Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
A CSKP XIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Rámutatott arra, hogy milyen nagy fejlődést ért el Szlovákia. Lényegesen csökkent a cseh és szlovák területek gazdasági színvonala közötti különbség, mégpedig úgy, hogy a szlovák nép életszínvonala lényegesen megjavult. A továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy a pártnak olyan erőként kell szere-, pelnie, amely egyesíti és irányítja a központi szervek és intézmények tevékenységét. Mindamellett a párt nem vállalhatja magára azt a munkát, amelyet más intézményeknek kell elvégezniük. Novotny adatokat ismertetett a párt sorainak emelkedéséről. 1962 január elsején a pártnak 1 657 021 tagja és tagjelöltje volt. 1966. január elsején ez a szám már 1 698 002 volt, tehát az utóbbi négy év növekedése 40 981. A párt sorainak további növekedése során a pártban lévő munkások létszámának növekedésére kell törekedni, elsősorban a politikailag érett munkásokat kell megnyerni a párt számára. Novotny hangsúlyozta, hogy az elmúlt években Csehszlovákia tovább fejlesztette védelmi kapcsolatait és testvéri együttműködését a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Hasonlóképpen érvényre juttatta nemzetközi szolidaritását a többi ország forradalmi erőivel. — Sohasem felejtjük el — tette hozzá —, hogy a világ forradalmi és haladó mozgalmának alkotó része vagyunk, ezzel a közös szocialista és demokratikus érdekek, a béke megvédésének érdekei fűznek össze bennünket. Novotny kifejtette, hogy az Egyesült Államok imperialista politikájának legdurvább megnyilvánulása jelenleg a vietnami nép elleni fegyveres agresszió. Ebbe az agresszióba igyekszik más tőkés országokat is bevonni, de az Egyesült Államok katonai erőfeszítései nem érik el kívánt céljukat. — A csehszlovák nép megingathatatlanul és vállvetve menetel a hős vietnami néppel — mondotta —, és továbbra is erejéhez mérten segítséget és támogatást nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, támogatja a délvietnami nép erőfeszítéseit, amelyek célja igazságos követeléseinek megvalósítása. — Abban a küzdelemben, amely mozgalmunk egységéért, a fennálló nézeteltérések leküzdéséért folyik — folytatta Novotny —, nagyra értékeljük az SZKP szerepét. Az SZKP Központi Bizottságának elvi álláspontja mozgalmunk problémáit illetően, széles körű támogatásra és megértésre talál az egész világ kommunista és munkáspártjainál. Ez az álláspont új erővel nyilvánult meg az SZKP XXIII. kongresszusán. Ezt a kongresz- szust mélyen áthatotta a proletár nemzetköziség szelleme és a kommunista világmozgalom összeforrottságá- nak megszilárdítására irányuló akarat. — Más testvérpártokkal együtt, a Csehszlovák Kommunista Párt minden erejét arra fordítja, hogy megszűnjenek az ideológiai és politikai nézeteltérések, amelyek mozgalmunk kebelében tapasztalhatók, gyengítik mozgalmunk aktivitását, félrevezetik néhány szövetségesünket, amelyeket az imperialisták saját agresszív politikájuk fokozására használnak ki. Hívei vagyunk az őszinte, elvtársi, konstruktív eszmecseréknek a testvérpártok között, de határozottan ellenezzük a sértő, ellenséges hangú polemizálást. Semmiféle elméleti vagy politikai nézeteltérés nem igazolhatja az akcióegység feladását az imperializmus elleni közös harcban. Novotny beszámolója befejező részében hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt képes teljesíteni azt a szerepet, amely mint az ország vezető politikai erejére vár rá. Leonyid Brezsnyev felszólalása A kongresszus délutáni tanácskozásán hangzott el a szovjet pártküldöttség vezetőjének, Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának felszólalása. Bevezetőben Brezsnyev tolmácsolta a szovjet kommunisták, az egész szovjet nép forró, testvéri üdvözletét. A továbbiakban kijelentette: — Önök a gazdasági irányítás rendszerét a tervezés elveinek megszilárdításával és a dolgozók alkotó kezdeményezésének minden oldalú fejlesztésével igyekeznek tökéletesíteni. Ezt a kérdéscsoportot tárgyalta az SZKP XXIII. kongresz- szusa is. Az egyezés nem véletlen, hanem pártjaink céljainak közösségét, az időszerű feladatok közös megközelítését jelenti. örömmel látjuk, hogy az SZKP és a CSKP nézetei a szocializmus és a kommunizmus építéséről megegyeznek. A továbbiakban méltatta az állandóan erősödő gazdasági kapcsolatokat a két ország között. Rámutatott, hogy a két nép növekvő testvéri kapcsolatainak ragyogó példája a Szovjetunió és Csehszlovákia gazdasági együttműködése további bővítéséről szóló, nemrég létrejött egyezmény. Brezsnyev ezután így folytatta: — A szocialista országok népgazdaságának növekedése arányában fokozódnak, s egyre virágzóbbá és intenzívebbé válnak a szocialista országok kapcsolatai. A szocialista országok egysége és együttes akciói annál is inkább szükségesek ma, mert az imperializmus a világot átfogó forradalmi folyamat meggátlására törekedve felhasználja ellenünk a gazdasági, politikai és ideológiai harc minden eszközét és semmitől sem riad vissza. Az imperialisták, elsősorban az Egyesült Államok reakciós körei közvetlen katonai kalandokba is bocsátkoznak. Példa erre az Egyesült Államok hitszegő agressziója a vietnami nép ellen. Az SZKP XXIII. kongresszusának szónoki emelvényéről már elhangzottak a harcos szolidaritás megnyilatkozásai a harcoló Vietnammal. Most ugyanilyen felhívás hangzott el a CSKP kongresszusán. Segítettük és segíteni is fogjuk a vietnami népet szent harcában. A továbbiakban rámutatott a bonni kormánykörök revansista, militarista politikájának veszélyeire. Hangsúlyozta, hogy ilyen körülmények között különösen nagy súllyal vetődik fel az európai biztonság fenntartásának feladata. Az SZKP főtitkára beszélt a bonni kormány legutóbbi jegyzékéről. Kijelentette: a dolog lényege az, hogy a bonni kormánynak tényleges politikájával kellene alátámasztania a békés szándékairól hangoztatott szólamait. — Mi azonban nem vagyunk naív emberek, látjuk a reális valóságot és őrködünk népeink érdekei fölött — folytatta Brezsnyev. — Amíg fennáll az amerikai imperializmus által agresszív célokra létrehozott NATO katonai tömb, és ez a tömb a revansisták és a militaristák politikáját szolgálja, addig le kell vonnunk ebből a gyakorlati következtetéseket. Továbbra is a legnagyobb éberséget fogjuk tanúsítani és erősítjük szocialista államaink védelmi képességét. Emellett újból kijelentjük: katonai erőnk nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit is megtámadjunk, hanem azt, hogy megvédjük népeink békés munkáját — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev végül felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a CSKP XIII. kongresszusához intézett üdvözletét. A kongresszus szerdán folytatja munkáját. DJAKARTA Mint a Reuter jelenti, a djakartai különleges katonai bíróságon a vád képviselője követelte, hogy halál- büntetéssel sújtsák Sujono repülőőrnagyot, a halimi légitámaszpont egykori parancsnokát. A vád szerint Sujono részt vett Untung alezredes puccskísérletében és köze volt a hat jobboldali tábornok kivégzéséhez. SAIGON A saigoni katonai szóvivő közölte, hogy az elmúlt 24 órában az amerikai légierő ismét nagyobb támadásokat intézett a VDK ellen, mivel az időjárási viszonyok megjavultak. Hanoiból érkező jelentés szerint a VDK néphadseregének összekötő bizottsága hétfőn tiltakozott az amerikai légierő május 28-i és május 29-i légitámadásai ellen, amelyek' során bombázták többek között a 17. szélességi foknál lévő de- militarizált övezet északi részét, támadtak számos lakott területet. PÁRIZS Az Iráni Tadeh Párt — mint az Humanité jelenti — nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy veszély fenyegeti két, másfél éve börtönben sínylődő iráni hazafi életét. Parziv Hékmetdjut és Ali Khavarit több mint másfél éve hurcolták el és börtö- nözték be az iráni hatóságok, anélkül, hogy magyarázatot adtak volna, miért is tartóztatták le őket. Hosszú időn keresztül senki sem tudott róluk, s rokonaik csupán nyolc hónap múlva kereshették fel őket a börtönben. SANTO DOMINGO Feszült hangulatban ért véget a választási kampány a Dominikai Köztársaságban. Az utolsó napon több helyütt összecsapásokra került sor a különböző politikai pártok hívei között, néhány városban lövöldözés is volt. A fővárosban, Santo Domingóban nagygyűlést rendezett a Forradalmi Szocialista Keresztény Párt nevű szervezet, s a gyűlésen verekedés tört ki a párt hívei és az úgynevezett június 14. mozgalom képviselői között. HŰÉ Kedden hajnalban ismét élő fáklyává változott egy buddhista lány — Hűé városában leöntötte benzinnel, majd felgyújtotta magát. Noha a közelben tartózkodó virrasztóknak sikerült eloltaniok a lángokat, a 17 éves lány, Dien Thi Van három órával később a kórházban belehalt égési sebeibe. Az újabb fanatikus áldozatra alig 12 órával azután került sor, hogy Johnson elnök kikelt az ön- gyilkosságok módszere ellen. A testvérországok Életéből Kozmikus őrjárat A föld várja a kozmosz üzenetét. Tovább tart a világűr ostroma. Üj feladatok, kísérletek várnak megvalósításra, s ezek végrehajtásához tökéletes kozmikus „szemekre” és „fülekre”, különleges antennaberendezésekre van szükség. Milyenek lesznek ezek? Az utóbbi időben az építőipar új ágazata alakult ki: az antennaberendezések fémszerkezeteinek iparága. Örményország hegyei között rövidesen hatalmas rádióteleszkóp építését kezdik meg. A hegy lejtőjén 100 méter átmérőjű fémtükröt helyeznek el. A reflektor alján 500 köbméter befogadóképességű tartályt helyeznek el, hogy a berendezést megvédjék a havazással, esőkkel, olvadással együttjáró nedvességtől; a berendezésből minden víz a tartályba kerül, s onnan szivattyúk segítségével távoli tják el. A teleszkóp főantennájának van egy úgynevezett „főszirma”. Erre a tudósoknak azért van szükségük, hogy a nagyméretű tükörből összegyűjtsék a rádióhullámokat. Ezt a „szirmot*’ — vagy kis antennatükröt — fémtartókra függesztik fel a mozdulatlan, százmé- teres reflektor fölé. Nemrégiben elkészült m forgatható gigantikus rádió- teleszkóp terve. Csészéje függőleges és vízszintes tengely körül forog a térben, mégpedig labdarúgó-pálya nagyságú átmérővel! A reflektor váza nagy kiterjedésű rácsos fémköpeny. A szakemberek szerint a rádióteleszkópnál az ilyen váz biztosítja a mértani forma stabilitását és az egész berendezés tartósságát. Szemre is tetszetős m rádióteleszkóp tükre. Sima és tömör visszaverőfelülete plusz—mínusz I mm pontossággal készült; úgy fest, mintha kipolirozták volna. A „szirom” élesen beállított fénysugarával az antenna képes kifürkészni az égbolt bármelyik pontját és jeleket küldeni sok milliárd kilométer távolságba, a világűr mélyére. Tadeusr Kostecki: ii&§>£$■& tiílcűk Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 43. Kostrzeva megkeverte a vizsgálatok eredményeit rögzítő kartonlapokat, amelyeket Sobieski nyújtott át neki. — A mérgezés ki van zárva? — Nehéz bármit is kizárni, ha egyszer sem az anamnézis, sem a vizsgálatok nem adnak határozott választ a betegség okának kérdésére. A mérgezés pedig... — a doktor most megismételte a professzor előadásának azokat a részeit, amelyek szerinte közvetlen kapcsolatban voltak az adott esettel. A professzor ugyanis sok minden másról is beszélt. A végén egy szófukar kommentátor következett: „Valójában semmilyen adat sem igazolja a mérgezést, de másrészt nincs alapunk arra, hogy kategorikusan ki j elentsük: nem történhetett meg”. Kostrzewa néhány vaskos szót mondott volna a legszívesebben, mégsem szólt. „Nem állíthatjuk; túl kevés az, amire alapozhatnánk.” Ennyit korábban is tudott. Ó, ezek a belgyógyászok! Mi a fenének akkor az egész konzílium, és minek kérték fel a professzort? XXX. A feladat nem látszott túl könnyűnek, de ez csak látszat volt. A műhely nem nagy, összesen tizegynéhány munkással: törzsüket éppen úgy tartják, mint a kehes lovak. És mégis itt kell neki szigorúan megőriznie a konspirációt. Ez természetes. Másképp nem is lenne érdemes hozzákezdeni az egészhez. Za- czeknek adottsága volt ahhoz, hogy kalandos ismeretséget kössön a szükséges emberekkel. Emitt egy cigaretta, amott egy kupica, megint másutt egy fanyar megjegyzés az időjárásról, amely szerencsére éppen förtelmes volt, s eléggé lehangolta az embereket. Kevesen szeretik, amikor az eső a gallérjuk mögé csorog. Az első célzások a levegőbe találtak: „nem tudom”, „nem az én dolgom” — sőt gyanakvó pillantás egy hunyorító szemből: „mit akar tulajdonképpen olyan nagyon?” — Az ilyen esetekben nem maradt más, mint visszavonulni és témát váltani. Csak a harmadik napon, valamelyik késlekedő mester kapta be az óvatosan dobott csalétket, miközben a villamosra várakozott. Zuhogott az eső, a hideg a csontokat is átjárta. Za- czek köhécselt és prüszkölt, s ezt bámulatos sikerrel csinálta. — Eh, ez a torokfájás. És ez a kutyának való idő. Biztosan lerobbant a villamos és itt fogunk várni a... a halálunk órájáig. Még ha be lehetne valahol kapni egy kis szíverősítőt.» Mit? — Nem éppen kanalas orvosságra gondoltam. De ebben a pusztaságban... — Lehet, hogy nem is annyira pusztaság ez, mint egyesek gondolják. — Ugyan már, uram, méghogy nem az... Mászkáltam erre is, arra is, s csak legalább egy gyatra ivót... A mester benyúlt a kabátja alá, kihúzott egy nagy darab „vekkert”, amit biztosan a nagyapjától örökölt. — Még ha nem lenne ilyen késő... — Késő? A temetőbe sohasem késő — mordult fel baljós hangon Zaczek. — Olvastam az újságban, hányán járják a végüket ilyenkor ősszel? Az eső miatt, meg általában... Ha az ember nem törődik az egészségével, azután itt marad utána a gyászoló özvegy, meg a gyerekek az özvegyi nyugdíjon. így van — köpte ki az átnedvesedett csikket egyenesen a pocsolyába. — A villamos ahogy nem jött, ezután sem jön, helikopter nem jön értünk, nekünk meg úgyis mindegy. — Hm... a mester bepillantott a homályos utcatorkolatba — ami tény, az tény. Hát, ha maga úgy kívánja... Elmentek. Zaczek nyugtalanul fülelt, nehogy meg- csikorduljon a síneken a villamos. Szerencsére semmi, csak az eső monoton csobogása. — Erre — a mester befordult egy modern lakótömb kapualjába. Fényűzően kiképzett lépcsőház, a fal mellett összedobálva csempék és egy rakás hasznavehetetlen, törött ócskaság. A törmelékek között egy asztal vastag lába szegező- dött az óvatlanul belépőre. A rakás tetején egy kanapé széttépett kárpitja mögül kibújó rugó a ruházatot veszélyeztette. Friss mész és meghonosodott piszok szaga érződött. Egy emelet, másik. A mester megállt egy ajtó előtt, melynek deszkája furcsa absztrakt képre emlékeztetett: pácolt fa foltjai fénylő lakk hátterében, Itt aztán észnél kell lenni. Talán palackokkal, vagy valami más kemény tárgy- gyal, A puszta ököl nemigen segítene. Kopogás a megbeszélt módon. Kattant a kukucskáló fedele. — Kit keres? — hangzott a gyanakvó kérdés. — Klimaszewska nénit. Az ajtó kinyílott. Az előszobában egy elkorhadt kosár, szakadozott fedéllel, egy kerék nélküli gyerekkocsi és ezekre feldobva egy kerékpár, mint egy szürrealista alkotásban. — És ez az úr kicsoda? — Zaczek testén mintha fizikálisán érezte volna a házigazda bizalmatlanul vé- gigsikló tekintetét. — Szaki. — Aha... negyedlitert, mint máskor? — Torokgyulladás — krá- kogott Zaczek. Erős köhögési roham és prüszkölés adta meg a zenei kíséretet, — maga meg csak negyedlitert kér két toroknak. Mennyi jut egyre? Öntsön csak, tisztelt uram, fél litert, az talán kisegít bennünket a bajból. (Folytatjuk)
