Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az X. oldalról) Ajtai Miklós a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a nép­gazdaság összes beruházásai­nak 46—50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére for­dítjuk. Az ipari üzemek­nek, beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, prog­ramjaikat összeállítaniok és végrehajtaniok, hogy maximális legyen a terme­lést, a termelékenységet és a műszaki fejlődést közvet­lenül szolgáló korszerű gé­pi beruházások aránya, és viszonylagosan csökkenjen a sok esetben improduktív, költséges építkezések ará­nya. Az építőiparnak biz­tosítani kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmaz­kodó végrehajtását. A terv­ben ezért a korszerű épí­tőanyagok és elemek gyár­tásának nagymértékű nö­velését és az építőipar nagyarányú gépesítését irá­nyozzuk elő. A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelye­zését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesül­hetnek az egyes országré­szek fejlesztési adottságai, és tovább csökkenhet az egyes területek között ma még fennálló lényeges gaz­dasági különbség. E törek­vésünk nyomán egyes ipa­rilag gyengén fejlett körzetekében, minde­nekelőtt az Alföld és a jelentős ipari fejlesztés va­lósul meg — mondotta, majd a terv fontosabb el­gondolásairól ezeket mon­dotta: /. Fűtőanyagszükségletünk fedezésében tovább kell növelnünk a szénhidrogé­nek, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag fel- használáson belül 1970-ben az 1960 évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ez­zel fokozatosan közeledünk a fejlett országok energia- fogyasztási arányaihoz. A fűtőanyaggazdaságunk fejlesztését a terv megfe­lelő beruházásokkal, mű­szaki fejlesztéssel és im­port útján valósítja meg. A kitűzött cél az, hogy tüze­lőanyagbázisunk kalóriá­ban mintegy 19 százalékkal bővüljön; villamosenergia- iparunkban pedig mintegy 1000 mw új kapacitást lé­tesítünk. Ez a feladat az ipari beruházások körülbe­lül 30 százalékát veszi igénybe. 2. A vaskohászat tervelő­irányzataiban a termékek minőségével és a technoló­giai fejlesztéssel kapcsola­tos feladatok állnak elő­térben. A minőségi acél­gyártás növelésére új elek- troacélmű építését tervez­zük. Az ötvözött acél kor­szerű továbbfeldolgozása szükségessé teszi egyes hengersorok korszerűsítését, az elő- és kikészítő kapaci­tás növelését, valamint új hőkezelő berendezések léte­sítését. Mindezek eredmé­nyeképpen az ötvözött hen­gerelt acél termelését 1965- ről 1970-re 60—65 százalék­kal kell növelni. 3, Alumíniumiparunk to­vábbi fejlesztése a tervidő­szak egyik legjelentősebb ipari programja. A terv időszakában elsősorban a magyar—szovjet alumini- umegyezmény értelmében, timföldtermelésünk jelenté­keny fokozását irányozzuk elő legkorszerűbb alapon. Mint ismeretes, az egyez­mény alapján áthidalható majd bauxitvagyonunk gaz­daságos hasznosításának égyik akadálya: a nagy mennyiségű, olcsó villamos- énergia-hiány. Mivel az egyezmény ér­telmében a Szovjetunió a timföldből kinyerhető alu­míniumot teljes egészében visszaszállítja, így 1970- ben a Szovjetunióban ré­szünkre feldolgozott 120 ezer tonna timföld ellené­ben 60 ezer tonna, továbbá hazai termelésből ugyan­csak 60 ezer tonna alumí­niumfém áll majd rendel­kezésünkre. A timföld fel­dolgozásában együttműkö­dünk a baráti Lengyel Népköztársasággal is. A tervidőszakban és az azt követő években az alumí­niumipar legnagyobb és legsokoldalúbb feladata, megoldani az alumínium feldolgozását korszerű, érté­kes félgyártmányokká és készgyártmányokká. Az alumínium félgyárt­mányok termelésének nö­velésére a III. ötéves terv­ben több beruházást indí­tunk a szűkén vett alumí­niumiparon kívül is. 4. A magyar iparfejlesztés­nek a harmadik ötéves terv időszakában is köz­ponti feladata marad a vegyipar fejlesztése. A vegyipari termelés ter­vezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majd­nem kétszerese az ipar át­lagos fejlődési ütemének. A III. ötéves tervben a nitrogénműtrágya-gyártá­sunk — kereskedelmi súly­ban számolva — több mint egymillió tonnával növek­szik és szénbázisról teljes egészében átállunk földgáz­bázisra. Megindítjuk a kar- bamidműtrágya-gyártást és az úgynevezett kettős mű­trágya gyártását, amely nitrogént és foszfort egy­aránt tartalmaz. Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfel­használás négy kg. volt, de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. III. öt­éves tervünkben a pvc gyártásának nagymértékű fokozásával és a polietilén­gyártás megindításával két nagy fontosságú és nagy volumenű műanyag gyártá­sa kerül előtérbe. A szintetikus szálanya­gok termelésére könnyűipa­runk nyersanyagbázisának bővítése miatt van szük­ség. Hazánkban a szinteti­kus vegyiszálak gyártása jelenleg még alacsony szin­ten áll, 1965-ben mindösz- sze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6500—7000 tonnára bővítjük. Noha a könnyűiparhoz soroljuk, de itt említem meg, hogy tervünk kiemel­kedő feladatokat ír elő a cellulózé és a papíriparban. 5. Tovább folytatjuk a gép­ipar gyors fejlesztését, kor­szerűsítését, növelve a gép­ipari beruházások arányát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző ötévinél 80 szá­zalékkal nagyobb beruházá­si lehetőséget biztosít. A beruházás további jelentős részét, a külkereskedelem és az ipar általános fejlesz­tése szempontjából igen jelentős közúti jármű prog­ramra fordítjuk. Ezenbélül — az a tervünk —, hogy autóbuszgyártásunkat 1970- re körülbelül évi 7000 db- ra emeljük. Az autóbusz- gyártás tervezett fejleszté­se alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb ipar­ágaiban is jelentékeny fej­lődést vonjon maga után. A gépipari fejlődésünket természetesen nemcsak a beruházási előirányzatok biztosítják, hanem az a hatalmas értékű szellemi, tudásbeli alap, amelyet gépiparunk műszaki értel­misége, szakmunkásgárdája képvisel. Alapvetően raj­tuk múlik, hogy gépipari konstrúkcióink a műszaki paraméterek és a minőség vonatkozásában is állják a versenyt a világpiacra ke­rülő hasonló termékekkel és ezzel biztosíthassuk a gépipar vezető szerepét a külkereskedelemben is. 6. A beruházások és a lakos­ság sókrétű igényei kielégí­tésében döntő feltétellé vált az építőipar. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerő­bővítési lehetőségekkel. Ezért különösen nagy je­lentőségűek azok a műszaki fejlesztési megoldások, ame­lyek az építőipari munka- ráfordítást nagyobb mérték­ben képesek csökkenteni, és azok a szervezési, irányítá­si módszerek, amelyek nél­kül a korszerű technikát nem lehet hatékonyan ki­használni. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedé­si és raktározási célokat szolgáló csarnoképületeknek legalább a fele, a mezőgaz­dasági épületek vázszerke­zetének körülbelül 70 szá­zaléka üzemileg előregyár­tott szerkezettel készüljön. Különösen az ipari építke­zéseknél szükséges a kivite­lezési időtartamot lényegesen csökkentő előregyártott szer­kezetek alkalmazása. A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelé­kenységének növelésére a tervidőszakban házgyárakat építünk. Az országos építőipar — új technológiáknak megfe­lelő — gépesítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy az ÉM építővállalatai­nál a gépállomány teljesítő­képessége egy építőipari munkásra vonatkoztatva 40 —42 százalékkal növekedjék. 7. A fogyasztási cikkeket előállító iparágakra hagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégí­tésében, mind pedig az exportban. Nálunk is csakúgy, mint világszerte a textilipar termelésen belüi fokozódik a kötött, hurkolt termékek részaránya. A III. ötéves tervidőszak végére a köt- szövőipari termelés részará­nyát a textilipar termelés­ben az 1965. évi 12 száza­lékról 15—16 százalékra növeljük. Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 s2ázalék) ter­vezzük növelni a bőrcipö- termelést. a. Közismert, hogy a lakos­ság igényeinek kielégítésé­ben és az export növelésé­ben nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövetke­zeti ipar is. A tanácsi és szövetkezeti ipar feladatait a tervidőszakban tovább növeljük és jelentős támo­gatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sókré­tű áru- és szolgáltatási szükségletei megfelelő szín­vonalon kielégíthessék, és fejleszthessék exporttevé­kenységüket is. A szövetke­zeti és tanácsi iparban több mint kétmilliárd forint be­ruházást tervezünk. A mezőgazdaság fejlesztése kulcs­kérdés Ajtai Miklós a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági ter­melés fokozásával emelhet­jük. Hazánk kedvező mező- gazdasági adottságokkal rendelkezik, s a mezőgazda­ság — külkereskedelmi áru­forgalmi aktívumával — se­gítséget nyújt az egész nép­gazdaság növekedéséhez is. Mindez azt indokolja, hogy a mezőgazdaság fejlesztését- a 3. ötéves terv időszakában is kulcskérdésnek tekintsük. Az előterjesztett törvény- javaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság ter­melése 1966—70 átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazda- sági ' termelésnövekedés biztosítása — nagy követel­ményeket támaszt a mező- gazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, melyek a sike­res megvalósításhoz szük­ségesek. Engedje meg a T. országgyűlés, hogy ezek kö­zül csupán a legjelentőseb­beket emeljem ki: — A III. ötéves terv meg­kezdésekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelőszövetkezetek szá­mottevő hányada gazdasági­lag megszilárdult. — Az előző öt évhez vi­szonyítva növeljük a beru­házásokat, és a beruházások­nak most nagyobb hányada szolgálja az állóalapok tény­leges bővítését. Míg az át­szervezés időszakában el­sődlegesen a termelés folya­matosságát és bővítését alapvetően elősegítő állóesz­közök létesítése, beszerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettírozása és ha­tékonyabb kihasználása ér­dekében nagyobb anyagi erőt fordítsunk a járulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő, gyümölcs és zöld­ségtermesztés, valamint az állatenyésztés területén. — Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor, 35—36 ezer pótko­csi és 6—7 ezer gabona- kombájn beszerzése válik le­hetségessé. — Az 1966. január 1-én életbe léptetett termelői ár­emelés és az amortizációs kötelezettség bevezetése, to­vábbá a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészség- ügyi ellátását javító intéz­kedések növelik a paraszt­ság anyagi érdekeltségét, fo­kozzák a termelési kedvet és a rendelkezésre álló esz­közök — ezenbelül a meg­lévő állóalapok és munka­erő — hatékonyabb kihasz­nálását eredményezik. — A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világos és ha­tározott politikánkat és en­nek eredményeképpen azzal számolhatunk, hogy a gaz­daságok termelési színvo­nala a mezőgazdasági né­pesség számának csökkené­se ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a barorpfitenyész­tés) emelkedik. — A mezőgazdaság mun­kaerőellátását javítja az a körülmény, hogy a terv­időszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagy- létszámúak és így a lsi^tő- sége reális a mezőgazdaságot életpályának választó fiata­lok számszerű növekedésére. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű gazdasági intéz­kedéseket kell tenniök. Ezek között igen jelentős á ter­melőszövetkezeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — foglalkoztatása, részben azáltal, hogy az ed­digieknél fokozottabb lehe­tőséget nyújtunk a mező­gazdasági üzemekben ter­melt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen értékesítésére. — A mezőgazdasági gépe­sítés során különös figyel­met kell szentelni az őszi betakarítás gépesítésére, s ezzel a2 őszi munkacsúcs­ban jelentkező munkaerő- hiány enyhítésére. Kenyérgabona­eilálást hazai termésből — A mezőgazdasági ter­melés előirányzatai szerint a növénytermesztés a terv­időszakban gyorsabban fej­lődik, mint az állattenyész­tés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők és gyümölcsösök termőre for­dulásának következménye. Úgy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona szük­ségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület bizto­sítását, az idejében történő gondos talájelőkészítést és vetést, a műtrágya szaksze­rű. céltudatos felhasználását továbbra is lényegében kö­telező jellegű feladatként állítjuk a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok elé. A tervidőszakban nem számolunk sem a művelési ágak arányainak, sem pe­dig a vetésszerkezetnek lé­nyeges változtatásával, összhangban a lakosság igényeinek növekedésével, valamint az export fokozá­sával — ezenbelül különbö­ző j^mzetközi egyezmények- benlrvállalt kötelezettségek­kel — a zöldségtermelést 1970-re az 1963—64 évek átlagához képest mintegy 45—50 százalékkal kívánjuk növelni. Ez igen nagy fel­adatot jelent, növelni kell ugyanis a zöldségfélék te­rületét és termésátlagát. Ennek megvalósítása meg­követeli a rendelkezési-e ál­ló anyagi erőforrások kon­centrálását és a felvásárló szervek, valamint a kon­zervipar és a termelőszövet­kezetek szoros együttműkö­dését. — Az állattenyésztés nö­vekedési üteme az elő­irányzat szerint a II. ötéves terv időszakában elért fej­lődéssel azonos mértékű lesz. Legfontosabb feladat­nak az adottságainknak megfelelő és külkereskedel­mi szempontból is döntő fontosságú szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését tekintjük. A hazai szükség­letek és az exportigények kielégítése érdekében növel­ni kell a hústermelést. Ezt elsősorban a fajlagos takar­mányfelhasználás és a te­nyésztési munka hatékony­ságának javításával tervez­zük elérni. — Az állattenyésztés elő­irányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i ár- intézkedések biztosítanak. Emellett a III. ötéves terv az állattenyésztés fejleszté­se érdekében előirányozza a keveréktakarmány-gyártás 50 százalékos, a fehérjeim­port mintegy 40—45 száza­lékos növelését. A mezőgaz­daság termelésére álapozva 1965 és 1970 között a felvá­sárlás 28—32 százalékkal növekszik. Felvásárlás, jobb ellátás — A felvásárlás fő for­májának a III. ötéves terv időszakában változatlanul a szerződéses termeltetést te­kintjük. A termelési biz­tonság növelése érdekében célszerűnek tartjuk a hösz- szú lejáratú termelési szer­ződések .rendszeréneit kiala­kítását. A lakosságnak úgy­nevezett napi piaci cikkek­kel (Zöldség, gyümölcs, ba­romfi, tojás és hasonlók) történő jobb ellátása érde­kében, olyan gazdaságpoliti­kát kívánunk érvényre jut­tatni, amely a termelők (elsősorban a tsz-ek) és a fogyasztók (különösen a nagy fogyasztók) közvetlen kapcsolatát bővíti és erősí­ti. Alapvető feladatnak te­kintjük a felvásárló és szer­vező munka megjavítását különösen azt. hogy az áru útja a termelőtől a fogyasz­tóig lerövidüljön. A mezőgazdasági termé­kek tárolásához, felvásárlá­sához és feldolgozásához szükséges kapacitások bőví­tését a terv előirányzatai számításba veszik. Különö­sen a növekvő zöldség-, gyümölcs- és bortermelés felvásárlásához és feldolgo­zásához szükséges hűtőtá­rolók, átmeneti tárolók, va­lamint szőlő- és borfeldol­gozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket. — Jelentős fejlesztési fel­adatokat kívánunk a terv­időszakban az élelmiszer- ipar területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmiszeripari expor­tot is tervezünk feldolgo­zott termékekből, hogy így mezőgazdasági ftlapanya- gainkat jóbb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyag­termelés lehetőségeiből, to­vábbá a lakosság és az ex­port igényeiből kiindulva azt tervezzük, hogy az élel­miszeripari termelés 1965 es 1970 között mintegy 28—32 százalékkal növekszik. Ajtai Miklós ezután a közlekedésről szólva kijelen­tette, hogy a III. ötéves terv időszakában a közlekedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvo­nal további emelése. Ezért mintegy 36 százalékkal nö­veljük a közlekedési beru­házásokat és a közlekedés fejlesztésére több mint 36- milliárd forintot irányzunk elő. A fejlesztés során erő­teljes koncentrációt hatjunk végre a vasút és a közúti járművek fejlesztésében. Életszínvonal, élelmiszercikkek A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv előirányozza, hogy a szo­cialista építés előrehaladá­sával a lakosság életszínvo­nala és életkörülményei rendszeresen tovább javul­nak. A III. ötéves terv elő­irányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 száza­lékos növelését. Számol az­zal, hogy az életszínvonal nemcsak függvénye, ered­ménye a nemzeti jövedelem alakulásának, hanem ugyan­akkor megalapozója, növe­kedésének elősegítője is. A lakosság jövedelmének nö­vekedését túlnyomóan a személyes rendelkezésű — mindenekelőtt a munkával összefüggő — jövedelmek formájában irányozzuk elő. A reálbér öt év alatt a szá­mítások szerint 9—10 százalékkal emelkedik. A tervben — fontosságá­nak megfelelően — fi­gyelmet fordítunk a két alapvető társadalmi rétég, a munkások és alkalmazot­tak és a parasztság jöve­delmének helyzetére. A me­zőgazdaságban a munka termelékenységének növe­kedése és a foglalkoztatot­tak szakmai összetételének változása indokolja, a terv­szerű munkaerőgazdálkodás pedig egyenesen megkíván­ja a két alapvető réteg jö­vedelmi viszonyainak foko­zatos közelítését. Ennek a hosszabb ideig tartó folya­matnak a megvalósításában a III. ötéves terv is hala­dást jelent. A parasztság­nál — a mezőgazdasági munka termelékenységé­nek egyidejű emelkedésével összhangban és az előirány­zott mezőgazdasági terme­lés megvalósulására tá­maszkodva — a lakosság átlagánál némileg gyor­sabb ütemű jövedelemnöve­kedés a cél. Államunk természetesen a jövőben is a központosí­tott társadalmi tiszta jöve­delem jelentős részét hasz­nálja fel a közös szükség­letek (egészségvédelem. Ok­tatás, kulturális szükségle­tek, stb.) kielégítésére. így. mint ismeretes, ma már a lakosság csaknem egé­sze társadalombiztosításban részesül. A terv előirányza­tai szerint a termelőszövet­kezeti parasztság társada­lombiztosítási ellátásának színvonala szintén közele­dik a munkás és alkalma­zottakéhoz. A szociális ellátás pénz­ben kifizetett juttatásai (nyugdíj, családi pótlék, segélyek, stb) öt év alatt összegükben 40 százalékkal, mintegy Ötmilliárd forinttal növekednek. A terv lehetővé teszi az egy főre jutó hús, tej és tejtermékek, tojás, állati fehérje fogyasztás növeke­dését, viszont azzal számol, hogy a növekvő életszín­vonallal összhangban ter­mészetes folyamatként a liszt és kenyér fogyasztása csökken. Az élelmiszeripar tervezett fejlődése bizto­sítja, hogy — a lakosság igényeinek megfelelően — az élelmiszeralapanyagok mind nagyobb hányada ke­rüljön feldolgozott formá­ban a fogyasztóhoz. Ruházati Cikkekből is ja­vul az árukínálat. A terve­zett forgalomemelkedés a tartós fogyasztási cikkek­ben 40—45 százalék. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents