Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-23 / 147. szám
Napirendre tűzte t az élet Irta: Bálint József, az MSZMP KB. államgazdasági osztály helyettes vezetője A gazdasági mechanizmus reformjától társadalmunk ma azt várja, hogy az állami vállalatok, a szövetkezeti gazdaságok szocialista tulajdonformájából származó előnyei, egész gazdaságunk lehetőségei a termelésben, a kereskedelemben és általában a gazdálkodásban még jobban kibontakozzanak. E várakozásra nemcsak a reform célkitűzései adnak okot, hanem a magyar népgazdaság két évtizedes fejlődése is. Az elmúlt húsz esztendő minden eredménye azt jelzi, hogy a szocialista vállalatok és szövetkezetek mind érettebb és fejlettebb színvonalon tevékenykedtek. Amikor a gyárakat tulajdonába vette a munkásság, és azok élére legjobbjait. valamint a bizalmat élvező szakembereket állította, a gyárak élete nemcsak nem állt meg, hanem egyre inkább lendületet kapott, miközben nagy erővel kellett küzdeni az állami vállalatok egy részénél mutatkozó veszteség megszüntetéséért. S ha egy külföldi turista ma megkérdezi, hogy államunk miből képes mai, s régóta emelkedő színvonalú egészségügyi szolgáltatásra, oktatásra és nyugdíj- fizetésre, akkor azt mondhatjuk: döntően az állami vállalatok jövedelmeiből. A tervgazdálkodás eredményének tulajdoníthatjuk, hogy a korszerű technika számos területen központi irányítással gyorsan meghonosodott, előre vitte a termelést. A műtrágyafelhasználás például nálunk 1955—1965 között, 10 év alatt meghatszorozódott. A szocialista gazdálkodás fejlődése, a szocialista rendszer által teremtett kedvezőbb feltételek között végzett derekas munka áll amögött, hogy a háború előtti évi 33 kg-hoz képest az egy lakosra jutó húsfogyasztás 50 kg-ra, a cukor- fogyasztás 11 kg-ról 29 kg- ra emelkedett. Az eredmények kellő értékelése és elismerése munkánk, nemzetünk önbecsülése. Ez nem kérkedés és megnyugvás, de ok a bizakodásra. Azt is tudjuk, hogy az egy lakosra jutó évi hús- fogyasztás Franciaországban ”4 kg, Nyugat-Németország- ban 61 kg, Ausztriában 62 kg. Kevés még a városokban és a falvakban a lakás, s olykor még gz ivóvíz sem a legegészségesebb. A további előrehaladás forrását csak Úgy, mint eddig, magunknak kell megteremteni. Ezért kötelességünk keresni szüntelenül és nyughatatla- nul az új módszereket, vezetési formákat, hogy gyorsan gyarapítsuk az ország gazdagságát és hatékonyabban használjunk ki valamennyi lehetőségünket. Ez az egész nemzet érdeke. A dolgozó nép szolgálatában álló pártpolitika szellemében született meg százak és ezrek gazdag tapasztalatára támaszkodva a gazdasági mechanizmus reformjának programja. A reform szükségessége abból a felismerésből származik, hogy egyrészt a társadalmi fejlődés magasabb foka és újszerű feltétele tökéletesebb gazdaságirányítási rendszert követel, másrészt jobb vállalati munkával és hatékonyabb állami irányítással az ország erőforrásai gyorsabban gyarapíthatók, illetve jobban kihasználhatók. Olyan vezetési formákról, módszerekről van szó, amelyekkel a szocialista terv- gazdálkodás erényei még jobban kibontakoznak és ezáltal a szocialista gazdasági rendszer még esélyesebb versenytársává lesz a rengeteg társadalmi ellent- mondással és buktatóval terhelt kapitalista rendszernek. Gazdasági fejlődésünknek, milyen feltételei változnak meg. amelyek sürgetik a gazdaságirányítási rendszer reformját? Említsünk közülük csupán néhányat. A lakosság