Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
ti. Barta Lajos \ A * artista felugrott a csillárra, három ford- szaltót csinált, aztán spárgába lezuhant. Amikor felállt, azt mondta: — Formában vagyok. — öriási formában vagy — mondta az asszony, és megcsókolta, és hozzásimult. Imádta a férjét. Az artista felöltözött, kalapot vett, és elindult a felvételi irodába. Amikor bement a nagykapun, levette a kalapját, amikor bement a kisajtón, köszönt, és meghajolt: — Kérem szépen... az igazgató... úgy tudom a következő produkció... A titkárnő, aki valamikor lovarnő volt, egy párnázott ajtóra mutatott — Bent — mondta, aztán felugrott az aktatömegre, ami olyan magas volt, mint egy ló. Az artista megkopogtatta a párnázott ajtót, de a párna nem kopogott. Illetlen dolognak tartotta, hogy az ajtón kopogás nélkül lépjen be, kiment az utcára és beugrott az ablakon. Amikor talpra esett, és mosolygott, látta, hogy az igazgató egy nagy asztalnál egy kis karika lábú emberrel sakkozik. — Jó napot — mondta halkan az artista, és meghajolt, és meghajolva maradt. Az igazgató nem látta, nem hallotta az artistát, csak a bástyája mögött sakkozott Az artista csendben kiegyenesedett és leült a sarokba. Másfél óra múlva felugrott az igazgató. röhögve összedöntötte a sakkfigurákat, és örömében a görbe lábú mellét bokszolta, és kiabált: — Elvesztette barátocs- kám... hahá!... elvesztette barátocskám, hoz egy üveg konyakot! A görbe lábú ember elment hozott egy üveg konyakot Amikor ittak, és az igazgató a sarokba, a szemétkosárba akarta dobni az üres üveget meglátta, hogy a szemétkosáron az artista ül. — Maga mit akar? — kiabált Az artista felállt meghajolt, úgy maradt, és azt mondta: — Kérem szépen, én szeretnék.» a következő produkció.» Az igazgató felugrott egy falóra: — Mit tud? Az artista mosolygott felegyenesedett ledobta felső ruháját felugrott a csillárra, három fordszaltót csinált aztán spárgába lezuhant. Az igazgató a falovon elhúzta a száját: — Magasabbra nem tud? Az artista összeszorította a száját hogy ne sírjon, hóna alá csapta a ruháját és elment Sietett haza, gyakorolni, hogy magasabbra tudjon ugrani. Amikor már a csilláron is túlugrott, egészen a plafonig, és lefelé négy fordszaltót csinált, azt mondta a feleségének: — Cseréljük el a lakást. Tudom, hogy anyagi áldozat de nekem magasabb mennyezet kell. A felesége megértette a kérést megcsókolta az artistát hozzásimult és elcserélte a lakást Az artista szorgalmasan gyakorolt, már az öt métert is megugrottá, amikor megint kéréssel fordult a feleségéhez: SAKK t — Tudom, hogy anyagi áldozat, de nézzük meg az új produkciót. Meg akarom nézni, mit tudnak a többiek. már nem ült a sarokba, a nagy asztal mellé húzta a szemétkosarat, és nyakát nyújtva, minden idegszálát Honismeret a Tiszakönyök vidékén Losonczi Anna kastélya és a szabolcsi földosztó mozgalom emlékei Feldolgozták az utcák történetét, a névadók életrajzát A felesége megint megértette a kérést, megcsókolta az artistát, hozzásimult és megnézték az új produkciót. A karika lábú ember benne volt a produkcióban. Nem csinált semmit, csak bohócsapkában a görbe lábát mutogatta. A közönség azért röhögött. Az artista nem szólt semmit, csak elhúzta a száját, és aztán otthon, még többet gyakorolt, hogy a következő felvételnél a legjobb legyen. Amikor elment a következő felvételre, a következő produkcióhoz, az igazgató megint sakkozott. De most egy háromméteres emberrel. Az artista most már tudta mi a dolga, nem köszönt, nem hajolt meg, csak csendben leült a szemétkosárra, és várta, hogy a sakkpartinak vége legyen. Két óra múlva lett vége, az igazgató nyert, és a vesztes, a háromméteres ember hozott egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megint felült a falóra, és megadta a jelt, az artista elkezdte a produkciót. Felugrott a hatméteres szobában, beverte a fejét a plafonba, már öt fordszaltót csinált a levegőben és kézállásba végezte. Az igazgató a falovon elhúzta a száját. — Magasabbra nem tud? Az artista beleharapott a szájába, egy csepp könny a szempilláján rezgeti. — De kérem szépen — mondta halkan, meghajolva —, bevertem a fejem a plafonba. — Jó, jó — mondta az igazgató a falovon —, de az lenne az igazi, ha átütné a plafont Az artista felesége megint megértette a férjét, megint anyagi áldozatot hozott és egy szobrásztól kibéreltek egy tíz méter magas műteremlakást. Az artista éjjel is gyakorolt a csillár nyolc méter magasban volt, az öt szaltó- ból hat lett, és a végén kézállásból zuhant spárgába és onnan ismét kézállásba. Amikor már hibátlanul kidolgozta a mutatványt az artista felesége megint anyagi áldozatot hozott: elmentek, megnézték a második cirkuszi produkciót. A második produkcióban a háromméteres ember is benne volt. Az artista most már nem húzta el a száját csak összeráncolta a homlokát Harmadszor, amikor elment a felvételi irodába, megfeszítve figyelte, hogy az igazgató és egy kéz nélküli légtornász hogyan sakkozik. Az artista tisztán látta, pontosan megfigyelte, hogy az igazgató képtelen kombinálni, ha a lóval a gé hatra kellene ugrania, akkor gyaloggal az ef háromra megy, ha a gyalogot kellene a gé négyre húznia, akkor a királynővel fut. Az artista a szemétkosár- ron ülve azt is megfigyelte, hogy a kéz nélküli légtornász zseniális, sokkal jobban sakkozik, mesterhúzásokat csinál a lábával, és mégis, mindezek ellenére is, a játszmát elveszti, és hoz az igazgatónak egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megitta a konyakot, és megint felült a falóra, megint az artistára kiáltott: — Mit akar? — Semmit — mondta halkan, zavartan az artista —, csak nézem a sakkot —, és elment. Az artista, amikor hazament, leszerelte a csillárt a tízméter magas műteremből, egy húsz méter magas fára kötötte az udvaron, és most már a halálugrást gyakorolta. Arra gondolt, előbb sakkozik, aztán bemutatja az igazgatónak a halálugrást. Száz és száz járókelő bámulta az artistát, amikor a halálugrást gyakorolta. Az autóbuszok és a villamosok megálltak az utcában és az utasok lélegzetüket visszafojtva nézték a halálugrást. Az artista naponta húsz órát gyakorolt, mutatványa mindig sikerült, könnyedén ugrott, és a felvételi irodába is jókor, korán érkezett, és leült az igazgatóval sakkozni, és nagy megerőltetésébe telt, hogy elveszítse a játszmát, de elvesztette, és hozott az igazgatónak egy üveg konyakot, és várta, hogy bemutathassa az igazgatónak a halálugrást De az igazgató csak itta a konyakot, és nem kérte az artistát, hogy mutassa be a halálugrást. De azért az artista a negyedik produkcióban benne volt Sikert aratott De otthon már nem gyakorolt többé. Csak feküdt, elhízva, lomhán a heverön — és mert tudta, hogy világ körüli útra indul egy produkció — azon gondolkodott: vajon a menedzser tud-e sakkozni? Tudott. És az artista a turné első állomásán a trapézről lezuhant, és meghalt. Azt mondják: nem tudta tartani a súlyát „A helyi történelem ismerete növeli a szülőföld szere tétét”. Ez a mondat olvasható a mándoki gimnázium tanulóinak pályamunkájában. Címe: Honismeret a Tiszakönyök vidékéről. Díjat nyertek a megyei néprajzi pályázaton. Megsárgult lapok, térképek Mit tartalmaz a honismereti munka? Haladó hagyományokat, mozaikokat, néhol gyerekes túlzással, stilisztikai hibákkal, a szülőföld iránti rajongással. Főleg szóbeli források alapján dolgozták fel a Tiszakönyök községeinek múltját, történelmi eseményeit, műemlékeit, az elpusztult falvak tragédiáját. Felhasználtak megsárgult latin nyelvű írásokat, régi monográfiákat, panaszos jobbágyleveleket, népszokásokat, népdalokat, éppúgy mint a szovjet hadsereg parancsnokának Moszkvában kiadott és erről a vidékről szóló orosz nyelvű feljegyzéseit Losonczi Anna birtokáról, kastélyáról, a Báthori- dűlő eredetéről, a Tolvajhegy barlangjának rejtelmeiről, az avarok, szlávok törökök hagyatékáról, az 1600-as években épült, ma már műemlék templomokról, földrengésekről, tiszai árvizekről, kolerajárványról, tűzvészről, háborúkról tudósítanak a diákok feljegyzései. Eperjeske, Ti- szamogyorós, Tiszaszent- márton, Záhony, Tuzsér, Benk, Újkenéz, Zsurk és más tiszakönyöki településekről. „A XX. század hajnala köszönt Szentmártonra. Magyarország ekkor ünnepli fennállásának 1000. évfordulóját. A századforduló nem sokat változtat a parasztok sorsán — írja Mészáros Zoltán és Perka Gyula. „A század elején a lakosság nagy része agrárproletár, az uradalomhoz szerződtetik magukat, ezért cselédjuttatást kapnak, egy évre: 12 köböl gabona, 4 köböl búza (csírás) 40 pengő ángária sóra, paprikára, egy szekér gally, 5 kiló szalonna, 2 ezer öl kom- menciós föld.” Utcánk története, jelene Szentmártonban is megkezdődnek az agrárszocialista mozgalmak. A lakosság kapcsolatban áll Vár- konyival, a mozgalom vezetőjével. „Megalakul a szentmártoni független szocialista párt, melynek vezetője Perka János (18— 20 holdas gazda.) Az 1898- as kisvárdai megmozdulás után a csendőrség kutatni kezd a szentmártoni párt után. Perka Jánost elviszik előbb Várdába, majd Nyíregyházán ül börtönben. Két ökör árán váltják ki a börtönből. A faluból ekkor sok család elmenekül: Ficsori, Csatári, Csősz, Bi- goi, Hódor, Korláth.” Érdekes fejezetek váltogatják egymást, igen izgalmasak a mándoki utcatörténetek, amelyeket az ősidőktől napjainkig feldolgoztak a tanulók. „Utcánkban már évszázadokkal ezelőtt is éltek emberek — írja a Rákóczi utcában lakó harmadikos, Sajtos Éva. — Az utca történetét majdnem a község kialakulásával teszik egy időre, tehát utcánk körülbelül 600 éves. Községünk legrégibb épülete utcánkban található, egy Hodinka nevű ácsmester építette a Cerkónak nevezett görög templomot 1646-ban. Ószláv feliratát nem sikerült megfejteni.” Nemcsak a mándoki Rákóczi, Kossuth, Béke, Petőfi, Ady Endre, és más utcák története rajzolódik ki előttünk, hanem a mándoki nyomortelepé is, melyet Kanadának neveztek. Mocsaras, egészségtelen zuga volt ez a községnek, ahol a földkunyhók földpadlója esős időben lekvárszerűvé vált, a házban feltörő talajvíz elérte az ablakot is. A honismereti szakkör szembesítése a közelmúlttal is jól sikerült: a fel- szabadulás két évtizedének megváltozott világa élményeik, megfigyeléseik megfogalmazására ösztönözték a gyerekeket. „A felszabadulás után Záhonyban 550 lakóház épült. A falu új üzletet, szórakozóhelyet kul- túrházat kapott. 1964-ben építették meg az önkiszolgáló boltot. A hajdani két- vágányos állomásból ma 55 pár vágányú modern állomás lett A záhonyi MÄV több ezer munkást foglalkoztat, megépült az új kokszcsúszda, a Ganz MÁ- VAG szerelőcsarnoka...” — írja Szkibák György. Három magángazdálkodó „Három magángazdálkodó van a községben — jegyezte fel az egyik lónyai diák. — Amikor megalakult a tsz, eltűntek a barázdák, megkezdődött a nagyüzemi gazdálkodás. Kezdetben nagy nehézségek voltak, azonban már leküzdötték, ma már teljesítménybérben dolgoznak, minden hónap elején fizeNyíregyházán a város nagyságához képest kevés a képzőművészeti alkotás: 10 szobor, 4 emlékoszlop és három emléktábla díszíti a város köztereit, nevezetesebb épületeit. A meglévő alkotások többsége azonban szép, jól illeszkedik környezetébe és a városképbe, megfelelő az elhelyezése, s csak alig néhány köztük a gyengébb mű, vagy amelyik nem a kívánt helyen található. A régebbi művek közül nagy térhatásával impozáns formájával, kifejezési eszközeivel kiemelkedik a Kos- suth-hősök szobra, még az újabbak közül a szovjet és román hősi emlékmű. De szép szobra van Nyíregyházán a megye és a város néhány nagy szülöttjének: Bessenyei Györgynek, Benczúr Gyulának, Móricz Zsig- mondnak, Krúdy Gyulának (utóbbi kettő a színházban) is. Jó alkotásnak tekinthető a Vénusz születését ábrázoló bronzszobor, valamint a sóstói meleg medence előcsarnokában lévő fehér márványból készült Fürdőző nő szobor. Szép emlékoszlop áll az Északi temetőben az elesett szovjet hősök tiszteletére. A Kálvin téren két alkotás is található. Az egyik az őrálló pásztorlány patitést kapnak. Mivel jó a megélhetés, a távoli munkahelyekről is visszajöttek. De nekünk fiataloknak nincs megélhetőség és szórakozási lehetőség”. így szövődnek egybe a jelen krónikájában a jelen problémái, igényei. „A község lakosságának igényesebb kielégítése végett a tanács tervbe vette, hogy 1970-ig bezárólag legalább 1 kilométer hosszúságú járdát épít, és a Béke utcában megszünteti a földutak Problémát okoz, hogy Tiszamogyorós és Lónya között a Tiszán még nem építettek közlekedési hidat, így ' a lakosság kénytelen kompon közlekedni, amely lasáú, költséges, és megnehezíti a Tisza túlsó oldalán lévő földek termésének hazaszállítását. Az Elet, az emberek növekvő igénye mind több és több új feladatot állít az állami szervek elé, amelyek megoldása csak fokozatosan valósulhat meg.” (Esik Katalin Tiszamogyorós.) Szembesítés a múlttal, jelennel Érett, okos szavak, és az Élet E-vel, a múlt a jelen és a jövő krónikái kicsiben, gyerekek, serdülők, fiatalemberek szemszögéből és rajongásával. Izgalmas kutatómunka, szembesítés a történelemmel, a jelennel, mindez nem elvontan, nem sablonosán, hanem érdekfeszítően, a kutatás, az egyéni felfedezés örömével, a jól végzett munka érzésével. Külön érdeme a szakkörnek, melynek Tóth Endre tanár a vezetője, — aki korábban Mándok 600 éves történetét dolgoztaiéi, — hogy az új utcák névadóinak életrajzát, forradalmi múltját is rögzítették és megismertetik a község fiatalabb és idősebb lakóival. Atmoszférája van ennek a honismeret szakkörnek és az elkészült több éves fáradozást summázó pályamunkának. Jó úton haladnak, hogy a helyi ismereteket, kutatásokat összekössék a hazafias neveléssel, melynek egyik láncszeme a közvetlen környezet megszerettetése. Mindez kisugárzik a felnőttekre is, szinté észrevétlenül nevel, formál, gondolkoztak.. nás bronz alakja, a másik egy gyönyörű márvány- obelisizk. Ez utóbbi az 1873- ban elbontott régi egyház emlékét hirdeti: A kő felirata szerint a város erről kapta nevét. Az előzetes program alapján az elkövetkező években folyamatosan 18 képzőművészeti alkotással gyarapodnak a város közterei, intézményei. Többek között szobrokat helyeznek majd el a nagyobb ipari üzemek, köz- intézmények, kulturális, egészségügyi létesítmények parkjaiban, a stadionban, a Sóstón. Szobrot állítanak Leninnek és Petőfinek a róluk elnevezett téren, illetve kertben, továbbá Szamuely Tibornak a MÁV-állomás előtti parkban és Zalka Máténak a város központjában. Ugyanakkor megvizsgálják egy szoborcsere lehetőségét is. A városban lévő Anyaszobrot szeretnék áthelyezni a Sóstón épült anyás csecsemőotthon elé. Helyére kerülne majd Zalka Máté szobra. Szükségesnek látszik a Szabadság téri epi- lékmű, valamint a sóstói felszabadulás emlékmű kicserélése is olyan alkotásokkal, amelyek jobban és hűbben fejezik ki a szabadság, illetve a felszabadulás gondolatát. Miguel Angel Asturias: Hitvallás* a „Bolivar” című költeményből Hiszek a szabadságban, Amerika anyánkban és fiában, Bolivárban, miurunkban, aki született Venezuelában, megkínoztatott a spanyol uralom alatt, vereséget szenvedett és halálos kínokat állt ki Chimborazo hegyén, a szivárvánnyal alászálla poklokra, s kezével érintve az öröklétet, üle istennek jobbjára. * Emigrációban élő, nemzetközi Lenin-béke- dljjal kitüntetett, guatemalal költő. Ne ítéljünk Bolivar fölött az ítélet napja előtt, mert hiszünk az emberek közösségében, kiknek a nép oszt úrvacsorát, mert csak a nép válthatja meg az embereket. Pusztító, halálos harcot hirdetünk az elnyomók ellen, hiszünk a hősök feltámadásában és azoknak örök életében, akik miként te, szabadítónk, nem halnak meg és csukott szemmel is őrséget állnak. Boldog Balázs fordítása (P. g-) Űjabb szobrokkal gazdagodik a város i 1966. június 19.
