Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységének bővítése nemcsak a szövet­kezetek, hanem a népgazda­ság számára is előnyös. Le­hetővé teszi olyan nyers­anyagok felhasználását, amelyek főleg a könnyen romló zöldség- és gyümölcs- félékből eddig a népgazda­ság számára többnyire kü­lönösen nagyobb termés ese­tén elvesztek. Nem arról van szó te­hát, hogy a termelőszövet­kezetek helyiipari tevékeny­ségének fejlesztésénél a je­lenlegi állami akkumulá­ciót csökkentsük. Ellenkező­leg: a kiegészítő tevékeny­ségük kiszélesítésével ép­pen a több termék révén nő a nemzeti jövedelem, ami újabb akkumulációs forrást is jelent a népgaz­daság számára. Előnyös mindez azért is, mert a je­lenlegi szűkös beruházási lehetőségeink között a ren­delkezésre álló erőforrások, anyagi eszközök leggazda­ságosabb felhasználását eredményezi. A mezőgazdaság és élel­miszeripar fejlesztésében az általam előbb sorra vett leg­fontosabb feladatok megva­lósítását alapvetően a mun­kaerőhelyzet és az anyagi­műszaki ellátás mértéke ha­tározza meg. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdasági munkaerő csökkenésének üteme — a tavaly bekövetkezett kedvező mérséklődés után — az ez utáni években is mérsékelt lesz. Az ipar intenzív irányú fejlesztése ugyanis nem jár olyan mérvű létszámnöve­kedéssel, mint eddig, ja­vulni fog a szövetkezeti parasztság anyagi helyzete is, amely szintén csökkenti az elvándorlást. A mezőgazdaságban ki­alakult munkaerőhelyzet ja­vítása céljából nagyobb gondot kell fordítanunk a fiatalok visszatartására. Fa­lusi ifjúságunk nagy része városba törekszik. Pedig a korszerű nagyüzemi gaz­dálkodás kiépítésével a me­zőgazdaságban is egyre in­kább olyan feltételeket kell és talán tudunk is terem­teni, amelyek nem rosszab­bak annál, mint amit az iparban, építőiparban, vagy a népgazdaság más terüle­tein találhatnak fiataljaink. Ma már egyre több az olyan szövetkezet, ahol a kereset is megfelelő. Ezért hasznos lenne, ha Szövetkezeteink vezetői, a pártszervezetek, a falusi KISZ-szervezetek többet tennének azért, hogy a fia­talok otthon érezzék magu­kat a szövetkezetben. Fia­taljaink pedig az általános iskola elvégzése után kap­csolódjanak be minnél töb­ben a mezőgazdasági mun­kába. A mezőgazdaságban is szükség van a legkülön­bözőbb szakmákban tanu­lókra, s nem járnak rosz- szul azok, akik ezt a pá­lyát választják. Nagyüze­meink segítsék elő a közép­iskolát elvégző, de tovább nem tanuló fiatalok elhe­lyezkedését is, törődjenek foglalkoztatásukkal. A mezőgazdaságban so­ron levő munkák elvégzése — a munkacsúcsok idején is — természetesen a mező- gazdasági dolgozók felada­ta. Azonban a tervezett gé­pesítési színvonal megva­lósulása esetén is a mező- gazdasági dolgozók szorgal­ma, a családtagok lehető legteljesebb bekapcsolódása mellett is — főleg az őszi munkacsúcsok idején — a mezőgazdaságnak kisegítő munkaerőre van szüksége. — éppen ezért ott, ahol szük­séges, az iskolai szünetek­ben, de ősszel is, a tanuló ifjúság nagy tömegeit szer­vezetten hell bevonni az összezsúfolódott mezőgazda- sági munkákba, főleg a gyümölcs-, szőlő-, és zöld­ségbetakarításokba. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás erőteljes fej­lesztésével, a szövetkezeti közös gazdaságok erősítésé­vel egyidőben továbbra is változatlanul kitartunk ag­rárpolitikánknak a háztá­jival kapcsolatos eddigi ál­láspontja és gyakorlata mellett, A háztáji gazdasá­goknak még hosszú időn keresztül fontos szerepük lesz a parasztcsaládok ellá- sában, sőt számos élelmi­szerből a város ellátásában, az árutermelésben is. Ép­pen ezért a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát továbbra is a közös gazda­ságok szerves, kiegészítő ré­szeként kezeljük. A mezőgazdaságban a tervezés fejlesztésével és a felvásárlási árak emelésével már az idén megtörtént a mechanizmus reformjával kapcsolatos első döntő lé­pés. A kedvező hatás máris érezhető. Növekedett a szö­vetkezetek _ érdeklődése mindenekelőtt a szarvas­marha-tenyésztés iránt. Erre mutat az is, hogy az eladás­ra kínált borjak és növen­dékek igen hamar gazdára találnak. Különösen kedvező hatást váltott ki a szövetkezeti parasztság körében a Köz­ponti Bizottságnak az az ál­lásfoglalása, hogy a mecha­nizmus reformja során elő­segítjük a garantált munka­díj mielőbbi bevezetését valamennyi szövetkezetben. Azt jelenti ez, hogy az évi részesedés nagyobb részét a szövetkezetek már év közben garantáltan és rend­szeresen kifizethetik az el­végzett munka után. Nagy horderejű lépés lesz ez. Megvalósítása azonban nem olyan egyszerű, ahogyan el­ső pillanatra látszik, mert szorosan egybekapcsolódik a szövetkezetek jövedelem­színvonalát meghatározó ár- és pénzügyi feltételek továbbfejlesztésével. A garantált munkadíja­zás bevezetésével továbbra is érvényben marad pár­tunk agrárpolitikájának az a sarkalatos elve és he­lyes gyakorlata, hogy a munkadíjazási formák meg­választását a szövetkezetek belső ügyének tekintjük. Szövetkezeteink alkalmaz­zák továbbija is széles kör­ben az adottságaiknak leg­jobban megfelelő részese­dési formákat: a jól bevált pénzdíjazást és eredmé­nyességi díjazást a „nádud­vari módszert” a százalé­kos művelést és más egy­szerűbb ösztönző módszere­ket A terméshozamok növelé­sének egyik fontos tartalé­ka például az alapvető és korszerű agrotechnikai sza­bályok betartása. Az a tény, hogy sokszor azonos körül­mények között is igen nagy az eltérés az egyes gazda­ságok eredményei között, arra vall, hogy sok hibát követnek el e téren. Az állattenyésztésben a terv kifejezetten számol azzal, hogy gazdaságaink a termelést igen jelentős rész­ben a szaporulat javítása, a takarmányok jobb haszno­sítása, a hizlalás! idő rövi­dítése útján a költségek csökkentése mellett növe­lik. A természeti feltételek miatt a mezőgazdaságban még nagyobb szerepe van annak, hogy a termeléshez szükséges anyagok, gépek időben az üzemek rendelke­zésére álljanak, mint az iparban. A kombájnra pél­dául nyáron van szükség, nem pedig decemberben. A termelési előirányzatok ki­alakításánál igen komolyan számoltak a műtrágyázás, a talajjavítás, az öntözés, a ke veréktakarmány-fel­használás hatékonyságának javulásával. Ezért rendkí­vül fontos, hogy a szövet­kezeti parasztság időben megkapja a termeléshez szükséges eszközöket. Kér­jük az ipari üzemek dolgo­zóit, az ipari munkásokat, hogy ehhez adjanak megfe­lelő segítséget. Természete­sen a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek és dolgozói­nak szakszerűen, gazdasá­gosan kell felhasználniuk ezeket az eszközöket és anyagokat. A gazdálkodás hatásfoká­nak javításában változatla­nul egyik fő tartalékunk a munkafegyelem javítása. E téren jócskán van tenniva­lónk. Mezőgazdasági veze­tőink — álljanak bármely poszton — követeljék meg a kötelességteljesítést, tart­sanak rendet portájukon. Szervezzék jobban a ter­melést, különösen a nyári munka nagy dandárjában: a gabonabetakarításban. Az elkövetkező hetekben nagy munka vár a mezőgazdaság dolgozói­ra, vezetőire, hogy azt, ami megtermett, minél ki­sebb veszteséggel betakarít­sák és biztonságba helyez­zék. Gazdasági vezetőink s a mezőgazdaság valameny- nyi dolgozója a rendelke­zésre álló technika jobb ki­használásával, jobb szerve­ző munkával tegyen meg mindent az elég jónak ígér­kező termés betakarításáért, az ország kenyerének biz­tosításáért. A harmadik ötéves terv a békés építőmunka, a min­dennapos munka terve. A beterjesztett törvényjavas­lat nagy, lelkesítő feladatok megvalósítását tűzi ki cé­lul mind a termelő munka frontján — az iparban és mezőgazdaságban egyaránt — mind a kultúra terüle­tén. Érdemes, lehet és kell is dolgozni ezekért a célok­ért, nemcsak a kommunis­táknak, hanem minden be­csületes hazafinak: az ipari munkásságnak, parasztság­nak, értelmiségnek, egyszó­val — egész népünknek. Éppen ezért a beterjesz­tett törvényjavaslatot elfo­gadásra ajánlom. Dr. Ajtai Miklós válasza A népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló tör­vényjavaslat vitájában el­hangzott észrevételekre dr. Ajtai Miklós referált. Az Országos Tervhivatal elnöke részletesen kitért né­hány észrevételre. Több­ször is felmerült a vitá­ban például Budapest túl­zsúfoltságának problémája és a vidék iparosításának fontossága. Dr. Ajtai Miklós megem­lítette: a gazdaságirányítás rendszerének továbbfejlesz­tése során lehetőség nyílik a vidéki ipartelepítést ösz­tönző intézkedésekre. így például mind a beruházá­soknál, mind a telepítések költségeinek fedezésekor olyan anyagi kedvezménye­ket lehet és kell biztosítani az üzemeknek, amelyek elő­nyössé teszik iparilag el­maradott vidékeken az ipar- telepítést A lakásépítési terveket érintő felszólalásokra vála­szolva dr. Ajtai Miklós hangsúlyozta: Az előirány­zatok túlteljesíthetők. A tervezettnél több lakás ke­rülhet tető alá, ha építő­iparunk fejlődését meggyor­sítjuk, műszaki színvonalát emeljük. A mezőgazdasággal kap­csolatos kérdésekre áttérve, a tervhivatal elnöke ki­emelte: a harmadik ötéves terv végrehajtása során jó- néhány olyan tényezővel számolhatunk, amely enyhí­ti a mezőgazdaság munka­erő-problémáit. Ilyen ténye­ző például, hogy a tervek szerint a következő eszten­dőkben csökken az ipar el­szívó hatása, hiszen az elő­írások szerint a termelés növekedésének 80 száza­lékát a termelékenység emelésével kell biztosítani. Fokozódik a mezőgazdaság gépesítése is. A gazdaság- irányítás új rendszerének bevezetésével lehetőség nyí­lik olyan intézkedések meg­tételére, amelyek anyagilag is érdekeltebbé teszik a fia­talokat a mezőgazdasági munkákban. — Az országgyűlés most lezajlott vitája alapos ok­kal állította a figyelem ref­lektorfényébe a mezőgazda- sági gépalkatrész-ellátás fo­gyatékosságait, s a kisgép­ellátásban tapasztalható hiá­nyosságokat. Az importból származó alkatrészek fo­lyamatos beszerzését már biztosítottuk. s alaposan meg kell vizsgálnunk, mi­lyen feladatokat kell meg­oldania a hazai iparnak a még meglévő nehézségek megszüntetésében. Javulást eredményezhet egyebek kö­zött az alkatrészellátás or­szágos gépi nyilvántartási rendszerének bevezetése. A népszaporulat aggasztó visszaesése is szóba került a parlamenti vitában. Dr. Ajtai Miklós erre reflek­tálva közölte: A kormány az elmúlt évben az egész­ségügyi miniszter vezetésé­vel tárcaközi bizottságot hívott életre, s azzal bízta meg, hogy a népesedési problémákat, sokoldalúan, alaposan elemezze, majd munkája eredményéről te­gyen jelentést a Miniszter- tanácsnak. A jelentést ez év második felében tár­gyalja meg a kormány, s erről megfelelő formában tájékoztatni fogja majd az országgyűlést. Dr. Ajtai Miklós nagy tapssal fogadott szavai után az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós szavazásra tette fel a terv- és költségvetési bi­zottság, valamint a Varga Károly és Németh Károly képviselők által javasolt módosító indítványokat. A módosításokat az országgyű­lés elfogadta. A népgazda­ság harmadik ötéves tervé­ről szóló törvényjavaslatot — a megszavazott módosítá­sokkal — szintén egyhangú határozattal ■ fogadta el az országgyűlés. Ezután került sor a har­madik napirendi pontra, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész beszámolójára. Dr. Szénási Géza beszámolója Két évvel ezelőtti beszá­molómban vázoltam a bűn­üldöző hatóságok legfonto­sabb feladatait. Ezek közül ma is kiemelkedőnek tar­tom társadalmi összefogás­sal a bűntettek megelőzé­sét, az elkövetett bűntettek alapos, gyors felderítését, a jogpolitikai kormányha­tározatoknak megfelelő dif­ferenciált felelősségre vo­nást, a szocialista társadal­mi és gazdasági rendet biz­tosító büntető jogszabályok maradéktalan és időszerű végrehajtását, a társadalmi ellenőrzés és felelősségre vonás szélesebb kibonta­koztatását. Bűnüldöző hatóságaink e feladatok végrehajtásában jelentős eredményeket ér­tek el. örvendetes, hogy bűnüldöző szerveink érde­mi munkájának színvona­la javult, gyakorlatuk ál­talában mentes a torzulá­soktól. A legfőbb ügyész ezután a bűnözés és a bűnüldözés helyzetéről szólt. — A bűnözés alakulását vizsgálva meg kell állapí­tani, hogy a bűnözésben hosszabb idő óta mutatko- Hó csökkenő tendencia 1962-ben megállt: a bűnözés számszerű alakulását azóta, — különösen 1965-ben — általában a növekedés jel­lemzi. Ez a jelenség mind a bűnügyek, mind a ter­heltek, mint pedig a meg­vádolt és a bíróság által felelősségre vont személyek számának növekedésében jelentkezik. Ha a terheltek számát 1959-ben 100 száza­léknak vesszük, akkor 1962- ben ez az arány 80,7 százalékra csökkent, majd a fokozatos emelkedés eredményeként 1965-ben már 92,5 százalék. Legnagyobb emelkedés 1965-ben a nép­gazdaság elleni bűntettek kategóriájában volt. Itt a terheltek száma 1964-hez viszonyítva 19G5-ben 38,2 százalékkal, a bűntettek száma pedig 57,2 százalék­kal emelkedett. A turista- forgalom fellendült és ez­zel összefüggésben több volt elsősorban a csempé­szés, a vám bűntett, az üzérkedés és az ember- csempészés. Míg az arra hivatott szervek feljelenté­sére üldözhető — a gaz­dálkodás rendjét sértő — bűntettek elkövetői egyes helyeken egyáltalán nem, máshol csak elvétve kerül­tek bíróság elé. — Figyelmet érdemel, hogy 1965-ben — 1964-hez viszonyítva — 16 százalék­kal emelkedett a társadal­mi tulajdon elleni bűntet­tek száma, amely az ösz- szes bűntettek hatvan százalékát teszik ki. A laza ellenőrzés miatt még mindig akadnak olya­nok, akik éveken át bün­tetlenül dézsmálják a tár­sadalmi tulajdont — A bűnüldöző hatósá­gok továbbra is fontos fel­adatuknak tekintik az ál­lam biztonságának védel­mét. Mint a tisztelt or­szággyűlés előtt ismere­tes — mondta — az 1963- ban hozott amnesztia­rendelet következtében az államellenes bűncselekmény miatt elítéltek csaknem va­lamennyien szabadlábra kerültek. Többségük mun­kát vállalt, igyekezett be­illeszkedni társadalmunk­ba. Közülük azonban né- hányan — egy-két esetben csoportba verődve — folytatták rendszerellenes tevékenységüket, amely miatt korábban elítélték őket. Ezeket a személyeket újból leleplezték és bíró­ság elé állították. Egyéb­ként 1964-ben államellenes bűncselekmény miatt 216, 1965-ben pedig 330 sze­mélyt állítottunk bíróság elé. — Ifjúságunk túlnyomó része becsülettel megállja helyét a szocializmus épí­tésében, számbelileg cse­kély hányada azonban a bűnözés útjára tér — foly­tatta. A bűncselekményt elköve­tő fiatalkorúak száma ugyan az ifjúság egészéhez viszonyítva elenyésző — körülbelül 0,8 százalékos — káros hatása mégsem be­csülhető le. Továbbra is szükséges tehát a fiatalko­rúak bűnözése elleni küz­delmet következetesen foly­tatnunk. Megállapítható, hogy a fiatalkorúak bűnö­zésének számszerű alakulá­sa 1959—1964 között alig mu­tat változást. Ezzel szem­ben az elmúlt évben az előző hat év átlagához vi­szonyítva a fiatalkorú bű­nözés körülbelül 23 száza­lékkal emelkedett. A bűnözéshez vezető okok közül változatlanul első he­lyen kell említeni a családi nevelés hiányosságaiból, az erkölcstelen, illetve rende­zetlen családi környezetből, a családi környezet felbom­lásából eredő hatásokat. A bűnözés ellen egyrészt a megelőzéssel kell küzde- nünk..< Megelőzés szempontjából kiemelkedő jelentőségű az utógondozás! A nem kielé­gítő utógondozás egyik kö­vetkezménye, hogy az inté­zetekből, börtönökből sza­badult fiatalkorúak túlnyo­mó része abba a környezet­be kerül vissza, amely rá nézve korábban is veszélyes volt, s így gyakori a visz- szaesés. A közlekedési balesetek­ről szólva Szénási Géza hangoztatta: 1965-ben — 1964 adataihoz viszonyítva — 23,7 százalékos emelke­dés állapítható meg. — A tervezett jogszabá­lyi rendelkezések közül ki­emelkedőnek tartom azokat, amelyek tovább bővítik a büntetőjogi felelősségre vo­nást helyettesítő fegyelmi eljárások körét. Az állami és szövetkezeti vezetők a jövőben jogosultak lesznek arra, hogy az általuk veze­tett vállalatok és szövet­kezetek dolgozóinak — a munkaviszonnyal összefüg­gésben elkövetett, a társa­dalmi tulajdont kisebb mér­tékben károsító, valamint egyéb — bűncselekményeit is büntető feljelentés nél­kül, fegyelmi hatáskörük­ben, fegyelmi büntetés ki­szabásával bírálják el. — Az ügyészség évenként mintegy 7 ezer olyan vizs­gálatot tartanak az ál­lamigazgatási szerveknél, vállalatoknál, szövetkezetek­nél, amelyek során a tör­vényesség szempontjából el­lenőrzik az államigazgatási ügyek elbírálására, a dol­gozók munkaviszonyból, vagy szövetkezeti tag­sági viszonyból eredő jogaira és kötelességei­re, a gazdálkodó tevé­kenység jogi rendjére, va­lamint egyéb fontos kérdé­sekre vonatkozó jogszabá­lyok gyakorlati alkalmazá­sát. — Az ügyészségek évek óta rendszeresen vizsgálják a tanácsi szakigazgatási szerveknél az államigazga­tási eljárás általános szabá­lyairól szóló 1957. évi IV. törvény alkalmazását. E vizsgálatok — amelyek ál­talában kedvező eredményt hoztak — felhívták a figyel­met néhány olyan tényre is, amelyek nehezítik az államigazgatási szervek munkáját, illetőleg akadá­lyozzák a törvényesség to­vábbi megszilárdulását Ilyen mindenekelőtt az a jelenség, hogy egyes, nagy gonddal előkészített törvé­nyek végrehajtási rendele­téit az illetékes miniszté­riumok indokolatlanul las­san készítik el. Az építés­ügyről szóló 1964. évi 3. törvény például 1965. ja­nuár 1-én lépett hatályba, de a telekalakítás részletes szabályait megállapító mi­niszteri rendelet máig sem készült el. Dr. Szénási Géza miután foglalkozott a munkaügyi döntőbizottságok tevékeny­ségével hangsúlyozta, hogy az ügyészi szervek figyel­met fordítanak a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek működését szabályozó tör­vényes rendelkezések érvé­nyesítésére is. Az ilyen témakörben vég­zett vizsgálatok közül kü­lönösen fontos és hasznot volt a tanácsi szervek irá­nyító tevékenységének, a tagsági viszonyból eredő jogviták eldöntésének, va­lamint a tsz-ek gazdasági melléktevékenységének tör­vényességi vizsgálata. Egé­szében véve megállapítható, hogy a termelőszövetkeze­tek gazdasági fejlődésével párhuzamosan szervezeti működésük tovább szilárdult és egyre jobban kibontako­zik a szocialista szövetkeze­ti demokrácia. A termelő- szövetkezetek vezető szer­vei és az irányítást gyako­roló tanácsi szervek köré­ben erősödik a törvényes rendelkezések megtartása iránti törekvés. Jól mutat­ja ezt többek között az is, hogy a tagok és a szövetke­zet közötti jogvitákban az anyagi jogszabályok megsér­tése ritkábban fordul elő. Nem ennyire kielégítő azonban a helyzet az eljárá­si szabályok megtartása te­rén. Mind a szövetkezeti de­mokrácia érvényesülésének, mind a törvényes működés biztosításának nagy jelentő­sége van a termelőszövet­kezetek gazdasági feladatai­nak ellátásában is. Tapasztaltuk egyébként, hogy az utóbbi időben né­hány volt kizsákmányoló elérkezettnek látta az időt, hogy visszaköveteljen Olyan földet, malmot, darálót, há­zat, stb, amelyet már rég­óta állami tulajdonba vet­tek és azt használatra az állami gazdaságoknak, a termelőszövetkezeteknek ad­tak át. Egy-egy hibás dön­tás is hozzájárulhatott ah­hoz, hogy néhány volt ki­zsákmányoló így felbátoro­dott. Mélységesen tévednek azonban és elszámították magukat ezek az urak, ha azt hiszik, hogy visszájára lehet fordítani a népköztár­saság törvényességét, a rend­szer védelmét szolgáló ren­delkezéseket — mondotta Szénási Géza, majd így fe­jezte be beszédét: — Az ügyészi munka leg­főbb céljának azt tartjuk, hogy — az áll | ni és társa­dalmi szervek támogatásá­val — segítsük az új gaz­dasági reform megvalósítá­sát. Kérem jelentésem el­fogadását — mondta befe­jezésül dr. Szénási Géza. Az országgyűlés dr. Szé­nási Géza beszámolóját jó­váhagyólag tudomásul vette. Az ülésszak befejezte munkáját. Vass Istvánná erőt, egészséget kívánt n képviselőknek, s az ülést bezárta.

Next

/
Thumbnails
Contents