megnövekedett jövedelmi színvonala lényeges és tartós változást von maga után a lakosság fogyasztásának, keresletének összetételében. Emlékezzünk, nem is olyan régen milyen butoréhség volt! Az utóbbi öt évben a bútorvásárlás 40 °/o-icaí emelkedett. A bútoripar fejlesztésére ezalatt 360 milliót költöttek, bővült a választék és a vevő már válogat és egyre követeli, hogy a kereskedelem is jobban válogasson, amikor az ipartól vesz. De így van ez a ruházati cikkeknél és a műszaki áruknál is. Volt idő, amikor a rádiót úgy vették a vevők, hogy azt vitték haza, ami volt Közben azonban a lakosság rádióellátottsága szinte teljessé vált, most már a rádióvásárló igen válogatós. Ilyen körülmények között az igények gyorsabban is változnak, amihez a termelésnek, a gazdálkodásnak alkalmazkodnia kell. A lakosság által a legutóbbi években vásárolt tartós fogyasztási cikkek több milliárdos értéket képviselnek. A lakosság tulajdonában 371 ezer motorkerékpár (1960-ban 227 ezer) 83 ezer személygépkocsi (1060- ban _ 18 ezer 500 db), televízió 850 ezer darab van. Ezek karbantartása az egykori javító kisiparral már nem oldható meg, egyre inkább jól felkészült javító- hálózatot igényel. S lényegében ide sorolható sok más szolgáltatás (étkeztetés ruhaneműtisztítás, szállítás Btb,) amelyekben az igények lényegesen megnőttek, egyrészt a jövedelmek emelkedése miatt, másrészt a munkát vállaló nők számának es ezáltal a család szokásainak átalakulása következtében. Egyszóval, a lakosság áruellátás! és szolgáltatási igénye magasabb, s egyben sokrétűbb, „szélesebb” is lett. A műszaki fejlődésben jelentős utat tettünk meg. Felfejlődött az ipar, s ma már ott van a technika a mezőgazdaságban, az építőiparban és a szállításban is. A falu fő szállítóeszközét, a szekeret zömében felváltotta a gépjármű, a régi fő vonóerőt, a lovat pedig a traktor helyettesíti. 1965-ben a mezőgazdaságban felhasznált kőolajipari termékek (gázolaj, benzin stb) súlya félmillió tonna volt. Az ipar és mezőgazdaság egymásra utaltsága, vagy ahogy szakkifejezéssel mondják, a társadalmi munkamegosztás minőségileg más fokra jutott el. Nem sok év telt el azóta, amikor tömegesebben kezdték alkalmazni a mező- gazdaságban az ipari eredetű anyagokat. 1960-ban a mezőgazdasági termeléshez felhasznált anyagokból 31 %-ot tettek ki az ipari eredetű anyagok, 1965-ben közel 50 %-ot. Íö65-ben a mezőgazdaságban annyi műtrágyát használtak fel, mint az 1930—1955 években együttvéve. Mindez bonyolultabbá tette a termelési kapcsolatokat. Más a helyzet a mezőgazdasági termékek értékesíté' sóvei is. mint régebben. Ezt nemcsak a termelés fejlődése magyarázza, hanem például az is, hogy 1949-ben a mezőgazdasági keresők az összes keresők 55 %-át (2190 000 fő) tettek ki, ma pedig 31,8 %-át (1 530 000 fö). így a termelés növekvő hányada válik áruvá, hagyja el a falut és kerül a városba fogyasztásra, ipari feldolgozásra. A mezőgazdaság termelése az utóbbi öt évben 10 Q/0-kal emelkedett, de a felvásárolt és faluról elszállított mennyiség 30 %-kail. Gazdaságunk fejlődésével együtt bővültek külkereskedelmi kapcsolataink. A külkereskedelem a szocialista gazdaságban nem egy szűkkörű kereskedő gárda ügye. Jelentősége és bonyolultsága együtt növekedett az ipar és a mezőgazdaság fejlődé sével. A külkereskedelem a behozatal és kivitel útján a népgazdaság valamennyi ágával szoros kapcsolatban van. 1949-ben 78 országgal kereskedtünk, 1960-ban 104, 1965-ben 131 országgal. A behozott termékekért cserébe kivitt áruk értéke az utóbbi 15 év alatt több mint 4.5-szeresére, s 1960 óta 73 %-kal nőtt. A kivitt és a behozott termékféleségek száma ezrekre rúg. A kivitt termékekből egyre nagyobb hányadot képviselnek a feldolgozott termékek, de különösen a gépek. Ezek termelése és eladása bonyolultabb, de gazdaságosabb. A kivitt és behozott gépek jó részénél itt is és külföldön is gondoskodni kell alkatrész-utánpótlásról, javítószolgáltatásról, garanciális javításról pedig mindenképpen. Gazdaságunk fejlődésével tehát nőtt a nemzetközi egymásrautaltság, a nemzetközi munka- megosztás is. Az elmondottak valamelyest érzékeltetik, hogy a gazdasági fejlődés elért színvonalában és további előrehaladás feltételeiben lényeges minőségi változások következtek be, amelyekkel összhangba kell hozni a gazdaságirányítás rendszerét, formáit, ami nem kisebb módosítást, javítgatást. hanem mélyreható átalakítást, reformot igényel. Jármi—Papos „házassága" Házak után az emberek A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 16/1966. számú határozata: június 30-tól Jármi—Papos közös tanáccsal rendelkezik. A bekötő út mentén már összeérnek a házak. A két községet elválasztó táblák alig százméterre állnak egymástól. A házak „közeledése” még nem is olyan régen, nem jelentette az emberek közeledését is. A virtus: „jármi legény—pa- posi legény” melyik kü- lömb, csontot tört, vért fakasztott. Megszüntetni a mesterkélt haragot, az ál ellentétet nagyon nehéz ’volt. 1959-ben a két község közös iskolát épített. Iskola a „határban“ A közösködést több tény indokolta; mindkét községben kevés a gyermek, mind két község — hiszen alig haladják meg az 1000—1000 lakost — szerény községfejlesztési alappal rendelkezett. A községi tanácstagok akkor parázs vitákban csaptak össze, s talán meg sem építik az iskolát, ha nem hangzik el egy olyan javaslat is, hogy az épület sem Jármiban, sem Paposon ne legyen. így épült iskola semleges övezetben a két községet elválasztó táblák között. A tanácsüléseket, — erről már döntöttek — a két község képviselői ebben az iskolában tartják majd. így volt pár éve. De mi van most? A jármi Alkotmány Tsz főagronómusa, a tsz és a község párttitkára, a jelenlegi helyzetről így mond véleményt: — Ellentét ma is van, csak megváltozott előjellel. A virtuskodás egyre inkább abban jut kifejezésre, melyik termelőszövetkezet tagsága mit produkál. A közelség ellenére a gazdálkodás nagyon eltérő. Öj virtus Paposon, Jármiban A paposiak jő dohánytermelők és állattenyésztők, mi a gyümölcstermelésben értünk el szép sikereket. És talán a kimondott és néha ki nem mondott versenyek eredménye, hogy a két tsz gazdálkodása, jövedelmezőségben, kis eltéréssel megegyezik. Az egy munkaegység értéke mindkét helyen 50 forint körül van. A közös tanács, a tanácsülések elősegítik majd, hegy ez a verseny még tisztább legyen, necsak a házak, az emberek is egyre inkább közelebb kerüljenek egymáshoz. Drabik Mihály a paposi párttitkár ezt mondja: — A két községnek mindenképpen előnyös az egyesítés De valóban akkor lesz jó, ha a két tsz kooperál egymással, mert egymásra vagyunk utalva. Arra gondolok, hogy ma még nem tudunk megvenni értékes gépet, például egy trágyaszórót, mert nem előnyös, nincs kihasználva. így vannak ezzel Jármiban is. Az egyesülés ilyen problémák megoldását is lehetővé teszi. De beszélgettünk már arról is, hogy most már közösen építünk orvosi lakást, mert ez is az egyik legégetőbb probléma. Jelenjeg Szálkáról jár ki körzeti orvos, de ha egy súlyos eset adódik, akkor szinte lehetetlen orvost hívni. Szabad a fejlődés útja A házak már rég összeértek. Történt jó változás az emberek viszonyában is. De gátolta a fejlődés gyorsabb ütemét az erők elaprózottsága. Most már szabad az út. Jobb lehetőségek kínálkoznak a közlekedés megjavítására. megszüntethetik az iskolákban az alsó tagozatokban az összevont oktatást, a községfejlesztésben nagyobb dolgokat is végrehajthatnak. A közigazgatás egyesítésével anyagi és emberi erők szabadulnak fel, s az ezekkel való jó gazdálkodás a jármi, paposi emberek hasznára válik. Seres Ernő Készletek a nyereség kárára Majdnem esődbe jutott egy vállalat A 1(10 milliós készlet sok Majdnem csődbe jutott egy vállalat az elmúlt évi hiányos anyagellátás miatt. Csak a végnélküli, tetemes költségekkel járó utánajárásoknak köszönhető, hogy a harmadik negyedévben nagynehezen beszerzett anyagból — megfeszített munkával — év végébe előállíthatták a Szovjetunióba szállított, fontos exportterméket. Ugyanakkor egy másik megyei vállalatnál — ebből az anyagból — a kelleténél is több anyag volt raktáron. A tervgazdálkodás keretei nem engedik meg, hogy akár az egyik, akár a másik üzem a szükségesnél több anyagot, félkészterméket tároljon. Népgazdasági, de vállalati érdek is, hogy a vállalatok a súlyos tehertételként jelentkező,elfekvő, vagy csak beláthatatlan időn túl felhasználásra kerülő készleteiket mind nagyobb mértékben bevonják a gazdasági élet vérkeringésébe. Ugyanis az elfekvő készletek után fizetett eszközlekötési járulék és a magas kamat emészti a vállalati nyereséget is. Bár az indokolatlanul felduzzadt készletek csökkentésére az elmúlt évben több rendelet is megjelent, mégis a megyei önálló állami vállalatoknál felhalmozódó készletek ez év elejére megközelítették a 400 RIPORTOKBÓL KIMARADT KIS TÖRTÉNETEK l_k — Nemrég csodálkozott nekem egy százéves bácsika meséli mátészalkai ismerősöm —, hogy milyen jó most a falusi fiatalságnak, van pénze, szép ruhája. Mondja az öreg, nagy ünnep volt egyszer Paposon, felvette a vászon- nadrágot és mezítláb indult az utcára. Az öregapja utána szólt, hová mész, fiam? Sétálni! Mennyi a pénzed? Egy hatos! Akkor te csak járkálni mész, nem sétálni... | 8. Pécsén Ernő, tsz párttitkár mondta el, hogy nagy ünnep lett ám a ballagás arrafelé is. Géberjénnel tartják közösen a végzős nyolcadikosoknak az ünnepélyt Hatvantól mind a két szövetkezet ebédet ad a gyerekeknek, hűsítő itallal, aztán jó kis műsort és zenét. Táncol ott mindenki. Ide tartozik, a ballagáshoz, hogy ifjú Kücsön József fia Mátészalkán végzett. Apja ruhát vett neki. de a fiú visszatelefonált, hogy neki sötétkék kell. Vett gyorsan egy olyat és a tsz autója szaladt vele Szálkára, hogy időre odaérjenek a ballagáshoz. „Különben minden nyolcadikosnak sötétkék ruhája van.” A tanulás is falusi társadalmi Ügy. Szamosűjla- kon, Fülpösdarócon, Tuzsé- ron — és hol nem ? — traktoros, kertész, öntöző szakmát tanulnak a fiatalok, az idősebbek is. Daró- con a kicsik évzáróján kapták meg a bizonyítványt az apák és a nagyapák. Szám szerint tizenegyen. A szövetkezet könyvjutalmakat osztott ki a tizenegy későn „ballagó” között. I—l rolja, hogy van három, öt, nyolc forintos !;<■ sz. És az ott, az a fehér szalámi nem eladó? — kérdi az öreg. Dehogynem, csak az tíz forint tíz deka. Na és? Abból tessék adni egy kilót, kell a géphez az erő. Aratógéppél leszek én a nyáron...! LJL Fülpösdarócon négy cigánycsalád él. Mind a négynek van rádiója. „Rendes, szorgalmas embe- nek. Először nehéz volt, elég sokat bajlódtunk ■*- így a tsz elnök —, de aztán látták, hogy kereshetnek, más lett az életük. Meg vagyunk velük elégedve. Szorgalmasak, jönnek a munkát kérni és ha éppen nincs aznap, hát bizony alaposan meg vannak sértődve. I 6. — Mindig nagyon szegény, cselédember volt — hallom egy kis falu nevelőjétől. — Nem akartam hinni a fülemnek. A napokban bejött a boltba és kolbászt kért. Az eladó soNincs közel a színház a szálkái járás kis községeihez. A Déryné társulata is csak a nagyobb színpadokat látogatja. így került sor arra, hogy Tünyogma- tolcson, a nagy művelődési otthonban bérletet hirdettek. El is kélt mind. Most aztán olyan színházi esték vannak, mint Nyíregyházán, vagy éppen Debrecenben. Háromszor-négy- szer fordulnak a környékbeli szövetkezetek tehergépkocsijai az emberekkel. Mikor megtelik a nagyterem, már senki sem venné észre a különbséget, olyan a közönség, mint bárhol másutt — elegáns, ünnepélyes. I __— Három faluban is erősítették: van szocialista brigádjuk, de nem ám akármilyen. Nem csak papíron. Jól és pontosan dolgoznak, és nem számit, hogy mikor. Ha vagon jön, lehet hüsvét, vagy május elseje, az emberek átöltöznek és mennek kirakni az árut. Szamosújlakon mondta a főkertész, hogy mintabrigád lett a szocialista brigádból. Most alakítják a másodikat. Fülpösdarócon azt vállalták, hogy elvégzik mindnyájan a nyolc osztályt, szakképzettséget szereznek. És rendszeres olvasói lesznek a községi könyvtáraknak. K. 3. millió forint értéket. Ez pedig több, mint tizenhét százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Tekintettel arra hogy a termelési érték ilyen arányban — az említett vállalatoknál — nem emelkedett; ugyanannyi termék előállítására több anyagot, befejezetlen és félkész terméket kötöttek le. Éppen ezért nem is csoda ha több, mint három nappal növekedett az átlagos anyag és fogyóeszköz visszatérüléséhez szükséges idő. A selejtezéssel, vagy csökkent értékkel felhasználható készletek értéke ugyan kevesebb, mint egy évvel korábban, de ugyanakkor — mint azt a készletek összértékének emelkedése is bizonyítja — kevesebbet törődtek a nagyobb hozzáértést követelő, megelőző közgazdasági elemzésekkel. Ez a könnyebben járható út költségesebb is, mert a vállalatok a selejtezett készletek után csak úgy kaphatnak térítést a banktól, ha bebizonyosodik; mindent megtettek ennek hasznosítására. Célszerűbb, ha némi munkaráfordítással helyben készítenek belőle értékesítésre is alkalmas cikkeket. E helytelen nézet és gyakorlat következtében a megye több üzemében ez év- első negyedében tovább növekedtek a termelési értéknövekedést aránytalanul meghaladó készletek. Ugyanakkor néhány üzem — mint például a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat, a Kisvárdai Faipari Vállalat és a Mátészalkai Bútor- és Faipari Vállalat — alapanyaghiánnyal küzd. Mindez azt bizonyítja, hogy a tervszerű, helyes készletgazdálkodás nem lehet kampányfeladat. Legfontosabb tennivaló: az Indokolatlan készletek képződésének megelőzése, a termelésre fordított anyag és félkésztermékek forgási sebességének fokozása. így jól jár a népgazdaság, hasznára válik a vállalatnak és több jut a dolgozóknak az év végi nyereségosztáskor. Tóth Árpi#
