Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-22 / 146. szám

NEW YORK Az ENSZ szóvivője ked­den a világszervezet szék­helyén bejelentette, hogy U Thant ENSZ-főtitkár még a nyár folyamán Moszkvába utazik és tárgyal a Szovjet­unió vezetőivel. A látoga­tásra a szovjet kormány meghívása alapján kerül sor. WASHINGTON Dillon, volt amerikai pénzügyminiszter. aki ko­rábban az Egyesült Államok párizsi nagykövete volt, a szenátus külügyi bizottságá­ban kedden kijelentette, hogy az Egyesült Államok­nak nincs más választása, mint elfogadni a francia döntést a NATO-parancs- nokságokból történő kivo­nulásról. Dillon elismerte, hogy a francia döntés ko­moly csapást jelent a NATO katonai ütőképességére. TOKIÓ A szovjet szakszervezeti küldöttség, amely Grisinnek, a szovjet szakszervezetek központi tanácsa elnökének vezetésével a japán főváros­ban tartózkodik, kedden ta­lálkozott a tokiói szakszer­vezetek aktivistáival, ahol beszédet mondott. PRÁGA Bmóban megnyílt a KGST közgazdasági állandó bizottsága munkatermelé­kenységgel foglalkozó mun­kacsoportjának ülésszaka. RÓMA Az Olasz Kommunista Párt Rómában nagygyűlést tartott, amelyen értékelték a jú­nius 12-i részleges közigaz­gatási választások eredmé­nyeit és foglalkoztak a párt további feladataival. Luigi Longo, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára mon­dott beszédet. SZÓFIA A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására Szófiába érkezett az SZKP küldöttsége, élén N. A. Petrovicsewel, a Központi Bizottság pártszer­vezési osztálya helyettes ve­zetőjével. Jelentés Huébóh Elhurcolták Tri Quangot Hűé: Ky tábornok csapa­tai kedden délelőtt körül­vették a hűéi kórházat, ahol a 13. napja éhségsztrájkot folytató radikális buddhis­ta vezért, Thich Tri Quan­got tartották életben. A ka­tonák behatoltak a kórház- épületbe és nem sokkal ké­sőbb az ott őgyelgők látták, hogy egy ápolónő, egy orvos és Nguyen Ngoc Loan rend­őrfőnök kíséretében gépko­csin ismeretlen helyre szál­lították. Nyugati újságírók úgy tudják, hogy a 44 éves buddhista boncot a Phu Zai repülőtérre vitték, ahonnan valószínűleg Saigonba szál­lították. Tri Quang támoly- gott. A kéthetes böjt követ­keztében csontig lesoványo­dott, hír szerint 11 kilót vesztett súlyából. Az érte küldött rendőrautóba, ame­lyet katonai gépkocsik vet­tek körül, több palack szö- lőcukrot is bepakoltak. Saigont Kedden ismét fel­lángoltak a harcok a 101-es amerikai légihadosztály első dandárjának egységei és a szabadságharcosok között a Saigontól 306 kilornét'ernyi- re északkeletre fekvő Tuy Hoa térségében, ahol egy amerikai—dél-vietnami kü­lönleges kiképzőtábor mű­ködik. A felszabadító erők hétfőn lendültek támadás­ba, amikor bekerítettek és megtámadtak egy amerikai alakulatot. Az amerikai ka tonaság felmentésére segéd­csapatokat irányítottak helyszínre. A Felszabadítás hírügy­nökség jelentése szerint jú­nius első 10 napja alatt a partizánok közönséges gya­logsági fegyverekkel nyolc különböző típusú amerikai repülőgépet lőttek le Chau Cod és Thu Dau Mo tarto­mányban. Kladt — Kondratyev : Az aramjvonaf A Béke-világttanáes üzenete a tiz©nnyoEchatatnii leszerelés! bSzeltsághoz Genf (TASZSZ): A Béke-világtanács kül­döttsége felkereste Alekszej Roscsint, a tizennyolchatal­mi leszerelési bizottság szov­jet társelnökét és átnyújtot­ta a bizottsághoz intézett üzenetet, amelyet a Béke-vi­lágtanács nemrég megtartott ülésszakán fogadtak el. Az üzenet, amelyet 80 or­szág 350 küldötte hagyott jóvá, nyugtalansággal álla­pítja meg, hogy nincs előre­haladás a genfi leszerelési tárgyalásokon és az Egyesült Államok vietnami agresszió­ja kedvezőtlenül befolyásol­ja az egyezmény megkötésé­nek lehetőségeit. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a világ Tanácskozás a tankok gyűrűjében Djakartában Djakarta, (MTI): Az indonéz ideiglenes né­pi tanácskozó ülés, az or­szág legmagasabb szintű törvényhozó szerve kedden folytatta tanácskozását A gyűlés színhelyét tankok, páncélos gépkocsik veszik körül. A törvényhozó szerv jóváhagyta Suharto tábor­nok hatalomátvételét, amit a katonaság nyomására Su­karno március 11-én ruhá­zott át. Az intézkedésnek a ratifikálása megtörtént, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lehetetlen, hogy Su­karno egykor megváltoztas­sa ezt az intézkedését. Megerősítették hivatalá­ban. mint a hadsereg veze­tőjét, mint az indonéz kor­mány legfőbb ügyvezetőjét Suharto megbízatása az üj választásokig lesz érvényes. Mint a UPI amerikai hír- ügynökség jelenti az ideig­lenes népi tanácskozó gyű­lés döntése eloszlatta azo­kat a nézeteket, hogy Su­karno elnök -dalaira megint teljhatalmat élvezzen az országban. Az ülés feloszlatta „Ma­laysia szétzúzására alakult parancsnokságot”, az ország egykor oly hatalmas legfőbb politikai végrehajtó szervét. népei olyan kérdések megol­dását sürgetik, mint a föld alatti atomfegyverkisérletek betiltása, az atomfegyverek terjedésének megakadályozá­sa, az atomfegyverek eltil­tása és felhalmozott készle­teinek megsemmisítése. A külföldi katonai tá­maszpontok veszélyeztetik a népek biztonságát, ezért e támaszpontokat fel kell szá­molni — hangoztatja a to­vábbiakban az üzenet. A le­szerelés problémájával kap­csolatban a Béke-világtanács ülésszakának részvevői rá­mutattak, hogy késlekedés nélkül csökkenteni kell vi­lágszerte a katonai kiadá­sokat. Az üzenet átnyújtása után a szovjet küldöttség vezetője szívélyesen elbeszél­getett a Béke-világtanács küldötteivel. Azonos tartal­mú üzenetet nyújtottak át az Egyesült Államok küldött­ségének — amelynek vezető­je az értekezlet másik társ­elnöke — továbbá a tárgya­lásokon részvevő többi or­szág képviselőinek is. KAIRÓ Az Egyesült Arab Köztár­saság nemzetgyűlése költség- vetési vitáján megtárgyaltak a földreformtörvény módo­sítására beterjesztett javas­latokat. Eszerint a föld csak annak adható bérbe, aki maga műveli meg. Egy család bérelt földje a saját földtulajdonával együtt az 50 feddánt nem halad­hatja meg. (Dokumentumtörténet) Fordította: Pető Miklós leiszó: „Kazány“ 1918 július 26-án külö­nös események játszódtak le a fehérek kezén lévő Szimbirszkben. Csöndes mellékutcáin fekete kabátos, fekete kalapos férfi sietett, a civil öltözet nem tudta leplezni katonás tartá­sát. A fehérgándista őrjá­ratoknak könnyedén odave­tette a jelszót: „Kazány”, mi­re azok „Moszkva” jelszó­val válaszoltak, majd szűk­szavúan csak ennyit mond­tak: „Mehetsz!” így jutott el a kórházig. Felsietett az első emeletre és bekopo­gott egy ajtón, amelyen plakát maradványai foszla­doztak: „Lépj be a Vörös Hadseregbe!” Borosüvegek és hadmű­veleti térkép hevert az asz­talon, melynél a csehszlo­vák hadtest és a fehér­gárdisták vezetői ültek, Kappel alezredessel az élü­kön. Az ismeretlen, miu­tán ledobta kabátját, be­mutatkozott: — Grigorjev törzskapi­tány. Szavinkov híve a kazá- nyi helyzetről hozott hírt: — A tisztek szervezete 1918 márciusa óta tevé­kenykedik a városban; be­épült a különböző front- törzskarokba és front mö­götti intézményekbe. A cseka szervei júniusban le­tartóztatták a szervezet stábjának parancsnokát és néhány segítőtársát, de alapvető erőink érintetle­nek. A tisztek egy része illegalitásba vonult. Kevés a fegyver, de a szovjet el­rendelte a lakótömbbizott­ságok felfegyverzését, így nincs nagy baj: jó részük volt tisztekből áll. Egyes gyá­rakban jelentős befolyásuk van a mensevikeknek, akikkel sikerült megálla­podni. Miután a vörös csa­patoknak ígért erősítés még nem érkezett meg, a fel­keléssel nem késlekedhe­tünk. Az értekezlet sokáig el­húzódott, míg végül dön­töttek a hadműveleti terv­ről: a szárazföldi támadást, melyben Kappel csoport­jai vesznek részt, összekö­tik a Volgáról hajókon in­dított akcióval. Július végefelé nehéz na­pokat élt át Kazány váro­sa. Húszadika körül ide ér­kezett I. I. Vacetisz, a front új szovjet főparancs­noka, kíséretével. Nem valami megnyugtató jelen­téseket kapott a frontról, a városban is nyugtalan­ság érződött. A parancs­nokságnak határozott akci­ókkal mégis sikerült stabi­lizálnia a frontot a Volgá­nál, s ebben oroszlánrészük volt a keleti front és Ka­zány kommunistáinak. Muravjov kalandja és fő­leg Szimbirszk eleste után a Kazány megyei pártveze­tőség természetesen nagy aggodalommal gondolt az aranykészletre. A forradal­mi bizottság elhatározta, hogy megerősítik a bank őrzését, de az aranyat egyelőre nem szállítják el. A cseka parancsnoka, M. Lacisz, aki részt vett a megbeszéléseken, így emlé­kezett vissza ezekre a na­pokra: „A front állását tanul­mányozva úgy tetszett, Ka- Zányt nem szabad feladni, mert ez azt jelentette vol­na, hogy megnyitjuk az utat Moszkva felé... Ügy véltük, mindent meg kell tennünk Kazány védel­mének megerősítésére. Ha pedig ezt megtesszük, mi­ért szállítanánk el az ara­nyat? Elvitele nem egysze­rű dolog, még az a lehető­ség is fennáll, hogy az ér­tékes szállítmányt útközben elragadják tőlünk...” Az ellen­forradalmárok kezén A szovjet kormány azon­ban másképp döntött. Sür­gősen bizottságot hívtak életre, melyre az a fel­adat várt, hogy evakuálja Kazányból az aranykészle­tet. A bizottság vezetőjének K. P. Andruskevicsenek a megbízólevelét maga Lenin írta alá, június 27-én. A bizottság másnap már Ka- zányban volt. Gőzhajókat és bárkákat bocsátottak rendelkezésére. Megkezdőd­tek az előkészületek a Vol­gái kihajózásra. Az igaz, hogy még nem jelölték ki az aranykészlet új őrzőhe­lyét, de elhatározták, hogy — a fenyegető helyzetre tekintettel — augusztus 5- én elszállítják az aranyat a városból. Nem kis érték szállítá­sáról volt szó és nem kis mennyiségről: mintegy 80 ezer púdról (1 pud=16,38 kg.) Az előkészületek csúcs­pontján azonban, augusz­tus első napjaiban, az el­lenséges erők egy része már megközelítette Ka- zányt. Fehérgárdista csapa­tok elfoglalták a városhoz közelfekvő Buinszkot. E frontszakasz parancsnoka, az eszer Trofimovszkij — a kalandor Muravjov kör­nyezetéhez tartozott — ha­jón szökött el a harctér­ről. A szovjet egységek birtokában lévő volgai ha­jók feladták az egyenlőt­len küzdelmet és Kazány irányába visszavonultak. Az arany elszállítására ki­tűzött napon már a város­ból is. látható volt a har­cok visszfénye. A flotta több hajója fölfelé mene­kült a Volgán, s velük együtt az aranyszállításra kirendelt bizottság hajói is. Az arany tehát Ka- zányba maradt. Egy éjsza­ka nem volt elegendő a behajózásra. Az események közben rendkívül gyorsan pereg­tek. Augusztus 5-én, mi­dőn a helyzet fenyegetővé vált, Andruskevics, a bi­zottság tagjaival, munkás­önkéntesekkel és csekisták- kal megkezdte az arannyal telt ládák felrakását négy gépkocsira. Csatazaj, tüzér­ségi lövedékek robbanása kísérte a munkát. Az első gépkocsira sikerült . húsz ládát felrakni. Elhatároz­ták, nem várják meg a többi láda rakodását, s elindítják az első gépkocsit. A motor felzúgott és már- már meglódult az autó, amikor egy banktisztvise­lő rohant oda: — Szíveskedjenek aláír­ni ezt a kis okmányt — kérte a rakodás irányításá­val megbízott komisszárt. A vonatkozó jegyző­könyvben ez állt: „Átvet­tünk Kazányból való el­szállításra a szovjet kor­mány elnöke, Lenin paran­csára és Vacetisz front fő- parancsnok utasítására 20 láda aranyat 1 200 000 ru­bel értékben”. Ezután a várakozó gép­kocsikra még további 80 láda aranyat rakodtak fel, s a ládák fölé több zsákot, értékpapírokat... Augusztus 5-én az esti órákban vad vihar tom­bolt Kazányban. A menny­dörgések zaja összeolvadt a géppuskák kelepelésével és a lövedékek robbanásával. A harcok az éjszaka során sem csillapodtak. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a város nem tartható, Vace­tisz frontfőparancsnok, aki az utolsó percekig együtt lendült szuronyrohamra a lett ezred harcosaival, pa­rancsot adott a visszavonu­lásra. Kazány és az aranykincs az ellenforradalmárok ke­zére került... (Folytatjuk) Tadeusz Kostecki: műéi (Bűnügyi regény) Fordítottal Szilágyi Szabolcs 60. Az őr tágra nyitotta sze­mét. — A rendőrkapitányság a nyílpuákát kívánja köl­csönkérni? — Igen. Ugyanis bizo­nyos szakértői vizsgálatról van szó. — Hát, tudja — fejét csóválta, nem tudván ma­gához térni a csodálkozás­tól. — Ez hallatlan. Nem hallottam róla, hogy az utóbbi néhány évszázad­ban valaki is gyilkosságot követett volna el egy nyíl- puskávaL — Én sem. Ez azonban a legkevésbé sem bizonyít­ja, hogy nem követtek el. — Lehet, hogy nem bi­zonyítja. De akár így, akár Úgy van, á kiállított tárgy kölcsönzéséről szó sem le­het. — Csupán néhány órára. — Még néhány percre se. Maga talán nem is sej­ti, hogy mi az értékük a múzeumi tárgyaknak. — Garantálom, hogy sér­tetlenül kerül vissza. — Ki tud egy ilyen dol­got garantálni? Még az az ember sem, aki ezt készí­tette, de hogyan is ... Azt hiszi, nyomtalanul múlt el néhányszáz év? Pedig hát ez egyszerű fa és vas. Nem. Ha maga a miniszter jönne el, neki is meg kellene mondanom mi az álláspon­tom ezzel az anyaggal kap­csolatban. Nem segített a biztatás és a rábeszélés. Kostrzewa nem tudta megcáfolni az igazságot. És ha nem ilyen fontos az ügy, békén hagy­ta volna. A múzeumőr végül kimerült. Folyton az órájára pillantott, értésére adva Kostrzewának, hogy ideje befejezni a beszélge­tést. Ö azonban úgy tett mégis, mintha nem venné észre ezeket a jelzéseket Tovább rohamozott — Magával aztán fát le­hetne fűrészelni, olyan tü­relme van — sóhajtott a múzeumőr — de legalább lenne oka. — Van okom rá. És ha maga tudná ... — Mit segítene, ha tud­nám? Talán nem gondolja, hogy épp ezzel a nyíllal csi­nálták azt a ... az igazat megvallva, teljesen elkép­zelhetetlen bűncselekményt. — Persze, hogy nem. Azonban valami ilyesféle szerszámmal. — Na látja. Ebben az esetben mi az akadálya egy modell elkészítésének? Kostrzewa zavartan né­zett az őrre. Erre már ma­gának is rég rá kellett vol­na jönnie. Modell, hisz ez világos. — Azok a rajzok, ame­lyeket végignéztem, igen pontatlanok. — Nekünk vannak ponto­sabbak. Megengedem, hogy lemásolja őket. Megfelel? — Szeretném mégis meg­nézni közelebbről ezt a ma­sinát, mert tudja, egy ilyen munkánál a rajzoktól füg­getlenül mindenképpen el­kelnek a kiegészítő magya­rázatok. A múzeumőr felállt és le­mondóan így szólt: — Nos hát, menjünk! Megmutatok mindent tövi­ről, hegyire. Csak egy kikö­tésem van: magának sem­mit sem szabad megfog­nia. XL. Zaczek szinte égett a láz­tól: — Ki hinné! Na, most már minden érthető. Fe­héren fekete. Elő egy rugós szerkezetet — és puff! A nem emberi, nem ugyanaz, mint az emberfeletti. Akkor pedig én sem értettem. Kostrzewa szigorúan fel­ügyelt a modell elkészíté­sénél, utasításaival untatva a mestert. — Az ilyen rugóval ve­rebet se lehet lőni ve­tette oda egyszer-egyszer. r— Értse meg, itt most nem tervteljesítésről van szó, csupán arról, hogy valami olyat csináljon, ami úgy fog működni, ahogyan kell. Végre megfelelően (|ké- szüit. Az ilyen rugó felhú­zásához nem akármilyen erő kellett. Éppen ezért a lövés ereje nem kelthetett kétséget. Az első próbát szemtanúk nélkül tartották meg. A fűtőtestnél, ugyan­azon a helyen, ahol Rudzinski holttestét talál­ták, egy, a szabóknál hasz­nálatos próbabábú állt. Ezúttal Kostrzewa ment fel az ablak külsejének tá­masztott létrán. — Figyelem! — szólt, amikor észrevette a szobá­ban álló Zaczek vigyázat­lan mozdulatát. Ne lábat- lankodjon. Az ördög tud­ja hogyan működik ez. — Megnyomta az elsütő billentyűt. Az elszabadult rugó hangosan csattant. A tőr elnyújtott süvítéssel szelte a levegőt. A próba­bábú nekiesett a fűtőtest bordáinak és a padlóra zu­hant. Zaczek már futott is az ablakhoz: — Nagyszerű! — kiáltott fel győzelemittasan. — Egész a markolatig! Az ezredes felétlenül meg akarta nézni saját szemével is: Az igazat megvallva, ez az egész értelmetlen zi'|t­ság jobban gyötör, mint az epekövem. Turewicz ügyész, aki fi­gyelemmel kísérte a nyo­mozást, nem titkolva meg­könnyebbülését, a kezét dör- zsölgette. — Már azt hittem, az irattárba kell külde­nünk ezt az ügyet. Mert ha egyszer lehetetlen megálla­pítani, milyen módon kö­vették el a gyilkosságot... Tomeczeknek hirtelen eszébe jutott, hogy valami­kor részt vett ebben a nyo­mozásban, tehát eljött. — Rugós szerkezet, amely egy bizonyos távol­ságra elhajítja a tőrt. Ol­vastam ilyesvalamiről egy német kiriminológiai kézi­könyvben. Zaczeket felbőszítette To- meczek könnyedsége. — Kár, hogy nem szólt erről korábban — jegyezte meg epésen — sok nehéz percet takarított volna meg nekünk. Sőt önmagá­nak is. Tomeczek összehúzott szemmel nézett rá. — Ismeri azt az orosz közmondást a háló előtti halászásról? — Hogy jön ehhez bár­milyen közmondás? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents