Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-23 / 147. szám

Román—Irinái megbeszélések Bukarest, (MTI): Szerdán délelőtt Buka­restben az RKP Központi Bizottságának székházában folytatódtak a hivatalos ro­mán-kínai megbeszélések. A kiadott közlemény sze­rint a megbeszélések szí­vélyes, és elvtársi légkör­ben zajlottak le. Sukarno beszéde Egyiptom— Algéria Kairó, (MTI): A kairói sajtó méltatja Bumedien elnök augusztus­ra tervezett egyiptomi lá­togatásának és Nasszer el­nökkel folytatandó tárgya­lásainak jelentőségét. A la­pok idézik az EAK algíri nagykövetének nyilatkoza­tát, amely szerint összehan­golják a két ország politi­káját a kolonializmus elle­ni harcban. Serif Belkaszem, az FLN főtitkára az Arab Szoci­alista Unió meghívására az algériai nemzeti ünnep (jú­lius 5.) és az egyiptomi forradalmi évforduló (jú­lius 23.) között Kairóba lá­togat. Djakarta, (MTI): Sukarno elnök szerdán felszólalt az ideiglenes né­pi tanácskozó gyűlés ülé­sén. Kijelentette, hogy az elmúlt esztendőkben a tör­vényhozás által adott fel­hatalmazással kormány­zott. Az irányított demok­rácia rendszerének megfe­lelően ő, mint elnök, rend­kívüli esetekben saját ma­ga hozhatott politikai dön­tést, amelyekkel az alkot­mányt nem sértette meg. Minthogy az elnöki címet élete végéig az előző tör­vényhozás adományozta ne­ki, az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlés ezt felül­vizsgálhatja és ő (Sukarno) aláveti magát döntésének. Tekintettel „a közvélemény követelésére”, — toldotta meg Sukarno — leiratot in­tézett a képviselöházhoz, amelyben felszólította: dol­gozzon ki törvényjavasla­tot az új kongresszus ideig­lenes népi tanácskozó gyű­lés és a parlament tagjai­nak megválasztására. Sukarno, aki a hatalomra került hadsereg nyomása alatt áll, mégis felszólította a kongresszust: „Utasítsa vissza az imperialista gaz­dasági sfegítség okozta füg­gőséget. Kifejtette, hogy a hang­súlyt „az önerőre való tá­maszkodásra” kell helyez­ni: „az infláció megfékezé­sét, külföldi adósságainak visszafizetését az önerőre való támaszkodás révén kell megvalósítani” — mondotta. NATO-ülés Meredith-menet New York, (MTI): A Meredith-menet több­száz részvevője, élén Martin Luther Kinggel, kedden el­vált a fő menettől, s fel­kereste a Mississippi állam­beli Philadelphiát, hogy tisztelettel adózzék a nége­rek polgárjogáért küzdő mozgalom három áldozata emlékének. (Folytatás 1. oldalról) megbeszéléseké Koszigin és Couve de Murville volt. Bejelentette, hogy a jövő csütörtökön újabb kozmi­kus együttműködési meg­állapodás kerül aláírásra a Szovjetunió és Franciaor­szág között. A moszkvai egyetemen elhangzott De Gaulle-be- ssédnek „Oroszország és Franciaország új szövetségé­re” vonatkozó utalása saj­tókörökben sok találgatás­ra adott alkalmat. A fran­cia szóvivő az ezzel kapcso­latban feltett kérdésre mindössze azt válaszolta, hogy az utalást „az adott környezetre vonatkoztatva és adott összefüggésben kell értelmezni”. Párizs, (MTI): A NATO-tagállamok ál­landó képviselői szerdán a francia fővárosban újabb ülést tartottak. Sir Evelyn Shuckburgh, Anglia állandó NATO-kép- viselője felszólalásában ki­fejezte kormánya óhaját, hogy enyhüljön a feszült­Moszkvában ismeretessé vált, hogy De Gaulle tábor­nokot csütörtökön kezdődő egyhetes vidéki útjának el­ső szakaszára elkíséri Nyi- kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke. Charles De Gaulle fran­cia köztársasági elnök és felesége szerdán a francia nagykövetségen vacsorát adott a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány tiszte­letére. Szovjet részről a vacso­rán részt vett Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­gin, Nyikolaj Podgornij és több más vezető államfér­fi. Francia részről megje­lent, többek között, Couve de Murville külügyminisz­ter. ség a Kelet és a Nyugat kö­zött. Harlan Cleveland ameri­kai küldött felszólalásában figyelmeztette a tagállamo­kat „óvatosan” kezeljék a Kelet—nyugati feszültség csökkentésének problémá­ját. Az amerikai küldött hangoztatta, hogy a nem­zetközi feszültséget Német­ország és Európa megosz­tottságának megszüntetésé­vel lehetne jelentős mér­tékben csökkenteni. Cleve­land szerint mindennek az amerikai elképzelések sze­rint kell megtörténnie. Mairózszirájk London, (MTI): Harold Wilson kormánya szerdán elrendelte, hogy rendkívüli bizottságokat ál­lítanak fel Nagy-Britannia 12 legnagyobb kikötőjében, hogy kiürítsék a sztrájk bé­nította hajókat és így biz­tosítsák a legfontosabb szállítmányok behozatalát. Ez az első rendkívüli in­tézkedés. amelyet az angol kormány a szükségállapot keretében hozotl hogy ür­mödön vessen véget a 37 naoja tartó matrózsztrájk­nak. De Gaulle Moszkvában Tadeusz Kostecki: Sgy. miéái m££a (Uka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 61. — Csak úgy... A zárt ablak rejtélyének megfej­tése előtt a tőrdobás egyál­talán nem jött számításba, függetlenül a ... mozgató­erőtől, világos? — Ez kis­sé bántó volt. Zaczek azonban elemében maradt. — Teljesen érthető — állította kétes szívélyesség­gel. — Éppen úgy, mint az, hogyha rájött volna er­re a csukott ablakra, a rej­télyt már rég megoldott­nak tekinthetnénk. Vagy nem? — tette hozzá ártat­lan arccal. Tomeczek nem talált vá­laszt. Az ablak felé fordí­totta a fejét. Micsoda ar­cátlan ez a fiú! Szinte hi­hetetlen. Az ismételt próba azono­san ment végbe. A tőr markolatig eltűnt, a bábú a padlóra zuhant. — így lehetett —. ma­gyarázta Kostrzewa. — így kellett lennie — helyesbítette az ezredes. — De hogy is lehetett volna másképp? A rács leenged­ve, a páncélajtó zárjai be­reteszelve. Rolski meggyil­kolásának mechanizmusa pedig ... Igen, most már az sem kérdéses. — Nagyszerű gondolat- menet; megtalálni egy ilyen megoldást — szólt az ügyész. — Hatalmas előrelépés — konstatálta az ezredes. Kostrzewa kedvetlenül csóválta a fejét. — Hatalmas? Ami a bűncselekmény technológiá­ját illeti, mondjuk, van bizonyos haladás. De ezzel mintha elvágták volna. Sőt még ebben az apró rész­letben sem hiányoznak azok a pontok, amelyek elsötétí­tik a képet. — Golik és a kutya? — Ügy van. — Elképzelhető, hogy csak egy pontot jelentenek, és nem is egészen sötét pontot? — Lehet. — Kostrzewa az átdöfött bábuból hulló fűrészport figyelte. — Vagy ki tudja? De nekem vala­hogy ez nem tetszik. Min­denesetre megbízható meg­figyelés alatt all a pasas, és ha valami van, kivetjük a hálót, aztán a halacskát bedobjuk a serper/őbe. XLI. — Elcipeltem ezt a me­nyecskét a cukrászdába. Feltűnés teljes gőzzel. Ha valaki tényleg figyel ben­nünket, biztosan nem ké­telkedik majd, hogy az ud­varlója vagyok, nem pedig valami más. De mondha­tom magának, doktor, hogy ea a lány, egy valóságos Kladt — Kondratyev: Az ar&aßyvon (Dokumentumtörténet) Fordítottat Pető Miklós Megy az arany vándorútra Kazány elfoglalása után a fehérgárdisták, szokásuk szerint, feldúlták a mun­kásnegyedeket, gyilkolták a munkásokat. „Halálbár­kák” úsztak a Volga vízén. Rövid idővel később meg­kezdték a lakosok adózta­tását, azon a címen, hogy „1919 óta nem fizettek adót”. Az sem volt vélet­len, hogy az első „állami” rendeletek a bank reví­ziójára adtak utasítást. Jóllehet az „alkotmányo- zó gyűlés” számárai kép­viselői meghirdették a Moszkva elleni hadjáratot, titokban maguk sem bíztak benne, hogy akár Kazányt is megtarthatják. Ezért minden eszközzel arra tö­rekedtek, hogy saját cél­jaikra használják fel_ a nép aranyát. Tudták ők is, hogy nem olyan egyszerű dolog az arany evakuálása, de mindenesetre Számára városát jelölték meg a kincs őrzésének új helyé­ül, miután biztonságosabb­nak vélték Kazánynál. Au­gusztus közepén az arany- készletet két hajóra rakod­ták be, saját bevallásuk szerint 657 millió rubel ér­tékben, emellett behajóz­tak még zsákokat hitelle­velekkel, platinával, ezüst­tel és más értékekkel, mintegy 100 millió rubel értékben. (Csak zárójelben álljon itt a párizsi „Fehér irattár” 1928. évi 2—3. számában megjelent közleményből néhány sor: „Minden ok megvan annak a feltételezésé­re, hogy a Kazányban le­foglalt arany értékét a hi­vatalos jelentés jóval ki­sebbnek jelölte meg, miu­tán nem voltak érdekeltek a valóságos érték nyilvá­nosságra hozatalában... A kazányi banktisztviselők a városból kivitt aranykincs értékét egymilliárd száz­millió rubelre becsülték”.) A szibériai ellenforradal­mi kormány hadügyminisz­tere az ezekben a napok­ban Omszkba érkezett Kol- csak altengernagy volt. A reakció győzelmi tort ült, a nagyburzsoázia úgy vélte, közel a győzelem. De a szovjet haderő sem tétlen­kedett. 1918 októberének első napjaiban a fehérgár­distáknak ki kellett üríte­niük Számárát, ahová Ka- zányból hajókon érkezett a kincs. Mielőtt az „alkot- mányozó gyűlés” átmene­kült Ufába, megint csak hozzá kellett látni az aranykészlet továbbszállí­tásának előkészületeihez. Tehát újabb út előtt állt a nemesfémek királynője. A frontról érkező riasztó hírek hatására a fehérek vasúti szerelvényekre rak­ták. Persze nem törődtek a bankrendeletekkel: nem készítettek jegyzőkönyvet a rakodásról. A pénzügyi szakemberek nagy nehézsé­gek árán mégis összeállí­tottak valamiféle listát: eszerint Számárából 8399 ládában, 2468 zsákban és 18 katonai kenyérzsákban szállították el az aranyat. Látva, hogy a nagy sietség­ben még katonai kenyér­zsákokat is felhasználnak e „nemes” célra, Guszev bankellenőr, aki nem igen rokonszenvezett az arany elrablóival, meg is jegyez­te: — Még hová nem dug­ják a nép pénzét ezek a gazfickók! Nemsokára már az alsónadrágjukba fogják rakni... — Ne morogj, öreg — lépett az idős tisztviselőhöz egy kormos arcú vasutas. — Inkább mondd meg, ho­vá viszik ezt a holmit!? — Ufába, de lehet, hogy Omszkba, vagy talán még messzibbre, külföldre. Min­den kitelik ettől a hóhér­tól. (Kolcsaktól. A szerk.) — Köszönöm papa. Ügy gondolom, nem jutnak messzire. A mieink résen vannak — mondta a vas­utas, majd eltűnt a vagon kerekei alatt. A szibériai ellenforradal­mi kormány végül is úgy határozott, hogy nem Ufá­ba, hanem Omszkban he­lyezi „letétbe” az arany- készletet. Itt az Állami Bank fiókjának pincéjé­ben raktározták el. Kolosok hálás az Antantnak Az ellenforradalom tábo­rában 1918 novemberében nagy volt a riadalom, a zűrzavar, bár az orosz bur­zsoázia, a földbirtokosok el­ragadták a hatalmat az eszerektől és a mensevikek- től, s az Antant és az ame­rikai imperialisták közvet­len támogatásával létre­hozták Kolcsak diktatúrá­ját. Az USA, Anglia, Fran­ciaország, majd Japán Omszkba érkezett megbí­zottai szerencsekivánatai- kat fejezték ki Kolcsaknak, s biztosították, hogy min­den lehető segítséget meg­adnak neki. Mindez nem maradt ha­tás nélkül a politikai és katonai helyzetre. Mielőtt azonban az arany további sorsáról szó esne, látni kell ennek a fordulatnak az előzményeit és kihatásait. Az intervenciós csapatok 1918 augusztusában jelen­tős segítséget kaptak: Vla­gyivosztokba amerikai csapategységek érkeztek, csaknem tízezer katona es tiszt. Miután biztosították Kolcsak hátországának vé­delmét, az intervenciósok hozzáláttak nagy fehér hadseregek létrehozásához és felfegyverzéséhez. 1918 de­cember 14-én Omszkban, ahol már várta Knox an­gol tábornok, Kolcsak első számú főnőké, megjelent vezérkarával Janin francia tábornok. Janinnak olyan felhatalmazása volt az An­tant főtanácsától, hogy élé­re álljon a Kolcsak-hadse- regnek és azt a Moszkva elleni hadjárat főerejévé tegye. Kolcsak azonban nem szándékozott megvál­ni a főparancsnoki rangtól, s bár hadseregének nem egy tisztje azon a véle­ményen volt, hogy az ad­mirális szárazföldi hadmű­veletek vitelére nem alkal­mas, az intervenciósok mégis belementek, hogy maradjon. Janin kénytelen volt megelégedni a külföl­di csapatok parancsnoklá- sával, Kolcsak pedig a fe- hérgárdisa egységek pa­rancsnoka maradt. Az intervenciósok meg­bízottai munkához láttak és a Kolcsak-hadsereg hama­rosan megkapta a szüksé­ges egyenruhákat és fegy­vereket. A vásárláshoz an­gol és amerikai (Behring, National stb.) bankok nyúj­tottak hitelt, nem törődve a szovjet kormány azon felhívásával, hogy a kül­földi orosz követeléseket és hiteleket a maga számára tartja fenn. Kolcsak min­dent megkapott, amit kért. Még a Kerenszklj-kormány által az USA-ban rendelt fegyvereket is, 110 millió dollár értékben. Hálából Kolcsak hajlan­dó volt elismerni a cári kormány és az ideiglenes burzsoá kormány adóssá­gait, melyek 16 milliárd aranyrubelre rúgtak. Emel­lett még felajánlotta az orosz kelet leggazdagabb területeinek — Ural, Szi­béria, Távol-Kelet — ki­aknázását az Antant-hatal­mak részére. (Folytatjuk) ss kályha. Alig tudtam meg­úszni épp bőrrel... Kostrzewa elmosolyodott. Az udvarlás egy elefánthoz hasonló lánynak — sajáto­san bűbájos lehetett. — Csakhogy ... bizonyos komplikációk jöttek közbe. Marysia el akar menni innen, tüstént. — Ez bizony nem lenne jó. Rudzinska sem kíván egyedül maradni, és ki tud­ja, nem sugalmaznak-e ne­ki majd valakit? — Igen. Egy „beépített ember” ebben a helyzetben nagyon is elképzelhető. — Nem kísérelte meg marasztalni? — De még mennyire! Megtettem mindent, ami erőmből tellett. Hat krémes- lepény és két almáspite, a mignonokról nem is beszél­ve. Ugyan már, hallani sem akart róla. — Mi sietteti ilyen hirte­len? — Ezt — mondta haboz­va — Jegjobb, ha maga sze­di ki belőle, doktor. — Nem kérdezte? — Kostrzewa nem titkolta cso­dálkozását. — Dehogynem, azonban annyi ostobaságot fecsegett össze, hogy a hajam is ég­nek állt. — Miféle ostobaságokat? — Hát... hogy... Ez egy egészen buta lány. El­végre mondtam már, hogy intelligenciája óvodai szin­ten áll. Vagy még alacso­nyabban. Fejébe vette, hogy fél itt. — Fél? Az emberek nem kedvelik azt a helyet, ahol erőszakos haláleset történt Kostrzewa belépett a konyhába. — Igaz lenne az, hogy Marysia kisasszony meg akar innen szökni? — Meg is szökök. Már régen kellett volna. Ez egy elátkozott ház. Kostrzewa egy fehérre lakkozott szék támlájára ült. — Ó... méghogy elátko­zott — hunyorított tréfá­san — mit beszél, Marysia kisasszony. — Elátkozott — ismételte komoran. — Kevés olyan ház van, ahol soha senki sem halt meg. — Ha csak az lenne a baj! A halott, az halott, isten nyugosztalja, itt azonban ... — Hogyan? Talán Ma­rysia kisasszony kísértetet látott? — hanghordozása végig gúnyos volt, ezzel is bagatelizálni akarta az ügyet. — Én? Elsápadt. — Is­ten óvjon engem — telt keblére hatalmas keresztet vetett, — talán meg is hal­nék. — Hát akkor meg.., Marysia azonban nem hagyta szóhoz jutni. — És nem is akarok lát­ni, amíg élek. Ebben a ház­ban meg... De hiszen min­denki tudja, hogy rémes itt. — Mindenki? — Ez kissé gyanússá kezdett válni. — Pontosabban kicsoda? — Hát... mondjuk azok a lányok, akik a szomszéd­ságban dolgoznak. Az is ott a négy szám alatt, meg a nyolcban is, sőt a szem- benlévő is. Vagy talán a szövetkezetben nem? Min­denki. — Különös, vajon miféle forrásból merítették a hí­reiket? Egyikőjük se volt itt soha. — Kell is az, hogy tud­ják? Az ilyen hírek úgy repülnek, mint a madár. . Na meg aztán, a kertész, aki itt dolgozott. — Golik? (Folytatjuk! Á Vietnami Dolgozók Pártjának üzenete Hanoi (TASZSZ): A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága üzenetet intézett az Ameri­kai Egyesült Államok Kom­munista Pártjának 18. kongresszusához — közli a Vietnami Távirati Iroda. Megragadva az alkalmat — hangzik egyebek között az üzenet — őszintén kife­jezzük hálánkat az amerikai munkásosztály és az ame­rikai nép valamennyi réte­ge iránt, amely harcolt és most is harcol az USA vi­etnami agresszív háborúja ellen és támogatja népünk igaz ügyét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents