sebben világítottak, és ép­pen ezek tették hasonlóvá a tüneményt egy rémes ál­archoz. Kísértet? Rém? Lám, ha az ember ideges, és egy sajátos légkör veszi körül, amilyen ebben a házban is kétségkívül uralkodik, Bar­bara helyében más is meg­szökött volna. Sokáig nézegette a falat. Foszforréteg? Ennek a je­lenlétét azonban villanynál is meg lehetne állapítani. Itt viszont semmi sincs. Úgy látszik, valami más fluoreszkáló anyagot hasz­náltak. Ki és milyen céllal? Hogy elijessze az embereket a dolgozószobától? Teljesen elképzelhető. Azonban a villanytelep normális műkö­dése esetén évek telhetnek el, amíg valaki ezt észreve- te. Minden belépő felgyúj­totta a villanyt és egy falat látott maga előtt egy ablak­kal. Kifelé pedig a bejára­tot látta. Szándékosan arra kellett volna fordulnia. A folytonos áramszünet közis­mert volt ebben a kerület­ben. Ez a körülmény lehe­tett a döntő a mókában. Az ajtót csendesen, a leg­kisebb nesz nélkül csukta be. Lassan jött lefelé, ne­hogy megreccsenjen a lép­cső. Jobb. ha Rudzinska nem hallja meg. Kostrzewa szavaiból kiderült, hogy ne­héz az ő szerepét teljesen tisztának elfogadni. És nem csupán az ő szerepét, saj­nos... Leért. Még Zaczek szája is tátva marad, amikor el­mondja neki felfedezését. Kétségtelen, hogy felfede­zés, méghozzá fontos. De, hogy eddig erre senki sem jött még rá...! Kostrzewa jó pár napja vizsgálja már az ügyet. Zaczek kezdettől fogva itt üldögéL Igaz, hogy 6... Sobecki ügye a legfur­csább: itt tartózkodott ál­landóan, épp ebben a szo­bában — és semmit sem vett észre. Akkor, amikor ■rosszul lett, ugyancsak áramszünet volt. Az íróasz­tal előtt, a szőnyegen fekve találtak rá. Hogy nem vet­te észre a fluoreszká'ást? Vagy pedig észrevette, és ez volt az ájulása közvetlen oka? Amikor az eset előtt néhány nappal találkozott vele, egyenesen ijesztő volt. Súlyos betegtől nehéz elvár­ni az ész józanságát. Talán abban a percben épp magas láza volt. A konyhában, várakozása ellenére nem találta Zacze- ket. A hallban sem volt. Bizonyosan a kertben cir­kál. A kutya riasztóan uga­tott. Mint általában... Brr... hideg van. Becsukta az ablakot. Mára elég a szellőztetésből. Leült és fe­jét az asztal lapjának tá­masztott kezébe hajtotta. Végtelenül fáradt volt. Csak így tovább, és az ügyben ő lesz a következő súlyos ané- miás eset. Sobeckinek pe­dig még a takarítást és a főzést se parancsolta senki. (Folytatjuk) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents