Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

Kényszerű cigareftaszünet — és a visszatérő „ha . . . 66

Négyemeletes épületváz. Az ember, aki birkózik vele, olyan kicsi, mint egy távoli csillag a mindenség- ben.

El is vész itt az ember. Az első pillanatban nem látszik más, csak a két bosszú nyakú daru, a nagy cementsilók, a kavicshegyek és a máglyába rakott paprízsákok. Magasról tűz a déli nap és az anyag, meg a kvarcos homok visz- szaverik a sugarakat.

Ha anyag van . . . de nincs

Ütemesen dolgoznak a gépek. Az emberek pedig csendben, hangyaszorgalommal, szervezetten. A mechanizmus látszólag tökéletes.

A sínpályáknál nagy formákba öntik a mészkövet Ott találom meg Tamás Józsefet ezt a szőke, harmincas fiatalembert Tőle hallom minduntalan a visszatérő szót: ha ...

„Ha azt mondják, vállaljuk el egy hónapra a négy emeletet, elvállaljuk. Meg is kell egy hónap alatt csinálni, hogy megkeressük vele a pénzüket. Ha van anyag, elvállaljuk. De nincs.”

Derűs ember a brigádvezető. Szájában egy fűszállal most is mosolyog. „Csak természetes, hogy az ember keresni akar..

Huszonöt tagú brigádot irányít összeszoktak, évek óta dolgoznak együtt. Munkahelyeik közül a legnagyobbak a fehérgyarmati kórház, a nyíregyházi almatároló, a konzervgyár, a szerencsi gépállomás. És megszámlálhatatlanul sok iskola. Egy éve lesz szeptemberben, hogy itt ütöttek tanyát a stadion és a sóstói erdő közti tizenöt holdas területen. Iskolavárost csinálnak a homokon: kollégiumokat, szociális épületet, úszómedencét, sportpályát A brigád huszonnégy tagja egy faluba való, Pócspetribe. Dolgos ember mind. Most, az építők napján ötödször nyerték el a szocialista címet. Tamás József, a vezetőjük nemrég munkaérdemrendet kapott.

Jön a költözés

„Csinálunk <mi mindent, fiubikolunk, betonelemeket gyártunjt, beemelünk és szerelünk. És vállalunk teljesítményt, termelékenységet, minőséget, takarékosságot. Egy perc kiesett idő nincs...”

Újra előbukkan a hétköznapi ha ... Ha időben jönne a fa, a vas, a cement.

Egy épületnél bedolgozzák magukat hiányzik egy anyag, s nem lehet haladni tovább.

„Jön a költözés a másik épületre. Más munkához kezdünk. Ha már át kell menni, megnézzük újra a munkahelyet, áthurcoljuk a keverőgépet, szállítószalagot, közben elszívunk egykét cigarettát és telik az idő. Kiestünk a kerékvágásból .. *

Az új mechanizmusról mondja, nagyon szép dolog. Ha a munkaterületet előre kiadják, előre elkészítik, megbeszélik a tervet, s ha végeztek, már tudják, mit csinálnak holnap.

„Mi is azt szeretnénk, hogy hamarabb, gyorsabban menjen minden. Ha ezt a négy emeletet átadhattuk volna egy hónap alatt, másfél hónapi használati dijat takaríthattunk volna meg a darunál. Óránként 136 forintot. Szerintem az új mechanizmusnak itt van a titka."

Nem kell a homokpénz

A vasbetonszerelők hajnal négykor a munkahelyen vannak, ha megjön egy szállítmány vas. Az elemgyártók műszakon kívül vállalták a mészkő drótkefélését. „Régebben sokat fizettek ki nálunk úgynevezett homokpénzt. Ha valakinek nem volt elég a teljesítménye, hozzátettek néhány tízest valamilyen munkáért. Most mi mondjuk, ne adják ingyen a bért. Ha a hibánkon kívül áll a munka, órabért kapunk. De miért kell órabérben állni?”

Nincs vékonyabb vas. Találékonyak, vastagabbat építenek be. A vállalat károdul. Ha nem teszik, mégipkább károsul, mert

megy az idő, és áll az építkezés.

„A művezető azt mondja, amíg ö itt lesz, munka is lesz. Csakhogy nem mindegy, építünk-e, vagy kavicsot hányunk."

Nem mindegy.

Az építkezésnél említik: itt egyetlen ember sincs, aki lóg, megsérti a munkafegyelmet. Volt, de azokat a brigád küldte el. Kedv, az van, csak munka legyen. „Nekünk igen tetszik a jelszó, hogy jobb munkáért jobb bért. Az is, hogy ha majd nemcsak a hajráért adnak célprémiumot, hanem a folyamatos jó munkáért is. Mi pénzt akarunk keresni. Többet is, ha lehet, mint most. Meg ia akarunk dolgozni érte. De ehhez nem elég csak a mi lelkesedésünk ...**

Mechanizmus — gyermekcipőben

Az új gazdaságirányítási rendszer gyermekcipőben jár ma még a megye, sőt az ország építőiparában is. Egy sor alapanyaggyártási, szervezési, bérezési, irányítási problémát kell megoldani, hogy az elvek érvényesüljenek a gyakorlatban.

Mert az emberek szeretik a munkát. Vállalnak is, de elmegy a kedvük, ha eleve látják, úgysincs alapja a teljesítésnek.

A stadion és az erdő között, a tanárképző főiskola építkezésénél dolgozó Tamás-brigád mind a huszonöt tagja csokoládébarna felsőtesttel önti, szereli a gerendákat, a pilléreket és paneleket. így, utólag már teljesen más a kép. Nem a gépek itt a mérvadók. Hanem az ember.

Aki többet, jobbat akar.

Kopka János

Kongresszusi versenyben

Sijjjj Terven felül egymillió forint értékű gumiazbeszt jlijÜ Felújítás határidő előtt fél hónappal §§ Myolcvan vagonnal több gyümötcskonzerv

Gépjavításban legjobb Nagyhalász és Tiszaszalka

Befejeződtek a megye tizenegy gépjavító áldomásain az aratást, cséplist megelőző nyári gépszemlék. A felülvizsgálat 398 kombájnt, 66 kévekötőt és 94 rer»drevágó aratógépet érintett. Teljesen üzemképesnek talált a szemle 375 kombájnt, s 23- pak a készenlétét is csak anyagalkatrész-hiány hátráltatja, mert egyébként ezek a gépek is ki vannak

javítva. Hasonló helyzetben még 4 rendrevágót és 1 kévekötő gépet talált a vizs' gálát. Amennyiben tehát a hiányzó alkatrészeket sikerül beszerezni, ezek a gépek is azonnal munkába állhatnak.

A pontozások alapján leg. jobb javítási eredményt a Nagyhalászi Gépállomás és a Tiszaszalkai Gépjavító Állomás ért el.

A kongresszusi verseny lendülete már a második negyedév első hónapjaiban is éreztette hatását megyénk üzemeiben. Ott, ahol már az első pegyetjév eredményei is jók voltpk. további sikerekkel biztosították a féléves terv maradéktalan teljesítésének feltételeit. Több helyen az év elején keletkezett adósságok törlesztésében értek el sikereket a munkaverseny során. Néhány üzemben érdeklődtünk, milyen kilátások vannak fél év előtt pár nappal a terv teljesítésére?

A nyíregyházi gumigyárban bizakodó a hangulat. A zökkenőmentes termelés biztosításával a féléves terv mintegy 104 százalékos teljesítésére számítanak. Az előirányzott tervet minden üzem teljesíteni tudja, de a fél évben jelentkező pótigények kielégítése folytán a gumiazbeszt tömítőlemez- gyártásnál jelentős túlteljesítést értek el. Június 30-jg ebben az üzemrészben mintegy egymillió forint értékű terméket állítanak elő terven felül.

Százszázalékos tervteljesítés várható az öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységében. Bár év közbep — tervezési,

illetve gyártmányváltozások miatt — a temperöntödében kisebb lemaradás keletkezett, ennek ellensúlyozására a szürkeöntödében túlteljesítésre törekedtek.

A munkaverseny eredményeként különösen az igen fontos termék; a radiátorgyártásnál mintegy ezer négyzetméter fűtőfelületű radiátort készítenek terven felül. Ez mintegy 270 ezer forint értékkel növeli a tervezett termelési értéket, s mintegy húsz lakáshoz elegendő radiátorral segíti a népgazdaságot. A satugyártásnál terv szerinti eredmények várhatók. A selejtszázalék a kongresszusi versenyben vállaltaknak megfelelően, a megengedetten alul marad.

Sikerrel teljesítették az áztatási terv túlteljesítésére tett vállalásukat a Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat nagyhalászi üzemében. A tervezett 73 ezer mázsa helyett 76 ezret áztattak, s most már a vállalás túlteljesítésén dolgoznak. A rostkikészítő üzemrész kivételével már minden üzemrész teljesítette féléves tervét. A matracüzem például előreláthatóan 6500—7000 darab matracot készít el terven felül.

A pozdorjabetétes bútorlap üzemben a féléves terv befejezése után felújítási munka kezdődött. Az itt dolgozók vállalták, hogy ezt a munkát fél hónappal a határidő előtt befejezik és így itt, már a második fél év első napjaiban megkezdődhet a munka.

A kedvező időjárás következtében a szokásosnál korábban kezdődött meg az idei termés feldolgozása a Nyíregyházi Konzervgyárban. Ez, és a jó felkészülés lehetővé telte, hogy féléves termelési tervét a gyár mér június

17-én teljesíthesse. Bár a zöldborsóból a fél év végére csak száz százalékos lesz a terv, cseresznyéből 16, meggyből 24, málnából 15

és szamócából pedig 26 vagonnal tartósítottak többet a tervezettnél.

Az előírt pihentetési idő után már megkezdték az idén tartósított zöldborsó- konzerv kiszállítását is. Eddig a Szovjetunióba elszállítottak 45 vagonnal. A gyár féléves termelési tervében előreláthatóan mintegy 27 százalékos túlteljesítés várható.

T. A.

A mi gyerekeinkről van szó

Házasságpénz, háztályi a fiataloknak m Az elnöknek lett igaza

Parázs vita kerekedett az elnök javaslata körül. Megoszlott a vezetőség véleménye. Ifi helyeselte, ki ellenezte. Supér László, a ti- mári Béke fsz elnöke ugyanis azt kezdeményezte, hogy a fsz lányai és fiai, ha férjhéz mennek, vagy megnősülnek úgy ötszáz forinttal jutalmazza őket a közös.

'Győzött a józan ész

— Nem kell adni.. Sok az — így az egyik.

— Birjuk-e, lesz-e erőnk hozzá? a aggályoskodott a

másik.

— És mi történik, ha egy évben húsz-harminc házasság lesz? *- érvelt a következő. A gyerektelen szülők ellenezték, a másik ,,tábor” helyeselte.

— Elnéptelenedik a falu! Ezt akarják? — érvelt az ejnök- -n Akkor arra

1Y1 az ember esze,

■Lfi hogy a demokrácia adta szabadság és boldogulás lehetőségében miért kell rossz májúnak, irigynek lenni. Mert velem szemben így van. Addig susmogtak, nyomoztak, találgattak, míg megalkották a problémámat. Még ha megérdemelném!... Dehát együtt léptem a közös boldogulás útjára a faluval. Hatodik éve. Csakhogy én rövidebb ösvényt próbáltam választani? Hisz az előrejutás mindenki szá. mára megvan. Nem igaz? És most tessék, nem tydom mit csináljak, akkora a problémám.

De tartsunk sorrendet.

Mikor láttam, elő>re kell lépni, ez az idő szava, a fejlődő technika parancsa, mákszemnyit nem haboztam. Eladtam a két szép lovat, új szekeret, hámot, ekét, boronát... Aztán én is mint más, aláírtam a belépésnek. Adtam a földet a többihez. A kapott pénzen falka kecskét vettem. A szövetkezetben így nem tudtam dolgozni, legeltetni, fejni kellett. Jól gyarapodott a nyáj. Hanem a személyi kultuszban leledző senkik: a gátőr, az útőr, a vasúti pályamester, a mezei őrök, az erdész tilos legeltetésért feljelentéssel fenyegetőztek. Pénzzé tettem a kecskéket, dolgozni jelentkeztem a szö—i • ••

rav-T-i

=

./Heditálás

vetkezetbe. De úgy, ha a magtárt adják. A házi udvar minden zugát elláttam hozatott napos csirkékkel. Bár a magtárból rendben előkerült a tartási hulladék, a feleségemnek rengeteg gondot adott a sok csirke. Alig adtunk el vagy kétezret, az irigység újra elgáncsolt. Sokallták a magtárt hulladékot, amit hasznosítottam. Éppen. hogy nem került perre a dolog. Még szerencse, hogy jól beszélt az a szervező elvtárs, akinek meggyőző érvei alapján vi- rágmagfogásra is berendezkedett a szövetkezetünk. Annyi méhcsaládot állítottam munkába, hogy csaknem valamennyi pénzem rááídoztam. Hordták is hálából a mézet egész nyáron. És az csak természetes, hogy a demokráciában az v,esz kocsit, akinek pénze van rá. Megigényeltem. Erre támadt aztán a faluban fergeteges irigység! Mind többen néétek rám ferde szemmel. A tsz-ünk megszüntette a virágmagterme- lést.

Szerencsére, a következő esztendő sok esőt hozott, maradt parlag, meg gazos

föld elegendő. Én pedig, gondoltam: ha ti úgy, én is úgy. Azért sem engedek. Elvégre szövetkezeti demokrácia van. A méheket juhokra váltottam, megfogadtam melléjük az öreg Csürmöst. Szegény, senki ember a faluban. Magam pedig mesterek után néztem, hogy új házat építtessek. Modernet, sok kőalappal, téglafalakkal, nagy ajtókkal, ablakokkal. Lakhattam volna még a régi házban, dehát miért ne legyen különb? Meg a kocsinak garázs is kell. Csak az zavart, hogy az öreg Csürmös alig hajtotta ki a nyájat hajnalban, már itthon is volt vele. Hogy sehol sem engedik legeltetni. Rupec- nek nem adnak potya területet — így mondta. Végre is, leromlottak a juhok, meg se tudtam nyírni őket, túl kellett adnom rajtuk.

Sebaj — gondoltam —, átváltok nyulakra. Sokra. Ez . is lehetőség. De megette a fene. Se egy krumplim, se egy répám. Lucernám egy szál sem. A ketrecekbe be- leöltem a rengeteg pénzt, a

nyálakért is kellett és végtére nem tudtam őket tartani. kenyeret adtam nekik egy ideig, dehát ennek is fuccs lett, mert a boltos is ellenem szegült. Csak egy dgreit adott naponta, a családnak. Mivel takarmányt se kaptam senkitől — mintha mindenki összeesküdött 'volna ellenem —, kerek-perec: a nyulak dögleni kezdtek. Alig tudtam pénzzé tenni néhányat. A drága ketrecek meg most is az udvaron állnak. Üresen.

Ide jutottam. Kocsim van, a volt ház lebontva, szabad ég alatt állok. S az új hát építése egyáltalán nem halad■ Nincs miből. Talán, ha eladnám a kocsit... Dehát. őzért igyekezzen az ember? Háadásul megverik, lenézik... hjieso- da pt'obléma szakadt rám!

Már gondoltam arra. máshová megyek lakni. De az asszony hallani sem akar róla. Ide van szokva, ide húzza minden, itt vannak a testvérek, rokonok. Sír éjjel; nappal. Szüntelen azt hajtja: én legyek másqbb.

Legyünk olyan rendesek, mint voltunk. Elsősorban én. Dehát, nem rendes ember vagyak én? Belezavarodok ebbe a problémába.

Asztalos Bálint

nem gondoltak, hogy itt hagynak bennünket a fiatalok — emlékezik vissza az ifjúságot pártoló Supér László. — Hisz a hatvanas évek elején már alig lehetett itthon lelni fiatalt.

Győzött a józan ész. Közgyűlés elé terjesztették a javaslatot, amely „törvényerőre” emelte.

Supér fejből sorolja a neveket.

— Húsz fiatal kapta meg ! az öt-ötszáz forintját. Ez

tízezer forint 1964 óta... Ügy érzem megérte. Sokan Visszajöttek, kedvet kaptak a munkához... Csak meg kell nézni a határt. Ilyen szép még soha nem volt. S et>bed nagy része van a mi ifjúságunknak, — magyarázza.

Vőlegény és menyasszony —

1000 forint

Ha a menyasszony is és a vőlegény is a tsz-ben dolgozik, úgy ezer forint jár neki.

— S ehhez ezerhatszáz öl háztáji, — egészíti ki az elnök. — Még vetőmagot is kölcsönzőnk részükre, hogy könnyebben boldoguljanak. Ha csak egyikük dolgozik a közösben, akkor 800 pi háztájit adunk, de ez lehet több is.

— En 1200 öl háztájit kaptam — mondja Riczu Magdolna, akit ez év április

23-a óta Gazsi Andrásnénak hívnak. Ok a legfrissebb házasok. Hogy miért? Azért, mert 140 fölött van a munkaegysége- S az, pki a meghatározott munkaegységet teljesíti, annak 1200 öl háztáji jár.

Magdi a Kertészetben dolgozik. Egyenesen az iskolából Került a szövetkezetbe. Ez az első munkahelye.

— Semmi szándékom nincs elmenni. Szüleim is tsz-tagok. Jól érzem itt magam. En is megkaptam az ötszáz forintot. Vettünk belőle vetőmagokat a háztájiba.

— A férje kapál, Magdi árusítja a közösben termelt zöldségféléket — mondja az elnök.

— Örül a férjem is, hogy kaptunk háztájit. Bár ő munkás, Miskolcon villanyszerelő... Két hónapja, hogy összeházasodtunk — sorolja mosolyogva.

—- Aztán ki keres többet? Te vagy a férjed? — kérdi az elnök.

Lenne munkája

— Még nem tudom. O úgy 1800—2000 körül keres. Nekem tavaly naponta 40 forint körül volt az átlagom.

— Lenne munkája itthon is, nálunk a tsz-ben is megkeresné azt a pénzt. Szerelőink éppen annyit keresnek mint a férjed — mondja az elnök.

— Ebben az esztendőben már maradjon... De én nem azért mentem férjhez, hogy ő ett, én meg itt,- De még nem döntöttünk, én menjek-e, vagy ő jöjjön haza

— válaszolt a fiatalasszony.

— Ha jól zárunk az idén csak neki kell haza jönni — jegyzi meg Gazsi András- né.

— Márpedig minden Jel arra mutat — biztatja az

eánüKA fiatalok otthonmaradása érdekében már megtették az első lépéseket a ti- mári Béke Tsz vezetői. Ez évben a tsz-tagok közül még zenekart is szerveztek.

— Május elsején mutatkoztak be. Több mint ötezer forintot adtunk hangszerekért Jó kfdélyű fiúk a

Zetorosaink. Ok alakították. Riczu Ferenc, Riczu Gyula, Horváth Sándor, Riczu László és Vattamány László... Egyik növénytermesztő, a másik Zetoros, gépkocsivezető, vagy éppen szerelő — sorolja az elnök.

— ök muzsikálnak majd ezután a tsz-lakodalmak- ban.

(jjabb javaslat

Hamarosan újabb javaslattal áll a tsz-vezető- ség elé Supér László elnök.

— Szeretnénk 1Q0P forintra emelni a házassági „ajándékot,” — mondja. — Erezzék még jobban a fiatalok. hogy ott áll mögöttük a közösség. Talán ezen is legz vita. De mindenkinek meg kell érteni, a „mi” gyermekeinkről van szó.

Ez js új vonása a formálódó, változó falunak. így „örökölnek” földet is, pénzt is a szövetkezetben dolgozó fiatalok.

Farkas Kálmán

1966. június 29.

s